Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)

1969-11-23 / 272. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJtTBh xxrt. Évfolyam, zn. szám ÄRÄ: T FORTTSTf 1969. NOVEMBER S3, VASARNAP fcAPPNK TARTALMÁBÓL» Tizennégy évesek — pályaválasztás előtt (3. oldal) Akik szabálytalanul előznek (5. oldal) Rendelkezés a labdarúgók kedvezményes átigazolásáról 01. oldal) Azt keressük, ami összeköt — ennél tö­mörebben aligha lehetne megfogalmazni an­nak a látogatásnak a célját, amelyet a héten Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Indiá­ban és Iránban tett. A magyar államfő olyan országokban járt, amelyeknek társadalmi be­rendezkedése eltérő a miénktől, mégis vala­mennyi vendéglátó államférfival szívélyes, termékeny eszmecseréket folytathatott, mert a tárgyalásokon a jóakarat, a jószándék minden nehézséget áthidalhat. A magyar—indiai, illetve a magyar—iráni tárgyalások legfőbb jellemzője, hogy a világ sorsát befolyásoló, alapvető nemzetközi kér­désekben álláspontjaink hasonlóak, vagy olyan közel állnak egymáshoz, hogy az eltérések nem akadályai az egyetértésnek. így a viet­nami helyzet megítélésében egységesen azt az álláspontot valljuk, hogy az 1954. évi genfi egyezmények alapján, külső beavatkozás nél­kül biztosítani kell a vietnami nép önrendel­kezési jogát. Csakis ez vezethet a békés meg­oldáshoz. A közel-keleti konfliktus, felszámo­lására is van nemzetközi érvényű döntés: a Biztonsági Tanács 1967. novemberi határozata, amely — következetes végrehajtása esetén — alkalmas e háborús tűzfészek felszámolására. Sorolhatnánk a tárgyalások témáit: a le­szerelés, az atomstop, a vegyi és bakterioló­giai fegyverek betiltása, a stratégiai fegyverek korlátozása ügyét. A kivonatos ismertetés is érzékelteti: éppen a leglényegesebb kérdések­ben volt egyetértés, s ez egyúttal magyarázat a tárgyalások zavartalan alkotó légkörének megértéséhez is. A magyar—indiai kapcsolatok hagyomá­nyosak, sokrétűek, beleértve a gazdasági, tu­dományos és kulturális vonatkozásokat is, Host arról volt szó, hogy gazdagítsuk a ha­gyományos jó viszonyt. S ha figyelembe vesz- szük hogy a legmagasabb szintű tárgyalásokat a szakemberek gyakorlati megbeszélései kí­sérték, joggal várunk további figyelemre mél­tó eredményeket, A magyar—iráni tárgyalásokon alkalom nyílt annak a fejlődésnek felmérésére. ame­lyet az iráni sah 1966. szeptemberi, magyaror­szági látogatása óta tapasztalhattunk. Most újabb jelentős lépést tettünk előre: nemcsak arról van szó, hogy a gazdasági kapcsolatok egyszerű formáját, az árucsere-forgalmat nö­veljük, hanem kidolgozhatjuk a műszaki-tu­dományos együttműködés feltételeit is. Bizo­nyára eredményes lesz azoknak a kormány- bizottságoknak a tevékenysége, amelyeket a műszaki-tudományos kooperáció kérdéseinek tanulmányozására és a szükséges feltételek kimunkálására létrehoztak. Irán nagyszabású fejlesztési tervek megvalósítására készül. Mint Losonczi Pál látogatása befejeztével hangsú­lyozta, mi szívesen közreműködünk ebben. Az iráni vezetők elfogadták és üdvözölték ezt a szándékunkat. A magyar államfőt mindkét országban s szocialista Magyarország képviselőjét illető megbecsüléssel fogadták. Az államfő szemé­lyén túl, ez annak a békepolitikának és ered­ményes építőmunkának szól, amelyet kormá­nyunk, dolgozó népünk folytat. Jó hírünk a világban ismét rangosabb, elismertebb lett, és ez jogos örömmel, büszkeséggel töltheti el a Magyar Népköztársaság valamennyi állampol­gárát. Magyarország, illetve India, Irán gazdasági és társadalmi berendezkedése eltérő, az orszá­gaink közötti földrajzi távolság is sok ezer kilométer. Kapcsolatainkat mégis a kölcsönös segítőkészség, a baráti szándék és az egymás iránti megbecsülés vezérli. Ezért jogos a bi­zakodás együttműködésünk gyümölcsöző fej­lődésében. Barátság és együttműködés Húsz évvel ezelőtt, 1949. november 24-én »lakúit meg a magyar—szovjet műszaki-tudo­mányos együttműködési bizottság. Ekkoriban a magyar népgazdaság éppen hogy kiheverte a háború súlyos pusztításait, s az ipar terme­lése elérte az 1938. évi szintet. A hatalomért folyó harc elekor már eldőlt, szocialista álla­miságunk kialakult, így országunk a nagy­arányú iparosítás és gazdaságfejlesztés kü­szöbén állt. A nyugati világ viszont még a normális árukapcsolatok fejlesztésétől is el­zárkózott, s a gazdasági zsarolás eszközével, a hírhedt embargós politikával akarta a szo­cialista országokat »térdre kényszeríteni. Ná­lunk mégis új üzemek, gyárak, iparágak, vá­rosok létesültek a Szovjetunió önzetlen segít­ségével. A fejlődés, bár sok lemondást, áldozatot kí­vánt és nem is volt mindig ellentmondásoktól mentes, végül is eredményes volt, elvezetett gazdaságunk, műszaki-tudományos együttmű­ködésünk mai állapotához. Az elvetett mag jó talajba került, kapcsolataink immár kölcsö­nössé váltak, mi is adunk és segíthetünk. Az elmúlt két évtizedben Magyarország 3500 mű­szaki dokumentációt kapott a Szovjetuniótól és viszonzásképpen 2500-at adott át. Hatezer magyar és 1600 szovjet szakember járt tanul­mányúton a partnerországban. Az utóbbi időben a magyar—szovjet mű­szaki-tudományos együttműködés megélén­kült, új formákat is öltött. A műszaki doku­mentációk ingyenes cseréjén kívül lehetőség nyílt például az új eljárások, megoldások, li- cencek vásárlására: így az anyagi ösztönzés eszközeivel serkentik a tapasztalatot, doku­mentációt átadó vállalatot a nemzetközi kap­csolatok fejlesztésére, az együttműködés haté­konyságának növelésére. S a két ország mi­nisztériumainak, országos hatóságainak együtt­működését mindinkább kiegészítik a vállala­tok, intézetek közvetlen kapcsolatai. Jelenleg mintegy 300 magyar és szovjet vállalat cse­réli ki közvetlenül műszaki-tudományos ta­pasztalatait, s hangolja össze fejlesztő és ku­tatómunkáját. Országaink internacionalista együttműkö­dése mind mélyebb műszaki-gazdasági tarta­lommal telítődik. Valamikor úgy gondoltuk, hogy a szocialista országok gazdasági integrá­ciója politikai-hatalmi síkon, a nemzetközi méretű központi tervezéssel valósul meg. Ma már nyilvánvaló, hogy a nemzeti gazdaságok irányításában végrehajtott reformok, az áru- és pénzkapcsolatok fejlesztése, a vállalati ön­állóság növelése a szocialista nemzetközi gaz­dasági kapcsolatokban is úi megoldásokat kí­ván. Számtalanszor elmondtuk már ünnepi és köznapi alkalmakkor, hogy mit köszönhetünk a Szovjetunióval való együttműködésünknek. És mindannyiszor joggal, mert a magyar nép­gazdaság elemi létfeltételei közé tartoznak a Szovjetunió nagyarányú nyersanyag- és ener­giaszállításai, valamint gép- és késztermékvá­sárlásai. Ám az előnyök és a haszon egyoldalú túlhangsúlyozása a kölcsönös érdekektől füg­getlen internacionalista kapcsolatok látszatát keltve, különböző félreértésekre vezet. Minde­nekelőtt csökkenti közvéleményünk és az il­letékes vezetők felelősségérzetét. Korlátozza egyebek között a Szovjetunió nagy belső pia­cának megnyerésére, világszínvonalú tudomá­nyos és technikai tapasztalatainak átvételére irányuló erőfeszítéseket és kezdeményezéseket. Nem várhatjuk például nemzetközi szintű döntésektől, vagy KGST szakosítási ajánlásai­tól termékeink kelendőségét a Szovjetunió­ban. Vállalataink nemzetközi méretű kezde­ményezéseire, kockázatvállalására van szük­ség. Ahogy a Magyar Optikai Művek világ- színvonalon kifejlesztette a szovjet számító- központokhoz, vezérlő- és adatfeldolgozó ki­bernetikai rendszerekhez kapcsolódó úgyne­vezett perifériákat, amelyek adatokat táplál­nak a memóriaegységbe, illetve az eredmé­nyeket leolvassák, a gépi jeleket lefordítják, s ezzel megvetette a negyedik ötéves terv egyik nagyszabású fejlesztési programjának alapját. Hazánk hasonló kezdeményezések ré­vén 10 millió lakosával, szerény kutató-fej­lesztő apparátusával bekapcsolódhat más, nagy horderejű, nemzetközi összefogást igény­lő műszaki-tudományos vállalkozásba. Erre azért van lehetőség, mert a Szovjet­unió, mint gazdasági és műszaki-tudományos világhatalom, egyenrangú partnerének tekin­ti kis országunkat. S a proletár internaciona­lizmus, nemzeti önbecsülésünk azt követeli, hogy ismerjük fel az egyenjogúságra, az ér­dekközösségre alapított kapcsolatok fejleszté­sében rejlő lehetőségeket, tartalékokat. Merít­sünk tehát bátrabban a világ első szocialista hatalmának gazdag kincsestárából. A ma­gyar—szovjet műszaki-tudományos kapcsola­tok elmélyítése, országaink kutató-fejlesztő tevékenységének összehangolása, szellemi erői­nek tervszerű munkamegosztása mindkét or­szág érdekeit szolgálja. K. 1 Jelentés a földekről ♦ Az utolsó holdakon végzik a betakarítást ♦ Lassan halad a mélyszántás Jo ütemben végezték el a termelőszövetkezetek a me­zei őszi munkákat, a betaka­rítást és a vetéseket. November derekán már 189 000 holdat szántottak ve­tés alá, a tervezett terület 99 százalékát. Hat százalékkal nagyobb a takarmánykeverék vetésterülete. Az őszi árpa 95, a takarmánybúza 91, a rozs 92 és az őszi búza 99 százaléka a földben van. A rizs betakarítását és cséplesét is befejezték min­denütt. Sajnos, a rizst a nyár végi köd megfogta igya várt termésnek csak 77 szá­zaléka termett meg. Viszont burgonyából igen jó volt a betakarítás eredménye, a megye termelőszövetkezetei és kiskerttulajdonosai 67 mázsás átlagtermést értek el a tavalyi 58 mázsával szem­ben. A kukoricatörés még tart. Eddig 120 ezer holdon fejez­ték be a munkát, kilenctize­dét az egésznek. Napraforgót már csak itt-ott lehet talál­ni a földeken. Bizonyos mennyiségű cukorrépa beta­karítása is hátra van még, eddig a termés 92 százalékát szedték össze. Az eddigi mé­rések 163 mázsás átlagot mu­tatnak a tavalyi 180-nal szemben, de szakemberek szerint a végleges eredmény ennél jobb lesz, megközelíti a tervezett holdankénti 170 mázsás átlagot. A silókba igen nagy mennyiségű, 189 ezer köbméter takarmány ke­rült. Komoly lemaradás isme: mélyszántásban van csak. . tervezett 180 ezer holdból még csak 80 ezret, 44 száza­lékot végeztek el a gépek. Ennek oka, hogy a legtöbb növényféleségből, gyümölcs­ből betakarított soron kívüli nagy mennyiség elszállítása nagymértékben lekötötte a szállításra is alkalmas gép­parkot. Kisebb részben né­hány alkatrész hiánya is ne­hezíti a gépek folyamatos munkáját. Szerencsére szép idő van és a mélyszántásra még sok megfelelő napot re­mélnek a traktorosok. Hat üzemünk év vége előtt Megfelelő mennyiség, jó minőség Már. csak hetek választanak el bennünket az év utolsó napjától. A naptári finis kö­zeledte a nyíregyházi üzemek­ben, gyárakban, vállalatoknál számvetésre készteti a terme­lés irányítóit Hat üzemben kértünk tájékoztatást az eddi­gi eredményekről illetve az utolsó hetek feladatairól. DOHÁNYGYÁR. November elsejétől ismét teljes létszám­mal dolgozik a gyár: három műszakos termelésben mint­egy 800 munkást foglalkoz­tatnak. A szezon elején még jelentős lemaradást okozott a szállítások késése, de az utób­bi két hét alatt ezt a lema­radást behozták, s jelenleg teljes kapacitással végzik a száraz dohány beváltását. A gyár fő feladata év vége előtt az export biztosítása. Az utób­bi napok krónikájához tarto­zik a nyugatnémet, svájci és holland szakemberek dohány­gyári látogatása. A külföldi partnerek több tonna hevesi Virginia dohány vásárlására kötöttek szerződést. Az első szállítmányokat két hét múlva indítják útnak. KONZERVGYÁR. Szezon­jellege ellenére november második felében is teljes ka­pacitással dolgozik a Nyír­egyházi Konzervgyár. így pó­tolni tudják a korábban ki­esett bogyós gyümölcsű készít­mények gyártását és eleget tudnak tenni a nem várt megrendeléseknek is. Ilyen váratlan megrendelés érkezett például az év második felé­ben pudingalmából: a tőkés megrendelő a korábbi 40 va- gonos szállítmány helyett 84 vagonnal igényelt. A soron kívül érkezett kanadai meg­rendelést is — mintegy 150 vagon sűrített almalevet — teljesítenie kell a gyárnak de­cember 31-ig. De jelentkez­tek a hazai társüzemek is, akiknek terven felül 100 va­gon almabefőttet kell elkészí­teni december első felében. A feszített munka ellenére még az idén egy újdonsággal is jelentkezik a konzervgyár. Decemberben kezdik meg a halkonzervek készítését, s a folyamatos termelés biztosítá­sára decemberig további 300 munkást vesznek feL UNIVERSIL. A termelési tervet a vállalat időarányo­san teljesítette annak ellené­re, hogy ebben az esztendő­ben négy új üzem — az üvegtechniká 2. üteme, az oxigénüzem, a mullit és a tmk-üzem — építését, felsze­relését és munkakezdését biz­tosították. A vállalatnál csü­törtökön háromnapos terme­lési tanácskozás kezdődött, s ezen másfél hónappal az év vége előtt ismertetik az ed­dig elért eredményeket és a hátralévő hetek feladatait. SZABOLCS CIPŐGYÁR. E hét szerdáján fejezték be a gyár idei exporttermelését és az év végéig belkereskedelmi igényeknek, megrendelések­nek tesznek eleget. Az idei terv teljesítése ebben a gyár­ban előreláthatólag december 20-ra várható. Két új termék — egy viszonylag drága lu­xuscipő és egv igen prakti­kus, pikkelyes felsőrészes ci­pő — készül még ezekben a hetekben is az üzemben. Az utóbbival e hét végén a nyír­egyházi mintaboltban már megismerkedhetnek a vásár­lók. A jövő év első negyedének teljes kapacitását lekötötték már, s most a második ne­gyedév szerződéseit készítik elő. Jövőre túlsúlyban az áru­házak, elsősorban a Centru­Megbeszélést tartottak az elmúlt napokban a Nyíregy­házi Sütőipari Vállalat szo­cialista brigádvezetői. A mozgalom helyzetéről folyta­tott megbeszélésen az egyik legfontosabb tennivalóként a sütőipari termékek minőségé­nek javítását, a selejt csök­kentését jelölték meg. A brigádvezetők úgy határoz­tak, hogy eddigi vállalásaikat ezzel a feladattal kiegészítik, illetve megerősítik. Elhatározták, hogy a válla­latvezetés által brigádonként juttatott ötszáz forintos moz­góbért takarékbetétben gyűj­mok Igényeit kívánják kielé­gíteni, de szállítanak a nyír­egyházi termékekből a kiske­reskedelmi vállalatoknak és a szövetkezeti kereskedelemnek is. RUHAGYÁR. A hátralévő időben a hazai igények kielé­gítését végzik a nagy keres­letnek örvendő terlyszter fér- fipantallókból. December 31-ig még 55 ezer ilyen pan­tallót készítenek több modell- változatban. A jövő évi előre­jelzésekből megtudtuk,_ hogy 1970-ben elsősorban külföldi cégek megrendelésére bér­munkákat vállalnak: ilyen igényt jelentett már be Liba­non és Hollandia. MEZŐGAZDASÁGI GÉP- JAVÍTŐ VÁLLALAT. A nyíregyházi üzem 15—20 mil­liós feladatot teljesít a hátra­lévő hetekben. A Vörös Csil­lag traktorgyárnak 200 bille­nőtartály és ugyanennyi mo­tortartó keret, a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárnak növényvédő gépekhez 50 szi­vattyúház, a Szerszámgépipari Műveknek 4 ezer fogaskerék készül itt. Elvégzik még eb­ben az időszakban 20 eszter­gagép felújítását, valamint a vállalat saját szociális helyi­ségeinek gépi berendezését, szerelését. (szilágyi) tik és azt kollektív döntés alapján használják majd fel. Ezt a pénzt a brigádok egyé­ni jutalmazásokra, segélye­zésre, előlegekre, kirándulá­sokra, kulturális rendezvé­nyek költségeinek fedezésére használják fel többek, között. A brigádvezetők javaslatán ra a tanácskozás határozat­ban rögzítette; csatlakoznak a tévét minden iskolának moz­galomhoz, és gyűjtést rendez­nek a készülék megvásárlá­sához. A ' brigádtagok által felajánlott összegeket de­cember közepéig eljuttatják a szakszervezeti bizottsághoz, j Szocialista brigádvezetők tanácskozása Eredményes küldetés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom