Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)

1969-11-29 / 277. szám

M69 november 29. KW.PT MAGYARORSZA© 8. oMaJ *■ Jegyzet egy állandó bizottsági ülésről Megyénk mezőgazdaságának eredményei, gondjai A „Villám" brigád akciója Kényszerszünet utána nyírbátori olajgyárban A közelmúltban kibővített ülést tartott a megyei me­zőgazdasági állandó bizott­ság. Értékelte a III. ötéves tervben eddig megtett utat és a gondok, problémák fel­vetésével segítséget nyújtott a decemberben összeülő me­gyei tanácsnak a további fel­adatok meghatározásához, amely egyben javaslat lesz a IV. ötéves terv kidolgozásá­hoz is. Egyetlen cikkben érinteni is nehéz lenne azt a fejlő­dést, ami a III. ötéves terv­ben eddig történt. Két ada­tot csupán: a második ötéves tervben az évi fejlődés 0,8 százalék volt, most pedig el­éri a 8i százalékot. A II. öt­éves terv elején a bérből, fi­zetésből élők életszínvonala megyénkben 30 százalékkal volt magasabb a parasztsá­génál, ez a különbség az utóbbi évek rohamos fejlő­dése nyomán 10 százalékra csökkent. Az eredményeket örömmel nyugtázta az állandó bizott­ság, de a jövő felé tekintve bőven tett javaslatot a me­gyei tanácsnak. Nagy hang­súlyt kapott a tanácskozá­son a nyírségi homoktalajok terep- és vízrendezése. Ugyan­akkor a beregi, szatmári részről felvetődött olyan ké­rés is, hogy a folyó javítási munkák meggyorsítása mel­lett vissza kell térni a már korábban javított talajok vizsgálatára, esetleg újra rendbehozatalára. A második tiszai vízlépcső megépülésé­vel óriási lehetőségeink lesz­nek az öntözésre. A gazda­sági, műszaki feltételek, ha megteremtődnek, vajon lesz-e elég szakember — tették fel a kérdést. A mostani, sok­kal kisebb öntözéses terüle­tünkhöz sincs elég szakem­berünk. A képzést meg kell gyorsítani, nehogy személyi feltételek hiányában marad­junk el a lehetőségektől. A résztvevők nem voltak megelégedve a burgonya és a dohány növényvédelmének jelenlegi helyzetével. Java­solták, hogy ezen a téren nagyobb önállóságot kapja­nak a szövetkezetek, különö­sen vonatkozik ez a dohány­ra. Lassú a fejlődés a rét-, legelőgazdálkodásunkban is, pedig megyénk igen jelentős ilyen területekkel rendelke­zik. A termelőszövetkezetek kezén lévő géppark nagyon gyorsan használódik. A meg­lévő gépeknek 80 százaléka 1972—73-ra elavul. Ez egy­ben felveti a gondosabb ja­vítás és karbantartás kérdé­sét is. Ez szintén nem csak anyagiakon, hanem a szak­ember-ellátottságon, a hozzá­értésen is múlik. Az állattenyésztés és ta- karmánytermeszté's fejlesz­tésével kapcsolatban igen nagy helyet kapott a vitá­ban a háztáji gazdaságok szerepe, annál is inkább, mert az utóbbi években erő­sen csökkent itt az állatál­lomány, sokkal nagyobb mér­tékben, mint ahogy a közös­ben növekedett. Ezt a csök­kenést nem lehet csak a ta­karmányellátásra fogni, de még a fiatalok szemléletvál­tozásával sem magyarázható, akik esetleg kényelemből nem foglalkoznak háztáji ál­lattartással. Ebbe a körbe beletartpzik a felvásárlás bonyolításától az árkérdésen és a támogatáson át az öre­gek által a háztájiban vég­zett munkának az elismeré­séig sok minden. Ezt a kér­dést csak ilyen komplexen le­het megoldani, illetve a je­lenlegi csökkenés tendenciá­ját megfordítani. Sok kérés hangzott el a szakszövetkezetek helyzeté­vel kapcsolatban is, elsősor­ban a hiteljuttatás terén. Többen felvetették a dotáció problémáját is, mivel a szak- szövetkezetek döntő többsége olyan kedvezőtlen termőhe­lyi adottsággal rendelkezik, mint azok a termelőszövet­kezetek, amelyek élvezik a dotációt. A szakemberkérdés, a szakmunkásképzés itt még égetőbb, mint a tsz-ekben. Megoldásra vár a nyírbáto­ri járás három egyéni köz­ségének problémája is. (Hogy az illetékeseket foglalkoztat­ja ez a kérdés, az is bizo­nyítja: mind a három köz­ség egyéni parasztjainak képviselőit is meghívták a tanácskozásra.) Gond ezek­ben a községekben a parlag­földek ügye. az öregek ki­látástalan helyzete, a tagosí­tás zárlata és így tovább. A melléküzem-létesítés, a mezőgazdasági termékek fel­dolgozása 1 terén elsősorban a társulást javasolták a részt­vevők, mivel több szövetke­zet összefogva képes anyagi­lag is arra, hogy korszerű, versenyképes terméket állít­son elő. Az értékesítéssel kapcsolatban elsősorban a gyümölcs-. zöldségforgalma­zásán kell gyökeresen vál­toztatni. Az eddigi nagy ár­résből többet kell fordítani a termelői beruházásokra. Többen felvetették, hogy az ifjúsággal és az öregekkel jobban törődjenek a szövet­kezetekben. Ez a két prob­léma szervesen összefügg, mert a ma ifjúsága az öre­gek sorsában a maga hol- naputánját is látja. Nagyon kevés a fiatal a szövetkeze­tek vezetésében. Ha ma, vagy egy-két éven belül nem is mondanak bölcseket a 18—20 éves fiatalok a ve­zetésben, de az utánpótlás nevelése érdekében valahol meg kell ' tanulniuk a veze­tést, ott kell lenniük, ahol az ügyeket* intézik. Termé­szetesen nem csak a jövő miatt, hanem a napi problé­mák, a sajátos ifjúsági ügyek megoldása érdekében, ha úgy tetszik érdekképvise­leti alapon is szükséges a fiatalok beválasztása a veze­tőségbe. Rendezni, értékelni kell azoknak az öregeknek a munkáját is, akik csak a háztájiban tudnak már dol­gozni, de például az állatte­nyésztésben — hústermelés­ben — még jelentős hasznot hajtanak, ezt a közös részé­ről is el kell ismerni. A sokrétű tanácskozás még igen sok más kérdéssel is foglalkozott. Nagyszérű kez­deményezés volt, hogy a ki­bővített ülésre párt, tanácsi, tömegszervezeti vezetőket, szakembereket és még egyé­ni parasztokat is meghívtak. Mivel nagy jelentőségű kérdésekről, a megye lakosságának többségét köz­vetlenül érintő dologról lesz szó a tanácsülésen, ezért ké ri ez úton is a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága azokat a választókat, akik a mezőgazdaság fejlesztéséve: kapcsolatban javaslatot akar­nak tenni, juttassák el véle­ményüket minél előbb a me­gyei tanácshoz, hogy a de­cemberi ülésen azt figyelem­be vehessék. Cs. B. Egy hirtelen keletkezett üzemzavar ötnapos termelés- kiesést okozott a nyírbátori üzem olajgyárában. A kény­szerszünet miatt mintegy két és fél millió forint értékű olajat nem tudtak előállítani. Év végén különösen nagy problémát jelentett ez a szü­net, hiszen 250 tonna olaj programon felüli előállításá­hoz a hátralévő idő kevés­nek látszott. A megoldáson nem csak a vezetők, hanem a munkások is töprengtek. A kezdeményezés az olajvo­nalon dolgozó három szoci­alista brigád megbeszélésén született: — Dolgozzunk szabad szombaton és vasárnap is — javasolták a gyár vezetőinek. Csali januárra tervezték — Jóleső érzést váltott ki a munkások kollektív meg­nyilvánulása — mondja Orosz Miklós igazgató — de alapos megfontolás után úgy határoztunk, hogy ekkora ál­dozatnak nincs értelme. Más megoldást kerestünk és ta­láltunk. , A műszaki fejlesztés kere­tében a gyárban már koráb­ban tervbé vették, hogy a meglévő nyolc olaj prés mellé újabb három olyan prést szerelpek be, amelyeket ed­dig csak hidegsajtolásra használtak. Ezekre új pörkö- lőket szerelnek és így mind a tizenegyet egy rendszer­ben, folyamatosan működtet­hetik. Ezzel a módszerrel a napi kapacitást négy-hat ton­nával tudják majd növelni. Ez a munka már korábban megkezdődött, de az üzembe helyezése csak januárra volt tervezve. Egyhangú elhatározás szü­letett; meg kell gyorsítani ezeknek a gépeknek az át­szerelését, hogy hamarabb termelhessenek. Ebben az ügyben szót értettek a dolgo­zókkal is. Egy tíztagú kar­bantartó brigád látott hozzá Szimuly Sándor vezetésével a feladat megoldásához. A „Villám” brigád rohammun­kával végezte el a műszerfal áttelepítését, hogy helyet biz­tosítanak a földszintre kerü­lő olajpréseknek. Győrfi Antal főművezető­vel, a gyár ezermesterével és Non András technikussal jár­juk végig a már termelő, s menet közben is átalakuló üzemet. Mindenütt lázas igye­kezet, fokozott munkatem­pó. Végig az „olajvonalon“ — November végére ké­szen lesz — mondja a fő­művezető. — December har­madikétól tizedikéig próba­üzem, aztán teljes kapacitás­sal dolgozhatunk. Közben az olajvonal dolgo­zói sem tétlenkednek. A há­rom szocialista brigád — a Kossuth, Petőfi és József At­tila — is megteszi a magáét. A tervezett negyvennyolc tonna napi kapacitás helyett ötvenet vállaltak, de már ezen is túltesznek. Ha a há­rom prés is elkészül, elérik az ötvenhatot is. A finomító helyiségben a mérlegre állított, hatalmas kádakb:-;, folyamatosan öm­lik az aranysárga naprafor­góolaj. Végéhez közeledik a délelőtti műszak. — Megvan a száznyolcvan mázsa — magyarázza Nagy Károly, a finomító csoport- vezetője. — Ha a másik két műszak is ennyit termel, meglesz ma is az ötvennégy tonna. — Az igazság az, hogy a három prés beállítása nélkül is képesek ezek az emberek naponta két-három tonnányi plusz megtermelésére — folytatja Győrfi Antal. — És az a jó, hogy ez az igye­kezet a szezon kezdetétől megvan az emberekben... Javunkra, hasznunkra Az igazgatói irodában Orosz Miklós gyors számve­tést készít: — Tulajdonképpen a gyár nem áll rosszul az éves fel­adatok teljesítésével. Még az ötnapos kiesést is elbírja a gazdasági helyzetünk. Legfel­jebb nem lett volna meg a már mutatkozó plusz tíz­milliós túlteljesítésünk, csak hét, hét és fél. Szeptember végéig a terven • felüli nye­reségünk is elérte a hétmil­lió forintot. A tízmilliós pluszt azon­ban a dolgozók vállalták. A tervezett 325 helyett 335 millió forintot. Ezt akarták, s meg is lesz. Nem minden­áron, hanem közös összefo­gással és akarattal, a jubi­leumi év tiszteletére, a tár­sadalom javára — a ma­guk hasznára. Tóth Árpád KOMMENTÁR Ésszerű döntés Égetően sürgős kérdésre adott választ a kormány Gazdasági Bizottsága. A teg­napi lapokban közölt hatá­rozat az ésszerűbb létszám, gazdálkodás ösztönzéséről igen aktuális és hasznos dön. tés. amely jelentősen kihat majd a termelésre, a mun­kafegyelem megjavítására és az utóbbi időkben stagnáló termelékenységet is előrevi­szi. , szó >.v rVnéjbnn? Két év óta, — amióta élet­be lépett a gazdaságirányítás reformja — kedvezőtlenül alakult vállalatainknál az élő munka hatékonysága. Szabolcs-Szatmárban is meg. találhatók a példák, hogy a vállalatok vezetői elsősorban nem a műszaki fejlesztéssel, hanem a minél több mun­kás alkalmazásával akarták: növelni a termelést. Több esetben okozta ez azt, hogy egyes vállalatok indokolat­lanul /e.duzzadtak. Sok volt az improduktív munkaerő, s a termelés egyáltalán nem indokolta a nagyarányú mun­kaerőkeresletet. Fel lehet tenni a kérdést: kevesen dől. goznak-e a vállalatoknál, vagy sokan? A különböző központi szabályzók érvénye­sülése idején a válasz vilá­gos volt: kevesen, mert a bérszintgazdálkodás jelenlegi rendje egyenesen csábította az újabb, s kevesebb bérrel járó munkaerők felvételére a vezetőket. Másutt, ahol vi­szont valóban munkaerőin* ánv volt, ezek miatt nem ju- toltak munkáshoz. A jövő­ben — már az új évtől — az intézkedések a felesleges létszám felszabadítására ősz. tönzik a vállalatokat. A bér­szintű övekedés terheinek egy részét a vállalatok a ré­szesedési alap helyett költ­ségként számolhatják el, ra a jelenleginél nagyobbak lesznek a létszámfelduzzad as gátjai és a vállalatok érde­keltek lesznek a kellően nem foglalkoztatott munkaerő felszabadításában. Csak jó hatással járhat a termelékenységre, a műszaki színvonal növelésére a janu­ár 1-től bevezetésre kerülő számos űj intézkedés Megyei üzemeinknek fi­gyelme is fokozottan arra irányul ezután, hogy a ter­melést jobb szervezéssel, technológiai, szervezési in­tézkedéssel növeljék, hogy az alacsony munkatermelékeny­ség állandóan és tervszerűen növekedjék­A végrehajtási utasítás csak a közeljövőben várható. Addig is megállapíthatjuk: már most hozzá lehet fog'ti ezeknek az ésszerű tenniva­lóknak mielőbbi megvalósí­tásához. (kopks) iAz ezeréves per eldőlt.." SZERKESZTETTE: BARBARITS MIKLÓS 9. Mikecz, a jóakaratú alispán Az agrárszocializmus gyújtotta lángok megdöb­benéssel és félelemmel töl­tik el a nemrég még önbiza­lommal teli hatalmasokat. Hirtelenjében el sem tudják dönteni, hogy a veszélyes mozgalmat engedmények­kel szereljék le, vagy terror­ral fojtsák el. Jól tükrözi habozó álláspontjukat Mi­kecz János alispán kiáltvá­nya, amelyet a Szabolcsi Szabadsajtó 1897. dec. 12-1 száma így kommentál (A NÉPÉRT A NÉPHEZ!): „Midőn át- meg átolvas­tuk a szívjóságról, az igaz- ságszeretetről, ... őszinte ér­zelemről . szóló sorokat, érez­tük, hogy a szívből jövő, szívhez szóló jó tanács, fi­gyelmeztetés hatás nélkül nem maradhat.” És most lássuk a kiált­ványt, érdemes bőségesen idézni belőle: „Községi lakosok! A fo­lyó év őszének elején egy pár községből munkásmoz­galmakról érkeztek jelen­tések hozzám. (A panaszokat kivizsgáltattam, jó néhány jogos közülük, de még így sem jogos a mozgalom szer­vezése, mert egyezséggel, közigazgatási határozatok­kal is rendezni lehet a prob­lémákat.) Sajnosán vettem azonban tudomásul, hogy ez az első tekintetre . jogosult­nak, vagy legalább oksze­rűnek látszott mozgalom az utóbbi napok alatt elveszí­tette törvényes jellegét és olyan üzelmekké fajult, a melyek ... a hatóságnak nem segélyére, hanem szigorú megtorlására tarthatnak szá­mot. ...Most már nem a meg­élhetési feltételek javítása, nem előnyösebb anyagi hely­zet jogosult biztosítása a mozgalom czélja, most már a társadalmi rend felbontá­sa, mások tulajdonjogának erőszakos megsértése, a tör­vények és hatóságok iránti engedetlenség a jelszavak. ... Lelketlen ámítok, zavaros­ban halászni szerető izgatok, könnyűszerrel, munka nél­kül élni szeretők elhitetik veletek, hogy csak akar­notok kell, csak szövetkez­netek, az ám ltoknak, kik ebből élnek, valamit fizetne­tek, elnököt, pénztárnokot, titkárt, stb. választanotok kell, s ti határozhatjátok ineg minden munkátoknak az árát, s munkaadóitok oly összegben tartoznak azt fi­zetni, amilyen összegben kö­vetelitek, elhitetik veletek, hogy jogotok van követelni a föld egyenlő megosztását, hogy jusson mindenkinek, de ne legyen több egyiknek sem, mint a másiknak van, s elhitetik veletek, hogy nektek nincs szükségetek sem bíróra, sem jegyzőre, de még papra sem, mert nem fizettek ezután sem kincstá­ri, sem egyházi adót, nem állíttok katonát, nem visel­tek közterheket. — Balgata­gok! — ... Gondoltatok-e reá, hogy oktalan törekvése­teket a megtámadott állam és társadalom nem hagyhat­ja büntetlenül, gondolta- tok-e reá, hogy ha az állam kormányzat reátok nehezül, megsemmisültök, elvesztheti­tek azt is, amivel ma birtok, le kell mondanotok még a megélhetési jogról is azzal az állammal, azzal a társa­dalmi renddel szemben, melynek ti élete ellen tör­tök. ... (Ha egy iparos drá­gán akarna nektek valamit adni, összeszidnátok és má­sikhoz mennétek, aki rendes áron árusít.) Ezt fogják ten­ni a munkaadók is veletek. hozatnak munkásokat a né­pesebb és szegényebb vidék­ről, ahol a napszám ára fél­annyi mint minálunk, sze­reznek gépeket, amelyekhez alig kell kézierő, vagy a leg­rosszabb esetben parlagon hagynak egyes birtokrésze­ket, amelyek meg munkáltatá­sa a ti napszámotok mellett többe kerülne, mint ameny- nyi lenne a jövedelme. De ti mit fogtok akkor csinálni, ha keresetforrásotok bedu­gul? Hogy pedig idegen munkások behozhatok legye­nek s itt nyugodtan dolgoz­hassanak, azt biztosítani már a hatóság dolga. Még tör­vényellenes cselekedetek alig fordultak elő s már megvannak az elámított községek csendőrökkel rak­va, akkor hozatok, annyit, amennyi kell s ha az elégte­len, kérek katonai karhatal­mat, hagy minden szoczialis- ta asztalához jusson egy, aki sefeít fogyasztani. ... Jóakaró­tok vagyok és nem ellen­ségetek... nekem a saját sze­mélyemre nézve nincs okom félni a ti elveitek diadalától. Kötelességem, hogy fi­gyelmeztesselek és felvilágo­sítsalak benneteket, míg nem késő. ... Álljatok meg s térjetek vissza a veszélyes útról, melyen elindultatok s mely a fejetlenséghez, az anyagi és erkölcsi romláshoz s a börtönhöz vagy éhenha- láshoz vezet!...” A hatalom birtokosának valóban „szívből jövő”, an­nál kevesebb „szívjóságról és igazságszeretetről” ta­núskodó, közel kétoldalas (mai mértékkel kb. 3—3 és fél oldalas) kiáltványa szin­te laboratóriumi tisztaságú képét adja azoknak a mód­szereknek, amelyekkel a földbirtokosok harcoltak a föld népének mozgalmai el­len. Kiegészíti még ezt az a felhívás, amelyet a Nyír­vidéknek ugyanezen a na­pon megjelenő számában kö­zölnek: „KÖRLEVÉL a fel­sőszabolcsi ev. ref. egyház megyébe kebelezett egyhá­zak lelkészei-, tanítói- és elöljáróihoz. — Kedves Atyámfiái! ... minden tiszte­lettel, bizodalommal és szere­tettel, népünk, hitsorosaink jól felfogott érdekei iránt való őszinte és meleg érdek­lődéssel, az Ur Jézus evan- gyéliomának idvezitő, boldo­gító voltában vetett rendít­hetetlen hittel, a népélet minden rétegére kiható pres- byteri egyházszervezetünk üdvös volta iránt való bizalommal hívom fel, főleg a mai. egész társadalmi életünket érintő s komoly megoldásra váró és a meg­oldást erősen követelő kér­désekkel (szocpalizmus, bap- tizmus, nazarénizmus, stb.) szemben a presbyteriumok, a lelkésztársak s tanítók be­cses figyelmét, közreműkö­dését az alábbiak megszív- lelésére. ... 3.) ... Én úgy lá­tom, hogy a szocziális kérdé­seket feszegető emberek két csapatra oszthatók; egyikhez tartoznak a naplopók, heve- rők, ingyenélők, akiknek so­ha nem lehet igazuk az írás szerint: Aki nem dol­gozik, ne is egyék (II, Thess., 3., 10.); — a másik­hoz azon munkások, akik­nek egyben-másban sérel­meik vannak, talán kevés bér, kevés napszám, s csaló­dásuk egyben-másban lehet, stb. ... ezeket intsék, figyel­meztessék türelemre, hig­gadtságra, a hatóságnál pa­naszaik előadására, szóval törvényes úton bajaik orvos­lására. Híveink körében egyesületeket, társulatokat kell szervezniük, pl. énekka­rokat, ... olvasó egyleteket^ Görömbei Péter, esperes.” (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom