Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-25 / 21. szám
ÜW. fswiát 2S'lÄSt MAGTAftORS^A« — VASÁRNAPI MELLÉKLET t. of^s A szovjet fUmarchívum ajándéka: Dokumentum* filmek Leninről Értékes — Leninről szóló korabeli dokumentumfiime- ket tartalmazó küldemény érkezett a napokban a szovjet íilmarchívumtól. A Három ének Leninről, a Dokumentumok Leninről, a Lenin a Szmomijban, a Lenin utolsó napjai és Az utolsó tisztelgés előtt című íilmek kópiái Az ajándék már csak azért is becses része a magyar archívum gyűjteményének, mert korábban nem volt Magyarországon eredeti Lenin-tnmKopia. Az új szerzemények mind némafilmek, ám az archívumnak van egy régebbi kincse, Mihail Komm: Lenin élete című alkotása, amelyen eredeti felvételről hallható Lenin hangja is. A kiemelkedő évfordulók — a Lenin-centenárium és felszabadulásunk negyed- százados jubileuma — közeledtével egyébként megnőtt az érdeklődés az archív filmek iránt A Központi Fiimarchivumtól nem csak a filmhíradó és a televízió, hanem a fővárosi és vidéki tömegszervezetek, művelődési házak is nagy számban kérnek Lenin-filmeket és az 1943-ös felszabadító harcokról, az újjáépítés első esztendejéről készült korabeli felvételeket. Ezeket a jubileumi emlékünnepeken vetítik, de sok helyütt forrásanyagként is felhasználják a megyék 25 éves történeteinek megírásához. A filmarchívum felkészült az igények kielégítésére. A rendkívül gyúlékony — s azért csak különleges biztonsági feltételek mellett tárolható — alapanyagra felvett híradókat és dokumentumfilmeket restaurálták, illetve átmásolták korszerű acetáttekercsekre. A felszabadító harcokról négy-öt filmje van az archívumnak, valamennyit a szovjet katonai alakulatok filmesei készítették. A háború pusztításairól, az újjá építésről, a meginduló új életről már jóval bőségesebb anyagot tudtak összegyűjteni. ilyen témában csaknem 200 korabeli híradó van az archívum birtokában. Húszperces kisfilmeken látható például Budapest ostroma és Kispest bombázása. A budai vár pusztulását mutatja be a Vár állott, most kőhalom című kisfilm. Megrendítő filmkockák idézik 1945 januárjának, februárjának napjait, amikor hosszú hetek után először jöttek fel rongyosan és kiéhezve a budapestiek a pincékből. Filmet őriznek a többi között az első földosztásokról, a Kos- suth-híd építéséről és a közlekedés megindulásáról is. Gondolat. A mai magyar grafika immár határainkon túl is jelen fősnek tekintett fiatal mesterének, Kondor Bélának műveiből 12 válogatott lapot jelentetett meg a Corvina. E lapokon Kondor művészetének legjellegzetesebb vonásaiban gyönyörködhetünk. A szürrealizmustól a konstruktív szerkezetig terjedő ív egy sokoldalú, a mesterség eszközeit a virtuozitásig birtokló művész álmairól és eseményeiről valL 9. „Száz Budapest nem ér meg egy Bécset!“ Ezzel a jelszóval áldozta fel Hitler fővárosunkat Bécs védelmében. Ennek szellemében utasította a Pfeffer- Wildenbruch SS-tábornokot, a körülzárt védősereg főparancsnokát: Budapesten egy talpalatnyi területet sem szabad harc nélkül feladni, a várost házról házra kell védeni. Pfeffer-Wildenbruch mindent elkövetett, hogy bevehetetlen erőddé változtassa Budapestet. Csapatai ellenállási csomópontok és támpontok rendszerévé tették a lakónegyedeket, üzemeket. Műszaki zárakat telepítettek, torlaszokat emeltek, állásokat építettek: ágyaikat, aknavetőket és géppuskákat helyeztek el mindenfelé, a megközelítési vonalak tűz alatt tartására. Malinovszkij és Tolbuhin marsall meg akarták kímélni a lakosságot a hosszan tartó ostrommal járó szenvedésektől, a várost pedig a pusztulástól. Elért közös ultimátumban, méltányos feltételek mellett fegyverletételre szólították fel az ellenséget. Ajánlatukra a fasiszták a két parlamenter: Steinmetz és Osztapenko kapitány meggyilkolásával feleltek. Nem volt más választás, Budapesten véres és nehéz, nagy pusztítás és áldozatok árán kellett az ellenséget megsemmisíteni; a lakosságot felszabadítani a hitlerista megszállók és nyilas cinkosaik rémuralma alól. A harcok a pesti oldalon kezdődtek el. Lazko vezérőrnagy 30. lövészhadteste azt a feladatot kapta, hogy zúzza szét a német csoportosítást Rákospalt ta, Üjpest, Pestújhely, Rákosszentmihály, Zugló körzetében és a Parlament felé támadva érje el a Dunát. A 7. román hadtest feladata Cinkota, Mátyásföld, Rákosliget és Rákoscsaba elfoglalása volt, utána a Keleti pályaudvar felé kellett támadnia. Afo- nyin vezérőrnagy 18. gárda lövészhadtestére Kőbánya felé előrenyomulva, Budapest egész déli részének felszabadítása várt, e közben az Erzsébet-hidnál kellett elérnie a Dunát. A körülzárt csapatok elkeseredetten védekeztek. Váltig reménykedtek Hitler ígéretében, hogy felmenti őket. „A budai hegyekben már hallható a nyugatról közeledő német csapatok lehetett tréfálni. Pufók, piros arca, összerántott szemöldöke, m , rövid, hegyes kis orra is megbántottságot és hivatalos szigort mutatott. Egy napon azután szörnyű do’og történt. Cili, akit a fog- gantyúba kapaszkodók közt nyíló kis rések már figyelmeztettek a veszélyre, könyökével, vállával dolgozva odatörte magát az urához. Elek oldalánál húsz-huszon. két éves nő állt. Telt és formás volt, mindene átdomborodott a vékony, trikóselyem ruhán. A mellével Elek karjához ért és a fülébe beszélt. Cili ezeket a szavakat kapta el: — ...ha arra jár. Az uram éjszakás. A csengőt háromszor... Szerencse, hogy éppen a megállóba értek. Cili lökdösni kezdte a formás nőt lefelé és tele torokkal kiabálta: — Pusztuljon innen! Szégyentelen! Szemérmetlen! Ha jönne egy rendőr, azonnal átadnám! Ilyet, mint maga, nem sz’Hítok a kocsimon! A másik fiatal asszony sem hagyta magát, visszafeleselt, karmolt, szitkozódott, de Cili végül Is letaszigálta a lépcsőn. Az utasok tájékozatlaharci zaja” — adta hírül január 9-én a Nemzetőr című katonaújság. A lelkesítő propaganda hatott, a védők ellenállása rendkívül heves volt. A szovjet csapatok módszeres ostrommal, lépésről lépésre küzdöttük magukat előre. Minden egyes épületért szívós harc folyt. Több szovjet hadosztály még 1942-ben Sztálingrádnál szerzett tapasztalatokat az utcai harcban, s azokat Budapesten hasznosította. A legfontosabb objektumokra, harckocsi és rohamlöveg összpontosításokra tüzérség és repülők mértek csapást, majd lángszórókat vetettek be a legerősebb ellenállási csomópontok és támpontok ellen. Ezt követően rohamcsoportok elszigetelték egymástól és külön-külön ostromolták meg az egyes célokat. Általában a saroképületek megtisztításával kezdték a harcot. Pincétől a padlásig vágj' megfordítva, kézitusában számolták fel az ellenállást, majd a tetőn, tűzfalon vagy a pincén keresztül behatoltak a szomszédos épületbe és folytatták tovább utcasorokon, negyedeken, kerületeken át. Magas fokú katonai tudás, halált megvető bátorság, ön- tevékenység és határozottság voltak e harcmód legfőbb követelményei. Ezekre tanították fiatalabb bajtársaikat, a Sztálingrádnál ezer próbát kiállt tapasztalt harcosok. Január 9-ig a szovjet csapatok befejezték a külső kerületek felszabadítását, s hozzáfogtak a belső terület megtisztításához. A védősereg helyzete egyre tartha- hatatlanabbá vált. Mindennemű készletük fogytán volt, a hadvezetés utánpótlásról gondoskodni alig-,alig tudott. Különösen gyorsán romlott a magyar csapatok harci szelleme. A kommunista párt röpiratai, a Magyar Front és az ideiglenes kormány felhívásai nyomán a katonák egyre nagyobb tömegei értették meg, hogy a magyar nép érdekei ellen harcolnak. E felismerést fokozta bennük a németek vandalizmusa, és a nyilas csőcselék eszeveszett garázdálkodása. Sokan civil ruhába öltözve otthagyták alakulatukat, több mint 25 ezren az első adandó alkalommal megadták magukat vagy átálltak a szovjet csapatokhoz. Több mint 300 katona és tiszt a különböző kerületekben tevékenykedő partizán- csoportokhoz csatlakozott. Január 9-e után az ostrom még lendületesebben folytatódott. Az ellenség makacs ellenáll,'/ át megtörve, a szovjet csapatok hat nap alatt elérték a Nagykörút vonalát. Január 16-án este Hitler rádión felhatalmazta Pfeffer-W ildenbruch SS-tá- bornokot a pesti oldal kiürítésére. Másnap megkezdődött az átvonulás Budára, azután a tábornok parancsára felrobbantották a hidakat a Dunán. 1945. január 18-án hajnali 4,20-kor a 151. lövészhadosztály 581. ezredének egyik harccsoportja, Apkarov Gurgen Makarovics vezetésével elfoglalta a Parlament épületét. Néhány óra múlva véget értek a harcok a pesti oldalon. Budán a németek még egy ideig reménykedtek a felmentésben, s megpróbálták tartani magukat. Támpontjaikat azonban egymás után vesztették el, és mind szű- kebb területre szorultak ösz- sze. A harcokban a szovjet csapatok oldalán bekapcsolódott a magyar katonákból szervezett Budai önkénte* Ezred is. Miután a felmentés végképp meghiúsult, Pfeffer- Wildenbruch elhatározta, hogy 26 ezer főre apadt csoportjával, amelyben 10 ezer sebesült volt, kitör a gyűrűből. Arra számított, hogy egy rohanással átvágja magát a budai hegyeken és Perbál körzetében eléri a német vonalakat. Február 11-én este 8 órakor megindult a kitörők lavinája. Sikerült áttörni a 180. lövészhadosztály védelmét, de a* áhított célt csak 785 fő ene el. A többit megsemmisítették vagy foglyul ejtették a szovjet csapatok. Pfeffer-Wildenbruch leszedte ruhájáról SS-tábor- noki jelzéseit és néhány ad-* magaval az Ördögárok-csatornán keresztül próbált menekülni. Felszínre érve egy nagyobb csoporttal befész- i niagát a Budakeszi út elején álló épületbe. Tizenöt szovjet katona, Zagorjan főhadnagy parancsnoksaga alatt megostromolta őket. Erejük kevésnek bizonyult, ezert a főhadnagy egy löve- get huzatott a ház elé, majd egy környékbeli lakossal megadásra szólította fel a bentlevőlcet. A parlamenter visszatérve közölte: a németek megadják magukat, ha garantálják életüket, s a foglyul ejtő tiszt legalább őrnagy lesz. Zagorjan gyorsan előkerítette Szkripkin őrnagyot, a 180. hadosztály vegyi szolgálat főnökét, s jelentette neki a helyzetet. .. őrnagy egy papírlapot vett elő és ráírta: „Én Szkripkin, a Vörö* Hadsereg őrnagya kész vagyok nadifogságba fogadni mindazokat, akik megadják magukat.” A parlamenter bevitte a házba az üzenetet. Nemsokára 120 főnyi piszkos, elcsigázott német sorakozott fel és indult fogságba. Kihallgatásukkor derült ki, hogy koztuk van Pfeffer-Wildenbruch. O kívánta, hogy foglyul ej tője legalább őrnagy legyen 1945. február 13-án ‘befejeződött Budapest felszabadítása. A nagy győzelmet Moszkva 324 lő vég 24 össztüzével köszönte meg hős katonáinak. Következik: A Balaton és a Dráva mentén íul, de együttérzéssel kérdezősködtek: — Mit tett az a nő? Csalt a jeggyel? Lopott? — Az. Lopni akart — válaszolt Cili. És mert még nem adta ki teljesen az indulatát, az előbbi hangerővel és haraggal mondta a szokott szöveget: — Lépjünk beljebb a kocsiba! Ne ragadjunk le a peronon, nyomuljunk beljebb igyekezzünk, igyekezzünk, ne pofázzak hiába! A műszak után, alig értek haza, mindjárt nekiesett Eleknek Az csak állt, a szemét kimeresztette a csodálkozástól és csapkodta tenyerével a mellét Ciliből meg ömlött a szó, a méreg, a vád: — Az a szemét nő biztosan azért hívott a lakására, mert rávigyorogtál. Mutogattad mind a harminckét fogadat! Akár a királytigris. Ne is tagadd, te gyalázatos. Pedig ha az a nő tudná, ho.ev állva fé' fejjel kisebb vagy nála, nem s kellenél neki. Elek csakugyan nem volt magas. Széles válla, zömöksége miatt alig látszott közép- termetűnek. De ez sem csökkentette a vonzerejét. A felesége pedig legalább három ujjnyival kisebb volt nála. úgy, hogy a vágás nem sebezte meg az önbizalmát Végül Cili, amint az ura ijedt, álmélkodó arcába nézett, és felfogta, hogy az teljesen ártatlan abban, menynyire tetszik öregnek, fiatalnak, s hogy erről még csak sejtelme sincs — elrémült Ha ilyen ostoba, nagyon könnyű lesz megszédíteni, mert tudtán kívül sétál be a nők csapdájába. A kétségbeesés még feljebb emelte a hangját: — Megvert engem az isten teveled! Miért is mentem hozzád, egy ilyenhez! Hogy a fene enne meg te bitang szélhámos. te tigris, te! A könnyei végigfolytak kigyulladt arcán. Kétoldalt megtűzött sapkája, amiről megfeledkezett, hátraosúszott a kontyára. Miközben Elek simogatta és védekezőn dadogott, ő férje mellének támasztottá a homlokát. A méreg, meg a könnyek mögött már nevetni támadt kedve, mert agyában felbukkant a minden bajt, bánatot megoldó gondolat. — Te! Mit szólnál ahhoz, ha tro’ira ’"érnénk magunkat? Nagyobb kedvem van hozzá, mint a villamoshoz. Szebb is. meg kényelmesebb. — Bánom is én, nekem mindegy — válaszolt Elek gyanútlanul. Cili három nap alatt elintézte, hogy autóvezető tanfolyamra küldjék az urát. Kitartással és szemtelen feleseléssel tört le mindenféle ellenállást. Néhány hónappal később áthelyezték őket a hetvenhatos járatra. — Na szerbusz — mondta Cili ellágyultan az urának, mielőtt felszálltak a trolibuszra, hogy megkezdjék rajta az első kört. Már a kocsi belsejéből, kis pultja mellől nézte, hogyan kapaszkodik fel és bújik be Elek a vezetőfülke szűk ketrecébe. Amikor leült, visszafordult és a válla fölött rámosolyodott. Szeme, hibátlanul szép fogsora, az üveg és a védőrácsozat mögül ragyogott elő. — Akár egy tigris. Egy királytigris a ketrecben — gondolta Cili elérzékenyülten és boldogan. De amikor újra odanézett, már nem látott belőle 6ernmit. A rúdon végigrántott vászonfüggöny teljesen eltakarta előle és az utasok elől az urát. — Frissebben mozogjunk! Váltsuk meg jegyeinket, mutassuk fél a bérletet! — kiabálta Cili hivatalos szigorral de vidáman és elégedetten Simon Lajosi KECSKE SZABÓ Kecske szabó, a jó öreg, midőn a nap még fel se kelt, szakállát megfésülte és a műhelyébe mendegélt. Mert hajtotta a szűk idő — egy mester nem tespedhet el — hosszú kabátot kért az őz, a nyúlnak kurta lajbi kell Szürke dolmány a varjúnak, rókának ködmön: jó meleg, tehénnek selymes pongyoly, ibának frakk, mert bálba megy. Kecske szabó, a jó öreg, napestig elvarrogatott, s mikor töklámpaként a hol felfénylett — hazaballagott. S midőn a friss alomra dőlt fárasztó munkája után: álmában kilenc elefánt átbújt a varrótű fokán. Óda a szépséghez.
