Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-05 / 30. szám
1979 feÜruIr 'S. KVT FT MAGYARORS7Ä« f. oMa! Megoldandó gondjaink II. ISG-sztori, avagy,., Az építőipar képessége Küzd©! meshónapok Mátészalkán SZÓLTUNK MAR AZ IPARFEJLESZTÉS FONTOSSÁGÁRÓL Szabolcsban, arról, hogy a különböző fejlesztésekhez milyen fontos társadalmi érdekek kötődnek. Látnunk kell azonban, hogy a fejlesztések nem csupán a rendelkezésre álló pénzösszegektől függenek. Erősen bejátszik mindebbe az. hogy mire képes az ezeket a fejlesztéseket zömében kivitelező megyei építőipar. Mostani divatos kifejezéssel élve: az építőipar kapacitásán áll vagy bukik jórészt, hogy miként tudjuk megvalósítani elképzeléseinket Hogy mennyire elevenbe vágó probléma ez, elég ha csupán 1—2 évre pillantunk vissza. Nyomban kitűnik, hogy 1968-ban megyénkben 1— szerény számítások szerint — a ki nem elégített építőipari igény 130, egy évvel később pedig már 200 millió forintot tett ki. Egyszerűbben fogalmazva: ennyi értékű létesítménnyel gazdagodhatott volna megyénk, ha találtak volna rá kivitelezőt. Illetékes párt- és tanácsi szerveink a kialakult helyzetet egyértelműen tarthatatlannak értékelik és ezért is került a gazdasági kérdéseik homlokterébe megyénkben is utóbb az építőipar teljesítő- képességének mielőbbi fokozása. Igaz. az építőipar vonatkozásában is fellelhetőek az utóbbi időben a fejlődés jegyei. .Az észrevehetőbb előbbre lépés az 1960-as évek elején kezdődött meg. Egy példa: míg 1957-ben még csupán negyedmilliárd, addig az 1970-es esztendőben várhatóan már másfél milliárd forint értékű kivitelezésre lesz képes a megyénkben lévő minisztériumi, tanácsi', szövetkezeti és más építőipar. És még ez is kevés. Kevés. mert éppen a gyorsabb ütemű iparosítás, a lakásépítés. a közműhálózat fejlesztése és nem utolsósorban a különböző mezőgazdasági beruházások parancsoltán sürgetik a szűk kapacitáson történő változtatást. mik gátoltak az elmúlt IDŐBEN az építőipari termelés gyorsabb növekedését? Egyfelől az anyagellátás, másrészt a létszám, különösen a szakmunkások hiánya. A viszonylag aiacsonyabb keresetek miatt szembetűnően magas volt a fluktuáció. Nem kielégítő még ma sem az építőipari szakmunkásképzés. s e vonatkozásban jelentős feladat hárul mind az állami, mind a szövetkezeti A szövetkezet elnöke azt mondja, ezt hallgassam meg, vannak még furcsa dolgok,. „Az udvaron van az üzemházunk, az utcai fronton egy magánkézben lévő házban voltak az irodáink. így nem lehetett tatarozni, átalakítani, pedig nagyon nagy szükségünk lett volna rá. Természetes tehát, hogy meg akartuk venni a házat. De ilyenkor első teendő, hogy egy szerv felértékelje. Ezért fordultunk az IKV illetékeséhez. Kijött, felmérte a házat, a helyiségeket, az állagot, s hamarosan közölte, hogy kétszázötvenezerre taksálja az értéket. Jó, rendben van, mi is e körül gondoltuk az árat. Fizettünk volna, ám kiderült, hogy ez nem olyan egyszerű. Egy megyei szintű értékelő bizottság illetékes a ház árának megállapítására. Jöttek az illetékesek, felmértek, megállapítottak, majd közölték, hogy a házat négyszázöt- weneaerre értékelték. Nem építőiparra. A harmadik ötéves tervben előirányzott 3000 szakmunkás képzését a jövő esztendővel kezdődő középtávú tervben legalább 4000 főre kell emelni. Úgyszintén jócskán vain pótolnivaló a szakmai vezetést erősítő mérnökök beállításában. Jelenleg minimálisan félszázra tehető a mémökhiány a megye építőiparában, míg technikusokból közel másfél százra volna szükség. Persze. puszta óhaj maradna mindez, ha a legszükségesebb befektetéseket is sajnálnánk. Múlhatatlanul szükségessé vált a munkáshiány csökkentése és a szakmunkásképzés elősegítése végett egy félezer fős munkásszállás létesítése. Emellett a lehetőségekhez mérten fokozottabban szükséges gondoskodni lakásokról is az építőipari szakembereknek. Ami a kapacitásnövelés technikai oldalát illeti: okkal sürgetjük erre az eddiginél nagyobb központi támogatást, ugyanakkor sietnünk kell saját portánkon is feltárni minden erre fordítható forintot, mert az üzemek önerőből képtelenek döntően megváltoztatni a jelenlegi helyzetet. ERŐSEN BEFOLYÁSOLJA AZ ÉPÍTŐIPAR TELJESÍTŐKÉPESSÉGÉT az építőanyagipar helyzete is. Megyénk területén három téglagyár. továbbá egy kisebb betonidomokat, kályhacsempét és a jövőben hidegpadló- burkolóanyag gyártását végző vállalat működik. Annak ellenére. bogy téglagyárainkban növekedett a termelés meny- nyisége, o mutatkozó igényt még így sem tudták kielégíteni. Különösen nagy hiány mutatkozik változatlanul a tetőfedő anyagokban. Megyénkben igen elterjedtek a hagyományos építési módok és ezért hasonlóan nagy a kereslet az ezekhez szükséges termékek iránt is. (Például égetett agyagáruk, szabvány hullámpalák, rud- és idomacél, stb.) Ezekből a termékekből a kereslet a jövőben várhatóan még tovább fokozódik. Éppen ezért érdemel az építőanyagipar intenzívebb fejlesztést és fokozott figyelmet. Áll ez még akkor is, ha vizsgálódásunk köréből nem felejtjük ki. hogy a negyedik ötéves terv időszakában korszerűbb építési módok honosodnak meg megyénk területén is. E korszerűbb móddk főképpen a lakásépítést érintik, de kedvezően befolyásolják a egyeztünk bele ilyen nagy árba, különösen abba, hogy egymást követő felértékeléseknél kétszázezer a differencia. Ezért fordultunk a bírósághoz, s kértünk szakértői megállapítást. Kértük, ha lehetne, jöjjön egy megyén kívüli szakértő. Egy pesti. Nem pesti jött, hanem egy idős ember, egy debreceni. Itt volt majd egy napig, megnézett mindent alaposan, rajzolt, skicceit, számolt, s közölte, hogy az IKV előzetes felértékelése a helyes, a ház any- nyit ér, kétszázötvenezret, örültünk a megállapításnak, kivittük kocsival a szakértőt az állomásra, azzal búcsúztunk el, hogy majd a bíróságon is ezt mondja, akkor találkozunk. Egy, vagy két hét telt ei közbea, más irányú építési munkákat. 1970-ig — ez köztudott — a blokkos lakásépítés dominált jobban az állami beruházásoknál. Ezt követően a paneles építési mód lép előtérbe, amely még hatékonyabbá, gyorsabbá teszi majd a kivitelezési munkálatokat. De az ipari csarnokok, tárolási épületek, üzletházak, stb. készítésénél is a vasbetonelemek, illetőleg az acélszer- kezetek kapnak nagyobb szerepet. A szomszédos debreceni házgyár üzembe lépésével megoldottnak látszik a szabolcsi panelszükséglet kielégítése, de ezentúl a megyei építőipari vállalat nyíregyházi telepén 3—4 szintes épületekhez szükséges blokkok előállítására is lehetőség nyílik. így persze túlságosan könnyűnek és egyszerűnek tűnik minden, s egyesek talán úgy vélik, hogy máról holnapra megszűnhetnek gondjaink. Szó sincs erről. Gondoljunk csak a házgyári elemek szál- lításával kapcsolatos nehézségekre (jármű, út, stb.), vagy tekintsük azt, hogy o koncentrált építkezésnek megyénkben még számos olyan akadálya van, mint a közművesítés hiánya, vagy a terület kellő előkészítése. Tehát korántsem egyszerű ez a gond, különösen nem akkor, ha tudjuk, hogy az építőipar gépi fejlesztése például valósággal eszi a pénzt. Emellett az is nyugtalanító1 -tünet, hogy a meglévő gépek ésszerű kihasználása terén is sók mulasztás tapasztalható. Tehát nem csak technikai, pénzügyi kérdés az építőipar fejlesztése, legalább annyira az embertől függő, munka- szervezési, helytállási probléma is. Ez utóbbihoz kapcsolódik másfelől a legjobb anyagi ösztönzők kimunkálása, tehát az, hogy a gazdaságos építőipari termelés nyomán a munkás is találja meg számítását, kovácsolod- járnák egybe jó munkakollektívák. Mert mint másutt, a- építőiparban is o törzsgárdr léte vagy hiánya meghatározó jellegű lehet a feladatok elvégzése közben. Ezzel már el is jutottunk az építőipa' komplex fejlesztésének egyik mellőzhetetlen feltételéhez: a kellő politikai, nevelő munkához is. Tehát nem szabad a most szóvá tett problémakört részletkérdésre leszűkíteni, hanem a helyzet alapos ismeretében a gondokon együtt és egyszerre keli segíteni. És ez nem könnyű Hanem a bíróságon — amikor a szakértő előterjesztette a ház értékére vonatkozó javaslatát — megdöbbentünk. Négyszázötvenezer forintot mondott! Meg is kérdeztük, miért, hiszen két héttel korábban... Hogy lehet annyi idő alatt ilyen változás? Nálunk tanúk vannak, hogy kettőszázötvenezret mondott. A szakértő azt válaszolta, igaz, akkor valóban annyit mondott. De akkor nem számolt néhány jelentős értéknövelő tényezővel. Azzal például, hogy a ház homlokzata nem egyszerű, hanem ci- rádás (igaz, hogy ezek teljesen tönkrementek rajta, s különben is) és hogy a ház előtt van egy autóbuszmegálló. Hát ezt kell nekünk busásan megfizetni Aligha nevezhető könnyű évnek a tavalyi az ISG mátészalkai gyáregységének történetében. Változott a vezetés összetétele: előbb új igazgató, aztán főmérnök és főkönyvelő került a fiatal szabolcsi üzem élére, emellett meg kellett oldani néhány olyan nehézséget is, amik természetes velejárói az iparfejlesztésnek. 1968-ban 22 millió forintos értéket termelt a gyáregység — de veszteséggel. Tavaly 12 millióval növelték a termelést (csak mellékesen jegyezzük meg: az idei terv már 50 millió!), és negyven fővel csökkentették a létszámot. S nem csak a termelés volumene növekedett: tavaly már nem volt veszteséges az üzem. Laza mun kafegyelem, sok selejt Mindezt persze csak elmondani egyszerű. Kezdődött azzal, hogy az első két hónapban 40—60 százalékos volt a tervteljesí- tés. Rendkívül laza volt a munkafegyelem, sok a selejt (egész évben Összesen 1,2 millió!) és más hibák is nehezítették a munkát. Tavaly, az év elején a vállalatnál bevezették a 44 órás munkahetet. Mátészalkán nem. Nem, mert előbb a munkafegyelmet kellett javítani. Februárba*' ft **termelőüzemben három műszakbssá alakították a termelést. A létszámot nem növelték, hanem elosztották a meglévőket. (És volt ennyi tartalék.) Kezdetben rengetegen hiá- nypztak az éjszakai műszakokról, előfordult, hogy a dolgozók fele nem ment be. Megvizsgálták: kiderült, hogy sokan különösen azon a héten betegszenek meg és mennek táppénzre, amikor éjszaka kellene dolgozniuk. Megszervezték az ügyeleti szolgálatot A vezető műszakiak sokszor nem csak 24 órát, hanem többet Is dolgoztak eeyfolytában, ha rájuk került a sor. Éjszakai kártyázok és alvók Kiderült, miért olyan kevés éjszaka a termelés. Volt olyan „razzia”, amikor három kártyázót és négy alvót találtak az üzemben. A gyáregység vezetése a pártszervezethez fordult és magukhoz a munkásokhoz: Most már nincs mit tenni, csak fizetni, mert a házat nekünk meg kell venni, az üzemeket az udvarból el nem vihetjük. Kifizetjük a pénzt a tulajdonosnak, s vége ennek az ügynek is. Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. Ha lúd, legyen kövér — vallja a tulajdonos, s abban a percben, melegen benyújtotta az igényét újabb hetvenezer forintra. A bíróságnak megint csak tárgyalni kellett a legkülönbözőbb „értéknövelő” tényezőket. Végül elvágták a gordiuszi csomót, kettévágták a. követelést, ami szerintünk nem volt jogos, de hát az ilyen kisajátítási per sem egyszerű embereknek való. így lett az először negyed- millióra értékelt házból — mire fizetnünk kellett — félmillió...” Még azt is elmondta a nyíregyházi ktsz-elnök, hogy nem az ő esetük az egyedüli, kérdezzem csak meg illetékes helyen. A 1 kisajátításnak útjai kifürkészhetetlenek. Ma még legalábbis azok. (kopka) meddig tűrik, hogy amíg becsületes emberek izzadnak a gépek mellett, néhányan lógjanak? Négy embert fegyelmivel bocsátottak el, s megtörtént, hogy egyetlen héten . 12 fegyelmi büntetést hoztak. De már a munkások is segítettek: a következő kényelmes nappali fekhelyet, a kazánházban. ők fedezték fel. Rendezni kellett a normákat. Szorzókkal dolgoztak, s ez azt jelenti, hogy egy munkát, amit a törzsgyárban vagy mondjuk Diósgyőrött agy óra alatt kell elvégezni, itt 4, esetleg 7 óra alatt. Sokan zúgolódtak miatta, július elsején mégis eltörölték a szorzókat. Néhányan nem akartak dolgozni. Azt mondták, így egyáltalán nem lehet keresni. s a megadott idő alatt nem lehet elvégezni a munkákat. Különösen az szb-tit- kár vitatkozott sokat az aka- dékoskodókkal. Ha másképp nem ment, odaállt a géphez, megcsinált két darabot, hogy megmutassa: 3 perc még így is van tartalékban. S munka közben rágyújtott, mert arra is volt ideje. „Csoda“ történt A normarendezéssel együtt bevezették a 44 órás munkahetet. is és „csoda” történt: nem csökkent, hanem növekedett a kereset A selejtkártérítés fogalmát a mátészalkai ISG, gyáregységben nem ismerték. Tavaly, az első negyedévben megpróbálkoztak vele. Két határozat, s a hét kártérítésre kötelezettből négy kikérte a munkakönyvét és távozott. Könnyen tehették: a mezőgazdaságban épp akkor hívták az embereket. Abbahagyták, s októberben folytatták újra. (Véget ért a mezőgazdasági szezon.) Duzzogtak az érintettek. Különösen az a hármas kollektíva, akik nem nézték meg jól a motordugattyúk rajzát és Az egészségügyi felvilágosítás és nevelés nem csak egy szervnek, vagy intézménynek a feladata, hanem a vele foglalkozó emberek összehangolt tevékenységének kell lennie. Ennek a jegyében gyűltek össze február 4-én az SZMT-székházban a szak- szervezet, a Vöröskereszt, a nőtanács és a KISZ járási propagandistái. A legfontosabbak egyike, hogy minden réteghez eljussanak a -felvilágosító előadások. így a szakszervezet szerepe elsősorban az üzemekben, intézményekben jelentkezik, ahol a munkahely tisztaságára, a környezet higiéniájára, a fiatalkorúak és a terhes nők védelmére, a szociális helyiségek rendben tartására kell a legnagyobb gondot fordítani. A Vöröskereszt szintén közreműködik az üzemeken belül a felvilágosító munkában, emellett azonban nem csak a munkahelyeken, hanem a községekben, a mező- gazdaságban is fokozni kell a tevékenységét. Hasznos segítőtárs lehet ebben a munkában a TIT, amelynek kü lönböző szakosztályai olyan előadókat biztosíthatnak, akik megfelelő felkészültséggel, a témában való jártasságukkal rossz helyen fúrták. Ezer darab ment selejtbe, öl ezer forintos értékben. A kártérítés mértékét a gyáregység döntőbizottsága a felér« mérsékelte. Az igazgató megteli ebezte ezt, s a TMDB neki adott igazat. (Ez is ritkaság, amikor az igazgató határozatát a vállalatnál megváltoztatják.) Óriási volt a fluktuáció \ 280 fős létszámú gyáregységben 250 ember jött és ment; Ebből arra lehet következtetni. hogy Igen sokan még nem érzik igazán magukénak az üzemet — de mellettük alakul a törzsgárda is. a megindult a szocialista bri- gádmozgalom. A munkások napi átlagkeresete 5,4 százalékkal nőtt tavaly, persze még így sem éri el a törzsgyárét. Nőtt a termelékenység, új. stabil piaccal rendelkező termékek — „Duna” kondenzedények és csapok — gyártásába kezdtek, amelyekkel könnyedén tovább lehetne növelni a termelést Ahhoz azonban, hogy a mátészalkai gyáregység as eddiginél komolyabb termelési tényezővé válják a vállalat életében — még sok területen előbbre kell lépni. Döntő év: 1970 A munkafegyelem további javítása mellett meg kell te- roifitoni a ftüSzaki fegyelmet. Az 1970-es év és a következők megmutatják: meg tudják-e oldani nehézségeiket a mátészalkai gyáregységben, s igazi nagyüzemmé képesek-e válni. Ez persze nem csak a gyáregység dolgozóin múlik. Sokkal többet tehet a vállalat is azzal, hogy segítséget nyújt és nem segítséget vár munkaerőgondjainak megoldásához. És ami szintén döntő: hogyan épül a városi közmű, mert az egyik feltétele a gyáregység továbbfejlődésének. Kun István a felvilágosító előadások színvonalát emelik. Az összehangolt munkán belül egyes kérdésekben, mint a családvédelem, családtervezés a nőtanácsra is nagy szerep vár. A megyében pedig a KÖJÁL keretein belül működik az egészségügyi nevelési csoport, amelynek fő feladata az előadások szervezéséhez, a különféle kiállítások megrendezéséhez a megfelelő segítségnyújtás, egyrészt az előadások tematikájának kidolgozásában, másrészt a szükséges szemléltetőeszközök, filmek díjtalan kölcsönzésében. Az értekezlet hozzászólói egyetértettek a felvilágosító munka összehangolásában. Ennek érdekében a Vöröskereszt irányításával koordinációs bizottság megalakítását javasolták. így megoldható, hogy a különböző szervek együttesen dolgozzák ki a felvilágosító munka irányelveit, s a meghatározott alapelvek szerint egységesen, a korábbinál sokkal hatékonyabban végezzék munkájukat. A koordinációs bizottság rövid időn belül kidolgozza javaslatait, melynek alapján a járásokban és a községekben is sor kerülhet a munka összehangolására. A. S. Felértékelés Az egészségügyi felvilágosításról tanácskoztak Nyíregyházán
