Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-31 / 26. szám

5 ".tea? fCW BT MAGYARORS7AŐ üVifi fawuSr 3f. Véget ért a CSKP KB plénuma Gustáv Husák beszéde időszerű belpolitikai kérdésekről fő teher a járási és kerületi Willy Brandt Párizsban Pénteken a prágai var Spanyol termében véget ért a CSKP KB ülése. A plé­num programján három na­pirendi pont szerepelt: ká­derkérdések, a párt gazda­ságpolitikája és az elnök­ség beszámolója. Az első napirendi pont­hoz tizenöten, a másodikhoz és a harmadikhoz pedig összesen huszonegyen szóltak hozzá. Vasil Bilak, a tagkönyv- cserék előkészítésével fog­lalkozó bizottság elnöke ja­vaslatot terjesztett a plénum elé annak a levélnek a szö­vegéről. amelyet a CSKP KB intéz a párt tagjaihoz. A javaslatot egyhangúlag jó­váhagyták A levelet kedden (február 3-án) hozza nyil­vánosságra a pártsaitó. A Központi Bizottság do­kumentumot hagyott jóvá a tankönyv-cserék biztosítását célzó politikai-szervezeti és technikai intézkedésekről. Pénteken nyilvánosságra hozták Gustáv Husáknak, a CSKP központi bizottsági ülésén január 29-én elhang­zott beszámolóját. A párt első titkára beve­zetésképpen a legutóbbi plé­num óta eltelt időszak po­litikai és gazdaság; eredmé­nyeit taglalva hangsúlyozta, hogy sikeresen halad előre a konszolidációs folyamat a párton belül, a társadalmi szervezetekben, az állami életben, s megtették az első lépéseket a gazdaság terüle­tén is. A jelenlegi politikai harc­ban meg kell értetni az em­berekkel hogy ez nem égjük vagy másik személy, hanem a kártékony erők, az ártal­mas elméletek és káros kö­vetkezményeik ellen irányul, amelyek a nyugati imperia­lista körök által támogatott szocialistaellenes jobboldali elemek hagyatékát / képezik. Megáll» níthatjuk — mon­dotta Husák —, hogy eze­ket az erőket politikailag szétzúztuk, véget vetettünk nyílt, legális tevékenységük­nek. Ez természetesen nem jelenti azonban, hogy vég­leg letűntek volna a szín- rö1 s nem lépnek fel más alakban. A CSKP KB első titkára így folytatta: Tonlos kiemelni, hogy po­litikai harcot vívtunk — politikai eszközökkel. Az’ áorílis óta végbement fej­lődés vitathatatlan ten vei el­lenére a nyugati propaganda pontikai Tv=rek előkészületei­ről. az értelmiség és a „merni ihodás” hívei elten iránvtUő timad-Srnkröl ter­jeszt híreket. Azt állítja. hogv valamiféle u1 ^»konzer­vatív erők nyomást gyako­Jozef Lenárt. a javaslatte­vő bizottság elnöke határo­zati javaslatot terjesztett elő a párt gazdaságpolitikájának fő kérdéseihez. A határozatot elfogadták és a sajtó hétfőn (február 2-án) hozza nyilvá­nosságra. A Központi Bizottság jó­váhagyta Vasil Bilaknak nemzetközi kérdésekről el­hangzott beszámolóiát és egyetértését fejezte ki az el­nökség külpolitikai tevé­kenységével. Egyetértését nyilvánította ezenkívül az elnökségnek azzal a tájé­koztatásával. amely a párt­szerveknek a szeptemberi párthatározatok teljesítésé­ben kifejtett tevékenységét ismertette, valamint a CSKP KB szerveinek 1970- es első félévi munkatervé­vel és a területi pártszer-» vökbe való kooptálás jo­gának alapelveivel. A plénum zárszavát Gus­táv Husák tartotta. ★ rolnak ránk és énrám sze­mélyesen abból a célból, hogy egyfajta rendőrterrort vezescünk be. A Központi Bizottság na­gyon jól tudia.- hogy sem a párt vezetésében, sem a Központi Bizottságban nin­csenek olyan erők. amelvek az ötvenes évek gyakorlatá­hoz való visszatérésre, a tör­vényesség megsértésére töre­kednének Pártunk nem fog lealacsonyodni műperek és bűnök kiagyalásáig, még po­litikai ellenteleivel szemben sem. A Köznonti Rizonság beszámolót k“szft elő az öt­venes évek pereivel foglal­kozó rehab:litációs bizottság mimká iának er^dnten veiről. Ezeknek az éveknek vissza­rettentő tapasztalatai és sa- iát meggyőződésünk bizto­sítékul szolaá'nak arra, hogy sohase ismétlőd ienek meg a törvénytelenségek. — Ki­jelentette azonban, hogy az állam erélyesen fellép a törvények megsértőivel szem­ben. — Ám mint politikai párt minőenoVoiőtt politikai eszközökkel kívánjuk cellá­inkat elérni — hangoztatta. — Az adminisztratív mód­szerek néha vonzónak tűn­hetnek ugvan, de rendkívül hátrányos következményekkel iómak. s felidézik a féle­lem légkörét. Ezeknek az eszközöknek az ig*nvlv»wő*e- lére ezért cs»kis ott kerülhet sor és sehol másutt, ahol nyilvánvalóan megszegik a törvényt. Gustáv Husák az effvík legfontosabb feladatnak mi­nősítette a szop' aH.sta építés eredméevednek hatékony tu­datosítását. annak megvilá­gítását. hoev az ötvenes évek súlvos torzulásai nem a szocializmus jellegéből, ha­nem elsősorban egyes sze­mélyek és csoportok túlka­pásaiból fakadtak. Szólott a párton belül végbement konszolidáció po­zitív jeleiről Rámutatott, hogy a CSKP jelenleg már a Központi Bizottság politiká­ját támogató széles pártak­tívával rendelkezik. Minden területen fokozatosan meg­nyilvánul a párt vezető sze­repe. Gustáv Husák — a szak- szervezeti és ifjúsági mozga­lomban, valamint a gazda­sági és állami szervekben mutatkozó kedvező jrtek és meglévő problémák felvázo­lása után — beszél a káder- politika fontos-ágáról. A na­pirenden jelenleg az em­berekkel szemben támasztott politikai és szakmai követel­mények szerepelnek. A föderáció problémakörét elemezve, a párt első titká­ra emlékeztetett arra, hogy ez az elv bevált a gyakor­latban is. Jelenleg azonban szükséges — hangoztatta — hogy politikailag előtérbe he­lyezzük a nemzeteinket ösz- szekapesoló, az egész cseh­szlovák államiságot erősítő tényezőket. A föderációban egyesítő és integráló erőként jelentős szerepet tölt be a CSKP, mint egységes párt, amelyet egységes Központi Bizottság irányít, egységes programmal, közös cél érde­kében. A pártba bekerültek bizonyos föderációs vonások, még abból a korszakból, ami­kor a cseh iroda és az SZLKP szerepet játszott a régi vezetés elleni harcban. A mostani új helyzetben eze­ket a kérdéseket rendezni kell egységes program alap­ján, össze kell hangolni a pártirányítás különböző szerveit, s a párt ereje ezzel is jelentősen növekedni fog. Gustáv Husák kijelentette, hogy a párt az 1970-es évet a konszolidáció évének te­kinti. A ^konszolidációt első­sorban azért kell végrehajta­nunk. hogy 1971-bén megtart­hassuk a pártkongresszust és az általános választásokat — mondotta, majd így folytatta: Ebben a folyamatban a legfőbb feladat a pártra há­rul. Ki akarjuk alakítani egységét, akcióképességét és fel kívánjuk újítani vezető szerepét a társadalomban. Ezt a célt szolgálja a tag- könyvcsere. A Központi Bi­zottság levelet intéz az ösz- szes kommunistákhoz és alapszeryeztekhez. Ebben a dokumentumban a pártta­gokhoz fordulunk, hogy meg­ismertessük velük a párt céljait, hogy minden párttag megmondhassa, mivel ért egyet, mi nem világos szá­mára, hogy adott esetben tu­datosítsa hibás múltbeli te­vékenységét, s alkalma nyíl­jon annak helyrehozására. A pártbizottság vállán nyugszik, nekik kell biztosítaniok, hogy a tagkönyvcsere az eredeti célkitűzéseknek megfelelően ne formális aktus legyen csupán. A munka súlypontját tehát át kell helyezni az alapszer­vezetekbe, s ehhez a központ minden segítséget megad. A továbbiakban nyomaté­kosan kiemelte a párt veze­tő szerepének fontosságát a gazdaság területén. Részlete­sen foglalkozott az értelmi­ség helyzetével. Megállapí­totta, hogy a becsületes ér­telmiség mindig is a párttal haladt küzdelmében. Jelen­leg arra törekszünk — muta­tott rá Gustáv Husák — hogy megnyerjük értelmiségünk becsületes részét a pártban, vagy a társadalmi élet más területén való együttműkö­déshez. A helyzet a művészeti és tudományos értelmiség vonatkozásában a legnehe­zebb, Ám itt is küzdenünk kell az emberek megnyeré­séért, nem szabad a gépies elítélés, megbélyegzés eszkö­zeihez folyamodni. „Itt ki kell mondani — hangoztatta Husák — hogy aki nincs el­lenünk. az potenciális szövet­ségesünk.” Nem ellenség, küzdeni kell érte, s meg kell nyerni. Az értelmiség megnyerése politikai munka, s ilyen munka vár ránk a tagkönyvcserék lebonyolítá­sánál és máshol is. Washington, (MTI): A waishingtoni külügymi­nisztériumban pénteken szov­jet—amerikai tárgyalások kez­dődtek .i au két, ország kulturá­lis kapcsolatairól. A tárgya KSfek célja13z 1969 december 31-én lejárt, szovjet—amerikai kulturális, tudományos, mű­szaki és oktatásügyi egyez­mény megújítása, illetve új Beirut. (MTI): Libanoni sajtójelentések szerint Izrael a „hangrobba­nás háborút” Libanonra is ki­terjesztette. Az Al-Hajat na­pilap arról számolt be, hogy egy repülőgép, ..amelynek fel­ségjelét nem sikerült megál­lapítani”, csütörtökön a dél­utáni órákban mélyrepülésben elhaladt a déli Tyr város fö­Párízs, (MTI): Willy Brandt nyugatnemet kancellár péntek délelőtt Pá­rizsba érkezett. Az NSZK kancellárja megérkezése után azonnal az Elysée palotába sietett, ahol megkezdte két­napos . megbeszéléseinek so­rozatát, Georges Pompidou francia köztársasági elnökkel. Ez az első hivatalos találkozó közöttük. A találkozóra az 1963-ban aláírt francia—nyu­gatnémet együttműködési Moszkva, (MTI): Julio Garrett Aillon, Bolí­via első moszkvai nagykövete pénteken a Kremlben átadta megbízólevelét Alekszandr Ljaskónak, a Szovjetunió Legfelső Tanács elnöksége el­nökhelyettesének. Beszédében a nagykövet hangsúlyozta, hogy a normális diplomáciai kapcsolatok léte­sítése a Szovjetunió és Bolí­via között a bolíviai kormány által meghirdetett független külpolitika győzelme. Méltatta a Szovjetunió nagy szerepét a egyezmény megkötése. A tár­gyaláson részvevő szovjet küldöttséget Nyikolaj Luny- kov, a szovjet külügyminisz­térium kulturális ügj-ekkci foglalkozó íőósztálj'vezetője. az amerikai delegációt Martin J. Hillenbrand, az amerikai külügyminisztérium európai ügyekkel foglalkozó államtit­kára vezeti: lőtt, átlepte a hanghatárt, és ennek következtében hang- robbanás lépett fel, amely megreszkettette az ablakokat és rémületet keltett a lakos­ság körében. Égj’ másik bei- ruti lap, az Al-Nahar, pénte­ken arról tájékoztatott, hog nem egy. hanem két izrael' repülőgép sértette meg az or­szág légiterét csütörtökön dél­után. szerződés értelmében kerül sor. A francia—nyugatnémet megbeszéléseknek, a szoká­soknak megfelelően, ezúttal sincs előre szigorúan megálla­pított napirendje. A francia fővárosban azonban úgy vé­lik, hogy a Közös Piac prob­lémái ós a kelet—nyugati kapcsolatok állnak majd a kancellár és a köztársasági el­nök megbeszéléseinek a kö­zéppontjában a kétoldalú gaz­dasági együttműködés problé­mái mellett. békéért ós a népek nemzeti függetlenségéért vívott harc­ban. Alekszandr Ljasko válaszá­ban hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióban nagy megelé­gedéssel fogadták a szovjet- bolíviai kapcsolatok normali­zálását. A diplomáciai kapcso­latok megteremtése teljes mértékben megfelel a Szovjet­unió politikájának, amely* a népek közti kapcsolatok és együttműködés sokoldalú fej­lesztésére és megszilárdítására irányul. (Folytatás az 1. oldalról) A két tesvérpárt méltó­képpen készül Lenin 100. születésnapjának megün­neplésére. Ezt a nagj’ évfor­dulót Lenin tanításainak szellemében, szocialista tár­sadalmi rendszerük további erősítésére, a marxista—leni­nista pártok egybeforrottsá- gának szilárdítására, vala­mennyi antiimperialista erő összefogásának növelésére kívánják felhasználni. A szívélyes elvtársi meg­beszélések a nézetek azonos­ságát tanúsították valameny- nyi megtárgyalt kérdésben. A két testvérpárt, a két szo­cialista ország vezetőinek ta­nácskozása pártjaik, kormá­nyaik, népeik barátságának és együttműködésének erősö­dését, a szocializmus és a béke ügyét szolgálta. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány ne­vében Kádár János és Fock Jenő baráti látogatásra hív­ta a Magyar Népköztársa­ságba Walter Ulbricht és W'illi Stoph elvtársakat. Wal­ter Ulbricht és Willi Stoph a meghívást köszönettel el­fogadta. Szoij et—a in efS Is ai kulturális együttműködés Hangrobbanás Libanonban Átadta megbízólevelét Bolívia első moszkvai nagykövete Harmath Endre: 6. KERTÉSZLEGÉNYBÖL. — PÜSPÖK Ekkor avatkozott bele elő­ször a birodalom magas funkcióinak elosztásába és a siker alighanem őt is meglepte Odaállt a cári pár elé és azt kérte, barátja, a sztrannyik, vagyis vándor­zarándok korából megismert Várnává szerzetes legyen Tobolszk új püspöke. A ké­rés majdnem olyan volt, mintha egy minisztérium nagy bajuszú altisztje számára folyamodott volna a bár­sonyszékért. Várnává ugyanis soha nem tanult semmiféle teoló­giai akadémián és a minapi kertészlegénjü semmi nem predesztinálta még egy falusi pópalakba sem — azon az egy szál tényen kívül, hogy véletlenül ismerte Raszpu tyint. A Szent Szinódus azonnal tiltakozott, de a cári ukáz ellen nem volt apelláta, Vár­nává püspök lett. Ez a püs­pökfalat az Igaz Oroszok torkán akadt. Dühöngve is­merték fel, hogy Raszputyin- ban nem reménykedhetnek többé. Ha háború, hát le­gyen háború — mondták és azok, akik Carszkoje Szeloba juttatták a sztarecet, neki­láttak, hogy i kitúrják onnan. A gépezet megindult. A muzsikot nem fogadták többé abban a két házban, amelynek oly sokat köszön­hetett, a Nyikolájevics nagy­hercegek — a „montenegrói asszonyok” férjéi — palotái­ban. Egyikük Nyikoláj Nyi­kolájevics nagyherceg, az orosz hadsereg későbbi fő- parancsnoka a Varnava-ügy után kijelentette: „Nem akarom többé látni azt az ör­dögöt”. Az egyház pedig el­küldte Raszputyin egyik fel­fedezőjét, Feofan archimand­rítát, a péterván teológiai akadémia rektorát a cár­hoz: a papi hierarchia nevé­ben hivatalosan kérjen vizs­gálatot a muzsik ellen. AZ ELSŐ GYŐZELEM — Ördögnek bizonyult az, akit felségtek — velem együtt szentnek hittek — mondta a törékeny, alacsony aggastyán, a cárné egykori gyóntatója. Alekszandra el­küldött a sztarecért. Ismer­tette az ellene felhozott vá­dakat (de sokszor hangzottak el a későbbiek során még ezek a vádak, mindenek­előtt az erkölcstelen élet­módé) és Grigorij Jefimo- vics —- hányszor tette ké­sőbb ugyanezt és ugyanilyer eredményesen — őszinte cső dálkozással és alázatos meg lepetéssel vette tudomásul „rágalmakat”. Feofant, s. nagy hatalmú egyházfejedelmet eltávolí­tották Pétervárről és a Krím­be, Szimferopolba helyezték — ez lett a vizsgálat egyetlen következménye. „Ezt a csap­dát szerencsésen kikerül­tem” — mondta bizalmasai­nak Raszputyin. A muzsik megnyerte első nagy politikai csatáját. 7. A MUZSIK ES A NAGYHERCEG Ezután még sok győztes csata következett. A muzsik kegyvesztette tette korábbi pártfogóját, Germogén püs­pököt. Az ultrareakciós Sztolipin miniszterelnöknek — bizonyos jelek szerint — miatta kellett meghalnia, utódjának, Kokovcovnak pe­dig távoznia. Arról, hogyan szabadult meg legveszélyesebb ellen­ségétől, érdemes részleteseb­ben szólnunk. 1914-ben kitört az első vi­lágháború. Kevés ember fogadta bol­dogabb.» n ezt a hírt. mint Nyikoláj Nyikolájevics nagy­herceg, a hadsereg föparancs róka. A puritán, mélyen val­lásos szikár óriás, az altkor 56 éves, marcona külsejű hadfi ősi törzsfőre emlékeztetett. Ez 3 tehetséges, megszállott ka­tona nem véletlenül vezette a háborús pártot már esztendők óta. Azt remélte — így is tör­tént —, hogy ő lesz a főpa­rancsnok és ebben a minősé­gében még látványosabban be­bizonyíthatja azt, amit úgy­is mindenki tud : hogy óriási a különbség az ő és a cár ké­pességei között. 1915. június elsején Rasz­putyin — aki tudta, hogy a nagyherceg „haragszik: rá”, de nem tulajdonított jelentőséget ennek — táviratozott a főpa­rancsnoknak: engedje meg. hogy a főhadiszálláson meg­áldhasson egy ikont. Nyikoláj ekkor követte el azt a hi­bát, amely a karrierjébe ke­rült. Sürgönyválasza így hangzott: — Gyere osak, csaló. Leg­feljebb felakasztatlak. A SZTAREC VISSZAVÁG A szibériai azonnal fel vei te az arcába vágott kesztyűi Mint mindig, ezúttal is csal hatatlan ösztönnel, jól küzdőt, a félelmetes ellenfél ellen. Is merte a nagyherceget — job­ban me' 'rtelte titkos vágya­it, mint íalan bárki más — é ;smerte Alekszandrát. Mód­szeresen csepegtette a cárné-zívébe a gvanú mérgét. A~ alaptermészete szerint őszinte ember zseniális Jágonak bi zonyult. Igaz, tulajdonképpen nem volt nehéz dolga: hitte és hihette is, hogy a nagy­herceg unokaöccse trónjára áhítozik. Június elején kelt a cárné első levele, amelyből félreért­hetetlenül kiderül, hogy az elvetett mag jó talajra hul­lott. „Kérlek, Angyalom — írta férjének a frontra — hass oda, hogy Nyikoláj Nyikolá­jevics a te szemeddel lássa a dolgokat... Hallgass Barátunk tanácsára, hiszen egyetlen hi­báért valamennyien megla­kolhatunk.” 1915. június 10-én váratlan — vagy talán számára egyál­talán nem váratlan — ese­mények siettek a sztarec se­gítségére. Felizgatott tömegek özönlötték el Moszkvát. A szónokok azt követelt*'k, hogy Raszpu tyínt akasszák fel, a cárné vonuljon kolos­torba, a cár távozzék külföld­re ós Njdkoláj Nyikolájevics 'agyherceg III. Miklós néven üljön a Romanovok trónjára. — Ha nem állítjátok me.? Nylkö'ájt a hatalom felé ve- . zető úton — mondta a sztarec Alekszandrának — bizonyo­san megöl engem. És akkor ni lesz a cáreviccsel? Érdemes alaposabban nyo- ion követnünk a cárné Mik­shoz írott leveleit (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom