Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-17 / 40. szám

C oWa? Itfit PTM AG V A f»r>* *7 AO i!>?n ár CT. y it a Közömbösség kényelem, nyugalom ? Dr. Kovács Pál vitaindí­tó írása a Kelet-Magyar- országban a társadalmi kö­zömbösséget a társadalmi munkától való tartózkodásra szűkíti le. Amit állít, az igaz, amit javasol, azt csak helyeselni lehet. Nehéz lenne vitatni. Azt viszont csak érinti, hogy a közös, nagy társadalmi ügyekkel szembe­ni nemtörődömség terjedése az élet minden területén ta­pasztalható. Vita nélküli ér­tekezletek, üresen kongó termek fontos rendezvénye­ken (munkaidőn kívül), bí­ráló, ötleteket, javaslatokat tartalmazó felszólalások rit­kulása, színházak, mozik félházak előtti előadása, in­dokolatlan munkahelyvál­toztatások tízezrei mind-mind arra figyelmeztetnek, hogy egyre inkább begombolkoz­nak az emberek, érzelmileg nem kötődnek munkahe­lyekhez, közösségekhez, leg­szívesebben maguk teremtet­te, -másoktól független éle­tet szeretnének élni vélemé­nyek, vagy véleménynyilvá­nítások nélkül. Ha ez így van (nem biz­tos, hogy így van, egy isten háta mögötti kis faluból eset­leg így látja az ember) a megállapítást követi a kér­dés: Miért van így, mi az oka a pisszivitásnak? Volt idő. sok szép hosszú év. amikor aktívák egész há­lózata kereste a lelkes, sürgő­forgo, mindennel törődő em­bereket. Szükség volt rájuk. Ma az ilyenek stréberek, kar­rieristák veszélyesek, mert lelkesedésük, kezdeményező kedvük, kibontakozó tehetsé­gük, eredményekben jelent­kező hozzáértésük, esetleg tu­dásuk mások pozícióit ve­szélyezteti. Megszerzett, ké­nyelmes jó pozíciókat, amik­ben csak súlyos hibát, vagy bűncselekményt nem szabad elkövetni, és akkor akár centenáriumot is lehet ün­nepelni. Embereket, vagy tetteket, gyakorlatot bírálni, elítélni nem veszélyes dolog nap­jainkban, de legtöbbször ké­nyelmetlen következmé­nyekkel jár. Hiszen a hibá­kat emberek követik el, jó ötletek embereknek nem ju­tottak eszébe és így bírálni vagy javasolni egyet jelent emberek érzékenységével, vagy önérzetével összeütköz- - ni. Jó pár éve már, hogy a népműveléssel kapcsolat­ban írtam fgy-két gondola­tot a Kelet-Magyarország- ban, majd a pedagógusok jutalmazási rendszeréről a Népszabadságban. Hogy mit kaptam a leírt, leközölt gondolatokért, csak én tu­dom, meg akiktől kaptam. Azóta csak a félíordulós lab­darúgó-bajnokság lebonyolí­tásával kapcsolatban java­soltam egy-két ötlet beveze­tését. Örülök, hogy nem sér­tett a javaslatom senkit, nem is bántottak érte. Mint a földrengés tört be életünkbe a „modernség” fogalma és divatja. És néz­tük a modern filmeket (ma már nem nézzük), de nem értettük, hogy mit látunk. Nem baj, mondták a „mű­veltek”, a tömeg maradi, nem érti a modern művésze­tet. Majd megérti. Eszi. nem eszi, nem kap mást. És nem eszi. De miért szóljon? Árul­ja el, hogy konzervatív, el­maradott, műveletlen? In­kább magában mosolyog vagy dühöng. Közömbösen kényelmesebb élni. Ha nincs véleményünk, senkiről, semmiről, nem bánthat, nem vádolhat sen­ki. Hogy én hetenként tíz- tizenkét óra társadalmi mun­kát végzek kis falusi sport­egyesületünkben? Az csak hobby, egyéni szórakozás, kedvtelés, mint bármilyen mütyür gyűjtése. vagy a kaktusztermesztés. Az csak most jutott eszembe, hogy munkámmal sok fiatal spor­tolási lehetőségét segítem elő és eredményeként sok sport- kedvelő szórakozik. Ez jó ér­zés. És most belekotyogok ebbe a vitába is társadalmi munkában és az illendőnél szenvedélyesebben. Talán nem sikerült még egészen közömbössé válnom... Asztalos János Pusztadobos Készítették a holnap szakmunkásai Páiyaváiasz dsi kiállítás Nyíregyházán MOPEDEN komába EGY FEHÉRGYARMATI PEDAGÓGUS ÉRTÉKES HOBBYJA! Húsz evvel ezelőtt egy diák kerékpárra ült az or­szág keleti csücskében és felkarikázott Pestre. Tan­könyvért. „Nem lehetett kapni...” — jegyzi meg mo­solyogva Kövér Tibor ma­gyar—orosz szakos tanár, szakfelügyelő, a kaland „tettese.” Kaland. Ugyanaz az ember húsz evvel később, tavalyelőtt, ki­tolta a kamrából kis Simson mopedjét és elindult... Ró­mába. Még feleségének sem szólt, hogy két keréken te­szi meg a nagy utat. A tá­volból küldött lap' hozta az értesítést; a robogó ügyesen kaptat az Alpokon és nem- . sókára Rómába érnek... Kaland volt ez? Kövér Tibor fehérgyarma­ti pedagógus válasz helyett élményeit idézi. Nyolchó­napos olasz nyelvtanulás előzte meg a nagy vállalko­zást. Kétszemélyes sátor ke­rült a robogó csomagtartójá­ra, konzervek, a legszüksé­gesebb ruhanemű, s egy itt­hon forintért váltott vasúti jegy. amivel Olaszország ösz- szes vasútjain utazhat. Ez volt a biztonsági „intézke­dés” arra az esetre, ha el­romlik a moped, vagy kí­mélni akarja a kis benzin­cserebogarat. — Ez a vasúti jegy terel­te el a feleségem figyelmét — meséli. Ö a Balatonon üdült, amikor elindultam. Oda is érkeztem meg Olaszországból, s folytattuk az üdülést a családdal. Aki nem ismeri Kövér Ti­bort. betudja egy hobbynak, utazási mániának a nem mindennapi vállalkozást. Va­lójában egészen másról van szó. Egy állandó belső igény­ről, egy életstílussá formáló­dott magatartásról, amit nem bénít meg a falusi kör­nyezet sem. f'elfedezőuton van akkor is, ha a járás iskolait láto­gatja. Egyéniségével na­gyon összeférő, sőt egyene­sen arra szabott a szakfel­ügyelői munkakör, amely naponta új és új élmények­kel. problémák 1 megoldásával jár. Talán nem annyira iz­gat mas. mint felkapaszkodni az Alpok szerpentin útjaira, de ez is kíván egyéni látás­módot, vállalkozó szellemet. — Megírtam a nágyari is­kola történetét — vélt át kedvelt témájára, a krónika­írásra. így ismerik őt köz­ség- és járásszerte: a króni­kás. A nagyari iskola 25 éves történetével a Hazafias Nép­front pályázatán is részt vesz. A többi, ami itthon marad, s egyre terebélyese­dik a közelmúlt és a ma krónikája. — Talán a tegnap és a ma nem túl érdekes. Elme­gyünk mellettük. De holnap, holnapután már meglehet, hogy történelem lesz, amit ma feljegyzünk, megírunk, lefényképezünk. Fehérgyar­maton — ahogy humorosan mondták — egy falevél nem hullik le, hogy Kövér Tibor fel ne jegyezné immár fél méter vastag bekötött „mo­dern kódexébe.” Van ebben tanácsi határozat, a tégla­gyár próbaüzemelésének megörökítése, a Metripond Mérleggyár helyi gyáregysé­gének első terméke szóban és fényképben, a Magyar Rádió és Televízió világhírű gyermekkórusának haflgver- senye, és sok száz, ezer Fe­hérgyarmatról szóló újság­cikk. Napi mozzanatok, na­pi történelem. Tehát nem csak az uta­zás? — Arról sem tudok le­mondani — válaszolja. Több országban jártam már, de sok van még, amelyikben nem. A személyes élmé­nyek szerintem minden ol­vasmánynál, filmnél erő­sebbek, mélyebbek. Nem mondok újat, de így igaz: a nagyvilágban járó ember nem csak azzal lesz gazda­gabb, hogy többet lát, ta­pasztal, hanem megtanulja jobban szeretni a hazáját is... Szinte röstellkedve mond­ja, hogy a romantikus uta­zásoknak lassan vége. hisz a benzincserebogár helyett Zasztava gépkocsiján indul­hat a családdal a külföldi túrákra. Nemrég kapták meg, erre spóroltak évek óta. Könnyebben kimozdul­hatnak a nagyvilágba. (P) Több tucatnyi Szabolcs- Szatmárban tanulhaló ipaii, kereskedelmi és mezőgazda- sági szakma ezernyi termé­két, munkáját reprezentálják a szakmunkásnapok alkal­mából szombaton megnyílt pályaválasztási kiállításon a megye szakmunkásképző-is­koláiban tanuló fiatalok re­mekművei. A nyíregyházi Árok utcai 110. számú isko­lában bemutatott anyag hasznosan szolgálja a pá­lyaválasztás előtt álló általá­nos és középiskolások tájé koztatását, mert főként olyan szakmákban kalauzolja el a fiatalokat és szülőket, ame­lyek kevésbé ismertek vagy amelyek — sokszor téves is­meretek alapján — kevésbe népszerűek. Keresett termékek A kiállítás látogatóját a kereskedelmi szakma fotós tablói fogadják. A paraváno­kon lévő fényképek szemlé­letesen mutatják be a sza­kácstanulók napi munkáját, „Ínycsiklandozó tantárgyait’', s egy „hűtővitrinben egy-egy. jó feleletet hidegtálak. cuk­rászsütemények és egyéb íz­letes készítmények alakjában Bepillantást nyerünk itt a kereskedőtanulók életébe és tanulmányaiba is. Az ipari szakmákat a bőr­és ruhaipar, valamint a gu­miipar vezeti be. A tanulók neve alatt divatos cipők, szandálok sorakoznak, s a lábbeliken olyan márkane­vek szerepelnek — „Ratica” — „Szabolcs Cipőgyár” —, amelyek már a felnőtt szak­munkásoknak is jó hírt sze­reztek a világ számos pont­ján. A Nyíregyházi Gumi­gyár tanulói labdákat, mini úszómatracot, szivacsot, . gu­miszőrt hoztak a pályavá­lasztási kiállításra. A ruhá­zati szakmát képviselő ter­mékek közül pedig említés» méltó a Fehérgyarmati Ruhá­zati Ktsz-ben tanuló Gacsó Erzsébet munkája, a divatos, hímzett bakfisruha. mely méltán kapna érdeklődést bármely boltban a vásárlók részéről is. Uszoda az asztalon Huszlakásos blokk — koc­kaház — élethűen kicsinyített mása vonzza a figyelmet az építőipari szakma kiállító ré­szébe. Kőművestanulók — a megyei építőipari vállalat leendő szakmunkásai — kol­lektív munkával készítették a nyíregyházi alközpontokban már felépített házak makett­jét. A csőhálózatszerelő ta­nulók kollektívája pedig a sóstói uszoda kicsinyített és működő másával képviselik szakmájukat. Ezt a produk­tumot egyébként az országos szakmunkástanuló kiállításon. Budapesten is bemutatják októberben. A vasipar tanulói az első­évesek „egyszeregyétől”, a ka­lapács készítésétől a bonyo­lult és már-már művészi hajlamot is igénylő kova csoltvas tárgyakig széles ská Iáját adják közre e szakma munkáinak. A legmagasabb szintet itt Szoták András és Roma Barna, az ÉM lakatos­üzemének másodévesei kép­viselik kovácsoltvas csillár- lukkal. Elismerésre méltó a gépjavító vállalat harmad éves lakatosainak kompresz- szora és igen szép munkáltai állítottak ki a tiszadobi gyer­mekváros szakmunkástanulói is. A vasipar és a mezőgazda­sági szakmunkásképzés kö­zös teremben mutatja be a tanulók remekeit, s mint a kiállítás rendezői említették: ez szándékos, a mezőgazdaság iparosodását, illetve az ipar és a mezőgazdaság szoros kapcsolatát jelképezi egyben. A Tiszaberceli Mezőgazda- sági Szakmunkásképző Iskola kicsinyített fóliaágyat, négy­hajós hajtatóház makettjét, valamint mezőgazdasági gép­rtiodelleket és egy lada ex­portra csomagolt jona.ánt hozott a kiállításra. A nyír­egyházi mezőgazdasági szck- munkásjelölt ?k gyümölcs- é* géptanszakköre terepaszta­lon rendezett be egy korsze­rű permetezőrendszzrl és egy almaosztályozó telepet A Nyíregyházi 110. számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet — mint a kiállításnak otthont adó iskola — tanter­meinek, szertárainak és sa­ját szemléltetőeszközei neit bemutatásával egészíti ki a pályaválasztási kiállítás anyagát, amely méltán szá­míthat nagy érdeklődésre február 22-ig, a nyitva tartás napjáig. A kiállítás anyagát ezt követően két részre bont­ják, s a nyáron állandó ki - állítást rendeznek belőle a sóstói Szamuely KlSZ-veze- tóképző táborban, a másik feléből pedig vándorkiállítást állítanak össze és a megye valamennyi úttörőtáborába a közreadják a nyári szünidő­ben (Szilágyi) A Zrínyi Katouai Kiadó újdonsága •• * l)r. Olyedi Ignác: 4 budai Vár és a debreceni csata A tárgyalóteremből A Pávában kezdődött... Július 12-én Lippa Mi­hály 20 éves kálmánházi és Huczman András 26 éves nyír­egyházi segédmunkás Vásá­rolni jött a városba. Betér­tek a Simái úton lévő Páva kocsmába és Lippa 4—5 fél­deci cseresznyepálinkát, Huczman pedig ugyanennyi Hubertust ivott. Mind a ketten ittas álla­potba kerültek. Mellettük iszogatott Mon­dok József is, akivel beszéd­be elegyedtek és barátságos hangon válaszolgattak egy­másnak. Amikor az italboltból tá­voztak, Huczman az utcán valamilyen oknál fogva el­esett. (Mondok semmi esetre sem játszott közre az esésben, inkább az ittasság). Erre Huczman Mondok Jó­zsefre támadt, s ütlegelni kezdte. Látta ezt társa, Lip­pa is, és ö is segített a ve­résben. A földre zuhant Mondok Józsefet rugdosták, aztán ki­húzták az úttestre, egy lo­vas kocsi elé. A kocsis azon­ban észrevette szándékukat és kikerülte, nem ütötte el a földön fekvő emberi. Ezután Lippáék az ut menti vizes árokhoz húzták a félig eszméletlen Mondokot, es belenyomták a fejét a po­csolyába. Az eseményeket 1U—15 ember nézte végig, fel is háborodtak rajta, de nem szólt senki közbe. Csak a nyugdíjas Zsíros Józsefnek jutott eszébe, hogy mérsék­letre intse a két részeg tá­madót. (Csodák csodája: őt nem bántották, hanem ab­bahagyták a verést). Zsíros segített a megtámadott em­beren is. Lippáék el akartak mene­külni, de a kiérkező rendő­rök ebben megakadályozták őket. A büntetőeljárás már folyt, amikor Lippa elhatározta, hogy a felelősségre vonás elöl külföldre szökik. Egy társával el is indult, de csu­pán Győrig jutottak, ott le­fülelték őket a határőrök. A bíróság Lippát garázda­ság és tiltott határátlépés előkészülete miatt egy év, Iluczmant a garázdaság mi­att nyolc hónap szabadság- vesztésre büntette. Kötelezte Lippát, hogy a szabadság- vesztés tartama alatt kény­szerelvonó kezelésnek vesse alá magát Az ítélet jogerős. fk) A szépen gondozott doku­mentum fotókkal és katonai térképekkel illusztráilt könyv alcíme: Horthyék katasztró­fa-politikája 1944 őszén. Va­lóban erről szól, az utolsó lehetőségről a nemzet becsü­letének megmentésében. Horthyék elszalajtott nagy lehetőségéről és a katasztró­fáról. Pedig volt lehetőség, reális lehetőség: „Fegyver­Szünet megkötése f kívánatos. Aláírásra meghatalmazás adva. Kikötött együttműkö­désre a készültség megvan,., hangzik Horthy 1944 októ­ber 10-én, néhány perccel éjfél után Moszkvába kül­dött távirata. Hogy miért ilyen későn? Hogy miért az ország hiva­talos német megszállása utá­ni hetedik hónapban? Hogy a magyar népet miért aka­dályozták meg uraik, hogy legalább az utolsó pillanat­ban kövessék a finn, a bol­gár és a román nép példá­ját? Negyedszázad után is iz­galmas kérdések ezek. És a távolság az eseményektől mind jobban igazolják, hogy másképpen is lehetett volna. Nekünk külön érdekesség, hogy a szerző bemutatja, ho­gyan készítette elő Malinov- szkij marsall és a vezérkara a hazánk sorsát eldöntő deb­receni hadműveletet A könyvben végigkísérjük a 2. Ukrán Front csapatainak harcát, külön fejezet foglal­kozik Nyíregyháza felszaba­dításával. Tíz tsz összefogásával alakult Egy szövetkezeti építőipari vállalat sikerei 40 milliós termelés 1970-ben (Tudósítónktól). 1962-ben alakult meg Má­tészalkán a Termelőszövet­kezetek Közös Építőipari Vállalkozása 10 környékbeli termelőszövetkezet összefo­gásával. A vállalkozás évről évre fejlődött. Néhány nappal ezelőtt ké­szült el a vállalkozás mér­legbeszámolója. Az elmúlt év termelési értéke 30 millió 432 ezer forint volt. Ebből a tiszta nyereség 4 millió 10 ezer forint. Fennállása óm tavaly először fizetett a TÖVÄLL dolgozóinak 30 nap nyereség- részesedést. Ez évben is je­lentős nyereségre számíthat­nak a dolgozók. A vállalko­zás 280 főt foglalkoztat. 1969- ben 262 fő kapott jutalmat, 278 ezer forint összegben. Szociális és kulturális kia­dásokra is jelentős összege­ket fordítottak. Házassági és szülési segélyekre 14 ezer forintot fizettek ki. Kulturá­lis célokra több mint 7 ezer. sportfelszerelésekre és léte­sítményekre 10 ezer forintot költöttek. Az éves tervet 120 száza­lékra teljesítették. 12 szocia­lista brigád működik. a TÖVÁLL-nál. A szatmár-beregí részen sok helyen olvashattuk az építkezések melletti táblá­kon: „Kivitelező a Termelő­szövetkezetek Mátészalkai Közös Építőipari Vállalkozá­sa” Ők fogják építeni a nagy- ecsedi sertéskombinátot, Sza- mosszegeh fog épülni me­gyénk egyik legnagyobb te­henészeti telepe. Ennél az építkezésnél is ez a vállalat lesz a kivitelező. A termelé­si értéket 1970-ben 40 milr lió forintra kívánják emelni. Ennek érdekében a létszámot csak minimálisan növelik. A többletmunkát főleg gé­pesítéssel és jobb munka­szervezéssel akarják elérni, örvendetes, hogy szakmun- káshiányuk nincs. Nemregiben három terme­lőszövetkezet jelentette be társulási szándékát a tarpai. a csengerúj falui és az ököritófülpösi. A tárgyalások megtörténtek, így rövidesen 13 termelőszövetkezet közös építőipari vállalkozása lesz a Mátészalkai TÖVALL. Nábrád! Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom