Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-13 / 37. szám

XXVII. ÉVFOLYAM. 37. SZÄM ÄRA 80 FILLER 1970. FEBRUAR 13, PENTEK LAPUNK TARTALMÁBÓL! Kalandos vállalkozások — eredménytelen gazdálkodás (3. oldal) A rádió és a televízió heti műsora a oldal Segítség a nagyhalászi árváknak (5. oldal) Sportjelentéseink (7. oldal) Díszünnepség Budapesten a főváros felszabadulásának 25. évfordulóján A Magyar Szocialista Munkáspárt Bu­dapesti Bizottsága, a Fővárosi Tanács, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa, a Haza­fias Népfront Budapesti Bizottsága a fővá­ros felszabadulásának 25. évfordulója alkal­mából csütörtök este ünnepséget rendezett a Vígszínházban. Az ünnepségen részt vett' és az elnök­ségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára; Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke; Fehér Lajos, a kormány el­nökhelyettese. Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai; Németh Károly, a Politikai Bizottság póttagja, a budapesti partbizottság első tit­kára; Aczél György, a párt Központi Bizott­ságának titkára. Az ünnepség elnökségében foglalt he­lyet V. V, Grisin, az SZKP Politikai Bizott­ságának póttagja, a moszkvai városi párt- bizottság első titkára, a szovjet főváros kül­döttségének vezetője, B. P. Ivanov altábor­nagy, az ideiglenesen Magyarországon állo­másozó szovjet csapatok parancsnoka; F. J. Tyitov, a Szovjetunió magyarországi nagy­követe. Az ünnepséget a magyar és a szovjet Himnusz hangjai után Sarlós István, a Fő­városi Tanács Végrehajtó Bizottságának el­nöke nyitotta meg, majd Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a budapesti pártbizottság első titkára mondott beszédet. Németh Károly ünnepi beszéde zéséhez. Meghajtjuk az em­lékezés zászlaját mindazon országok népei és hős fiai előtt, akik segítséget adtak hazánk és fővárosunk felsza­badításához. Egyben hálával gondolunk hazánk legjobb- jaira, a mágyar ellenállókra; azokra, akik önféláldozóan harcoltak a fasizmus ellen és a reakciós magyar uralkodó osztályokkal szemben is véd­ték meggyalázott nemzetünk becsületét. A Szovjetunió segítségével, a párt vezetésével Visszapillantott a szónok a felszabadulás napjaira, majd így folytatta. — A kép, amely 25 évvel ezelőtt az emberek elé tá­rult, valóban kétségbeejtő volt és reménytelennek lát­szott. A hosszú ostrom, a né­metek és a nyilasok vanda­lizmusa szörnyű pusztulást okozott. Hídjaink felrobbant­va, a város lakói közlekedés, világítás, élelem, ivóvíz nél­kül maradtak, az embereket éhhalál fenyegette. Kiosztották a Fővárosi Tanács aranyérmeit /elentős béremelések március elsejétől Csökkenteni kell a vasutasok munkaidejét A Minisztertanács ülése Tisztelt ünneplő közönség! Tisztelt vendégeink! Kedves elvtársnők és elv­társak ! — Történelmi évfordulót köszöntünk. Negyedszázada már, hogy a szovjet hadsereg győzelmes harcai "és véráldo­zatai árán hazánk fővárosa Budapest megszabadult a há­ború borzalmaitól, felszaba­dult a fasiszta elnyomás alól. Sokat szenvedett fővárosunk­ra fel virradt a szabadság haj­nala. Uj korszak kezdődött Budapest és népünk életé­ben. — 1945 február 13-án Moszkvában 324 ágyú 24 össztüze köszöntötte a ma­gyar főváros felszabadulását. A hadijelentés erről így szó­lott: „Ma a 2. ukrán front csapatai, a 3. ukrán front csa­pataival együttműködve, be­fejezték a Budapesten körül­zárt ellenséges kötelékek fel­számolását és teljesen meg­tisztították a magyar fővá­rost a német hódítóktól.” — Visszatekintve az el­múlt negyedszázadra, el­mondhatjuk, a dolgozó mil­liók maradandót alkottak. Népünk ebben a negyedszá­zadban vette véglegesen a maga kezébe sorsának formá­lását, a párt vezetésével ki­vívta és meg,védte hatalmát, sikeresen építi szocialista ha­záját Ez népünk tiszteleté­nek és hálájának legméltóbb kifejezése mindazok iránt, akik a legnagyobb áldozatot hozták, életüket adták ha­zánk felszabadításáért. Emlékezés új történelmünk ! hőseire — A főváros határán, Ste­inmetz és Osztyapenkó kapi­tány ércbe öntött emlékművei szimbolizálják a felszabadító szovjet hadsereg hős katonái­nak százezreit és millióit. Ezen a napon mindenekelőtt rájuk emlékezünk, felszaba­dulásunk, új történelmünk hőseire. Igaz barátsággal, őszinte tisztelettel köszöntjük a szovjet népet, dicső kom­munista pártját hazánkat, fővárosunkat felszabadító hős hadseregét. Meleg szere­tettel köszöntjük testvérvá­rosunk, Moszkva küldötteit és általuk a szovjet főváros minden dolgozóját, akikkel az elvtársi barátság szoros szá­lai kötnek össze bennünket. — Felszabadulásunk jubi­leumi évfordulóján tisztelet­tel és megbecsüléssel gondo­lunk mindazokra, akik hoz- aájárultak a fasizmus legyő­A Fővárosi Tanács néhány éve határozatot hozott, hogy minden esztendőben arany­éremmel tünteti ki azokat, akik a város fejlesztésében, a lakosság életszínvonalá­nak emelésében és a szoci­alista kultúra fejlesztésében kiemelkedő tevékenységet végeznek. Az aranyérmeket a hagyományoknak megfe­lelően minden évben Buda­pest felszabadulásának év­fordulóján adják át a kitün­tetetteknek. Az 1970-ben ado­mányozott „Pro Űrbe” és „Pro Arte” kitüntetések át­adására, csütörtökön délután a városháza tanácstermében, ünnepélyes külsőségek kö­zött került sor. Ebből az alkalomból Sarlós István, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke mondott beszédet. Mint említette, a Fővárosi Tanács az aranyérmet azzal a szándékkal alapította, hogy — a felszabadulási évfordu­lókra emlékezve — a város minden lakóját Budapest és szocialista hazánk érdekében kiemelkedő munkára, újabb és újabb alkotásokra serkent­— Elismeréssel emlékezünk az újpesti, kőbányai, angyal­földi, csepeli és a többi par­tizáncsoport bátor harcosai­ra, a budai önkéntes ezred katonáira, mindazokra a ma­gyar hazafiakra, akik hatá­rainkon innen és határain­kon túl küzdöttek a fasizmus ellen, életüket, vérüket ál­dozták a szabad, független, demokratikus Magyarorszá­gért. De nemcsak ez maradt! A Magyar Kommunista Párt első plakátjai romba dőlt Bu­dapest házain ezt hirdették: „Élni akarunk, és élni fo­gunk!” „Budapest ismét fő­város lesz.” A Szovjetunió segítségével, a párt vezetésével, a demok­ratikus erők összefogásával, a lakosság a nép, minden jó szándékú ember helytállására, becsületére, alkotó erejére építve, megindult a harc a se. Az ilyen esemény, mint felszabadulásunk negyedszá­zados évfordulója is, különö­sen jó alkalom arra, hogy elismerjük, eredményeik sze­rint értékeljük a munkában, az alkotásban élenjárók tel­jesítményét, s a legjobbak példájával másokat is ha­sonló kimagasló tettekre buz­dítsunk — mondotta, majd átadta a kitüntetéseket. A Fővárosi Tanács 1970- ben a „Pro Űrbe” kitünte­tést adományozta: Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának — a főváros szocialista fejlődését megha­tározó tevékenységéért; Bartos Istvánnak, a Fővá­rosi Tanács VB elnökhe­lyettesének — a városrende­zés és a városfejlesztés terén végzett kiemelkedő munká­jáért; Filla Istvánnak, a történe­lemoktatás vezető szakfel­ügyelőjének — három évtize­des kiváló pedagógiai mun­kásságáért; Mészáros Józsefnek, a Bu­dapesti Lakásépítő Vállalat kőművesének — új budapesti nemzet, az ország, Budapest megmentéséért. Az áldozatos munka, az önfeláldozó harc nem volt hiábavaló. Aki ma végigsétál a Duna-parton az Erzsébet- lu'don. felkeresi új la­kótelepeit, városrészeit el­mondhatja, hogy az elmúlt 25 évben a fővárost nemcsak újjáépítettük, de szó szerint egy új Budapest épült — Ma, 25 év múltán elv­társi barátsággal, a családju­kat, szülővárosukat és hazá­jukat szerető emberek meleg köszönetével és elismerésével fordulunk mindazokhoz, akik­nek erőt nem kímélő, fáradt­ságot nem ismerő munkája, odaadó szorgalma és tudása lehetővé tette, hogy a lerom­bolt és kifosztott, éhező vá­rosból a szocializmust építő Magyarországnak a réginél szebb, nagyobb és gazdagabb fővárosa legyen. A Magyar Kommumista Párt azt vallotta, hogy az előttünk álló óriási felada­tokkal. csak akkor tudunk megbirkózni, ha erűéi., szilárd és harcban megedzett tö­megpárttal rendelkezünk, amely sohasem tévesztette szem elől a nagy történelmi célokat, határtalanul bízik a népben, a dolgozó emberek millióinak alkotó lendületé­ben. Kedves elvtársak! — Az 1945 utáni újjáépítés és a reakció elleni politika' harcok közepette kovácsoló- dott ki a magyar munkásosz­tály egysége, bontakozott ki a kommunisták és a szociálde­mokraták együttműködése és a közös harc alapozta meg a két munkáspárt egyesülését. A marxista—leninista plat­formon létrejött egyesülés történelmi súlyát bizonyítja, hogy a munkásosztály teljes hatalomra jutását ettől az időtől számíthatjuk. (Folytatás a 2. oldalon) városrészek fejlesztésében végzett kiváló munkájáért; dr. Sárkány Jenőnek*, a Heim Pál kórház igazgató főorvosának — a fővárosi gyermekegészségügyi ellá­tásban végzett kiemelkedő tevékenységéért; dr. Széchy Károlynák, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető tanárának, az Akadémia levelező tagjának — a budapesti Duna-hidak újjáépítésében végzett tudo­mányos és gyakorlati mun­kásságáért. A „Pro Arte” aranyérmet öten kapták. Az aranyérmek átadásánál jelen volt Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a kormány elnö­ke, llku Pál művelődésügyi miniszter, Németh Károly, a budapesti pártbizottság első titkára, a Politikai Bizottság póttagjai, Aczél György, a Központi Bizottság titkára, Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter, dr. Erdey-Gruz Tibor, az Akadémia elnöke, valamint közéletünk más ismert sze­mélyiségei A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csü­törtökön ülést tartott. Fock Jenő beszámolt arról a bará­ti látogatásról, amelyet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, va­lamint a kormány elnöke a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága és a Német Demokratikus Köz­társaság minisztertanácsa meghívására, január 28 és 30 között a Német Demokra­tikus Köztársaságban tett. A Minisztertanács megelége­déssel vette tudomásul, hogy az NDK párt- és kormány­vezetőivel folytatott eszme­cserék során a tárgyalt kér­désekben nézetazonosság nyilvánult meg és hogy ez a látogatás is értékesen hozzá­járult. a népeink és orszá­gaink közötti szórós, testvé­ri kapcsolatok további erő­sítéséhez. A kormány jóváhagyólag tudomásul vette Apró Antal­nak, a Minisztertanács el­nökhelyettesének beszámo­lóját Josif Banc-kál, a Ro­mán Szocialista Köztársaság minisztertanácsának elnök­helyettesével a két ország közötti gazdasági és műsza­ki-tudományos együttmű­ködés továbbfejlesztéséről február 3. és 5. között Nagy­váradon folytatott baráti esz­mecseréjéről. A kormány ezután meg­hallgatta dr. Ajtai Miklós­nak, a Minisztertanács el­nökhelyettesének beszámo­lóját a Magyar Tudományos Akadémia február 3. és , 5. között tartott 130. közgyűlé­séről, az Akadémia reform­járól. szerepének bővítéséről és az elfogadott új alapsza­bályokról. A kormány az alapszabályokat jóváhagyta. A Magyar Tudományos Aka­démiáról szóló 1969. évi 41. sz. törvényerejű rendelet ha­tályba lépésének időpontja 1970. február 5. A Minisztertanács megtár­gyalta és elfogadta az Or­szágos Tervhivatal elnöké­nek és a nehézipari minisz­ternek közös előterjesztését a népgazdaság energiahelyze- téról és energetikai fejlődé­sének perspektíváiról. Az előterjesztés megállapítja, hogy a népgazdaság energia- mérlegében a harmadik öt­éves terv során pozitív vál­tozások következnek be, a fogyasztók egyre növekvő mértékben választhatnak a különféle energiahordozók között, a legcélszerűbb mű­szaki-gazdasági megoldások megvalósítása érdekében. A Minisztertanács jóváhagyta a népgazdasági tervezés ki­indulópontjaként az előter­jesztésben az energiaforrások részarányaira tett javaslato­kat és határozatot hozott, hogy az Országos Tervhiva­tal elnöke és a nehézipari miniszter az érdekelt szer­vekkel egyetértésben állítsa össze az ágazatok, iparágak távlati energiaigényét és je­lölje ki a szükséges felada­tokat az energiapolitikai cél­kitűzések megvalósítása ér­dekében. A munkaügyi és a műve­lődésügyi miniszter előter­jesztése alapján a Miniszter­tanács 1970. március 1-i ha­tállyal felemelte a felsőokta­tási intézmények oktatóinak és technikai dolgozóinak munkabérét. A kormány ha­tározata értelmében az okf tatók átlag mintegy 17 szá­zalékos, a technikai és egyéb alkalmazottak átlag mintegy 9 százalékos béremelést kap­nak. A határozat alapján a béremelést differenciált, egyéni mérlegelés alapján kell végrehajtani, és olyan bérrendszert kell bevezetni, amely meghatározott idősza­konként biztosítja a dolgozók automatikus béremelkedésé­nek lehetőségét. A Miniszter- tanács határozata előírja az óra- és vizsgadíjak összegé­nek differenciált, átlagban mintegy kétszeresére történő felemelését is. A munkaügyi és az egészségügyi miniszter elő­terjesztésére a kormány ez év március 1-ével felemelte a megszakítás nélkül műkö­dő egészségügyi és • szociális intézetekben közvetlen ápolá­si és gondozási feladatokat végző szakképzett és szak­képzetlen ápolónők, gondozó­nők, st.-gédapolúnök és* taka­rítónők bérét. A béremelést, munkaköri pótlék bevezeté­sével kell végrehajtani. A pótlék összege szakképzett ápolónőknél 200—400 forint, szakképzetlen ápolóknál 15Ó — 250 forint,, takarítónőknél 100—200 forint A kisegítő állománycsoportba tartozó dolgozókat valamennyi egész­ségügyi és szociális intézet­ben átlagosan 100 forint bér­emelésben kell részesíteni. A munkaügyi, valamint a közlekedés- és postaügyi mi­niszter előterjesztésére a kormány úgy határozott, hogy a vasutas dolgozók bé­rét 1970 március 1-ével fel kell emelni. Erre a célra éves kihatásában 150 millió forint használható fel. A Mi­nisztertanács tudomásul vet­te, hogy a vasút saját eszkö­zeiből évente további 75 millió forintot biztosít a dol­gozók bérszínvonalának eme­lésére. A bérrendezésnél a vasúti végrehajtó szolgálaton belül elsősorban a kedvezőtlen munkakörülmények között foglalkoztatott dolgozok alap­bérének emelésére kell töre­kedni, figyelembe véve a fe­lelősség mértékét, a megter­helést és a munkakörülmé­nyeket. A forgalmi utazó munkakörökben, ahol eddig túlórát nem fizettek, pótlék nélküli túlórát kell fizetni. Az éjszakai pótlékot — a megterhelést, a vasútvona­lak és a munkakörök fontos­ságát figyelembe véve — át­lagban mintegy háromszoro­sára kell felemelni. A kormány felhívta a köz­lekedés- és postaügyi minisz­tert, gondoskodjék a vasutas dolgozók munkaidejének fo­kozatos csökkentéséről úgy, hogy 1970-ben a tavalyinál legalább 3 százalékkal — mintegy nyolc órával — ala­csonyabb legyen a munka­idejük. A kormány az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság elnökének javaslatára ha- tároztot hozott az ipari kutató- intézetek működési feltéte­leinek javítására, a vállalat­szerűén működő kutatóinté­zetek egyes gazdálkodási és fejlesztési problémáinak ren­dezésére. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

Next

/
Oldalképek
Tartalom