Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)
1969-11-06 / 258. szám
wm. wmmv R15LET-Í# AGYAR0RS5MSÖ ' f. f Hárommillió háztartás £V vége okúit az üzemekben HAZÁNKBAN HÁROMMILLIÓ HÁZTARTÁS VAN. Hárommilliószor ki tudja, hányféle fogyasztói igény, vásárlói szokás, jövedelem táplálta óhaj, takarékoskodásra alapozott kívánság, szükséglet diktálta követelés. Egy valami azonban világos: az életszínvonal, s a fogyasztás szoros függvénye a termelékenységnek, a műszaki színvonalnak, a gazdálkodás hatékonyságának. Magyarországon élelmiszerekből magas, iparcikkekből közepes, árujellegű szolgáltatásokból alacsony szintű a fogyasztás. A termelés, valamint az árpolitika határozza meg — legalábbis alapvetően — azt, hogy a jövedelmeket miként képes árura váltani és elfogyasztani a lakosság. Abban, hogy az életszínvonal s a fogyasztás ne periodikusan — lökésszerűen — növekedjék, hanem egyenletesen emelkedjék, a termelés bővítése mellett döntő szerepe van a termelés és a termékek korszerűségének. Az üzletek pénztáránál leszurkolt minden száz forintból 43,8 forintot élelmiszerekre adnak ki a munkás és alkalmazotti háztartások. (A paraszti és kettős jövedelmű háztartások esetében 50,6 forintot.) „Telhetetlen beadóként tömjük gyomrunkat, ahelyett, hogy táplálnák a szervezetet” — mondotta a táplálkozástudományi konferencia egyik előadója. Kétségtelen : a fogyasztásbem a szükségesnél nagyobb súlyú az élelmiszer, de még nagyobb baj, hogy az élelmiszereken belül egészségtelen a fogyasztási szerkezet. Túl sok zsírt, cereáliát (lisztet, lisztből készült termékeket, rizst) tálalunk -asztalunkra, s a kelleténél kevesebb zöldfélét, gyümölcsöt, fehérjét. AZ ÉLELMISZERGAZDA SÁG fokozatos kialakítása, az ún. vertikális integráció létrehozása a következő tizenöthúsz esztendőben megteremti a korszerű termelés—korszerű fogyasztás szilárd alapjait. A Belkereskedelmi Kutató Intézet megállapításai szerint az élelmiszerfogyasztás a következő tizenöt évben a jelenlegi kétszeresére nő: de nem a kalóriafogyasztás többletéről van szó. A mai, napi 3000 kalória fölötti fogyasztással nagyon is elégedettek lehetünk, sőt, A klub székhelye a volt hercegi kastély. A klub neve „Sipkay Barna Ifjúsági Klub” lesz. Abban pedig van valami elgondolkoztató, ho^y az egykori főúri kastély világhírű freskói alatt, egykori cselédek gyermekei az értük alkotó író nevében otthonra talaltak. — Mindenki kára volt, hogy nem vigyáztak eléggé a nagy hírű kastélyra, leverték a freskókat, tönkretették a környék egyik legszebb parkját. De legalább ekkora kárt okozott az is, hogy senki sem törődött az itteni fiatalokkal. Bezzeg István, a községi pártszervezet titkára nem áll ■egyedül véleményével. Valóban nem sok jutott a tuzséri fiataloknak. Hacsak nem számítjuk a falu mértani középpontjában a kocsmát, ahová nagyon sokáig minden út vezetett. Vagy az egykori lóistállóból átalakított mozit, ahol ha éppen nem omlott le a mennyezet és a vetítőgép is jó volt, filmet is lehetett nézni. Szép Béla, az általános iskola igazgatója is csak tolHázgyári berendezések, divatcikkek, konzervek — Szabolcsból ennek mérséklése a kívánatos. A többletnek elsősorban zöld- ségben-gyümölcsben (a mai 153 kilóról 205—215 kilogrammra), fehérjében, főként állati fehérjékben kell testet öltenie. Miért időzünk ennyit az élelmiszerfogyasztásnál? Azért, mert a korszerűbb fogyasztási szerkezet kialakításának ez az alfája és ómegája. Az ún. fejlett országokban az élelmiszerre fordított kiadások fokozatosan csökkennek. (Franciaországban például tíz év alatt az összes kiadáson belül 47,8 százalékról 41-re). A meglévő jövedelem ésszerűbb elosztása, illetve a jövedelem- növekedés jobb felhasználása (ma még több, mint fele élelmiszerre megy az utóbbinak!) a forrása annak, hogy a fogyasztás más területein is egészségesebb arányok jöjjenek létre. VANNAK, NEM IS KE VESEN, akik úgy vélik: az iparcikkek bizonyos fajtáinál — például a ruházati cikkeknél — nem emelkedik a kereslet, mert csillapult a vásárlói „éhség.” A vásár-, lás, fogyasztás adatai — ki véve a tartós fogyasztási cikkeket — mintha erről tanúskodnának. A háztartásra, lakásfelszerelésre fordított kiadások a ruházatra adott forintokkal együtt évek óta azonos szinten állnak, sőt, előbbiek 1968-ban 1967-hez mérten csökkentek. Fordítani kell azonban a kérdésen, s visszatérni oda, ahol fejtegetésünket kezdtük: a termelés döntő meghatározója annak, hogy a lakosság jövedelmét miként válthatja árura. A textil- és ruházati ipar termelési ingadozásainak, a választék szegényességének, a korszerű kötött, körhurkolt, s szintetikus anyagok csekély kínálatának törvényszerű következménye a forgalom stagnálása. (Az áremelkedésről már nem is beszélve: holott hazánkban a ruházati termékek magas ára amúgy is kedvezőtlen befolyást gyakorol a fogyasztási szerkezetre.) A háztartásra, lakásfelszerelésre fordított összeg — az összes kiadások kilenc százaléka —- ugyancsak összefügg a mennyiségben és minőségben nem kielégítő termeléssel. 1959 ÉVI ARAKON SZÁMÍTVA a tartós fogyasztási cikkek forgalma 1960—1968 / között évente átlagosan kilenc százalékkal emelkedett. (Az összes fogyasztás ugyanakkor — hasonló számítási metodikával — évente 3,6 százalékkal nőtt 1960-ban még csak 13 ezer hűtőgépet adtak el, tavaly 140 ezret 1960-ban száz családra» 14,7 mosógép jutott ma 50 stb.) 1951—1965 között a fejlett tőkés országokban az egy lakosra számított fogyasztás 52 százalékkal, a KGST-or- szágokban 164 százalékkal növekedett. Ha mennyiségben nem is, de a fejlődés dinamikáját tekintve joggal beszélhetünk gyorsuló lépésváltásról. Az ilyen értelmű lépésváltást azonban meg kell előznie a termelés változásának, korszerűsödésének. Egyrészt úgy, hogy azokat a szükségleteket értékesebb árukkal lehessen kielégíteni, másrészt e kielégítés fedezetének — az árualapnak — bővítésével. (így pl. kívánatos a ruházati forgalom megkétszerezése két évtized alatt). Ugyancsak először a kínálatot kell növelni ahhoz, hogy az árujellegű szolgáltatások fogyasztásának üteme tartósan megelőzze a termékfogyasztás emelkedési ütemét, s így lépcsőzetesen egészségesebb arányok jöhessenek létre. 1968-ban 111,7 milliárd forint volt a kiskereskedelmi forgalom, hétmilliárddal több, mint 1967-ben. A növekedés üteme a főváros és a vidék között első ízben billent, a vidék javára a műit években. (Budapesten 5,4, a megyékben 7 százalék.) Tartós folyamatnak bizonyul a megyék közötti ilyen értelmű kiegyenlítődés: ahogy csökken a száz keresőre jutó eltartottak száma, úgy növekszik a fogyasztás. Mindez igazolni látszik azt a kereskedői vélekedést, hogy ma hazánkban „mindent el lehet adni.” Ellentmond ennek — több más mellett — a harmincmi Ili árdot meghaladó takarékbetét-állomány, mely az évi kiskereskedelmi forgalom 36 százalékának felel meg. TEHÁT MÁR MA SEM LEHET „mindent” eladni, s holnap még kevésbé, holnapután pedig végképp nem. Csak azt, ami korszerű, amiért fizetni érdemes... CM.) Két hónappal az év vége előtt néhány nyíregyházi üzemben és vállalatnál már teljesítették az éves tervet, másutt pedig az elvégzed munka arányban áll az el képzelésekkel. A Vasszerkezeti és Gépipari Vállalat ez évi legnagyobb munkáját fejezte be október végén. Elkészült és a megrendelők átvették a békéscsabai házgyár berendezéseit, miután az utolsó munkadarabok is, a fűtött és fűtet- •len billenőpadok, elhagylak a gyár szerelőcsarnokát. Jelenleg a szállítás folyik, ami majdnem olyan nehéz és bonyolult feladat, mintáz elkészítés volt. Egy-egy darab fér csak fel a nagy szállítókocsikra, s a szállításhoz is külön út- engedélyt kellett beszerezni. Csupán ez az egy megrendelés 3 és fél millió forinttal növelte a vállalat bevételét. A gyár már a múlt hónapban teljes egészében teljesítette éves eredménytervét, a termelési feladatot pedig december 10-re teljesítik. A Nyíregyházi Textilruházati Vállalat éves nyeresége a tavalyi szintnek megfelelően alakul, az év első háromnegyed évében azonos volt. mint a korábbi év ha sonló időszakában. Uj termékkel mutatkozott be az év utolsó negyedévében a vállalat. Importanyagból készítették el a művelur alapanyagú kabátok első csoportját, amely október 25-én hagyta el a gyár kapuját. Ennek a szállítmánynak az értékesítését, egyelőre, csupán saját modellházukban végzik A tervek szerint az első 160 darabos új tennék mellé még az év utolsó két hónapjában 200—250 darabos újabb tételt készítenek. A negyedik negyedévben is. az üzem szezonjellege ellenére. teljes kapacitással dolgozik a konzervgyár. Ugyanis csak így tudják pótolni a gyenge termés miatt kiesett bogyós gyümölcsű készítményeket, valamint így tudnak eleget tenni az év közben érkezett újabb megrendeléseknek. így a tőkés megrendelésre készülő pudingalmából a tervek szerinti 40 vagon helyett 84 vagonnal kell elkészíteni. Ugyanakkor biztosítani kell ez év december 31-ig 150 vagon sűrített almalevet, amely elkészítése után Kanadába indul. Jelentkeztek az utolsó negyedévben a társvállalatok is, itt a pótkívánság a tervezetten felül 100 vagon almebe- tőtt, Űj termékkel is jelentkezik decemberben a gvár. Megkezdik a halkonzervek készítését. A gyártmánybúví- léssel egyidőben a folyamatos termelés biztosítására, újabb női dolgozókat vesznek fel. A létszámbővítés ez év végéig eléri a 300 f** IhsD MOST 1.5 ÉVE Száz fiú érkezeit Berkeszre Száz kék melegítés „Zor- ró” vívja szálegyenes botokkal ádáz harcát. Voltak ők már tellvilmosok, robinhoS- dok, angyalok és vidocqok is. Kalandokat kereső tizenévesek, mindig-vesztes kisiskolások kétszáznegyvenes csapata csörtet zajjal a Vay-grófok egykori kastélya mögötti parkban. Minden megjátszott kalandnál kalandosabb az ő kis, rövid élettörténetük. Riadt szeműek és vagányok Ha erről kérdi valaki az előbb még harcos és nevető fiúkat, bezárkóznak. Még azok is, akik éveket töltöttek a berkeszi gyermekotthonban, bizalmatlan arccal néznek a múltat vallató idegenre. Mert van köztük, aki egykor a kerület réme volt, de a nevelővel vívott boxmeocsen tanulta meg, hogy nem mindig ő a „menő”. A másik itt ismerte fel, hogy a kézzel nem csak ütni, de simogatni is lehet. Sokan az itt élők közül a könyv lapjain találkoztak először ezzel a szóval: édesapa, nagymama. Riadt szeműek és vagányok, közömbösek és jobban vágyók, bensőjükben zárt világot hor dozók. — Ez a nevelőotthoni munkában a szép és a nehéz — mondja Hetey Tibor, a Berkeszi II. Rákóczi Ferenc Fiúotthon igazgatóhelyettese. Az oktatómunka csak egy, és ráadásul a kisebbik feladatunk. A nap 24 órából áll. A gyermek számára az iskola után igazi’otthont kell teremteni, gondossággal és főleg szeretettel. Minden kis egyéni gondnak súlya van. Nem elég név szerint ismerni a növendéket. A nyolc év alatt, amit itt tölt. ki kell bányászni belőle a jót, be kell gyógyítani a sebeket, meg kell tanítani az emberségre, munkára, mások becsülésére. Hogy mindez hogyan sikerül a gyakorlatban? Több a jó tapasztalat, mint a kudarc. Ha nem így lenne, talán értelme sem volna a munkánknak. karrierek — bukások Több a jó — hallom, és bizonyítékot kérek. A függöny mögötti polcról lekerülnek a dossziék. A volt és jelenlegi növendékek élettörténetei. Az elmentek levelei, a nyomon követhetőkről készült bejegyzések. Minisztériumi osztályvezető, katonatiszt, vájár, kiváló szakmunkás, rendőr, pedagógus került ki az intézet falai között felnőttek sorából. Kezemben disszertáció, amit az intézeti munkáról írt egy volt növendék, aki ma tanár. Tizenöt év nevelői erőfeszítésének mindmegany- nyi dokumentuma. Voltak, A NEVE: „SIPKAY BARNA IFJÚSÁGI KLUB" „Fórum“ a faluban dani tud az egykori körképhez: — A pedagógusokra vártak. A munka is, meg a gyerekek is. Csakhogy túl kevesen voltunk, s akik voltunk, túl öregek. Négy évvel ezelőtt már tarthatatlan volt a helyzet. Nagyon sok fiatal maradt otthon az iskola elvégzése -után is, s vagy a termelő- szövetkezetben, vagy a fatelepen vállaltak munkát. S valahogyan csak el kellett érni, hogy ne csak a munkában legyenek otthoniak, tuzsériak. A munkaidőn túl is. — Sokat beszélgettem akkoriban erről a fiatalokkal — mondja Nemes Csaba, az új művelődési ház igazgatója. — Mind egy véleményen voltunk. Klub kellene. De akkor még nem volt sem hely, sem pénz. így sokáig csak gondolat maradt a gondolat. Az első és talán a legfontosabb lépés volt, amikor védetté nyilvánították a tuzséri kastélyt. Mert lia már megvan a védettség — gondolták a fiatal népművelők — meglesz a lehetőség is. Hogy helye legyen a fiatalságnak, ahol tanulni, szórakozni, művelődni tud. — Egy évvel ezelőtt kezdték meg a helyreállítási munkákat Csupán az épület és a freskók restaurálása került hárommillió forintba. S a helyreállított épületben végre helyet kaphatott egy, még városban is korszerű könyvtár olvasóteremmel, klubszobákkal, egy fogorvosi rendelő szolgálati lakással. És lett helye a művelődésnek, a tanulásnak. Lett helyük a fiataloknak. Megvalósult a gondolat. Ifjúsági klub alakult Tuzséron. A klub vezetője Marczin- kó István, alig idősebb a klub tagjaitól: — Persze aligha tarthatnánk már itt — mondja —, ha nem segítettek volna. Ha nem áll mellénk a termelő- szövetkezet, a fatelep, a KISZ, az egész- falu. Hiszen az üres faiak között a legnagyobb jókedv is elpárolog. Márpedig nekünk ezenkívül semmink sem volt. Rövid idő alatt ötvenezer forint értékű felszerelést kaptak. Többek között lemezjátszót, rádiót, televíziót, filmvetítőgépet. Azóta kicsit eltolódott a falu „középpontja”. Egyre több út vezet a klub felé. Tuzséron 250 fiatal éL Ebből száz gyakori vendége az ifjúsági klubnak, míg a klubtagok száma 65. Valamennyi klubtag könyvtári olvasó is. Tizenketter) pedig a fotózás szenvedélyének hódolnak a klub szakkörében. Eddig már egy kiállításon mutatkoztak be, amelyen a község huszonöt éves fejlődését illusztrálták. Sok új, érdekes program teszi még szebbé, otthonosabbá összejöveteleiket. — Legutóbb a televízió Fórum műsorából vették az ötletet — árulja el a „titkot” Révész Kálmán, a termelő- szövetkezet elnöke, aki egyben járási népművelési tanácstag is — hogy a klubban is rendezzenek hasonlót. A klub-fórumon a község vezetői válaszoltak a fiatalok kérdéseire. Nem ritka az sem, amikor egy-egy klubtag az est előadója. A legújabb ötlet egészen eredeti: — Bemutatom önmagamat. Ez a címe a havonta egy alkalommal megtartott klubestnek. A soros klubtag sa ját magáról beszél, mit csinált, hogyan él, hogyan dolgozik? Mindenkitől lehet tanulni. MindenkitőL A ttszséri fiataloktól is. Horváth S. Janos hogyne leitek volna, akik elkallódtak. Volt, akin nem fogott a 8 évi munka. De családból talán senki nem kallódik el soha? — Talán még jobb lenne az arány, ha az' intézetből kikerülteket is nyomon lehetne követni. Sajnos, akik elkerülnek, sokszor hányódnak. Városok utcadzsungele szívja fel őket, olykor a munkahelyi nemtörődömség teszi semmivé azt, amit elértünk — az igazgatóhelyettes lehetőségeket sorol, amivel mindezen változtatni lehetne. És kellene. A berkeszi gyérmekotthon- ban évi 4 és fél milliót fordítanak a 240 fiú gondozására, ellátására. A jövő évben csaknem 10 milliós költséggel bővítik az intézetet. És ami minden pénzben kifejezhető beruházásnál több: egyre több szeretetet tudnak biztosítani az itt élő állami gondozottaknak. Az otthon fogaimat is megtanulják Szeretetet nyújt a nevelő keze, amely simogat, vagy éppen barátian fog kezet a serdülővel. A pedagógus, aki tanácsot ad, és bizalmával ad vissza önbizalmat. És a patronáló szülő is az otthont pótolja, amikor magához veszi szünidőre az otthont nélkülözni kénytelen gyermeket. Nyaranta, karácsony táján, vagy éppen a tavaszi szünetben a Nyíregyháza környéki tanyákról több mint 100 család tagjai jönnek el, hogy „gyereket vigyenek”. Évről évre visszatérnek, csomagot és ajándékot küldenek, az iskola után is gondoskodnak védenceikről, megtanítják nekik az otthon fogalmát, a családi kör szeretetet. Csendes ünneplés Pontosan 15 évvel ezelőtt érkezett Berkeszre az első 100 fiú. A balkányi árvaház egykori törzskönyve regisztálja még őket. Azóta 1483 név került a törzskönyv lapjaira. Emberkék nevei, akik az itt töltött évek után indultak el saját életük útjára. Akik itt ismerkedtek a szeretettel, melegséggel. Fiúk, akik közül sokan sikert értek, vagy éppen. elbuktak. Csendes volt a 15 éves jubileum ünnepsége Berkeszen. A volt növendékek, akik visszajöttek, nézték a kis botcsinálta zorrókát, akik éppúgy játszanak ma, mint ahogy ők kergették kalandos álmaikat az évszázados fák alatt A fák alatt, amelyeknek védő lombjai közül kikerülni hatalmas erőpróbát jelent minden emberkének,. B. L.
