Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-11 / 236. szám

fm dM8t!f'&í‘ rrr vr ^APIRENDEN^ A páitmegbizaiások OKLEVÉL l_L Ismerek egy idős szakmun­kást, aki negyven esztendeig „gyúrta” a vasat, s közben formálta a fiatalok, a keze alatt dolgozó vasasok jelle­mét. Nem csak a művezető­jük volt, hanem az apjuk is, akit a legbensőbb problé­máikkal is szívesen megke­restek a fiatalok. Pártmegbi- zatásként azt a feladatot kap­ta a pártszervezettől, hogy gondoskodjon jól képzett szakmunkás-utánpótlásról. Be­csülettel teljesítette feladatát. Míg ott volt, legalább tíz csoportvezetőt nevelt, közöt­tük az új párttitkárt is. Életébep úgy összeforrt e két munka, hogy szinte el­képzelhetetlennek tartotta másképpen élni. Amikor nyugdíjazták, s pihennie kel­lett volna, sehogyan sem ta­lálta a helyét, hiányzott éle­téből a megszokott munka­tempó, a fiatalok, az a lég­kör, melyben élt és dolgo­zott. Ennek az embernek életelemévé vált a pártmun­ka, amit hosszú ideig vég­zett. Kérte a párttitkárt, hadd járjon be az üzembe, s a fiatalokkal foglalkozzon. Azóta életvidám, s értelmét látja nyugdíjas korának. A munka az élet értelme, az ember éltető eleme. Vala­hogy ’ így vannak a kommu­nisták a pártmunkával, a pártmegbizatásokkal is. Párt­munka nélkül nem lenne élő szervezet a párt, megbízatá­sok nélkül értelmetlen lenne a párttagság. Valljuk be: néha nem is olyan könnyű azt a pluszt teljesíteni, a pártmegbizatá- soknak maradéktalanul ele­get tenni. Különösen most, az új és bonyolultabb gazda­sági-társadalmi viszonyok kö­zött. És mégis ezrek és ezrek vállalják és teljesítik becsü­lettel a pártmegbizatásokat. Erről tanúskodik az az elem­ző felmérés is, amelyet a megyei pártbizottság végzett. Ennek során 34 párt-alapszer- vezetben volt eszmecsere és 600 párttag mondott véle­ményt a pártmegbizatásokról. | __zi Miért szükséges a pártmun­ka, a pártmegbizatás? Nem csupán azért, hogy a pártta­gok a párthoz tartozónak érezzék magukat. Ezért is, de talán még fontosabb, hogy a pártmegbizatások rendszere alkalmas arra, hogy a párt­tagságot még aktívabb mó­don bekapcsolják a pártszer­vezetek, a mindennapi politi­ka alakításába. Ez az egyik módja annak, hogy a viták és a nézetek kifejtésének sza­bad légköre érvényesüljön, így alakul és érvényesül a demokratizmus légköre, s az csak jó, ha minél több párt­tag pártmegbizatására épülve irányítja a pártvezetőség a pártszervezet munkáját. Ez adja a kollektív bölcsessé­get, s biztosítja a pártszerve­zet cselekvési egységét. A pártmegbizatás — káder­nevelés is. Éppen ezért na­gyon fontos, 'hogy minden párttagot a neki megfelelő, képességeit legjobban haszno­sítható pártmunkával bízza­nak meg. Jelenleg a párttag­ság mintegy 80 százalékának van pártm egbizatása. Örven­detes, hogy a pártmegbizatás- sal rendelkezők 40 százaléka fizikai munkás, figyelmeztető viszont, hogy a nők 40 száza­léka nem kapott pártmegbi- zatást. Ez részben azt jelzi, hogy a nők részére nem ta­lálnak pártmunkát, de rész­ben azt is, hogy pártszerve­zeteink zömében még mindig van bizonyos megkülönbözte­tés, fenntartás a nőkkel szem­ben. Nagyon jelentős pártmegbi­zatás a munkásőrségben va­ló tevékenység, a szocialista brigádok szervezésében való részvétel is. Külön említésre méltó, hogy a fizikai mun­kások között a legnagyobb a munkásőrségre vonatkozó pártmegbizatás aránya. I 3. A pártmunka igény kérdé­se is. Nem lennénk őszinték, ha nem mondanánk meg: vannak még párttagok, akik nem igénylik a pártmegbiza­tásokat, vagy munkájukra, elfoglaltságukra, utazásra, stb. hivatkozva kibújnak alóla. De fontos befolyásoló tényező a párttagok elméleti felkészültsége is. Legtöbb gond az eljáró munkásoknál van. ők sem az üzemben, sem otthon nem végeznek párt- munkát. Legtöbbjük fizikai munkás, idejük nagy részét Nagyszerű mozgalom „Kedves kis ünnepség színhelye volt hétfőn a szalmad- pusztai iskola. Nagy fekete Volga állt meg a kijárat mellett. Ünnepi ruhába öltözött emberek szálltak ki a kocsiból, be­mentek a tanterembe, s a gyerekeket kérdezgették: szeretik-e a televíziót? A tanyai kisiskolások igennel válaszoltak. Pedig még nem tudták, hogy egy nagyon szép Orion televízióké­szülék tulajdonosai lettek. A nyíregyházi VÍZMÜVEK dol­gozói szereztek örömet az iskolának. Közelebb vitték a gye­rekeket a tudomány kapujához, a nagyvilághoz.” Lakatos Zoltán nyírgelsei iskolaigazgató írja e sorokat levelében, amelyet „Televízió a tanyán” címmel írt szerkesz­tőségünk címére, hogy az iskolavezetés nevében ezúton is szívből köszöntse a vállalat minden dolgozóját. Egy másik levél — ugyancsak ez ügyben — Tunyogmatoicsról érkezett, ahol a helybeli Uj Élet Termelőszövetkezet ajándékozta meg az iskolát egy televíziókészülékkel. „Szeretnénk — írja az iskola igazgatója —, ha megyei lapunk hasábjain is kifeje­zésre jutna hálás köszönetünk az értékes ajándékért.” Megyénk közel négyszáz iskolája közül mintegy kétszáz­nak nem volt televíziója. Számuk azonban rohamosan csök­ken. Szinte napról napra érkezik hír újabb iskolák televízió­val való megajándékozásáról. Legújabban tíz tanácsi üzem ajánlott fel egy-egy tanyai kisiskolának televíziót. A megyei gépjavító nyíregyházi telephelyén a dolgozók a pluszként végzett, két órára járó munkabérükön vásárolnak egy televí­ziót valamelyik tanyai iskolának. A MÉK dolgozói öt készü­léket ajánlottak fel a legmostohább körülmények között lévő kisiskoláknak. Felmérni ennek az akciónak a jelentőségét szinte lehe­tetlen. A televízió megjelenése a tanyai iskolákban legalább olyan szenzáció, mint annak idején a villanyfény kigyulladá­sa. A „Televíziót az kisiskoláknak” mozgalom elindítói talán maguk sem gondolták, hogy rövid idő alatt ilyen nagy sikere lesz a felhívásnak. Hiszen nem másról van itt szó, mint arról az évtizedes vágyról, törekvésről, hogy közelebb kerüljön a falu a városhoz. Szélesedjék, táruljon ki a kisiskolások látókö­re. Nemrég kapott villanyt a nyíregyházi járásban lévő Buj- hoz és Gávához tartozó Kossuth-telep és Szántóhalom. A villanybekötés tiszteletére rendezett fényünnepen megható szavakkal mondott köszönetét az állam ajándékáért Ádám József iskolaigazgató. S a harminc évet petróleumlámpa fé­nyénél tanító pedagógus örömtől áradó szavaiban újabb re­mény csillant: a mozgalom révén televíziót is kaphatnak a gyerekek. Reméljük kívánságuk — mint megannyi segítséget váró szabolcsi falu és tanya iskolájában — rövidesen valóság lesz. Azokból a forintokból, amelyeket szívvel, megértéssel adnak •■sze keresetükből a jó érzésű dolgozók. Tóth Árpád a műhely falán Felszabadulási munkahetet tart a gépjavító fogazó brigádja utazással töltik, s így se ide­jük, se erejük, de igényük sincs pártmunkát végezni. A pártvezetőségek többsége al­kalmatlannak is tartja őket pártmunkára. Pedig közöttük is vannak, akik igényelnék a bizalmat, csak éppen nem foglalkozik velük a pártveze­tőség. Inkább azoknak a párt­tagoknak adnak több megbí­zatást, akik esetenként ru­tinból végzik azt. L* Nem ritka még most sem az olyan párttag, akit elhal­moznak pártmegbizatással, egyik feladatot alig teljesí­tette, már ott a másik, míg vannak, akiket egyáltalán nem, vagy nagy ritkán vesz­nek igénybe. Kétségtelen, hogy a pártszervek és párt- szervezetek elsősorban azok­nak a munkáját igénylik, akikben bíznak, s tudják, hogy igényesen teljesíti a rá­bízott feladatot. Ez rendjén is van. Csakhogy azok, akik ritkán kapnak pártmegbiza- tást, úgy érzik, nem bíznak bennük. Bár az utóbbi idő­ben javult a pártmegbizatá­sok elosztásának a tervszerű­sége, céltudatossága, de még mindig nem megfelelő. Hiba, hogy gyakran a megválasz­tott személyek nem érzik, hogy feladatukat pártmegbi- zatásként kapták. Viszont a legtevékenyebb, legmozgéko­nyabb párttagoknál alakul ki a legsokoldalúbb pártmegbi­zatás, s a rátermettségük kö­vetkeztében túlterhelik őket. Erre is ügyelni kell. Ügyelni azért, hogy színvonalas le­gyen a pártmunka. Alapos és igazságos elemzést tudjon ad­ni egy-egy feladattal kapcso­latban. Másrészt vigyázni az emberek egészségére is. A pártmegbizatásokról a pártszervezetek jelentős több­ségében tájékoztatják a párt­tagságot. E pártmunkákat a párttaggyűléseken adják, s a párttagok itt adnak számot munkájukról. Tapasztalható azonban egy egészségtelen rangsorolás a pártmegbizatá- soknál. Legmagasabbra érté­kelik általában a választott funkciókkal járó pártmegbi­zatásokat. Meg kell becsülni az aprómunkát is, amelyet a párttagság zöme végez. Na­gyon fontos a pártmegbiza­tások teljesítésének értékelé­se, mert ezzel a párttag mun­káját értékelik pártszerveze­teink. Nem általános, de már több pártszervezetnél gyakorlat, hogy a pártmegbi­zatásokat a taggyűlés értéke­li. Fontos ez, csak úgy él iga­zán a pártszervezet, ha tag­jai elvégzik mindazt, ami ha­tással van az egész üzem, tsz, hivatal munkájára, s elő­re lendíti azt Farkas Kálmán Talán két hónappal ezelőtt láttam meg Ildikót a Keravill üzletben. Megláttam és meg­szerettem egy pillanat alatt, ahogy ezt haladó hagyomá­nyunk előírja. Ez a pillannat — precízen: villanás — akkor történt, ami­kor az általam kért kétszáz- húsz negyvenes égőt kipróbál­ta. Ennél a fénynél vettem észre, hogy vörösbe játszó gesztenye haja, amely lágy hullámokban omlik a vállára, vékony szemöldöke alatt ké­ken csillogó szeme, kicsiny, finoman ívelt szája, rózsás arca pontosan olyan, amilyen­ről mindig is álmodtam. — Parancsol még valamit? — kérdezte kedvesen. Én azonban nem tudtam szólni,- csak bámultam iá megigézetten. Ettől kezdve napjában két­szer ott jártam az üzletben. Türelmesen megvártam, amíg kék köpenyes, fehér galléros szerelmem szabaddá lett és akkor vásároltam nála azt. Sokat küszködött az alkat­részhiánnyal a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat nyíregyhá­zi üzemének szerszámgép-fel­újító műhelye. Ügy döntöt­tek, maguk készítenek alkat­részt, így a szükséges fokas- kerékeket is. Csakhogy ez kis szériában nem gazdaságos. Keresték a jobb megoldást. Így jött létre a kooperáció a Szerszámipari Művekkel ahol nagy tételben van szükség erre az alkatrészre exportgé­peikhez. Húszezer fogaskerék Voltak fenntartásai a part­nernek. De ezután kiderült, hogy a nyíregyházi gépjavító munkásai képesek erre a munkára. A Szerszámipari Művek a nyíregyháziaktól 1970 első negyedév végéig 20 ezer darab fogaskerék gyár­tását rendelte meg. Minőségi munkájuknak hí­re ment. Ezekben a napokban az újabb megrendelésről tár­gyalnak. Nyugatnémet cégnek is készülnek fogaskerekek a nyíregyházi üzemben. Vass Sándor 7 tagú fogazó brigádjának nagy szerepe volt abban, hogy az exportra gyártott MVE típusú eszterga- padokba Nyíregyházáról is kerülhetnek alkatrészek. Élő­munkáit, félkész munkadara­bokon dolgoznak. Maga az acélanyag is drága, nagy a kár, ha selejt kerül ki a ke­zükből. Pipoly Júlia betanított mun­kásnő mondja: — Ezért tettünk felajánlást selejtmentes munkára. Ezen­kívül havonta plusz száz fo­gaskerékkel többet is készí­tünk a jubileumi munkaver­senyben. Érettségi után A tizenkilenc éves nagyha­lászi lány tavaly érettségizett. Az iskolapadból került az üzembe a félautomata gépek mellé. Bevallja, az első na­pokban azt hitte, soha nem lesz ura a bonyolult gépek­nek. Most két gépen dolgozik: a lefej tómarón és a fogvésőn. Otthonosan mozog közöttük. Hozzáértéssel, biztos kézzel kezeli és ellenőrzi a gépek munkáját. amire épp szükségem volt. Hol egy kétfázisú kapcsolót, hol néhány méter csavart zsinórt, fél tucat konnektort, tucat T-dugót, főzőlapot, va­salóbetétet, meg mindenfélét, ami különben is nélkülözhe­tetlen a háznál. Teltek, múltak a hetek, s miután a motorkerékpárra gyűjtött tízezer forintom már az utolsó fillérig villamossági cikkekre váltva halmozódott otthon, döntő lépésre hatá­roztam magam. — Ildiké! — súgtam fülébe, amikor éppen a magasfeszült­ségű kapcsolótáblához szük­séges két tucat lamellát cso­magolta részemre — én sze­retnék magával az üzleten kí­vül is találkozni. Ildiké válasza úgy ért, mint az áramütés. A boldogság árama járta át rosszul szige­telt testemet. Mit csűrjem, csavarjam és tekercseljem ... Randevút kaptam szombat délutánra. Vártam rá a megbeszélt he­lyen, • megbeszélt időben. — Jó érzéke van hozzá — ismeri el Balogh Mihály a forgácsolóműhely művezető­je. Két éve alakult a brigád, két férfi szakmunkás és öt szakképzetlen, gyárat nem is­merő nő került a kis közös­ségbe. Gergely Árpádné a vendéglátótól került vasas szakmába. Foggömbölyítő, fél­automata gépet kezel. Elége­dett a munkával, mert azt mondja: — Hat évem van még. In­nen szeretnék nyugdíjba men­ni. Elvitathatatlan Vass Sándor brigádvezető munkája. Igazi emberi közösség, jól dolgozó kollektíva lett a brigádból. Űj feladat áll előttük: a ju­bileumi versenyben vállalt munka. — A vállalatnál elsőként csatlakoztunk a SZOT és a KISZ Központi Bizottsága fel­ÖT ÉV SORÁN Megyénkben egyre nagyobb a lakosság vízigénye. Az újon­nan épülő ipari létesítmé­nyek vízellátása is megnöve­kedett feladatok elé állítja a vízügyi szerveket. A Felső-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, valamint a víz­műtársulatok és a mezőgaz­dasági üzemek jelentős beru­házásokkal végzik a meglévő védelmi művek fenntartását. Ezek fejlesztésére és kibő­vítésére évente, mintegy 65 millió, a vízműtársulatok 20 millió forintot, míg az üze­mek 12 millió forintot fordí­tanak a megyében. A megye területén 70 mil­lió forint értékű beruházás­sal víz- és csatornaműveket létesítenek. Ilyeneket jelenleg csak a járási székhelyeken (Mátészalkán, Fehérgyarma­ton, Nyírbátorban, Nagykál- lóban, Kisvárdán, Baktaló- rántházán és Vásárosnamény- ban) terveznek. A negyedik ötéves tervben létesült és újonnan alakuló társulatok vízműépítésre és csatornázásra 450 millió fo­rint beruházást terveztek, amelyhez a megyei tanács 200 millió, a vízügyi igazga­Fejem fölött viharfelhők gyü­lekeztek, dörgött, villámlott. majd mutatóban néhány csep­pet megfröcskölt a megélén­külő szél. Én azonban kitar­tottam hősiesen, csak a fe­jem csüggedt mélyre a csaló­dottságtól. Emígy mélyre néző szemem látószögébe egyszer csak or­gonaszín nadrágszár került. — Üdvözlöm! — hallottam a hangot, amely nagyon is­merős volt. Reménykedve emeltem föl a tekintetemet. Nagy-nagy lilaságot láttam, egészen nyakig, ahol bidres- bodros sárga gallér türemlett az áll alá. — Remélem, nem várakoz­tattam meg — szólt újra és mosolygott. A hangjából most már sej­teni véltem, hogy nőnemű az illető és ahogy a mosolya kö­vetkeztében orcáin gödröcs- kék keletkeztek, azok a göd- röcskék megint csak ismerő­sek voltak. — Nyújtom a kezem, ha nem venné észre. — Ö, bocsánat, de . .. de várok valakit. — Vagy úgy! — kapta visz- sza a kezét, amelyet ekkor jobban megnézve.» úgyszint hívásához. A forgácsolóm 1- hely brigádjai együttes fel­ajánlást tettek, mert műm kőnk összefügg a fogaskerék* gyártás során — mondja a brigádvezető. A szocialista cím — Október 24 és 31 között szeretnénk ünnepi munkahe­tet tartani városunk felszaba* dulásának 25. évfordulója tiszteletére. Ez idő alatt még jobban akarunk dolgozni ... „Főhadiszállásuk”, a foga­zóműhely falán függ a beke* retezett oklevél: 1968. évi munkájuk alapján méltónak bizonyultak a szocialista cím viselésére. Vállalásuk sikeréhez nem férhet kétség. (kádárt tóság 50 millió forintot biz* tosít támogatásként. További 200 millió forintot az érdé* keltek hozzájárulásával í'ede* zi. Ez családonként átlagosan három-négyezer forintot je* lent. Az érdekeltek számára igen kedvező, hogy ezt az összeget 10 év alatt egyenlő elosztásban kell kifizetni. Ez a gyorsított ütem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy me* gyénk megközelítse az orszá* gos átlagot. Természetesen a közműve* sítési munkák mellett sor ke* rül nagyobb szabású beruhá* zásokra is. A Tisza II. víz* lépcső megépítésével kapcso­latosan megyénk jó fejlesztő* sí lehetőséget kapott az ör.'ö- zőterület növelésére. A jövő évben 22 millió forinttal, majd a negyedik ötéves terv* ben 120 millió forint, beru* házással, mintegy 7 ezer hol* dón teremtődik meg az ön* tözési lehetőség a vencsellői, kisvárdai és a rakamazi ön* tözőfürt megépítésével. A megyei vízügyi szervek tér* vezőinek rajzasztalain már a létesítmények további bőv * tésének távlati tervei készül* nek. <4 ismerős volt. — Én bolond, azt hittem, engem vár. — Tessék? — szóltam. — Szégyellje magát! — fújt rám és homlokára tplta zöld, hajóablak nagyságú szemüve­gét — Ildiké! — hőköltem hát* ra meglepetten. Mire magamhoz tértem, már messze járt. A harmadik saroknál értem utol, ahol a le­zúduló zivatar elől egy kapu alá menekült. Hasztalan kér­tem könyörögtem, szóba sem akart állni velem. — Annyira könyörgött a randiért, aztán meg sem is­mer — hüppögte végül. — Ne haragudjon, Ildiké, de olyan furcsa ez az öltözé­ke. — Furcsa? — nézett rám szemrehányóan. — Furcsa az. hogy tetszeni akartam magá­nak? — Igen, furcsa — sóhajtól* tam a lelkem legmélyéről —, ugyanis nekem m'ég soha. de soha nem akart tetszeni senki. Szerencsére egyből elhitte a vallomásomat, kettőre meg­sajnált. háromra megbocsá­tott és rám mosolygott. Sólyom László ILDIKÉ 450 millió kézség! víz- és csatornaművekre /975-re megközelítjük az országos átlagot s ríméi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom