Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)

1969-09-25 / 222. szám

v 1 oldat KELET MAGYaRÖRSZAG ns*. szeptember ä, A mezőgazdaság gépesítésének és tipizálásának további lehetőségei Bemutatjuk a DUTRA — 440D-at Két hét múlva a mezőgaz­daság gépesítésének és a gé­pesítés tipizálásának lehető­ségeiről tanácskoznak a nyír­egyházi Ságvári Termelőszö­vetkezetben. Az október 9-én megrendezésre kerülő tanács­kozáson a Vörös Csillag Trak­torgyár DUTRA traktorcsa­ládjának, az egyes típusok Szabolcs-Szatmár megyei al­kalmazhatóságát vitatják olyan vonatkozásban, hogy a közös gazdaságok a DUTRA- gépekkel miként tipizálhat­ják előnyösen gépparkjaikat. A Vörös Csillag Traktor­gyár különösen az utóbbi időkben az erőgépgyártásban nagy fejlődést ért el. Gépei a laza szerkezetű, homokos és nedves talajok gazdaságos műveléséhez igen alkalma­sak. Megyénk mezőgazdasági üzemei eddig is egyik legna­gyobb megrendelői, gépfel­használói voltak a Vörös Csillag Traktorgyárnak. Ki­válóan bevált az UE—28-as traktortípus, de nagy szám­ban található D—4 KB erő­gép is a megyében. A közelmúltban Tiszalö- kön megrendezett ifjúsági, nemzetközi szántóversenyen versenyzők és látogatók kö­zött is nagy elismerést vál- tatt ki a DUTRA—4400-as típusú traktor. A DUTRA- családnak ez az új tagja még nem annyira közismert, mint az egyéb gépek. Hisszük, hogy a tipizálási lehetőség­nél ez a gép jelentős szerepet játszik majd. Ezért is alkal- masnak találjuk az időt, hogy bemutassuk. A DUTRA—4400 (UE— 50-es) 55 lóerős összkerék- meghajtású univerzális Die- sel-traktor, a DUTRA-család A DUTRA—4400 munka közben, legújabb tagja. Szerkesztői és konstruktőrei ennek a gép­nek a kialakításánál messze­menően figyelembe vették a mezőgazdasági termelés foko­zódó igényét, felhasználták a több évtizedes gazdag gyártá- si tapasztalatokat. Ez a traktor 55 lóerejével mintegy hidat képez a már régebben jól bevált 28 lóerős UE—28-as és a 90 lóerős D—4 KB trak­torok között. Szabolcs-Szat- már megyében különösen a homoktalajokon, vagy a la­zán kötött talajokon alkal­mazható majd, szinte minden munkafolyamat végzéséhez. Előnye a traktornak (elsősor­ban az üzemeltetőknek szol­gál előnnyel) hogy bár új gép, de alkatrészeinek csu­pán 47 százaléka új konstruk­ció, így az alkatrészközösség az UE—28-assal lehetővé teszi, hogjr aránylag kevés alkat­részt kell hozzá raktározni. A DUTRA—4400-asnál nem­zetközi viszonylatban is egye­dülálló a traktor súlyelosztá­sa. Az összsúlynak mintegy 60 százaléka a mellső ten­gelyre nehezedik, ezzel a mo­tor teljesítménye maximáli­san kihasználható. Összke- rékmeghajtása, hét tonna vo- n ókép ess égé nem csak mező­gazdasági terüleíén, de más vonatkozásokban is, ipari üzemekben, növeli a gép használhatóságát. (-) Szakosított sertés- és tehenészeti telep bemutatója A „harmonikus“ trágyázás A Nyíregyházi Járási Ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztálya szeptem­ber 24-én a kótaji Uj Erő és a tiszateleki Béke Termelő szövetkezetben szakosított sertés- és tehenészeti telep bemutatójával egyben ta­pasztalatcseréket rendezett. A járás termelőszövetkezeteinel-; szakemberei megtekintették a kótaji Uj Erő Tsz szakosí­tott sertéstelepét, majd Tisza- telken a Béke Tsz épülő há­romszáz férőhelyes szakosí­tott tehenészeti telepével, il­letve annak üzemeltetésével smerkedtek. A szarvasmar­ha- és sertéstenyésztő telepek korszerű kialakításáról Kel­lermann Márton, a Debreceni Agrártudományi Főiskola ál­lattenyésztési tanszék veze- zetője tartott előadást. Az utóbbi időben tudomá­nyos előadásokon sokszor hallunk a „harmonikus” trá­gyázásról. Mi ez, és hogyan kell végrehajtani a gyakor­latban? — Erre kértünk vá­laszt a kérdés alapos isme­rőjétől, dr. Witkovszky End­re, tudományos kutatótól. — A különféle fizikai és kémiai talajféleségeken tör­ténő növénytermesztésnél — mondotta — mindenekelőtt a táblák, parcellák eredeti táp­anyagkészletét szükséges meg­határozni. Ez az elemző ve­gyész feladata. Következik a növénytermesztő, aki meg­mondja: mit akar ott ter­meszteni. Például a szőlővel foglalkozó agrokémikusok _a monokultúrában 30—40, sőt 50 évig állandó termésre kényszerített növény táp­anyag-visszapótlásánál bizo­nyos fokú szabályt alkalmaz­nak. Tehát nem akármilyen arányban adják a nitrogén- foszfor—kálium mennyiséget, hanem harmonikusan. Vagy­is: több nitrogéntartalmú hatóanyagot a növekedéskor, kevesebbet, ha már a mind nagyobb fürttermésre törek­szünk, mert ilyenkor a fosz­for és kivált a kálium adago­lását kell npvelni. így a táp­anyagarány annak megfelelő­en változik, mikor, mire tö­rekszenek a termelők. Hely­telen tehát az a gyakorlat amely a szőlő élettartama alatt mindig ugyanannyi mű­trágyát, vagy istállótrágyát irányoz elő. — Az istállótrágyából a szőlőültetvények számára egyre kevesebb jut. Ezen ne­héz segíteni, hiszen az istál­lótrágya „teljes értékű”, a szükséges tápsók és a humi- fikáláshoz szükséges talaj- mikroflóra és még sok mik­roelem megtalálható benne. A Szőlészeti Kutató In­tézet talajcsoportja kísérle­teket végzett, hogyan pó­tolható az istállótrágya ha­zánk jellemző szőlőtalajain erjedetlen szerves anyagok— műtrágyák helyes kombiná­ciójával. Legmegfelelőbbnek a lignit-kukoricaszár keve­rék bizonyult. Előny az is, hogy a laza talajokat kissé tömíti, a nehéz agyagokra lazító hatású és a talaj víz- gazdálkodását is javítja. Ha a szállítási költségeket mér­sékelni lehetne, jobban ter­jedne ez az eljárás. — A mikroelemekkel vég­zett vizsgálatok szerint meg- szűntethetők egyes gazdasági növények úgynevezett hiány­betegségei. így például a réz. a mangán, a cink, a vas, a bőr és még más elemei;, igen kis mennyisége alkal­mas a hiánybetegségek leküz­désére. Bár a talajban az említett nyomelemekből álta­lában elegendő mennyiség van, mégis — a kísérletek tanulsága szerint — pótlásra szorulnak. — Legjobb, ha a nyomele­meket a levélre permetezve adagoljuk, annak is a fonák­jára. Általában gyorsan hat­nak és évente háromszor- négyszer végrehajtva eleget teszünk a hiányok pótlásának. A műtrágyákat is lehet ilyen módon hasznosítani, de pél­dául a szőlőben a bordói- lével egyidejűleg a szuper­foszfátot ne permetezzük, mert a foszforsav a bordói- lében oldhatatlan vegyül étté alakul át és így hatástalan. Az Állattenyésztési Felügyelőség a közelmúltban két darab heriford apaállatot vásárolt Angliából. A Tiszalöki Állami Gazdaságban már hizlalásba fogták az utódokat. Az új állatok, apa és utódok érdekessége, hogy termetük és sú- iyuk a hagyományosan ismert magyar szarvasmarhákéhoz viszonyítva, mintegy 50 százalék. Ennek ellenére a heriford tenyésztése előnyös és kifizetődő. Különösen exportálás szempontjából. Köztudott, hogy Szabolcs-Szatmár megyéből évente több ezer szarvasmarhát exportálunk nyugati álla­mokba. Az exportarány az új fajtával növelhető, mert húsa kiváló és ezért keresett cikk. A gazdaságoknak előnyös az új szarvasmarha tartása azért is, mert az állat hízékony és egy kilogramm hús előállításához az állat lényegesen keve­sebb abraktakarniányt használ fel, mint a magyartarka vagy más fajta. A szabolcsi homok kalászos növénye Október 1-ig fejezzük be a rozs vetését A rozs a gyenge termőké­pességű futóhomok szinte egyetlen szerény, de biztos jövedelmet szolgáltató nö­vényfaja. Ezt felismerve a mezőgazdasági nagyüzemek a gyenge termőképességű ho­moktalajon több helyen a rozs monokultúrás terjeszté­sét vezették be. A rozs jelen­tősége és szerepe ezenkívül a nagyüzemi állattenyésztés fellendülésével is igen nagy Felhasználási területe az ed­digiekhez képest bővül, mi­vel sokoldalúan hasznosít­ható. A szöszos keverék tör­ténetesen kiváló zöldtakar­mány. Más vonatkozásban akár ősszel, akár tavasszal vetve kiváló, többször lele­geltethető juhlegelőt szol­gáltat. Ezenkívül az abrak­szegény homoki gazdaságok­ban, mint abraktakarmány is számításba jöhet. A jó termés alapfeltétele Rozs vetéséhez a termelő jelenleg több magyar fajta vetés között is választhat. A Nyírségben a kisvárdai rozs­fajta termesztését ajánljuk. A fajta megválasztásán kí­vül a termőképességre a sza- porítási fok is komoly kiha­tással van. Éppen ezért II. fokú vetőmag használatát ja­vasoljuk. Helytelen az a sok helyen még máig is űzött gyakorlat, hogy a rozsvető­magot saját, több évig u tán­termesztett termésből bizto­sítja a termelő. A rozs ter­mőképessége a szaporítási fokok arányában romlik és így a saját termelésű vető­mag használata esetén már eleve 10—15 százalékos ter­méskiesés várható. A saját termelésű vetőmag használata már azért sem helyeselhető, mert a legtöbb mezőgazdasá­gi nagyüzem nem rendelke­zik megfelelő, körszerű tisz­títóberendezéssel és így si­lány vetőértékű, esetleg gyommaggal fertőzött vető­mag kerül elvetésre. Megfelelő tisztítóberendezés esetén a vetőmagfelújítás egy üzemen belül is megoldható oly módon, hogy a vetésterü­lethez képest az üzem, meg­felelő mennyiségű elit rozsot vásárolt, amelynek II. fokú szaporítását használja felve­tésre. Tízszeres szaporítási hányadossal számolva 100 kát. holdanként egy mázsa elit rozsvetömagra van szük­ség. Mikor vessünk? Több éves kisparcellás kí­sérleti eredményeink, vala­mint üzemi szaporításaink eredménye alapján megálla­píthatjuk, hogy a termést meghatározó tényezők, úgy­mint a növényenként! bokro- sodás (őszi-tavaszi), növé­nyenként! szárba indult hajtá­sok, növényenkénti kalász­szám. a legmagasabb értéket a legkorábbi vetés esetén ad­ják. Ezen értékek a későbbi vetésekkel arányosan csök­kennek. A késői vetésben el­maradt bokrosodást és vele­járó terméskiesést, sem a nagyobb vetőmagmennyisé­gek, sem nagyobb műtrágya­adagok alkalmazásával nem lehet megfelelően ellensú­lyozni. Október közepén vetett rozsnál a kísérleti évek át­lagában 23 százalék termes- kiesés, az október végi ve­tésnél 78 százalék terméski­esés mutatkozik az október 1-ig elveteti időszakaszokhoz képest. Fontos a vetőmagmennyiség Az optimális vetésidö és vetőmagmennyiság helyes megállapításánál messzeme­nően figyelembe kell venni többek között a talajerő, a talajbeérettség, a talajned-' vesség állapotát, valamint a talajelőkészítés módját. Min­denesetre kerülni keli a rozs korai, szeptember közepe előtti vetését, mert könnyen áldozatául eshet a búzalégy kártételének. 1966—67 gazda­sági évben például a Nyír­ségben igen komoly kipusz­tulást okozott a búzalégy károsítása a szeptember 15-e előtti vetésekben. Ezenfelül a megdőlés ve­szélye is jóval nagyobb a túl korai vetésekben, amely egyrészt komoly terméski­esést okozhat, másrészről a gépi betakarítást jelentősen megnehezíti, vagy egyenesen lehetetlenné teszi. A fent említett szempontok figyelembevételével a gyen­gébb minőségű homoktalajo­kon általában korábban, szeptember második dekádjá- ban, kát. holdanként 80—90 kilogramm vetőmagmennyi­séggel, jobb minőségű ho­moktalajokon pedig szeptem­ber harmadik dekádjában kát. holdanként 70—80 kilo- rammal vessük a rozsot. Ha az említett optimális vetés­időket nem tudjuk betartani, a vetésidő késése miatt vár­ható kiesés csökkentésére a vetömagmennyiséget a fenti­ekhez képest 10—15 kilo­grammal emeljük. Október közepéig viszont minden kö­rülmények között el kell vet­ni a rozsot, mert az ennél későbbi vetéseknél már ko­moly, általában 50 százalék­nál is nagyobb terméskiesés­sel számolhatunk. A rozs műtrágyázása Az okszerű műtrágyázással a nagymérvű termésingado­zásokat ki lehet egyenlíteni. Általánosságban közepes táp­erejű rozstalajon, optimális időben történő vetésnél vetés előtt két mázsa 25 százalé­kos pétisó, 1,5 mázsa szuper­foszfát és 70 kilogramm ká­lisó kiszórása célszerű. Gyen­gébb táperejű területen vagy későbbi vetés esetén az alap­műtrágyák változtatása nél­kül a nitrogén mennyiségét még 50 százalékkal emelhet­jük, jobb táperőben lévő, ko­rai vetéseknél pedig a nitro­gén mennyiségét 30—40 szá­zalékkal csökkenthetjük. A nitrogénbőség káros követ­kezménye lehet az ősszel bu­ján fejlődött rozsban a tél végi hópenész kártétel, de még inkább a korai megdőlés. Mindezeket szem előtt tart­va a vetés előtti mértéktartó nitrogén-műtrágyázást tart­juk okszerűnek, amelyet ta­vasszal szükség szerinti nit- rogén-fejtrágyázással egészít­hetünk ki. Dr. Vágó Mihály Nyírségi Mg. Kísérleti Intézet tudományos munkatársa Jövedelmező nyúltenyésztés Oláh István több, mint egy évtizedes hazai és külföldi gyakorlati tapasztalatait gyűjtötte össze könyvében. Az olvasó, akár kistenyésztő, akár a nagyüzem dolgozója, vagy irányítója, választ kap a könyvből a nyúltenyésztés és árutermelés, üzemszerve­zés-tervezés kérdéseire. A származás-, bonctani és élet­tani ismeretek alapot adnak •: tenyésztési, takarmányozá si, elhelyezési, fajtatani tud­nivalók megértéséhez. A nyúlhústermelés gazdaságos­ságát befolyásoló tényezők elemzésével a mű alapot ad az árutermelés és értékesítés negszervezéséhez, ismerteti a házinyúl egészségvédelmének egfontosabb teendőit. A te- íyészállat-beszerzés lehetősé­geit, a szakcsoportok, a nyúl- tenyésztő társulások alakítá­sának, a szakkörök szervezé­sének, a társulások, szakcso­portok pénzügyi támogatásá­nak módjait is elsajátíthatja a könyvből az olvasó. Korunk mezőgazdasága

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom