Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-25 / 21. szám

t. oMaü

KELET MArjVAWrme^AC — W/.SAPIÍAPT MELLÉKLET

t97é ♦atiaár 38.

Vitaindító

A közömbösség ellen

Kalendárium

a Kárpátalján

Ä szocializmus teljes felépítése el sem képzelhető az emberek társadalmi aktivitása nélkül. Ez gyorsítja a fejlődést és közelebb hozza e nagy nemzeti célunk elérését. Ehhez viszont minden ember cselekvő részvételére szükség van: gondolataira és tetteire egyaránt. Ezért nagy jelentőségű annak feltárása, hogy milyen tényezők segítik vagy gátolják a szélesebb körű társadalmi aktivitás kibontakozását.

•

Fontos annak a szemléletnek az elterjesztése, hogy a szocialista államunk és a demokratizmus fejlődése nem nélkülözheti a társadalmi aktivitás hatékonyságának a

fokozását, a társadalmi munkát végzők körének a szélesítését.

Aki ma társadalmunk fejlődésének ezt a lényeges feltételét nem ismeri fel, úgy akarva-akaratlanul fékezi a szocializmus építésének a

lendületét, eredményeit. Pedig olyan közszellemnek kellene lennie, amelyben az emberek elítélik a társadalom ügye iránti közömbösséget. Egyes helyeken, kollektíváknál az tapasztalható, hogy az emberek eléggé közönyösek a közügy iránt. Ez aggályossá teszi az ilyen környezet vezető testületéinek, vezetőinek jó munkáját, sőt bizonyos foka már fel is veti felelősségüket is.

Olyan tettekre van szükség, amely ezt a társadalmi légkört kialakítja, melyben e szemlélet tovább terjed és egyre hatékonyabb cselékvés- re buzdít.

Arra kell törekednünk, hogy mindenütt olyan légkör, közgondolkodás, társadalmi és közélet kovácsolódjon ki, amely lehetővé teszi a szocialista személy olyan irányú kibontakozását is, hogy a köz javára munkálkodhasson.

Melyek a kívánt légkör mutatói, biztosítékai?

A rendszeres politikai tájékoztatás szélesíti az egyetértők körét és elősegíti a közösségi célok igénylését. Anélkül nem lehet jó és lelkes munkát elvárni, ha az emberek nem ismerik az adott környezet közelebbi és távolabbi terveit. Tapasztalataink szerint egyes községekben, üzemekben nem ismerik a dolgozók olyan jól a közösségük terveit, mint a megyeit, országosat. Jó közösségi terv viszont csak úgy készülhet el, ha az embereket bevonják készítésébe. így az emberek sajátjuknak érzik azt és lelkiismereti kérdést csinálnak maradéktalan végrehajtásából. Az elért sikerek újabb tettekre sarkallják az embereket. Ha nincs előttük újabb cél, nincs további aktivitás. Ezért

fontos, hogy újabb és újabb terveket, célokat fogalmazzunk meg

Nem lehet fontosabb kérdésekben dönteni anélkül, hogy né kérjék ki a dolgozók véleményét, javaslatait. Fékezi a társadalmi aktivitást, ha a javaslatot nem fogadják el, és a javaslattevőt válaszra sem méltatják, hogy miért. Ugyanígy, ha azt látják az emberek, hogy csak formálisan kérdezik meg őket de valójában nem tartanak igényt a véleményükre. Kedvezőtlen hatással van az aktivitásra, ha az emberek azt látják, hogy az illetékes személy tudna tenni a köz érdekében, de felelősségtől félve vagy kényelemből nem karolja fel az okos javaslatokat.

Fontos mutatója a kívánt légkörnek az is, hogy az adót* közösségben egészséges vitaszellem alakult-e ki. Biztosítják-e az emberek részére a bírálat jogát.

•

Még számottevő társadalmi retegek nem kapcsolódtak be a társadalmi munka áramlatába, de a már bevont rétegek tagjai sem egyforma hatékonysággal munkálkodnak a közösségért.

Milyen módszereket kell ezek elérése végett figyelembe venni?

A társadalmi aktivitást szorgalmazni, szervezni kell azoknak, akiknek ez a feladatuk. Ugyanis bizonyos helyeken tapasztalható passzivitásért, közömbösségért az emberek döntő többsége nem hibáztatható. Elő kell segíteni,^ hogy az emberek felismerjék valódi érdekeiket, mert ez cselekvésre ösztönöz.

A társadalmi munka szerver zése előtt elöljáróban azt kell tisztázni, hogy milyen célok érdekében, kiket akarunk mozgósítani. A célok szabják meg a mozgósítandó erőket, mert az egyes társadalmi rétegek érdekei, e mögötti hajtóerők nem mindig esnek egybe. Az egyes emberek aktivizálására gyakran egyéni módszereket lehet csak alkalmazni.

Helyesnek tartjuk azt a gyakorlatot hogy az embereket nem általánosságban, hanem a lehetőséghez képest mind több konkrét feladattal bízzák meg. Ügyelni kell azonban a társadalmi munka elosztására. Sokan többet vállalnak a társadalmi munkából, mint amennyit túlterhelés nélkül, vagy megfelelő színvonalon el tudnának végezni. A megbízást adók is kényelemből, megszokásból előszeretettel bízzák meg az aktív munkásokat. Ezeket a hibákat elkerüljük,’ ha szélesítjük az aktivisták körét. Fontosnak tartjuk, hogy az aktivitás fokozását ne feszítsük túl, mert ilyenkor az emberek kedvüket, erejüket

vesztik. Ügyelni kell arra is, hogy a társadalmi aktivitást társadalmilag és ne „hivatali” apparátussal szervezzük. Ennek van igazi mozgósító hatása és így jobban is érvényre jut a társadalmi mun - ka önkéntessége.

Fékezi a társadalmi aktivitást a másodállások, mellékfoglalkozások térhódítása. Ugyancsak sokan családi helyzetüknél fogva nem képesek olyan mértékben a társadalmi munkába bekapcsolódni, mint akiknek a körülményeik nem ilyen terhesek. Tapasztalható, hogy a nők egyenjogúságát lebecsülve, egyes férjek gátolják, vágj' nem nézik jó szemmel feleségeik közösségi munkáját.

Különösen jelentősége van a fiatalok által végzett társadalmi munkának az erkölcsi indítékai és jellemformáló hatásánál fogva,

•

A társadalmi munka a szocialista tudat, az új embertípus kialakulásának jelentős elősegítöje. A társadalmi munkáért nem jár anyagi ellenszolgáltatás, de erkölcsi megbecsülés annál inkább.

Társadami munka lényegében minden olyan tevékenység, amely túllép az egyén szűkebb érdekkörén és önzetlenül segít más embertársán, vagy embertársain, legyen az bármily csekély értékű is. Lényege tehát: az önként

vállalt, általában ingyenes szellemi és fizikai munka a társadalom javára.

A társadalmi munka fokozásának a legfontosabb feltétele a politikai műveltség emelése. Megfigyeléseink szerint a társadalmi munkások túlnyomó többsége rendszeresen részt vesz politikai képzésben, sajtót olvas, gyűlésekre jár.

A társadalmi munka természetéből folyik, hogy ezt — ha lehet — ne munkaidő alatt végezzék.

A szocialista fejlődés jelenlegi szakasza a társadalmi munkával szemben új követelményeket támaszt. Nincs szükség azonban az eddig követett irány megváltoztatására, inkább a helyes tapasztalatokat kell érvényesíteni, felismerni az új feladatokat, javítani a módszereket, vagyis hatékonyabb' tenni a társadalmi munkát.

Ezeket a gondolatokat e Hazafias Népfront Szabolcs Szatmár megyei elnökség mellett működő alkotmány- jogi társadalmi bizottság magáévá tette, és kérjük hogy a sajtó hasábjain mind többen fejtsék ki hozzászólásokban e vitacikkben foglaltakra nézeteiket.

Dr. Kovács PaJ HNF alkotmányjogi társadalmi bizottság elnöke *

Az elmúlt évekhez hasonlóan az ungvári magyar kia dó ebben az évben is megjelentette kalendáriumát. Ez alkalommal a tavalyi terjedelem kétszeresét vehettél! kézbe az olvasóit.

A díszes, változatos kiállítású kötetet K. Bibikcfb és Kovács Vilmos állította ösz- sze, s most is érvényesült az a régebben alkalmazott helyes elv. hogy az országos és nemzetközi események, összefüggések, megemlékezések közvetlen kárpátaljai kapcsolatai, vonatkozásai kerülnek előtérbe. így például itt is méltó megemlékezéseket olvashatunk Lenin születésének 100, évfordulójára, de több cikk éppenséggel Lenin és a magyar nép kapcsolatával foglalkozik, a dobronyi Lenin-szobáról ír, vagy Lenin műveinek kárpátaljai, elterjedését ismerteti. Ugyanígy : a megemlékezések, évfordulók is helyi tartalmat kapnak. Boniszlavszky Tibor Bartókról emlékezve nagy- szőlősi és ungvári szerepléseit eleveníti fel. J. Skrobi- nec Arany János első ukrán fordításáról ír, két másik tanulmányban az elsó, ezen a vidékén megjelent munkás-kommunista magyar, illetve ukrán nyelvű újságról kaphatunk tudósítást.

Az ungvári egyetem oktatói es diákjai szervezett foi-maban foglalkoznak a népi emlékek gyűjtésevei. Itt is olvashatunk népköltési gyűjtési „j^&leteKet, illusztrált helyi mondákat, a levéltári kutatások alapján névtörteneti érdekességeket Bßlahuri Eduard a környék régészeti leleteit mutatja be. Szóvá Péter a Szvaljava Bisztra környéki népi faragásé fatemplom művészettörténeti értékét elemzi. Bálim László Ferenczi Béniről ir tanulmányszamba menő, értékes elemzést.

A sok, szórakoztató, állandó rovat rejtvényekkel, fejtörőkkel foglalkoztatja az olvasót, a szakmai érdeklődés megoszlása szerint fizikai, kémiai, vagy éppenséggel irodalom- történeti kérdésekkel. Ezenkívül jól észrevehető az a szerkesztői szándék, hogy a kötet a családi élet mindennapjának kérdéseivel is foglalkozni kíván. Ezért találunk gyakran olyan cikkeket. amelyek a családi nevelés, az erkölcsi kérdések időszerű igényeinek kívánnak megfelelni. Az internacionalista nevelés, a valláskritika és ateizmus kérdései mellett Szenes László az általános etikái magatartásról cikkez; a nyelvi neveléssel a gyakorlati pedagógus, Csir- pák Emil foglalkozik; Drávái Gizella több fejezetben hangsúlyozza a gyermekek irodalmi nevelésének fontosságát, s remélhető hogy ezek a cikkek már mutatványt adnak abból a készülő iro- dalomtanitási kézikönyvből, amely méltó folytatása lehet a hazai szakirodalomban is elismeréssel méltatott nyelvtanítási kézikönyvének; a magyar szakos tanárok képzésének egyetemi munkáját a tanszék vezetője, P. Li- zanec ismerteti.

Az irodalmi évfordulókról rövidébb-hosszabb, jól ösz- szefoglalt értékeléseket olvashatunk, Kótyuk István irta a legtöbbet, de kiemelésre méltó Bállá Gyula, Benedek András, Csengeri Dezső,

V. Fedisnec, Gortvay Erzsébet és Váradi-Sternberg Janos munkássága is, amelyből az is kitűnik, hogy az orosz —magyar, ukrán—magyar irodalmi es történelmi kapcsolatok vizsgálata mennyire központi kérdésé e terület- filológiai kutatóinak.

Nincs itt hely arra, hogy részletesen ismertessük a kalendárium gazdag anyagai. Feltétlenül beszélni kell azonban még a kötet irodalmi mellékletéről. Ez a külön, egy ívnyi füzeit. ha nem is adja teljes kereszt- metszetét a jelenlegi kárpátaljai irodalmi életnek, mégis ízelítőt ad abból a szellemi mozgásból, ame’y a Kárpáti Igaz Szó és a Kárpáti Kiadó körül, különösen az utóbbi években kialakult. örvendetes, hogy nem csak Ungváron. hanem

pl. Beregszászon is létrejött

egy-egy stúdióféle munka- közösség, amelyben az író. olvasó emberek támogatják az irodalmi kísérleteket. így aztán a napilap vasárnapi NEON melléklete. amely irodalmi művek közlésével foglalkozik, egyre inkább szűknek bizonyul a terület írói számára. A kalendárium mellékletében több fiatal jelentkezett: a dolog természeténél fogva elsősorban 4 líra területén. § ezeket 9 verseket szívesen olvashatja bárki, az idősebb, tapasztalt és ismert írók (Bállá László, Lusztig Károly és Szenes László) prózája mellett. S ha itt örömmel üdvözöltük a fiatalokat, hadd tegyünk egy megjegyzést is, amely néhány itteni olvasóban fogalmazódott meg. Egy-két esettől eltekintve kissé az a benyomása az olvasónak, mintha kizárólag az idősebb generáció számára készült volna a kalendárium. Talán még több, a fiatalok életével, jelenlegi munkájával, problémáival foglalkozó kép, cikk, vitaírás, tanulmány jelenhetne meg, hogy a fiatalabbak is magúkénak érezzék ezt a szép összeállítást, a Kárpáti Kalendáriumot.

Befejezésül meg keli em- liteni, hogy az egyik cikk részletesen foglalkozik azokkal a magyarországi ismertetésekkel, tanulmányok Icai, amelyek a kárpátaljai iror dalmi életet figyelemmel kísérték. S örömmel tapasztalhatjuk, hogy ebben a felsorolásban a nyíregyházi sajtó gyakran szerepel. Határon túli elvtársaink szívesen olvassák és méltányolják azokat a cikkeket, tanulmányokat, amelyek irodalmi, művészeti, publicisztikai tevékenységüket ismertetik. Ezúttal is csak azt mondhatjuk, feltétlenül szüksége^ hogy ezeket az eredményieket ismerjük, mert mi maradunk szegényebbek, ha csak a magunk szűk körében tájékozódunk és nem ismerjük. nem ismertetjük a határon túli szellemi élet gazdag. szép értékeit,

M. X

Bihari Kiáras

A KIRÁLYTIGRIS

Ezerkilenoszázhatvanöt februárjában házasodtak össze. Cili úgy érezte, ő a legboldogabb lány a világon. Alig másfél esztendeje jött fel faluról Budapestre. Hat hónapja, hogy megismerkedett Elekkel. A munkásszállóról a szép, lőrinci kis házba költözött, övé lett a szoba, a konyha, a kert és ami mindennél fontosabb — a fiú.

De néhány hónappal később már rés nvílt a mennyország égszínkék falán és ezen be- nyomakodtak az előre nem sejtett bajok. Cili kalauz volt a hatvannyolcas villamoson. Elek meg kocsivezető. Magas, forgatható széken ült. Cili. ahányszor előrenézett, látta széles hátát, sima. erős nyakát és dús. barna .raját, amit hetenként egyszer 6 mosott meg, s amibe nagy szakértelemmel és gyönyörűséggel hullámott is nyomott. De mindezt mások is látták rajta kívül. A vezetői!1 ősnél, a forgatható szék körül állandóan pők szorongtak. Csakis nók, mert a férfiakat Cili nem vette észre. A legtöbb közülük mindenféle ürüggyel megszólította a vezetőt. Nevettek. 6Őt viháncoltak, villogtatták a szemüket. Olyan is akadt köztük, aki nekidőlt Eleknek, karját a karjához nyomta. A

szégyentelenebbek, ha egy- egy hirtelen fékezésnél előrelódultak, azután is ottmaradtak a vezető hátán, nyakában. Cili nem hitte volna soha. hogy a vénasszonyok is menynyire szemtelenek. A maga húsz esztendejével úgy harmincöttől kezdve már minden nőt öregnek tartott, ebben alig-alig különböztetett meg fokozatokat. Ellenségesen hallgatta őket, hogyan kedveskednek az urávaL

— Ha már ilyen csinos a vezető, hát ittmaradok mellette — ilyesféléket moodogat- tak.

— Ma szerencsém van, jól kezdődik a napom — kacará- szott némelyik, ha Elek odanyújtja a kezét, hogy felsegítse a lépcsőn. Az ilyen nehéz mozgású, vagy kövér teremtés alig kapott levegőt, kínnal szedte a lélegzetet, de ahhoz mégis volt kedve, hogy enyelegjen az ő urával. Cili

friss arca ilyenkor még pirosabb lett, a szíve meglódult, torkát elszorította a méreg és a keserűség A féltés egyformán kínozta, akár fiatal, akár koros nők hízelegtek az urának. Napjában többször is áttört az utasok masszáján és előrenyomult

— Ne zavarjuk munka közben a vezetőt! — figyelmeztette zordul a nőket. — Váltsuk meg jegyeinket! Mutassuk fel bérleteinket! — ri- pakodott rá nyersen az ártatlanokra is. Oldaltáskájával, amint visszafelé hatolt, irgalmatlanul, az osztó igazság keménységével lökdöste szét az útját akadályozó fiatal lányokat, asszonyokat

Este azután otthon, kiengedte a hangját:

— Persze, amíg vőlegény voltál, megjátszottad magadat Nem mutattad ki, hogj’ ilyen csapodár a természeted Ha én ezt tudom, rád se nőisek, szóba se állóik veled. Hiszen te... te egy igazi király tigris vagy! Minden nőre fe ned a fogadat!

Cili maga sem tudta, miért éppen a tigris vált számára a nőhódító férfi jelképévé. Talán azért, mert szállásbeii ágya fölött a korábbi lakó egy szép filmszínész és egy cirkuszi tigris színes fényképét ragasztotta ki. Mindkettő a fogait mutogatta. A két fotográfia alá valaki ceruzával ezt írta oda: a két királytigris.

— Méghogy én... én fenem a fogam a nőkre? Rá se nézek én egyikre se.

Eleknek meglepetésében valósággal elakadt a lélegzete Tenyerét a mellére nyomta. Cili meg még haragosabb lett, miért is örült annyira, hogy az urának olyan ragyogó a szeme. Most is, ahogy csodálkozásában tágra nyitja, csak úgy tündököl. Mások is észreveszik ezt, nemcsak ő. Meg azt a dús haját. Csapkodni kezdett az asztalon a

tányérokkal és még hangosabban kiabálta:

— Igenis, tigris vagy! Királytigris! Ha nőt látsz, mindjárt széthúzódik a szád, vigyorogsz, kilátszik mind s harminckét fogad.

— Nekem?

Elek még jobban csodálkozott. Tenyerét ismét és az iméntinél is erősebben csapta a szolgálati vászonzubbonyra csak úgy dongott a mellkasa.

— Mit beszélsz te itt' összevissza? Az utassal kedves legyen az ember, akkor nincs idegesség, meg veszekedés a kocsin.

— Úgy. Szóval nem is ta gadod. — Cili megint odébb lökött egy tányért. — Kedve» vagy velük. Hát csak legyél, ha jólesik. De nem énelőttem. Azt én el nem tűröm. hogj bolondot csinálj belőlem. Mec ne lássam többet, hogy a nőkre vigyorogsz.

Elek hiába erősítgette. hog' ö sohasem mosolyog rá ser. leire. Ez nem is volt igaz. H segített a felszállásnál öregasszonynak, gyermekes anyának, későn és veszélyes kőny- nyelműséggel felkapaszkodó lánynak, vagy ha szólt hozzá valaki, tüstént széthúzódott a szája, ö maga nem tudott erről. A barátságos természete

diktálta így. Arról sejtelme sem volt, milyen tökéletes a fogsora, milyen kedves a mosolya és a tekintete. Az idősebb nők, hálásan a segítőkészségért, az erős kéz szorításáért, gyengéden és egy kis belső izgalommal tréfálkoztak vele. A fiatalok közűi meg sokan vissza-visszanevettek

rá. Mindenfélét kérdezgettek nMe es kihívóan vihogtak a háta mögött

Cili számára gyötrelemmé val,t az a kedvezés, hogy a házas társak azonos időszakban, ugyanazon a kocsin dolgozhatnak. Szétterpesztett, száras cipőbe fűzött izmos lábain egyensúlyozva magát, amikor osak lehetett, az urát ügyelte. A megállókban teljes indulattal kiabált a felszállókra :

— Igyekezzünk! Menjünk be a kocsi belsejébe! Ne áll- iunk meg, ne tömörüljünk lakinni Beljebb! Beljebb! Olykor, ha hely volt hozzá, itat az ura hátának vetette ■s úgy hajtotta befelé az embereket. Különösen a fiatal őket. akik szívesebben ácso- »gtak a peronon, nem törték tagúkat az ülőhelyekért. Az tasok a kocsiban szinte sdten kapkodták elő a -ánzt, meg a bérletet Cilivel nem