Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)

1969-11-23 / 272. szám

t9®9. november 29. fnSLit’l'-ÄIACJ'i AKUftSZAlJ Gazdagság — variációkban — avagy, akik szabálytalanul előznek r A szocializmusban is van­nak indokolatlanul gyorsan gazdagodó emberek, akik nem dolgoznak többet, mint a tár­sadalom zöme, mint a „nagy átlag”, mégis azoktól sokkal jobban, gondtalanabbá élnek. Életstílusuk ütközik az írat­lan erkölcsi törvényeinkkel. A KRESZ nyelvén szólva sza­bálytalanul előznek, nem tartják be az életszínvonalnö­velés etikáját, normáját. Nem foglalkozási ágakról, kategó­riákról van s’zó. A skála a fa­lusi tsz-juhásztól, vagy bri­gádvezetőtől egészén a külön­böző értelmiségi, vagy hivata­li körökig vezethet. Egyes ko­nokig. persze, mert a jellem­ző mégis az. hogy a többség mértékletesen, — az ország teherbíró képessége és saját kapacitása arányában gazda­godik. Az első ' A három variáció egyik szereplője gazdag ember, vá­rosszerte ismerik, sokkal töb­ben megfordulnak utána, mintha a neves tudós, tanár, vagy mérnök haladna el az utcán. Több háza, amit még a felszabadulás előtti üzletkö­téseivel, stb. szerzett, már nem jövedelmez, a házbér a társadalom kasszájába fut be. De barackosa, szőlője és magániparával keresett ezre­sei őt boldogítják. Ezt az em- y bért nemcsak a pénz, a hiúság is igézi. Miután nem kapott megfelelő magas beosztást az állami vállalatnál, ahol több mint tíz évig „dolgozgatott” is- ' mét maszek lett. Bosszúból — mondja ő. Lánya férjhezmenésekor és fia esküvőjén félmilliós nász­ajándékot emleget a városi pletyka, amiben lehet némi túlzás. Ugyanis, mint ő maga egyszer kijelentette baráti körben, csak 400 ezer forin­tot tudott „összespórolni” a gyerekeknek. Ez a típus azonban kihaló­ban van. A nagy örökségek és a nagy üzletelések kora ál- ' tálában lejárt nálunk. De vannak akik „megértik” a kor szellemét, modernizálják esz­közeiket. Ismerünk autóval, autókiutalásokkal ügyeskedő­ket. A házépítkezések, lakás- ' helyzet körüli zavarosban ha- lászgatók is többnyire e típus _ képviselőiből kerülnek ki. Mások a pillanatnyi hiány­cikkek, vagy éppen nehezen hozzáférhető cikkek, szolgál­tatások ürügyén varázsolnak i maguknak pompás életet. A második r A variáció második szerep­lője nem a múltból hozta ön- szeretetét, szellemét, hanem a m< viszonyaink között vág magának utat. S a szálak mégis egy tőlünk idegen vi­lágba vezetnek. Az értelmisé­gi foglalkozású férfiú falun kezdte, eldugott vidéken szedte össze az első forinto­kat. Nem illegálisan, nem is munka nélkül tollasodott meg. Mégis egy bizonyosfajta konjunktúrát lovagolt meg bá­mulatosan. Behízelgő modora és gondosan leplezett igazi én­je sok baráttal hozta össze az évek során. Egyáltalán nem lepődtek meg ismerősei, ami­kor egy fontos megyei jellegű intézmény vezető posztján ta­lálták a szimpatikus férfiút. Azóta a szimpatikus férfi a város egyik legnagyobb há­zát vette meg. Fél kézzel fi­zette ki a lakókat, s rendez­te be külföldről vásárolt egye­di tárgyakkal, kényelmi esz­közökkel. Az már fel sem tűnt, hogy évenként váltotta a gépkocsikat, sőt volt néhánv év, amikor a feleségnek kü­lön is volt kocsija. Ez a gyorsan meggazdagodott és vagyonát azóta is gondosan gyarapító ember ráadásul nem zárkózik be igyekszik közéleti-igényeinek is élni. Különféle társadalmi funk­ciókat vállal és sikeresen meg is birkózik velük. Vagyis, „amúgy köztiszteletben álló ember...” Nem is lenne vele baj, ha nem tennénk olykor fel a kér­dést: hogy viszi rá a lelkiis­merete a munkájával arány­ban nem lévő keresetre és már-már a milliomosok kedv­teléseit is túlszárnyaló „tár­sadalmi életre.”? A harmadik A harmadik emberünk — s az ilyenből van talán a több — lassabban éri el a jólétnek azt a fokát, amit az előbbiek. De eléri és jóval gyorsabban, mint az átlag dolgozó. Lénye­gében különbözik a többiek­től, mert munkája után, az. átlagosnál nagyobb takaré­kossággal, — olykor önmeg­tartóztatással, vagy önsanyar­gatással teremt kiugró életet, kényelmet. Nála nem életcél a meggazdagodás, de fontos, hogy ne öreg korban legyen az embernek kényelmes ott­hona, ha lehet egy hétvégi vikendháza, gépkocsija, és minden eshetőségre egy kis takarékbetétkönyve. Ilyen ember már sok van nálunk és nem tartjuk őket úgy számon, hogy gazdagok. Tehetősebbek, jobban élnek, mint a kis ke­resetű, nagycsaládos, vagy a kevésbé jól beosztok. Amit szereztek, két kezüknek, eszüknek, igyekezetüknek kö­szönhetik. őket inkább a nagyzási má­nia, a sznobság fenyegeti, hisz többen baráti körüket inkább igazítják a tehetőseb­bekhez, mint a régi cimbo­rákhoz, akik „máról holnapra élnek”, s még egy kocsimár­káról sem lehet velük jóízűen elbeszélgetni. Ez a mánia le­küzdhető, gyógyítható és nem is veszélyezteti a társadalom formálódó erkölcsi világát. Da az ügyeskedők, az újgazda­gok, ákiknek egyáltalában nem fáj, hogy a másik em­bernek esetleg üres a tányér­ja, — azok nem a mi vilá­gunk erkölcsében élnek. Leg­feljebb élvezik az örömöket az anyagi jólétet, ami persze elképzelhetetlen lenne a sok millió ember szorgos munká­ja nélkül. Ma még sajnos a köztudat nem mindig tekinti erkölcs­telennek az élvhajhászokát, a pénz megszállottáit. Hajlamo­sak vagyunk elnézően megbo­csátani „gyengéiket”. Ami en­nél is rosszabb, egyesek még hódolnak is az ilyen „nagy­ságoknak”, felnéznek rájuk, saját vágyaik megvalósítóit is látják bennük. De helyén va­ló-e ez? Kell-e röstelkedni, hogy sok ezren, százezren nem tartoznak a szerencselo­vagok közé és CSAK napi be­csületes munkával és lassúbb ütemben rendezik be éle­tüket? Páll Géza A Nyíregyházi Palma Gumigyár camptngüzömében a munkaszalagsorról lekerült a 100 ezredik gumimatrac. Hammel József felvétele A tárgyalóteremből Nyugodtan elment efihonréS... r Rendkívül ritka ügyben hir­detett ítéletet a nyíregyházi megyei bíróság, olyan eset­ben, amikor megmérgezett- nek nem nyújtott a vádlott segítséget. Ujfaludi László, 29 éves nyíregyházi lakos rossz csa­ládi életet élt. Kapcsolatöt tartott fent egy lánnyal, s emiatt feleségével gyakran veszekedésre került sor. Ké­sőbb az asszony tudomásul vette, hogy Ujfaludi nem hagy fel kapcsolatával, s ezért bontó keresetet nyújtott be. További vita származott ab­ból. ki hagyja el a 'akást;. A férj szerette volna rávenni feleségét, hogy két kisgyer­mekükkel költözzön el. Az asszony — teljesen jogosan — ezt nem tette meg, de a viták élesedtek és romlott az idegállapota. Rendszeresen ^tatóval aludt el. Többször említette, hogy öngyilkos lesz. Tavaly, november 12-én, a férj elvitte a két gyereket a nagyszülőkhöz, s utána haza­tért. Ismét parázs veszekedés kezdődött a házastársak kö­zött. amelynek végén az asz- szony felindultan és kimerül­tén berohant a fürdőszobába. Két doboz Dorlotint vett be. Ezután felhúzta az órát, s mind a ketten elaludtak. A férj hamarosan feléb­redt feleségének szokatlan horkolására, de nem tett sem­mit. Reggel csak ő ébredt az óra csörgésére, az asszonyt meg sem próbálta költeni. A villanyt nem gyújtotta fel, s a redőnyt sem nyitotta ki. Bár a fürdőszobában észre­vette a két üres dorlotinos dobozt, s, ebből következtet­hetett az eseményekre, — nyugodtan elment munkahe­lyére. Délelőtt felesége munka­helyéről telefonáltak, érdek­lődve az asszony után. Ujfa­ludi azt mondta, hogy felesé­ge fekszik, rosszul van, csak később megy be. 11 óra körül Ujfaludi édes­apja telefonált, s hívta haza. A férj hazament, bementek a lakásba, s látták, hogy az asszony rendkívül súlyos ál­lapotban van. A férj ekkor gépkocsijával nem vitte kór­házba az asszonyt, — mentőt kellett hívni, ami újabb ké­sedelemmel járt. Három napig volt az asz- szony eszméletlen, életveszé­lyes állapotban, aztán meg­gyógyult. Orvosi vélemények szerint a további késedelem végzetes lehetett volna. Ujfaludi Lászlót a bíróság segítségnyújtás elmulasztása miatt 10 hónap szabadság- vesztésre büntette. A bíróság megállapította, hogy az általános segítség­I oMM Kezdődik az autóbusz-pályaudvar építése Automatákkal irányítanak — Zsákutca lesz a Körié cb nyírfa út Nyíregyháza új szállodájá­nak falai már állnak. A kis­vasút már megszokta a vá­roskerülő utat, s a két öreg villamos is múzeumba vo­nult. A Tanácsköztársaság té­ren utolsó évet kezdenek ja­nuárban az autóbuszok. É6 1970 elején megkezdődik a Jókai téren az új autóbusz­pályaudvar építkezése. Lezárják a Jókai teret Pár nappal ezelőtt fejeződ­tek be a megbeszélések a Be­ruházási Vállalat és az autó­busz-pályaudvar kivitelezője a Nyíregyházi Építő és Sze­relő Vállalat között. A meg­egyezés értelmében már megkezdődtek és még ebben az évben befejeződnek a bon­tások és szanálások a Jókai té­ren, elvégzik a vízbekötése­ket, bekerítik a teret és meg­kezdik az építőanyagok szál­lítását. A nagy beruházás első üte­mének,. a tulajdonképpeni MÁVAUT-pályaudvamak az építését a jövő év márciusá­ban kezdik meg és december végén adják át rendeltetésé­nek. A hat és fél millió fo­rintos összköltséggel épülő pályaudvar a megye első és eddig egyetlen ilyen jellegű létesítménye lesz. Az ország­ban is mindössze négy kupo­lás, kör alakú pályaudvar épült eddig a legközelebbi Egerben. Az építők, a tervezők — okulva az előzőek példáin — elsősorban megfelelő, terv­szerűen kialakított környezet­ről gondoskodnak. A Jókai teret, a későbbi pályaudvart körül vevő utak, útszakaszok egy részét lezárják, így zsák­utca lesz a Körte és a Nyírfa utca. A pályaudvar átadása után itt parkíroznak majd a pihenő autóbuszok. Ugyanak­kor elvégzik a tér aszfaltozá­sát, közművesítését, s lefek­tetik a távfűtés csőhálózatát. Csupán ezek a munkák két­millió forintba kerülnek. Automatikus vezérlés A Jókai téren a KÖJÁL-lal szemben lévő sarkon jelölték ki a tervezők a pályaudvar helyét. A 10 méter átmérőjű, kör alakú, kupolás épületben kap helyet a váróterem, az irodák, a vezérlőhelyiség, a személyzet öltözői és pihenő­helyiségei, a jegypénztár és az Utasellátó büféje. Külön érdekessége az új pályaudvar­nak, hogy a menetrend sze­rinti járatok irányítása, fo­nyújtásl kötelezettség ilyen esetekre is kiterjed. Bárki észleli, hogy valaki sérülést, vagy mérgezést szenvedett, — az észlelő köteles segítséget nyújtani. Akár más idézte elő, akár ő a kiváltó okot. A segítségnyújtás kötelezett­sége kiterjed azokra is, akik saját elhatározásukból akar­nak megszabadulni az életük­től. Az — hangsúlyozza a bíró­ság —, hogy a vádlott a se­gítségnyújtást a felesége iránti ellenszenvből, s a la­kás megszerzésének reményé­ben mulasztotta el, erkölcsi­leg eléggé el nem ítélhető, s elvetemültségre vall. A fele­sége elveszítése iránt érzett közömbössége a gyermekek iránti érzéketlenségét is mu­tatja. Erre utal, hogy nemrég elhagyta az ország területét, s nem is kíván ide visszatér­ni. Az ítélet jogerős. (kun) gadása és indítása teljesen automatikus, elektromos úton történik majd, egyetlen ember és a mikrofonok, a jel­zőlámpák, kapcsolókarok és telefonok közreműködésével. 1972-ben új garázs Impozáns látványt nyújt az új létesítmény a külső szem­lélőnek is. A hat centiméter vastag vasbeton héjszerkezet­tel épített pályaudvar fölött repülő csészealjhoz hasonló bronz vagy vörösréz lemez­ből készült kupolarészt he­lyeznek el. A váróterem bel­ső kialakítását mintegy 350 ezer forintos költséggel, mű­bőr bevonatú ülőkék és asz­talok teszik otthonossá és kényelmessé. A váróteremből nyíló Utasellátó büféjét pedig a legkorszerűbb gépekkel szerelik fel, s reméljük, az áruválasztékkal sem lesz majd baj. Az indulási állásokban 12 autóbusz tartózkodhat egy­szerre, míg a pályaudvar egy távolabbi részén két állást hagynak szabadon a kisebb meghibásodások kijavítására. Az indulási állásokban elek­tromos táblákról olvashatják le az autóbuszvezetők és az utasok a járat számát, az in­dulás és érkezés idejét, vala­mint innen kapja a paran­csot a vezető az indulásra. Az új pályaudvar a távol­sági járatok pályaudvara lesz. S az itt közlekedő autó­buszok még az átadás uián is jó pár évig a központi gará­zsokból érkeznek meg regge­lente. Csupán a későbbi ter­vek szerint, az építkezések második ütemének 1972-es be­fejezése után, kapnak ott helyben, a lebontásra kerüld Dózsa György út és Jókai tér sarkán lévő épületcsoport és benzinkút helyén állanló ott­hont a fedett csamokrendsze- rekben. Horváth S. János Öszőlő utca 136 Csak a ktsz a hibás? Különös gyermektartás Nyíregyháza. Ószőlő utca 136. Uj ház, tizenhat család otthona. Már laknak benne. Igaz, nem minden lakásban. Érdemes felidézni születésé­nek mikéntjét. Az egész kálvária még évekkel ezelőtt kezdődött. Néhány család összefogott, hogy közösen építtetnek egy 16 lakásos társasházat. Kivi­telezőnek a Kisvárdai Építő és Szerelő Ktsz-t választot­ták. Rövidesen meg is kötöt­ték a szerződést, s elkezdő­dött az építkezés. A szerződés értelmében a ktez-nek 1967 no­vember végére át kellett adni az épületet. Nemsokára az építkezés megkezdése után. már aligha lehetett kétséges, hogy az építés nem fog simán menni. Kötbérigény Kezdődtek a problémák az anyaghiánnyal. A kivitelező anyagbeszerzője vonatra ült, s elindult az országban bo- lyongani, anyag után. De ko­rántsem tudott mindent be­szerezni. Nem volt más mit tenni, a műszakiak tervmódo­sítást végeztek. Aztán ismét és ismét előkerültek a ter­vek, hol ezen kellett változ­tatni, hol azon, attól függően, hogy éppen milyen építőanya­got nem tudtak beszerezni. A hiányzó anyagok listája együtt növekedett a lassan­ként azért mégis csak kibon­takozó épülettel. Végül tavaly augusztus közepén átadták a lakások kulcsait gz építtetőknek. Ez­zel lényegében befejeződött egy végtelen körforgás, viták sora és... elkezdődött egy újabb, egy sokkal hosszadal­masabb, sokrétűbb. A lakók a nyíregyházi já­rásbírósághoz kötbérigényt nyújtották be, okolva a ktsz-t az átadási határidő eltolódása miatt. Döntés is született a dologban, de a bíróság a döntést megváltoztatva ki­mondta, hogy a lakók csak kártérítési igénnyel fordul­hatnak a bírósághoz. Szigorú mama Ekkor ismét elkezdődött a vita, pereskedés. Egymást kö­vették a tárgyalások, végül is nyolcán maradtak, akik kitar­tottak a lakók közül eredeti elhatározásuk mellett: perelik a ktsz-t kártérítésért. A ktsz jogtanácsosa vizs­gálni kezdte a nyolc lakó pa­naszának jogosságát. Érdekes eredményekkel járt a vizsgá­lódás. Az egyik lakó kártérí- tési igényének indokolásában arra hivatkozott, az építkezés elhúzódása miatt az új lakás­ba szánt bútorokat nem tud­ta hol tárolni. Ezért vissza­menőleg havi száz forint megfizetéséért perelte a ktsz-t. Aztán néhány nap múlva kiderült, hogy az ille­tőnek tárolási nehézségekből nem keletkezhetett kára. Sőt! Kisvárdai főbérleti lakásá­nak konyháját havi 300 fo­rintért kiadta albérletbe. Hogy miért éppen a kony­hát? Mert a szobákat csak azért nem tudta kiadni, mivel azok tele voltak az új búto­rokkal. Egy másik lakó azt igyeke­zett bizonygatni a bíróságnak, hogy az építés időszakában édesanyjánál kellett albérlet­ben lakniuk, s ezért a szigorú mama havonta négyszáz fo­rintot vasalt be tőlük. A tör­vény képviselői azonban ez alkalommal sem bizonyultak hiszékenynek, mivel nem ad­tak helyt a kártérítési követe­lésnek. V álóok ? A nyolc között akadt egy lakó, akinek esete már hu­moreszket érdemelne. Az tör­tént ugyanis, hogy a házépí­tés huzavonája közben a há- zastáreak pereskedni kezdtek egymással, s a bíróság rövi­desen ki is mondta a válást. Ekkor a férj kártérítési igény­nyel fordult a bírósághoz. Semmi mást nem kért „csu­pán” azt, hogy az időközben született, s a válás kimondá­sa után az anyának ítélt gyer­mek eltartását a ktez(!) vál­lalja el. Követelését azzal próbálta magyarázni, hogy azért kellett elválniuk, mert a lassú építkezés miatt sok­szor összevesztek, s emiatt nem hajlandók tovább együtt élni. Talán mondanunk sem kell, hogy az enyhén szólva képtelen követelés legfeljebb csak mosolyra késztette az üggyel foglalkozókat. Eddig a történet. Az ószőlő utca 136. számú ház születésé­nek „regénye.” Tanulságos ktez-nek épít­tetőknek egyaránt E. Oi

Next

/
Oldalképek
Tartalom