Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-25 / 21. szám
Vasárnapi melléklet Búcsú Kloss kapitánytól (O. N.) Kloss kapitánnyal a jövő héten még egyszer találkozunk a televízióban, és azután búcsúznunk kell. A kor társak általában nem örülnek ennek a búcsúzásnak. Még nagyon sokáig néztük volna szívesen. Hiszen ifjúságunkra és életünk legízzöbb szakaszára emlékeztet. Hogy kalandfilm volt-e? Ha realitását tekintjük, igen. Hiszen egy ember ilyen szerepet nem játszhatott Európában. De, ha arra gondolunk, hogy nemcsak egy Kloss volt. hanem Oslótól—Belgrádig, Belgrádtól— Athénig, Athéntól—Moszkváig, Moszkvától—Londonig, Párizstól—Bécsig, (sőt Berlinig is!) száz és ezer Kloss harcolt a fasizmus ellen, akkor reális. Kalandos jellegű tv-film, de a légköre és a hely- szinrajzá kísérteties. így volt Lengyelországban. így éltek a lengyelek a német megszállás alatt. Ilyen volt a megszálló. Egy-két példa, hogy kalandfilm jellege ellenére milyen egyszerűen és mélyenszántóan, tehát művészien idéz ebből az időszakból. Az óbersturmbahnführer agyonlő egy német rádiósnőt, aki véletlenül tanúja az egykori közönséges rablógyilkosságának. „Á birodalom ellensége volt” — mondja utána. Pedig nem volt az, igazi fasiszta volt, hiszen Kloss megjegyzésére, hogy akkor 50 túszt végeztek ki. magától érthetődé könnyedséggel válaszolta: „Nem számít, hiszen csak lengyelek voltak!" Vagy egy másik mozzanat. Lengyelország egyik határvárosából menekülnek a civil németek. Az úton egy fiatal lányt felismernek, hogy lengyel, rögtön szaladnak jelenteni. Az SS katona géppisztoly sorozatokat ereszt a lány után. Mint a nyálra a vadász. Hiszen csak lengyel. Régi emléket kavar fel a kortársakban és mai gondolatokat is. Mivé is lett volna a világ, 'na Hitler győz? Hová "süllyedt volna mindaz, ami szellemi érték, becsület, tisztesség, humánum? Nem tud, nem gondolni az ember arra. hogy milyen nagy jelentőségű, hogy a német nép egy része már nem az imperializmushoz, hanem a szocializmushoz tartozik. 17 millió német az emberiség tisztességeseinek táborához tartozik. Mert emlékezzünk, hogy a vakfegyelemre nevelt német katona nem Hitlertől tanulta meg, hogyan kell csecsemőt a álhoz vágni, az emberekre rágyújtani a házukat, az el- íogott .ellenséget könyörtelenül kiirtani — ezt az, imperialista drilled, nevelt német katona már- régen -isme-' ri. Persze Hitler <iz első, aki nyíltan felíratta ti bíró- dalom zászlajára, mint hazafias kötelességet, mint állami eszmét. A nép sem a múltban, sem most erről nem tehetett. Arról is elgondolkoztatott a ifim, hogy az imperializmus azért él. Más a köntöse. Most például a szabad világnak nevezi önmagát. De gaztettei változatlanok, szadizmusa és béstialitasa nem enyhült. Most Vietnamban gyilkol. Most Vietnam emlékeztet a fájdalomba, jogfosztottságba dermedt egykori Lengyelországra. De' az eszme, amely egykor Európában tízezrével szülte a szabadságharcosokat, — ha úgy ■ tetszik Klossokat — Dél-Vietnamban is felszínre hozza a mai imperializmus ellen harcoló mai hősöket. És végül itt. is ezek fognak győzni! S még valami. Ez a film a háborúra különös módon emlékeztetett. Hogy milyen rettenetes volt. Hogy tízmilliók haltak meg. Hogy örökre elegünk van a háborúból. Hogy milyen jó, hogy reggel zsemlét vehetünk. Moziba mehetünk. Van munkánk. Nyugodt az almunk. Béke van. Nagyon kell erre vigyázni! Polner Zoltán: A szKeíekre bízom Megolvadnak a fegyverek a napban és a tömegsírok kiállnak hegycsúcsok hajnalperemére. Felkorbácsolják a feledést. Tálán halljátok még a fektetés örvényét száraz gallyként ropogó csontok és titokká merevedő éjszakák zizegésében. Talán meghalljátok szavam is, én, aki gyűlölöm a háborút és aki csodálom az életet nem kiálthatok elégszer: szívetekre bízom őszintén magam. Né feledjétek a szörnyeket, mert völgyeinkben gyönyörűt ee megrazoar. újat álmodik mostanában a Bek» MEGYÉNK LEGNAGYOBB BERUHÁZÁSA: A Tiszavasvári Alkaloida Gyár építkezése. Bammel Jézeef t&véteUm A gebines korcsmárosné Két asztalnál ülnek, egyébként üres a kocsma. A két asztalnál is egy-egy szál férfi. Együtt jöttek, de külön ültek. Az .el§ő számú férfi konyakot iszik, a második számú forralt bort A korcsmárosné nem ismeri őket, nem a faluból valók, még- csak nem is a járásból. Mindössze annyit tud róluk, hogy filmesek. Itt' vannak a' faluban reggel óta, mondják a népek, hogy holnapra több százan jönnek. Aki a konyakot issza, eieg rossz külsejű, rossz arcú fickó. Pulóver, kordbársony nadrág, szakáll. Valami me- lós, vagy statiszta lehet —* gondolja a korcsmárosné. A forralt boros elegáns, intelligens vendég benyomását kelti. Jól szabott ruha, fehér ing, hatalrrias mandzsettagomb, nyakkendő. Ez lesz a nacsalnik — állapítja meg az asszony. A konyakos vastag papír- halmazban lapozgat és már a harmadik konyakot kéri. A forralt boros egy litert ivott és most a semmibe bámul. A korcsmárosné leteszi a ko- ayakot az asztalra, azután leteszi mind a két kezét is, hogy nyornatékot adjon a szavának. — Kérem, legyen szíves fizetni. Három koHyak, az annyi, mint- nem tudok többet hitelezni A múltkor egy magához hasonló fickó egy félliter konyakot ivott meg, s akkor bejelentette az unalmast, hogy egy vasa sincs. Hiába vitték el a rendőrök, nem volt rajta mit vennem. A konyakos férfi a zsebébe nyúl, fizet és ad öt forint borravalót és ó is megszólal: —Ön, asszonyom, rossz korcsmáros. Valamikor hajdanán a főpincérek arra oktatták a pikolófiukat, hogy a legrongyosabb embert is udvariasan szolgálják ki. Ki tudja, okították a pincérpalántákat, ki tudja, hem éppen ez a rongyos fickó rabolta-e ki pontosan egy órával ezelőtt a Nemzeti Bankot és most a zsebe tele van dohánnyal. És az ilyenek gavallérok. Hát most maga naég azt se nézte ki belőlem, hogy mondjuk, egy órával ezelőtt én is betörtem valahová. — Én magából kinézem... de engem nem érdekel ez a link pesti duma, nálam fizetni kell. És ha ma kirabolja a Nemzeti Bankot, mit ér vele? Öt perc múlva úgyis lefülelik a zsaruk, én pedig itt állok megfürödve, mint orgazda... Ekkor jött oda a forralt boros az asztalhoz és ő is bekapcsolódott az értekezésbe , — Asszonyom, ez a kis üzlet pontosan olyan, mintegy ékszerbolt, akár Pestre is eltolhatnák, még a Váci utcában is megállná a helyét. És ön?! Nem szeretek hízelegni, de ön Budapest legszebb mixernőivel is felve- hetné a versenyt, sőt film- színésznőnek is elmehetne. Apropo! Filmezett már? Tatán nálunk megpróbálhatná, ügye, főrendező úr? — fordult a konyakoshoz. Az aszszonynak már ekkor guvadt a szeme. De a férfi nem hagyta abba. ’ — A bort legyen szíves felírni. Tudja, nálunk Pesten azt tartják, hogy piti dolog mindennap számolgatni egy-két lityi bort Itt leszünk egy hónapig, az lesz egy szép summa A fickó mindezt egy világfi könnyed eleganciájával mondta. Az 'asszony szeme erre teljesen kiguvadt. — És ön mit játszik? ön lesz a főszereplő? —■ Ä. én pilóta vagyok. A főrendező úr pilótája — nézett a szakállasra. — Ma nem repülünk, ezért ihattam én is. Mindenesetre csak nyugodtan szóljon, ha kocsikáz- hi akar, szívesen megkocsi- káztatom. Akár Pestre is felugorhatunk valamelyik este, Az asszony kinyitotta a kockás füzetét és felírta a sofőr neve mellé az egy liter forralt bort (Sí
