Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-14 / 290. szám
9. ©Mal fcW'W'r MAGYARORSZÁG - VAEÄRNAPT MW.T.*irT,f*f 1969 december 14. t/Woles szokás azon a tá- jón, hogy a halottas házaknál a temetés másnapján nagymosást tartanak. „Lemossak” a halott bűneit... A kié mosónő napokig várta a harangszót. Harminc forintért és kösztért mosott. Tervezte ezt a pénzt már a múlt hétre is. Ha a faluban járt — itt városnak mondták — be-beköszönt az öregasszonyhoz. — Hátha megsegíti még az isten — mondogatta az asz- szony panaszára. De a harminc forintot mégis tervezte. •Tért ahhoz némi maradék is Öt g.véi‘ek, valamennyi apró, Várta otthon. — Nézzen csak be fiam. ha erre jár — mondta a tekintetes asszony. — Ügyi' alia van jóemberünk — sírósrn váltott a hangja. — Tetszik tudni, ha szuszba másnyi időm van, akkor is jövök... — Kijutott fiain magának Is...- Hát bizony isten verése raita.ni az ember. Nem volt még józan a héten. De hát hova menjek el az öt pulyá- va1... — A kis mosónő a hatodikra gondolt. Az asszonyok mind azt mondták, hogy el kellene vetetni... Várta a harangszót. A haldokló jegyző volt régen, biztosan jár neki a harang. Még önmagát is megreíten- tette, amikor belé döbbent, hog?- milyen türelmetlen. Hiszen nem volt olyan nagy pénz az a harminc forint. Más házaknál is annyit adtak. De ezt tervezni lehetett, és gondolatban már régen elköltötte. S az emberének se szólna. Úgy csinálna, ahogy tanácsolják az asz- szonyok... Óvatosan arráhb húzódott az ágyon. A férfi még aludt. M'ndig (ey alszik mámor után. Nehéz, mély, elégedett szuszogással. Isten verése az is. hoev nem látszik rajta az ital. Adnak neki. ha kér. Itthon meg. hogy beteszi maga mögött az ajtót, egyszerre előbujlk belőle a részegség. Ruhástól esik az ágyba, s kék foltok nőnek az ölelése helyén. A gyerekek szaggatottabb, gyorsabb szuszogása jó meleggel töltötte meg a szobát. Hat év alatt szülte az öt gyerekét. Tudta, hogy már nem szép. Talán az urának van igaza, hogy csak részegen... Felemelte a fejét. Hall- gatózott. A kislány, a legkisebb, mindig olyan furcsán kapkodja a fejét. Orvoshoz kellene vinni, de Jia elviszi, aznap nem keres. Kibújt az ágyból, és úgy egy száj ingben guggolt a Bariba Gábor: — Kezét csókolom — mondta csendesen a kis asz- szony. Nézte a három lelkendező gyereket és a közöttük topogó özvegyet. NAGYMOSÁS tűzhely elé, hogy legalább meleg legyen, mire a többi felébred. il temetésre megérkeztek ul a gyerekek is. Ketten kocsival, egy csak úgy vonaton. Komoran álltak az apjuk koporsója körül. Megváltás volt a halál: huszonöt éve betegeskedett az öreg. A házig a kis mosónő is élment, de nem állt a gyászolók közé. Neki csak addig volt dolga, amig az özvegy egyszer látja. Mosást hagyott félbe érte. Meg egy beszélgetést. Pattogó hangú öregasz- szony leckéztette mér reggel óta: — Miért nem hagyod ott az uradat? Hogy lehetsz ilyen tehetetlen? Majd levonják a fizetéséből, ami a gyerekek után jár. így tizedét se kapod. Mit lehet ilyen beszédre mondani? Annyit ő Is tudott, hogy nagy dolog lesz a faluban a gyár. És bizonyéra felvennék. Nem is tud másik falut. ahol gyár van. Jobb volt elmenekülni. Az a harminc forint holnapra — Értsétek meg, én évek óta dolgozom, hogy meghívjanak erre a konferenciára. Tudom, anyát segíteni kell. de egész egyszerűen nem maradhatok itt. Ha ő jönne el... — Anya nem mehet. Mit mondanának? A temetés után? Mintha csak erre várt volna. Viszont én sem maradhatok. Két nap szabadságot kértem. Nincs is több napom,.. — De valamit csinálnunk keli. Azzal, hogy a temetési számlát kifizetjük, még nincs elvégezve semmi... — Ne törődjetek velem — sírta az özvegy, még mindig a temetések törvényei szerint. Kegyetlen beszélgetés volt. Túl kellett lenni rajta. — Hozzánk éljöhetnél — mondták mind a hárman, s tudták előre a síró6 választ: — Nem hagyom én már itt a házat. Este, amikor magukra maradtak, kitalálták a meglepetést... M kis mosónő ügyesen ájmr kerülgette a tócsákat. A gömbölyű köveken megcsúszni könnyű. Három hónapja még örült volna egy véletlen esésnek, most már félt az eséstől. — Beleteszi a ruhát, megcsavarja ezt a gombot... — Magától mégy azután. „El kellene mennem” — gondolta a kis mosónő. Nem tudott szabadulni a fényes hidegen csillogó géptől. Sok háznál mondták már, hogy gépet vesznek, ne jöjjön többet.. Szemtől-szembe sose látta. — Hát akkor... — mondta a mosónő. Valamennyien ránéztek. A gyerekek idegenül. Az özvegy tehetetlenséggel. — Részvétet jöttem kívánni — motyogta a kis asz- szony, s abban a pillanatban úgy érezte, mintha először mozdulna a gyerek. „Vesz az majd nekem géoet” — gondolta, s nem tudta, hogyan fordulhatna meg, a hagyná itt ezeket. — Ug.v gondolom — ta- nácstalankodott az özvegy, — hogy ma még azért maga moshatna... — Ugyan anya! Ez alig fogyaszt áramot. & ha megvettük... — Csak azért jöttem még. hogy megmondjam, én nem érek rá többet. Tetszik tudni, szóltak, hogy mehetnék ide a gyárba. — Jobb is lesz az magé-, nak, lelkem. — Tudom, hogy sokkal jobb nekem. — A mosónő egyre a gépet nézte. Nagyon szerette volna kipróbálni, vagy legalább látni, ahogyan mos. És nagyon jólesett kimondania, hogy nem jöhet többet. biztos. Egy kis főkötőt Is vehet belőle. Hadd kapjon a hatodik Is majd valamit. És a temetések után sose készítenek kJ annyi ruhát, mint máskor. Ez az öregasszony is csak adja a tanácsokat, de két mosás kitelne abból, amit kikészít. Énekelt ő is a többivel. A temetési énekekben az a jó. hogy nem kell tudni őket. Egy elénekel egy sort, a többi ráfelel... Csak nézne már fel az öregasszony. Sok még a ruha, ami hátravan. Úgy furakodott, hogy ha ar. özvegy hátrafordul, az illem szerint Is, számba venni,/hogy milyen hosszú 3 menet, meglássa őt. Az özvegy látta. Kétség sem lehetett. Még bólintott is. A kis mosónő szinte szaladva ment az utcán. Beletépett az udvarokról kihajló orgonabokrokba és öthónapos terhe előtt szégyellte, hogy annyira boldog. áj ár túl voltak a teme- ß/WM test követő kézmosá- w vw son. Aki vonattal jött. pattogott: Az özveggyel beszélt a piacon. — Ráér, ha tízre jön lelkem — mondta az özvegy. — A gyerekek is délelőtt utaznak. Volt ideje, de hazáig már nem ért volna el. Elkerült a gyár felé. Onnan közel volt a temető. Megnézte hát a sírt is. Hátha mondhat valami újságot róla. A halottnak is biztosan volt olyan holmija, amit az ő férje még elhordana. / denézzen anyám...! Hárman fogták a csomagot Ketten is bírták volna, de most úgy kellett, hogy mind a hármuk keze rajta legyen a dobozon. — Magának vettük... — Ma úgy is mosatni akart— — Áramot szinte nem Is fogyaszt. Egy óra alatt kész lehetA kis mosóasszonyra senki sem figyelt. Csendben jött be, — És nézze! A zsinór, beér a konnektorig. Itt kint is moshat ha akar. — Majd nézzen azért be hozzám... — Benézek majd. — Nem mondta hozzá, hogy „tekintetes asszony”. Semmit se mondott. Kifordult a kapun, s még hallotta, hogy a háta mögött a gépet dicsérik: — Három perc alatt kimos egy léről. — És hallja, anya, hogy milyen halk hangja van. M kis mosónő a gyerek- á(hi bolt kirakata előtt w megtorpant. Rámo- solygott a főkötőre. Torkából te elmúlt az az iszonyú szorítás. Tudta, ha siet, Sáfároknál még vele hozatnak vizet, öt forint az is. Beletépett a kerítés mögül kihajló levelekbe. Még nem tudta, hogy mit mond az emberének. Valamit majd mond. Valamit a tanácsnál is biztos mondanak. És vízhordás után a kicsit elviheti az or-, voshoz. Azt mondja az orvosnak: nehezen kapja a levegőtMent, s vigyázva lépegetett a gömbölyű köveken, s újra érezte, hogy mozdul az a mo- sógépvevő hatodik. Margittal Jenő: Nagymama. A megyei képzőművészeti kiállítás anyagából. A portré rézlemezre domborítással készült. Elek Emil felvétel« Csanády János: A Finn Öbölnél A híganyfényű, szürke tenger 6 a part felett havat szitáigat ós gyantaillatot novemberi A fenyők mind a vízben állnak. Üresek a hegyoldalak: egy havas-orrú viking-csónak és a hideg, vöröshom ok-part álomként a tengerbe olvad. Fölitta a földet a tenger, s fölitta az égbolt a tengett. Az úton kívül nincs szilárd pont. A táj fehérbe öltözött Nem járnak már szerelmespárok, mert a padok tengéfre szállták, s jég nő ki lábaik között Leningrad, I960. Sz. Simon István; Igaz történél- egy könyvről » Az író anyja urasági cseléd volt Csak annyit sem járt iskolába, hogy írni & olvasni megtanult volna. Aztán meg, amikor mások mégis ceruzát fogtak repedezett. öreg kezükkel, az fró anyja nem mehetett velük a villanyfényes esti iskolába. Megromlott a látása iá. A betűk egyetlen szürkés tengerré futottak össze a szeme előli, így máig bevehetetlen erőd maradt számára a betű, 6 már csak akkor tud meg valamit újságokból vágy könyvekből, ha elcsíp egy iskolás gyereket, amint táskáját lógatva ballag hazafelé és becsalja egy almával vagy két szem cukorral, hogy: — No, Fécó, olvasd él ezt az írást! És a gyerek iskolásán elhadarja a szöveget. A minap egy könyvet kéz- • besííett a postás. A fia küldte el az első novellaskötétéi. Az írástudó gyerek az irastudatlan anyának; a kisbóres- ből lett tollforgató az egykori uraeágl cselédnek. — Könyv— a fia könyve. . — mondta a postás. — Ugyan! Miket beszél! — Itt van ni, a címe: Egyenes dűlők... És itt a belső lapon a Péter fényképe. Hogy megemberesedett! — Ne bolondozzon! Mindig majmot akarnak csinálni belőlem, mióta megromlott a szemem! —. Fel is olvasnék belőle, de sók a levél... Az anya fogta a könyvet és bement vele a tiszta szobába. Fényes nappal volt, de' méggyújtotta a lámpát és annak a fényénél nézegette a kötetet Folt... folt.... folt... A fénykép is csak olyan volt, mint égy bazaltból nyesett kis négyzet. — F,z lenné a Péter? Hogy a Péter könyvet írt Volna? Már délelőtt kiállt a kapuba, hogy megvárja az iskolásokat A szomszédék Mancikáját édesgette be a házba. — Tudsz te már olvasni, ugye. Mancika? — Hogyne tudnék. — Nézzed csak, mi van erre a könyvre írva! — E-gyé-nes dű-lők... De ez itt kézzel van, olyan kanyargós... — Hát azt hagyd ki! — Fél pár eslz-ma... Egyszer a-nyám-mal el-nren-tünk a vá-sár-ra... Csiz-mát a-kart ven-ni... — Tudom már, tudom! A kisteleki vásárra! — De nem fu-töt-ta a pénze... — Úgy van. Hitéibe kértem, hogy majd megadom a többit. De a mester csak a fele párat adta ide... — Hí-bád-zott egy pefl-gő... — Mire meglett a másik fete Péter kinőtte a csizmát. Úgy volt. Nö nesze, itt van egy forint, vegyél rajta cukrot Ki kísérte a kislányt, a kapuig, s aztán várt. Egy másik gyereket várt. Hátha ez a kislány csak úgy mondott valamit, mert igazában nem is tud még olvasni. Dobák Misit hívta be másodjára. — Az el-ső bér... So-kat kel-lett ak-kor szol-gál-ni egy má-zsa bú-zá-ért... Én pél-dá-ul puly-ka-haj-asár vol-t&m ér-te egy nyá-ron Pap-ló-gó Já-no-sék-ndl... — Miket olvasol te! Hiszen a csizma van benne, a fél pár csizma! Szemtelen köly- kei, hogy becsapják a világtalant! Elmenj mindjárt, mert megseprüzlek! — Itt nincs semmiféle csizma, Julis néném! ■— Sicc inneft! Erre tanít apád? A harmadik gyérek nagyobbacska. volt. Az már a hurkás betűket is kisllabizálte; — Édesanyámnak a legnagyobb szeretettel, aki e könyvecske minden lapján hozzám bőszé igét ma te, akinek mindenen felül őzeket a felejthetetlen történeteket is köszönhetem. Péter... Ez van ide írva tintával... meg az,' hogy ezerkilenaszázhatvan- hat _ — De a kis csizmát, azt, mondjad! ............. — Majd megnézem a tártaimat... — Olvassad csak! — Olyan nincsen benne, hogy kis csizma... —• Szóval mind hazudoz- tok! —- Fél pár csizma, az van itten. — Hát azt mondjad, az lesz az! —- Egyszer anyámmal elmentünk a vásárra. Csizmát akart Venni. De nem futotta a pénze. Három pengő lett volna az. ára, de nekünk csak kettőt adtak a malacért. S hiába alkudozott anyám déli tizenkettőig, nem adta Olcsóbban a mester. Hibádzótt egy pengő. Adja legalább hitelbe, majd meghozom! — kérlelte anyám a mestert, de a* ósák úgy tett: híbádaik a pénz, hibádzik a csizma. Viheti a felit, marad a párja, mig a pengő meg nem lesz , — így volt, pontosan így. Meg se cifrázta. De tényleg onnan olvasod, vagy csak mesélgetsz itt ösSZé-vissza? — Ötösöm van nekem olvasásból! — No, ml van utána? — Utána? Az első bér., ™ Akkor nem hazudsz* Akkor ezt, a hosszú levelet tényleg a Péter írta, A végit nézd még! Azt te! — ÉS akkor köd ftrűszke- détt a hosszú dűlőútra Anyám vitte a zsákot, amiben a mag volt. Tapogatta a ködöt, araszolva lépett, s mindig azt kérdezte: megvagy még Péter? Most én araszolom a betű országútját és szólogatok messziről, a betűn inneni világból: megvagy-e még ott túl. anyám? — Aztán? — Más már nincsen. — az se, hogy tisztel, vagy hogy soraim jó egészségben találják? — Nincs, Csák az van még itt, hogy: megjelent hatezer- ötszáz példányban, 14-2 A/S ív terjedelemben... Más nincsen,..-- De holnap is bejössz, gyerek? «*• Minek?-*■ Olvasni.. Elolvasni esst a hosszú levelet.,. Könyv ez, Julit nem! — Könyv hát. Csak nekem olyan, mintha levelet írt volna Pétef.
