Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-14 / 290. szám

eVTOLTAM. SM». SZÁM ÄRA: 1 FORINT »69. DECEMBER 14, VASÁRNAP LAPUNK TARTALMÁBÓL! Versenyt a vevőért (3. <MdaB Naptári „csoda” és egyéb „bűvészkedések” (5. oldali A NEB megvizsgálta (5. oldal) Sportjelentéseink (11. oldal) Számadás — tanulságokkal Két és lél napig tanácskozott az ország­gyűlés, s figyelmének, idejének túlnyomó ré­szét a jövő évi állami költségvetés tanulmá­nyozására, megvitatására fordította. E rövid összefoglalóban természetesen nem tekinthetjük át sem magát az országos költségvetést, sem annak szélesen hullámzó vitáját. Inkább azokra a fő kérdésekre for­dítjuk figyelmünket, amelyek, ha az anya­giakra, a megélhetésre terelődik a szó, mos­tanában mindig és mindenütt nyomban föl­vetődnek, s amelyekkel a költségvetés meg­tárgyalása során a felszólaló képviselők be­hatóan foglalkoztak. Amint a pénzügymi­niszter zárószavából is kiviláglott, alighanem az árak kérdése kívánkozik ezek közül az első helyre. A vita végkicsengése e tekintetben is teljesen világos. Csak azok az ármozgások, pontosabban áremelkedések elfogadhatók, természetesen a szabad árak körében — ha­tósági árak a jövő esztendőben nem változ­nak! — amelyek összeférnek a gazdaságpo­litika fő célkitűzéseivel, tehát szükségsze­retek, a termelés és a fogyasztás ésszerűbb alakulását szolgálják és ennek alárendelve válnak hasznára az iparnak, meg a kereske­delemnek is, a spekulációs jellegű áremelke­déseket pedig nem szabad tudomásul venni. Miután azonban szükségszerű — korlátozott mértékben ugyan — hogy bizonyos termé­kek ára változzék, s ez megfelelőképpen sza­bályozza termelésüket és fogyasztásukat, el­engedhetetlen. hogy mindig legyen a keres­kedelemben a szükséges mennyiségben, vá­lasztékban és minőségben olcsó, úgynevezett ..standard"’ áru, hogy a kis jövedelmű csa­ládok. nem utolsósorban a nyugdíjasok ellátása ne szenvedjen csorbát. És ezzel el is érkeztünk a másik, az or­szággyűlésen is sokat emlegetett problémá­hoz, a bérezéshez, a jövedelmekhez, ezeknek arányaihoz, elosztásához. Az ezeket meghatá­rozó életszínvonal-politika időszerű fő célja, mint a tanácskozásból Is kiviláglott, kettős: egyrészt a legszűkösebben élő rétegek életvi­szonyait kell a lehetőségek arányában javí­tani, ezt szolgálják közvetlenül azok a pilla­natnyilag szerény mértékű bér- és nyugdíj- emelések, amelyeket a kormány az ország-, gyűlésen bejelentett, de ezt célozzák az ellá­tást javító erőfeszítések, valamint az egészségügyi és a szociális ellátás javítására tett lényeges lépések. Ám a reform és az egész gazdaságpoli­tikánk lényegéhez tartozik, hogy nem egyezünk ki a mai színvonallal, hanem minél gyorsabb ütemben előre kívánunk haladni. Ennek érdekében pedig ösztönözni kell mindazokat, akik a nemzeti jövedelmet elő­teremtik és annál erőteljesebben kell ösz­tönözni, minél jelentékenyebb szerepük van ebben, illetőleg alkalmanként vagy folyama­tosan minél eredményesebben járulták hoz­zá gazdasági eredményeink javításához. Furcsa mód ez, meg azoknak is érdekük, akik nagyon-nagyon a „pálya széléről” nézik a küzdelmet és óvakodnak attól, hogy maguk is „beszálljanak”, mert ez az egyetlen lehe­tőség arra, hogy gyorsabban növekedjék az egész társadalom és kisebb vagy nagyobb mértékben minden dolgozó réteg jóléte. Más szóval: erőteljesebb,, hatásosabb jövedelem­differenciálásra van szükség, a végzett mun­ka, annak .társadalmi hasznossága alapján. A párt és a kormány vezetőinek ország­gyűlési felszólalásai nem hagytak kétséget, hogy a gazdasagpolitika ösztönző eszközei 's továbbiakban még következetesebben szol­gálják majd ezeket a célokat. Ez azonban még határozottabban áj stílusú gazdasági, társadalmi munkát követel, ami nem alakul ki egyik napról a másikra. Ahogy Nies Janos Fejér megyei képviselő élénk tetszéstől kí­sérve megjegyezte: mi, odalenn, meg nehe­zen tudjuk megszokni az újat, de mások, odafenn, nehezen tudnak leszokni a régiről! Mégis, amint a gazdasági munka ez évi eredményei oly világosan igazolják, a re­form a nehézségeken át is jobban előrelen­dítette a gazdaságot, mint a régi túlhaladott módszerek. És ha élesebb szemmel figyelünk a hibákra, az éppen annak tulajdonítható, hogy a gazdaságirányítás új rendje nem csak szabályozó, hanem ellenőrző, mérlegelő funkciót is ellát, szemben a gazdálkodás ré­gebbi módszerével, amely a hibákat, nehéz­ségeket jobban elrejtette. Dehát jobb tudni hányadán állunk — és ez a mostani ország- gyüiési számadás igazán nem volt lehangoló — mert akkor az is világosabban áll előt­tünk, hogy mit kell tennünk és mire szá­míthatunk. B. J. Helytállni a hétköznapokon „Azt hiszem, nekünk nem nagy hőstet­teket kell véghezvinnünk, hanem a minden­napi munkában helytállni. Ebben kell ke­resnünk napjaink forradalmi romantikáját. Az egyik járási küldöttértekezleten hangzott el egy hozzászólásban néhány nappal ezelőtt ez a programnak is beillő szép megfogalma­zás. Ami pontosan rávilágít arra is: az ifjú­sági szövetségben is tisztázódnak a mai fel­adatok. ­Változatos, korszerű eszközökkel dolgo­zó, jó programot adó szervezetet igényel a fiatalság, amely összefogja, irányítja az if­júság gondolkodását, segíti, támogatja a fiatalok kibontakozását. Most három hóna­pon át zajlott megyénkben az ifjúsági szö­vetség nagy szervezeti megmozdulása, a ve­zetőségválasztás. Szabolcs -Szatmár mintegy harmincezer KISZ-fiatalja tett hitet az ifjú­sági szövetség, a párt politikája mellett, mondta el véleményét a választást előkészí­tő bizottságok, a taggyűlések előtt. Sok üzem, tsz, intézmény vezetője is részt vett a vezetöségválasztó taggyűléseken és a hely­színen, közvetlenül hallhatta: melyek azok a gondok, amelyek leginkább foglalkoztatják a fiatalokat. Az ifjúság pi'oblémája általában a falu problémája is Szórakozni, művelődni akar a mai fiatal gépszerelő, vagy állattenyésztő. De ugyanezek a gondjai az új szabolcsi, szat­mári ipari üzemek fejlődőben lévő fiatal szakembergárdájának is. A kulturális fejlő­dés azonban nem tart lépést az igényekkel, íiem, vagy csak keveset tud segíteni a KISZ, kevés alapszervezet rendelkezik önál­ló helyiséggel, csak néhány helyen alakult ki a klubélet, s ezt joggal kérik számon a fia­talok. A KISZ újra a gazdasági vezetőktől kér segítséget, hiszen ez az egyetlen reális módja a feltételek megteremtésének. Kicsendült a felszólalásokból: ma már van mire kérnie a KISZ-nek. A fiatal szak­emberek kitűnő eredményeket produkáltak. Bebizonyították ezt a szántóversenyen és a fiatal villanyszerelők vetélkedőjén egyaránt. A KISZ „kiváló” mozgalmainak eredménye­képpen megpezsdült a fiatal mérnökök, technikusok szakmai érdeklődése. Pályamun­káik — elsősorban Záhonyban, de másutt is — százezrekben, több újítással pedig mil­liókban realizálódik. A fiatal szakmunkások legtöbbje munkáját megelégedéssel végzi. Mindezek elhangzottak a küldöttértekez­leteken. Ismertek és jók az eredmények. Ez feltételezi azt is, hogy az ifjúsági szövetség szervezeti élete, politikai munkája is javul, új módszerekkel gazdagodik. Elsősorban a munkás- és parasztfiatalok körében újabb és hatékonyabb formákkal próbálkozni, ki­állni a fiatalok jogos érdekeiért, ugyanakkor bátrabban kezdeményezni A választások befejeződtek, új vagy új­jáválasztott vezetőségek készítik a jövő évi programokat. A hozzászólások, az eredmé­nyek összegezése jó alapot nyújt a jövő ter­veihez — egyben a mindennapi munkához is. M. S. Az 1973. évi népgazdasági terv A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács megtár­gyalta és jóváhagyta az 1970 évi népgazdasági ter­vet. A gazdasági fejlődés üte­me 1969-ben — az előzetes adatok szerint — az előző évihez hasonló lesz és né­mileg meghaladja a tervezet­tet. A társadalmi termék 5, a nemzeti jövedelem tí szá­zalékkal emelkedik. A fo­gyasztás a tervezettel egye­ző mértékben, mintegy 6 százalékkal nő; a felhalmo­zás — a forgóalapok mérsé­keltebb növekedése követ­keztében — kisebb a terv­ben számítottnál. Az ipari termelés mintegy 4 százalékkal haladja meg a tavalyit. A kőolaj- és föld­gáztermelés, a vegyipar. a villamosenergia-ipar és a gépipar termelése az átla­gosnál gyorsabban emelke­dik. A kohászat termelése kis mértékben nő, az építő­anyagipari és a könnyűipari termelés viszont alacsonyabb a tavalyinál. A közgazdasági ösztönzők hatására kedvezően változott a termelés és az értékesítés aránya. Az értékesítés a ter­melést meghaladó ütemben nőtt és mérséklődött a kész­letek emelkedése. Javult a termelés szerkezete és gaz­daságossága. Az ipari ter­melői árszínvonal várható­an 1—1,5 százalékkal emel­őik. Az iparban a foglalkozta­tottak száma magasabb a tervezettnél. A munkaerő- gazdálkodás, a munkaszer­vezés kevéssé javult: meg mindig indokolatlanul nagy a munkaerő-kereslet és nem kielégítő a termelékenység alakulása. Az építőipar termelése a tervezettnél gyorsabban, kö­rülbelül 7—3 százalékkal növekszik. Az építőipar tel­jesítőképességét korlátozza helyenként a munkaerő és néhány fontosabb építőanyag és szerelvény hiánya. A mezőgazdaság 5—6 szá­zalékkal tennél többet a múlt évinél. A fontosabb növényi termékek csaknem mindegyikéből az utóbbi évek legmagasabb átlagter­mését értük el. Az állatte­nyésztés fejlődése nem érte el a tervezettet, mind a szarvasmarha-, mind a ser­tésállomány alacsonyabb a számítottnál. Beruházásokra a népgazda­ság a tervezettnél valamivel nagyobb összeget fordít. El­készült, illetve az év végéig átadásra kerül több jelentős új létesítmény; a tervezett 22 egyedi nagy beruházásból 17—18 befejeződik. A külkereskedelmi áru­forgalom erőteljesen — mind az 1968 évinél, mind a tervezettnél nagyobb mér­tékben — növekszik. A lakosság pénzbevételei — a számítottat meghaladó mértékben — több mint 9 százalékkal nőn°k. A többle­tet főleg munkabér es nye­reségrészesedés formájában fizetik- ki. A lakosság meg- <-•5 ku„ífásai is nasvobb mér­tékűek a terveze+tnél: meg­közelítik a 7 miú’érd forin­tot, A munkások és alkal­mazottak reálbére körülbe­lül 4 százé1 %kal több az 1 °fií) évinél A lakosság esc főre jutó reál iöveö-Íme rninteev 5.5 czpz.slókkpl nő. A kiskereskorMemi forga­lom hozzávotő'eg 9.5 száza­lékkal emelkedik. A fogyasz­tói árszínvonal körülbelül 1,5 százalékkal — a számítot­tal megegyező mértékben — nő. Indokolatlan azonban a ruházati cikkek átlagosan 3 százalékos áremelkedése. Egyes fontosabb árucsopor­tokban a kínálat nem követ­te a megnövekedett keresle­tet és a választék sem meg­felelő. Főleg ruházati termé­kekben és több tartós fo­gyasztási cikkben nem volt kielégítő az ellátás. Élel­miszerekből — a sertéshús kivételével — és élvezeti cikkekből általában elegen­dő mennyiség állt a lakosság rendelkezésére. A jövő évi népgazdasági terv a harmadik ötéves terv­ben kitűzött gazdaságpoliti­kai célokat szolgálja. A leg­fontosabb feladat a gazdasági munka hatékonyságának nö­velése, a népgazdaság általá­nos egyensúlyi helyzetének további javítása. Ennek ér­dekében — a gazdaságirányí­tási rendszer reformjának következetesebb gyakorlati alkalmazása és továbbfejlesz­tése útján — biztosítani kell: — a termelékenység növelését; — a fogyasztói piacon a kereslet és kínálat össz­hangjának javítását; — a beruházási tevé­kenység és — a külföldi verseny- képesség további javítá­sát. Nemzeti jövedelem, beruházások A terv azzal számol, hogy 1970-ben a társadalom szük­ségleteit az eddigieknél ma­gasabb fokon lehet kielégíte­ni. A társadalmi termék vo­lumene körülbelül 5 száza­lékkal emelkedik. A nemzeti jövedelem 5—6 százalékkal nő; a harmadik ötéves terv időszakában elért növekedé­sé mind ütemében, mind mennyiségében jelen t. ősén meghaladja a tervezettet. A beruházások 1970-ben az ideihez képest 6—7 százalék­kal növekednek; várhatóan elérik a 79—80 milliárd fo­rint értéket. Az építési beru­házások területén a kereslet és kínálat között kialakult íeszültség még csak kis mér­tékben mérséklődik. A gépi beruházásoknál — egyes vá­lasztéki és határidő problé­máktól eltekintve — a kíná­lat javul. 1970-ben is jelentős az ál­lami döntési körbe tartozó beruházások aránya. Sor ke­rül több egyedi nagyberuhá­zás — többek között a Ba­rátság 2. kőolajvezeték, a Magyar Viscosagyár pan mú- szálüzéme, a Mohácsi Fa­rostlemezgyár és egy új mű­trágyagyár — megkezdésére. A vállalati beruházásokhoz nyújtott állami költségvetési támogatás magasabb az idei­nél. Az 1970. évi beruházási hitelkontingens az 1969. évi szinten marad és ebből új cé­lokra több mint 4 milliárd forint fordítható. Költségvetési támogatást a terv a folyamatban levő ko­rábban értékhatár felettinek minősített vállalati beruhá­zásokhoz, valamint egyes meghatározott célokra (pél­dául az építőanyagiparban a termelés bővítésére, az élelmiszeriparban a bortá­rolók bővítésére, a tejbe- gyűjtő-hálózat bővítésére) biztosít. A beruházások ágazati szerkezete az ez évihez ké­pest kis mértékben válto­zik: némileg cső Ideen a ter­melői és emelkedik a nem termelői ágazatok, ezenbelül a lakásépítés részesedése. Ipar Az ipari termelés az mii­hez képest mintegy 6 száza­lékkal nő. Ezzel a harmadik ötéves terv előirányzata tel­jesül. A növekedés a bel­földi igények jobb kielégí­tése mellett biztosítja a ter­vezetett exportot is. A terv feltételezi, hogy a fizetőké­pes kereslet, valamint a szabályozó rendszerben be­következő változások az iparvállalatokat a jelenlegi­nél erőteljesebben ösztönzik a termelés növelésére és a szükségletekhez való alkal­mazkodásra. A terv szerint a gépipar termelése 7. a vegyiparé 12, a villamosenergia-iparé 8.5 százalékkal nő. A bányászat, a kohászat és a könnyű­ipar termelése az átlagosnál lassabban növekszik. Az épí­tőanyagipar termelése — a jelentős fejlődes ellenére — még 1970-ben sem képes ki elégíteni az igényeket, s ez szükségessé teszi az épí­tőanyag-behozatal növelé­sét. A munkaerő-gazdálkodás­ban és a termelékenység­ben javulásra van szükség, ezért a munkaügyi szabályo­zás úgy módosul, hogy fé­kezze a létszámemelést és jobban szolgálja a teljesít­mények fokozását. Az ipar­ban foglalkoztatott létszám körülbelül 2—2,5 százalék­kal, az egy foglalkoztatottra jutó termelés 3—4 százalék­kal emelkedik. Az ipari ter­melés tervezett növekedése feltételezi a vállalati fejlesz­tési alapok felhasználásával a gyorsabb gépesítést. a műszaki színvonal emelését is. Az építőipar termelése Í970-ben 7—8, az építés- szerelési tevékenység 7 százalékkal lesz magasabb az ideinél. Az építési tevékeny­ség öt év alatt lényegesen gyorsabban fejlődik, mint amivel a terv számol. Az építkezések 1969 évinél ked­vezőbb anyagellátása érdeké, ben a hazai építőanyag-ter­melés mintegy 10 százalékos és az import 30 százalékos bővítésére van szükség. Mezőgazdaság A terv — átlagos időjárást feltételezve — a mezőgazda- sági termelés körülbelül 1 százalékos növekedésével számol. Ezen belül a nö­vénytermesztés eredményei várhatóan nem haladják meg az 1969 évit. az állatte­nyésztés termelési értéke emelkedik. Ehhez hozzájárul, hogy az idei jó szemes- és szálas- takarmány-termés eredmé. nyeként a jövő évben ele­gendő takarmány áll rendel­kezésre. A műtrágya-felhasználás körülbelül 400 ezer tonná­val lesz nagyobb mint 1969- ben. (Folytatás a t. -Hajniit VILÁG PROLETÁRJAI, EGYtSÜLJtTtltr

Next

/
Oldalképek
Tartalom