Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-02 / 279. szám

RéTLÉT-MA CY ARORSZ AO HW#. <feeenífi«r Í Felhívás Európa népeihez Véget ért Bécsben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Külpolitikai összefoglaló fi Megnyílt a Közös Piac- csúcsértekezlete BE A Life fotosorozata az amerikai vérengzésről Síi Aarjalainen nyilatkozata Az elmúlt órákban szokat­lanul sok protokolláris köte­lessége akadt Julianna hol­land királynőnek és férjének, Bernhard hercegnek: egymás után kellett üdvözölniük a nyugat-európai Közös Piac tagállamainak kormányfőit, akik a szervezet hágai csúcs- ertekezletére érkeztek a hol­land fővárosba. A parlament lovagtermében meg is kez­dődött a konferencia. Pieter de Jong holland miniszter-el­nök házigazdái megnyitó be­széde az ilyenkor kötelező ál­talánosságok tetszetős gyűjte­ménye volt. Egyetlen szó sem esett benne a hágai konfe­rencia legizgalmasab témá­járól — arról, annyi vissza­utasítás után felveszik-e végre hetedik tagnak Angliát. Ennek fényében természe­tes, hogy a legnagyobb ér­deklődéssel Georges Pompi­dou francia köztársasági el­nök beszédét várják a hol­land fővárosban összesereg- lett újságírók. Londonban né­mi aggodalmat keltett, hogy a hágai csúcs előtt ült össze a gaulleista párt, az UDR fon­tos értekezlete és ezen hitet tettek a De Gaulle-féle poli­tika „kontinuitása” vagyis folyamatossága mellett. Már­pedig közismert, hogy a Kö­zös Piacba való brit belépés minden esetben a francia ex- elnök sziklaszilárd álláspont­ján futott zátonyra. Azt még a legpesszimistább megfigyelők sem tartják va­lószínűnek, hogy De Gaulle utódja, Pompidou Is „végle­ges'’ nemet mond az angol felvételi kéj-elemre. Az azon­ban könnyén, elképzelhető, hogy Párizs úgy érzi: nem kell elsietni a brit belépést, előtte még nem ártana némi előnyöket kiharcolni, minde­nekelőtt a francia mezőgaz­daság számára. A hágai csúcsot kommen­táló moszkvai megfigyelők naivnak nevezik azt a néhány nyugat-európai országban di­vatos álláspontot, amely sze­rint a brit oroszlán beengedé­se segít elsimítani a Közös Piacon belüli ellentéteket. Ezek az ellentétek — mutat­nak rá a szovjet fővárosban — csak súlyosbodhatnak az­zal, ha zöld utat biztosítanak az amerikai politika elemeit magával hozó Londonnak. Az amerikai vezetésnek egyébként mind kellemetle­nebb órákat szerez az a nö­vekvő felháborodás, amely a dél-vietnami vérengzések nyilvánosságra kerülése óta zudul végig öt kontinensen. Ez alól nem kivétel az észak- amerikai földrész, sőt maga az Egyesült Államok sem. A Life, a világ egyik legna­gyobb példányszámú maga­zinja a legfrissebb jelentések szerint drámai képsorozatban számol be a My Lai-i tömeg­gyilkosságról. A nemzetközi közhangulat­ra jellemző, hogy még a dél- vietnami rezsim parlament­jében is csoport alakult, amely Thieu elnök tiltakozá- So ellenére hivatalosan beje­lentette: megvizsgálja a mé­szárlás körülményeit. Ahti Karjalainen finn kül­ügyminiszter hétfőn nyilat­kozatot adott az Izvesztyija tudósítójának az európai biz­tonsági értekezlet előkészüle- teirőL A Varsói Szerződésben egyesült szocialista országok külügyminiszterei legutóbbi prágai értekezletének célki­tűzéseiről és eredményeiről szólva a külügyminiszter megjegyezte: a csehszlovák fővárosban tartott tanácsko­zás felélénkítette' a véle­ménycserét a különböző ér­dekelt felek között az euró­pai tanácskozás előkészítésé­vel kapcsolatos főbb kérdé­sekben. Válaszolva arra a kérdésre, hogy Finnország és általában Európa szempontjából milyen eredmények várhatók az európai tanácskozástól, Kar­jalainen a következőket mondotta: — Az eredmény mindenek­előtt attól függ, hogy az elő. készítő szakaszban milyen messzemenő megállapodás születik a különböző orszá­gok között. Finnország az értekezlet megtartásának in­dítványozásával tulai4onkép- pen szolgálatot kíván tenni a békének, .abban az értelem­ben. hogy elősegítse a jobb megértést a különböző orszá­gok között. Változatlanul és szorgalmasan munkálkodik tovább e cél érdekében. Ki- szélesíMük az érintkezéseket azokkal a kormányokkal, amelyek megkapták a finn kormány emlékiratát, — mondotta. LPfiní László Endre, az MTI bécsi tudósítója jelenti: Vasárnap késő estig ta­nácskoztak a munkabizottsá­gok a Bécsben ülésező euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezleten, amely­nek második sajtókonferen­ciáján Lambilliotte belga fi­lozófus, a bécsi találkozó el­nöke éles vitába bocsátko­zott az értekezletet támadó néhány nyugati újságíróval és rádiókommentátorral. Sajátos, de egyben jellem­ző tünetnek minősítette, hogyha néhány jó szándékú ember összeül a békéről, az együttműködésről, az euró­pai biztonságról beszélgetni, akkor bizonyos sajtókörök azonnal „kommunista össze­esküvésnek” gyanítják az eszmecserét Mintha csak a kommunisták szívügye lenne a béke. A mostani bécsi ta­nácskozás résztvevőinek leg­alább kétharmada nyugati keresztyén és katolikus em­ber, akik szintén jogot for­málnak arra, hogy gondot okozzon nekik Európa jövő­je. A Londonból Bécsbe ér­kezett Nobel-békedíjas sir Philip Noel-Baker drámai hangú közbeszólással vágta szét a vitát: rosszindulatú rákos daganatnak minősítet­te Európa testén felhalmo­zott taktikai atomfegyverek és középhatósugaru rakéták tömegét. Ha ezek megszólal­nak — mondotta — Európa megszűnik létezni. — önök engem a leszere­lés mániákusának tartanak és azt hiszik rólam, hogy álomvilágban élek — fordult a nyugati újságírók egyik csoportjához! — tévednek, azok a tábornokok élnek álomvilágban, akik a fegyve­rektől remélik a biztonságot. Ezt a gondolatot fejezte ki egyébként a katonai tömbö­ket feleslegessé tévő kollek­tiv biztonság megteremtésé­nek lehetőségéről tanácskozó munkabizottság ülésén dr. Réczei László magyar kül­dött. Hangsúlyozta: a Varsói Szerződés államai, amelyek csak a már korábban meg­alakult NATO felfegyverzé­se után alakították meg vé­delmi szövetségüket, újabb és újabb kezdeményezések­kel — legutóbb a budapesti felhívásban, valamint a prá­gai javaslatban — akarnak olyan helyzetet teremtem, amely saját katonai szerve­zetük feloszlatását tenné le­hetővé. Itt, Bécsben azért cserélnek eszmét Európa ne­ves közéleti személyiségei, hogy kitapossák azt az utat a hivatalos kormánytárgya­lások előtt. A nemzetközi keresztyén békekonferencián képviselő dr. Bartha Tibor debreceni püspök a lelkészeknek az öt világrészre kiterjedő béke­mozgalmáról tájékoztatta a munkabizottságot és szerve­zete nevében állást foglalta leszerelés és az európai kor­mányok értekezletének mi­előbbi megtartása mellett. Az európai együttműködés különböző formáit kutató munkabizottságban dr. Zse- bők Zoltán professzor tar­tott nagy tetszéssel fogadott tájékoztatót a tudományos és műszaki együttműködés, vál­tozatos lehetőségeiről. A hétfőn véget ért európai biztonsági és együttműködési értekezlet plenáris ülése dél­után a munkabizottságok és az elnökség jelentése alap­ján megvitatta és elfogadta a konferenciának az európai népekhez és kormányokhoz intézett deklarációját. A bécsi deklaráció csatla­kozik a budapesti felhívás­hoz és támogatja a szocialis­ta országok külügyminiszte­reinek prágai nyilatkozatát. Egyetért azzal a javaslattal, hogy Helsinkiben már 1970- ben összeüljön az európai biztonsági konferencia. „Az európai népek megkövetel­hetik, az európaiaknak meg kell követelniük parlament­jeiktől és kormányaiktól, hogy ébredjenek súlyos fele­lősségük tudatára és konk­rét tettekkel mozdítsák elő kontinensünk biztonsági és együttműködési problémái­nak megoldását — emeli ki a deklaráció. A többi között hangsúlyozza — hogy e fel­hívást 26 európai ország, va­lamint 31 európai és nemzet­közi szervezet, továbbá kü­lönböző politikai pártok és különböző világnézetű egye­sületek,egyházak, tudomá­nyos testületek és szakszer­vezetek 300 Bécsben össze­gyűlt képviselője intézi euró­pai kortársaihoz. — Miután Európa eddig két világháború tűzfészke volt, most már a tartós béke kontinense is lehet és ezzé is kell válnia — hangzik a deklaráció. A SZ0T*elnökség ülése (Folytatás as 1. Oldalról) dett. Az idényáras cikkek körülbelül 4 százalékkal vol­tak (Irágábbak, mjn<; tavaiy­Három—tíz százalékkal emelkedett a bútorok, egyes építőanyagok, néhány vas­és műszaki cikk, bizonyos könyvek ára. A tűzifa, a bri­kett és a fűtőolaj olcsóbb, mint az elmúlt évben. Elő­zetes számítások szerint a fogyasztói árszínvonal a ta­valyihoz képest a tervezett 2 százaléknál kisebb mérték­ben emelkedik. A kis kerese­tűeket érintő áremelkedés körülbelül egy, a nagyobb keresetűeké pedig kétszáza­lékos. A7 élelmiszerellátás álta­lában kielégítő, a sertéshús azonban kevés. A kedvező termés eredményeként zöld­ség- és gyümölcsfélékből efüH reláthatólag a tavalymái ki­egyensúlyozottabb lesz a téli és tavaszi ellátás. A ruháza­ti cikkek választékának bő­vítését elősegíti a nagyobb mérvű import. Az elnökség megállapítot­ta, hogy az egész esztendő­re várható kiskereskedelmi forgalom a népgazdasagi terv előirányzatainak megfe­lelően, szerkezetében azon­ban attól eltérően alakuL Élelmiszerekből az előirány­zottnál 1—1,5 százalékkal, ru­házati cikkekből 1,5—2 szá­zalékkal nagyobb, vegyes iparcikkekből pedig 3 száza­lékkal kisebb forgalom vár­ható a számítottnál. Az év végi kereskedelmi készletek várhatóan kétmilliárd forint­tal kisebbek lesznek, mint ahogy azt a biztonságosabb piaci egyensúly megkívánná. A szóvjel kolhozkonjre^ztis tapasztalatai a magyar mezőgazdászig számára is hasznosak Dr. Soós Gábor miniszterhelyettes nyilatkozata Dr. Soós Gábor mezőgazda­sági es élelmezésügyi minisz­terhelyettes vezetésével hét­főn hazaérkezett a mezőgaz­dasági küldöttség a Szovjet­unióból, a kolhozparasztok III. országos moszkvai kongresz- szusáról. A miniszterhelyet­tes a tapasztalatokról az MTI munkatársának a Feri­hegyi repülőtéren elmondta: — A kongresszus ismét fel­hívta a figyelmet a mezőgaz­daság jelentőségére, fontos­ságára. A találkozó egész lég­körét áthatotta az a gondolat, hogy a kommunista társadal­mi rendszer felépítését a mezőgazdaság állandó fej­lesztése nélkül nem lehet el­képzelni. — A viták során hangot kapott a földnek, mint ter­melőeszköznek a fontossága, és ezzel kapcsolatban a föld­védelem, a talajjavítás és a műtrágyázás fejlesztésének igénye. Számunkra lényeges gondolat az is, hogy a kon­centráció és a szakosítás fej­lesztését nem lehet különvá­lasztani az anyagi-műszaki alapok állandó gyarapításától. Ez a mi körülményeink kö­zött is megszívlelendő és a két ország mezőgazdasága közötti további elmélyült együttműködésre serkent. — A kongresszus állást foglalt a kiegészítő tevé­kenység szükségessége mel­lett, ami megerősít bennünket abban, hogy a hazai gazdasá­gok is jó úton járna';. A miniszterhelyettes többek között elmondta, hogy a ha­zai mezőgazdaság vezetői széles körűen elemzik majd a III. kolhozkongresszus anyagát és tapasztalatait. Szabolcsi tanácsi küldöttség utazott a Szov jetunióba Szovjet meghívásra hétfőn ötnapos látogatásra szabolcsi tanácsi küldöttség utazott a Kárpátontúlra dr. Fekszi Ist­vánnak, a megyei tanács vb elnökének a vezetésével. A tanácsi küldöttség tagjai: Hegedűs Lászlóné. a meg vei pártbizottság osztályvezető, helyettese, dr. Rohályi Viktor, a Nyírbátori Járási Taná"« VB elnöke, dr. Pivarnyik Já­nos, ti Nyíregyházi Járási naes VB titkára es Szabó . .- renc, fi Kisvárdai Községi Ta­nács VB elnöke. A küldöttséget a határon d.r. Varr Imre. a megyei pártbizottság titkára, Gulyái Emilné dr. és dr. P. Szabó Gyula a megyei tanács vb elnökhelyettesei búcsúztat­ták. —­Gerencsér Miklós: 2lléd, a öókóldótÁ Jobb ilyenkor gondolkodási időt ki rni. Arany mezők ezüs. folyók es édes cukorré­paföldek jártak az eszemben, fülembe csendült az ősi nép. dal, hogy ..Napfényes má.iu- sok, inu: lis a'«lakok, hoz­zatok szar minden álmom miközben megfontoltam, hogy Karola ebenem fogja nevel­ni a gyereket. Pillanatnyilag ez a veszély tűnt a legbor- yalmasabbnak. De mivel a hazamat sem hagyhattam cserben, gyorsan csomagba kötöttem a sofőrbundámat és feladtam a TEFU címére ezzel a levéllel: „Tejtestvéreim. viharveit magyar sofőrök, ne nézzetek liélpoklos hazaáru lónak! Mindössze a gyermekem ■visszaszerzéséért küzdők, mint marcona berber orosz­lán. Remélem, tavaszra, ami­kor kibúinak az egerfülek a Bába-parti fűzfavesszőkön, otthon leszek, mert né'külem nem kezdődhet el a halászati idény. A bundámat addig is aHÜítob- arra. aki a leglobban férik. Csalódnék bennetek ba akár egyetlen kupac cu­korrépa is kint maradna a fagyos honi pusztaságban. És akkor is csalódnék bennetek, ha tévedésből leköpdösnétek, amikor majd baráti keble­tekre borulok, mert közel az idő, amikor több rundó rumot fizethettek nekem az Arany Körtében. Addig is vigyétek el néha a bundámat szeretett csapszékünkbe, hadd képvi­selje körötökben sorsüldözött személyemet. Most pedig fel­írom búcsúzóul az élet nagy érettségi tablójára: Találko­zunk 1957 tavaszán, az Arany Körtében. Addig is ölel ben. neteket a hazájához sírig hű Illés". Tudtam, otthon hitelt fog­nak adni ígéretemnek, ezért megbékélve lelkiismeretem­mel, felszálltam a mikro- buszra. Rövid dulakodás után le­téptem gyermekemet az ál- nok anya kebléről. Babus­gattam, simogattam, míg vég­re bömbölni kezdett az elér. zekenyüléstől. — Gyönyörködj szépen édesapád tanulságos arcvoná­saiban — kezdtem el mind­járt a nevelését. —Ez az arc mostantól a te szentképed. Ilyen közelről még soha nem láttad a becsületet, a Jóságot, az ártatlanságot. Nagy a te apád. egyetlen gyermekem. — Egy nagy nulla duplán! — rontott nekem a trágár Karola és mindjárt megne­vezte a melléképületet is, amelyeket ilyen dupla zérus, sál szoktak megjelölni. Sértése a kölcsönös szemre­hányások forrása lett. — Ezt érdemiem tőled? — keseredtem el. — Én, a haj­dani rózsalovag kegyelemke­nyéren rohanok a katasztró. fa felé egy idegen országban egy elhízott nő miatt.. — Szóval elhíztam ? — mo. solygott rám Karola rémü­letkeltő bájjal. — Nem baj, legalább sze­retni fogsz. A kövér nők ér­zelmesebbek — próbáltam kitérni. Karola sietve igazat adott, majd érzelmei valósággal tombolni kezdtek: — Hogy nyíljanak rajtad tubarózsák a jávaj népbeteg­ségtől! Pityogjpn le a füled a bajtól, mint annak a hol­land tengerésznek, akiről A lila teaház-ban olvastam1 Méghogy elhíztam?! Majd bebizonyítom neked, a szabad világban, hogy milliomosok fogják a kezemet csókolgatni te meg l“gfeliebb a házőrző kutyám lehetsz, az is csak úgy, ha előbb beoltatod me­géri veszettség elten. Éreztem, ez még csak a szenvedély kezdősebessége Karolánál. így nem volt elég önbizalmam alvilági szókin­csem további hasznosításá­hoz. Elkerülendő a tettleges- séget, a kudarc látszatát kel. tettem, de tudtam, hogy er­kölcsi küzdelmünk esélyei számomra sokkal kedvezőb­bek. Reményeimet hajszálponto­san igazolta a jövő, amely tárt karokkal várt ránk az osthoffeni deszkaláger zárt kapui mögött, Egészséges napirendhez szoktatott bennünket a lá­gerszemélyzet. Reggel hatkor ébresztőt allarmíroztak, majd sorba - álltunk a menázsiért. Szó sem lehetett arról, hogy bárkit helyettesíthetett volna a kondér előtt a rokona. Nyilván ez a szigorúság áb­rándította ki az anyósomat is a lágeréletböl, mert mire Osthoffenbe értünk. neki már hült helyét találtuk. Ál­lítólag a hamburgi állatkert vette meg élősúlyban, kilóját negyvenhat pfenigért, mivel hiányzott emlős gyűjtemé­nyéből a kelet-európai anyós- fajta. De annak ellenére, hogy egy személlyel keve­sebb állt előttem a sorban, néha kilenc óra is elmúlt, mire feltűnt az úr asztala fehér süveges szakácsokkal. A kimérést igen kimérten csi­nálták. Valamennyiünket megvizsgált elölről, hátulról, oldalról az ügyeletes hogy nem reggeliztünk-e már vé­letlenül, csak azután bólin­tott, hogy bögrébe csurrant- hat.ják a kávét. Karolát még az sem rettentette el, hogy halottkémnek neveztem eze­ket, az urakat. Ö boldogan tartotta oda szemlére a bal orcáját, a jobb orcáját, ledér módon még a kezét is csípő­re lette, mégsem kapott dup­la reggelit, engem viszont udvariasan kezeltek a fel­ügyelők. nehogy vért ontsak féltékenységemben. Gyakran megesett. hogy lecsúsztunk a reggeliről, a hiú remény mialt. Ilyesmi akkor fordult elő. amikor sorállás közben bekiáltottak: szemlére, magyarok! Karola mindig elsőnek rohant az udvarra Takaros alakzatba fejlődtünk az összes láger­lakóval együtt és döngö szív­vel vártuk, megfelelünk-e a válogató igényeinek. Különfé. le elegáns urak néztek mé­lyen a szemünkbe. Plőttem mindegyik megállt. Terme tem, amely, egy kgfferhjvaly erejére enged következtetni, bizonyos illúziókat keltél! Az egyik ilyen úr is. miután kitápászkodott kocsijából és unottan körülnézett, egyene sen engem szemelt ki a dísz­sorfalból. Ugyanilyen unottan mepmarkolász*a haiókötél íz- maimat a tarkómon, a válla­mon, a karomon. A tolmács mint valami adjutáns, tisz­telettudóan állt vigyázzban. Természetesen, az úrnak a kérdései is unoUak voltak, csak a tolmács löszéit hoz­zam pattogón: — Ugye kényszermunkán fejlődtek kj ennyire az iz­mai? — Igen kérem. — Melyik internálótábor­ban törte a követ? — Követ egyáltalán nem törtem. Csak csákányoztam és lapátoltam. Szóval fegyenc volt egy kommunista építkezésen V — Azt éppen nem monda, nám. Hát akkor hol végez­téitek magával kénvszermun- kát? — Győrszentiván halárá­ban. — Ott is van internalótá­bor? — Nincs. — Beszéljen rövidebben, kevés az ideje a főmérnök úrnak. —. Ennél rövidebben? — Árulja el végre ponto­san-és világosan, hogy hol es mikor volt kényszermunkán ? *— Kérem. 1945 március l9-én Győrszéntivánon. Tankcsapdát ásattak velem a nyilasok a németeknek. Arra gondoltam, ezt a nagy gödröt azoknak kell majd betemetni, akik megásták. Tehát meg­szöktem. Azóta sem lapát, sem csákány nem volt a ke­zemben­(Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom