Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-17 / 40. szám
1970. február 17. KELET MAGYARORSZAG 3. oldal A nő és a társadalmi háztartás Magyarországon — mint a többi szocialista országban — a nők egyenjogúsága alkotmányba foglalt törvény. De vajon a paragrafusok által kínált lehetőség realizálódik-e a gyakorlatban, a mindennapok valóságában, vajon élnek-e vagy — pontosabban— élhetnek-e a nők egyenjogúságukból fakadó jogaikkal. követeléseikkel? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Orbán József né elvtársnővel, az MSZMP KB munkatársával. A beszélgetés „apropóját” az adta, hogy a párt Központi Bizottságának agitációs és propagandaosztálya komplex módon vizsgálta meg a nők helyzetét és sok olyan problémát tárt fel. amelyeknek megoldását .,nem csak” a női nem, hanem társadalmunk egészséges fejlődése is igényli. A „nökérdés* — társadalmi kérdés — Mi tette szükségessé ezt a komplex jellegű felmérést, vizsgálatot? — Többek között a harc egy megcsontosodott, helytelen szemlélet ellen, miszerint egyedül csak a nőtanács hivatott a nőle problémáival foglalkozni, azokra megoldást találni. Nyilvánvaló, hogy azok a kérdések, melyek a lakosság nagyobb részét alkotó nőket közvetlenül (és közvetve az egész lakosságot) érintik, komoly gazdasági, politikai és szociális problémák ás megoldásukra a nőtanács önmagában nem képes. — Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy az úgynevezett „nőkérdés” mindenkor a társadalom adott politikai. gazdasági és kulturális helyzetének függvénye, s a megoldások keresésekor nem tekinthetünk el a társadalom fejlettségi szintjétől. Ezért vált fontossá, hogy a szocializmus alapjainak lerakása után komplex módon vizsgáljuk meg ezt a nehéz . mát. — Melyek voltak a vizsgáiét legfontosabb részterületei? — A központban a nőknek a munkához való viszonya állt. Ez persze nem véletlen: a nők egyenjogúsága csak akkor érvényesülhet minden területen, ha a nők a társadalmi termelésben is teljesen egyenjogúak. A férfi évszázados kiváltságai — egyebek mellett — csak akkor szűnhetnek meg, ha a házastársak mindketten dolgoznak. Hiszen a kereső, dolgozó nőt foglalkozása, önálló egzisztenciája legtöbb esetben megvéd1 attóL hogy hátrányos helyzetbe kerüljön a férfival szemben. Munkája összehozza más emberekkel, bátorságot ad neki ahhoz. az „állam” fontos funkciókat „elragadott” a családtól. A megoldás tudniillik pontosan ez- az államnak egyre több családi feladatot kell ellátnia a dolgozó nő, anya helyett, így alakul ki az az állapot, amelyet Lenin „társadalmi háztartásnak” nevezett. Magyarországon a nők igazi egyenjogúsítását éppen ennek a „társadalmi háztartásnak” fogyatékosságai nehezítik: kereskedelmünk gyengeségei. a kevés óvodai, bölcsődei férőhely, a közszolgáltatások viszonylagos elmaradottsága. olykor drágasága és sokszor nem kielégítő minősége. A felmérés során megdöbbentő statisztikai adatokhoz jutottunk: például jelenleg egy évben egy családra mindössze 1,1 kg (!) patyolatban mosatott ruha jut! Sokszor ellenérvként elmondják, hogy maguk a nők is hibásak ebben: félnek az „újtól”, nem veszik igénybe a különböző szolgáltatásokat. Holott többnyire nem az „újtól” való félelemről van szó: a mai fiatalok — nők és férfiak egyaránt — ízig-vérig modem szemléletűek. A baj ott kezdődik, hogy egy több- gyermekes családban bizony meg kell gondolni, hogy a drágább félkész ételt eszik-e, patyolatba adják-e a ruhát, vagy néhány forint megtakarításáért otthon mosson, főzzön az asszony. Papírforma szerint.* — Eddig a nők egyenjogúsításának társadalmilag objektív folyamatáról beszélgettünk. A nők emancipációját azonban nagyon sok szubjektív tényező is nehezíti: az a sokféle előítélet, megcsontosodott komplexum, amely férfiakban és nőkben egyaránt él még. Arról a szem- lététről van r£4Ó,. ginelygt Du- v más frappánsan így fogalmazott még: „Ha nőről van szó, a dolog nem ugyanaz...” Erősen tartja magát ez a nézet nálunk még ma is. Például: a nő előtt „papírforma” szerint nyitva áll a lehetőség, hogy bármilyen funkciót betölthessen. de — tisztelet a kivételnek — a társadalom parancsnoki magaslatain sokszor nem szívesen látja őt a férfi. Még most is előfordul, hogy két azonos kvalifikációjú, azonos képességű fiatal közül az egyik például kevesebb órabért kap, csak azért, mert — nő. Végül nagy figyelmet kell szentelnünk a nők közéletben való részvételének is. A nőket meg kell ismertetnünk jogaikkal és meg kell tanítanunk azt is, hogyan éljenek ezekkel. B. P. K. hogy önálló egyéniség legyen. — Jelenleg Magyarországon a munkaképes korú nők 67 százaléka tanul, illetve foglalkoztatott. Igen előkelő arány ez a többi szocialista ország és a fejlett kapitalista országokhoz viszonyítva is és mi több — teljesen szinkronban van a szocializmus építésének jelenlegi szakaszával A fő problémát a nők foglalkoztatottságának területi aránytalansága jelenti. — Egyik legfőbb gondunk: a lányok szakképzése. Jelenleg az ipari szakmunkástanulók 23 százaléka nő — ezzel nem vagyunk elégedettek, és reméljük, hogy 1975-ig legalább 30 százalékos arányt tudunk kialakítani. Elsősorban a fiatal lányok — különösen a gimnáziumban érettségizettek — szakképzését szorgalmazzuk: ezzel szeretnénk megkímélni őket attól, hogy ne később, családi terhekkel vállukon kelljen a tanuláshoz fogniuk. Itt a fő probléma elsősorban az. hogy lányaink a szakmák nagyon szűk skáláját ismerik. Napirenden: a család „államosításai — Ha a nyugati sajtótermékekben, tanulmányokban lapozgatunk, vészjósló figyelmeztetésekkel találkozunk: „A család funkció nélkül!” — „A család felbomlása!” — „A család államosítása!” — „Veszélyben a legszentebb javak!” — „Mentsétek meg a családot!” — „Ne tűrjétek a romlást!” Ennyi felkiáltójel kicsit meghökkenti az embert. Annál inkább, miután Magyarországon sokszor — burkoltabb formában — szintén elhangzik, hogy a dolgozó nő nem tudja ellátni családi kötelezettségeit, nem tud gyermekeivel igazán törődni — tehát a ‘család széthullo- ban van. Ml erről a vélemé”- 'nye? st/H "ft-ianO .tniM ttí — Ezekben a vádakban lényegében az apai hatalomról, a patriarchális állapotok, a régi „babaotthon” visszaállításáról van szó, vagyis a nők egyenjogúsítása elleni harcról. Szó sincs róla, hogy a család széthullóban lenne: a nő emancipációja a család emancipációja is! — Ez persze nem jelenti azt. hogy a nőnek a családban betöltött szerepe munkába állásakor nem változik. Senki sem követelheti, hogy az a nő. aki napi 8 órán át dolgozik, egy régi típusú „háztartást” vezessen és ezenkívül tanuljon, művelődjön, lépést tartson a fejlődéssel, vagyis ideális feleség legyen. — Nem felel meg a valóságnak az, hogy a családot államosították, vagyis, hogy Vízrendezés Szalmáéban. Berekben Mivel lehetne meggyorsítani a sürgető munkát! Pontosan egy hónapig tartott, amíg az elmúlt évben szerződésben lerögzített álla-1 mi támogatást megkapta munkája végzésére a Beregi Vízgazdálkodási Társulat. Elnöke és munktársai addig járták a megyét, nyolcvan- négy emberük és gépeik, köztük több új, ott álltak munka nélkül. Pedig télen, falun igen hasznosan el tudták volna tölteni a januárt is. Bemutató, folytatás nélkül Beregben, a „legsárosabb” tájunkon, Tákos és Csaroda között szovjet szakemberek egy éve, hogy bemutatták az úgynevezett vakondréne- zést, — vagy ahogyan a szakemberek nevezik röviden, a drénezést — amivel a határ túlsó oldalán jelentősen megjavították az ugyanilyen agyagos talajaikat. A bemutató célja az volt, hogy terjedjen. Gyakorlatilag azóta sem történt semmi. Miért? Nézegetjük a megyei Mezőgazdasági Beruházó Vállalat dossziéit. A vásárosna- ményi járásban négy termelőszövetkezet — a beregda- róci Barátság, a márokpapi Űj Barázda, a csaroda-táko- si Űj Élet és a tarpai Győzelem öszesen négymilliót kap a föld nagyüzemi átalakítására, melynek egyik igen fontos része a vízrendezés. A másik fontos belvíz veszélyeztette járásban, a fehér- gyarmatiban tizenöt termelőszövetkezet dolgozik ugyanezen. A megyei tanács évi ötvenmilliót oszt szét hat- van-hetven termelőszövetkezet között egy kétéves rendelét alapján a „meliorizáció” támogatására.-A MEZOBER, hogy gyorsítsa a tervek elkészítését, egész sor más megyebeli testvérvállalatnak adott ki bérmunkába tervezést. Körülbelül nyolcvan termelő- szövetkezet terve van készen. (De ebből csak huszonkettő foglalkozik konkrétan a megvalósítással is). Egy- egy tanulmányterv mindenre kiterjedő, évtizedekre tervező tanulmánysorozat. Ami nem halad Alaposabban megvizsgálva a dolgot, szembetűnő, hogy a vízrendezési tervek csak úgynevezett tanulmány- tervek. Ezek alapján kellene még ezután elkészíteni a tulajdonképpeni konkrét mérnöki munkát. Ez nincs meg mindenütt. Akadályoz. A nagyobb baj az, hogy — hadd mondjuk ki magyarul — nem mindig tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. A vízrendezés három szektorra tartozik. A tizenöt évi szünetelés után ismét lábra- állt vízgazdálkodási társulatok kitűnően dolgoznak. De az ő feladatuk — évi húszmilliós keretükből — csak az úgynevezett másod- és harmadosztályú csatornák megépítése és működtetése. A termelőszövetkezeti földekről ezek vezetik a vizet a tócsatornákba. A Felső-Ti- szavidéki Vízügyi Igazgatóság közvetlenül csak az úgynevezett befogadócsatornákért felel. Évi költségvetése negyvenmillió erre. Magukon a termelőszövetkezeti földeken az úgynevezett üzemi vízelvezető rendszer megépítését maguknak a közös gazdaságoknak kellene megcsinálni. No. ez megy a legnehezebben. A gyengébb termelőszövetkezetek, ■ mert nincs pénzük, nemigen jelentkeznek az állami támogatásért sem, elvégre valamit nekik is hozzá kell tenniök. A nagyobbik fc>aj az összehangoltság hiánya. A víz nem tudja „átugrani” a kimaradt termelőszövetkezet földjét, összefüggő rendszer, melynek jól átgondolt és egybehangolt ütemterv, program szerint kellene folynia. Nos, nem így van. A probléma rendezése azért sürgős, mert a szatmári, beregi táj megyénk legrosszabb földterülete. Megjavításával a leggyengébb ter- melőszövetkezcHeket lehetne megsegíteni. Űj, az eddigieknél is korábban szedhető újkrumpli, azaz korai primőríajták termesztésével örvendeztetik meg már ebben az esztendőben a szakemberek a háziasszonyokat. A Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Möller doktornak a testvér NDK-beli Gross-Müséwitz városka kutatóintézete vezetőjének jóvoltából két nemrég kikísérletezett igen korai fajtát kapott. Nevük Auriga és Axilia. Ezek a burgonyafajták még a hazánkban északinak tekinthető szabolcs-szatmári földeken is képesek jó néhány héttel megelőzni minden eddigi burgonyafajtát, vagyis elterjedésük esetén nem az eddigi júniusban, hanem már Mindenekelőtt erre a dologra jóval több pénzt kellene fordítani. A megyei tanács ötvenmilliós meliorizá- ciós évi állami támogatási keretéből csak tizenkétmillió megy közvetlenül vízrendezésre és ennek is csak egy töredéke a legszegényebb beregi, szatmári termelőszövetkezeteknek. Mi a teendő? Ugyanígy a vízügy negyvenmilliójának is csak egy része megy az említett probléma megoldására. Itt persze jóval több, hiszen egyedül az Ecsedi-láp rendezésére most költöttek a vízügyesek huszonnyolcmilliót és most kezdik el újabb húszmilliós munka végzését a befejezéshez. Ez is Szat- már. De csak nyolc termelőszövetkezet ügye. És van még ott hetven, amelynek fontos érdeke volna a dolog, nem beszélve arról a másiit negyvenről, amelynek szintén összehangoltan kell csinálni — hiszen mint mondtuk, a víz nem tud átugrani egy termelőszövetkezeti földet. Végezetül, meg kell értenünk, hogy a föld a mező- gazdaság legfontosabb és legértékesebb termelőeszköze, hiába vannak gépeink, épületeink, munkaerőnk, jó állataink és növényeink, rossz földön semmire sem megyünk vele. A föld épp úgy beruházást igényel, mint a gyár. Azzal a különbséggel. májusban újkrumplit ehetünk. A megfelelő szaporítási eljárások lefolytatása után idén kerül sor először a két új fajta burgonya meghonosított változatának nagyüzemi • termesztésére hazánkban. Elsőnek a kisvárdai Rákóczi és a tuzséri Rákóczi Termelőszövetkezetek kaptak nagyobb mennyiségű vetőgumót a termesztéshez. Ha az új fajták beválnak, az őszi burgonyatermés elfogyasztása és a tavaszi megérkezése közötti időt néhány héttel csökkenteni lehet, vagyis a két új burgonyafajta termését eléggé tömeges mennyiségben, olcsó áron lehet a fogyasztóknak adni. hogy a föld azonnal -visszafizeti. Gesztelyi Nagy Zoltán NDK-SEGITSÉGGEL újfajta burgonyát honosítanak meg megyénkben Erdős István: KIS VEZÉR Tulajdonképpen két Vezér volt. Píágy Vezér és kis Vezér. Az, hogy a kis Vezér egyáltalán létezett, Cali hajmeresztő szemtelenségének volt. köszönhető. A nagy Vezér het.et kölykezett, Sanyói, az idősebb fiú a kiskutyákat pusztulásig ítélte. ■ Zsákba dobálta őket, hogy a folyóhoz vigye és eleméssze valamennyit a jég alá. Cali a zsákból ellopott egy ártatlan kis jószágot, elrejtette, hetekig titokban etetgette és csak azért is Vezérnek nevezte el. Sanyo kezdettől fogva gyűlölte a kis Vezért. Mikor először meglátta keresztbe szaladni az udvaron Cali után, rögtön megértette á helyzetet. A kiskutya pont olyan volt, mint a nagy Vezér kölyök korában. Erős, szép, vidám. Kitavaszodott. Sanyóban forrt a gyűlölet, de mert az egész család megszerette a kiskutyát, nem merte elpusztítani. Máius volt. Sanyo állt a dúcok előtt, galambjait etette. A galambok kezére szálltak. A kis Vezér csaholva futott végig m. udvaron, a galambok felrebbentek, Sanyo a kiskutya után rúgott. Cali horgászni indult. Zsíros kenyeret evett, akkora karéj volt a kezében, hogy végigérte a hasát. Nagy eső esett délután, az utcabeli fiúk csapatostul az árok körül munkálkodtak a kis pást szélénél. Gátoltak. Cali vitte a horgászbotot a vállán a kis Vezér vidám ugrándozással szaladt utána. Sokan a fiúk közül térdig a vízben álltak. Téglát, konzervdobozokat hordtak össze, hogy erősebb legyen a gát. Cali ette a zsíros kenyerét és nézte a gátakat. A kis Vezér a fiúk bokáját szaglászta. Szűcs Dani öccse, a kis Dönci, egészen csöpp gyerek, az árok partján ült, ahol még nem kezdett el szétömleni a víz, s csalogatta magához a kutyát. A kis Vezér megszagolta a rezét. Rózsaszín puha orrát a kisfiú ferdéhez nyomta. Dönci- ke visongott örömében, a kis Vezér meg játszani kezdett, ugrált jobbra-balra, lóbáltaa farkát. Cali combjába törölte ösz- szezsírozódott tenyerét és hátat fordított a gátaknak. Szeretett ugyan gátolni, de horgászni, ilyenkor eső után mindennél nagyszerűbb dolog volt számára. A harangozó lesett ki a templomkerítésen. A szilvás gyalogúján úgy ment, hogy csattogtatta a talpát az agyagos földön. A folyópart üres volt. Túl a vizen, messze tehenek látszottak, meg egy emberalak, ahogy ' a nyomukban bóklászott. Cali lemászott a magas part alá a fűzfa mellé. A kis Vezér már ismerte a járást, neki körbe kellett szaladnia; először le a homokos fövenyre, majd a régi gát mellett óvatosan elsompolyogva lehet eljutni a vén fűzfához. Cali giUsztát vett elő, horogra fűzte, jó messzire bedobta az öreg fenekest, földbe szúrta a botot, leült maga is a kis Vezér mellé, és figyelt. A kis Vezér «kosán hallgatott. Majd vakkantott egyet-kettőt, kapott a Cali keze után játékból. Cali mutatóujjával gyengéden a fejére koppantott. Egyszercsak megremegett a bot, kézbekapta, feszülten figyelt. Semmi. Némaság, mozdulatlanság. Szemrehányóan nézett körül. — Látod, Vezér, leette a kis piszok. A konzervdoboz-orsóban felcsavarta a zsinórt, új gilisztát trancsirozott ketté, nagy lendületet vett, hogy jó messze berepüljön a horog, és akkor a kis Vezér előre bukott. A horog fülébe vágódott. Egy pillanatra két lábra állt, Cali hajolt volna hozzá, de panaszosan felüvöltött és rohanni kezdett. Cali épp. hogy el tudta kapni a botot, pillanatok alatt lefutott a zsinór, s a kis Vezér már ugrott át a régi gát melletti partra, futott rémülten, kétségbeesett fájdalomban. Cali fogta a horognyelet, és ahogy csak a lába bírta rohant a kiskutya után. A panaszos üvöltés megszűnt, csak néha-néha vakkantott a kis Vezér kínjában. Rázta a fejét futás közben. A gátra egy ugrással felért, a zsinór megfeszült, ahogy legurult a másik oldalon. Egyszerűen csoda volt, hogy a zsinór a bokros részen bele nem akadt valami gallyba, fatörzsbe. A vizal- jon át futva Cali érezte, már nem bírja tovább. A templom előtt már szinte fuldoklóit. Utánuk fordultak az emberek. Azm utca idilli békéjét felverte a kiskutya panaszos vonítása. Cali a kétségbeesés utolsó erejével szaladt. Messziről meglátta a gátoló- kat. Kiáltozni kezdett. — Adjatok egy bicskát! Ott volt Szűcs Dani, a legjobb barátja, már csak neki kiáltozott, integetett. — Dani add ide a bicskád. A kiskutya megint körbekörbe szaladt. — Szaladj a bicskával, Danikám! Ott állt Sanyo is a gátolók között a nagy Vezérrel. Kimagaslott közülük szétterpesztett lábbal állt, fogta a nagy Vezér nyakörvét. A nagy Vezért az utcán nem lehetett szabadon engedni, mert ősszel megharapott egy gyereket. A nagy Vezér most is ijesztő morgással nézte a hangos csetepatét. Dani indult, szaladni Cali elé. Cali nyúlt a kés után, ekkor lépett közbe Sanyó. Szűcs Danit a Cali lába elé lökte, mindketten az árokba, estek. Rá a horgászbotra, bele a vízbe. A kis Vezér füléből kiszakadt a horog. Már nem vonított csak kiskutyától szokatlan, mélyről jövő hangon felhorkant s elfutott, mintha puskából lőtték volna ki. Cali csuromvizesen állt fel a bottal kezében és nézett a Pillangó-part felé, ahol eltűnt a kis Vezér. Sanyó csendesen nevetett. Megrántotta a nagy Vezér nyakön* vét is indult haza, vacsoráz», ni. Lassan szürkülni kezdett, esteledett A kis Vezért senki, soha többé nem látta abba« * faluban.
