Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

X. íTcftfc ÜflSr.BT iCAÍSYAnöRSfttus ÍÍJ70. téérpár tS. Egy hét a világpolitikában rn» r 1 weves a Népek Barátsága Egyetem © A Szovjetunió és az NDK kezdeményezései i§| Bulit* államtitkár Kosziginnél ^ A közel-keleti „eszkaláció^ § Rogers afrikai útja SZINTE NEM TELIK EL MOSTANÁBAN EGYETLEN NAP SEM, hogy ne hozna új eseményeket a német államok egymás közti viszonyának, Nyugat-Berlin helyzetének, illetve a szocialista országok és az NSZK relációjának oly fontos és oly bonyolult kér­déscsoportjában. E héten egész sor nagy je­lentőségű kezdeményezés történt. Willi Stoph, az NDK minisztertanácsának elnöke személyes megbeszélést ja­vasolt Willy Brandt nyugat­német kancellárnak. Bonnban az NDK megbízottai átadták az erre vonatkozó Stoph-le- velet. Berlin színhellyel és február 19-i, vagy 26-i dá­tummal jönne létre Stóph ja­vaslata szerint a találkozó. A nyugatnémet kormány szóvi­vője az NDK kormányfőjé­nek ajánlatáról tett első meg­jegyzésében azt mondotta, hogy Brandt kancellár „elvi­leg készen áll” a találkozás­ra. A Szovjetunió kormánya a három nyugati nagyhata­lomhoz, az Egyesült Álla­mokhoz, Nagy-Britanniához és Franciaországhoz fordult a javaslattal: folytassanak vé­leménycserét a közeljövőben Nyugat-Berlin helyzetének még javításáról. A három címzett a bonni kormánnyal együtt még csak konzultál, de az NDK hírügynöksége, az ADN tudni véli, hogy a megbeszélésekre Nyugat- Beriinben, a szövetséges el­lenőrző tanács egykori épü­letében nagyköveti szinten kerül sor. Zgon Bahr nyugatnémet államtitkár, Willy Brandt közeli munkatársa és bizal­mi embere a héten folytat­ta megbeszéléseit a Szovjet fővárosban. A bonni kikül­döttet fogadta Koszigin szov­jet kormányfő is. Ez a tény a protokollszempontokon túl­menően jelzi azt az érdeklő­dést, amit a szovjet kormány tulajdonit az NSZK-val az erőszakról való lemondást tartalmazó szerződés létreho­zásának. Bahr államtitkár tájékoztatta a megbeszélések állásáról Scheel külügymi­nisztert, erre az adott alkal­mat, hogy a nyugatnémet diplomácia feje — Indiába menet — rövid időre megsza­kította útját Moszkvában. A seremetyevói ' repülőtéren Szemjonov szovjet külügymi­niszter-helyettes fogadta Scheelt. AMI A LENGYEL—NYU­GATNÉMET TÁRGYALÁ­SOKAT ILLETI, ezek folyta­tását márciusra tűzték ki, Duckwitz nyugatnémet ál­lamtitkár, aki Varsóban foly­tatott megbeszéléseket a len­gyel vezetőkkel, úgy nyilat­kozott, hogy még nem is le­het igazi tárgyalásokról be­szélni, eddig csak előzetes eszmecsere folyt. A varsói kommentátorok aláhúzzák, hogy a tárgyalások nehezek lesznek és végeredményük attól függ, hogy az NSZK kormánya hajlandó lesz-e el­ismerni az Odera—Neisse-ha- tárt? A világközvélemény is nyugtalanul figyeli a Közel- Keleten a harci cselekmények állandó fokozódását. Sokan beszélnek — a vietnami há­ború idején közhasználatúvá lett kifejezéssel f— eszkalá­cióról, az ellenségeskedések lépcsőzetes kitérj edéséről. A hét közepén az izraeli légi­erő egyik támadása során már polgári célpontra szór­ták le bombáikat a repülők: az Abu Zabal-i fémmüvek­ben mintegy 70 egyiptomi polgári személy vesztette éle­tét, sokan megsebesültek, az áldozatok mind gyári dolgo­zók voltak! Jellemző, hogy az egyiptomi gyár elleni Iz­raeli légitámadás hírét még Washingtonban is kénytele­nek voltak rosszalló hivatalos kommentárokkal kísérni, ugyanakkor azonban értésre adták, hogy a Nixon-kor- mányzat változatlanul kész Izraelnek további harci re­pülőgépeket szállítani... Az izraeli provokációk és támadások megsokasodása arra készteti az arab „front­államokat”, hogy szorosabbra zárják soraikat. Az Izraellel szomszédos és az izraeli ag­resszió áldozataivá vált arab .országok vezetői Kairó­ban csúcsértekezletet tartot­tak. Ezt követően került sor az Egyesült Arab Köztársa­ság, tdbia és Szudán vezetői­nek újabb találkozására: e három ország a tavaly máju­si szudáni, illetve szeptemberi líbiai fordulat óta egyre hatá­sosabb szövetséget alkot. IGEN ÉRDEKES FEJLE­MÉNY a Közel-Keleten a Jordániái kormány és a Jor­dánia területén tartózkodó Palesztinái felszabadítási szer­vezetek között kirobbant el­lentét, illetve ennek az el­lentétnek gyors rendeződése. Akárcsak á mült évban Liba­nonban, most Jordániában léptek akcióba — bizony nyilván az imperialista ha­talmak és Izrael ügynökeinek hatására — bizonyos erők a palesztínai fegyveres cso­portok semlegesítése érdeké­ben. De ahogyan tavaly Li­banonban, ez alkalommal Jordániában sem sikerült le- íegyverezni a palesztínai íelszábadítáSi mozgalom cso­portjait: Húszéin király és kormánya lényegében visz- szavonni kényszerült a fel- szabaditó csoportok tevé­kenységét megbénítani hiva­tott intézkedéseket. Az El Fatah palesztínai felszabadí­tási szervezet vezetője, Ara­fat, ez időben Moszkvában tárgyalt, valószínűleg távol­létét akarták felhasználni a felszabadító mozgalom elle­ni fellépésre. Rogers amerikai külügy­miniszter afrikai körútját, amelynek során eddig Ma­rokkóba, Tunéziába, Etió­piába és Kenyába látogatott el. Utjának két első állomá­sán nem csak ellentüntetők fogadták, de vendéglátóitól is bírálatokat kellett meghall­gatnia az Egyesült Államok egyértelmű Izraelbarát po­litikája miatt. Pedig mind Marokkó, mind Tunézia Ame- rika-barát arab országnak számit. AZ AMERIKAI KÜL­ÜGYMINISZTER Addisz Abebában találkozott az ugyancsak afrikai körúton lé­vő Tito jugoszláv elnökkel is. A Rogers-út kapcsán érde­mes megjegyezni, hogy a mintegy 4Ü afrikai országból csak 10-nek a fővárosába láto­gat el az afrikai-.k.ülügymi-5 niszter. A volt francia gyar­matok helyén alakult új álla­mok egyikét sem keresi fel, hogy legalábbis nyíltan ne rivalizáljon az afrikai be­folyására féltékeny francia kormánnyal, a 10 ország ki­válogatása azonban úgy is értékelhető, hogy az USA az afrikai államoknak talán csak egynegyedére összpon­tosítja erőfeszítéseit, mert — többre nem futja? A nlxo- ni politika a külföldi segély- programok lefaragását tartja szükségesnek. Rogers igy alighanem azt ís közli afri­kai vendéglátóival, hogy ez­után csökkenő mértékben számítsanak az amerikai ál­lam segítségére. Ami azon­ban nem jelenti azt, hogy az amerikai tőkések nem kere­sik az újgyarmatositás ru­galmasabb eszközeivel az af­rikai országok kizsákmányolá­sának új lehetőségeit. Pálty József Harmath Endre; < 17. MÉREG UTÁN REVOLVER Raszputyin még mindig a helyén ült. A fejét lehor- gasztotta, nehezen lélegzett. A herceg felállt. Háta mö­gé tett kezében revolvert tartott. Rámutatott a gyö­nyörű krlstáiykéresztre — a ciánkálinak vagy az annak hitt szernek is kristályfőr- mája volt — és azt mondta: . — Grigorij Jefimovies —■ szólalt meg remegő hangon Juszupov —, jól tenné, ha a keresztet hézné és imádkoz­na. A Sztarec arcára alázat ült. Közelebb ment gyilkosa, hoz és az arcába bámult, Bánt aki nem hiszi el, ami­re hirtelen rádöbbent. Aztán lassan jobbra fordította a fejét és, mint aki minden­nel leszámolt, engedelmesen nézte a keresztet Juszupo- vot elvakította a csőből ki­csapó villanás. Vadállati hörgés hallatszott és Orosz­ország koronázatlan ura a medvebőr-szőnyegre zuhant. Néhány percen belül Rasz- putyin teljesen elcsendese­dett. A golyó szivfájon ha­tolt be. Juszupov és a lö­vésre lerohanó társai leol­tották a villanyt, kívülről, lakattal bezárták az ajtót és felmentek a dolgozószobába. UDVARI VADÁSZAT Egy idő múlva Juszupov nyugtalan lett. Lement az ;,álsó ebédlőbe.” Raszpútyin mozdulatlanul hevert. Pul­zusa nem volt, sebéből las­san szivárgott a vér. De, teste nem tűnt hidegnek. Juszupov végső bizonyságot akart. Megrázta a tetemet. Az visszazuhant korábbi helyzetébe, mint egy zsák. A fej élettelenül billent oldal­ra. A herceg már menni készült, amikor észrevett va­lamit. A halott bal szempillája megrándult. Juszupov föléhajolt és fi­gyelmesen vizsgálta, a szta­rec szűkülve, mint egy rrteg- hullámzott végig; Hirtelen félig kinyílt a bal szem, majd rögtön utána a jobb szem- pilla is előbb mégremegett, majd felemelkedett. És a muzsik mindkét, im­már liyitótt szeméből ördö­gi gyűlölettel meredt gyilko­A Patripe Lumunjbárpl elnevezett moszkvai Népek Barátsága Egyetem február­ban ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. Az egyetem cplja, hogy segítsé­get nyújtson az ázsiai, afri­kai és latin-amerikai orszá­gok szakemberképzéséhez. Mit ért el a Népek Barátsá­ga Egyetem az elmúlt tíz év alatt? Említsünk meg né­hány adatot! Jelenleg nyolc­vanöt ország több mint 4000 hallgatója tanul itt. A tudo­mányos szakemberek képzé­se aspirantúra segítségével történik: 225 aspiráns töké­letesíti tudá.sát szakterüle­tén, azoknak a feladatoknak a figyelembevételével, amelyek a fejlődő országok előtt állnak. Tíz év alatt 2335 hallgatónk végzett, akik önállóan dolgoznak hazájuk­ban. A hallgatók felkészítése a szovjet oktatási * íendszer alapján történik, amely szervesen egyesíti az elmé­leti képzést és a gyakorlatot. E célból az egyetemen több mint 150 laboratóriumot és műhelyt, valamint 20 kabi­netet létesítettünk, amelye­ket a legkorszerűbb felsze­reléssel láttunk él. A hall­gatók 200 ipari üzemben, szovhozokban, kolhozokban, tudományos kutatóintéze­tekben és kutatóexpedieiók tagjaiként végzik szakmai gyakorlatukat. Az oktatási folyamat során messzemenő­en figyelembe vesszük az il­lető hallgató országának kü­lönleges Igényeit (éghajlati, földrajzi, szociális körülmé­nyek stb.). A Népek Barátsága Egye­tem 82 tanszékén 149 tudo­mányág képviselőjeként 864 tanár dolgozik. Közülük 84 professzor és a tudományok doktora Cím tulajdonosa. 388-án kandidátusok és do­censek. A tanszékek tudományos munkájában mintegy IQllD hallgató aktívan vesz részt. Az egyetem oktatóinak és hallgatóinak tudomány o.- tevékenységérói számtiüan publikáció, gyakorlatban megvalósított szabadalom és újítás tanúskodik. Tíz év alatt n Népek Barátsága Egyetem a tudomány és technika számtalan ágában vált az ázsiai, afrikai és la­tin-amerikai országok jól képzett szakembereinek elő­készítő központjává Sz. Rumjancev professzor, az egyetem rektora Nyelvoktatás a legkorszerűbb eszközökkel. (Fotó — APN—KS) jfjá i*sz áiiB; a < 1 á * l’áli’oiiáii (Folytatás az l. oldalról) Beszélt az elnök arról, hogy ezek az eredmények vonzólag hatottak a fiatalokra, s ma már egyre többen kérik fel­vételüket a tsz-be. Őszinte, kritikus hangon el­ismerte, hogy még nem meg­oldott az öreg tsz-tagokról va­ló gondoskodás, bár e tekintet­ben is sokat tettek. Gondos­kodnak az öregeknek ingye­nes kaszáló biztosításáról, se­gélyezésükről. De a legna­gyobb megelégedést a közgyű­lésen mégis az váltotta ki. am;kor az elnök bejelentette, hogy a tsz vezetősége a szo­ciális bizottság javaslatára 50 rászorult járadékos tsz-tag­nak az államtól kapott jára­dékát 1970. január 1-től havi 3 00 forinttal pótolja, s ezt életük végéig biztosítja. Befejezésül arra kérte a tag­ságot, hogy mint eddig, a jö­vőben is végezze szorgalma­sári a munkáját, s akkor e kez­deti sikerek még növelhetők. Erdeiné. elvtársnő felszóla­lása elején üdvözölte a tsz tagságát, a sok-sok asszonyt, köszönetét mondott a . meghí­vásért, s örömét fejezte ki. hogy újra találkozhatott vá­lasztóival, s elmondta: Igaz. most ugyanazokkal a pátro- halakkal találkozott, akik a ré­gi. de gyengén gazdálkodó tsz- nek voltak a tagjai, — s ugyanezek az emberek mulat­ták meg, hogyan lehet élet­képes, erős, fejlődő közösse­get alakítani. Beszélt arról, hogy ez nem volt könnyű munka, meg kel­lett teremteni az alapját, a vezetők és a tagság között a bizalmat. Szólt arról, hogy ta­lán korábban nem volt meg a kellő önbizalom sem. hiány­zott az összefogás. öröm, •hogy elsősorban ebben követ­kezett be változás, tapasztal­ható, hogy a tsz-tagsúg, kö­zöttük az asszonyok bíznak saját erejükben; s ez párosult ai akarattal, a szorgalommal és a vezetés helyes elképze­léséivel, Csak igy Születhet­tek szép eredmények, amely­nek Valamennyien örülünk. Ezután a mezőgazdaság sze­repének a fontosságáról szólt, megemlítette, hogy a fejlődés biztosított, mert a párt poli­tikáját helyesen alkalmazzuk a gyakorlatban. Ezt a politi­kát. á szövetkezeti parasztság elfogadta, magáénak érzi, s ma már jövőjét biztosítottnak látja a termelőszövetkezetek­ben. Hangsúlyozta, különösen ölül annak, hogy a kisvárdai járásban nem lesz mérleg- hiányos tsz. Majd megemlítet­te, néhány éve gond volt a kenyérellátással. Ezt a szövet­kezeti gazdálkodással megol­dottuk. Most a húsellátásban vannak gondjaink, de ha a párt határozatét helyesen al­aará a híres Raszputyin-te- kintet A sztarec hatalmas keze gyilkosa torkát kereste. A herceg — immár teljes pánikban — felrohanl a dol­gozószobába. Ezalatt, a szta­rec szükölve, mint egy meg- sebbzett állat, felkúszott az udvarra vezető ajtóig és el­tűnt a sötétségben. Csak itt végzett vele az összeesküvők golyója. A tetemet a Petrovszkij- szigetnél a Névába dobták a gyilkosok és azt hitték, „megmentették Oroszorszá­got1’. Az ő Oroszországukat. EPILÓGUS ...Január 7-én a duma el­nöke kihallgatáson jelent meg a cárnál és hosszasan tu­datta vele, hogy a birodalom recseg-ropog, hogy a „zendü­lés” hetek, esetleg napok kérdésé. Miklós alig figyelt oda. — Fárasztom talán felsé­gedet? — Hat bizony nem sokat aludtam az éjjel. — Igen, igen. a tengernyi gond . — Nem, Mihail Vlágyirrii- rovics, hajnalban erdei sza­lonkákra vadásztam. A kocsiban fázósan húzta össze magán . vagyont érő bundáját a hagyúr. Az üres péküzletek előtt rongyos em­berek hosszú sorai, kígyóztak. A sofőr hirtelen fékezett. Egy mellékutcából hatalmas tömeg gomolygott elő és el- . árasztotta a széles sugárutak Az ajkakat fehér párába bur­kolva hagyta el a. kiáltás: „Békét! Kenyeret!' A Nyevszkij Proszpekten eldördültek az első lövések. A földkerekség múltba der­medt egyhatodá . megmozdult és- elindult a jövő felé. A száműzött szimbirszki, aki­nek oroszlánrésze volt áz ébredésben, hazakészült. Szibéria szikrázó havát még szakállas sztaretek ta­posták. De a Neván, amelyből kü­lönös társuk tetemét kifogták, már ott ringott és ágyúit las­san a Téli Palota felé fordí­totta az Auróra. Vége kaliiiazzák a termelőszövetke­zetek vezetői és tagjai, s min­dent megtesznek megválóéi-, tása érdekében, akkor ezen & problémán is úrrá leszünk. Árrá kérte a tsz vezetőit, job­ban gondoljanak a tsz-mel- lékii zemágak fej 1 esztésére. mert ezzel sok asszonynak ad­hatnak munkát, s ebből' nem csak az egyénnek, a tsz-nek, hanem a népgazdaságnak is haszna lesz. Felhívta a figyel­met arra, hogy különösen az időszaki munkát, növényter­mesztést végző asszonyoknak nehéz megszerezniük a nyug­díjhoz szükséges munkanapo­kat, s ebben feltétlenül se­gítségükre kell lenni. Kérte a tsz vezetőségét, to­vábbra is megfelelő gondos­ság és figyelem övezze az öre­geket, a nőket, s 1970-ben '« tegyenek meg mindent ah- nak érdekében, hogy a no-l megszavazott járadék-ki Jgé- szitést még több idős vu- tagra, férfira és nőre terj-sz- szék ki. Befejezésül az MSZMP Köz­ponti Bizottságának üdvözle­tét tolmácsolta és sikerekben gazdag esztendőt kívánt a ter­melőszövetkezet minden iag- jának, öregeknek, fiataloknak, nőknek és a vezetőknek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom