Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-14 / 38. szám

fm. té«ralr Ä fcf&ET-WAGYARÖRSZÄä 1 ©Mai JEGYZETEK 3J Manipuláció helyett Beszélgetésünk végén mondta a megyei építőipari vál­felat asztalosüzemének vezetője, hogy ha az országos gya­korlatot követnék, kérhetnének a termékeikért nagyobb árat is. „De nem tesszük, bár az üzemnek külön kell ma már gazdálkodni, s a nyereség is külön elszámolásra kerül...” Vagyis: nem emelik az árakat, hanem inkább növelik a termelékenységet. Ahogy kifejezte az üzemvezető: tisztes­séges munkával és nem manipulációkkal akarják megszerezni a hasznot. Figyelemre méltó a nyíregyházi asztalosüzemiek gya­korlata, amivel „kiugrottak” az utóbbi egy év során. Hatvan­fős létszámmal termeltek kilencmillió forint értékű ajtót, ablakot, beépített szekrényt. Célgépeket állítottak munká­ba, átszervezték a kis brigádokat nagy létszámúákká, s meg­változtatták a technológiai munkafolyamatot Javítottak közben az anyag minőségén, a szerkezeti megoldásokon, s a hiánypótlási jegyzőkönyvekben alig-alig szerepelnek. Te­vékenységüket a vállalati programra építik. Hogy a részin­tézkedések jól beváltak eddig is, azt mutatja: a hatvan ember kilencmilliós termelésének nyomán másfél milliós a oyereség. Ha így is tehet, minek a tisztességtelen haszon? 2-1 Toborzás — új módon Kétszázfős új üzemet indítanak munkába 1971-ben a Nyíregyházi Gumigyárban. A gumiabroncsüzem most még csak épül, de a kétszáz dolgozót már most keresik a gyá­riak, hogy szakaszosan elküldjék őket a munkát betanító budapesti Cordatic gyárba. Nemrégiben tárgyaltak erről a gyár vezetői a megyei tanács vb munkaügyi osztályával, s megszületett a megálla­podás, amely szerint a gyár a városhoz közeli és jó közle­kedéssel rendelkező körzetekből toboroz elsősorban férfi munkásokat. Újszerű ebben a toborzásban az, hogy a gyár helyesen (döntött úgy: a toborzásra kijelölt községekből meghívják gyári látogatásra a tanácsok vb-elnökeit, bemutatják nekik a gyár üzemeit, szociális létesítményeit, lássák, hová kerül­nek majd azok a lakosok, ahonnan jelentkeznek az üzem «dolgozóinak. Ibrányban jártak például nemrég a gumisok műszaki és gazdasági vezetői, s baráti beszélgetés után meghívták a gimnázium és az általános iskola nevelőit, hozzák el gyár- látogatásra a tanulókat, ismerkedjenek — ha látják, mi­lyen szép, tiszta, kényelmes munkakörbe kerülnek, köny- »yebben választják a vegyiparnak ezt a Szabolcsban eddig Ismeretlen ágát. Ma még szokatlan az ilyenfajta munkásszerzés. Hol- ítap e nélkül már elképzelhetetlen. Eopka János 3J Hűség a tsz-hez . Ezekben a napokban a zárszámadási közgyűléseken egy­re több termelőszövetkezetben születik határozat arra, hogy ismerjék el a közösségért tíz vagy ennél több éve tevékeny­kedő, hűséges tagokat. Legutóbb a mándoki Üj Élet Tsz közgyűlése döntött a törzsgárda megalakításáról, elismerésé­ről, s elfogadta a vezetőségnek a javaslatát, mely szerint jegyzőkönyvben örökítik meg azok neveit, akik a tsz ala­kításától kezdve helytállnak. Fényképet készítenek az úttörő tsz-tagokról, s a közgyűlés határozatilag mondta ki, hogy jogosultak a törzsgárdajelvény viselésére. Hetvenhét tsz-tag részesült ebben a kitüntetésben. S, hogy érdemes volt kitartani jóban-rosszban, azt a boríté­kok is bizonyítják. Részükre egyenként 1500 forintot szava- eott meg a közgyűlés amolyan hűségjutalomként.. Első alkalom, hogy sor kerülhet szövetkezeteinkben Myen aktusra. Csak difcsémi lehet az olyan tsz-vezetést, amely gyorsan reagált az Országos Termelőszövetkezeti Ta­nács felhívására. A termelőszövetkezetekben a törzsgárda alapításának a célja: a szövetkezeti mozgalomhoz hűséges tagok fokozott erkölcsi és anyagi megbecsülése. Ott cselek­szenek helyesen, ahol élnek ezzel a lehetőséggel, hiszen sen­ki számára nem lehet közömbös, hogyan erősödnek tovább közös gazdasagaink milyen erős szálak fűzik a tulajdono­sokat — a tsz-tagokat és alkalmazottakat — a termelőszö­vetkezetükhöz. _ . _ _ . Farkas Kalman Záhony gondjai Miért késtek 2^5 ezer ragon átrakásával? Közismert, milyen fontos szerepe van Záhonynak, mint vasúti csomópontnak az ország vérkeringésében. Nem közömbös, az érkező és indu­ló szerelvényekből, a széles és normálkocsikból mennyit tudnak időben átrakni, indí­tani. Ha egy-egy nehézipari kombinátban, fontos munka­helyen csak egy napot késik néhány vagon nyersanyag, keresett cikkféleség alap­anyaga, rengeteg gond, bosz- szúság, veszteség adódik eb­ből. Arról nem is szólva, ha egyes külkereskedelmi part­nereink is késve kapják szál­lítmányainkat. Munkaerőhiány és távolmaradók Mindenképpen nagy gondot okoz tehát az a 2500—2600 vasúti széles kocsiban lévő áru, amelynek átrakásával, továbbindításával késtek meg Záhonyban. Több tízezerre tehető va­sú tikocsi -rakomán y gondos, pontos továbbítása mellett nem soknak tűnik ez a szám. Mégis szót érdemel azonban a záhonyiak gondja. mivel azok egy része már korábbi keletű és változatlan. Záhonyból és körzetéből jelenleg 344 munkás és al­kalmazott hiányzik. Megyénk­ben nagyon sokan várnak még munkalehetőségre. ott azonban nincs elég munkás­kéz, s ennek több oka van. Nem lehet mindent az át­meneti munkaerőgondoknak tulajdonítani. Nem tehetnek arról sem, hogy az áruk pon­tos továbbításához szükséges vasúti kocsikból csupán ja­nuárban több ezret nem kap­tak meg! A munkaerőhiány mellett gyakori, hogy egy-egy dolgo­zó hónapokat hiányzik igazo­latlanul munkahelyéről. Be­szélgettek már a rendszeresen hiányzókkal, volt ennek ered­ménye is. közülük azonban többen azóta is a hiányzók közé tartoznak. A munkafe­gyelem javításának ez a módja sem vált be és a ki­rívó esetek miatt 15 dolgozót bocsátottak éL Mit mondhatnak erre azol:, akik még az elmúlt évi ren­des szabadságukat sem ve­hették ki? Nem adhatták ki részükre, mert szükség volt munkájukra szabadságuk ide­je alatt is. Most már azon­ban hiábavalónak bizonyul a kérelem, hogy ne menje­nek szabadságra, nagyon so­kan bejelentés nélkül sza­badságolják magukat Az egész évi fáradságos munka után jugosnak tartják a pi­henést. S mit lehet erre mondani? Vendéghrigádok és „gépesítés“ A gondokon úgy igyekeztek segíteni, hogy a vasút más területéről irányítottak az átrakáshoz munkásokat Zá­honyba. Volt is ennek hasz­na, mert minden „idegen" munkaerővel útnak indított szerelvény áru nagy haszná­ra vált a népgazdaságnak. Gyakran előfordul azonban, hogy a vendégbrigádok munkával, azaz vagonátra- kassal történő ellátása érde­kében pihentették a helybe­lieket, hogy amazok ne le­gyenek munka nélkül. Ilyen módon sem lehet az alapvető nehézségeken segí­teni. S ahol ilyen gon­gok foglalkoztatják a ve­zetőket, hogyan lehetsé­ges csökkenteni a mun­kaidőt? Márpedig a záhonyi munkások is' kérik ezt, mondván, szeretnék, ha azo­nos elbírálás alá esnének más területeiken dolgozókkal. S mivel ezt egyelőre nem tudják részükre biztosítani, többen kilátásba helyezték: kedvezőbb munkahely után néznek. Önkéntelenül fc felvetődik a gondolat: ha kevés a mun­kás, miért nem gépesítik a termelést? így nem csak munkaerőt takarítanának meg, hanem termelékenyeb­bé, könnyebbé válna a mun­ka is. Próbálkoztak ezzel is. Korábban lapunkban is szóvá tettük, hogy a záhonyi­ak felettes hatóságai az öm­lesztett áruk mozgatására 10 darab kisgépet vásároltak 13 millió forintért Már a próbaüzemeltetéskor jelezték azonban a záhonyiak, a gé­pek nem váltották be a hoz­zájuk fűzött reményeket. Akkor sem, s ebben az ügy­ben most sem veszik figye­lembe véleményüket A gé­peket legyárttatták, le is szál­lították, Hosszú hónapokon át hevertek ezek a gépek f Szakma? Nem. Még csak nem is segédmunkás. Egy­szerűen kubikos. De áld sze­reti. annak hivatásává válik, mert ez az egy szó sok mindent takarhat. Az építésvezető sze­rint: „Egy fegyelmezett, sok­oldalú kubikos, vagy _ segéd­munkás többet ér, mint a h an vág, képzetlen szakmun­kás.” Tóth Antalnak csinos, új lakása van Nyírpazonyban. Kubikos, de a vakolást maga végezte el rajta. Most az új szálloda és a MEZÖBER- székbaz építésén dolgozik. Egy nyolctagú brigádnak a vezetője. Nyolc éve van együtt a brigád, azóta még építésvezetőséget sem vál­toztattak. Brigádelsők ezen a munkahelyen-. Ök hatan, nyírpazonyiak és egy, a nyíregyházi tanyabo­korból kerékpáron, a nyír- bogdányi brigád tag pedig vonatom jár be. Mindennap. Nyolc év alatt még egyszer eera késtek. Hetem kerékpárod. Yétea- sayáron. Pedig jár Nyírpa- zonyból autóbusz is. S a bri­gádvezető már átlépte a ne­gyedik x-et. Csak mosolyog: ^Megszoktam”. Aztán azt is ^mondja: nem jó nekik az «Bitóbusz, mert ásatás Heten kerékpáron netremcfje van. Korán indul és hazafelé is hozzá lenné­nek kötve. S különösen ami­óta a betongyár dolgozik, nem lehet percre kiszámíta­ni a munka befejezését. Gyakran jön olyankor az anyag, amikor már csak fél óra van hátra a műszak­ból. A betont pedig be kéH dolgozni. A Kossuth térj ÄBC áru­háznál meg éppen éjszaka kellett dolgozni, mert nappal balesetveszélyes lett volna. Alattuk ugyanis a kőműve­sek, meg a szerelők dolgoz­taik. Nekik pedig még nem volt balesetük, amióta együtt varrnak. Álmennyezet, meg arai jön. Alapásás, elemgyártás, kész szerkezetek felállítása, beto­nozás vízmértékbe, parketta alá. Bemérni, függőbe állíta­ni a tartópilléreket, fedőele­meket. Mi is lenne az épít­kezéseken, ha a kubikos csak árkot ásna és sima betont* készítene? Az új postaépíté­sénél például a brigád egy kőműves irányításával 300 köbmétert falazott be. Természetesen ez már csak afféle ráadás volt. Akadt ott olyan „fogd meg” munka is, amiből legalább 30 ezer fo­rint haszna származott a vállalatnak. A födémgeren­dák beemeléséhez ugyanis Budapestről kellett volna bé­relni egy nagyobb karú eme­lődarut. A brigád vállalta, hogy elvégzi ért a munkát. Nem volt könnyű dolog. A keskeny falon szinte életve­szélyes „játék” kezdődött. Óva­tosan, szinte centiméteren­ként csúsztatták helyére a súlyos gerendákat. Közben módosítottak a „technológi­án”, lemezt tettek a falra, hogy simábban, könnyebben menjen a munka. Ha bele­gondolnak, még most ás „borsódzik” a hátúk.. Más alapot ástak az egyik építkezésen. Tovább már nem lehetett mélyíteni, mert az oldalai beomlással fenyeget­tek. Hívtak hát egy &atai ácsot és megmutatták, hol kell kiducol.nl. „Hogyan kell azt csinálni?” — kérdezte. A brigád vezető elvette tőle a szerszámot, hoztak megfelelő anyagot. Megmutatta és meg is csinálta. Talán egy piramist is Ssz- sze lehetne állítani azokból az anyagokból, amelyet 8 év alatt együtt megmozgattak. Hiszen felsorolni is sok len­ne azokat az építkezéseket, ahol dolgoztak. Konzerv­gyár, Simái úti nagy trafó- állomás, illetményszámfejtő hivatal, Zrínyi Ilona utcai iroda és lakás, a két nyír­egyházi ÁBC-áruház, istálló a Ságvári Tsz-ben és így to­vább. S tegutóbb az impozáns külsejű TITÁSZ-székház, s most a szálloda. Leg­büszkébbek mégis az ipari szakmunkásképző új épületére, ahol az alapásás- töl kezdve a befejezésig ott voltak. Testvér, sóget? is dóigDztk együtt a falubeliek között. Jól megértik egymást. Már hámomszor nyerték a szo­cialista címek Amikor a brigádnaplót kérem, sajnálkozva meniege- tódzik: „Elvitték. Mintának egy másik építésvezetőség­re.” ... ta& ásván tétlenül Most hol az egyik, hol a másik üzemképes, de nem sok köszönet van ben­nük. Működtetésük gazda­ságtalan, ráfizetéses. A záhonyi gazdasági veze­tők a közelmúltban adtak számot a vasúti pártbizott­ságnak: ezek a gépek egyen­ként 4 dolgozóval 24 óra alatt 1,8 széles kocsi átra­kására képesek. Ugyanakkor kért erővel, esúzdás megol­dással 6 ember fele annyi idő alatt 2—3 széles kocsiból tudja az ömlesztett árut má­sik kocsiba rakni. Kért átra­kással tehát háromszoros tel­jesítményt tudnak eléri. S amikor számon kérték a gaz­dasági vezetőktől, miért üze­meltetik mégis ezeket a gé­peket, art mondták: elren­delték felülről, csinálni kell! Akkor is, ha ez ráfizeté­ses? Feni döntik el.« Legendákat költöttek már arról is, miért állnak üresen Záhonyban a drága pénzen épült új lakások, közülük egy kétszobás 1968. december 19-e óta. Nem azért, hogy nem lennének akik beleköl­töznének. Ugyanis nem Zá­honyban döntik azt el, hogy kik jogosultak lakásra, ha­nem felettes hatóságuk, s amíg fent nem döntenek, ad­dig üresen állnak. Azok is csalódtak, akiktől régen lefogtak a téli tüzelő árát. de art még most sem kapták meg a vasúttóL.. Hamarosan emelik a vasú­ti dolgozók munkabérét. Ez vonzóbbá teszi majd e mun­kát, de ezenkívül nagyobb figyelmet; kell fordítani a záhonyiak más irányú gond­jainak megoldására is. Nagy Tibor Fejlesztések Tisza vasváriban (Tudósítónktól) Az ez évi költségvetési és fejlesztési terv, valamint az elmúlt évben végzett társa­dalmi munka értékelése sze­repelt a Tisza vas vári Nagy­községi Tanács pénteki ülé­sének napirendjén. A nagyközségi cím elnye» résével megnőttek a község előtt álló feladatok, s ezzel együtt a kiadások is. Így az 1970. évi költségvetés össze­ge 9 millió forint, amelyből 6 millió forintot a művelő­désügyi és az egészségügyi feladatok ellátására fordíta­nak. A költségvetésből to­vább bővítik a járda- és vil­lanyhálózatot, 3 ezer 300 négyzetméter új járdát épí­tenek, míg a közvilágítás bői vítésére és korszerűsítésére 50 ezer forint jut Folytat* ják a parkok területének növelését és a fásítási prog­ramot, melynek érteke a laú kosság által végzett társa­dalmi munka értékével együtt meghaladja a380ezeff forintot Tiszavasváriban is egyrö nagyobb teret hódítanak a társadalmi ünnepségek, ezérí a házasságkötő terem szépí­tésére és egy elektromos őre gona vásárlására 43 ezer fo­rintot szavazott meg a ta­nácsülés. Nem feledkeztek meg a község vezetői a kül­területekről sem, az ezer la­kosú Szorgalmatos-telepen 25 f«5s napközi otthonos óvodát építenek, az ivóvíz* ellátást pedig hydroforos kút létesítésével oldják meg. A két létesítmény költs égs megközelíti a 300 ezer főj ríntoL A község lakói becsülettől kivették részüket a társadat-* mi munkából, melynek éhé téke 546 ezer forint volt, 19 százalékkal több az előirány­zatnál. A tanács díszokleve­let adományozott a Lenin Termelőszövetkezetnek és » Kábái János Általános Isko­lának, továbbá 6 termelőszö-t vetkezet elismerő oklevelet kapott. „Kiváló társadalmi munkáért” jelvényt adomá­nyoztak 51 lakosnak, 55-öt pedig „Társadalmi munká­ért” jelvényben részesített tek. (doszlopf MÉG DOLGOZIK AZ 0RTÄS 1?RÉS. Ma már ©«tere rit­kább megyénkben a működő olajütőprés. Az ajaki Búza­kalász Termelőszövetkezetben azonban nem selejtezték !d az öreg masinát, sőt igen fiatalos lendülettel naponta átlag 30—40 mázsa napraforgómagból préseli ki a nemes ét­olajat Elei fiänil

Next

/
Oldalképek
Tartalom