Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)

1969-11-06 / 258. szám

1 dt&gi KELET-MAGYARORSZÄO •••ovember 6 Ünnepség a konzervgyárban (Folytatás az 1. oldalról) ják abba az ötvözetbe, ami­nek nemes anyaga alkotja az új világ szilárd rendjét. Napjainkról így beszélt a szónok: — A forradalom jubileu­mával testvériségünket és barátságunkat különösen megerősítő eseményt, me­gyénk, városunk és szülőha­zánk felszabadulásanak ne­gyedszázados évfordulóját ünnepeljük. A Vörös Hadsereg győzel­me nyomán kialakult német fasiszta vereség, a magyar fasiszta állam és társadalmi berendezkedés összeomlása, nemzeti történelmünk leg­fontosabb fordulópontja, ami a magyai' és szovjet nép ösz- szetartozásának, barátságá­nak széttéphetetlen gyökerét adja. Népünk felszabadulá­sával részeivé váltunk mi is e történelmet tisztító nagy vállalkozásnak. Október ere­je népünket is az ország gazdájává tette, nemzeti ön­állóságunk, függetlenségünk teljes jogához juttatott ben­nünket, megszabadítva áz imperialista országok gazda­sági, politikai és katonai nyomásától A magyar szocialista for radalom betetőzésének, nagy nemzeti céljaink megvalósí­tásának legfontosabb külső feltétele a szovjet nép poli­tikai, gazdasági és kulturá­lis segítségnyújtása. A ma­gyar—szovjet barátság mély elvi alapokon nypgszik. fun­damentuma minden eredmé­nyünknek, a jelen és jöven­dő generációk boldogságá­nak. Október több mint félév- százados évfordulója és a magyar felszabadulás ne­gyedszázados ünnepé egybe­esik a marxizmus—leniniz- mus továbbfejlesztését elvég­ző lángelme, Vlagyimir II- jics Lenin születésének 100. évfordulójával is. Lenin neve, életműve, .esz­mei hagyatéka összeforrt ezekkel az eseményekkel, mert nélkülözhetetlen . esz­mét, akaratot tömörített és harcba indult népe és a föld minden kizsákmányolójának felszabadításáért Neve ösz- szeforr a kommunista párt­tal, a forradalommal, min­den felszabadító háborúval, a szocializmus megvalósításá­nak nagy munkájával és a marxizmus világméretű tér­hódításával. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom tanulságai, Lenin tanításai arra inte­nek bennünket, hogy min­den erőnkkel növeljük, erő­sítsük tovább a szocialista világ és a nemzetközi kom­munista mozgalom egységét. A nemzetközi munkásmozga­lom ma is annak a világfo­lyamatnak szerves része a nemzeti felszabadító harcok­kal együtt, ami fő tendenciá­ja az emberiség történeté­nek, amit az Októberi Szo­cialista Forradalom indított el. Beszédét a következő gon­dolatokkal fejezte be Oláh elvtárs: , — Köszöntjük mindazokat, akik ezért a győzelemért harcolnak és nem kímélik erejüket. Köszöntjük bará­tainkat, a szovjet népet, min­den dolgozót, akik az osz­tályösszecsapások élvonalá­ban fegyverrel, vagy más módon küzdenek. Éljen és virágozzék a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom eszméje és első har­cosa, a szovjet nép! Éljen és gyümölcsözzön a szovjet és - magyar nép test­véri és mégbonthatatlan szö­vetsége! Éljen a haladás és a bé­ke! A díszünnepség az Intema- cionálé hangjaival ért véget Föld alatti olajtárolóhely a sórétegben Békés célú atomrobbantás Szovjetunióban Hável József, az MTI moszkvai tudósítója jelenti: Vörös rakéta röppent a ma­gasba, majd megkezdődött a visszaszámlálás: tíztől e'gyig. Egynél a földfelszín elkezdett gyúródni: „hullámzani”. Ezzel indul az utóbbi idők legszenzációsabb szovjet ri­portja, amely beszámol a Szov­jetunióban végrehajtott egyik békés célú nukleáris föld alatti robbantásról. A kísér­let, amelyre „valahol a Szov­jetunióban” került sor, ar­ra irányult, hogy hatalmas föld alatti üreget képezzenek ki nyersolaj tárolására. Ha­sonló föld alatti tartályokat már régebben is létesítettek, de ezek kialakítása roppant bonyolult .feladat volt. Egy­részt hagyományos robbanó­anyagokkal, például trotillal, csak viszonylag kis üregeket lehet képezni a föld alatt, másrészt ezekbe később olyan hőforrást kell lebocsá- tani, amely mintegy kiégeti, Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról) A tizenöt éves lakásfejlesz­tési terv a 2., 3. és a 4. ötéves terv keretében 1 millió lakás felépítését irányozta elő, eb­ből 600 ezret állami 400 ezret pedig magánerőből. Az elő­terjesztés megállapította, hogy ez az arány az eddig eltelt idő alatt megváltozótt: a i és a 3. ötéves terv keretében az előirányzatnak nagyobb ré­szét teljesítettek •magánerő­ből. A tizenöt éves fejlesztési tervben szereplő 400 ezer ma­gánlakás 10 év alatt épül meg. Az idei tapasztalatok azt mutatják, hogy az állami pénzügyi támogatásra és a hitelpoíUüfcái'a i "fi wonatkozó kormányhatározatok' -ösztön­zően hatnák a társasházépí­tésre. A jelentés megállapítja, hogy az egyes építőanyagok­ban mutatkozó hiányok aka­dályozzák az építést, meg- hosszabítják a kivitelez/i ide­jét. Történtek helyes kezde­ményezések olyan lakásépítő szövetkezetek alakítására, amelyek kollektív érővel vé­geznek el építési előkészülete­ket, de további intézkedésekre is szükség van. A kormány a jelentést elfogadta. A belkereskedelmi, a me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, valamint a Szövet­kezetek Országos Szövetségé­nek elnöke beszámolt a la­kosság burgonya-, zöldség- és gyümölcsellátására való fel­készülésről. A jelentés meg­állapítja: a téli ellátás szem­pontjából legfontosabb élel­miszerekből jobb volt a ter­més, mint tavaly és a felvá­sárlás megfelelő ütemben fo­lyik. Az állami és a szövetkezeti kereskedelmi vállalatok bur­gonyából, . eöldség-fózelékfé- lékből és gyűŰTÍílöstíőf ol$m mennyiséget készleteznek, amelyből a lákosság ellátása az új termésig zökkenőmente­sen biztosítható. A Minisztertanács a beszá­molót elfogadta/ Felhívta az illetékes minisztereket és or­szágos hatáskörű szervek ve­zetőit, hogy a lakosság téli élelmiszerellátásához szüksé­ges további intézkedéseket te­gyék meg. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. „téglává” változtatja a kör­nyező kőzeteket. Ha viszont a nukleáris energiát alkalmazzák a rob­bantáshoz, akkor gigászi mé­retű 15—20 ezer köbméteres, vagy még nagyobb föld alatti tárolóhely alakul ki, s a rob­bantásnál keletkezett rendkí­vül magas hőfok egyúttal a tartály falainak kiégetését is biztosítja. A kísérletet vég­ző tudósok azt a véleményü­ket hangoztatták, hogy nem a távoli jövőben, a föld alat­ti nukleáris robbantások se­gítségével, „futószalagon” állít­ják majd elő az említett tartá­lyokat, föld alatti raktárhe­lyiségeket. Ezzel megvalósul a föld alatti atomrobbantás tömeges arányú ipari felhasz­nálása. A riportban szereplő szovjet robbantást egyébként sórétegben végezték. Mint Petroszjanc akadémi­kus, a Szovjet Atomenergia Bizottság elnöke közölte a saj­tóval, a Szovjetunió jelentést terjesztett be a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséghez. A szovjet kormány elvi át­tekintést ad a szovjet nép­gazdaságban alkalmazható bé­kés célú atomrobbantások irányzatairól. A tudós külön­leges nyomatékkai hangsú­lyozta, hogy a szóban forgó robbantásnál — csakúgy, mint az atomenergia békés felhasználásánál a Szovjet­unióban általában — semmi­féle radioaktív szennyező anyag nem kerülhet a föld felszínére, vagy a légkörbe. Külpolitikai szél fgyzií A kairói msgáüapcdcs Hétfőre virradó hajnalon, 0 órakor életbe lépett a tüz- szüneti megállapodás a Pa­lesztinái partizánok és a li­banoni hadsereg között. Hét- órás maratoni ülés után ezt erősítette meg, s egyúttal a szemben álló felek közt Ka­iróban folytatott tanácskozá­sok eredményességét is iga­zolta a hétfő este közzétett közös közlemény. A megállapodás majd egy- esztendős vita végére tesz — úgy tűnik pontot. A múlt esz­tendő végén kezdődtek a né­zeteltérések, viták a partiza nők és a libanoni, hadsereg között. Korábban — elenyé­sző esetektől eltekintve *— a partizánok nem használ­ták hadműveleti területként Libanon földjét. Főként stra­tégiai szempontok játszottak közre (a Jordán folyó mel­lett kiépített izraeli erődit- ményvonal), hogy az idei esztendőtől kezdve a parti­zánok nem Jordánia, hanem elsősorban Libanon területé­ről hajtották végre akcióikat, 'Éz a körülmény a közel-ke­leti válságban seinl“gess°<"-e törekvő nyugatbarát, jobb­oldali köröket fokozott fellé­pésre késztette. Így került sor az elmúlt hónapokban többször is a jobboldallal össze­fonódott libanoni hadsereg és a partizánok fegyveres kon­frontációjára. A helyzetet bo­nyolította aá, hogy Libanon­ban csupán olyan átmeneti, ügyvivő kormány vezette az ügyeket, amelyet ugyan nem lehetett megbuktatni, mint elődeit. Karami kabinetje azonban éppen ezért nem is tudott hatékonyan beavatkoz­ni az események menetébe. A Chilei Kommunista Párt KB közleménye 08 Santiago, (MTI): A Chilei Kommunista Párt Központi Bizottsága az aláb­bi közleményt hozta nyilvá­nosságra: November 23-án vasárnap, Santiagóban megkezdi mun­káját a Chilei Kommunista Párt XIV. országos kong­resszusa. A kongresszuson részt vesznek az ország minden ré­szének delegátusai és az összes kontinens kommunista és munkáspártjainak képvi­selői. A kongresszus előkészíté­sével foglalkozó bizottság közölte, hogy minden készen áll a külföldi küldöttségek fogadására. A kongresszus munkája november 23-tól 29-ig tart Ezért törvényszerűen, a li­banoni nemzetgyűlés őszi ui. s- szakának október 21-re ter­vezett megnyitása miatt pe­dig menetrendszerűen követ­kezett be a minden eddigi­nél nagyobb méretű összecsa­pás. Kétezer libanoni katona tört rá az ország déli részein elhelyezkedő partizán-támasz­pontokra. A libanoni belső ellenté.ek miatt eleve nem is tettek erőfeszítéseket arra, hogy a polgárháborúval, s az 1958-as amerikai partraszállás megis­métlődésével egyaránt fenye­gető helyzetet otthon oldják meg. Nasszer egyiptomi elnök javaslatára Kairóban kezdőd­tek el a tanácskozások a Busz ani hadseregfőparancs­nok vezette libanoni delegá­ció és a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet elnöke, Ara­fat között. Mint ismeretes, e tárgyalások pozitív ered­ménnyel végződtek. Bár rész­leteket nem tettek közzé, a kairói—bejrúti lapok, illetve Arafat sajtókonferenciája alapján nyilvánvaló, hogy a libanoni del gació elfogadta a Palesztinái szabadsághar­cosok cselekvési szabadságá­nak elvét. Ennek értelmében az ország déli részén, az iz­raeli tűzszünet! vonal köze­lében úgynevezett városi jo­gú különálló területet kap­nak, álról tevékenységüket kifejthetik. Ugyanakkor „fo­lyosókat” biztosítanak a szí* riai területen lévő támasz­pontjaikhoz is. Emellett nyo­matékosan kifejezésre juttat* ták, hogy a partizánok vi­szont messzemenően figye­lembe veszik Libanon biz* tonságának és szuverenitásá­nak érdekeit. 1 A kairói megállapodás je­lentőségét minden politikai megfigyelő hangsúlyozza. Kü­lönösen Kairó közvetítő szó* repét emelik ki, s egyide­jűleg utalnak arra, hogy megnyílt az út a libanoni belpolitikai válság rendező­désének irányába is. Éppen ez utóbbi körülmény miatt nem'“ lehet azonban egyértelműnek és véglegesnek tekinteni az egyezséget. Nem áll ugyanis olyan erős, hatalommal és befolyással rendelkező kor­mány e megállapodás mögött, amely garantálni is tudná megvalósítását. S nem való­színű, hogy az a jobboldal, amely eddig is az ellentétek elmélyítésén tevékenykedett, Kairót követően megváltoz­tatná álláspontját, feladná célkitűzéseit... (önody) A MŰHELYBEN még nem történt semmi sem. Annyira új minden: a falak savanyú mészszagot gőzölnek, s az ablakokat sem fogta be a vas kékesszürke lehelete Az emberek is alig ismerik egymást. Csak ennyit tud­nak: ez Sztrega, ez meg Laj- ló elvtárs, a mester és az ott hátul a Borzas, aki mindig dzsesszdalokat énekel. S van olyan is, akinek még a neve sem ragadt meg az alatt az egy hónap alatt a többiek fejében — azt csak úgy em­legetik: „az a szőke ott a falnál.” Délidőben rendesen a foci a téma: „Azért amit a Szu sza csinált..” Ezzel töltik ki azt az időt, ami megma­rad a fél órából, mire vissza­érnek a szemközti gyár ebédlőjéből. Napközben úgy is csak a munkáról esik szó. A mesteren, meg a bizalmín kívül, akik bejárnak a köz­ponti telepre, nem is igen tudják egymásról még azt sem, ki nős, kinek van lá­nya, kinek fia. Bartos már gondolta is néha: hej, de ne­héz társaság. Ha még ' egy hónapig így marad, elfüstö­lög innen, csak a nyomát szagolhatják. Mert akármi­lyen rossz a munka, nem számít, ha emberek közt, jóízű félszavakkal szalad a nap. S Bartos ezt szerette: ezért is jött át, amikor meg­szerveződött ez az új mű­hely. A régiben sehogy sem találta magát, s néha már arra gondolt, talán az ő hi­bája: bár nem tudta, miért. HANEM ITT sem meleg­szik meg nagyon — véleke­Várkonyi Mihály: LÁTÓK MÓDJÁN dett délelőtt, míg a tízórai­ját szedte elő. Mert reggel is mi történt? Szterga hét óra egy perc­kor érkezett. A mester nem szólt rá semmit, csak éppen kinézett a Kalickája ablakán: v hanem Ritók, a bizalmi ta­lán úgy érezte, hogy ezt már nem lehet ennyiben hagyni. Hiszen harmadszor vagy ne­gyedszer történi Odament Sztregához, s mintha csak - eppen beszélgetni jött volna kedve, szidta kicsit a közle­kedést — A villamos is, mint a csiga... Tíz perccel előbb kell elindulni, hogy biztosra beérjen az ember... — Ilye»; miket mondott s azzal ment is volna: egy percért nem érdemes nagy kravált csi­nálni. Hanem Sztrega rá- acsarkodott: — Maga talán igazgató akar lenni a közlekedésnél? — S ez még semmi. Vagy óra múlva keresni kezdte a domborító kalapácsát. Csap­kodott összevissza: szétdo­bálta az egész fiókját nem találta. Végül a fejébe vette, hogy csak a Borzas tehette el, mivel kettejük munkája volt a domborítás, az egész műhelyben. Odament hozzá s nagyon csúnyán azt mond­ta: — Nézze már meg, nem repült-e az a kalapács a ma­ga ládájába, véletlenül! S ezt a „véletlenült” ügy nyomta meg, hogy az becsü­letsértésnek is megfelelt vol­na* kényesebb emberek kö­zött. Aztán előkerült az a kalapács: kint volt az udva­ron, ahol tegnap dolgozati vele, de eszébe sem jutott, hogy most oda keilend1 men­ni a Borzashoz: „Szakikám, nohát, úgy látszik, az ember­rel együtt az ész is örege­dik.” EZ VOLT ebben a mű­helyben is a legnagyobb baj, nem a veszekedés. Hi­szen némi összekoccanás mindenütt akad: nem ügy az. A hegyek lejtői is csu­pán távolról látszanak simá­nak: aki közel megy, hamar gödörbe botolhat. S ugyan ki tudna éveken keresztül minden szavára úgy vigyáz­ni, hogy másvalakit meg ne bántson vele? Ám valami­képpen mégis el lehetne venni az élét ennek —• gon­dolta Bartos. Csak azt nem tudta, hogyan, s ez elkese­rítette. Mire vigyázzon az ember? Tálán továbbmegyek innét — sóhajtotta- Pedig jó bolt a munka, s a műhely szép, ha egyelőre még tágasnak is tűnt a nagy fehérség mi­att. —- Itt nem értik egy­mást: engem se. — Mert ne­ki ugyancsak volt mindenfé­le baja1 és rigolyája, mint ahogy az embernek lenni szokott. Délben olyan erősen gon dolkozott ezen, hogy egyedül kellett maradnia. A gyárka­puból visszafordult az .ebéd­lő felé, mintha ehetne még. Aztán kiment, amikor a töb­biek már átmentek a mű­helybe és lesétált a kis tér­re. Majdnem negyedórája volt a munkakezdésig: ma paradicsomos krumplit ad­tak, olyan kicsi hússal, hogy két falásra majdnem a tá­nyért is megették. A tér szélén megállt, né­zelődött. Nem akadt spk lát­nivaló: két gyerek kergetőd- zött túloldalt a satnya fák között, s arrébb egy kutya loholt, meg-megállva a. ce­ment padlábaknal. De most nagyon jól esett Bartosnak ez a csendes egyedüllét: megnyugtatta, s úgy érezte, mintha testetlenül lebegne a ritkás kaviccsal beszórt sé­tány szélén, valahol majd csak megtalálja, amit keres: az embereket, akik között otthon lehet Akkor látta meg a vakot A TÉR KÖZEPE felé jött a keskeny kis ferde utón; botjával mintha simogatta volna a virágágyakat elkerí­tő csavart vaslemezszalagot. Látásból ismerte már: tudta, hogy át kell mennie ezen a forgalmas utcán, melynek a sarkán ő állt, hogy a gyárba jusson, ahol délutánonként a telefont kezeli. Gondolta, megvárja majd és elkíséri. A vak már csak tíz lépés­re lehetett tőle, amikor — talán azért, mert ott erőseb­ben lejtett egyfelé az út — megtévedt és irányt változ­tatott: mielőtt még Bartos szólhatott volna neki, síp­csontjával az egyik, acélsza­lagot tartó karónak ütközött. Nagyobb baj nem történt, Bartos azonnal ott termett. Í5 mielőtt a gyárkapunál el­búcsúzott tőle, megkérdezte: 1— Nem fáj a lába? — Köszönöm, nem — mo­solygott irányába a vak. — Néha sokkal jobban beütöm. Amíg Bartos átment a mű­helybe, azon gondolkozott: tíz lépésen múlott csak, hogy ne legyen rossz, az egész napja annak a szeren­csétlennek. Azon a tíz lépé­sen, amíg ő a fának támasz­kodva állt s oly jól érezte magát a napon. Aztán bement a műhelybe. Éppen a kezdés percében nyitotta ki az ajtót: már mindenki a helyén állt, fe­léje néztek hirtelen, s úgy látta, hogy. kíváncsiak is, merre járt: csak nem akar­ják megkérdezni. Talán mert olyan messzire állt tőlük, az ajtóban. Akkor jó hangosan mond­ta: — Kértem a szakácsnőtől még egy húst és akkorát adott, hogy a felét ki kellett tennem az ablakba, meg ha romoljon: egészen sötét lett az ebédlőben. EZEN SOKAT nevettek és mindenféle bolondságokat mondtak rá. Sztega például azt: — Hát nagyobbat már nem tudna mondani! t— És nevetett 6 is. Délután pedig a Borzas egy lányfejet rajzolt a pad­ja fölé, a falra, szénneL Na­gyon helyes kis rajz volt: picit bandzsított a lány, de éppen jól állt neki. Olyan édes kis arca lett tőle. Bar­tos rámosolygott és azt mondta: — Épp ilyet láttam Pá­rizsban. A Mikelangelő csi­nálta. ’ Ezen megint nevettek és Sztrega tíz perc múlva úgy szólt neki: — Hé, Nagyotmondó, dob­ja ide azt a cirklit! Bartos is nevetett és a hi­bás szemű lányt nézte a fa­lon. Arra gondolt, hogy ha egy év múlva valaki meg­kérdezi, mi ez a rajz,' majd megint odakiáltanak neki: „Hé. Nagyotmondó, magyarázd csak el: hogy volt, mikor idejött a Pikasz- szó rajzolni?” ÉS MÉG ARRA is gondolt hogy a látóknak sem egyfor­mán jó a szemük. S ez me­gint erről a falra rajzolt, édes tekintetű kislányról jutott az eszébe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom