Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)

1969-11-29 / 277. szám

4. oldal KELET-MAG Y ARORSZAG 19G9. november 9. Szülők fóruma A félelemről A boldognak mondott — sajnos nem min­dig boldog — gyermekkor beárnyékolói között az első helyek egyikén áll a félelem. A kis­gyermek hajlamos a félelemre, kevés az olyan gyermek, aki mentes volna tőle. Ez a gyermek helyzetéből következik: gyenge, ta­pasztalatlan, magára hagyva elpusztulna. így természetszerűen legjobban az egyedülléttől fél, innen származik a gyermek kétségbeesé­se. ha anyja, aki számára a legfőbb biztonsá­got, jelenti, eltávozik. A sötétségtől való féle­lem tulajdonképpen az egyedüllét félelmének másik formája: a sötétben a gyermek teljesen magára hagyott, hiszen még az ismerős tár­gyakat sem láthatja; ezenkívül —■ elképzelése szerint — a sötétben mindenféle ismeretlen veszély leselkedik rá. A gyermek félelme az isméretlentől — új környezettől, idegén em­berektől, de akár egy-egy különös alakú, ed­dig nem látott játékszertől is — szintén köny- nyen megérthető és elég gyakori. Sok kisgyermek fél különös, erős zajok­tól, pl. a porszívó zűgásától és igen gyakori a kutyától, lótól vagy más állattól való félelem. Az állat kiszámíthatatlan, a gyermeket meg­ijesztő mozdulatokat tesz, a kutya fogát vi­csorítja, ugat, lehet, hogy a gyermeknek már ijesztő tapasztalatai is vannak vele kapcsolat­ban. Egyáltalán nem ritka gyermekeknél a halálfélelem, különösen ha közvetlen vagy tá­volabbi környezetében halálesetek fordultak , elő. Egy66 gyermekeket a félelem éjjel roham­szerűen lep meg (az orvosok „pravor noctur- nus”-nak, „éjjeli rémületnek” nevezik ezt a jelenséget): álmukban felsírnak, felsikolta- nak. csak nehezen lehet megnyugtatni őket. A gyermek irreális, azaz a valóságban in­dokolatlan félelmeinek legjellemzőbb korsza­ka a 2—5 éves kor; később a heves félelmek elcsitulnak, a félősség többnyire csak ott ma­rad meg, ahol azt a környezet helytelen ma­gatartása erősíti. Sok gyermek a reális, indo­kolt félelmeket túlozza el; gyakori a 6—7 éves, de még az annál idősebb gyermeknél Is az iskolától való félelem (reggel nem tud enni, hány; ha felhívják, remeg, nem tud megszó­lalni). Megint más természetűek a sok serdü­lőnél fellángoló lelkiismereti félelmek bizo­nyos eltitkolt, sokszor szexuális természetű tettek következményeitől. A szülők el6ő kötelessége, hogy ne fokoz­zák a gyermek télelmét a saját félelmeikkel — a zivatartól való félelmükkel, a hernyótól, bogártól való undorodásukkal — vagy babonás hiedelmeikkel. Ne fokozzák a gyermek félel­meit ijesztő mesékkel: a gyermek halljon sok mesét, de kerüljük azokat, amelyekben gyer­mekeket kitesznek, elrabolnak, megölnek. Ne beszéljünk a gyermek előtt a valóságban meg­történt ijesztő eseményekről, balesetekről, ope­rációkról, rablótámadásokról sem. És ami a legfontosabb: ne használjuk ki a gyermek fé- lósségét „nevelési” célokra, ne fenyegessük a gyermeket. A gyermek meglevő félelmeinek igyekez­zünk felkutatni az okát: tulajdonképpen mitől fél, hol, kitől hallott valami ijesztőt. Igyekez­zünk tőlünk telhetőén megnyugtatni. Kézen fogva vigyük a padlásra, pincébe, mutassuk meg, hogy ott semmi félelmes nincs. Ne gú­nyoljuk félőssége miatt, ne kénvpzerítsük, hogy úrrá legyen rajta. A hozzánk való bizalom ébren tartásával, kemény büntetések elkerülé­sével enyhítsük bűntudatból fakadó, lelkiis­mereti félelmeit. A helyes nemi nevelés elejét veheti sok serdülőkori félelemnek. Gárdonyi Géza: «4 léthfsMfm Képregény változat: Cs. Horváth Tibor, Korcsmáros Pál (X jövő szombati számun kban folytatjuk.) GYEREKEKNEK Boldogság-tündér Igencsak unta marékszám szórni a rózsákat, ezért elha­tározta hogy megszökik. Har­matból szőtt fatyolába néhány szem diót, almát és mogyorót kötött. Aztán odament a Tün­dérország bejáratát őrző hét­fejű sárkányhoz és felszólí­totta: — Gyorsan nyisd ki az aranykaput.' Sürgős küldetést kaptam. — Micsodaaa? — A sár­kánynak tátva maradt mind a hét szája. Amikor meg ál­mosan elbóbiskolt, s mind a tizennégy szemét lecsukta, tündérke az egyik oszlophoz ezüstszálat kötött. S hipp- hopp, a Saturnuson termett. Illendően köszönt a kopasz bolygónak, és megkérdezte: — Mondd csak, apó, ho­gyan juthatnék el a Földre? — Hát az egy kicsit bajos. No, de ne búsulj! Iderendelem a legnagyobb üstököst, az majd elvisz. Boldogság-tündér alaposan megszeppent, amikor a mély­be pillantott. De kíváncsisága győzött. Amint az üstökös előállt, gyorsan a hátára ka­paszkodott. Odalent gyengén felfogták a selyemrét fűszálai, Tündér­ke szépen megköszönte és út­nak indult. Ment. mendegélt. Egyszer csak egy falusi állo­másra ért. Alig pillantott kö­rül, dübörgés remegtette meg a földet. Ijedtében a vasutas zsebébe bújt, onnan nézte reszketve az ismeretlen ször­nyeteget. Az megállás nélkül tovarobogott. Beállt a másik vonat. Tün­dérke látta, hogy sokon fel­szállnak. Gondolt egyet, és egy néni nyomába szegődött. Elrejtőzött a kezében lévő virágcsokorba és hallgatózott. A néni kényelmesen elhelyez­kedett, és így mesélt útitár­sainak: — Megyek etz unokámhoz. Szőlőt, mustot viszek neki. Édesapjának meg egy kis ta­valyi bort._ Tündérke megszomjazott, hát belekóstolt a borba. At­tól aztán olyan jókedve ke­rekedett, hogy énekelni kez­dett, és majdnem elárulta magát. Az üvegtetői pályaud­varról egy furcsa bogárhoz mentek. Felemelték a hátát. Betették a kosarat, a fonott üveget, azután maguk is be leültek. Néhány perc múlva sokemeletes ház előtt álltak meg. A bogár lent maradt, ők pedig beléptek egy kalitkába. Megnyomtálc a gombot, és hamarosan a ház legfelső emeletén voltak. Ott leültek egy szépen terített asztalhoz. Megvacsoráztak. Később a kisfiú átrendezte a karosszé­ket, s leültek egy különös do­boz elé. — Hát es meg mi lehet? — töprengett a tündér. Hanem amikor megjelent a fogait vi- csorgató oroszlán, félelmében beugrott a kiságyba, és ma­gára rántotta a paplant. Csak nagy sokára merte kidugni a fejét, hogy nézze a varázsdo­bozt. — Eget, tengert, még a föld mélyét is elővarázsolja. Ha ezt elmondom tündértest vé­reimnek, tán el se hiszik. Es milyen furcsa neve van: tele­vízió. Reggel frissen ébredt, s na­gyot kacagott, mikor a nap­sugár a fülébe súgta: — Tündérországban már mindent tűvé tettek érted. El sem tudják képzelni, hol le­hetsz. A kisfiú édesanyja egy szi­szegő, nagy hasú kígyót veze­tett a szobába. — Jaj nekem1 Végem vdn! — reszketett a csillár tetején. Csak akkor nyugodott meg, amikor látta, hogy a kígyó a porszemeket kapja be. Dél­után az egész család kirándul­ni ment, a szárnyashajóval. Tündérke bámulattal nézte a csipkés tornyú várat, az ívelő hidakat és bánatosan sóhaj­tott: — Nemsokára haza kell mennem. Otthon nincs ennyi mulatság -- sokkal unalma­sabb az élet. Egyszer csak csengő hangra lett figyelmes. Egy szőke kis­lány a meséskönyvéből olva­sott: „„Tudod-e Gyurikám, hol van Tündérország? Élt ott hajdanában három kicsi tün­dér. A Boldogság-tündér egész marékkai szórta a ró­zsát, ahová léptek...’’ — Nohát! Engem még itt is ismernek! — örvendezett Tündérke. Hanem erre meg­szólalt a kisfiú: — Édesapám, ugye ez csak kitalálás? — Igen. De gyermekkorom­ban én is szerettem az ilyen mesét. Képzeletben szívesen kószáltam Tündérországban. Hanem tudjátok-e, hogy a tündérek országa nincs is olyan messze. Ha mindenki tanul, dolgozik — itt, a föl­dön lesz Tündérország —, vá­laszolta az apa. Boldogság-tündérke ekkor így kiáltott a felhők felé: — Azonnal küldjétek értem! Rendkívül fontos értesüléseim vannak. Rövidesen költözköd­ni fogunk! VÍZSZINTES: 1. Meg fejtendő. 6. Személyetek. 7. Fanyar Ízű termése van. 8. ZK. 9. Német női név. 11. Hason­lító, mutató szó. 12. Olyan sze­mély, aki nem saját házában la­kik. 14. Névelős háziállat. 16. Megfejtendő. 18. Némán lóg!!! 29. Azonos magánhangzók. 21. „... mi a kö, tyúkanyó kend". 22. Film- érzékenység mértékegysége, 24. Vékony, keskeny deszka. 25. Női név. 27. Fésű betűt keverve. 28. Húros hangszer. 29. Szemtelen szárnyas rovar. FÜGGŐLEGES: 1. Kitka női név. 2. Szintén. 2. Kacat. 4. Római 99S. 5. össze­Ml AZ? Fehér ruhás gyerek voltam, megnőttem, zöld pendelyt hordtam, piros lettem, lehullottam. (.?fí,UZS3J3S^t Első vissza sose tér, második ül, nem beszél, harmadik fal éhesen, nem lakik jól sohasem. (szpzvd ‘művi/ ‘jsnj) Kerek sütőkemence, négy kenyeret rejteget a belseja, (óKT) Fehér tollú kiscsibe, kerek, tál a tó színe, megsütötte Hold-anyó, majd megeszi Nap apó. . (PHl Égig er a gyökere, lapos lombja fekete. (statiujyi Tarbay Endre fordítása vissza szel! 6 Az. ami ételien- ben van. 10. Mezőgazdasági géps ll. Zamata. 13. Oxigén, nátrium vegyjele. 14. Menyasszony. 151 Megfejtendő. 17. Nóta. 19. .„ Loí- lobrlgida. 21. Egymást követő be­tűk a magyar abe-ben. 23. Azo­nos mássalhangzók. 24. LEE. 26. Asztalos Tamás. 27. Nem áll, nem is fekszik. Megfejtendő: A közelmúltban emlékszobát avattak tiszteletére Tarpán (függ. 15., vízszintes 1. 1«.). Múlt hcU megfejtés: ANDRAS-NAPI NÉPSZOKÁ­SOK. Könyvjutalom: Baraksó László Nyíregyháza, Kiss Mária Oj fehér­tó és Zlvi Erzsébet Csengéé. A hiszékeny varjúról Éhes volt a róka, már hónapok óta, ahány csirke volt az ólban mind, mind elrabolta. Varjú szállt a fára, leszólt a rókára: Fogjunk össze, róka koma. ha csirke nincs, jó lakoma tyúk bögyéböl kukorica; jó lesz vacsorára! Kacagjon rád a kék ég óriás léggömbje, simogasson az alkony csilingelő csöndje. Csillagmadár fürösszön kristálytiszta fényben — aludj, aludj rubintom, drágagyöngyöm, szépe*»_ Drágagyöngyöm rubintom hunyd le Szemed szépen, s tündérekkel bujócskázz álmodban a réten... pettyes blúzos Katica csücsüljön hegyére ujjacskádnak, s szálljon el zümmögve-zenélve— Te is jó vagy, nékem, véled is beérem — Mosolygott a ravasz rókái légy hát segítségem. Varjú szára állott, rögtön földre szállott. Varjúhúsból, róka koma jól bevacsorázott... Kopré József Nagy Ibolya Törd a íe/etíí Ringató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom