Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-14 / 38. szám
*. <#9a# KELET-MAGYARORW^G ÍS70 február M. Külpolitikai összefoglaló af: Az újabb izraeli agresszió világvisszhangja i Folytatódik a véleménycsere Külpolitikai széljegyzet: Rabat, Tripoli, Kairó ath istákkal, s amelyek anyaMegrendítő helyszíni tudósítások számolnak be a Kairótól 30 kilométernyire fekvő Abu Zabal-i vasgyár ellen intézett légitámadásról, amelynek 70 halálos áldozata volt Az • izraeli sajtó ragaszkodik a hivatalos verzióhoz, amely szerint „tévedésből” bombázták az üzemet és „háborúban minden előfordulhat s minden hadsereg követhet el tévedéseket”. A világsajtóban azonban igen. rossz visszhangja van az ügynek. „A történelem nem ismer olyan népet, amelyet bombázásokkal kapitulációra lehetett volna kényszeríteni” — állapítja ineg a moszkvai Za Rubezsom című hetilap. Hangsúlyozva, hogy a közel- keleti válság katonai „megoldására” irányuló amerikai izraeli terv kudarcra van ítélve. A New York Tim« „megbocsáthatatlan lépésnek” nevezi ezt a légitámadást, hangoztatva: „ezek a támadások, folytatásuk esetén, rendkívüli veszélyeket rejtenek magukban”. A Kommu- niszt című jugoszláv hetilap úgy látja, hogy most, amikor Izrael immár polgári célpontokat támad áz EAK-ban, Nixon pedig „ha szükséges”, új bombázókat és rakétákat fog szállítani Tel Avivnak. a konfliktus növekedőben van és kiterjedhet sokkal nagyobb területekre is. A francia sajtó is hevesen reagál. Az Izraelt támogató Figaro és Aurore defenzív álláspontot foglalnak el: hangsúlyozzák a légitámadás „tévedés” jellegét. A gaullis- ta Nation az izraeli légierő „céltévesztését”.. így. idézőjelben említi, nem sok hitelt adva neki. „Nyilvánvaló, hogy a béke érdeke megköveteli, hogy az izraeli kormányt figyelmeztessék minden kalandpolitikával szemben” — írja á lap. Az Hu- manité „kiszámított tévedésnek” minősíti a bombázást, a Combat „gyilkosnak és kártékonynak” . nevezi, holott ez a lap rendszerint Izraelt támogatja. „Akár, ha tévedés is ez a támadás, az sem menti ezt a megengedhetetlen, s politikailag káros akciót” íjrja a Combat. Élesen elítéli az Abu Zabal-i gyár elleni bombázást a római Unita is. „Még nem tárgyaltunk, csak véleményt cseréltünk” — ezzel tért haza Varsóból Duckwitz államtitkár. A nyugatnémet—lengyel eszmecsere rövidesen folytatódik és folyik á véleménycsere szovjet—nyugatnémet viszonylatban is. Ennek egyik eseménye volt Scheel bonni külügyminiszter pénteki „kiszállása”: Indiába utaztában megállt Moszkvában és továbbutazása előtt eszmecserét folytatott Szemjonov külügyminiszter-helyettessel. A két német állam kapcsolataiban is előrelépés várható. Azt várják, hogy Willy Brandt bonni kancellár a napokban válaszol Willi Stoph. az NDK miniszterelnöke levelére, amely a személyes megbeszélések megindítását javasolta. Aligha kétséges, hogy Brandt e kezdeményezésre kedvező választ adí hiszen nem vállalhatja magára annak felelősségét, hogy — nem tárgyal az NDK-val, amikor minden korábbi megnyilatkozásában tárgyalási készségét, hangoztatta. Walter Ulbricht, az NDK államtanácsának elnöke, pénteken fogadta Pjotr Abraszi- movot, a Szovjetunió NDK- beli nagykövetét. A találkozáson a nagykövet tájékoztatta Walter Ulbrichtot a Szovjetunió és az NSZK megbízottai között folyó moszkvai véleménycseréről. E mellett konzultációt folytattak a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos, küszöbön álló négyhatalmi . tárgyalásokról. A szívélyes baráti légkörben lezajlott találkozót a teljes egyetértés jellemezte a megtárgyalt kérdésekben. Koszorúzási ünnepségek (Folytatás az L oldalról) vai városi pártbizottság első titkárának vezetésével tartózkodik hazánkban. A Szovjetunió budapesti nagykövetségének képviseletében F. J. Tyitov nagykövet, valamint G. K. Gvozd altábornagy, katonai és légügyi attasé; az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet csapatok parancsnoksága részéről B. P. Ivanov altábornagy és M. I. Szoro- kin altábornagy helyezte el a kegyelet virágait. Pénteken délben koszorúzás! ünnepség volt a főváros felszabadításáért vívott harcok során hősi halált halt román katonák síremlékénél a rákosligeti temetőben. A román és a magyar Himnusz elhangzása után az MSZMP budapesti bizottsága nevében Szépvölgyi Zoltán titkár és Jávor János, a XVII. kerületi pártbizottság titkára helyezett el koszorút. A Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetsége nevében Dumitru Turcus nagykövet, loan Bochis és lan Leontescu nagykövetségi tanácsosok koszorúztak. A koszorúzási ünnepség — amelyen a Külügyminisztérium és a társadalmi élet vezető személyiségei, a Honvédelmi Minisztérium több vezető beosztású munkatársa is részt vett — az Intemacioná- lé hangjaival ért véget. Ugyancsak koszorúzási ünnepséget rendeztek a budai önkéntes ezred emlékművénél, a Vérmezőn. BUDAPEST Péter János külügyminiszter — kérésükre — együttes látogatáson fogadta az Egyesült Arab Köztársaság, a Szíriái Arab Köztársaság és az Iraki Köztársaság budapesti nagyköveteit, akik tá- j ékoztatták ■*£> á • äit diözel-keleti , helyzet legújabb fejleményeiről. - s.s yaori ,rr MOSZKVA A. A. Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere táviratban köszöntötte Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi minisztert Budapest felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter táviratban mondott köszönetét Grecsko marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének az évforduló alkalmából küldött jókívánságaiért. A rabati csúcsértekezletnek kellett volna elvégeznie a jelenlegi politikai helyzetből és katonai erőviszonyokból következő összarab politika és taktika megfogalmazását. Az arab világ jobbszárnya azonban nem volt hajlandó arra, hogy tovább lépjen a khartoumi elgondolásokon. Ennek oka nyilvánvalóan abban kereshető, hogy — bár az Egyesült Államok szerepe, befolyása rendkívüli módon alászállt, még a Nyugathoz korábban egyértelműen hű arab monarchiákban is — de Szaud-Arábia, Kuwait, Tunézia, Marokkó és a sejkségek igyekeznek elkerülni a nyílt szakítást, a kenyértörést. Amennyiben ugyanis túllépnek Khartoumon, s ami ezzel egyet jelent, felsorakoznak a hatnapos háború következményeit megszüntetni hivatott politikai vagy fegyveres harc céljainak szolgálatában, azok a laza kötelékek is feloldódnak, amelyek a történtek ellenére is más orientációt biztosítanak számukra, mint amelyek akár Kairó, akár Damaszkusz vagy Bagdad kapcsolatait jellemzik. Viszont az arab világnak az a része, amely az izraeli támadást követően egyes területeit elvesztette, s amelyben — éppen Izrael makacssága miatt — megrendült a bizalom a politikai rendezés lehetősége iránt, tovább akar, — mert tovább kell — lépnie. Amikor Rabatban egyértelműen kiderült, hogy a társadalmi képletek megszabják az egyes arab országok politikai szándékait is, elkerülhetetlen volt a polarizáció. Ennek jegyében került sor, közvetlenül Rabat után, a líbiai Tripoliban arra a hármas találkozóra, ahol a politikailag egymáshoz legközelebb álló, szintén rendkívül jelentős, földrajzilag is szomszédos arab országok vezetői lerakták egy rendkívül hatékonynak ígérkező szövetség alapjait. Ebben a szövetségben nem valamifajta jövőbeni föderáció lehetőségei figyelemreméltóak. Az idő dönti el, hogy szükség lesz-e arra, hogy államjogi, külső formákkal is megpecsételjék közös, céljaikat. Ennél sokkal jelentősebb az, hogy Kairó olyan fegyvertársáVkal alakíthatja, formálhatja elképzeléseit. amelyekkel nincsenek ideo'ógiai vitái, mint a bagi támogatást nem igényelnek, (mint például Dél-Je- men), hanem maguk is jelentékeny eszközöket képesek mozgósítani a közös ügy szolgálatában. Ennek a progresszív magnak a kialakulása, formálódása lehetőséget biztosított arra is, hogy Kairó olyan összejövetel gondolatát vethesse fel, ahol a közel-keleti válságban közvetlenül érdekelt országok államfői vesznek részt. Ezen a tanácskozáson ugyanis nem elvek, hanem a tennivalók, az elvégzendő .feladatok sorrendje körül folyhat érdemi vita. A tanácskozásra, amelyen az EAK, Szudán, Jordánia, Szíria államfői s az iraki elnök személyes megbízottja vett részt, a napokban került sor az egyiptomi fővárosban. Rendkívül kevés szí-* várgott ki a tárgyalótermekből, csupán annyi, hogy ott egy politikai és egy katonai referátum vitája folyt. A közel-keleti válsággal összefüggő események (a Koszi- gin-üzenet amerikai részről történt elutasítása, Izrael • katonai tevékenységének látványos fokozása) ismeretében azonban nem lehet kétség a határozatok irányát illetően. A záróközlemény — a kairói rádió ismertetése szerint — leszögezi az értekezlet résztvevőinek azt az eltökélt szándékát, hogy folytatják a harcot, nem hódolnak be az ellenségnek és felszabadítják a megszállt arab területeket. Feltehetően az elfogadott taktika sem más, mint amit Nasszer elnök, az EAK gazdasági, katonai és politikai helyzetét elemezve már megfogalmazott. Vagyis: az agresszió áldozatai nem tűrik, hogy Izrael megtartsa az agresszió gyümölcsét, viszont tiSKtábart Vannak azzal is, hogy a területek visszaszerzése csak hosszú, kemény és áldozatos harc árán lehetséges. Ezt a programot, amit az aktív ellenállás taktikájának neveznek, Nasszer még az elmúlt nyáron hirdette meg. A Kairó köré csoportosuló, a közös harcra kész arab országok tömörülése jelzi, hogy az EAK, minden bizonnyal, ennek a politikának nyerte meg a számbelileg ugyan kisebb, de hatásában a rabattnál fontosabb, előbbremutató kairói kis csúcs résztvevőit. (ónody) A kairói Kubbeh palotában megrendezett arab „kis csúcson” készült ez a felvétel. Középen Nasszer, az EAK elnöke, mellette Nvtmeiri, Szudán vezetője (jpbbra).és El Kadhafi, a líbiai forradalmi tanács vezetője. ' (Kelet-Magyarország telefotó) Hartmth Endre: te. „EZEK TÚL ÉDESEK...” Az élet agyonkényeztetett lcedyencének idegeit eddig kellemesen felborzolta a készülő akció. De amikor szemben ült a. szálfatermetű sztareccel, amikor áldozata ártól beszélt, hogy .mindenki belebukott, aki ellene fordult, 1— a lányos képű her- cégecske lába alól kicsúszott a talaj. Azokra gondolt, akik megpróbálták eltávolítani a Szibériáit, és tudta, hogy Raszputyin igazat mond. Egy pillanatra az is megfordult a fejében, hogy feladja a játszmát. De váratlan fordulat következett. A vendég teát kért. Juszupov töltött és egv süte- ménves tálat tett a sztarec elé. Előbbi félelme felengedőben volt, de nem múlt el teljesen: Csak ezzel magyarázható, hogy egy olyan tálat választott, amelynek tartóimét nem mérgezték meg. Szerencséje volt. Raszputyin nem evett ebből, és ez alkalmat adott a házigazdának arra, hogy másfajta csemegével próbálkozzék. Ezúttal már mérgezettel. A vendég először erre is nemet mondott. — Nekem, drágám, ezek túl édesek. Később mégis vett egyet. Majd még egyet. A herceg sápadtan nézte a parasztot. A méregnek azonnal hatnia kellett volna. A sztarec azonban nyugodtan csevegett tovább. Juszupov ajka kissé remegett, amikor javasolta, kóstolja meg a család híres krimi borait. Raszputyin köszönettel visszautasította az ajánlatot. Múlt az idő. Juszupov elhatározta, hogy megpróbálja a dolgokat siettetni. Egyszerűen töltött két pohárral. Ezúttal sem a mérgezettből. A muzsik határozatlannak látszott: — Hát jő — mondta végül —, lássuk. — És a bor felé nyúlt. Látható gyönyörűséggel ivott. Dicsérte azt italt, és megkérdezte, sok van-e belőle. Eismeréssel nyugtázta, amikor megtudta, hogy tele van vele egy pince. — És most adjál madeirát. EGY POHÁR ELTÖRIK A herceg itt kétségtelenül hibát követett el. Fel Pétervár tudta, hogy á sztarec szinte kizárólag madeirát iszik, abból viszont mérhetetlen mennyiséget. Ő pedig krimi borral kezdte. De szerencsére madeira is akadt. Juszupov most már olyan pohárba akarta tölteni a bort, amelynek az aljára porrá tört cián- kristályokat szórtak. Belereszketett, amikor vendége hangja váratlanul felcsattant. — öntsd csak ebbe! És nyújtotta az előbbi poharát. — De ez lehetetlen, Grigo- rij Jefimovics. Csak nem kever vörös bort madeirával? A sztarec az utóbbi években elszokott attól, hogy ellen tmondjanak neki: — Ne törődj vele! Öntsd csak ide, ha mondom! A herceg „véletlenül” meglökte a muzsik eredeti poharát, az asztal lábának vágódott és eltört. Most már jöhetett a ciános pohár. A herceg kimeredt szemmel figyelte áldozata minden mozdulatát — várta, melyik bizonyul az utolsónak. Rasz- putyin lassan, kis kortyokban ivott, mintha zsűritag' lenne egy borversenyen. Az arca nem változott, de időnként a torkához kapott, mintha légzési zavarai lettek volna. Felkelt és szokása szerint járkálni kezdett. Juszupov megkérdezte, van-e valami baj. — Ö semmiség, valami nincs rendben a torkom kö- rüL Idegtépő szünet követke- . zett. Kitűnő madeira. Adjál belőle még. Ezt már gyorsabban itta meg a sztarec. A herceget kiverte a veriték. Raszputyin- nak hosszú percek óta holtan kellett volna hevernie a perzsaszőnyegen. Ehelyett tovább járkált. Házigazdája úgy tett, mintha nem vette volna észre, hogy a sztarec feléje nyújtja poharát. Leemelt egy másik, mérgezett poharat és azt töltötte tele. A muzsik visszaült a helyére. Ravasz- kás mosollyal nézte a herceget. Az úgy érezte, hogy ez a tekintet ezt mondja: — Na látod, drágám. Mindegy, hogyan próbálkozol. Nem árthatsz nekem. AZ ORGYILKOS SZERENÁDJA Juszupov valamennyire összeszedte magát és teái ajánlott. — Jó, adj egy csészével — válaszolta gyenge hangon a muzsik. — Borzalmasan szomjas vagyok. Aztán felemelte fejét. A villogás eltűnt, a szeme most homályos és zavaros volt, kerülte a másik férfi tekintetét. Amíg a herceg a teát öntötte, a sztarec újra járkálni kezdett. Pillantása a falra akasztott gitárra esett. . — Játssz valamit! Valami kedveset. Szeretem, ahogy énekelsz. Ült, figyelmesen nézett és hallgatta Juszypov játékát. Aztán újra lehanyatlott a feje. Vendéglátója is abbahagyta különös műsorát. De a sztarec szomorúan ránézett és azt mondta: — Énekelj még. Mérhetetlenül sokféle gyilkosság esett meg már a történelemben. De arra aligha volt még egy példa, hogy tette elkövetése közben a gyilkos szerenádot adjon áldozatának. MUZSIK A MEDVEBŐRÖN Ólomlábakon lépdelt az idő. Hajnali fél hármat jeleztek a falióra mutatói. Csaknem két teljes órái| zajlott már ez a lidérces álom. A herceg úgy érezte, nem sokáig bírja már. ...Ennek a könyvnek a megírása során végig arra törekedtem, hogy a Raszpu- tyin-legendát kibontsam a misztikum köntöséből. Mint az olvasó tapasztalhatta az esetek túlnyomó többségében ez nem is volt nehéz: a forrásmunkák és a logika segítségével majdnem mindig viszonylag könnyűszerrel ki lehetett hámozni valószerűtlen burkából a racionális magot. A mojkai palotapincében történtek előtt azonban — tudomásom szerint a Raszputyin-rejtély minden más kutatójával együtt — tanácstalanul állok. Sehol, soha, egyetlen utalást nem találtam arra, mi a magyarázata annak, hogy a méreg nem hatott — illetve csak minimálisan hatott. A forrásmunkák mankói koppanva kiesnek és ezúttal valóban nem marad más hátra, mint a meztelen logika. Ez pedig aligha hagy más magyarázatot, mint a következőt: 1. A beszervezett orvos, dr. Lazovort csaknem bizonyosan nem ciánkristályokat, hanem valami ártalmatlanabb szert szerzett be. Vagy véletlenül, vagy — talán azért, hogy legyen visszaút — tudatosan. 2. Csak fgy válna valamennyire érthetővé, hogy a szibériai paraszt közismerten vaserös szervezete, legalábbis többé-kevésbé, ezzel az ártalmatlanabb készítménnyel meg tudott birkózni. . . . ,. (Folytatjuk)