Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-14 / 62. szám

?. otaai ftSLET-MAGYARÖRSZÄlS i97G. márefws ti Szülők fóruma Beszélgetés a matematikáról A lány F. Edit. elsős gimnazista. Szülei panaszkod­nak, hogy nem nézi a tévét, nem jár szórakozni, este ti­zenegy óráig tanul. Reggel már tél ötkor talpon van, ide­gesen reggelizik. Ideje felét bevallása szerint a matema­tikával tölti. Mindenből ötösre áll, matekból csak egy hajszál választja el a bukástól. A lány kérésünkre megmutatta az elsős gimnazista matematikai tankönyvét. Számos példát megjelölt, hogy egyszer a család valamelyik távoli professzorrokonától megkérdezi. Egyetlenegyet kértünk, a legnehezebbet. (IX. fejezet. 24. példa.) Próbaképpen bevittük három középiskolába, megmutattuk a matematikatanároknak. Kivétel nélkül valamennyi elővette a tanári segédköny­vet, aztán — több-kevesebb gondolkozás után — meg­mondta a megoldást. Megvettük a kislánynak a tanári segédkönyvet. „így könnyű — mondta — olyan, mint mikor a Füles rejt­vényeihez mindjárt mellékelik a megfejtést is.” Egy valami biztos: a mai elsős gimnazistáknak az el­sős matematikaköny v nehéz. Elmondtuk a problémát Mező Gyulának, a Nyíregy­házi Kölcsey Gimnázium igazgatóhelyettesének. — Az elsős gimnáziumi matematikatankönyv nehéz­ségeiről már többször volt szó. Mindannyiszor azzal tértünk napirendre fölötte, hogy nehéz, de kell. Lehet, hogy így van. Elvi döntések azonban vajmi keveset se­gítenek a tanulónak, aki esetleg olyan általános iskolá­ból jön, ahol nem készítették fel kellően. Nincs idő pó­tolni, ami hiányzik. Aki lemaradt., egyre jobban hátrébb kerül. Sokkal kifinomultabb átlagos műveltséget adhat­nánk középiskolásainknak, ha kevesebbet, de jobban ta­níthatnánk nekik matematikából. Annyit, amennyit a többség megért, és fel is használ egyéb — kémiai, fizi­kai, természettudományos — ismeretei gyarapításában. Banner László a másik igazgató, (Krúdy utca, magas színvonal) szintén matematikaszakos. Ráadásul a kél szabolcsi kísérleti osztály egyikének tanára, melyek már tavaly matematikából is — először a re(ormtankönyv szerint érettségiztek: — Ha Mező kolléga azt akarja mondani, hogy eny­hítsünk a célkitűzéseken, nem értek egyet vele. A töb­biben jószerivel igen. Azzal is, hogy sok általános isko­lánk különféle okokból — szakképzetlen pedagógus, osztatlan tanítás, stb. — nem készítette fel az egyébként tehetséges gyereket sem a mai gimnáziumi tananyag befogadására. Sőt, még meg is tetézem ezt azzal, hogy a középiskolai tanárok egy részének is megterhelést je­lent. Az idősebbeknek is, mert; évekig másként tanítot­tak. A fiatalabbaknak is, mert nem ezt tanulták. A ta­pasztalatlanabbaknak is, mert nincsenek átvehető mód­szerek. Es éppen itt éleződik ki a probléma. A matema ­tika sokszor volt nehéz tárgy. De segítettek a szülök, jött az instruktor. Ma a szülő sem tud segíteni) instruk­tor is ritka, aki ezzel meg tud birkózni. — Az utasítások tartalmaznak könnyítéseket. Van például egy, amely szerint, ha egy tanuló tanári segít­séggel meg tud oldani egy feladatot, már legalább ket­tes. Ez rendben van. Nekem nincs olyan diákom, aki „tanári” segítséggel meg ne tudna oldani egy példát. Ilyen triódon nem szaporodnak nálunk túlságosan a bu­kások. (Hogy a kettesek száma mennyivel, az más.) No. de például az érettségi matematikadolgozat megírásánál milyen tanari segítséget adhatok, hogy a diákom az ál­talam mindig elért kettes szintet elérje, vagyis átmen­jen? Egy másik utasítás szerint semmit. Utoljára Palanits Györgyöt, a megyei tanács műve­lődésügyi osztályának szakfelügyelőjét kerestük fel. — Mindenekelőtt — kezdi — azt kell megérteni, hogy végső fokon mindez a gyerek miatt történik, akit fel kell készítenünk az ezredforduló kívánalmaira. (Aki ma gimnazista, az 2000-ben dolgozni fog.) A reíormtan- könyv — bár biztosan van rajtuk finomítanivalo — egészében jól vizsgázott. Több hazai és nemzetközi ér­tekezleten megállapították nálam illetékesebbek, hogy most, a neformtankónyvekkel sem közelítettük meg eléggé sok baráti és nyugati nemzet matematikaoktatá­sának színvonalát. Az általunk most kitűzött célt már régen elérték és túlhaladták a szovjet és francia, a ro­mán és angol középiskolákban, hogy csak néhány pél­dát említsek. Nehéz a diáknak, nehéz a pedagógusnak? Fel kell nőni a feladathoz, mert az élet törvénye, az elektronika és az atomtechnika kora megkívánja, hogy matematikailag —• jobb szeretném azt mondani: „logi­kailag” — jó alapképzettségű fiatalokat bocsássunk ki a középiskolákból. Életük derekán, amikor ennyi mate­matikai tudás nélkül csak. segédmunkások lehetnek, ők is hálásak lesznek nekünk, hogy magasabbra emeltük még idejekorán a mércét. T- Az is igaz —- folytatja —, hogy a középiskolai matematikaoktatásban — főleg az elsősöknél — nagy a „selejt”. A pedagógusok továbbképzésen igyekeznek le­küzdeni az akadályt. Jó lenne, ha diákok és szülők is megértenék, hogy modern életünk parancsa az a mérsé­kelt színvonalemelés, amit a reform matematikában is előír. (gaz) GYEREKEKNEK A földesúr szíve Élt egyszer egy földesúr. Gazdag volt, évek során azonban elszegényedett, mert fiái felcseperedtek és elver­ték vagyonát. Am nem ke­seredett el, nekilátott, hogy helyreállítsa régi tekintélyét, visszaszerezzen valamit a marháiból, kincseiből. Jobbá­gyait is egyre jobban sanyar­gatta, még a betevő falatot is kivette volna a szájukból, hogy fiainak több jusson a dorbézolásra. Csattogott az ostor, nyögött a deresre hú­zott jobbágyok keserve alatt még a föld is. De a földesurat nem hatotta meg a könyör­gés, jajveszékelés. Mintha nem is lett volna szíve. Esténként furcsa dolgokat müveit. Rongyos ruhát öltött cs kilopakodva palotája ka­puján, lóimra pattant és ti­tokzatos utakra indult. Nem tudott erről senki hű lová­szán kívül, aki az istállóban a lovak mellett szokott alud­ni, s értette a lovak nyelvét. A földesúr kedves lova, Fel­hő, pedig minden reggel el­mesélte neki, hogy hol járt gazdájával előző éjjel. — Megölt az erdőben egy gazdag kereskedőt, és elra­bolta a pénzét. — Ma egy gulyát hajtot­tunk el.. . így ment ez mindennap, de a megcsappant vagyon csak nagyon lassacskán sza­porodott. mert a földesúr fial mindig többet és többet té- kozoltak el a tivornyákon. Történt egyik éjjel, hogy a földesúr észrevette lovászát, amikor a lovát óvatoskodva visszakötötte a Iwlyére. Azt gondolta. ..Ez a fickó azért alszik itt, hogy kilesse a dol­gaimat, s csak színleli az al­vást!” Gorombán megrug­dosta a békésen szunyókáló legényt: — Kelj fel, lustája! Gör­bén néztél rám, ezért megla­kolsz! A szegény ember így szolt: — Jaj, dehogyis néztem en görbén! Eszembe sem merne jutni ilyesmi! Meg az­tán, ha alszik az ember, nem tud nézni se szépen, se görbén! — No, amiért tiltakoztál, még egyet kapsz! — szólt a földesur cs ostorával jól vé­gighúzott a legényen. — Miért bánt engem az úr, nem csináltam én sem­mit! — kesergett jajveszé- kelve a lovász, hogy az egész ház odacsödült. — Látjátok — szólt háza. népéhez a gazda —ez a hitvány ellopta mindenemet, ej jelente eladta és clilta az árát. Nézzétek meg a lovat, patakzik róla a verejték! — Életemben még egy korty bor nem ment le a torkomon, és soha nem lop­tam! — nyögte a. szegény lo­vász. de mindhiába, az em­berek a fáradt lóra néztek és az egész háznep a gazda szavának adott hitelt. Rá is támadtak a lovászra és ütöt­ték. verték, ki hol érte. Mikor felhői tan otthagy­ták. a legény így szólt a ló­hoz: — Jo pajtásom voltál min­dig. Felhő. Mégsem segítet­tél rajtam. pedig tudod, hogy igazságom van! A ló így felelt: — Ha először hallgattál volna, beérte volna gazdád egy rúgással, üe te egyre csak mondtad a magadét, anélkül, hogy bizonyítékod, lett volna az ö gonoszságára. Azt képzelted, hogy ilyen gonosznak megesik a szíve rajtad? Óh, te balgal Ho­gyan is gondolhattad, hogy a földesúrnak szive van! Ha­talma van, barát-ócskám! .4 szive pedig itt lapul a patám alatt: az-'érós vaspatkó szün­telenül szorítja, hogyt egyre keményebb legyen, s ne es­sék meg senkin, ne vesződ­jék senki igazságával. Jói tanuld meg: ne keress igaz­ságot ott, ahonnan nem vár­hatod! Havasi Terézia Czi játsszuk i Krecsmáry László: Vadliba Volt egyszer egy vadliba de nem volt még lagziha Gondolta hat a liba: elmegy már egy lagziba. hiszen abból úgysem lehel semmiféle galiba.. El is ment a vadliba szombaton egy lagziba, jaj. de majdnem vesztére állított be estére, mert az egyik szakacsne Vízszintes; 1 Megfejtendő (a hetedik négy­zetben kétjegyű mássalhangzót. 6. Római 850. 7. Eképpen. 8. Morsejel. 9. Éva beceneve. u. Elv, nézet, eszme. 12. Ilus. 11. Idős áron van. 16. Megfejtendő. 13. Puhafém. 20. Hím 21. Kétje­gyű mássalhangzó. 22. RÉS. 24. Helyrag. 25. Vérjáratpk. 27. Füg­gő, ékezet nélkül. 38 A bálna. 29 Megfejtendő, Függőleges; 1. Szunnyadó. 2. Kettőzve Ág­nes beceneve. 3. Török rang. 4. Kétjegyű mássalhangzó. 5. Sz. T. A. N. 6. Megfejtendő. 10. A Du­na ausztriai mellékfolyója. 11. a lagziba — az ifjabbik Takácsné — azon nyomban meglátta, s szegényt majdnem levágta Üggyei-bajjál tudott csak menekülni, — futottak utána áz asszonyok, s kezükben kés villogott.. Kis híján hat megjárta. — hogy odament, megbán­ta — s nem is vágyik lagziba azóta a vadliba!.. Edényféleseg. 13. Ebi betűi .ke­verve. 14. 01103 állat. IS. Meg­fejtendő. 17. ülőalkalmatosság. 19. igen értékes bundát visel ez az állat. 21. Római viselet volt. 33 Tó, németül. 21. Lakoma 26. Neman köti 27. Romai 51. Megfejtendő: Ázsiai államok: vízszintes 1, 16. 29, függ. 6. 15. Múlt heti megfejtés;- NYASSZAFÖLD — KONGÓ - RHODESIA — UGANDA — Könyvjutalom: Láng Judit Kö­ltöd, Pali Károly Szabolcs és Szabó Attila Nyíregyháza. K1GYOVERSENY A játékosokat két egyen ló csoportra osztjuk. A cso­portok egyesével állnak fel egymástól körülbelül 2 méter távolságra A csoportok tag jai terpesztett lábakkal elő­rehajolnak. bal kezüket a lábuk között hátranyújt iák és jobb kezükkel az előttük lévő játékos kezét fogják meg. aki szintén a lába kö­zött hátranyújtotta a kezet. Adott jelre megindulnak a kijelölt dél fele. A Kezeket nem szabad elengedni. Az a csapat - győz, - amelyik előbb éi' a célba POSTAS A játékosok körbe ülnek. Minden játékos kap egy he- lyiségnevet. Egy játékos a kör közepébe áll bekötött szemmel. Ö a postás. Játék Osvdt Erzsébet : KÉT VERS Járni fanul Gergő A kilincsen lengő, piros pettyes kendő. Nézi. nézi Gergő. Be csudaszép kendő! Tipi top egyet lep, kettőt lép most Gergő, övé lett közben megnevez két várost, például Mátészalka, Kisvár- da. Ekkor a szólított városok helyet cserélnek, a postás pedig igyekszik megfogni valamelyiket. Ha sikerül, á ül le az elfogott játékos he­lyére. Aztán így folytatódik a játék tovább. A játékoso­kat számmal is lehet jelöl­ni. NÉMÁK VAGYUNK A játékosok körben ülnek. ‘ Mindenki hallgat. A játék­vezető y legkülönbözőbb kér­déseket, teszi fel a játékosok­nak. Például — mit láttál tegnap a televízióban? Okos vagy? Mit szürete! a legjob­ban? Stb, Senki sem vála­szolhat. mindenki csak arc­játékkal. vagy kéz- és test­mozdulatokkal válaszolhat. Aki hangot ad. az zálogot fizet. [utáld ki ! JÖN A DAGALY! Egy hajó a part közelében horgonyoz. Oldaláról 10 fokú kótélhágesó lóg a vízbe. A fokok egymástól 30 cm-te vannak, s az utolsó fok éppen a víz színéig ér. A tenger ma csendes, csak a kezdődő dagaly mozgatja a víztükröt. A dagály óránként 15 cm-rel emeli a víz szintjét. Mennyi idő múlva kerül a víz alá a hágcsó harmadik foka? HÁNY EVES VAGYOK? 8 éves koromban apám 31 éves volt. most pedig két- szerannyi. mint én. Hány éves vagyok? A MEGOLDÁSOK: Tört1 a felesi! Párbeszéd Nagy építkezésbe fogtak az emberek egy ősi piramis szomszédságában. Traktorok. teherautók hordták az építő­anyagot és biztos mozgású emelödaruk lendítették a ma­gasba. 4 piramis kíváncsian néz­te a sürgés-forgást, a külö­nös gépeket. „Vajon mik ezek? Olyanok, mint valami játékszerek.,.” Ilyesmit még sohasem látott. Meg is kér­dezte az egyik, serényen dol­gozó darut: Mik vagytok ti? És min buzgólkodtok oly nagyon? — Gépek vagyunk — vála­szolta a dary. —■ és építeni fogunk Még náladnál is na­gyobb épületeket... — Az lehetetlen! — mor­étüt hitetlenül a piramis —• Engem rabszolgák tízezrei teremtettek. Ez a pár ember itt ugyan mit akar ? És ti, gé­pek? Mit tudtok nekik segíte­ni. mire vagytok jók?-r Majd meglátod, csak fi­gyeld a munkánkat •— szólt a daru, u?fxtl sietve tovább rakodott. A piramis fitymálóan néz­te az építkezést. Évezredes múltjára gondolt, a dicső fá­raóra, kinek parancsára ezer meg ezer görnyedő rabszolga véres verítékkel hordta a kö­veket. hogy 6 egyre maga­sabb, egyre időtállóbb le­gyen. És most öt akarja túl­szárnyalni ez a maroknyi em­ber, ez a pár gép? Nevetsé­ges! Teltek múltak a napok, S valóban -r- g piramis legna­gyobb ámulatára -r rövide­sen hatalmas büszke falak emelkedtek a közelében, már- már nála is nagyobbak. A pi­ramis félő tisztelettel tekin­getett most már a gépekre: milyen csodálatos lények,’ És újra- megszólította az emelő- darut: — Belátom, igazad, volt a ■múltkor. Csodálatosai építet­tetek ilyen rövid idő alatt... Áruld el nekem, mi a titko­lok? Varázslók vagytok ta Ián? Vidáman felelt az emelő­daru: — Nem, kedves piramis, nem vagyunk varázslók. Szol­gák vagyunk mi is... de az egész uép szolgái! Téged sok ezer rab véres verejték­kel épített egyetlen ember parancséra Mi gépek pedig azért vagyunk, hogy az em­berek milliói hasznára segít­sünk létrehozni remekműve­ké*. Báduly Márta a lengő, pettyes, piros kendő. Kipp-kopp — Kipp-kopp' — Ki kopog’ — Első veri ablakod-r Hagyj aludni, jé eső v^r rád erdő, rét, mezó, kertéfkban a virág, őszirózsák, dáliák. Füröszd csak meg őket szépen eseppjeid hús. tengerében! Annikor egy feladatban bi­zonyos fizikai jelenségek sze­repelnek, mindent figyelembe kell vennünk, hogy fel ne süljünk. Itt is ez a helyzet. Semmiféle számítás ntfm vezet helyes eredményre, ha nem vesszük tekintetbe, hogy a vízzel együtt a hajó ós a kötélhagcsó is emelkedik, s így a víz sohasem lepi el a harmadik fokot. t Az apa 23 évvel idősebb a fiánál, újabb 23 évnek kel­lett, tehát eltelnie ahhoz, hogy kétfczeranayi -idős lá­gyén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom