Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)

1969-11-15 / 265. szám

HW. november W.

RELCT-KAGYAROaSZÁd

I. t*M

Mindig csak a szabályozók?

Tapasztalatainkat hasznosítjuk

Szovjet vendégekkel a nyíregyházi járásban

Szovjet vendégeink a rakamazi Győzelem Termelőszövetkezetben tanulmányozták az alma csomagolását. Hammel József felv.

Olvasónk írja:

103 milliós forgalom 9 hónap alatt

Az emberi cselekvés fő mozgatórugója az érdek. Következésképpen társadalmunk és gazdaságunk tömeges jelenségei, fejlődésének tendenciái — akár kedvezők azok, akán kedvezőtlenek — az érdekviszonyok közvetlen és áttételes hatásaira vezethetők vissza. így vagyunk a reform különböző jelenségeivel is. örülünk, hogy kedvezőbben alakul az ország külkereskedelmi helyzete, mint előzőleg tervutasításra, központi direktívára bármikor. Közben azonban a tavalyihoz képest egyes területeken romlott a hazai áruellátás. örülünk, hogy végre csökkent a népgazdaság készletnövekedésének üteme. De nem örülünk, hogy az üzletek készlete, s főleg a keresett cikkek választéka is lényegesen csökkent. A bázisbérszabályozással is kissé túlsóztuk a levest. A vállalatokat olyannyira sikerült a foglalkoztatás növekedésében érdekeltté tenni (a reform bevezetése előtt a munkanélküliségtől féltünk), hogy jelenleg számos területen munkaerőhiány okoz gondot és nem kis veszteséget.

A felsorolt eredmények éppen úgy, mint a hibák, lényegében az új mechanizmus szabályozó- és érdekrendszerében lévő pontatlanságok tükröződései. Az alapelvek, sőt a fő szabályok is kiállták a gyakorlat próbáját, a részletek azonban finomításra szorulnak. Ez természetes és senkit nem ért váratlanul. Bonyolult gépezet a gazdaság, beszabályozása nem is sikerülhetett egyszuszra. De vajon több lépcsőben, sorozatos finomításokkal elképzelhető-e olyan szabályozás, amely minden vállalat valamennyi döntésinek megannyi vonatkozását közvetlenül a legcélszerűbb irányba befolyásolja? Ezt ugyanolyan naivitás várni. mint azt hinni, hogy az elektronikus agy valaha is feleslegessé teszi az emberi gondolkodást.

Az ilyen mechanikus nézetekkel azért szükséges foglalkozni. mert mostanában divatos minden hiba láttán kizárólag a szabályozást okolni. Gyakran a közgazdasághoz értő és a hibát vétő vezetők is élnek ezzel a módszerrel. Kévés a szén és a cement a TÜZEP-telepeken? Nincs e!"s o’a^'ályha és olcsó téli - kábák? Leválik a gverekcipő talpa? Csak drágább WC-pa- plrt vagy flanelt lehet kaoni? Ilvenkor gyakran a szabályozásra hárítanak a szakemberek, s a reformot emlegetik a kárvallott fogyasztók. Pedig nincs olyan mechanizmus vagy. szabályozó rendszer, amely a vállalatok piackutató szervezetei helyett képes lehetne pontosan számba venni a várható szükségleteket.

A szabályozó rendszer finomításától joggal várhatjuk, hogy elejét veszi néhány, a helytelen ösztönzésből adódó gyakori hibának, például a kereskedelem indokolatlan készletcsökkentési törekvésének. De nem várhatjuk, hogy sok ágú, összetett feladatok esetén a Vezetők helyett igent vagy nemet mond, számba

veszi valamennyi lehetőséget és kiválasztja a legjobb megoldást. A jelen és a jövő, a vállalat és a népgazdaság, a kollektíva vélt és tényleges érdekei kisebb-nagyobb mértékben az új mechanizmusban is ütköznek. Az elemzés, a döntés jogát és felelősségét nem lehet tehát a vezetőktől elvitatni.

Nem szabad elfelejteni, hogy vannak vezetők, akik szakmailag irányító, szervező és elemző képességek dolgában vagy éppen morálisan nem gépesek felzárkózni a nagyobb vállalati önállósággal és az új helyzettel járó feladatokhoz. Úgy döntenek például. mintha az új hatáskör korlátlan szabadságot jelentene — a gazdasági célszerűségtől függetlenül — s ezt is és akár az ellenkezőjét is határozhatlak. Valójában pedig a sokféle lehetőség közül — minél megbízhatóbbak a döntést előkészítő módszerek. annál inkább — csak egyféle megoldás lehet optimális, igazás célravezető és hasznos. S a minden szempontból rátermett vezető képes megtalálni ezt, és kiállni érte akkor is. ha az népszerűtlen. ha ma csupán befektetést. áldozatot igényel, s holnap. holnapután fizet.

Vagyis a hibák, a negatív jelenségek okainak megoldásához néha kevés az egyis- meretlenű egyenlet. Mert nem mindig a szabályozó eszközökkel van baj. Előfordulhat, hogy a hiba a vezető „készülékében” van. Lehet is, kell is a gazdasági szabályozás, a reform esetleges fogyatékosságait bírálni, de ha szükséges, nem szabad félni a személyi konzekvenciák levoná- , sától sem. Végül is a gazdasági reform sikere emberektől, nem utolsó sorban hozzáértő vezetőktől függ.

(K.)

Mint arról lapunkban már hírt adtunk, e hét keddjén a szovjet Kárpátontúlról Lupák Andrej Andrejevics, a técsői járási pártbizottság első titkárának vezetésével egy öttagú mezőgazdasági delegáció érkezett megyénkbe. A küldöttség a csütörtöki napot a nyíregyházi járásban töltötte. Első állomásuk a Kemecsei Állami Gazdaság volt, ahová a delegációt elkísérte Alexa László, a nyíregyházi járási párt- bizottság első titkára, Vincze József, a járási tanács vb elnöke, Oláh János, a megyei pártbizottság munkatársa és Nyitrai Miklós, az állami gazdaságok megyei igazgatója.

A gazdaságban Kicska Antal igazgató tájékoztatta a vendégeket. Sűrűn jegyezték a gazdaság eredményeit. Keme- cse jó példát mutat az szomszédos termelőszövetkezetéknek, de az állami gazdaságok között is állja a versenyt. Például a három évvel korábbi búzatermésüket majdnem megduplázták, az akkori

13—15 mázsával szemben az idén 23 mázsás átlagtermést takarítottak be. 100 vagon kenyérgabonát adtak közfogyasztásra, burgonyából 120 vagonnal, a dohánytermésük 500 mázsa körül van.

A vendégeket különösen érdekelte a gyümölcstermelés, annyira részletesen, hogy külön megkérték az igazgatót, ismertesse a telepítéstől a szüretig az alkalmazott agrotechnika minden mozzanatát, a permetezési fordulókat, a használt vegyszereket és így tovább. Megjegyezték, hogy a

kishatárforgalomban szívesen vennék, ha a szabolcsiak jonatánoltványokat is szállítanának.

Külön téma volt a kukoricatermesztés, annak gépesítése, ahol a vendégek is elmondták módszereiket. Megelégedéssel vették tudomásul, hogy az utóbbi 3 évben 30 százalékkal nőtt a gazdaságban a bruttó termelés, ugyanakkor a dolgozók bére is szépen emelkedett, mintegy 13 százalékkal.

Megtekintették a vendégek a most épült modern szarvasmarhatelepet. Örömmel hallgatták a íőállattenyésztő válaszait, aki többek között ismertette, hogy a szarvasmarha-tenyésztés mintegy másfél millió nyereséget hoz a gazdaságnak. Ezenbelül.a tejtermelés is igen jövedelmező Sokáig időztek az infralámpák alatt nevelt borjaknál, majd a gazdaság vadrezervátumának szaporííótelepét tekintették meg.

A délutáni órákban a rakamazi Győzelem Termelőszövetkezetbe látogattak. Itt elsősorban a 200 vagonos hűtőtárolót tanulmányozták hosszasan. Megtekintették a válogatószalagnál a szovjet exportra menő alma csomagolását, majd a hűtőkamrák gépesítését, berakodási technológiáját tanulmányozták.

Este a szövetkezet kultúr- házában a tsz párttitkára, Beregnyei Miklós és Héri László főagronómus tájékoztatta a vendégeket a gazdaság jelenlegi helyzetéről és távlati terveiről.

örömmel hallgatták a küldöttség tagjai, hogy a szovjet tapasztalatok felhasználásával épülő II. tiszai vízlépcső milyen változást hoz a rakamazi szövetkezet életében. A gazdaság 3000 holdat von be öhtözésbe. Öntözéses lesz a gyümölcstermelés, a kukorica-, burgonya- és a cukorrépa-termesztés. Tovább fejlesztik a takarmánytermesztést, így egy 600 darabos tehenészetet tudnak létesíteni. Az almásgyümölcsösüket nem szaporítják, viszont 150 holddal növelik a bogyós és csonthéjasok területét. A zöldségtermelést a jelenlegi 90 holdról 500 holdra emelik. Mind ez summázva azt jelenti, hogy a jelenlegi 57 milliós évi termelési értéket 1974-re 100 millióra növelik.

A rakamazi tervek, eredmények ismertetése után kicserélték tapasztalataikat a szövetkezetben, illetve a kolhozokban folyó pártmunkáról, termelési, vezetési eljárásokról. Végül azzal váltak el a vendégek, hogy a tapasztalatokat otthon hasznosítani fogják. Hasonlóan nyilatkoztak a rakamazi vezetők is, akik eddig is sok szovjet módszert, gépet, vetőmagot ismertek már meg.

*

A megyénkben tartózkodó delegáció ötnapos tapasztalat- cseréje ma véget ér és visz- szautaznak Kárpátontúlra. Hasonlóan ma érkezik vissza a Kárpátontúl mezőgazdaságát tanulmányozó szabolcsi küldöttség is.

Cs. B.

A Nyíregyházi ÁFÉSZ ellátási területéhez tartozó 13 egység — amelyek hivatottak ellátni a lakosságot élelmiszerrel, ruházati és vegyesiparcikkekkel — ez év 9 hónapja alatt több mint 103 millió forint értékű árut hoztak forgalomba. Az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva az összforgalom 47 %-kal megnövekedett. A Búza téren április 29-én megnyílt új ABC nagyáruház ezt az eredményt jelentősen előmozdította. örvendetes, hogy a tartós fogyasztási cikkekből nagymértékű forgalomnövekedés állapítható meg. Mintegy 11 és fél millió forint értékű áru került a vásárlókhoz. Egyre többen veszik igénybe az OTP hitelakcióját, melyet bizonyít a 115%-os emelkedés is ezen a téren. Az emelkedést jelentősen befolyásolta, hogy a vásárlásnak ezt a formáját a termelőszövetkezeti tagok- is megkedvelték — közölte Ki s Lajos, az ÁFÉSZ áruforgalmi főelőadója.

Szociális épületek 1,8 millióért Nyírbátorban

Óhatatlanul összehasonlítják a múltat és a' jelent ai Szövetkezeti Áru és Anyagellátó Vállalat — VOSZK — nyírbátori palackozó telepének dolgozói. Éveken át úgy dolgozott a telep 70 munkása, hogy a legelemibb szociális létesítmények sem voltak biztosítva. Utóbb a vállalat saját erőforrásaiból X millió 800 ezer forintos beruházásra szánta el magát. Ebből a pénzből a legtöbbet a dolgozók munkakörülményeinek megjavítására fordították. Egy új szárnyépületet emeltek, amelyben helyet kapott az ebédlő, a hozzá tartozó konyhával. Az ebédlőben új asztalok. bőrüléses székek várják az embereket. Kazánházat is építettek. Ez látja el meleg vízzel az öltözőket, ahol zuhanyozhatnak, mosakodhatnak.

Az üzemépületet szintén rendbe hozták. Különválasztották a raktárt és palackozó helyiséget, modernizálták a pincét, a tárolótartályokkal.

Szeberényi Lehel:

Pesti kislány falun

Barátom fruska lánya kíméletlen őszinteséggel — ez korral jár — elmesélte egy téli vakációját, amit a rokonoknál, a Dunántúlon töltött.

— Bájos dombvidék — bólintottam.

— Bájos? — szólt ő. — Unalmas földek. Szürke meg barna földek. Ahogy a vonat a városkát elhagyja, fázik az ember kinézni. Mintha mmden szántás volna, szántás és szántás. Egy sivatag, egvformaság. A szél száguld Kérded magadtól: emberek laknak ott? Van ez a pusztaság, és benne házak. Sehol se látsz utat. Embereket se látsz. . Csak a házakat látod, hogy magukban állnak... És a legtöbb falu olyan egyforma: van a régi rész, aztán kü lön az újtelep, aztán a tsz- épületek.

— Sok új ház...

— Sok. De annyi közöttük a vakolatlan. Úgy látszik, elfogyott a pénzük. Vagy nem is fontos nekik. Elgondoltam, hogyan lehet ott élni! Talán soha nem is mennek sehova. Talán ki se mennek télen i házakból. Hogy bírják ki, a világtól elvágva?

— Ott születtek és éltek a nagyapáik is. Szép dombvidék.

— Sehol egy fa. Egy fái nem láttam.

— És a telefon oszlopok?

— Persze, az is fa. . De úgy hidd el, ami még volt, azt is

kivágták. Mindig összerázkó- dok, mikor a vonatból leszállók, hogy végig kell menni azon a hosszú, unalmas utcán. Nem tudom, miért vágták ki a gesztenyefákat. Egyszer va- ' laki kitalálta és mindenki kivágta a maga háza előtt. Az mondták: elfogja a világosságot, meg terjeszti a nedvességet. És hogy odahúzza a villámot. Azóta csupasz az utca. Az egyik ház olyan, mint a másik.

— Szóval pokolian unom. Egy utca az egész, egy kopár domb hátán.

— Az ember bárhol tud magának otthonosságot teremteni. Ettől ember az ember.

— Szép kis otthonosság! Látnád az udvarokat.

— Ott sincs fa?

— Fa?!

— De virág van?

— Virág? Gyep. Olyan göndör, foltos gyep, amit a tyű kok, kacsák szeretnek.

— Páré.

— Az. Egy ecetfájuk azért van. Egyetlenegy. Olyan saí\nya. Nyáron az alatt aprít,r a tűzrevalót. Meg ott van a fűrészelő.

— Ecetfa? A leghaszontalanabb a fák közt. Még árnyékot sem ad.

— No ugye. Én se számítom fának.

— És milyen a ház belül?

— Három szobájuk van. Mindenütt annyi van. Egy hosszú gang fut előttük, de csak a középső szobába nyílik onnan ajtó. A két szélsőbe meg a középsőből. Ezt úgy is hívják: átjáró szoba. Balra van az ünnepi szoba, jobbra -meg amiben laknak. Az átjáró szobából nyílik még a konyha. Ebben van az új konyhabútor. De itt sohase főznek, ezt csak mutogatják. A gang végén főznek egy kamrában. Ott nem lehet kibírni a zsirszagot, minden úszik a zsírban. Bármit megfogsz, csupa zsír lesz a kezed Ilyenkor télen az egész ház, mint a jégverem. Hidegebb van, mint kint, mert még azok a hideg falak Is hidegítenek. A lakószobában van csak kályha, mindenki ott tartózkodik. Ha ki akarsz lépni az átjáró szobába, hogy a hosszú gangon az igazi konyhába juss, ahol főznek, előbb meg kell emberelned magad. Van még egy kis helyiség, abból fürdőszobát akarnak.

— Fürödnek is benne?

— Nem ott. A lakószobában, teknőben.

— Hát ezt honnan tudod?

— Mert a szomszédnak már van és azok is a lakószobában fürödnek, teknőben. és fi- gyusz, konyha* is van, mégse ott főznek. Uj bútorukat nem használják. . . Ja, még ezt nem is mondtam. Az ünnepi szobában helyezték el a modern bútort. Az a világos. a legdrágább, ami létezik. Nekem ugyan nem tetszik, mert azért nem elég modern, s a francia ágy fel van stószolva dunyhával. De abban sose alszik senki. Azelőtt is új hálószobabútor volt itt, de az már most kiment a divatból, tudod, azok az ormótlan, sötét, politúros bútorok, gömbölyű szélűek. Most azokat átvitték a lakószobába, ami pedig a lakószobában volt, felvitték a padlásra.

— S ott élnek abban az egy szobában, ott is alszanak, annyian?

— A mamának minden este beviszik a szalmazsákot, reggel pedig kiviszik. Nem fér már oda fekhely.

— És ha jön valaki hozzájuk, azt a tiszta szobába viszik?

— Figyusz, megvan, hogy ki meddig mehet. Az ünnepi szobába senki se mehet. Csak nyáron az egyszem lányuk a barátnőivel, amikor nem kell fűteni. Ott vannak a játékjai is, a háromajtós szekrényben. A lakószobába mehet, de csak a jó ismerős. Más falubeliek oda nem mehetnek, azokat az átjáró szobában ültetik le.

— És télen is?

— ... Télen nemigen jár senki. Ők se járnak sehova. Benn vannak a házban, a lakószobában, és szaladgálnak a gang végébe, a konyhára. Ott sül. meg fő egész nap a zsíros hús. Ok mást nem esznek, csak húst. Mindennap sok húst. csöpög a zsírtól. És néha, hogy mégse mindig hús legyen, rántottét esznek soksok tojásból. Ha összenyomod, csurog belőle a zsír. Én még nem láttam, hogy krumplit ettek volna, vagy valamit a húshoz, legfeljebb egy csöp- pecske mártást. Már az első nap olyan súlyos volt a gyomrom, hogy nem bírtam aludni. És ez a súlyosság nem múlt el, míg ott voltam. Van nekik ez a tízéves lányuk. Olyan kis sápadt, beteges. Hát azt látnád, mennyire válogat. Csak a kolbászt eszi, meg a rántott húst. Talán életében nem evett egy főzeléket, a tejet a világ kincséért meg nem inná. Az a házból soha ki nem megy, csak az iskoláig, meg

vissza, de most még iskola se volt. Reggel felül az ágyban, ránéz az órájára és kiabál: „Mama, kezdődik az adás!” S akkor a mama besötétít, és hiába, hogy nincs gesztenye- fa, egész délelőtt nem süthet be a nap. és nem lehet semmit se csinálni a szobában, mert Adrienne a televíziót nézi, míg van benne kép. S akkor átjönnek a barátnők, azok is egyszemek, és mindegyik a maga játékával játszik.

— És az öregek mit csinálnak egész nap, abban a téli időben ?

— Ok is a televíziót nézik*' és sütik a húst, vagy fát aprítanak, vagy az állatoknak adnak enni. De csak az asz- szonyok. István a tsz-ben van délutánig. Amikor hazajön, leül a csatos üveg mellé. Saját nova borukat iszogatja és nézi a televíziót. Megiszik két litert és mindig beszél közben, majd szét lehet menni. Másnap reggel rettenetesen beteg, marja a gyomorsav. Akkor megiszik két liter kávét Délre valahogy elmúlik a gyomorsava, délutánra el is felejti és megint jön a csatos üveg. Előfordul, hogy együtt jajgatnak a mamával. Öt az epe bontja, meg a máj.

Tovább is beszélgettünk, ám hosszú lenne leírni.

Sokat tudok a mai faluról* s a régiről, de most úgy gondoltam, nem árt néha köl-- csönvenni az ifjúság szemét, .