Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-22 / 45. szám

2. o!<M «KLET-MAGYARORSZAO 1970. február 32 Egy hét a világpolitikában § Péter János Szófiában # Genf 1970 § \ i vón „új* stratégiája ? * NDK—NSZK párbeszéd A béke hadserege Hadihajók a Niván kis narvai csapatból micsoda hatalmas hadsereg nő majd ki, s hogy az a hadsereg 14 ország intervenciósait fogja kisöpörni a megszállt terüle­tekről? Az aki-tori világ tá­bornokai, politikusai, banká­rai soha nem gondoltak erre. De gondoltak erre és] hittek ebben világszerte a munka sok. hittek benne a haladó emberek, az újjászülető szó cialista baloldal. Akkor is, az­óta is a szovjet hadsereg egyik nagy erőforrása a dolgozók nemzetközi támogatása és az a meggyőződése, hogy ez a fegyveres erő a haladás és a béke ügyét védelmezi nem­zetközi méretekben. Adhatott-e erre nagyobb bi­zonyítékot a szovjet hadsereg, mint azt, amit a Nagy Hon­védő Háború négy esztendejé­ben a csatatereken tett? 'A szovjet katonák, együtt a szovjet néppel, Jiő^esun ■ Vi­selték a'H'itler-éiíenes háború fő terheit, megvédelmezték szocialista államukat, szétzúz­tak a hitleri hordákat és megmentették az emberiséget a fasiszta leigázás veszélyétől Mi is a megmentettek kö­zött vagyunk. Csak néhány napja, hogy szovjet katona- vendégeket köszönthettünk. akik narancssárga, kők rsfkog szalaggal díszített emlékérme­ket viseltek a mellükön. Ilyen szalag díszíti a Budapest fel­szabadításáért kapott emlék­érmet, amelyet oly sok szov­jet katona viselt. S hányfajta érmet viselhetnének, ha em­lékérmeket alapították volna mindaZÖkért a magyar váro­sokért:, falvakért, amelyekért oly sokan haltak meg közü­lük! Most, hogy fej szabadu­lásunk 25. évfordulójának ün­nepségsorozatai megkezdőd­tek, megkülönböztetett szere­tettel és tisztelettel gondolunk a szovjet hadseregre, s meg­alakulásának évfordulóját még inkább saját ünnepünk­nek is érezzük. A mi ügyünk is az a kül­detés, amelyet ez a hadsereg immár 52 esztendeje betölt: a rtm, .szabadság unkát s a mi békénket is védelmezi. Szá­munkra is öröm tudni a szov­jet hadsereg további fejlődé­sének tényeit. Nekünk, mint a Varsói Szerződés tagálla­mának, mint a szovjet hadse­reg szövetségesének, jólesik tudnunk, hogy a Szovjetunió vita that atlanül katonai erő­fölényben van az imperialis­ta államokkal szemben. Ez ma a világ békéjének legfon­tosabb záloga. Jelentés a Kőedény-síkságról A külpolitikában a hét igen fontos magyar eseménye volt Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külüv mi­niszterének a Bolgár Nép- köztársaságban tett látoga­tása. Amint azt a házigazda Ivan Basev bolgár külügy­miniszter is hangsúlyozta, a látogatás mindenekelőtt a bolgár—magyar baráti kap­csolatok még szorosabbra fű­zését szolgálta. Hazánk és Bulgaria politi­kai, gazdasági és kulturális együttműködése egyaránt na­gyon jól fejlődik. Az utóbbi időszak jelentős eseménye volt a magyar párt- és kor­mányküldöttség tavaly nyári szófiai látogatása, amikor aláírták a két ország új ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződését. Kádár János és Todor Zsivkov akkor hasz­nos eszmecserét folytatott az együttműködés további bőví­tésének lehetőségeiről es az ezzel kapcsolatban megoldás­ra váró feladatokról. Péter János mostani látogatása so­rán a két külügymi­niszter gyakorlatilag mérte fel, mennyire jutottunk a kétoldalú kapcsolatok gyara­pításában, további lépések­ben állapodtak meg a két ország külpolitikájának fo­kozottabb összehangolása, egymás kölcsönös tájékozta­tása és a tapasztalatcsere megjavítása érdekében. Külügyminisztereink meg­vizsgálták az időszerű nem­zetközi kérdéseket is. Mél­tán állapították meg a két szocialista ország kormányá­nak nézetazonosságát, vala­mennyi alapvető kérdésben, Péter János egy interjúban rámutatott, hogy a mostani körülmények között a szoci­alista országoknak nagy le­hetőségeik vannak arra, hogy aktívan javítsák a nem­zetközi helyzetet, a nemzet­közi légkört. Elmondhatjuk, hogy Péter János bulgáriai látogatása jól sikerült; fontos állomás­nak bizonyult a két ország együttműködésének fejlesz­tésében. Külügyminiszterün­ket fogadta Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az iország miniszter- elnöke is. A látogatás iránti nemzetközi érdeklődést fo­kozta, hogy külügyminiszte­rünk a Bolgár Tudományos Akadémián igen jelentős elő­adást tartott a bolgár—ma­gyar kapcsolatokról és az európai biztonság problémái­ról. Sok világlap azóta rész­letesen foglalkozik ezzel az előadással, amelyben Péter Le Quan elvtárs, a Tien phont nevű ifjúsági lap fő- •zerkesztő-helyettese sajnál­kozva jegyezte meg a szer­kesztőségi fogadószobában, hogy sem ő, sem munkatár­sai nem tudnak magyarul. Ez nem annyira a látogató­nak szólt: a mellette lévő széken a Thien phong friss példányával együtt ott he­vert a Magyar Ifjúság egyik száma is. Más szerkesztőség­ben is megfordultam, másutt is sor került szakmai ta­pasztalatcserére. Hadd te­gyem hozzá: az újságírószö­vetség székházában az utol­só napokban megjegyezték, nagyon sajnálják, hogy ez alkalommal — a dús prog­ram miatt idő nem lévén az eszmecseréi-e — nem ismer­kedhettek meg a magyar János kijelentette: ,,Az együttműködés készsége oly nagy mértékben érlelődött meg a legutóbbi hónapokban — a kétoldalú tárgyalások során, Keleten és Nyugaton egyaránt — hogy a konfe­rencia biztosan alkotó szel­lemű légkörben folyna le és az adott bonyolult viszo­nyok között maximális ered­ményre vezetne.” A hét folyamán több ese­mény is kapcsolódott ennek a megállapításnak az igaz­ságához. Közöttük a legfon­tosabb, hogy több hónapos szünet után kedden újrakez­dődtek a leszerelési tárgya­lások a genfi nemzetek pa­lotájában. Mint ismeretes, az elmúlt évben további nyolc ország képviselői csat­lakoztak a régebben tárgya­ló tizennyolchatalmi konfe­renciához — köztük Ma­gyarország képviselője is. Is­mét Géniben van Alekszcj Roscsin, a Szovjetunió, Ge­rard Smith, az Egyesült Ál­lamok és Lord Chalfont, Nagy-Britannia fődelegátu- sa. Rövid időre odaérke­zett U Thant is, hogy üdvö­zölje a konferenciát abból az alkalomból, hogy új ülés­szakot kezdett, amely egybe­esik a világszervezet által meghirdetett „leszerelési évtized” indulásával. Már az első napok tapasz­talatai azt mutatják, hogy bár kemény tárgyalásokra van kilátás, néhány kérdés­ben mégis előrehaladás re­mélhető. A szocialista orszá­gok mindenekelőtt a vegyi- és bakteriológiai fegyverek be­tiltását szorgalmazzák. Lé­nyeges mozzanat, hogy az amerikai küldött kilátásba helyezte: az Egyesült Álla­mok vegre hajlandó lesz ra­tifikálni e szörnyű fegyverek alkalmazását betiltó 1925, évi genfi konvenciót. Smith azonban arra törekszik, hogy a vegyifegyvereket taktikai, a biológiái fegyvereket stra- , tégiai eszközöknek minősíttes­se, ezáltal kezelésmódjukat az értekezleten kettéválaszthas­sa. így kívánja elérni, hogy a konferencia csak a biológiai hadviselést minősítse betil- tandónak. A szocialista ál iáspont a vegyi- és biológiai fegyverek betiltását szorosan összefüggő problémaként ke­zeli. Az értekezleten szó van — más problémák között — a föld alatti atomfegyver-kísér­letek betiltásának kérdéséről is. Az amerikaiak változatla­nul ragaszkodnak a helyszí­ni ellenőrzés megvalósítha­tatlan igényéhez, ami pedig már annyiszor megtorpedóz­megyei lapok eredményeivel, gondjaival. Szívesen okulná­nak tapasztalatainkból — mert megkülönböztetett. fi­gyelemmel kísérik Vietnam­ban a megyei újságok mun­káját, s mindent megtesznek azért, hogy mind eredménye sebben dolgozzanak a vidéki szerkesztőségekben. A Tien phong (magyarul: élcsapat) sok segítséget nyújt az ifjúság nevelésében, moz­gósításában. Az amerikai lé­gitámadások idején például „hármas célkitűzés” néven Hanoi fiataljai mozgalmat indítottak —- s ez éppen a lap támogatásával nőtt or­szágos mozgalommá. A hár­mas cél: 1. Késze- 'mni az ellenség elűzésére a fegyveres egysé­gekben; 2. Fokozni a termá­ba a probléma érdemi tár­gyalását Nagy érdeklődés előzte meg es altalános csalódás követte Nixon amerikai el­nöknek szerdán nyilvános­ságra hozott kongresszusi üzenetét, amely az „új stra­tégia a békéért” hangzatos címet viselte. Ebből kide­rült, hogy 1.) a Nixon-admi- nisztráció továbbra is a „vi- etnamizálással” törekszik a háborút meghosszabbítani és semmiféle menetrendje nincs az amerikai csapatok kivoná­sára; 2.) az Egyesült Álla­mok bár szavakban üdvözli a kelet—nyugati, köztük az NSZK és a szocialista orszá­gok közötti tárgyalásokat, azonban elutasító magatartást tanúsít az európai biztonsági értekezlettel kapcsolatban, mert valójában nincs felké­szülve a részvételre; 3.) Nixon „guamizálni” szeretné a NATO-t, vagyis folytatni akarja az eddig követett NATO-stratégiát, de úgy, hogy a korábbinál nagyobb áldozatokat követel nyugat- európai partnereitől, akár­csak a Guam szigetén 19(33- ban tartott konferencián, ahol hasonló követelményt állí­tott ázsiai szövetségesei elé; 4.) folytatni akarja az eddig követett közel-keleti politi­káját; 5.) bár állást foglalt a Szovjetunióval folytatandó tárgyalások mellett, de „a potenciális kínai fenyegetés­re” hivatkozva bejelentette, hogy kiépítik a költséges amerikai rákétaelhárító- rendszert. Kínával kapcso­latban Nixon olyan hajlandó­ságot árult el, hogy ameny- nyire a KNK kormánya azt lehetővé teszi, lépesről lépés­re jayj'tanr",kívánja á’ két ország kapcsolatait, A i>éK^fkQKj,kjkojnntentá-i torok megegyeznek abban, hogy Nixon hiába beszélt „új stratégiáról", csupán a régit, folytatja, s ez — szavai­val ellentétben — egyáltalán nem a békét szolgálja. Végül hadd említsük meg, hogy a hét elején folytatód­tak, majd átmenetileg meg­szakadtak Gromiko és Egon Bahr tárgyalásai Moszkvá­ban, Bahr visszatért - Bonnba, de a hét végén bejelentették, hogy a közeljövőben további tárgyalásokra kerül majd sor a Szovjetunió és az NSZK kö­zött. A héten Brandt kancel­lár válaszolt Willi Stoph levelére; márciusra elfogadta a meghívást, de válaszában nem foglalkozott az NDK ál­lam tervezetében foglalt ja­vaslatokkal, amelyek a két né­met állam közötti egyenjogú kapcsolatokat megteremtő szerződésre vonatkoznak. Folynak az előkészületek a két kormányfő találkozójának előkészítéséhez. íz1» ; rna-T-v—•— asms tanulni; 3. Mindenki a meg­lesi eredményeket, kiválóan felelő helyen a rá váró fela­datokat végezze. A Vietnami Demokratikus Köztársaság fiataljai a moz­galom három pontját elfo­gadták, magukévá tették. S ez fontos kérdések megoldá­sában nyújt segítséget az országnak. Itt van például » harci szellem magasra csa­pott lángja: „Mindenki a hadseregbe akar belépni” —• mondták a fiatalokról. — Igyekszünk megmagya­rázni nekik kommentálta Le Quan elvtárs, hogy az amerikai imperialisták ellen folytatott harcban mennyim je’entős a eazdasági és a kulturális életben kibontako­zott küzdelem is. Azt szeret­nénk, ha fiataljaink a ter­Ma van 52 esztendeje, hogy egy szocialista' forradalom — először a világ történelmé­ben — saját reguláris had­erejével védekezett az idegen betolakodók s a velük szövet­kezett ellenforradalommal szemben. Igaz, Pszkovnál és Narvánál ez az akkor mind­össze háromhetes múltra visz- szatekintő, háncsbakancsos, rosszul felszerelt, rosszul el­látott, kicsiny sereg nem ara­tott döntő győzelmet, nem semmisítette meg az ellensé­get, de harcba szállt vele és átmenetileg megállította. Óriá­si tett volt ez, kifejeződött benne, hogy a szerveződő fiatal proletárállam életereje leküzdhetetlen, meg akarja és meg tudja védeni önma­gát... A Vörös Hadsereg bölcsöjé- . «él Lenin, állt, a párt vezére, a proletárforr.'idalom teoreti­kusa és stratégája, akinek 100. szülő fési '"wföramójéra most az egész haladó világ oly nagy lelkesedéssel készül. Azóta 52 esztendő tapaszta­lata bizonyította a szocialis­ta állam Lenin alapította ka­tonai szervezetének fölényét ellenségei felett Ez a fölény mindenekelőtt a szocialista rendszernek a tőkés rendszer­rel szembeni magasabb rendú- ségében, a marxizmus—leni- nizmus eszméinek erejében gyökeredzik. A szovjet hadsereg fenn­állásának egész története — a meglepetések története. Meglepetések azok számára, akik képtelenek felfogni a szocialista állam erőforrásai­nak mérhetetlen nagyságát, s azt, hogy a szocialista vívmá­nyok micsoda lelkesedéssel tudják az egyenruhát öltött munkásokat, parasztokat, ér­telmiségi dolgozókat eltölteni. Ki gondolta 52 évvel ezelőtt . az akitori Oroszországon kí­vüli világban, hogy abból a A Patet Lao egysegei szombaton, elfoglalták a stra­tégiai fontosságú Kőedény­síkságot. Először a Xieng Khouang nevű repülőtér ke­rült a szabadságharcokok ke­zébe, majd egymás után fog­laltak el más, a vietnami kormányc$a patok ellenőrzői se alatt levő állásokat. Mint. az AP amerikai hír- ügynökség jelenti, szomba­ton, helyi idő szerint 12 órá­ra a Köedény-sikság „gya­korlatilag teljes egészében az ellenség kezébe került.” A Reuter emlékeztet arra, hogy amerikai repülőgépek az elmúlt napokban több íz­ben intéztek bombatámadá­sokat a Kőedény-síkság el­len és ennek volt a követ­kezménye, hogy a stratégiai fontosságú térség nem ke­rült már „korábban az el­lenség ellenőrzése alá.” ot tonna rizst takarítsanak be, ugyanennyi területen két sertést is hizlaljanak, s a hektárnyi területet egy em­ber művelje meg. A föld, éppen a kellő gépesítés hiá­nya miatt, ma még sok ki­szolgálást kíván az embertől. S utazásaim során láttam, milyen helytállásra van szük­ség a rizsföldek megművelé­sében. A fiatalok nevelésében je­lentős részt vállal az ifjúsá­gi szervezet lapja. A negy­ven esztendős párt tapaszta­latait a szervezet jól haszno­sítja munkájában. Ho Si Minh elvtárs is következete­sen figyelemmel kísérte a fia­talok forradalmi nevelését. Testamentumában is felhív­ta a figyelmet arra. milyen fontos a jövő nemzedékének mielőbb apáik nyomdokaiba lepni. A Tien phong, az if­júság élcsapatának orgánu­ma — színesen, érdekesen politizál, szolgálja a népét, segíti az új generációt, hogy helyét megtalálja­Következik: Éneklő hegyék Jenkeí Jáa<* «telesben, a tanulásban es a hadseregben egyaránt példa­mutatóan heJytállnának. Így tehát a mozgalom második és harmadik pontja nagyon aktuális célok elérése ér­dekében mozgósítja az ifjú­ságot. S természetesen mi ehhez minden lehető segítsé­get megadunk. A Tien phong előttem ki­terített példányában cikk ol­vasható a Hoa Xa-i példá­ról. Ha Tay tartománynak ebben a falujában minden fiatal elfogadta az említett mozgalom célkitűzéséit. To­vább is léptek. Kiválasztott ták ugyanis a legrátermet­tebb fiatalokat (az egészség épp oly követelmény volt eb­ben a válogatásban, mint a megfelelő harci szellem), s őket katonai előképzésben részesítik. Ebbe a képzésbe beletartozik a többi közt, a „turisztika’’ is: a hegymá­szás, a kiadós túra a Tru­ong Bonon, azaz a Hosszú hegyen. Alapos edzésben ré­szesülnek a fiatalok, amikor teljes szerelésben végi sme­netelnek az északtól dél fe'é húzódó hesvi utakon, ösvé­nyeken „Minden nehézség­gel találkoznak, itt, hogy a kellő pillanatban készen áll­janak a harcra” — mondják a Hoa Xa-i példáról. A honvédelmi készültség mellett az ifjúsági szövet­ségben a „hármas forrada­lomra” összpontosítják a fi­gyelmüket: a termelés fórra- daünosítására, a technikai és kulturális forradalom véglg- viteiére. Ugyanarra a kér­désre kaptam itt választ, mint Deo Nai antracit bányá­jában Sok nehézséggel kell megküzdeniük a tenne! ős­ben, a többi között a nvolc- orás munkaidő megfelelő ki­használásáért is. Nem egy­szer kényszerpihenőt tarta­nak a nnmU-ások, mert vagy nem kapják meg az import­anyagot, vagy nincs pótal­katrész, lassan meg-.- a gép­javítás. A jó munkaszerve­zést segíti az is. hogy külön­böző tanfolyamokra, tanasz- talatcserékre küldik a fiatal munkásokat: ismertek rrtea, másutt hocvan, miképp esi- ná’tek lobban. Ugyanez a törekvés a fal '■altban is mozgalommá ér­lelődött. Alapvető célkitűzés például, hogy hektárankéní *• Üzenet Vietnamból V. A hármas készültség

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom