Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)
1969-09-25 / 222. szám
T£>9. saepferrrtjer Ä fCICLET-WAGYAflORSZAO 8. »Mal A nagyüzem helye és a kisüzem rangja Érdekes jelenségre figyelhetünk fel az utóbbi időben. Néhány esztendő óta a kisüzemek, főleg a tanácsi vállalatok, a kisipari termelőszövetkezetek gyorsabban fejlődnek, mint a nagy állami vállalatok. Az idén is az a helyzet, hogy az utóbbiak számottevő részénél stagnálás tapasztalható, míg sok kisüzemnél szinte töretlen a fejlődés. Mindez azzal magyarázható, hogy a kisebb méretű üzemek gyorsabban képesek reagálni a piaci igények változásaira, rövi- debb náluk a gyártási átfutási idő, rugalmasabbak a fejlesztésben, az új termékek kibocsátásában. Jó néhány kisipari termelőszövetkezetünk például a legigényesebb nemzetközi piacon is állja a versenyt. Éveken át hangsúlyoztuk a nagyüzem fölényét a kisüzem felett Most erre az elvre cáfolna rá a gyakorlat? Szó sincs róla. Félreérthetetlen módon ugyancsak a kisüzemek szolgáltatnak gyakori példát a csődbe jutott vállalkozásokra, a szanálásra, a rendkívül korszerűt- len és gazdaságtalan munkára. Tehát kisüzeme válogatja. Sok függ a profiltól, a termelés színvonalától és mindenekelőtt a vezetéstől. VANNAK TERMÉKEK, amelyek kisüzemekben csak ráfizetéssel és korszerűtlen kivitelben gyárthatók. (így például a műszakilag igényesen és gazdaságosan csak nagy sorozatban gyárthatók háztartási gépek, termelőberendezések, stb.) De a hozzáértő vezetés nem kerülhet ilyen helyzetbe. Hiszen napjainkban, amikor mind a szolgáltatási színvonalban, mind az iparcikkellátásban messze vagyunk még a piac telítettségétől, így minden kisüzem mondhatnánk, testre szabott feladatok között válogathat. Csak épület kell és szakképzett munkaerő — a termelőberendezések értéke többnyire jelentéktelen — a feladat szinte magától adódik. S akár egyik gyártási ágról a másikra is viszonylag könnyen, gyorsan átallhatnak. A nagyüzem átállási nehézkessége eleve adódik a nagy értékű és többnyire specializált termelőapparátusból, célgépeinek, speciális szalagjainak rendszeréből, a termelésszervezés a munkaerő nagyobb arányú speei- alizációjából. A „nagy test lomhasága” óhatatlanul származik a méretekből, a vezetés, az információs és utasítási rendszer sokrétű, lépcsőzetes belső hierarchiájából. Amíg például a piaci hatás rendszerezett információ, valamint cselekvési variánsok formájában eljut a döntésre illetékes személyig és tőle a döntés eljut a fejlesztés, a gyártás végrehajtó szervéig, az bizony időt igényel. LÁM VANNAK a nagyüzemnek is bizonyos hátrányai. Erről sem ártott volna többet beszélni abban az időben, amikor egyoldalúan csak a nagyüzem fölényét hangsúlyoztuk. És vannak a gazdasági életnek olyan területei, ahol a kisüzem életképesebb, gazdaságosabb. Például a szolgáltató és szerviz- hálózatban, a lakosság és a közületek egyedi és speciális igényeit kielégítő ágazatokban. Nem csak a kis sorozatban és gazdag választékban készített divatcikkekre gondolunk, hanem a speciális alkatrészekre is. Hadd említsük meg példaként, hogy az amerikai egyesült államokbeli Ford Művek 30 ezer vállalat — köztük néhány főt foglalkoztató kis cég — kooperációs termékeit használja fel. (Az USA csomagolóeszköz- és doboziparában működő vállalatok átlagos létszáma 14 fő). A vállalatok összevonásával időnként eltúloztuk a nagyüzem fölényét és hallgattunk hátrányairól. így előfordulhatott, hogy olyankor is nagyvállalatot létesítettünk, amikor annak hátrányai nagyobbak, mint előnyei. Ma ezek a hátrányok — még a közgazdaságilag indokolt ösz- szevonások esetében is — hangsúlyozottan jelentkeznek. A reform nyomán ugyanis nem elég csupán rugalmasan követni a piaci igények változásait, a műszaki fejlesztés irányzatait, hanem a termelés összetételének lényeges átalakítása is szükséges hazai adottságainknak megfelelően. S a nagyüzemek csak lassan és esetleg nagyobb áldozatok árán tudják meglévő gyártmányaikat merőben újakkal felváltani. MINDEBBŐL AZ IS következik, hogy néhány hó- nap, vagy akár két-három esztendő eredményei nem bizonyító erejűek. Mammutvál- lalatainknál néha esetleg 8— 10 év szükséges, amíg például a viszonylag korszerű, de gazdaságtalanul exportálható termékeiket minden szempontból megfelelőre cserélhetik. Ezért indokolt óvakodni a végietektől, az egyes vállalatok szervezeti perspektívájának megítélésénél. Körültekintésre, elemző munkára és minden esetben türelemre van szükség. Ez persze nem jelenthet a ma nehéz helyzetben lévő, átalakulásra váró nagyvállalatok számára védelmet és biztonságot. Ellenkezőleg, a gazdasági szabályozó eszközök nyomása alatt, a dotációk, a szubvenciók, a kedvezmények szigorításával, nehézkességük, tehetetlenségük erőteljes mérsékelésére, rugalmasságra, az új iránti fogékonyságra kényszerítik őket. Vannak eredményesen dolgozó nagyvállalatok is és rosszul gazdálkodó kisüzemek is. És a fordítottja is igaz. Valamikor a termelés nagysága, a foglalkoztatottak száma szerint rangsorolták az üzemeket, ma egyre inkább a munka színvonala, hatékonysága a mérce. Helyes, ha a nagyvállalatnak nincsenek előjogai, hanem újból és újból a gyakorlatban bizonyítja be fölényét. De a kisüzem sem kerülhet méreteinél fogva hátrányos helyzetbe. így egyre több nagyvállalat és kisüzem megtalálhatja a maga sajátos feladatkörét saját dolgozói javára és a népgazdaság hasznára. K. J. Tabi László: Daliás idők (1945—1946) (Történelmi visszapillantás — karcolatokban) 22. Megmentettem Bögyörődy Gáspárt Erélyesen dörömböltek az ajtómon. Néhány pillanat; múlva egy magas, vállas férfi állt előttem. Letettem a könyvet, amit olvastam. A kezét nyújtotta: — Bögyörődy vagyok. Bö- györődy Gáspár. — Örvendek. Nevem Szlus- nyák. Szlusnyák Mihály. Kíváncsian néztem. mit akar. Elterpeszkedett egy fotelban, belső zsebéből iratcsomót vont elő és maga elé dobta az asztalra. Aztán rá gyújtott és kék füstöt eregetett Egy ideig eltűnődve néztem. Végül is megkérdeztem: — Miben lehetek szolgálatára? — Azonnal megmondom. Arra feleljen — csattant fel a hangja — tudja, mi az én nevem? — Ez bolond! — villant át az agyamon. Minthogy fegyveremet annak idején beszolgáltattam, óvatosan feleltem: — Tudom. — Tehát hogy hívnak engem? — Bögyörődy. Bögyörődy Gáspár. Nem olyan név ez, amit csak úgy hipsz-hopsz elfelejt az ember. — Helyes, ön pedig Szlusnyák. •-Ügy van. — Tehát ismerjük egymást. Mit gondol, egy perce ismerjük egymást? — kérdezte most és hirtelen előrehajolva mereven a szemembe nézett. — Nem egy perce. Régebben. — Ügy van. Tehát régebben ismerjük egymást, ön most írásban fogja tanúsítani, hogy régebben ismerjük egymást. Egy szót se! Ha ön úriember, akkor amit mond, szentírás. Nem tudtam, mit feleljek. Bólintottam, hogy rendben van. tanúsítom. Most újra megszólalt: — Tud ön arról, hogy zsidókat kísértem a Dunához? — Erről nem tudok. — Hát arról tud hogy három embert agyonlőttem? — Erről sem tudok. — Tud ön arról, hogy én bármilyen szélsőjobboldali mozgalomban részt vettem volna? — Hogy tudnék, hiszen nem is . . — Ne beszéljen annyit. Itt van a töltőtollam, itt ez az ív. írja amit diktálok. Semmi mást nem kívánok, mint azt, amit önszántából mondott. Tehát... „Alulírott Szlusnyák Mihály tanúsítom, hogy Bögyörődy Gáspárral régebben ismerjük egymást, és én nem tudók arról, hogy nevezett zsidókat kísért a Dunához, vagy bármilyen jobboldali mozgalomban részt vett volna. Tisztelettel Szlusnyák Mihály, Epe utca 4.” Úgy... Ön a századik. Több nem is kell. Felkelt és köszönés nélkül távozott. Hallom, most cégvezető az Első Magyar Utolsó Műveknél. Fiatal lány naplója 1945. A rózsaszínű selyemmel borított, gyöngyvirágillatú, fémkapcsos naplók divatja a múlté. Ha ma. 1945 tavaszán egy 17 éves szerelmes kislány naplót írna, ilyesforma lenne az: Március 25. Amikor ma délelőtt megláttam, azonnal éreztem, hogy ö az! „Ö!” A járda mellett ment, vállán hatalmas, kissé üszkös gerendával. A járókelők megfordultak utána és csettintettek: ..micsoda tűzifa!” Ügy lépdelt a tűzifával a vállán, mint egy félisten. Jobbján széles karszalagot viselt, különös betűkkel. „Titkos küldetésben jár!” — dobbant meg a szívem. Beleszerettem. Március 30. Milyen választékosán öltözik! Milyen finom hátizsákja van! És kezéből sohasem hiányzik egy vödör, tele szénporral. ízléses kis zseblapátja van, azzal szedi össze a Kicsi falu, de szorgalmas Fogadás a búzatermésre — Húsz éve elnök — Belépő fiatalok Jegyzetek a sonkádi Uj Elet Termelőszövetkezet életéről Idén van három esztendeje, hogy a Magyar Rádió — engedve az akkor szélesedő vetélkedőkultusznak — megrendezte a kis falvak vetélkedőjét. Kis falu: ez ezer lakosúnál kisebbet jelentett. Állítólag a kezdeményezés is Sonkádról indult el, egy ottani levélíró javaslatára. De annak már semmi köze nem volt a javaslattevőhöz, hogy Sonkád meg is nyerte ezt a versenyt. A jutalomtelevízión nézik azóta is a tévéműsort az ifjúsági klubban. S ahányszor ránéznek, eszükbe jut a verseny sok izgalma. Mostanában sokat emlegetik ezt a versenyt. Ahogyan a 78 éves Papp Zsiga bácsi megmagyarázta például a fa- lu nevének eredetét, mely nem a disznósonkához fűződik, hanem az itt termő valamikori rengeteg som fel- dolgozásához használatos somkádakhoz. És Oláh József ízes lakodalmi rigmusai. Balog Bertalan és Balogh József hattagú helybeli zenekarának működése mind, mind kellemes, azóta is számon tartott emlékek. Az egykori versenyt azért is emlegetik mostanában sűrűbben, mert a helybeli Uj Élet Termelőszövetkezet előrehaladása is ilyesféle. Minden évben egy kicsit előre. De most már látszik is, hogy Sonkád halad. Pillantás a borítékokba Talán attól ébredtek rá a falubeliek is a fordulatra, amikor Sztáraszta Ferenc főkönyvelő idén ismét borítékokat vásárolt a zárszámadáshoz. Itt Sonkádon ugyanis azelőtt 1963-ban volt utoljára boríték. A közbeeső években is volt kereset, de azt felemésztette, amit a tagság természetben kapott. Az 1963-as borítékozás is szerénynek bizonyult: Százötvenháromezer forintot osztotszénport a közeli szemétrakásból. És milyen gyorsan! Milyen férfiasán! Óh. hogy szeretem! Vajha megszólítana egyszer! Április 3. Megszólított! Megszólított!!! — Kézit csókolom — mondta — nem volna egy üres gyufásdoboza? Szeretnék rágyújtani, de csak gyufám van. Hoztam egy gyufásdobozt. Ekkor letette a vödröt és bemutatkozott: „Murok Dezső vagyok”. Ezt mondta. És én éreztem, hogy nem hazudik, hogy valóban Murok Dezső. Aztán finom kis bádogdobozt vett elő, amelyben cigarettavégek voltak. Néhányat széj- jelszedett és cigarettát sodort. Mily szenvedélyes férfiú! Április 8. Ma eljött hozzánk. Látszott rajta, hogy nagyon ünnepélyes. Két kezét egy ideig a háta mögött tartotta. Aztán hirtelen átnyújtotta, amit rejtegetett. Egy csokor vérvörös hónaposretek volt. Kebelemre szorítottam a szerelem bíborvörös retkeit. Dezső, te félisten ! Április 15. Megkérte a kezemet. Eljegyzési ajándékul e°v negyed ki'A kockacukrot hozott. De én sem voltam szűk mar- kú! Tíz leventét kapott tőlem. — Fizetésem nagyon kevés — mondta —, de van egy né- ném, akire meg merek nősülni, mert állandóan jön- megy Kalocsa és Pest között. — És meg tudunk maid élni abból? — kérdeztem és megsimogattam a kezét. — Igen! — felelte Dezső. — Róza néni bivalyerős. 40 kilós csomagokat cipel. Istenem! 40 kilós csomagok ! . .. Milyen finom családba kerültem! ... (Folytatjuk) tak szét 168 tag között. Mi ez ahhoz képest, amikor még 1959-ben huszonhat tagnak nyolcvanezer forint jutott. Idén a kis termelőszövetkezet bruttó jövedelme majd eléri a hárommilliót. Egy és negyed millió jutott ebből a tagságnak. Egy dolgozó tagra 11 872 forint átlagos kereset jutott. Egy munkanap 55 forintot ért. És idén hetven forintra tervezik! Kétféle tagnévsor Meglesz-e ez a jelentős előrelépés? Ezt Máthé Ferenc főagronómustól kérdezem. Bólint. Azt mondja, ha eddig három éven át ráhúztak a termelési értékre egy-egy milliót, idén is sikerülni fog. Mert nézzük csak, mit tud egy 826 lelkes parányi község népe, ha szorgalmas: a rizsük, mely a környéken nem nagyon sikerült, itt tíz és fél mázsás fizetősúlyt adott és 880 forintos minőségi áron kélt el. Az alma, ami- bői 210 ezer tervezett forint helyett 456 ezer forint volt a bevétel, éppúgy rekord, mint a 220 mázsásra sikerült cukorrépatermés — holdankén- ti tizenegyezer forintos bevétellel. És a búza! A főag- ronómus fogadott tavaly, hogy húszmázsás lesz a búzaátlag. Nevetve vesztette el, pusztán negyven deka miatt. Igazi nagyüzemi számok! Úgy látszik, nem kell ötezer hold és ezer tag a nagyüzemi gazdálkodáshoz. Amikor ezt mondom, Máthé Ferenc elkomorodik. Egy agyonnyúzott noteszt mutat: — Talán el sem hinné senki, ha nem őriztem volna meg, hogy az idei belépések előtt az 53 éves átlagos korú tagságból, a száznál jóval több tagból mindössze ennyi volt munkára fogható. Itt van a lista: húsz férfi és 13 nő. Velük kellett megműve!- tetni az ezer holdat. Ez is kényszerített minket a „nagyüzemi” szellem meghonosítására. De reszkettünk, ha egy emberünk tüsszentett. Mi lesz, ha másnap kimarad betegen ? Most ennek vége. Húsznál több fiatal lépett be jó eredményeink hatására. „Mindennap idehaza“ Radács Sándor elnökkel nézegetjük a belépők dossziéját. Legf 'Uil van Juhász Borbála és Diószegi Zsuzsánna neve. Mindketten 1951 -es születésűek. Huszonnégy új, teljes értékű munkaerő a meglévő harminckilenchez néhány nap alatt. S azóta is. Már van ötvennél több belépési nyilatkozat, köztük alkalmazottaké, eddig nem tag traktorosoké. Már érdemes tagnak lenni. Megkettőződött a sonkádi munkaerő, s ez érződni fog az idei teljesítmé- nyékén. Egyébként az elnök egy kissé neheztel ránk. Együtt utaztunk egyszer, s akkor valaki egy-két lusta sonkádi emberről mesélt adomákat. Egy kanadai rokonról például, akit rokonsága kért, vi- gye ki őket. A gazdag rokon állítólag azt mondta, odakint éhen halnának azzal a munkával, amit itt látott tölti1' Az elnöknek igaza van, ha nyilvános elégtételt kér: va- lóban kár lusta hírét kelteni a sonkádi embereknek. Ilyen eredményeket csak vasszorgalommal lehet elérni, maguk erejéből. Kimentünk a földekre is, beszélgettünk a fiatal, most belépettekkel. Juhász Bori az állami gazdaságból jött. Jobb mindennap itthon lenni, mondja, és a kereset is meglesz annyi, ha nem több. Balogh Bertalan havi 1800 forintot remél. Bendics Anna is 100—200 forinttal többre számít és idehaza van. Elbúcsúzunk az elnöktől és szerencsét kívánunk neki abból az alkalomból, hogy nemsokára húsz éve lesz annak, hogy elnökké választották. Idén választották meg újra. Százhuszonkét szóval, kettő ellenében. Gesztclyi Nagy Zoltán Olvasóink írják: Miért gyalog, ha lehetue autóbusszal; Városunk iparosodását jellemző üzemekben, gyárakban igen sok ember dolgozik. Tekintve, hogy ezek az üzemek, gyárak a városközponttól távol létesültek, az itt dolgozó emberek legkönnyebben autóbusszal tudják megközelíteni munkahelyüket. Reggel és napközben megfelelő a járatok sűrűsége, indulási, illetve érkezési ideje, viszont azok, akik este 10 órakor fejezik be munkájukat, azok ugyanezt nem mondhatják, ök már gyalog kénytelenek hazamenni, mert nincsen autóbusz. Javasoljuk, hogy az 5. sz. AKÖV személyforgalmi vezetői vegyék figyelembe — az autóbuszmenetrend kialakításánál — az üzemek, gyárak műszakkezdésének, illetve befejezésének idejét, — írják levelükben a Debreceni út lakói. M EG I EGY ZÉS: Baj van a lejjel, és ... Elkeseredve telefonált szerdán délelőtt a Nyíregyházi Gumigyár szb titkára. „Hozzánk a Tejipari Vállalat szállítja a tejet, amit mi — vegyipari üzem lévén — védő italnak is osztunk a dolgozóknak. A félliteres és jói lezárt palackokban lévő tej azonban enyhén szólva egészségtelen. Valami baj lehet a tisztasággal a nyíregyházi tejüzemben, mert a múlt héttől kezdve mindennap találtak valami szennyesedést a tejben munkásaink. Ma például legyet. Szóltam a vállalatnak, jött egy ellenőr, s miután meggyőződött az állapotról, azt közölte: ha ezt a tejet nem tudjuk elfogadni, ők leállíthatják a szállítást...” A tej most elkerül a Közegészségügyi és Járványügyi Állomáshoz — vizsgálatra. Ott majd megállapítják, hogy is áll higiénia dolgában a tejüzem. De ezekután jogos a kérdés: hogyan áll emberi, szocialista vállalati dolgozóhoz illő magatartás dolgában az így intézkedő ellenőr? Ezt vajon mikor és bol -Híj ott jak iu£g? (kopka)
