Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-14 / 290. szám
Vasárnapi melléklet 4 „Mert nő...“ _ _ Ismerőseimnek tettem fel a kérdést, hogy látják a női ^’®nj°gusagot- Tlz n° közül kilenc válaszolt azzal, hogy ha Tokkal hinh"h’ nfVf Ü,íne nÖnek- Miért? ”Mert sokkal de 25£1 Jl,Pka ™ ? '' MÍb6n? ”Nézze’ én szinle hónaiban kelek Elkészítem a reggelit, iskolába a gyerekeket Kipucolom a kályhát, berakom a tüzelőt. Azután elkészítem a terjemet, s megyek dolgozni. A munkahelyemen ledolgozom a hét es fel órát, s megyek haza. Üt közben be a bolt- ba, kenyérért, vacsorának valóért. Otthon‘készítem a vacsorát, közben foglalkozom a gyerekekkel, hogy tanuljanak. űzet gyújtok a kályhába, a vacsora után mosogatok Néhány dolgot kimosok, megnézem a család ruháját, hogy rendben van-e. Stoppolok, varrogatok, s legfeljebb, ha az esti nagy műsort nézhetem a tv-n. de csak félszemmel. Akkor^ közben kötök, mert így olcsóbb a pulóver. S ez csak egy egyszerű nap. Ezenkívül minden héten nagytakarítus, nagy- mosus. vasalás. A férjem ebből mit sem tud. Fontos ' a munkája, s neki ebből kivenni a részét nem dukál...” Hozzátette még, hogy a vasárnapok még fárasztóbbak. unka i egyel t/d estig. A férje — a ház ura — reggel újságot olvas, délelőtt sétál a gyerekekkel, míg ő főz. Délután meccs, este ultiparti. A válaszok többsége nem volt ilyen részletes, de abban eg> etértettek a nők, hogy nagyon, de nagyon -nehéz ma nőnek lenni. Kérdeztem: régebben nem volt az? A felelet, hogy igen, nőnek lenni mindig is nehéz volt. S ma ugyan sok minden változott, de hol vagyunk még az egyenjogúságtól! A nőtanácsnál a kilencedik pártkongresszus határozatából idéznek- „A pártnak a jövőben is állhatatosan kell dolgozni azért, hogy a nők egyenjogúsága mind valóságosabb legyen és a társadalomban ténylegesen és teljesen érvényesüljön.. szükségesek további intézkedések, amelyek a nőt. mint anyai és a háztartásban nagyobb terhet viselő családtagot segítik és védelmezik...” fczzal folytatják, hogy nem könnyű. Mondják is az érvet, hogy meg kellene hallgatnom egy-két asszonyt, aki például élt államunk, törvényeink nyújtotta lehetőséggel, gyermekgondozási szabadságot vett ki, s ezután hogy fogadták a munkahelyén. Vagy hogy hogyan néz a beteg gyermekéhez hazakérezkedő kismamára a főnöke, s miket mond a kollektíva előtt. Vagy, ami ugyancsak nem ritka: egy intézményünk vezetője tüntetőén tette szóvá a nőnapi ünnepségen, hogy minek ez a hűhó, ha a nők úgyis egyenjogúak? Talán elég is ennyi — közölték. Ennyivel is bizonyították, nehéz a nő helyzete meg akkor is, ha városban él, s sok minden segíti, bölcsőde, óvoda, napközi, háztartási gép. s . csak” a házi munka vá r reá esetleg egy' bél házi lakásban. Mert az á férfi, akit a napokban láttunk a tv Nők félórája című műsorában, aki főz; az munkatársai körében inkább csak gúny tárgya. Anyának, feleségnek, háziasszonynak, dolgozó nőnek lenni egyszerre valóban nagyon nehéz, cseppet sem irigy- lesre méltó dolog. Pedig t-z a családok többségében természetes állapot. Falun ennél még több is az. Ferenc tanyai asszonyokról mondták el a tsz vezetői, hogy mit dolgoznak hajnaltól késő estig. Övék az aprójószág, a fejés gondja. Övék az ebédfőzés, a vacsora készítése, este újra az aprójószág és a fejes, Legtöbbször még gépek nélkül. S egész nap a mezőn, télen a dohány simítózás. Ők járnak a szülői értekezletre, a városba a piacra. Milyen nagy teher nehezedik rájuk, s csak azért bírják, mert anyák. Vagy mert az anyjukba nagyanyjuk, a dédanyjuk is ugyanezt csinálta... Számos felmérés született az utóbbi hónapokban megyénkben: milyen a nők helyzete? Csak néhány megállapítást idézek. A fehérgyarmati járásban nemigen akarnak nőt felvenni a tsz-ekbe. A tsz-ek vezetői ugyan elismerik, hogy a nők a munkában szorgalmasak, példámutatóak. De munkájukért az elismerés már hiányzik. A pénzjutalom, az elnöki dicséret alig-alig ér el a nőkhöz. A munkanapok száma magas. Több helyen nem veszik figyelembe, hogy a nőknek a családnevelés, a háztartás is a munkájuk. Óvoda, bölcsőde alig van — hogy legyenek nyugodtan a gyerekeik miatt? Jutaíomüdülés ugyan lenne, de a nők nagy része erre nemigen gondolhat: mi lesz akkor a gyerekkel, a családdal? Az Is ide tartozik, hogy például a járás 146 földművesszövetkezeti nődolgozója közül egyetlen egy sincs vezető funkcióban. Mintha ma is élő jelszó lenne, hogy asszony maradjon a fakanálnál, vagy asszonybeszéd pipafüst, vagy asszony, hallgass a neved! Tiszalöki felmérésből olvasom, hogy az egyik tsz két nő vezetőségi tagja nem jár a vezetőségi ülésre, meg sem hívják, de el is ment a kedvük, mert leszavazzák, meg sem hallgatják őket. Hol van hát a munkájukért kijáró megbecsülés? „Amikor a munkát meg kell fogni” — ez a válasz. De nézzem meg, mondják, hogy amikor egy új munkacsapat-, vagy brigádvezetőt kell beállítani! Idézik Tiszabercel példáját, ahol egy mezőgazdasági technikumot végzett asszonyt még munkacsapat-vezetőnek sem akartak elfogadni. Hogy miért? A válasz két szó: „Mert nő.. A mi világunk gyökeresen más, mint a régi. Nő lehet híres kémikus, világbajnok sakkozó, űrhajós, matematikus. Csak éppen többségük otthon rabja egy évezredes, régen elavult szemléletnek, ami megköti a kezüket, ami még ma is nagyon nagy hátrányt jelent az életükben. Attól már régen túl vagyunk, hogy apja szándékai szerint válasszanak neki férjet, attól is, hogy a vagyon, a föld határozza meg a házasságát. De nem vagyunk még túl a makacs előítéleteken. Hogy például nem mehet el egy nő a rendezvényre, mert megszólják, mert „otthon nem akad dolga.” Van szabad szombatja a családanyának az üzemben — de még vasárnapja sincs otthon. Nem kevés asszony dolgozik a munkahelyen ugyanolyan munkát, kevesebb bérért, mint a férfiak. És hova, mikor mehet szórakozni, művelődni? S ha netán szóba kerül, hogy nőből is lehetne jó vezető, még nem kevés férfi (legyint — s ezzel elintézettnek véli az b~ Mit tehetünk mégis, törvény-e. hogy ez így maradjon? Nem törvény semmiképpen. Nem a természet, hanem a társadalom veti fel ezeket a problémákat, amelyek nehezen oldódnak meg, mert mélyek a gyökerek. De lassacskán mégis olvad a jég. Hadd fejezzem be a gondolatsort prózai módón. Minél többször' beszélünk erről a témáról, annál hamarabb. S minél többet teszünk. Az iskolában, a fiú férjjé való nevelésében Az áruk házhoz szállításával, a g yermekintézmények létesítésével, a kereskedelem a félkészáruk bőségével, az ipar a technikai eszközökkel, az árakkal, ideológiánk a korlátok ledöntésével. Állhatatosan és következetesen. I Kopka Janos NYÍRSÉGI ÍANYAVILAG. Hammel József felvétele „Hogy hosszú életű légy a földön..." Érvényes-e a tegnapi erkölcsi norma? — Igen, érvényes. Az apád, a nagyapád, s. generációk sora, mely Hozzád vezetett, elismerte és tisztelte azt. Nem félelemből, megalkuvásból, vagy megszokásból. hanem egyszerűen természetesként. Miért ne lenn© hát maradéktalanul jó nektek js? Ti azt hiszitek magatokról: hogy teljesen mások vagytok és mi nem értünk, nem érthetünk még benneteket, mert a mi szemlélet- és gondolkodásmódunk és az új kor ebben is gyökeresen újat követel. Tévedtek: Minden fiatalság, minden ..új nemzedék” hasonlít egymáshoz. A lázongásban, az „új” keresésében, nagy nekilendüléseiben, fia- / talos kegyetlenségében. Csak a körülmények és az ideálok Változnak meg. Ma a shalié, nekünk a charlston. Nektek. Gagarin és Sophia Loren, nekünk Blériot és Greta Garbo. A gőzgép, a motor', a repülés és a többi semmivel nem volt kisebb szenzáció a maga korában, mint a, mai atomreak- tor, vagy ballisztikus rakéta. Az új társadalmi rend. amiben éltek, másként kezel benneteket. Évezredes előítéletekkel szakított; szélesebb lehetőségeket tár elétek, felszítja igényeiteket, de hallgatólagosan átvette a tízparancsolatból azt. ami az emberekre vonatkozik. Magasabb erkölcsi normákat akartok? De hisz még ezeknek sem tudtok mindig megfelelni! Alacsonyabbakat?. Ez kiábrándultsághoz vezetne. Ne türelmetlenkedjetek. Nehogy szégyenkeznetek kelljen rüa jd akkor, amikor már kicsit lehiggadva, mégkomó- lyodva, gyermekeiteket -a most „elavultnak” érzett erkölcsi normák szerint próbáljátok Ti is felnevelni. Nem. Nem érvényesek. Olyan nemzedék vagyunk, amelynek önálló történelme van. Az új társadalmi renddel, új világkorszakkal születtünk együtt. Igaz, hogy ■ létrejöttében minimális szerepünk sínes, de fejlődésé-’ nek félelmetes tempóját az emberrel szemben támasztott megnövekedett igényeit, ellentmondásait mi érezzük át legjobban. Rendhagyó kor ez és kicsit ilyenekké nőttünk mi is. Miért kell ezt naponta bizonygatnunk? ■Megpróbálunk a saját ínagunk által,. a magunkhoz alakított normák alapján élni. Ellentétben a régiekkel, akik mindig valaminek a „szent” ■ voltára támaszkodtak. Mi egyszerűen irtózunk ettől á szótól: készen kaptunk bálványokat, amelyeket először imádni kellett, aztán lekopni; csalhatatlannak vélt elképzeléseket, amelyeken később csak nevetni lehetett. Közömbösek, cinikusak vagyunk? Valamivel védekeznünk kellett. Mert nekünk nincs és ne is legyen rutinunk a halálfélelemben. Az atomháború réme számunkra kettőzötten bénító borzalom. A mi ideáljaink — lövőnkről alkotott elképzeléseink. És a'bszqlüt íétbizten- ság nélkül a jövőhöz vezxéo rohamtempó csendes szédt l- géssé lassul. Miért lennének hát érvényesek, számunkká a tegnapi erkölcsi normák ? A tegnap lehetőségei a végtelenségig tágultak. önmagára alapozott normái lehetetlenné váltak, forradalmi elképzelései kézzelfogható valósággá. Mit kezdjünk 100Ö éves használati utasítással? A mi korunkban, a mi nemzedékünknek csakis a mi erkölcseink határolhatják meg az útját. ; ★ Az anya nem engedi - ol 20 éves önálló kereső lányát szombat esténként a vőlegényével táncolni, mert mit szólnak a szomszédok, ha meglátják,- hogy éjjel jön haza ? k A szülök szemeben megdöbbenés és fájdalom. Az ő fiúk hogyan tehette? K. A. IV. gimnáziumi tanuló ellen a vád tiltott fegyverrejtegetés, erőszakoskodás, több- rendbeli betöréses lopás, P.)
