Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)

1969-11-15 / 265. szám

1. ©Mal KELET-MAGYARORSZÁ» IMA. novambtf fC I Szülők fóruma Ezt láttad otthon ? Tipikus szemrehányás. főként fiatalok hallják, lelkifröccsök Ízesítőjeként. Olykor an­nak szájából, akit valódi és nagyszámú fröcs- csők ösztökélnek dörgedelmekre. Mondjuk — apjuktól! Helyben vagyunk, a család: taszító és vonzó példák szülője. A nagyobb család, a szülők, testvérek mellé sorakozó rokonság még inkább az. Kevés olyan ember van, aki egész életén át ne hordana magában jó és rossz emlékeket arról, hogyan, miként volt ez meg az otthon. A családban. A két szülő, a szülők és a gyer­mekek között. Testvérek békés vagy békétlen eg', üttélésében. A szőkébb vagy kiterjedtebb rokonságban. Az egyént a társadalomba vezető úton a család indítja el. A rossz, „röppályáért" sűrűn kaphat szemrehányást. A rossz indításrój leg-, többször hallgat a fáma... Vaskos papírköteget lehetne teleírni kér­désekkel. Mi az igazi tisztelet: a vak engedel­messég vagy a józan mérlegelés? Okos dolog-e szeretet címén az egymással szembeni kriti­kátlanság? Meddig terjedhet a megértés, az egymáshoz való igazodás, mint a családi bé­kesség egyik feltétele, s nol kezdődik az egyé« niség feladása, a személyiség jogairól való le­mondás? Lehet-e őszinte légkör abban a csa­ládban, ahol a rokonoknak, ismerősöknek nem valódi arcukat mutatják? Szabad-e megkíván­ni a gyermektől, hogy szülei útját., életét má­solja? Létezhet-e családon beiül, s kivételt nem ismerő egyenjogúság? Hol a határ szigo­rúság és gorombaság között? Sok a kérdés, s ma még kevesebb a meg­nyugtató felelet. Pedagógusok, pszichológusok, szociológusok kutatják, keresik a válaszokat^ de ez aligha elegendő. Minden családnak ke­resnie kell, mert sok-sok kérdésre csakis ma­gok adhatják meg a sajátosságaiknak nem'el­lentmondó feleletet. Nincs két egyforma csa­lád, ahogy két egyforma ember sincsen. \ magunk hibáira nem mentség mások l t'ása. Ami az egyik családjában föl sem tű­nik. a mi családunkban hetekre megmérgez- : heti a légkört A személyiség jogainak tiszte­lete-e az, ami alapot teremt a család, szülők és gyermekek, testvérek harmonikus együttélésé­hez. Jog a? önálló véleményre, a vitára, jog arra, hogy a család életének keretén belül megőrizhessem egyéniségemet. Apa és fia vi­tája csak akkor hiba, ha valamelyikük hamisat képvisel, s ahhoz konokul ragaszkodik. Anya és lánya között is csak akkor bántóak a vil­longások, ha akarnokság. s nem a belátás csi­holja azokat. Lehet tehát vita a családban? Kell, hogy legyen. így alakul ki a közös nyelv, jön létre a megértés, a kölcsönös megbecsülés. Tiltásokból nem lehet életformát emelni, parancsokkal nem lehet embert nevelni. Még­is: a családokban sok van mindkettőből. X gyerek, aki mindenre csak azt hallja, nem szabad, ne csináld, végül már azt sem veszt komolyan, amit kellene. A fegyelmezel len in­dulatok, a türelmetlenség hamis tanácsadó. A rosszul értelmezett tekintély falat emel, a gyermeki dacosság nevetségessé teszi azt is, amiben igaza van. önmagunkkal kell tehát kezdenünk, a saját pici portánkkal, s csak azután „átkiabálni” a szomszédhoz, szülőhöz, testvérhez. Sajnos, a családban sem ritkaság az, ami a társadalomban: mindig a másik a hibás, mindig mások mulasztottak, tévedtek.. Nehéz lenne eldönteni: hennét hová plántáló- dott át ez az elpusztíthatatlannak látszó rossz szokás...? A családok belső élete, harmóniája vagy feszültségtől terhes légköre alapvetően a szü­lőktől függ. Ök, a tapasztaltak, az életet már minden, színében ismerők lehetnek legjobb segítői gyermekeiknek, de rossz példává is vál­hatnak: egymás közötti csúnya veszekedéseik­kel, a világgal szembeni alakoskodásukkal, tet­tek és szavak különbözőségével. A jellem, a megértő, de igazságosan szigorú elme a vér szerinti példaképet minden értelemben példa­képpé teszi a gyermek szemében. S akkor le­sütött tekintet nélkül hallgathatja, vállalhatja: igen, ezt látta otthon. Ezt látta, s mert von­zó volt, követte... (M> Gárdonyi Géza: i4 láthatatlan ember Képregény változat: Cs. Horváth Tibor, Korcsmáros Pál ÜL jövő szombati számunkban folytatjuk,) GYEREKEKNEK Törd a fejed! Nagymamát I •• I« | ff koszonto Csillogó dér-haja őseülően szőke, ezüstté a gondok milljó pókja szőtte. Mély redöket véstek arcára az évek, de nagy életkedvét soha nem törték meg, Mindig talál munkát, nsjn ül le egy percre, ha bent nincsen dolga, már indul a kertbe. Hányszor megcsodáljuk: hogy bírja! Hogy győzi?! — No, meg ahogy ő főz, nem tud senki főzni. Apró unokái mind hozzá kerültek és ő becsülettel fölnevelte mindet. Csendben tűrte sorsát, fel sohasem lázadt — szeressétek nagyon, ó, a nagymamákat! Homlokát csókolnám, de csak kezét érem, mellette magamat oly kicsinek érzem! Drága kis nagyanyám, élj még sok szép évet, meleg-kék szemedben nevessen az élet!... Krecstnáry László vízszintes : 1. Megfejtendő (harmadik négy­zetben két betű). 6. Helyet fog­lalt. 7. Verssorvégi összecsöngés. 8. \ issza: csermely. 9. Néma né­niké!!! 11. Felfog. 12. N + fő­zelékféle. 14. Ama helyre. 1(5. Megfejtendő. 18. Kettőzve szülő. 20. Érzékszervével felfog. 21. Nát­rium ^egyjele. 22. Friss. 24. Léte­zik. 25. NÉTI. 27. Földbe vetik + K. 28. Világvárosok ivóvizét fer­tőtlenítik vele. 29. Szülő. FÜGGŐLEGES: 1. Némán néznek!!! 2. Ut (má­sodik kockában két betű). 3. Béke, oroszul. 4. BM. 5. Azonos mássalhangzók. 6. Megfejtendő. 10 KEE. 11. Kérne részel 13. Azonos mássalhangzók. 14. Ke­vert tea! 15. Női név. 17. Menés igéje. 19. Ritka női név. 21. Meg­fejtendő. 23. Győri sporteivesü- let rövidítése. 24. Létezik. 24* Európai nép. 27. E napon. Megfejtendő: Vízszintes 16.. függ., 21., 4* vízszintes 1. Múlt heti megfejtés: — JÓSA EMLÉKTÁBLA AVA­TÁS — Könyvjutalom: Rácz Izolda Nyíregyháza, . Vécsey u. 50 fsz. Ling Frigyes Rohod, Henyusz Zsuzsa Gáva, Vasút út 7. A halászfiú meg a csodatükör É s gy szép napon az öreg j halász elindult fiával a tóra. Olyan bőséges volt a fogás, hogy nem volt elég edényük, amiben a zsákmányt hazaszállítsák. Az öreg ha­lász elment edényekért, a fiát meg otthagyta, hogy addig vigyázzon a halakra. Amint a a fiú nézegette a gazdag zsákmányt, egyszer csak egy csodálatosan szép kis halacs­kát pillantott meg. — Milyen kár kifogni ilyen szép kis halat — mondta, az­zal fogta és visszadobta a víz­be. A halacska megfordult, ki­húzott egy szálat az uszonyá­ból, odaadta a fiúnak és így szólt: — Rejtsd el jól! Ha bajba kerülsz — gyere a folyóhoz és kiáltsd azt, hogy: „Arany­halacska” — és éri tüstént ott termek és segítek rajtad. Visszatért az apa. Látja, az aranyhal nincs sehol. Megha­ragudott nagyon a fiára: — Többé ne kerülj a sze­mem elé! — mondta harag­jában. Elment a fiú. Ment, men. degélt, egyszer csak látja: egy szarvas fut át az erdőn, utána a vadász, s már-már utoléri. A fiú a vadász elé állt és nem engedte, hogy megölje a szarvast. A szarvas visszafordult, ki­húzott a szőréből egy szálat odaadta a fiúnak és így szólt: — Ha bajba kerülsz — gye­re ki az erdőbe, kiáltsd azt. hogy „Szarvas” — és ép tüs­tént, ott termek és segítek rajtad. A fiú ezután tovább vándo­rolt. Egyszer csak látja ám, hogy egy daru repül rémül­ten a felhők alatt., nyomában hatalmas sasmadár, s mind­járt utoléri. A fiú odahajítol-. la a sashoz furkósbotját és így megmentette a darut a pusztulástól. Az meg kihúzott egy tollat a szárnyából, oda­adta a fiúnak és így szólt:-- Ha bajba kerülsz —vedd elő e tollat, kiáltsd el magad, hogy ..Darumadár” — és én tüstént olt termek és segítek rajtad. Ment. mendegélt a fiú to­vább. Hát egyszer csak látja: mérges vadászkutya üldöz egy rókát és nyomban utoléri. A halász fia elkergette a kutyát. A megmenekült róka erre ki­tépett. egy csomót a bundájá­ból, odaadta a fiúnak és így szólt: Ha bajba kerülsz — gye­re ki az erdőbe, kiáltsd, hogy „Róka” és én tüstént ott ter­mek és segítek rajtad. Ment a halászfiú tovább. Egyszer aztán találkozott egy gyönyörű és kedves lánnyal, es elhatározta, hogy feleségül veszi. A leánynak azonban volt egy csodatükre, amelyik min­dent és mindenkit megmuta­tott neki, akárhogy, .elrejtő1-' xott is. Feleségül is csak ah^- hoz akart hozzámenni, aki úgy elrejtőzik, hogy a tükör nem tudja megmutatni, hói van. Elindult hát a halászfiú. Odament a folyóhoz, elővette a halszálkát és felkiáltott: — Aranyhalacska! Tüstént ott termett a hal. A fiú elmondta, mi a kíván­sága. A hal a hátára vette és elúszott vele a nagy tenger­hez. Leereszkedett a tenger legeslegmélyére, a fiút eg.v szikla mögé rejtette, ő maga pedig elébe állt. A leány belenézett a tükör­be és meglátta az ifjút a ten­gerfenéken. Amikor az ifjú előjött, így szólt a lányhoz: — Sohasem fogod megtudni, hogy hol rej­tőztem el. —- Dehogyjsnem — felelte a lány —, az arahy- ha'uqska levitt a tan" *r rön­kére, egy nagy szikla mögé bújtatott, ő maga pedig eléd állt. — Jól van. igaz. de most újra megpróbálom — mond ta az ifjú. Elment az erdőbe. Elővett a szarvas szőrét és nagyot ki állott. A szarvas azon nyom ban megjelent, a hátára vei te és sűrű. áthatolhatatlan er döbe vitte. Ott elbújtatta eg’ barlangban, ö maga pedig elé be állt. A lány azonban megint mindent látott a cso- datükörben. Amikor a fiú elő­jött, így szólt. hozzá: — Tu­dom, hol rejtőztél el. — Harmadszor is megpró­bálom -- felelte a fiú. Kiment 'a mezőre, elővette a darutollat és fennhangon kiáltotta a madár nevét. A daru megjelent, a hátára vet­te-az ifjút és elszállt vele egészen az ég pereméig, ott előtte röpdösve, szárnyaival eltakarta őt. A leány belenézett a tükör­be és meglátta az ifjút. Ami­kor előjött, . a leány megint csak nevetgélt: — Az ég peremén rejtettel a daru. — Jól van, igaz, de engedd meg, hogy még egyszer elrej­tőzzem — kérte az ifjú. Aztán elment az erdőbe, elővette a róka szőrét és fenn­hangon hívta. A róka tüstént megjelent, elvitte a fiút a Kilenc Nagy Hegy mögé és elrejtette. Az- lán ásni kezdte a földet és ásta, ásta, egészen addig, amíg el nem érte a föld alat­ti palotát, allot a csodatükrös, szép leány lakott. Bevezette az ifjút a palotába es egye­nesen a leány* szekrénye alá rajtette. Nézi a leány a tükröt, nézi, forgatja a hegyek, az erdő, as ég, a tenger fejé — az ifjú nincs sehpl. — Hol vagy, te furfangos fiú. gyere elő — fogta erre kérlelésre a dolgot 3 leány, aki közben igen megszóró*:« 1 hűséges legényt. Erre az •'őjött rejtekhelyéről, Elcsodálkozott ám a leány, Nzután nagy lakodalmat csón­ak s még ma is boldogan ét­iek — ha meg n~m halta!«. Grúz mese nyomán írta: Árvái János CSIGAVONAL. Induljatok ki a? ábra mértani közép­pontjából és csigavonalban haladva olvassátok össze a betör két. Ha helyes útvonalon haladtok végig, egy magyar író ne­vét és egyik ifjúsági regényének címét kapjátok megfejtéiül? •5tmj ma}p v ouajaá JRUIOJM :sajfaj8ani t,

Next

/
Oldalképek
Tartalom