Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

KW TT WAÖYAWmSÄA«? S oldal 9m féSíüSf J§. A megyei pártbizotteag táfgygHa; 1969 gazdasági eredmény«! - 1970 tervei NYÍREGYHÁZIAK — a népszámlálók szemével A MEGYEI PÁRTBIZOTT­SÁG — az MSZMP Központi Bizottsága múlt óv novem­beri határozata tükrében — kibővített ülésen a rendelke­zésre álló adatok alapján ele­mezte a megye 1969. évi gaz­dasági helyzetét, fejlődését és határozatban rögzítette az 1970. évi legfontosabb gazda­ságpolitikai feladatokat. AZ ipari térmelés értéke mintegy 14 százalékkal növe­kedett 1969-ben. A harmadik ötéves terv eddig eltelt négy évében 51,4 százalékos volt a fejlődés. A megye ipara szükségletre termelt, ezt tá­masztja alá, hogy a termékek 99 százalékát értékesítették. Az export értéke mintegy 100 milliós növekedéssel felül Van az egymillióidon. Áz ipar­ban foglalkoztatottak száma 33 600, ez 12,4 százalékkal több, mint az előző évi lét­szám. Amikor a termelés és a foglalkoztatottság növeke­dését örömmel nyugtázzuk, ezt is szóvá kell tennünk, hogy a termelékenységgel alatta vagyunk az országos átlagnak. Termelékenységből a növekedésnek csak 40 szá­zaléka származik. Vannak el­fogadható indokok, mint a gyors fejlesztés nehézségei, a jórészt ké2i munkára támasz­kodó szövetkezeti ipar roha­mos fejlődése, állóeszközhiány és így tovább. Azonban jobb szervezéssel, munkafegyelem­mel, létszám-átcsoportosítás­sal, ösztönző bérezéssel és a technika tökéletesítésével na­gyobb eredményekre is képe­sek lettek volna az ipari üze­mek. A párt következetes agrár- politikája, a megye dolgozó parasztságának szorgalmas munkája, a mezőgazdasági termelésre kedvező időjárás 1969-ben minden eddiginél jobb eredményt hozott, ösz- szességében mintegy 6—7 szá­zalékkal nőtt a termelés, de burgonyából, dohányból és ku- koricából 10 százaléknál is nagyobb volt a terméshoza­mok növekedése. Almából pe­dig mintegy tízézer vagonnal termeltünk többet, mint az előző évben. A NÖVÉNYTERMESZTÉS gyors ütemű fejlődése mel­lett továbbra is problémánk a szarvasmarha és á sertés létszámának csökkenése. A háztájiban olyan mértékű volt a csökkenés, amit a közös ál­lomány növekedése nem tu­dott ellensúlyozni. Viszont je­lentős minőségi javulás van az állattenyésztésben, azon­ban a hiányt ez sem pótolja. Tovább növekedett a gazdasági termékek áruérté­kesítése és javult a íujó,.: __,g élelmiszerekkel való ellátása. Az össz-mezőg'azdaságon be­lül legdinamikusabban a ter­melőszövetkezetek fejlődtek. Többségükben kezd megvaló­sulni a reform szellemének megfelelő gazdálkodás. A ter­melés továbbfejlesztésének megalapozására növelik a fel­halmozás arányát. Fokozódott a tagságnak a szövetkezethez való ragas2kódása, bizalma. A veszteséges termelőszövet­kezetek Száma 3—4 ha lesz. A kedvezőtlen adottságú ter­melőszövetkezetek helyzete azonban még továbbra sem tekinthető megoldottnak. A termelés növekedésével arányosan nőtt a tagok jöve­delme is. Megyei szinten a közösből származó jövedelem előreláthatólag mintegy 8 szá­zalékkal növekszik az elmúlt evhez. viszonyítva. Az egy tag­ra jutó részesedés 15 000 fo­rint körül lesz. Még a kedve­zőtlen adottság^ termelőszö­vetkezetekben is 12 500 fo­rintra számolnak tagonKém. A szakszövetkezetek fejlő­désében nem mutatkozott szá­mottevő Változás. Jó ered­ménnyel zárták viszont az esz­tendőt az állami mezőgazda­sági üzemek. Az 1969-ben elért gazdasá­gi eredmények jelentősek, de a tapasztalatok azt Is mutat­ják, hogy a lehetőségekkel nem éltek mindenütt megfele­lően. 1970-ben minden szin­ten — a jogok mellett — job­ban előtérbe kell helyezni a kötelezettségeket, a társada­lomért vállalt félelősséget. Ügy az iparban, mint á me­zőgazdaságban legfontosabb a termelési, termelékenységi cél- j*. tűzések teljesítése, a haté­konyság fokozása. A feltéte­leket figyelembe véve az ipar­ban mintegy 14—15, a mező- gazdaságban 3—4 százalékos termelésnövekedéssel lehet számolni. A TERMELÉKENYSÉG erő­teljesebb növekedésének fel­tétele a belső tartalékok fel­tárása, a termelőmunka jobb megszervezése. a műszaki színvonal emelése, a techno­lógiai fegyelem betartása, a munkaidő ki használtsági fo­kának emelése, a munkafegye­lem megszilárdítása, a munka­normák rendszeres karbantar­tása. A reform adta lehetősé­gek kihasználása terén első­sorban az üzemen belüli mechanizmust kell tökéletesí­teni, hatékonyabbá tenni. Ahhoz, hogy az 1970-es be­ruházási feladatainkat telje­síteni tudjuk, rhíntegy 17—18 százalékos építőipari kapaci­tásnövelésre van szükség. Az összes beruházásokon bélül kiemelten kell kezelni a la­kásépítkezést. Á negyedik öt­éves terv lakásberuházásának teljesítéséhez már most kor­szerűsítenünk kell a lakás- építési módokat. Gyorsítani kell a beépítendő területek előkészítését. Áz ipari beruházások közül kiemelten kell foglalkozni a gumigyár, a HAFE. a MOM, a huflámpapír- és zsákgyár, a kisvárdai villamosszigetélő és műanyaggyár építésével. A lakosság igényéinek ki­elégítése érdekében hatéko­nyabban kell fejleszteni a szolgáltató tevékenységet és a kiskereskedelmi hálózatot. A kereskedelem jobban éljen az űj hitelpolitikai lehetőségek­kel. Olyan készletgazdálkodást alakítsanak ki, amely bizto­sítja a folyamatos, választékos áruellátást. A választék bőví­tése érdekében jó lehetőség a többcsatornás termékforgal­mazás és a kishatármenti for­galom növelése. Állandóan kí­sérje figyelemmel a kereske­delem az alacsonyabb kerese­tűek igényeinek kielégítését. Szilárdabb árpolitikát kell folytatni és állandóan keres­ni az olcsóbb beszerzési lehe­tőségeket. Áz eddiginél bát­rabban hajtsanak végre tartós árcsökkentéseket is. A MEZŐGAZDASÁGI ter­melésen belül megkülönböz­tetetten kell foglalkozni az ál­lattenyésztés fejlesztésével. Á modern, nagyüzemi tenyész­tés továbbfejlesztése mellett jobban kell segíteni a háztáji állattenyésztést. A szövetkezet és a község vezetői az egész község termeléséért felelősek. Az a szövetkezet gazdálkodik jól, amelyik úgy kezeli a ház­1920 február 19-én buda­pesti lapok adják hírül: a Vízművek egyik dolgozója a Duna-parton, féligméddig a Dunában fekve, egy férfi holttestet talált. Á holttes­ten súlyos bántalmazás nyo­mai. Mindén aira mutat, a férfit meggyilkolták. Az új­ságok találgatnak. Mi tör­tént Dunakeszi és Budapest határában — teszi fel a kér­dést a Népszava. Titokzatos gyilkosság a főváros határá­ban — írja a Világ. S amit a február 19-i újsághírek csak sejtének, azt 2Ö-án már határözöttán állítják. Való­bán gyilkosság történt. Poli­tikai gyilkosság, hangoztat­ják az ellenzéki lapok. Az áldozat nem más, mint a Népszava ismert, és sokak előtt tisztelt szerkesztője: Somogyi Béla. Egyes újsá­gok már azt is feltételezik, hogy Bacsó Béla. a Népsza­va fiatal munkatársa, —1 aki az utóbbi időben szinte ál­landóan együtt volt Somo­gyi Bélával, ~ ugyancsak gyilkosság áldozata lett. Gyanújuk nem alaptalan, hiszen 17-e esti órái óta sincsen semmi hír. Holt­testét 2t-én ugyancsak a Dunában találják meg. A közvélemény kivizsgá­lást követei. A közhangula­tot figyelembe véve áO-án a. kormánykörökhöz közelálló tájit, mint egy üzemágat, a vezetőség tervezi, szervezi is ennek fejlődését. A megye sajátos helyzeté­ből adódóan nálunk nagy je­lentősége van a szakszövetke­zeteknek. A legutóbbi párt- értekezlet — és azóta a párt mélyei végrehajtó bizottsága is — fontos határozatot hozott a szakszövetkezetek fejleszté­se érdekében. Ezeket a hatá­rozatokat azonban nem min­denütt hajtották végre. Külö­nösen a tanácsok nem élnek a lehetőségekkel, nem adják azt a segítséget a szakszövetkeze­teknek, amit adniuk kell. Egyes helyeken még a ható­sági feladataikat sem gyako­rolják megfelelően, ötvenezer hóid föld és tízezer szakszö­vetkezeti család, továbbmen- ve idős ember sörsáról van szó. A pártbizottsági beszámoló­ban és a vitában is nagy he­lyet kapott a felső- és közép­vezetők felelőssége. Igénye­sebbnek kell lenni és nagyobb követelményt támasztani, job­ban érvényesíteni a felelőssé­get a vezetőkkel szemben a párt- és állami határozatok kö­vetkezetes és maradéktalan végrehajtáséért. Á Központi Bizottság novemberi határoza­ta jó iránytű minden vezető számára. Ezt érteni és végre­hajtani, e2 a jó vezető fela­data. Félreértés ne essék — a Vezetők felelősségének hangsúlyozása nem valami parancsufálom bevezetését je­lenti. Sőt, a demokratizmus kiszélesítésévei kell olyan lég­kört teremteni, hogy a fegye­lemsértők, a lógósok helyzete tűrhetetlen legyen, de a jól dolgozó munkások állandó és érezhető előnyben részesülje­nek. Törekedjenek a vezetők a dolgozók fokozott anyagi és erkölcsi megbecsülésére, az élet- és munkakörülmények javítására. Ar. l<m-ES ESZTENDŐ a harmadik ötéves terv utolsó esztendeje és egyben meg­alapozója a nagyobb felada­tok, tervek végrehajtásának a következő öt évben. 1970 ha­zánk felszabadulásának és Le­nin születésének jubileumi esztendeje. Megyénk dolgozói már eddig is lelkes munka­vállalásokat tettek a nagy év­fordulók méltóbb megünnep­lésére. A Központi Bizottság határozatának megyei adott­ságainkra való alkalmazásá­val fontos vezérfonalat adott a megyei pártbizottság ülése az 1970. évi tervek végrehaj­tásához, túlteljesítéséhez, az életszínvonalunk további eme­léséhez. Csikós Balázs Somogyi és Bacsó Üj Nemzedék is így nyilat­kozik : „Áz államrendőrség... mér mozgósította az összes rendőri és detektívtestüle- teket a Hadügyminisztéri­um is utasította a várospa­rancsnokot és a hadbírósá­got, a fővezérség szintén meghagyta összes osztályai­nak, hogy ebben az ügyben a legmesszebbmenő nyomo­zást indítsák meg.” — S mintegy megnyugtatásként egy lapzártakor kapott ér­tesítést is hozzáfűz. — ,,A fővezérnek (Horthy Miklós­ról ván szó) eltökélt szándé­ka, hogy a tetteseket akár politikai, akár közönséges bűncselekményről legyen szó, személyi válogatás nél­kül az igazságszolgáltatás kezére juttatja.” E nagyon határozott kijelentés ellené­re Horthy és a fővezérség éppen az ellenkezőjét akar­ja. A polgári nyomozó tes­tület igen hamár mutatott fel eredményeket. Á nyo­mok magához ’ a gyilkosságot ..eltökélten” kinyomozni akaró fővezér közvetlen környezetéhez vezettek. Somogyi Bélát ezekben a körökben gyűlölték. A szo­ciáldemokrata Somogyi Bé­la ugyanis 19Í9 augusztustól a fehérterror első napjaitól kezdve nyilvánosságra hozta a különítményesek gaztetté­it. A Népszavában láttak Kötetre rúgna, ha megír­nák, annyi élmény, sztori gyűlt össze a népszámlálás napjaiban egy-egy számláló- biztosnál. A népszámláló meg ­látogatott minden családot, beszélgetett, mindenkivel, ér­deklődött és spontán kiselő­adásokat. is hallgatott. Most négy tanár ad közre néhá­nyat „statisztikusi” működése során szerzett megfigyelésé­ből. Meglepetések az 0NCSÁN — Mikor a család utcát kap­tam, kicsit megijedtem — kezdi Takács Zoltánná. — Gondoltam, ilyen sivár, sze­gény telepre, mint amilyen a volt ONCSA... Aztán megle­pődtem. Egy egész sor mo­dern és szép, nagy és világos szobákból álló ház, egészen az utca közepéig. Azután a má­sik véglet, a kis régi ONCSA- házak. Itt is, ott is munkás­családok Iáknak. Itt talán négy olyan családot találtam, akiknél megdöbbentem. Elmondja, hogy áz egyik, lyukban lakik egy öttagú csa­lád. A férj festő, az asszony konzervgyári dolgozó — még fiatalok, s jól keresnek. Bú­tor a helyiségben nincs, még egy szék sem. „Kedvem lett volna meg­kérdezni a szülőket, hová te­szik a pénzt?” Itt találkozott lakáspanasz- szal is. De majd minden ház­ban elmondták, hogy messze van az utcai közkút, s majd mindig használhatatlan. Még nyitott, meregetős, rossz vizű kútból is isznak... „De tiszta­ság van a legtöbb helyen. Egyszerű, kedves emberek laknak itt. A legtöbb lakás­ban volt tv-készülék, két ház­ban éppen mostak, mosógép­pel. A közepesnél magasabb színvonalon élnek. Egyetlen öreg nénivel találkoztam, aki analfabéta volt, a fiatalok el­végezték a nyolc általánost, s akad jócskán érettségizett is...” Szoba tele ággyal Sípos Sándorné a „belváros­ban” számlált. Arról beszél — ez volt a legmaradandóbb él­ménye is — hogy nem hitte volna, a városközpontban olyan képpel találkozik, mint az egyik Egyház utcai lakás­ban. napvilágot azok az írások, amelyek leleplező adatokat közöltek a tiszti századok dunántúli vérengzéseiről. A cikkek feldühítették a tisz­teket és maga Horthy is helyeselte azokat a kijelen­téseket, amelyek megtorlást helyeztek kilátásbá. Somo­gyi Béla sorsát végül is az a cikk pecsételte meg, amelyik 1919. október 4-én jelent meg a Népszavában és azo­kat a rémtetteket leplezte le, amelyek Siófokon magá­nak a fővezérségnek a köz­pontjában zajlottak le. Ez időtől kezdve Somogyi igen sok fenyegető levelet kapott. Ezért munkatársai, elvtár­sai óvták, hogy otthonában lakjék. Nem engedték, hogy egyedül bárhová is elmen­jen. 1920. február 17-én es­te, amikor rácsaptak az Osz.tenbütg különítményhez tartozó gyilkosok, éppen szálláshelyére tartott Bacsó Béla társaságában. Meggyil­kolását tehát Horthy Miklós és közvetlen környezeté su­gallta. A gyilkosságok azonban „ügyetlenek” voltak. Elbi­zakodottságukban, a főve­zérben bízva minden körül­tekintést mellőztek, így a nyomozás gyorsan azonosí­totta az áldozatokat. sőt megállapította a gyilkosság körülményeit is. A kor­mányzói széket betölteni készülő Horthy számára kü­lönösen kellemetlen volt az eset időpontja. Á hatalomért vívott harcát emberei bak­.— Egy udvarban az egyik helyen három, a másikon öt ágyrajáró lakik. Mind vidéki és mind nő. Van köztük érett ségizett, hat elemis, elvált, gyermektelen és két-három gyerekes (a gyerek a szülők­nél, az állami intézetben). Ahogy néztem őket — mert többször is vissza kellett men­nem, hisz más-más műszak­ban dolgoztak, meg nem is igen akarták elmondani a helyzetüket — azt láttam, mi­lyen életcélt tűzhettek ki ezek a szegények? Gyári dolgozók a gumigyárban, a cipőgyár­ban, a ruházati ktsz-ben, ren­desen dolgoznak, de az abla­kot nem lehet kinyitni, hogy szellőztessenek, mert a helyi­ség tele van ággyal. Arról beszél, hogy az üze­mek KISZ-szervezetei, nőbi­zottságai talán tehetnének ér­tük valamit. Vagy nem árta­na már Nyíregyházán sem egy központi női munkásszállás. 4 gavallér Az Orosi út, a Gárdonyi Géza utca, a Család utca egy része és a Futó utca kis csa­ládi házai között járt a har­madik összeíró, Bötykös Gyu­la. — A kis kertes házak la­kóitól alig tudtam megszaba­dulni, mert borral, pálinká­val, mindennel kínáltak. Eny- nyit róluk. Hanem egy érde­kes sztorim volt az Orosi út 10. szám alatt. Ezt a házat tizenkét cigánycsalád lakja. Tíz a házban, két család a íáskamrában. Érdeklődtem, hogy kerültek oda? Elmondta a férfi, hogy nyolc gyereké­vel és a feleségével a szobá­ban lakott. Megszeretett egy fiatalabb asszonyt, odahívta magához, s annak a két gye­rekével együtt kiköltöztek a íáskamfába. „Nem vagyok gavallér ember, tessék mon­dani, hogy otthagytam nekik a lakást?” — ezt kérdezte tő­lem az ember. Volt ott — mondja — egy másik család is a házban. „Az is cigány volt, de nagyon el­csodálkoztam, amikor hozzá­juk bementem. Ragyogó rend, tisztaság fogadott, értelmes. lövése megzavarta. Ezért gyorsan cselekedett. A nyo­mozást a fővezérség kivette a rendőrség kezéből és a ka­tonai bíróság vette át. Men­tették, ami menthető, hiszen a nyilvánosság már szinte mindent tudott. Az ügyet el­hallgatni nem lehetett, így megelégedtek azzal, hogy, a bűnösöket bizonyítékok hiá­nyában ideiglenesen szabad­lábra helyezték. A kormány és a fővezér­ség azonban nem volt nyu­godt. Nem engedélyezték a két áldozat közös temetését, de nem merték betiltani a temetési menetet. így vált Somogyi Béla temetése feb­ruár 22-én hatalmas tömeg­demonstrációvá. Bár a te­metési menet útvonalát a karhatalmi századok lepték el, végig az utcákon amerre a menet elhaladt proletárok ezrei néma tüntetéssel fe­jezték ki az ellenforradal­mi rendszerrel való szembe- állásukat. Szociáldemokra­ták és kommunisták egya­ránt. , Somogyi Béla és meggyil­kolt fiatal társa emléke a proletariátus hősi harcainak részévé vált. Mert nemcsak a halál kötötte össze Somo­gyi Bélát a szociáldemok­rata párt régi harcosát, és Bacsó Bélát, a pályája kez­detén álló < fiatal szocialista Újságírót. Azért vált közös sorsukká a rettenetes halál, mert a proletariátus igazá­ért küzdő nemes szándék­ban voltak egyek. jól öltözött lakók. Mind a ket­ten dolgoznak. Az asszony­nak mosógépe, porszívója, a férfi éppen rádiózott, de ott volt a tv-készülék is. Ezek tudnak ám gazdálkodni a ke­resetükkel. Ök már egyálta­lán nem hasonlítanak a régi cigányokra...” Aki a harmadik kerületet járta, azt jegyezte meg első­sorban, hogy tíz éve is az volt a terepe. Elcsodálkozott, mi­lyen sok minden történt r.z alatt az évtized alatt! Válás — 4 hónap után — Egyszerű munkásembe­rek a Puskin, a Honvéd ut­cán, a Róka zugban, s a töb­bi kis utcácskában. Azóta a bútor kicserélve, a porszivó a sarokban. Es láttam egy mun­káscsaládban személykocsit is. Van persze, akinek ma is ne­hezebb. Különösen a magá­nos, idős embereknek. Két asszonyról beszél. Az egyik takarítani járt orvosok­hoz, a másik is. Az egyik ma is mosásból tartja el magát, s kétszázharminc szociális se­gélyből. A másiknak kis há­zacskája van, s most arra pa­naszkodott, hogy felment Pestre a lakatosfiához, aki nagyon komiszán bánt vele, feltiltette a vonatra, haza­küldte, mert szégyellte az anyját. „Ez a néni most két hónapja beteg. Gondozni kel­lene. vagy szociális otthonba elhelyezni...” — Láttam még egy érdeke­set. Egy négyhónapos házas­ság után — válást. De az ifjú férj, aki felesége tulajdonába költözött, nem távozik, ott­maradt a főbérlő jogán. Állí­tólag nem ő a hibás — azt mondja —. de az ágya fölött tele a fal pornográf képekkel és fényes nappal otthon he- verészik... 4 Róka ziogból a Kőrútra A legszebb élménynek vi­szont azt tartja, amit a Róka zúgban látott. Egy százéves kis düledező ház lakói — két­kezi munkások, takarítónő mama — újságolták, hogy ép­pen most költöznek az Északi nagykörútra, már várják is a fuvarost, most kapták meg a kiutalást. Azt a házat is le­bontják végre! Kopka János Somogyi Béla régi harco­sa volt a szociáldemokrata mozgalomnak, bár nem tar­tozott a párt baloldali el­lenzékéhez és programja alig ment túl egy radikáli­san demokrata, de a polgá­ri rend kereteiben maradó átalakulás követelésén. Ezt a programot azonban har­cos temperamentummal a .sajtópolémia legélesebb fegyverének hozzáértő al­kalmazásával szolgálta. Azt is tudjuk róla, hogy a Ta­nácsköztársaság idején szemben állt a kommunisták­kal. Nem közeledett hozzá­juk a fehérterror hatalom­ra jutása után sem, de azokhoz a szociáldemokra­tákhoz tartozott, akik a szo­ciáldemokrata vezetők kö­zött elsőnek merték vállal­ni a munkásosztály érdeke­it oly súlyosan sújtó ellen- forradalmi rendszerrel szembeni harcot. Tragikus tévedése, hogy nem ismerte fel a különbséget, ami a ha­talom rendszerében bekö­vetkezett. Azt hitte, olyan hangot üthet meg Horthy terroristái ellen, mint an­nak idején Tisza István despota főszolgabíróival szemben. Pedig akkor már fasizmus volt. Tiszteljük bá­torságáért. áldozatvállalá­sáért, mindazért, amit a magyar proletariátusért éle­te folyamán tett. Ezért emlékszünk tisztelettel halá­lának 50. évfordulóján. Saabé Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom