Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-02 / 279. szám

#•99. éeccmSer 5. KELET-MAGY ARORSZ A<5 s *m*t A nemzeti összefogás mérföldköve Emlékezik Szeged, — ott tartja ünnepi ülését a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsa — s Szegeddel együtt emlékezik és ünnepel az ország és a nép. Emléke­zik a negyedszázad előtti történelmi napokra, s ünne­pi érzelmekkel veszi szám­ba annak a politikának az eredményeit, amelynek meg­hirdetésével legjobbjaink azokban a sorsdöntő napok­ban az ország színe elé léptek. Huszonöt éve, december 2- án, Szegeden alakult meg a Magyar Nemzeti Függet­lenségi Front, s december 3- án a Dél-Magyarországban — amelynek szerkesztő bi­zottsága a kommunista Ré­vai Józsefből, a parasztpár­ti Erdei Ferencből, s a kis­gazdapárti Balogh Istvánból állt — megjelent a program is, amely felvázolta Magyar- ország demokratikus újjá­építésének és felemelkedésé­nek útját. A frontban tömö­rült Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazda- párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Polgári Demokrata Párt és a Szegedi Szabad Szakszer­vezetek képviselői hittel hir­dették: lesz magyar újjászü­letés! Szükség volt erre a hitre, erre az összefogásra, hisz valóban „Mohács óta nem volt ilyen súlyos hely­zetben az ország.” Sokan azt hitték azokban az idők­ben, hogy a nemzet végleg sírba száll, ám a nemzeti összefogás programja meg­mutatta az egyetlen kiveze­tő utat: „Ha a nemzet kí­méletlenül leszámol az or­szágvezetőkkel, ha minden becsületes magyar összefog a Magyar Nemzeti Független­ségi Frontban az új, élet­erős, demokratikus Magyar- ország felépítésére, ha a nép veszi kezébe az ország ve­zetését, akkor Magyarország nem volt, hanem lesz!” Ady forradalmi kímélet­lenségét, Széchenyi reformo­kat sugalló hitét ötvözte ösz- sze ezekben a mondatokban a kommunisták tudományos előrelátása, börtönök és bí­rófák edzette harcvállalása. Mert ezt a programot, a fasizmus és a háború ellen vívott harc idején a kom­munisták pártja dolgozta ki, hirdette meg. A kommunis­ták vezetésével jött létre az az összefogás, amely egész negyedszázados fejlődésünk alapvető tényezője volt, és a szocializmus teljes felépíté­séért vívott harc sikerének is záloga. Annak a politikának a meghirdetésére emlékezünk, amelyről egy ízben Kádár János így beszélt a fiata­loknak, akik számára mind­ez már történelem: „...pár­tunk politikája a munkás- osztály vezette munkás-pa­raszt szövetségre, az értel­miséggel való szoros együtt­működésre, a nép vala­mennyi haladó erejének tö­mörítésére épül. Más nyel­ven: a Hazafias Népfront eszméjére, a kommunisták és a pártonkívüliek szövet­ségére.” Senki sem állítja, hogy ez a népfrontpolitika az el­múlt negyedszázad során mindig töretlen volt. Sike­rek és balsikerek egyaránt szegélyezték a népfrontmoz­galom útját is. Ám a sike­rekből és balsikerekből egyaránt okultunk. Okult az országot céltudatosan vezető párt, s okult a történelmi ta­pasztalatokban szakadatla­nul gyarapodó nép. Amikor azt mondjuk, hogy nagy eredményeink csak a párt vezetésével jöhettek létre, ezt úgy is értjük, hogy azért, mert hatott és erősö­dött a munkás-paraszt szö­vetség, a kommunisták és a pártonkívüliek szövetsége. Ami kezdetben csak a kom­munisták és a kommunista párt ügye volt, az nemzeti üggyé lett, s a szocializmust építő Magyarország az egész nép közös műveként jött létre. Kilábalni a mélyből, s ami ennél is több: felemel­kedni! Ez volt a huszonöt éve meghirdetett program. Megvalósítottuk, s ennél, a mainál is többet, sokkal többet akarunk: új és új magaslatokat meghódítani. S ehhez ma már nemzetnyi hírünk és akaratunk van, s a felemelkedés útját sem egyedül járjuk. A Szovjet­unió, amely felszabadított, nem csak a halálos veszélyt túlélt nemzeti létünk lába­dozása idején támogatott bennünket, mellettünk van ma is, s mellettünk a test­véri, szocialista országok so­ra. A huszonöt éve bontakozó nemzeti összefogásra emléke­zünk s a szocialista nemze­ti egység erősítésén munkál­kodunk. S annyi balszeren­cse és oly sok viszály után ez az egység teremti meg azt a szebb és jobb hazát, amelyről ezer éven át any- nyi nemzedék álmodozott. A szövetkezeti tagok üdültetéséről tárgyalt a TOT elnöksége Hétfőn Szabó István elnök­letével ülést tartott a TOT elnöksége. A termelőszövet­kezeti tagok üdültetésének helyzetét és a fejlesztés lehe­tőségeit vitatták meg. Az elnökség megállapította, hogy legalább 600—700 ezerre tehető azoknak a tsz-tagok- nak a száma, akik a termelő­szövetkezeti törvény értelmé­ben fizetett szabadságra jo­gosultak. Egyre nagyobb a « ................. — tsz-tagok igénye a pihenésre, kikapcsolódásra. Jelenleg azonban a közös gazdaságok tagjainak mindössze 1,5—2 százaléka vehet részt szerve­zett üdültetésben. A kedvezőtlen helyzetnek elsősorban az az oka, hogy a tsz-ek nem rendelkeznek sa­ját üdülőkkel. Az elnökség szerint 50—100 személyes, ét­kezési lehetőséggel és klubbal ellátott üdülőépületekre len­ne szükség, de mivel a gazda­ságok rendelkezésére álló anyagi lehetőségei elaprózód­tak, nagyon kevés tsz-üdülő épül. Az elnökség javasolta a te­rületi tsz-szövetségeknek, hogy mérjék fel az üdülési igényeket, hozzák össze a partnereket és szervezzék meg a közös gazdaságok üdü­lőit. Helyes lenne az is, ha közös erővel nyaralókat bé­relnének és megszerveznék az üdülők közötti vendégcserét. Az ezeréves per eldőlt..." SZERKESZTETTE: BARBARITS MIKLÓS II. Kísértet járja be a nyírségi falvakat A Kisvárdai Lapok febr. 6-i száma ijedt hangon számol be a mozgalom terjedéséről (SZOCZIÁLISTA ÁLLAPO­TOK) : „Rosszul alkalmazott, hazug jelző a mai állapotaink ra a socziálismus. Nem socziá- lismus ez. hanem communisti ■ kus irányzatú lázongása a fel- heiült képzelmű tömegek­nek. ... A falvakban részletes térképekbe foglalták, melyik birtok kinek és hogy fog fel­osztatni. ... A fanatizmus oly nagy, hogy az elnök által ki­vett esküi megtörhetetlennek, Örök erejűnek hirdetik. A fa­lusi egyletek között megvan a kölcsönhatás. ... Az elvakult, elcsábult nép a helyzet urának tartja magát, vakon követi ve­zetőit s azokon kívül senkiben sem bízik, sem papjában, sem az elöljáróságba, sem a föl­desurába'. Hűséges, ven cselé­dek, ... bizalmas belső embe­rek, mind-mind elfelejtkeztek a múltról (!?) és vakon es­küsznek fel a szocialisták kö- oá. _ De megmozdult a birto­kos közönség is. Csütörtökön nagygyűlés volt itt, eljött úgyszólván minden nagyobb birtokos gazda...” A Bereg febr. 13-i száma arról ad hírt, hogy Varga Mihály b.—v.-ardói lakos a gyarmati vásárról ha­zatérve szocialistának vallja magát és arról beszél, hogy úgy lesz, mint 48-ban: feloszt­ják a földet.­A földbirtokosok félelme oly nagy, hogy egy részük de- putációt küld a miniszterel­nökhöz: a parasztok ellen kar­hatalmat. statáriumot, Várko- nyi „FÖLDMIVELŰ”-je ellen pedig a sajtószabadság korláto­zását kéri. A Nyíregyháza febr. 10-i cikke (A SZABOL­CSI DEPUTÁCIÓ) szerint túl­ságosan is sötét képet festet­tek a helyzetről, amelyben ..a személy- és vagyonbiztonság a legnagyobb mértékben meg van rendülve”. De — a „NYÍREGYHÁZA” köré tö­mörülő közigazgatási vezetők szerint — ezek az „urak nem mondottak odafent igazat” Kísérteiét láttak, mozgott is, meg is ijedtek nagyon, de egyéb baj nem történt és nem i* fog történni. Ellenben Sza­bolcsnálmegyét bekormozták úgy, hogy feketébb ma az urak által látott mumusnál. A kísértet pedig mozgott és mozog. Nyírkárászon január végény ténylegesen felosztot­ták a földet, karóval cöve- kelve ki a havas földön a par­cellákat. Vezetőiket letartóz­tatták és Kisvárdára szállítot­ták a börtönbe. „31-én este rémes hír terjedt el Nyíregy­házán. — A szocialisták Ka­rászban — mondotta a fáma — lázadásban törtek ki; meg­támadták Kisiárdát felfegy­verkezve; — a csendőr ség erőtlen a tömeggel szemben, — katonaság különvonaton rendeltetett ki a lázadás színhelyére, addig azonban véres összetűzés volt a szocia­listák és a csendőrség között, amelynek következményeként 4 szocialista véréi el fizette meg a merényletet.” A Szabolcsi Szabadsajtó febr. 6-i tudósítá­sa igyekszik csökkenteni a tömegmegmozdulás erejét és kiemeli, hogy „a kisvárdai já­rásbíró a csendőrség fedezete mellett az izgatott népet igye­kezett lecsendesíteni... Erre a karásziak azzal oszlottak szét, hogy másnap még többen jön­Á 24. óra utolsó percében Elmaradt egyesülés — Nem szabad félni az újtól várt ettől a Táncsics? Akik A Tiszadobra érkezőt egy termelőszövetkezeti major lát­ványa fogadja. Az országút szinte szénakazlak, gazdasá­gi épületek közé fut. Elég egy pillantás és lemérhető: a tisztád obi Táncsics Terme­lőszövetkezetnek jó volt az év. Legalábbis az állatte­nyésztés részére bőven tá­rolhattak takarmányt. Erősí­tette ezt a főkönyvelő is, de hozzátette, nem csak a meg­termelt termékekkel, de más vonatkozásban is gazdagod­tak. Közel 10 millió forint­tal nőtt az eszközállomány. Hűtőtárolót, szőlőfeldolgozót, gépjavító műhelyt, tehénis­tállót építtettek. Mi lesz jövőre ? A látogatás célja nem az volt, hogy az 1969. évi ered­ményekről beszélgessünk, mégis sok szót ejtettünk ró­la, de ebből talán elég az az általános fogalmazás: nem csak az időjárás, a ta­gok szorgalma is segített. Például a gyümölcsösben volt olyan kertrész, amely­nek almatermését 90 száza­lékban exportálták. De mi lesz jövőre? Nem jóslásképpen, hanem a meg­alapozott tervek alapján. Ugyanis a termelési beruhá­zási tervek már készülnek a termelőszövetkezetekben. Ki­derült, Tiszadobon nagy fá- ha vágták a fejszét, és er­ről muszáj beszélni. A termelőszövetkezet leg­nagyobb terve az volt, hogy a község három termelőszö­vetkezetét egyesítik. Ha si­kerül és a Táncsics, a Dó­zsa. valamint az Ujharcos egyesül, akkor 9 ezer hol­das nagygazdaság jön létre. Ilyen területtel, a terület­hez tartozó eszközökkel már lehetett volna mit kezdeni, új alapokat teremteni. Az egyesülés érdekében elő­készítő bizottságot alakítot­tak. A meggyőző érvek így szinte mindhárom termelő- szövetkezet valamennyi tag­jához közvetlenül eljutottak. Két termelőszövetkezet, a Táncsics és az Ujharcos tag­sága közgyűlés előtt megsza­vazta az egyesülést A Dó­zsa, a döntő pillanatban — mert a tagok nagy része nem jelent meg a közgyűlé­sen — határozatképtelen lett Nemcsak a Táncsics érdeke Egyesülni, vagy sem min­den termelőszövetkezetnek szuverén joga. Most már csak az az érdekes, mit ott gazdálkodnak tudják, hogy Tiszadob határa jó alap a korszerű és nagyméretű állattenyésztés kialakításá­hoz. Bőven van rét, legelő és olyan föld, amely kivá­lóan alkalmas nagy hozamú abraktakarmány termeszté­séhez. Erre lehet jövőt ala pozni. Az 1970-re készített terv is ezt tartalmazza. Fej­lesztik az állattenyésztést, fő­leg a tehenészetet. A Tán­csicsban a meglévő 180 fé­rőhelyet egy év alatt 438-ra növelik. A most 7 millió fo­rint értékű épületeket, be­rendezéseket 10 és fél mil­lió forint beruházással ki­egészítik, újabb istállókat, 126 férőhelyes borjúnevelőt épí­tenek. Ennek rendelik alá fokozatosan a növényter­mesztést is, mert földjük 48 százalékán takarmányt ter­mesztenek majd. Ez a Táncsics terve. Ere­detileg ez a község terve volt. Mindhárom szövetkezet további fejlődését szolgálta volna, ha egyesülnek. De nem egyesültek, mi lesz hát? A Táncsics vezetői szilárdak elhatározásukban, ha másképp nem tudják, megcsinálják saját maguk. Október elejétől a bölcső­dékben módszeresen készítik fel a gyermekeket a' télapó fogadására és a fenyőünnep örömeire. Versikéket, dalo­kat tanulnak és közben az izgalom megannyi élményé­vel találkoznak. Azután ahogy közeledik az ünnep, úgy nő a szorongás — de nem a gyermekekben, hanem a gondozókban. Hogy miért? Mert fogalmuk, sincs arról, hogy a nagy előkészítés után lesz-e olyan ünnepség, amelyen megemlékeznek tél­apóról, a karácsonyról. Ahol aktív a szülői mun­kaközösség, ott december ha­tig össze is jön valami, amit ajándékra lehet fordítani. A szülő szívesen nyúl a zse­bébe, hiszen gyermekéről van szó. Aztán közeledik a karácsony, amikor nőnek a családi kiadások, és már meggondolandó, hogy újra pénzét kínálja a papa, vagy a mama. Pedig elkelne, Sót már el is kezdtek, mert a tehenészetben folyamatos a gümőkór-mentesítés és ahogy mondták, a 24. óra utolsó percében láttak hoz­zá. Kibírják valahogy a be­ruházási terhet is, mert csak egyszer kell szorítani a nad­rágszíjon és később kamatos kamattal megtérül minden. Tapasztalatból tudják. Há­rom év-e mérleghiányosak lettek, vészjelző volt. Figyel­tek rá és átalakították a vetésszerkezetet. ú.i munka­díjazást vezettek be. Nem volt könnyű, de haszonnal járt. Azt a tanulságot von­ták le belőle, nem kell fél­ni az újtól. „Aki most elmarad../* A tiszadobi Táncsics Ter­melőszövetkezetben folyta­tott beszélgetésnek volt egy tanulságos záró mondata, a termelőszövetkezet elnöke fo­galmazta meg: „Aki most elmarad, az a hátrányát ne­hezen hozza be.” A jövő évi tervek készítésénél erre valóban nagj'on kell ügyel­ni. Seres Krnő mert bölcsődéink költségve­téséből teljes egészében hiányzik a keret, mely a karácsonyt szolgálná. Pedig csak néhány forint­ról van szó. Egy karácsony­fa — méteres — 20 forint. Rá a cukor 22. A clísz, sok évre elegendő, maximum 100. Erre viszont sehol nincs pénz. Jön újra a szü­lők „aktivitása.” Mert fe­nyőfa nélkül a karácsony mitsem ér. Adakozik miiv denkj szívesen, ha van ér­telme. De felvetődik a kér­dés: miért nincs erre a ne­veléssel összefüggő célra né­hány forint? Rendelet tiltja, hogy a szülőtől pénzt kérjenek. Ren­delet szabályozza viszont azt is, hogy a gyermeket nevel­jék. Ha ezt az ellentmondást közös nevezőre hoznák, szép ajándék lenne — gyermek­nek és bölcsődei dolgozónak egyaránt fb.) MEGJEGYZÉS Nincs rá keret? nek... A kisvárdai járás fő­szolgabírója éjjel sürgönyzött katonaságért az alispánhoz, aki legott intézkedett s más­nap, különvonaton, Nyíregy­házáról egy század huszárság ment Kisvárdára. A karásziak meggondolták a dolgot, s a huszárokkal nem mertek szembeszállni.” Természetesen azt sem mulasztja el a lap, hogy megjegyezze: a karászi­ak jól bepálinkázva vonultak a járásbíróság elé. Karászon azonban nem csendesedett el a lázongás. Amikor báró Fei- litsch Berthold főispán (aki­nek családjából származott a másik báró Feilitsch Berthold, az Etelkezi Szövetség kapitá­nya és szürke eminenciása, a púpos gnóm, aki csak Szálasi alatt vállalt nyilt politikai szerepet: házelnökséget) kör­utat tesz a lázongó falvakban, Karászon a csendőrség kény­telen fegyverét használni és szuronnyal megsebesít egy asszonyt. A falu népe Döghén agyonveréssel fenyegeti a fő­szolgabírót; „Gyüre községben veres nyakravalóval fenyeget­te a tömeg a birtokosokat... Pát- rohán a községházát törte fel a nép (a telekkönyvek miatt B. M.)... Mándokon f. hó 5-én oly nagy fegyveres tömeg vonult fel, hogy 14 emberből álló rend­őrcsoport sem mert az ellen ac­tive fellépni...” (Kisvárdai La­pok febr. 13.) „Székhelyen Fried Dániel birtokos cselédei valamennyien felcsaptak szo­cialistáknak s megtagadták a munkát azzal az indokkal, bogi gyűlésbe kell menniük. ... Karászon még mindig tart az izgatottság. Kardos kisbí- rónak a feleségét erőszakos ellenállás miatt 3 csendőrszu­rony sebezte meg. Sebeibe pár napra belehalt.” (Nyíregyháza, febr. 17.) A jelentések sze­rint „nagyon veszélyeztetett helyek” még: Papp, Eperjes­be, Bezdéd, K-Apáti. Karászon kívül letartóztatásokra kerül sor Mándokon (4 személy), Pappon (Gonda Lajos szocia­lista vezér) és még néhány községben. A főispán szigorú­an meghagyja. hogy Sajtos szocialista vezért kerítsék elő. Szerte a vármegyében új csendőrőrsöket állítanak fel. Báró Feilitsch kíséretében vé­giglátogatja a lázongó községe­ket Jablártczy csendőr tábor­nok, Reiszle ezredes és Szilá­gyi őrnagy; Perjéssy nagyvá­radi és Meszlényi aradi ügyé­szeket ideiglenesen Nyíregy- hára helyezik kisegítőnek a helyi bírói testület mellé. A képviselőházban Darányi földművelésügyi miniszter foglalkozik a szabolcsi föld­munkás mozgalommal. A Bu­dapesti Hírlap tudni véli, hogy „a kormány el van ha­tározva a legerélyesebb intéz­kedések megtételére, sőt ko­molyan foglalkozik azzal a gon­dolattal is, hogy az esetleges nagyobb bajok megakadályo­zására Szabolcs megye terüle­tén, sőt más vidéken is, hol ez megokoltnak és szükségesnek látszik, ne léptessen-e életbe a közbiztonság megóvására rendkívüli intézkedéseket Ilyenül elsősorban a statári­um alkalmazását vette terv- ' be.” (Szabolcsi Szabadsajtó át­véve a Budapesti Hírlapból, 1898. febr. 13. „STATÁRIUM A SZOCZIALIZMUS EL­LEN”.) Az államhatalom intézkedé­sei elég erőseknek bizonyul­nak ahhoz, hogy a nyilt moz­galmat letörjék. 1898. febr. 20- án a Kisvárdai Lapok cikk­írója már nyugodtabb légkör­ben írhatja le, hogy a mozgó­sított karhatalom miatt csönd van, bár ez a csönd feltehető­en csak a felszínen van, a mélyben biztosan izzik tovább az elégedetlenség parazsa A letartóztatott vezérek és a mozgalom többi résztvevői ügyében folynak a vizsgála­tok, de azok „sikerét nagyon megnehezíti a nép összetartá­sa, a felesküldött titoktartás, s a terrorismus: aki akar- sem mer bizonyítani. Az egyletek­nek nagy hatalmuk van a tö­meg fölött. ... Közeledik a ta­vaszi munka. Gazdáinkra nem könnyű napok várnak”. Nem lesz elegendő munkáskéz a karhatalom ellenére sem a nép ellenállása miatt — pa­naszkodik. Célként jelöli meg, hogy a rend külsőségei­nek helyreállítása után a mun­kaerőhiányt kell megoldani. (A NAPI KÉRDÉS) (Folytatják*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom