Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)
1969-11-23 / 272. szám
ÄSEJPT-WAGYARORSaA« MW9. november SS, Egy hét a világpolitikában P IkMnlii tárgyalásik i Vikar mm amerikai témegiK&ésKáelás miatt P Kairó újabb állásfoglalása I Olasz sztrájk Jó napot Mongólia L A hajnal elé A HÉT NEMZETKÖZI Életének magyar vonatkozású eseménye volt Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének és kíséretének iráni látogatása. Akárcsak a múlt heben lezajlott indiai utazás, ez is megfelelt az előzetes várakozásnak, s hozzájárul a két ország kapcsolatainak fejlesztéséhez, csakúgy, mint a különbőzé rendszerű államok közötti nemzetközi együttműködés növeléséhez. A héten került sor a második amerikai holdexpedíció leszállására földünk hűséges kísérőtársán. Ez az utazás is bizonyára sok új érdekes és izgalmas adattal bővíti majd az emberiség ismereteinek gazdagodó tárházát. Nagy figyelmet keltett Sunay török államelnök moszkvai látogatása a második világháború óta első ízben utazott ilyen magas rangú török személyiség a szovjet fővárosba. A héten befejeződött tárgyalásokon mindkét fél számára megnyugtatóan 1 rakták a kapcsolatok to- \ abbi fejlesztésének alapjait. Chilében, amely Latin-Ame- rikában a polgári parlamenti demokratikus berendezkedés megingathatatlan oszlopának látszott, e héten bevezették a rendkívüli állapotot, mivel államcsíny veszélye fenyegetett. A HÉT FÖ ESEMÉNYE kétségtelenül a stratégiai fegyverek korlátozására vonatkozó szovjet—amerikai tárgyalások megkezdése volt Helsinkiben. Az ünnepélyes megnyitó után megkezdődött az érdemi munka is. Szemjo- nov szovjet és Smith amerikai küldöttségvezető a hivatalos tárgyalásokon kívül nem hivatalos megbeszéléseket is tartott. Az előzetes megállapodás szerint a tárgyalásokat a legnagyobb titoktartás övezi. Ezt egyelőre annyira komolyan veszik, hogy még a következő ülések időpontjára létrejött megállapodásokat is bizalmas hírként kezelik. Mindez persze nem akadályozza meg a világsajtót, hogy kommentárok özönét szentelje ezeknek a leszerelés szempontjából oly rendkívül fontos megbeszéléseknek. Mint rámutatnak: már önmagában az a tény. hogy ezek a tárgyalások létrejöhettek, s hogy éppen a tömegpusztításra alkalmas fegyverek ügyében kezdődött komoly párbeszéd a két „szuperhatalom” között, s nem elavult, fegyvertárukból amúgyis kiselejtezésre váró kisebb fegyverek kölcsönös korlátozásáról ültek le megbeszélésekre, biztató fejlemény az emberiség szempontjából. De szinte minden saj- tókommentár felhívja a figyelmet a probléma bonyolultságára. A cikkírók hangsúlyozzák, hogy jelenleg csupán előzetes megbeszélések folynak, s hosszú és nehéz eszmecserére kell számítani. VIETNAM ÜGYÉBEN két váratlan fejleményre került sor a héten. A napokban egy 1968. márciusában Dél-Vietnamban lezajlott amerikai tömegmészárlás híre botránkoz- tatta meg a világ közvéleményét. A szemtanúk, akiket eddig katonai szolgálatuk akadályozott meg abban, hogy feltárják a történteket, beszélni kezdtek. Elmondották, hogyan irtották ki amerikai katonák egy hadnagy vezetésével, felsőbb utasításra, My Lai dél-vietnami falu lakosságának nagy részét. A Newsweek helyszíni vizsgálata szerint a tömegmészárlásnak 567 áldozata volt, köztük asszonyok és gyerekek. Ez a hír éppen azután került nyilvánosságra, amikor az amerikai igazságügyminiszter elrendelte, hogy a legutóbbi háborúellenes tüntetés letartóztatott szervezőit állítsák bíróság elé... A tömegmészárlások ügye miatt támadt világfelháborodás meg tarthatatlanabbá tette a Párizsban tárgyaló amerikai küldöttség vezetőinek pozícióit. Cabot Lodge, az amerikai delegáció vezetője, már azokból az időkből is hírhedt volt héja nézeteiről, amikor ő volt országa saigoni nagykövete. A párizsi tárgyalásokon mind ő, mind helyettese nem egyszer úgy viselkedtek, mintha arra törekednének, hogy kiprovokálják a megbeszélések szüneteltetését. Kettőjük lemondását sok kommentátor magyarázza úgy, hogy az az amerikai magatartás, amelyet Cabot Lodge képviselt, csődbe jutott, s a két diplomata távozása a francia fővárosból ennek a ténynek az elismerése. Az viszont, hogy Nixon elnök egyelőre nem nevez ki új küldöttségvezetőt és helyettest a párizsi tárgyalásokra. gyanút ébreszt. Több kommentátor lát ebben olyan kísérletet, hogy Washington nyomást kíván gyakorolni a szabadságharcosokra és a VDK-ra, s az „erő politikáját” próbálja alkalmazni az ügyben. Csakhogy — mint sok józanabb gondolkodó hír- magyarázó megjegyzi, — Washington egyáltalán nincs az erő helyzetében. Hiszen a vietnami háborúban erkölcsileg és katonailag defenzívába szorult. így nem marad számára más kiút, mint a békés tárgyalások folytatása. AZ ARAB VILÁGBAN folytatódtak az előkészületek a december 20-án kezdődő rabati csúcskonferenciára. Ebből a szempontból pozitívan értékelhető, hogy a mérsékeltebb arab rendszerek körében, amelyek eddig nem támogatták teljes erővel — a „frontvonalban” — az izraeli agresszió által közvetlenül sújtott arab államokat, növekszik a felismerés ennek a támogatásnak szükségességéről. Kairóban örvendetes ténynek ítélik meg, hogy a líbiai fordulat után sikerült növelni a líbiai—egyiptomi együttműködést. Figyelemre méltó az a rendkívül éles határozat is. mellyel a héten az EAK parlamentje bélyegezte meg Washington taktikázását a közel-keleti kérdésben. Erinek azért is különleges á jelentősége, mert a Fehér Ház a közelmúltban híreszteléseket eresztett szárnyra Washington állítólagos kairói ta- pogatózási kísérleteiről. AZ OLASZ MUNKÄSOSZ TÄLY a héten látványos formában adott ízelítőt erejéről: több, mint 25 millió dolgozó általános sztrájkja bénította meg az ország életét, hogy nagyobb nyomatékot adjon követeléseinek. A rendőrség azonban Milánóban véressé változtatta a békés akciót: amikor egy rendőrségi kocsi belehajtott a tüntető felvonulásba, verekedés robbant ki. amelynek sok sebesültjét kellett kórházba szállítani. Egy rendőr életét vesztette. A véres incidens további tüntetések kirobbantója lett Árkus István HOUSTON Magyar idő szerint péntek este 22 óra 11 perckor az őrhajósok bekapcsolták és az egyre távolodó Holdra irányították a színes televíziós kamerát és részletesen tájékoztatták a földi nézőket az elébük táruló látványról, megnevezve a képen látható egyes holdtájakat. A televíziós közvetítés alatt számtalan kérdésre válaszoltak. A csaknem negyvenperces televíziós közvetítés végén Conrad a kamerát az űrkabin belseje felé fordította, majd a három űrhajós búcsút vett a földi nézőktől és nyugovóra tért. Az Apollo—12 magyar idő szerint szombaton 6 óra 30 perckor 41 473 kilométerre távolodott el a HoldtóL MOSZKVA Mihail Miit, a világszerte ismert „MI” típusú helikopterek konstruktőrét szombaton Lenin-renddel tüntették ki. PHNOM PENH Norodom Szihanuk herceg, a kambodzsai államfő szombaton nyilatkozatban ítélte e! az amerikaiak újabb agresz- szióit, köztük a hét elején amerikai bombázógépek által Kambodzsa területe ellen intézett támadásokat. Közölte, hogy ebben az ügyben hazája panaszt tesz a Biztonsági Tanácsnál. BONN A Német Szövetségi Köztársaságban az elkövetkező hetekben 10 százalékig terjedő húsáremelkedésre számítanak. A sertéshús ára az NSZK-ban 1968 közepe óta állandóan emelkedett és az idén novemberben 12 százalékkal haladta meg a tavalyi szintet. A marhahús árának emelkedése ugyanezen idő alatt elérte a 20 százalékot LONDON A londoni esti lapok szerkesztőségei bejelentették, hogy hétfőtől kezdve 20 százalékkal drágább lesz az Evening News és az Evening Standard. Novemberben, illetve decemberben csaknem minden más londoni napilap árát is emelni fogják. Az angol reggeli, esti és vasárnapi lapok három év alatt körülbelül 501 százalékkal drágultak. NAIROBI Jomo Kenyattát szombaton ismét Kenya köztársasági elnökévé választották. Kenyat- ta az első elnöke az Afrikai Köztársaságnak, amely 1963. december 12-én vált függetlenné. A zöld, krémszínű öttonnás ZIL teherautó úgy kapaszkodik fel az európai fogalmak szerint járhatatlan, életveszélyesen meredek lejtőn, mintha nem is kerekei, de tapadó korongjai lennének. És ráadásul a teherautó nem üres: magasan pakolva szálfarönkökkel, a közelből a nem messzi új építkezéshez tart mongol sofőrjével. A „közel” vagy száz kilométer; a „nem messze” is legalább ugyanannyi, ha nem több. Mongóliában mások a fogalmak a távolságot illetően. Mongóliában jóformán nem is ismerik ezt a fogalmat. A sofőr kikönyököl az ablakon, foga között ott füstölög a nélkülözhetetlen cigaretta, egykedvű nyugalommal hallgatja a motor dohogó nyögését, biztos a dolgában. Pontosabban: biztos önmagában, hiszen a kisujjában van a motor minden titka és éppen ezért, e titok birtokában biztos a ZIL erejében, és végső soron y.bban is, hogy eljut a sorjázó hegygerinceken keresztül az építkezéshez. . Néhány éve csak, hogy nomád őseihez hasonlóan a lovat tekintette egyetlen és nélkülözhetetlen közlekedési eszköznek. De ez sem pontos kifejezés. Mongóliában’ ma sem, így hát ennek elő- te még kevésbé volt közlekedési eszköz, a ló. A ló: LÓ volt. A mongol nomád lába, testének része, életének legszervesebb tartozéka. Láb nélkül el lehet az ember, de ló nélkül... Nem, erről még a régi vallás szörny istenei sem beszéltek. Dohog a motor, kapaszkodik a szédületes meredélyen fel a modern kor járműve, az autó, nyergében a modern kor tipikus alakja — a sofőr. És abban a pillanatban, amikor a kocsi felér a gerincre, a mongol sofőr arcán vad, szinte félelmetes változás fut végig. Oda az egykedvűség, a végtelenbe tekintő nyugodt tekintet mély barna fénye: farkas ugrik meg hirtelen, éppen a teherautó előtt. Farkas, az ősi ellenség, amely pusztítja a nyájat, tizedeli a juhokat, farkas amely ellen ma is fegyverrel kell gyakran védekeznie az ordító tél hidegében a jurták lakóinak, s nem is mindig az ember és fegyvere, hanem néha az állat és agyarai lesznek a győztesek. Fellobban a vad gyűlölet a mongol gépkocsivezetőben és fellobban az ősi vadászösztön... ...az öttonnás teherautó, hátára fordulva, az óriási szálfarönkök szanaszét a meredélyen! Nem, teherautóval még síkságon sem, hát még itt a szédítő meredek hegyoldalakban sem lehet farkast üldözni és elütni. A sarkán guggoló és ismét egykedvű arccal cigarettát sodró sofőr már újra tudja és érti; és azt is tudja, hogy nem lesznek elnézőek vele szemben. De hát mit tehetett volna mást? Farkas volt! Farkas! A farkast teherautóval üldöző mongol gépkocsivezető, a farkas és a teherautó, az ősi, nomád vadász és a modern kor volánt forgató emberének sajátos ötvözete: ez a mai mongol Valóság is egyben. A végtelen pusztaság, alatta a még felderíthetetlen kincsek ki tudja milyen tömege: megszámlálhatatlan lónyájak, tevecsordák, jak- és tehéngulyák, jurták és bennük telepes világvevő rádiók, erőteljes urbanizáció és iparosodás, krónikus munkaerőgondok és dinamikus fejlődés, szomjhalait hozó pusztaság, téli mínusz 50 fokkal, hó nőikül és nyáron ugyanennyi pluszban árnyék nélkül; és hatalmas sós tavak; és hatalmas édes vizű tavak; és vadaktól terhes vadászparadicsom, erdők, vízesések, tigrisek, medvék, antilopok, égbe nyúló hegyóriások és a Góbisivatag. Mindez Mongólia. Ez is, meg több is, más is. Egy más világban, egy ■ volt világban kiteljesedő mi világunk. Erről szeretnék írni nem a tudós felfedező, a hozzáértő etnográfus, a részletezően elemző szociológus tollával és kutatásaihoz jutott lényegesen több idő lehetőségének erejével; inkább az újságíró mindeme eszközökből csipegető, de inkább jelen esetben csak felvillantani tudó és képes eszközeivel. Kevés lesz mindez tudom, nagyon kevés. De talán any- nyira nem, hogy jobban megismerjük a távolság és egy kicsit a mítoszok, mondák és pletykás „szakértők” torz ködébe vesző mai Mongóliát. Indul a TU 104-,es, kérem az utasokat, kapcsolják be öveiket: Budapest — Moszkva — Irkutszk — Ulánbátor... 9000 kilométerre keletre, mindig és órákon át a nap felé, a hajnal elé. Gyurkó Géza Következik: Nem vagyok felfedező.» Gerencsér Miklós: f a tt'C’lcő'C s. ILLÉS. A DIVATHÖLGY A törté kleni nyilván megunhatta, hogy örökké a sodrában lubickoljanak, mert elzavart a cu korrépaszedéshez. Vae'' ki tudja: ta'án éppen azért osztott rám ilyen hát- o -ági szerepet, hogy ál-t lE.td'ián tegyen valami életre vaió ember Gömb Izsák professzor mellett. Amerre jártunk, semmi jel nem árulkodott arról a világraszóló véres szüreti mulatságról, amelyben az ország nagyobbik fele alaposan lerésze- gedett, miközben a szőlősze- (’éssel a kutya sem törődött. Nagyon öreg Renault-taxi- Lan fuvaroztam a professzort a sokkal öregebb országutakon. A táj vasámapiasan gyönyörű volt a kissé opálos verőfényben: véletlenül se találkoztunk dolgozó parasztokkal. Mivel már szerettem volna köszönni valakinek, frissebb lendületre unszoltam a kocsit. Erre Gömb Izsák professzor reszkető ünnepélyességgel nyúlt a belső zsebébe és kártyákat vett elő a szíve fölül. Már éppen rikkantani akartam örömömben, hogy le- állunk zsugázni, de amikor a szemem elé terítette legyező alakban a lapokat, akkor iát- tam, hogy tulajdonképpen fényképekről van szó. — A három gyeimekem és a feleségem — mutatta be a családját. — Hajtson lassabban, az istenért! Elfogott a hencegési vágy. — Nekem is van családom, professzor úr. A kislányom éppen tízhónapos. Nusikának hívják. És akkor ilyen időket élünk... Megjegyzésemre sóhajjal felelt a professzor. — Kétségtelen, hogy nem szabad lebecsülni a mostani eseményeket, de valószínű, hogy a napóleoni háborúk nagyobb jelentőséggel bírtak a világtörténelem szempontjából. Akkor ugyanis szigorú tengeri blokádot rendelt el a császár és ezzel megfosztotta az egész európai kontinenst a brit cukortól, amelyet tudvalevőleg a trópusi gyarmatokon termett nádféleségekből nyertek. Kényszerképpen kitenyésztették Poroszországban a mai cukorrépa kezdetleges ősét és hogy úgy mondjam, ezzel korszakalkotó lehetőséget nyitott az agrártudomány a mérsékelt égövön is a nagy tömegű cukorgyártás számára. Ezért szerettem professzorokat fuvarozni. Mindig megleptek valami váratlan szellemi ajándékkal. — Mégis, mit tetszik gondolni professzor úr, hamarosan vége lesz Pesten a lövöldözésnek? — Ez az egész otromba kalandorkodás távol áll minden komolyságtól — jelentette ki a nagy tekintélyű Gömb Izsák. — Éppen most veszítették el a józan eszüket, amikor minden állampolgárnak á répa- begyűjtéssel kellene törődnie. Üzemel a cukorgyár, megindult az egész hatalmas gépen zetben a gyártási cirkuláció. Ha nem tudjuk folyamatosan biztosítani a napi hatszáz vagon répát, befagy a csőrendszerbe a folyékony cukor. Ki vállal ezért felelősséget? Kérdését ösztönzésnek fogtam fel. tehát tövig benyomtam a gázpedált. De a professzor megint elém tartotta hordozható családi albumát: — Hatványozottan felkérem, hogy ne hárfázzon az idegeimen! Ostoba halál lenne kimúlni éppen itt, távol a lövöldözéstől. Inkább álljon meg, hadd vezessem le az izgalmamat. Nekem sem ártott elanda- logni kissé az ősz lankatag pompájától. Elnéztem az út menti akácokra akadt ökör- nyálat, a parlagon lépdelő galambcsapatot, meg a határban hagyott traktprok festői látványát. — Mit szól hozzá a professzor úr, hogy egyes állampolgárok elhagyják a traktorukat, sőt még a hazájukat is? — Becstelen lények. Köny- nyeiműségükkei felrúgják a rendet, holott minden erőt a répaszedésre kellene összpontosítani. Már hat falut bejártunk, de mindenütt a rádióhoz tapasztják a fülüket a parasztok, ahelyett, hogy ásnák a répát. Önkéntelenül osztoztam a professzor szomorúságában. — Rám minden időben számíthat — próbáltam fölrázni. — Én is apa vagyok és ha megnő a kislányom, elmagyarázom neki, hogy hogyan terjedt el a cukorrépa Európában. — Mire nagy lesz a kislánya, addigra rég kitenyésztjük a monogerm répamagot — kapott boldogan a lehetőség után a professzor. — Jelenleg ugyanis fürtökben nő a répamag, nem lehet annyira szétmorzsolni, hogy ne bokrosán kelne ki. Ezért van szükség az egyelésre, ami pedig csúszó-mászó -rabszolgává teszi a föld népét. De közel az idő, amikor a tudomány átnyújtja a gyakorlatnak a cukorrépa-nemesítés eddigi legnagyobb vívmányát. Annyira magával ragadott ez az ígéret, hogy átmenetileg teljesen megfeledkeztem a pillanat vészterhes aktualitásáról. De Sopron közelsége felrázta bennem az apai felelősségérzetet. Eszembe jutott egyetlen gyermekem, vágytam utána, hogy viharvert keblemre öleljem a zord történelmi időkben. Vágyamnak haladéktalanul hangot adtam — Szó sem lehet róla — tiltakozott a professzor. — Most az a legfőbb hazafiúi kötelességünk, hogy szorgalmazzuk a répaszedést. A szívtelen elutasítás kegyetlen ötletre csábított — Rendben van. professzor úr. Nekem nem is olyan sürgős. De talán tetszik tudni, hogy a felesége mit forgat a fejében. Amíg a professzor úr a monogerm repamag magasztos ügyével foglalkozik, addig a kedves felesége disz- szidai a három szép gyermekével. Ugye nem egészen valószínűtlen, hogy akadhat ilyen furcsa variáció az életben ? Megijedtem szavaim hatásától, amikor a professzor tébolyba hajló tekintetével találkoztam. Szántam-bántam kegyetlenségemet, de mire nem képes az ember a gyermekéért? — Azonnal haza! — rohant a kocsihoz a professzor. Lassan hajtottam, de nemes modora ellenére gorombán rámförmedt: — Gyorsabban, az istenit magának! — Ahogy parancsolja — dünnyögtem alattomosan. — Még! Még! Ne sajnálja a gázt! És egyáltalán honnan tudja, hogy disszidálni akar a feleségem'! — Reggel azzal köszönt el tőle a professzor úri hogy ne csináljon rparhaságot. Hát kérdezem én. miféle marhaságot csinálnak mostanában az emberek? — Bámulatos. Maga még a pszihika*, a logika és a valószínűség kölcsönhatásaihoz is ért sofőr létére? — Apa vagyok — tértem ki az egyenes válasz elől. — Látni akarom a gyermekemet. (Folytatjuk) % <MI
