Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-10 / 34. szám

t Máa! fcffLíUT MAGYÁROTÍS7J.S 1970 fefwtl&r II külpolitikai összefoglaló ■Üt Az arab nki§ csúcs66 záróközleménye siti Feszültség az iraki—iráni határon gyilkosság a flonongahela völgyben i A párizsi Express értesülése A mind nyugtalanítóbb közel-keleti konfliktus ért­hetővé teszi, hogy a világ­sajtó vezető helyein foglalko­zik a Kairóban véget ért 3 napos arab „kis csúccsal”. A konferencia tanácskozásaira természetesen zárt ajtók kö­zött, a legnagyobb titoktartás jegyében került sor, így az újságok hasábjain, a rádió hullámhosszán és a televízió képernyőjén a tudósítások helyett inkább a kommentá­rok domináltak. Abban a legtöbb megfi­gyelő egyetért, hogy a kairói értekezlet számos vonatko­zásban a rabati „nagy csúcs” egyenes folytatása. A marok­kói fővárosban azonban ki­tűnt, hogy a túlságosan szé­les alapon megrendezett ál­lam- ég kormányfői talál­kozók kevésbé alkalmasak a helyzet hatékony elemzésére, mint azoknak az országoknak a szűkebb tanácskozása, amelyek aktívan részt vesz­nek az Izraellel szembeni ka­tonai, illetve politikai kon­frontációban. Rabat után Nasszer egyip tömi elnök rövid látogatási tett Líbiában és Szudánban és diplomáciai úton a lobbi. Kairóban most megjelent or­szággal is rendkívül intenzív maradt az érintkezés. A ra- batival ellentétben a kairói csúcs záróközleménnyel ért véget, amelynek lényege ezúttal világosan tükrözi, hogy a megjelentek az. alap­vető kérdésekben egyetérte­nek. A Nasszer, Husszein jordániai király, Atasszi Szí­riái elnök, Numeiri szudáni államfő és Ammas iraki kormányfő által aláírt doku­mentum egyértelműen az Egyesült Államokat teszi fe­lelőssé azért, hogy Izrael konzerválhatta idegen terü­letek megszállását. A fenti felsorolásból is kitűnt, hogy A1 Bakr iráni államfő személyesen nem vett részt a konferencián. Hivatalos bagdadi források szerint ennek az az oka, hogy az iraki—iráni határon a feszültség nem csak folyta­tódik, hanem növekszik és ilyen kiélezett helyzetben az államfő nem akarta elhagyni országát. A két ország viszonya meg­lehetősen régi kisebb-na- gyobb konfliktusokkal ter­hes. A jelenlegi diplomáciai lobbanás azonban akkor kö­vetkezett be. amikor három héttel ezelőtt nagyszabású üsszeeszküvést jelentettek Bagdadból és az iraki kormány hivatalosan közölte, hogy a szálak .az iráni nagykövet­séghez vezettek. Azóta a határon folytatódnak a csapatösszevonások és Eahedi iráni külügyminiszter a saj­tó képviselői előtt szükséges­nek találta azt a kijelentést, Irán „minden lövésre lövés­sel válaszol”. Még egy esemény miatt a Közel-Kelet áil a nemzetkö­zi érdeklődés homlokterében: a párizsi Express értesülése szerint Pompidou csaknem lemondta február '.'egére ter­vezett washingtoni látogatá­sát, amiért a State Depart­ment bírálta a líbiai francia fegyverszállításokat. Állító­lag Nixon személyes közben­járására volt szükség ahhoz, hogy a francia államfő visz- szavonja elhatározását, ügy tűnik, az amerikai--francia kapcsolatok bizonyos javulá­sa ellenére Párizs és Wa­shington viszonya még most sem bír ki megrázkódtatáso­kat. Véget ért az FKP kongresszusa Georges Marcheis nyilatkozata Párizs (MTI): Benoit Fraction zársza­vával vasárnap délben véget ért a Francia Kommunista Párt XIX. kongresszusa, amely szerda reggel óta a Párizs melletti Nanterre Maurjce Thorezről elnevezett modern sportcsarnokában tanácskozott. A kongresszus vasárnap délelőtt a francia néphez szóló felhívást foga­dott el, majd megválasztotta a párt vezető szerveit: a Központi Bizottságot és a számvizsgáló bizottságot. A Központi Bizottságnak a helyszínen megtartott első ülésén ismét Waldeck Ro- chet-t választották meg a párt főtitkárává. Tekintettel azonban Rochet megromlott egészségi állapotára, a KB újonnan főtitkárhelyettesi posztot is létesített és ennek betöltésére Georges Mar­chaist, a párt KB-nak ed­dig szervezeti kérdésekkel foglalkozó titkárát választot­ták. A főtitkárhelyettesi tiszt- ság létesítését a Politikai Bizottság Waldeck Rochet- val is megtanácskozta. A párt titkárságának tag­jává választották meg Etien­ne Fajont, a Politikai Bi­zottság tagját,,, az Humanité igazgatóját. Újból megvála-sz- stották a titkárság négy má­sik eddigi tagját, ezek a kö­vetkezők: Roland Leroy, Re­né Piquet, Gaston Plisson-. nier és André Vieuguet. A távozó Politikai Bizott­ság tagjai közül Roger Ga- raudy kivételével, mindenki t újból megválasztottak, a két eddigi póttagot rendes taggá választották meg és két új póttagot választottak. Az újonnan megválasztott Köz­ponti Bizottságnak 79 rendes és 28 póttagja van. Georges Marchais, a Fran­cia KP új főtitkárhelyettese, aki Waldeck Rochet felgyó­gyulásáig a párt élén áll, a a kongresszus után rövid sajtónyilatkozatot tett. Ebben rámutatott: a kongresszus legfőbb tanulsága szerint ma két fő feltétele van annak, hogy komoly demokratikus változások menjenek végbe Franciaországban. Az első. hogy legyen egy, az eddiginél is erősebb, egységesebb és akti vabb. >.. Port­áméi y szakadatlanul tökéle­tesíti munkamódszereit; a másik, hogy mind az alapo­kon. mind a csúcsokon lét­rejöjjön valamennyi mun­kás- és demokratikus erő egysége. A kongresszus meg­erősítette a Francia KP eltö­kéltségét. hogy ezen az egy­ségen munkálkodjék. A Francia KP — mondotta be­fejezésül Georges Marchais — kongresszusa után ezért most ismét javasolja vala­mennyi baloldali erőnek, hogy egyesítsék erőiket a de­mokráciáért, a nemzeti füg­getlenségért, a bókéért és a szocializmusért vívott harc­ban. A modern technika órák alatt világszerte ismertté tet­te Joseph Yablonski nevét — csakhogy amikor ez be­következett, a név viselője már nem volt az élők sorá­ban. A telefon nem telel Marlene Manthey, a bécsi Die Presse amerikai tudósí­tója jelentette: „Fehér hótakaróval borí­totta be a fergeteg a Monon- g'ahela völgy kopasz erdőit és a bányamunkások, akik Clarksv ille-ben. a templom előtt hosszú sorokban vára­koztak, még a szokásosnál is sápadtabbaknak tűntek. Itt, Pennsylvania barnaszén- kerületében mindenki Yab- lonskiról beszél. Régi ember volt itt: Ugyanaz a pap tar­totta a halotti misét, aki sok évvel ezelőtt eskette.” A pennsylvaniai Clarksvil­le jellegzetes amerikai kis­város. Megvannak a maga szokásai, a szigorú hierar­chiája. Ezen a ranglistán az 59 éves Joseph — becenevén Jock — Yablonski — az el­sők között volt. Tekintélyes patinás kőháza a villane­gyedben állt. Csaknem egy teljes héten át nem tűnt fel senkinek, hogy e ház kö­rül túlságosan is nagy a csend. Igaz, az ünnepekre, karácsonyra és újévre, az USA-ban is sokan távolabb lakó szeretteikhez utaznak. Így történhetett, hogy csak az áldozat egy másik város­ban lakó ügyvédfiának, Kenneth Yablonski nak tűnt fel, hogy a clarksville-i ház telefonja napok óta nem fe­lel. Odakocsizott és borzal­mas látvány tárult a sze­me elé. Apját, 57 éves any­ját, Margaret asszonyt és 25 éves húgát vérbe fagyva ta­lálta a fiú. A rendőrség megállapította, hogy a tete­mek már hat napja ott he­vernek. A gyilkosságot új pv napjára virradóan követte el — ahogy az első jelentés fo­galmaz — „legalább két gyilkos." A dzauugel törvényei Joseph Yablonski lengje! bevándorlók gyermeke volt. Tizenöt éves korában szállt le először a tárnák mélyére, hamar megismerte a bá­nyászsors minden kemény­ségét. Apja néhány év múl­va bányaszerencsétlenség áldozata lett. Jock hitt ab­ban. hogy az öreg Yablonski a munkáltatók profitéhségé­Har math Endre: A llctf'zpuiyih.-ceitéity KÉT ARC „MICSODA SZENT AZ ILYEN?...” Hangok a Szentélyek Szentélyéből: Csókok cup­panása. tiltakozás, esetleg du­lakodás hangjai és Raszpu- tyin sértett mormogása: — Te azt hiszed, beszeny- nyezlek. De nem — én meg­tisztítalak téged. Vagy: — Menj a templomba, lá­nyom, vedd magadhoz az űr- vacsorát, aztán az úr testével gyere vissza hozzám. Fülöp-Miller leír a sok közül egy tipikusnak tekint­hető esetet. „Egy fiatal lány. aki hal­lott a különös szentről, fel­jött vidékről a fővárosba, hogy nála keressen lelki út­mutatást. Raszputyin nyájas tekintete, elválasztott, vilá­gosbarna haja először bizal­mat ébresztett benhe. De amikor közelebb ment hozzá, érezte, hogy egészen más ember — rejtélyes és erő­szakos — rejtőzik a nyájas­ság és a jámborság álarca mögött A sztarec a lánnyal szem­ben ült, egészen közel húzó-' dott hozzá és világoskék sze­me megváltozott, sötétebb lett. Szeme sarkából éles te­kintetet vetett vendégére, amely megbűvölte a lányt. Furcsa érzés bénította meg tagjait, amint a nagy. baráz­dált, vágytól eltorzult arc közeledett az övéhez. Érezte Raszputyin forró lehel letét és látta, amint égő szeme — kiragyogva mély üregéből — mohón pásztázza az ő meg- igézett testét. Raszputyin hangja szenvedélyes suttogás­sá vált, különös szavakat mormolt a lány fülébe. Mikor már majdnem oda­adta magát csábítójának, hirtelen felvillant benne hogy Istenről beszélgetni jött ehhez az emberhez... Foko­zatosan felébredt kábulatá­ból... Küzdeni kezdett. ' Raszputyin rögtön meg érezte a lány növekvő el lenállását. Félig becsukódott szeme kinyílt. Felállt, fölé hajolt és — lágy, atyai csó­kot lehelt a homlokára. Az imént még vágytól fel­dúlt arca most kisimult és újra egy vándorprédikátor arca volt. Jóságos. védel­mező hangon beszélt, jobb kezét áldón emelte a homlo­kához. Már olyan pózban állt a lány előtt, mint Krisz­tus az orosz ikonokon. Te­kintete nyájas, nemes, majd- nem alázatos volt. Csak a kis szemek mélysége emlé­keztetett arra a másik em­berre. az iménti érzéki oes- tiára.” RAJONGÓ HÖLGYKOSZORÜ Közismert, hogy a muzsik körül kialakult rajongó kö­vetőnőinek tábora. Ezek a furcsa fanatikusok a sztarec- nél is jobban felháborodtak, ha egy-egy új megkísértett nem akart kötélnek állni. Ezzel kapcsolatban is Fii löp-MiUer idéz egy naplóból fennmaradt párbeszédet, egy hívőnő és egy fiatal lány nem akármilyen dialógusát. HIVÖNÖ: Miért nem akar az övé lenni? Hogy lehet egy szenttől megtagadni valamit? LÁNY: Kell-e a szentnek a bűnös szerelem ? Micsoda szent az ilyen? HIVÓNŐ: Ö csak megszen­teli, ami a közelébe jut. LÁNY: És ön hajlandó volna a kívánságát teljesíte­ni? HIVÖNÖ: Természetesen. Már voltam az övé és büsz­ke. boldog vagyok. LÁNY: De hiszen önnek férje van! Ö mit szól ehhez? HIVÖNÖ: A legnagyobb megtiszteltetésnek tartja. A késő délutánok és a ko­ra esték zöme a követőnők köréé volt. A sztarec itta a teát és a madeirát, piszkos ujjaival halas- és gyümöl­csöstálakban. — valamint két szent mormogas között — a hölgyek ruhája alatt matatott. Ha alaposabban becsípett, láncolt, vágj' egye­dül, vagy egy-egy boldog kiválasztottal. Á hölgy koszorú legrégibb tagja Akulina Nyikitcsina volt. A sztarec még Szibé­riában ismerkedett meg ve­le — nem akármilyen körül­mények között. Az ohtoji ko­lostorban történt. ahová Akulinát fiatalon bekény- szerítették a rokonai. A fia­tal apáca sehogy nem viselte el a klastroméletet. Idegei felmondták a szolgálatot. Cellájában. az ikon alatt., mind gyakrabban találták hisztérikus görcsökben fet- rengve. Azon az éjszakán is, amikor Grigorij Sztrannyik, az akkoir már messze földön hires vándor éji szállást kért Ohtojban. (Folytatjuk) nek áldozata, ez vezette a szakszervezet soraiba. A jó fellépésű, agilis fiatalember hamarosan felemelkedett a bánya mélyéről — először az UMW (United Mine Workers. Egyesült Bánya­munkások) apparátusába, majd — 1942-ben — vezető­ségébe. Ezt a testületet akkor már több mint két évtizede egy rendkívüli egyéniség, az „Oroszián”-nak becézett John L. Lewis vezette. Diktatóri­kus, ellentmondást nem tűrő módszerekkel. Lewis a hu­szadik század első felének jellegzetes amerikai szak- szervezeti figurája volt. Az életet dzsungelnek tekintet­te, amelyben a vadon tör­vényei uralkodnak és amely­ben az egyetlen igazi pa­rancs — átvitt, és fizikai ér­telemben egj'aránt — az életben maradás. Az eszközök nem számítanak, a siker mindent igazol — ez volt az „Oroszlán” jelmondata és vezetési stílusa. S valóban, akkor még a bányászok szá­mára legalább kiharcolt egy és mást az „Oroszlán” által anyagilag és politikailag kétségtelenül erőssé tett UMW. 1963-ban meghalt John L. Lewis és megkezdődött a szakszervezet életének egy­értelműen szégyenteljes, mindmáig tartó szakasza. Az új elnök, a „Tony”-nak be­cézett W. A. Boyle diktatú­rájával vált az UMW — még amerikai értelemben is — egyik ^legsárgábt^.’,. ;JjobWr hedtebb szakszervezetté. Ézí a munkások is észrevették: az „Oroszlán” halála óta fél­millióról mintegy százezerre csökkent a taglétszám és a \ablonski-ügy óta továbbter­jedt a tömeges kilépés jár­ványa. Ha egy mondatban akar­nánk megfogalmazni az okot, az valahogy így hangzana: 1963-tól az UMW kizárólag Tony Boyle és a monopóli­umok érdekeivel törődött. W.A. Boyle-nak, az Egye­sült Bányamunkások (UMW) elnökének oka megvolt ar­ra, hogy ne a munkások, ha­nem a tulajdonosok érdekei­vel törődjék. Minden jel ar­ra mutat, hogy az évi 50 ezer dolláros mammutfize- tést élvező szakszervezeti ve­zető — maga is bányatulaj­donos! Néhány esztendeje ugyanis Montana államban bánj'át vásárolt egy Jack Boyle nevű úr. Néhányan — köztük Yablonski — könnyen megállapították, hogy az új tulajdonos „Tony” bátyja. aki soha nem állt úgy anyagilag, hogy ilyen vásárlásba bocsátkoz­hatott volna. További bizonyíték, ami ezután történt. Az UMW funkcionáriusai Montana többi bányáiban elviselhe­tetlen feltételeket teremtet­tek a konkurrencia számá­ra. ugyanakkor — micsoda véletlen! — a családi vállal­kozásnál hosszú esztendőkön át egyetlen sztrájkra sem került sor. Sőt: a szakszer­vezet segített a tulajdonos­nak, vagyis saját vezetőjé­nek, hogy idejében megsza­baduljon az elégedetlenke­dőktől. A többiek hamar megértették a leckét és csendben maradtak. Mire kell a pénz? Amilyen ritka — még Amerikában is — az olyan szakszervezeti vezető. aki egyben munkáltató is, olyan egyedülálló az UMW esete egy másik vonatkozásban is. Az USA-ban sok szákszerve­zet viseli szivén a mónopö- Humok érdekeit, de az UMW az ország '"iharos történeté­ben az egyetlen szakszerve­zet, amely eilen jogerős ítéle­tet hoztak — a trösztellenes törvény megsértéséért! Az UMW ugyanis nemcsak je­lentős politikai apparátusá­val, hanem komoly össze­gekkel is segítséget nyújtott a Kentuczky Coal Company- nak. hogy monopolizálja Tennessee Valley térségében az egész szénbusinesst és ki­szorítsa a kisebb vállalato­kat. Ezek után nem csoda, ha nemcsak Boyle magánvagyo­na, hanem az UMW kasszá­ja is szüntelenül nőtt. A pennsylvaniai Washington város (nem azonos a fővá­rossal) tőkéjének kétharmad részét a szakszervezet ellen­őrzi és csak ez a summa mintegy 67 millió dollár. Ezenkívül még ott van a rengeteg ellenőrizhetetlen, a Bovle-familia magánérde­keltségeivel néha a felismer- hetetlenségig összefonódott, befektetés és pénzügyi tran­zakció. A vezetőségnek egy­szerűen eszébe sem jut, hogy ennek a pénznek legalább egy töredékét arra fordítsa, amire való: a tagság érdek- képviseletére. Hiszen annyi jövedelrrtező vállalkozás van, amibe be lehet fektetni az így felszabadult pénzt... Egy autó felrobban Egyetlen kivétel volt a szabály alól, hogy a szak- szervezet husosfazekából csalt a szükebb vezetőségnek jutott. Néhány évvel ezelőtt függetlenített korzetmegbi- zottnak felvettek egy fiatal jogásznőt. Bár abban a — 27-es számú — körzetben mindössze 870 bányász volt, az ifjú hölgy fantasztikus fizetést, évi 43 500 dollárt kapott. A neve Antoinette... Boyle. Igen, „Tony” Lánya, Joseph Yablonski mindezt tudta és az igazsághoz tarto­zik, hogy hosszú esztendő­kön át tűrte is. Egészen ta­valy üecemberig, a szakszer­vezeti elnökválasztásokig. Korteskörútjai során olyan megjegyzéseket tett, amer lyekbői a szakszervezet ügy­vitelének nehány kulissza- titka is kiderült. Ekkor felrobbant a kocsi­ja. Véletlen, hogy azon az estén egy kollegája vitte haza. Yablonski rendőri vé­delmet kért, de — Boyle keze messzire nyúlik — visz- szautasították. A választási csatát természetesen, hiszen az ő kezében van az UMW sok milliós kasszája, „Tony” nyerte, de „Jock 45872 vok- sot szerzett és ez Boyle szá­mára idegesítően soknak tűnt. Ráadásul Yablonski szabályosan megóvta a vá­lasztásokat, vizsgálatot kért és 87 pontba szedett vádira­tában világosan megmondta, hogy a bíróság előtt beszá­mol Boyle viselt dolgairól’ így érkezett e! az az éj­szaka. amikor hívatlan vendégek érkeztek a clarks­ville-i kőház elé. Elvágták a telefonvezetékeket, leeresz­tették a család mindkét ko­csijának gumijait, aztán má­sodpercek alatt végeztek al­vó áldozataikkal. „Vérbeli profi munka volt” — nyilat­kozta az FBI-nyomozó, aki a helyszíni szemlét vezette ■k Január közepén a gj’ilkns- ság alapos gyanújával őri­zetbe vették a 36 éves Pa­ul E. Gillyt, a 26 éves Cla­ude E. Vealevt és a 23 éves Aubran W. Martint. Január 25-én a rendőrség búvárai kihalászták a Monongahela folyóból azt a 30 kaliberes, M—1 típusú fegyvert, amelv- lyel az egyik gyilkos lőtt. Január 28-án őrizetbe vet­tek egy negj-edik embert, akit nem neveztek meg és akit „a saját biztonsága ér­dekében” tartanak fogva. Hitelesnek tűnő értesülések szerint az ismeretlen az UMW és a bérgyilkosságokat végrehajtó maffia kapcsola­tairól tájékoztatta az FBI-L Harmath Endre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom