Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-10 / 34. szám

KÄST-M \ jTAÄOti&KAG 9. oldal KOMMENTÁR B Jó úton Nem lesz munkásfelvctel az idén az Öntödei Vállalat kisvárdai vasöntödéjében. Ennek ellenére négymillió forint­tal több értékű terméket állítanak elő, mint az elmúlt év­ben. Az alig több, mint kilencszáz dolgozót foglalkoztató nagyüzem ez évben már 137 milliós termelési értékkel gya rapítja a népgazdaságot. Tíz-tizenkét százalékos termelékenységnövekelést akar­nak elérni ez évben a Szatmárvidéki Bútoripari Vállalatnál. A mintegy tízmilliós termelésfelfutás nyolcvan százaléka származik majd . a termelekenység növeléséből. Megyénk egyre több üzemében kezdik felismerni és al­kalmazni azt a törvényszerűséget, hogy olcsón terhelni csak a termelékenység állandó növelésével lehet. Ma már egyet­len vállalat számára sem lehet közömbös, hogy milyen ha­tékonysággal hasznosítja munkaerejét, miként veszi igény­be gépeinek, berendezéseinek teljesítőképességét. A Tisza- löki Vegyesipari Vállalatnál például ez évben a jobb mű­szaki feltételek biztosítása révén tízezer forinttal állít elő nagyobb értéket egy-egy termelő munkás. Eredetileg száz új dolgozó felvételével, tizenötmilliós termelésien utást terveztek ez évre a Kisvárdai Cipész Ktsz- ben. Végül is úgy határoztak; nem növelik ilyen mérték­ben a létszámot, de megmaradnak az eredetileg tervezett tizenötmilliós termelésnövelés mellett. A kitűzött célt a munkafolyamat szalagosításával, célgépesítéssel oldják meg. Üj gépi futószalagot helyeztek máris üzembe a nyíregyházi Szabolcs Cipőgyárban. A teljesítmény — azonos létszám mellett — közel duplájára növekedett. Egy régi, szinte alig használt esztergapadot alakítottak ét értékes célgéppé nemrég a Baktalórántházi Gépjavító Állomáson. Az egyszeriben értékessé vált gépen ma már sorozatban készülnek azok az alkatrészek, amelyeknek gyár­tásával több ember fizikai ereje volt lekötve. E néhány példa is azt bizonyítja; ezek az üzemek jó úton haladnak. Egyre több helyen kerül előtérbe a gépesí­tés, a gépi munka becsülése. Hatékony termelékenység­növelés ugyanis elsősorban a technok' ■'iák tökéletesítése, a munkafolyamatok gépesítése révén lehetséges. Tennivaló ezen a téren még bőven akad. hiszen a fokozódó iparosítás révén Szabolcs-Szatmárban is egyre nagyobb szükség lesz a gépeket irányító ügyes munkáskezekre. (tóth) | Ügyeskedők Van, aki ügyesnek hiszi magát és úgy gondolja, sikert érhet el, ha kellő szorgalommal levelez különféle szervek­kel és szerkesztőségekkel. Ez ellen csak úgy lehet védekezni, ha valamennyien résen vagyunk, ne élhessen vissza a le­hetőséggel. Hogy. miképpen ? Erre csattanós választ adott egy be­szélgetés egyik területi szövetségünkben termelőszövetkezeti elnökökkel. Az egyik elnök elmondta, hogy mindig nyitva ■van az ajtaja mindenki előtt. Legyen demokrácia. bárki jöhessen bármilyen kéréssel, észrevétellel. Jöttek is, az ügyesek, sündörködők. A minden kis előnyt kihasználni akarók. Jöttek és kértek. Nem nagy dolgokat, nem tör­vénytelen kivételezéseket. Egy kis ocsút, takarmányt soron kívül az állatoknak. Más beosztást. Más besorolást, önma­gában egyik sem volt jogtalan előny. Zajlanak a zárszámadó közgyűlések. Ahol ezeknek az ügyeskedőknek már lejárt az ideje, felszólal a közgyűlésen és ott nyilvánosan bírál azért, mert ezt sem kapott, azt sem kapott. A járási, megyei, néha minisztériumi kikül­döttek örömmel jegyzik fel ezeket a hozzászólásokat. „Van demokrácia.” S ha már van, jegyzőkönyv után sorban kielé­gítik a szóvá tett kéréseket. És a többi tag? A szerények? Akik sohasem jönnek? Azoknak nem lett volna jó a közelebbi háztáji, egy jobb beosztás? Csakhogy ők nem szólaltak fel. Ha ez így men­ne tovább, legközelebb ők is felszólalnak. Ha csak ez kell a sikerhez, miért ne? Csakhogy ez meghamisítaná a köz­gyűlések légkörét. Mi a megoldás? Az egyik elnök adott egy tréfás pél­dát. Az ő Józsi bácsija már a hetvenedik kérését igyeke­zett a- felszólalásában érvényesíteni. Az elnök elővette a noteszét és ráolvasta, mi mindent kért és kapott „Józsi bácsi” az elmúlt hónapokban. Nagy csend lett a zárszámadó közgyűlésen. És utána felszabadult nevetés. Valami történt. Attól, mert valaki ügyesen tud felszó­lalni, kérni, azért még ne legyen igaza. És ez is demokrácia. (gesztelyi) KAPCSOLÓSZEKRÉNYEK. Legeca Sándor és Belica István az ÉPSZER Vállalat szakemberei elektromos kapcsolószekrények összeszerelésén dolgoznak. Elek Emil [elvétel« Hiány — a tagok zsebében Tizenegy zárszámadás Beszterecen borkék nélkül — Szégyen ez. hogy közsé­günk a legjobb adottságúak közé tartozik a járásban — mondta a közgyűlésen Liptai János —, mégis a legrosszabb eredményeket érjük el. — Tizenegyedik éve dolgo­zom a tsz-ben — így Svéger József —, de minden zár­számadás ilyen volt. —- Még a koldusok is úgy ismerik Beszterecet, hogy itt a világ vége — szólalt fel Márton Lajos. — S ez igaz. Olvassuk az újságban, mi­lyen másutt a zárszámadás. Mi is vígabban jönnénk, ha egyszer borítékkal várnának. A jó adottságok ellenére Ez a három hozzászólás nem fejezi ki eléggé a köz­gyűlés- hangulatát, mert leír­va igen higgadtnak tűnnek. De a közgyűlés minden volt, csak nem higgadt. A szenve­délyek. indulatok szinte ne­gyedóránként szabadultak el, kiabálás, veszekedés, zú­gás, közbeszólások jellemez­ték a több órás huzakodást. Vikiről ilyen körülmények között szó sem lehetett, ha azt a jobbító szándékok ösz- szecsapásának tartjuk. Ma­gyarán: a felszólalók zöme nem azt kereste, hogyan le­hetne jobban csinálni, ha­nem azt emlegette, hogy nem jó így, ahogy van. mások pe­dig személyes ellentéteiknek kifejezésére használták fel ezt a közgyűlést. Mi történt, hogy a 11. besz­tercei zárszámadó közgyűlés is ilyen lett? Mérleghiány, összesen 837 ezer forint, a vezetőség be­számolója szerint. Ez a 2000 holdas, 300 dol­gozó tagot számláló tsz még nem tudott jó eredményt produkálni, adottságai elle­nére sem. s c.z egyedüli a nyíregyházi járásban, ahol még mindig mérleghiánnyal zárnak. Hogy mi a mérleghiány oka? Igen egyszerű lenne azzal válaszolni, hogy a hiány a tagok zsebébe vándorolt. Pe­dig ott van. 869 ezer forinttal több bért és részesedést fi­zettek ki a tervezettnél. Ez lényegében több, mint a hiány. (Erre a járás párt- és tanácsi vezetői már év közben figyelmeztették a tsz-t, saj­nos hiába!) -a »ev*-,, Figyelmeztetés hiába! A béralappal történő „el­futás” azonban jelzi: nem volt átgondolt, szervezett a vezetés, hiányzott az önfe­gyelem és súlyos belső nézet­eltérések szaggatták a soro­kat. Volt azonban baj a gazdál­kodásban is. Sokaknak fájt a lábon maradt magkender, a kapálatlan napraforgó, de különösen az eladatlan. s összefagyott nagy mennyisé­gű sárgarépa. — Ha megtermeltük, miért nem keresett piacot a veze­tőség? — kérdezte az egyik felszólaló asszon}'. De volt hiba másutt is. Sú­lyosan megsértették például a szövetkezeti demokráciát: a közgyűlés által megválasztott ellenőrző bizottsági elnököt a vezetőség leváltotta (holott csak a közgyűlés tehetett volna ilyet) és csak év végén Derűt keltő volt már a meghívó is. Két emberfor­mának rajzolt csíráztatott burgonya adta hírül a mán- doki Űj Élet Tsz tízeszten­dős fejlődését. Hátul, csípőre tett kézzel egy kisebb, elől a meghívótáblát tartó nagyobb burgonya mosolyog, „hasán” felirát: 1970. Nem véletlenül választották jelképnek éppen a burgonyát a mándokiak. Fejlődésükkel függ össze, vé- g: t’císérte gazdagodásukat, g arapodásukat, sok adoma, ar ekdota fűződik hozzá. Gondolom megmosolyogta a fura, krumplicímeres meg­hívót Losonczi Pál elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke is, derülhetett rajta dr. Dimény Imre mi­niszter. S ha más elfoglalt­ságuk miatt nem is lehettek jelen a zárszámadó közgyű­lésen, dísztáviratban köszön­tötték a mándokiakat. Lo­sonczi elvtárs üdvözlete csak három olyan dísztávirat­ra fért rá amelyek az Or- szágházat ábrázolják. Sok mosolyt fakasztó epi­zódja volt ennek a zárszám­adásnak, de alig akadt olyan, •mely ne lett volna ka peso­Krum plicímer latban a krumplival. Ha Czap Lajos, az elnök az eredményekről szólt, a sok­sok parázspénzről, óhatatla­nul is a burgonyánál kötött ki, mert hiszen a 19 milliós összbevételből tavaly is 9 milliót a burgonya hozott a közösség konyhájára. Hangos kacagásban sokszor derült a közgyűlés, amikor a tízéves fejlődés epizódjait rigmusok­ba faragó csasztuskabrigád felelevenített egy-egy arra érdemes eseményt. Egyik ilyen eset széna­gyűjtéskor történt. Az elnök titkon, este kiment ellenőriz­ni. Megpillantott egy széná­val megrakott szekeret. De észrevették őt is, s a lovak közé csaptak. Az elnök fut­va eredt utánuk. Lihegett, izzadt, de futott, hogy elcsíp­je a dézsmálókat. A temp­lom előtt érte be őket. De csak azért, mert a szekér egyik kereke kiesett. *Igy ma­radt meg a széna a közös­nek, s a dézsmálok elnyer­ték méltó büntetésüket. Ebédnél volt aztán az iga­zi meglepetés. A vendégse­reg azt várta, most megkós­tolja, milyen is az ize a hí­res mándoki burgonyának, amelyet harminc gazdaság­ban használnak vetőmagnak. Nagy volt a döbbenet, ami­kor a sült mellé mégis rizst szervíroztak. Kérdem a mel­lettem ülő elnököt, hol a hí­res burgonya? Rám néz, mo­solyog, aztán megszólal: „Drága mulatság lenne. Szu­per elit a mi burgonyánk, egy mázsa 400 forint belőle.” Érdekes története van an­nak, hogyan is lett címerük a burgonya. 1960-ban az in­duláskor történt. Az első 80 mázsa vetöburgonyát aján­dékba kapták a Kisvárdai Kísérleti Intézettől. Akkor került a tsz-hez agronómus- nak az intézettől Vágó Mi­hály tudományos munkatárs. Igen ám, csakhogy ezeknek a burgonyáknak a nagysága alig érte el a másfél centit. A tagság ellenezte az elveté­sét. Ügy sem lenne belőle semmi. Furfanghoz folyamodtak. Czap Lajos az elnök és Vá­gó Mihály éjszakánként ve­tették el ketten úgy. hogy a tagokat másfelé küldték, ne is tudjanak róla. Egy ideig nem engedtek ebbe a határ­részbe senkit. „En magam sem sokat bíztam hozzá. Az járt az eszembe, mi lesz, ha leégünk, oda a becsület” — mondja az elnök. Sokszor kijárt, nézte, vizsgálta a ke­lését, s amikor már lombo- zott. felderült az arca, s ki­vitette az embereket. „No ez az a burgonya, amit nem akartatok, hogy elvessünk.” Meglepődtek. Ebből a kockázatból, a 80 mázsából, a későbbi szorga­lomból lett erős a közös, elé­gedettek az emberek. Épült fürdő, öltöző, tizenkét milliós közvagyon, almatároló, mo­dern épületek és született derű az emberek arcán. így került a krumpli cí­merként a meghívójukra. Farkas Kálmán hatálytalanították az intézke­dést. Közben a bizottság tagjai lemondtak tisztságük- 'rőí. — Az elmúlt évben ellen­őrzés nem történt, mert nem volt bizottság — mondta Varró Mihály a visszahelye­zett elnök. — így csak egyes tagok vetettek fel visszásságo­kat. Ez azonban — mármint a jelentgetés — állandó volt, s a sok vizsgálat a végén már a munkát is zavarta. (Vissza­éléseket nem lehetett bizo­nyítani.) A hanyagság, a fegyelme­zetlenség, a személyi ellenté­tek. a viszálykodás, a nem­törődöm gazdálkodás - -veze­tett a mérleghiányhoz. És most kinevezett szanálási (felszámoló) bizottság vizs­gálja majd, ki mennyiben felelős a hiányért. A veze­tőség e bizottságnak ad szá­mot a végzett munkájáról. — Én mertem kérni, hogy jöj­jön a szanálási bizottság — mondta a közgyűlés előtt Botos József elnök. — Tu­dom. hogy megcsavarják az orrom és a fülem, mert ne­kem is részem van a hiány­ban —, de jöjjenek és legyen alapos vizsgálat. Késedelem nélkül A bizottság tesz majd ja­vaslatot. mi legyen a toyábbi teendő. Erre, a bizottság ki­jelölésére, a vizsgálatra és a javaslat megtételére azon­ban gyorsan kell intézkedni, mert hamarosan itt a tava­szi munkák ideje, s a kése­delem újabb mérleghiányos évet eredményezhet! Sokan le akarták váltani az elnököt. (És ismét sokan meg akartáH tartani,) Ennek most semmi értelme, a vizs­gálat eredménye adhat iga­zán feleletet: ki a felelős a történtekért? De a további úton a tagságnak is gondol­kodni kell. — Régimódiak vagyunk, s ha nem alakulunk újjá — mondta az elnök —, ha to­vább marjuk egymást, átve­szi felettünk a hatalmat egy másik tsz. S akkor úgy fo­gunk táncolni, ahogyan ők muzsikálnak. Ebben nincs .igaza. Nem le­alacsonyító dolog, ha csatla­kozik a besztereci Uj Baráz­da Tsz valamelyik kialakul­tabb gazdasághoz. (Tegyük hozzá: aki hajlandó fogad­ni.) S a tagságnak volna eh­hez kedve, mert türelmetle­nek: szeretnének előbbre lép­ni. Addig sem maradnak egye­dül a besztereciek. sok szer­vezet ígért segítséget, hogy kilábaljanak a kátyúból. S ez a remény él az emberek­ben, hiszen a közgyűlés utolsó napirendi pontja a tagfelvétel volt. Tizenöt új tag! , S közöttük jó néhány fia­talember. Kan István Megyei támogatás az építőiparnak Szabolcs-Szaimái megye építőiparának tej lodest az élmúlt években nag^j-ool azonos volt az országos nö* vekedéssel. TeljesiUnénj e az elmúlt tíz esztendő alatt a termelési érték szempontú­ból ötévenként meguup.ázo- dott. A teljes termelési ér­ték 1960-ban 420 millió, 1965-ben 780 millió és 1969- ben 1828 -millió forint volt. Ennek ellenére az igényeket sem a korábbi, sem a jelen­legi ötéves tervben nem tud­ta kielégíteni. Sajnos, éven­ként töbo tízmilliós nagy­ságrendű beruházás nem va­lósulhatott meg a kapacitás elégtelensége miatt. Az előzetes ismeretek sze­rint a negyedik ötéves terv időszakúban még nagyobb beruházásokra van kilátás a megyében. A várható építő­ipari szükségletek és meglé­vő kapacitásra vonatkozó adatok egybevetése több, mint kétmilliárdos kapaci­táshiányt mutat. A kapacitáshiány meg­szüntetésének több módoza­ta lehetséges. Egyik lehető­ség a meglévő építőipari szervezetek évi termelési ér­tékének 8—12 százalékos nö­velése, továbbá új vállalatok létrehozása, valamint me­gyén kívül székelő kivitelező vállalatok foglalkoztatása. Tekintve azonban, hogy a meglévő vállalatok ilyen nagyfokú kapacitásemelést saját fejlesztési alapjukból nem tudnak eszközölni, a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága legutóbbi ülésén úgy határozott, hogy támo­gatja őket törekvéseikben. Bár ' a rendelkezésre álló szűkös fejlesztési alapjából sok mindenre kellene a pénz, 67 millió forintot a vállala­toknak nyújt,- mert ezzel részben már az idei, de még inkább az elkövetkező évek beruházásait segíti elő. Ezenkívül a végrehajtó búttíítság hatjjgg^tpt hozott új építőanyagipari - vállalat létrehozására iia. A program szerint ezt a vállalatot az idén létrehozzák és a negye­dik ötéves terv első eszten­dejében már tekintélyes mennyiségű építőanyagot ál­lít elő. Ugyanakkor a végrehajtó bizottság felhívta az érintett vállalatok vezetőinek figyel­mét az egyéb lehetőiének fokozottabb kihasználására. Motorkerékpár­alkatrészek Nyírbátorból A Nyírbátori Vaslömeg- cikkipari Vállalatnál — a csepeli kooperáció keretebe» — készülnek a motorkerék­pár-alkatrészek gyártására, (Képünk a P—20-as hátsó teleszkópjának vizsgálatát mutatja). Január második fe­lében megkezdték a Csepel­ről letelepítésre váró gepek alapjainak készítését is. (Elek Emil felv.í '••e imnm vr.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom