Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)

1969-09-13 / 212. szám

KÜLSf-MXftVXRORS'ZAÖ I. eiiaS fm szeptember 13. r- ....................... Amit nem lehet abbahagyni ' : \ „Piri mama“ csak papíron búcsúzik J Búcsúzás előtt megkérde­zem még: hogyan lesz ez­után? Az asszony, Sőrés Sán- dorné szemébe könny gyű­lik, hallgatunk csendben, ne­héz a válaszadás... Elém tá­rult már küzdelmes élete, s most, hogy eljött a pihenés ideje, Piri mama — így isme­rik mindenfelé — fájlalja mindazt, ami elmúlt. Lehet azt is sajnálni, ami csak gon­dot adott az embernek? L_L Korán került az élet árnyé­kosabb oldalára. Fiatal lány­ként napszámos volt, részes arató, amikor férjhez ment az ácssegédhez, nemsokára megtörtént a baleset: leesett a tetőről a férje. Még többet vállalt, mint korábban, mo­sott, vasalt, takarított, földet művelt másoknál. Aztán jött a felszabadulás, s Piroska asz- szony is keresni kezdte a he­lyét a változó életben. Férje újra dolgozott már, s ő 1943 —-52-fjE állandó helyettesítő lett a mozgalomban, — in­gyen, társadalmi munkában. Akkor is, ahogy ismét ágy­nak esett a férje, 51 ben kér­te: mindegy bármi, takarító­nőnek is elmegy, mert fillér nélkül nem lehetnek. A kö­vetkező év tavaszán, mint járási MNDSZ-titkár kapta meg, élete első fizetését, havi 548 forintot. Volt úgy. egy- személyben ő látta el a nép­front. a nötanacsi meg a vö­röskeresztes teendőket; járta a megyét a közös gazdaságok szervezésénél. Az utóbbi ki­lenc évben mint a nagykállói járási népfrontbizottság tit­kára hadakozott hol sikerrel, hol anélkül — az embe­rekért. . Dióhéjban ennyi az 6 eddigi élete. ! :— Változtak az idők, min­dig újabb feladatok vártak ránk. A legjobb elképzelés se ér semmit, ha az emberek bi­zalmatlanok vele, vagy nem értik. Közel kellett férkőz­nöm gondolataikhoz, hogy szót értsünk később a politi­káról, a szövetkezeti mozga­lomról, az egészségügyről, meg mindenről. Néhol a gyermekek életével, jövőjével kezdtem; másutt amikor be­léptem, megdicsértem a tűz­helyet, milyen ragyogó, s ér­deklődtem, mivel tisztítja a háziasszony.., Szétszórt tele­pülések, sok tanya, ahová nem jár vonat, busz se ment. Gyalog, nap mint nap. dűlő- utakon át. . . Nem volt köny- nyü. az egyszer igaz. UL most már a közérdekű ügyek kel állnak elő: nekik is kell villany, orvosi rendelő, jó ivóvíz, meg klubterem. Csak az érti meg ezt a változást, aki köztük jár, ott él. I 4. Regeny telne az ötvenes évekből.. . Gyűlésre ment Abapu.szf.ara. s az egész tele­pülésen nem volt egy üve­ges lámpa. Nem tartott a bolt. Piroska mama másnap a szövetkezetnél „verte az asztalt”, ment a megyére is — és lett lámpaüveg. Másutt meg sorba álltak a kenyérért, mert csak hébe-hóba vittek a boltba. Lehet, unták már ót, de Sőrésné újra kardos­kodott És vitték a kenye­ret. . . Hányszor kellett le­gyűrni a lelketlenséget is! A begyűjtés idején például le­hetővé tették, hogy ahol kell a kenyérnekvaló, ott napra­forgóra lehet átváltani a bú­zát. Császárszálláson csak Piroska asszony erélyes fel­lépésére maradt meg a vető­magja egy rászoruló család­nak. — Kocogtanyán jártamban látom egyszer, milyen halál­sápadt az egyik fiatalasszony. A zárkózott tanyasi asszo­nyok nagysokára elárulták: biztosan tett magával vala­mit, s most veri az isten, úgy kell neki! Szerencsétlen asszony; méhen kívüli terhes­sége volt, rengeteg vérvesz­teség, vitettük azonnal a kórházba. Ma is makkegész­séges! Aztán irány az orvo­sokkal, a szülésznővel ki a tanyákra, előadásokat tarta­ni az egészség, a gyermekek és a nők védelméről!... Előbb jobbára a saját gond­jaikat fedték fel a tanyai em­berek. s nagy öröm, hogy Es újra a kritikus órák. Bi- riben volt falufelelős. Felfe­dezte, hogy idegenkednek az emberek a műtrágyától, a ha­tárban egy csomóban még el is ástak belőle. A hitetlenke­dő járási embert kicipelte a tetthelyre. Aztán a geszterédi eset. Ott volt, amikor az első almafát ültették. Neki is állt Felföldi István, a közismer­ten „nyakas” fiatalember: itt aztán nem veszik el a terüle­tet a búzától! Most ez a Fel földi a tszcs elnöke, s „ha­ragszik” Piri mamára, hogy nem előbb oktatta ki /it, ott a határban, — akkor már te­remnének az almafák. — Lassan szűnnek csak a gondok. Tegnap is bejött hozzám 15 asszony a szakolyi Miklósi tanyáról, ahol meg­szűnt az iskola: na bizony ök nem adják a gyermekükét a semjéni kollégiumba, vad idegenbe! Ismerem őket jól, az indulataikkal együtt, vi­gyázni kell minden szóra. Hívtam a járást, meg a könyvtárt, ha lehet, vigyék ki ezeket az anyákat a , kollé­giumba, hadd nézzenek szét. Kíváncsi vagyok, mivel jár­tak. .. 5. Két eve nincs rendjén az egészsége — Még nem tudom, miként lesz októbertől, a nyugdíj­ban. Sokat szeretnék olvas­ni, szépirodalmat, és van egy kis kertünk, a férjem is két hónappal később búcsúzik a munkahelyén. Hiányozni fog­nak az emberek, akiken olyan jó érzés volt segíteni, tenni értük valamit. De hát lehet ezt a munkát végképp abbahagyni? Angyal Nándor Tab; Lászlói Daliás idők (1945—1946) (Történelmi visszapillantás — karcolatokban) 13. Kétezer dollár Tegnap délután megpillan­tottam a villamoson Citrom Aladárt, régi kedves baráto­mat. Ezzel a Citrommal, ha találkozom, remekül elévő- dünk. Van valamelyes humo­ra és szívesen él vele. Háttal ült nekem. Hogy megtrefáljam, vállára tettem a kezem és komor hangon azt mondtam: — Rendőrség! Miből telik önnek villamosjegyre? Felnézett rám és felpattant a helyiről. Átölelt: — Gróf úr — kurjantotta — végre, hogy látom! Ingujjban voltam és egy szatyor kelkáposztát vittem haza éppen, mert nem győ­zöm a vendéglői kosztot adó­pengőjeggyel. A villamos utasai rám néztek. Szemükben részvét és bíztatás volt. Nyil­vánvalóan sajnáltak, hogy el­vették a tízezer holdamat és csak egy szatyor kelkáposz­tát hagytak meg, mert részt vettem az ellenállási mozga­lomban. Nem szeretem, ha sajnálnak. Mondtam Citrom­nak: szálljunk le. Sétáltunk a kullancsmeleg­ben. Elmondta, hogy szeré­nyen bár, de tisztességesen megél. — Uj rendszerű töltőtollal ügynökölök — mesélte. — Svéd patent. A tolinak a szára tömör fából van, s úgy kell írni vele, hogy az ember belemártja egy tintásüvegbe. A mai árakhoz képest hallat­lanul olcsó és jól fogy. Fő előnye, hogy nem tintázza be a zsebet. — Ügyes ember maga, Cit­rom — mondtam és megsi­mogattam a fejét. — És kétezer dollárom is van — szólt könnyedén. — Kétezer dollárja! Hon­nan? — Találtam. És azért hoz­tam szóba, mert beszélni akarok magával ebben az ügyben. Tudniillik nem tu­dom, hova tegyem. — Hát hol tartja? — Itt van nálam. Állandó­an magamnál hordom. Egy drukk az eletem. — Hol találta? — kérdez­tem izgatottan. — A padláson, egy ládá­ban. Szerencsére százas cím­letek. Látott mar százdollá- rost? Nemleges válaszomra be­vitt egy kapu alá. A zsebebe nyúlt és kivett egy csomó pa­pirost. Idenézzen — mondta és az orrom alá tartotta. Keskeny sárga színű számolócédula volt, valami képpel és ez volt rányomtatva: „Berson gumi­sarok a legjobb!” — Hülye vicc — mondtam egykedvűen. — Hogyhogy hülye vicc? Húsz ilyenem van. Az két­ezer dollár. — Ne beszéljen marhaságo­kat — förmedtem rá — ez nem dollár. — Nono! Ez csak akkor nem dollár, ha értékesíteni akarom. Ha én ezt jól eldu­gom valahová, akkor dollár. Nem vagyok bolond, hogy ér­tékesítsem Hogyne! Amikor egyre feljebb megy az ára! SZABOLCS az iskolák megyéje Tizenkét oktatási, népművelési intézmény épül Tizenkét jelentős oktatás­ügyi és népművelési intéz­mény építésének kezdete az idei év, s befejezése 1970 és 1971. Három községben négy­tantermes, négy községben nyolctantermes általános is­kola épül, két helyen lesz új szakmunkásképző intézet, óvoda és bölcsőde épül a me­gyeszékhelyen. Az építkezés derekán tar­tanák Bujon: itt új, négytan- termes általános iskola épi tése kezdődött. Gáván is ha­marosan 50 százalékos ké szenlétet jelentenek az építők a hasonló méretű iskolánál. Ópályi négy tantermes általá­nos iskolája 1 millió 300 ezer forintból épül a Mátészalkai Vegyes Ktsz kivitelezésében. Mindhárom községi iskola át­adására 1971-ben kerül sor Előrehaladott Dombrád nyolctantermes általános is­kolájának építése, amely tí­pusterv • alapján készül. A tervek szerint az 1970—71-es tanévre az ÉPSZER Vállalat átadja a? új intézményt. A felmenő falazásnál tartanák a tiszavasvári nyolctanter­mes iskola építői, s az át­adás itt is jövőre várható. Záhony és Demecser nyolc­tantermes általános iskolái­nak kezdési dátuma is 1969, mindkettő típusterv alapján készül, átadásukat a jövő év­re tervezik. Két új MŰM szakmunkás­képző iskolával gazdagodik a megye: a fehérgyarmati öt- tantermes intézet átadása már csak napok kérdése, a nyírbátori, ugyancsak ottan- termest pedig most alapoz­zák az új gimnázium helyétől mintegy 200 méterre. Az utóbbi szakmunkásképző is­kola átadása 1970 harmadik negyedében lesz. Nyírbátor az elmúlt évti­zedben jelentős oktatási centrummá fejlődött, s a meglévő gimnázium keretei szűkösnek bizonyultak a gim­náziumi és szakközépiskolai oktatás feltételeihez. Az új 16 tantermes nyírbátori gim­názium építkezéseihez már felvonult az állami építőipari vállalat, s 1971 harmadik ne-1 gyedévére átadják az új in­tézményt a Báthori utca, Kossuth utca és Édesanyák útja által határolt területen. Befejezés előtt áll két falu- si művelődési ház építése is. Szamossályiban 150 ülő­hellyel berendezett nagyterem van az új épületben, a nyír- csaholyi művelődési ház egyik épületrészét még az idén, szeptemberben átadják, a bővítés teljes befejezését 1970 máj usára tervezik. A nyíregyházi Északi Al­központ gyermekes családjai­nak gondjain enyhít majd a nagykörút térségében épülő óvoda és bölcsőde. A 75 fős óvoda már az idei év végére elkészül, a nyolcvanas gyér- meklétszámra tervezett böl­csőde azonban csak jövő év második felében kerül átadás­ra. Az egészségügyi szakigaz­gatás tervei szerint ebben as épületben úgynevezett mód­szertani bölcsődét rendeznek be. <sz> „Megvételre keretünk 100 borjút..." Az ópályi Kossuth Tsz tartalékai A Szatmár-beregi Termelő- szövetkezetek Területi Szö­vetsége augusztusi tájékozta­tójában olvastuk, hogy az ópályi Kossuth Termelőszö­vetkezet megvételre keres 30—100 darab szopós borjut. Hogyan ? Tudomásunk sze­rint itt van a megye egyik legnagyobb tehenészete, mé­gis borjut akarnak vásárol­ni? — tettük fel a kérdést az elnöknek, — Igen — mond­ta —, da nézzünk inkább ki a majorba. 270 kiló vaj Az állattenyésztési telep kapujában a lábfertőtlenítő es a klóros kézmosó, vala­mint. hogy a gépkocsit nem engedik be, önmagában rend re figyelmeztet. Ez kezd ter­mészetessé válni a gondosabb szövetkezetekben. Á meglepő inkább a telep nagysága. a Hála istennek, tisztességesen keresek, van mit ennem, egy-két ruhám, amit nem ad­tam át megőrzésre, megma­radt, miért adnám el a dol- láraimat? Én ezt a kétezer dollárt jól eldugom valahová és élek abból, amit keresek. — De minek ezt eldugni? Kiteheti akár a küszöbre is! — Megbolondult? Hát nem tudja megérteni, hogy csak akkor dollár, ha mondjuk be­leteszem egy üveg megggybe- Cöttbe? Ha- jói eldugom, ak­kor biztonságérzetet ad. Nagy­szerű érzés azt tudni, hogy az embernek van kétezer dollárja, amire ugyan — hála az égnek — szüksége nincs, de ha isten ments, va­lami történik, mégiscsak... Ki tudja, mit hoz a jövő? — És minek kell ahhoz tör­ténnie, hogy., — Az ember $zt most nem tudhatja. Inget csináltatni, aranyórát venni — emiatt nem nyúlnék a dollárhoz. Nem azért van az embernek egy kis vastartalékja, hogy ilyesmire költse. Csak, ha va­lami. nagy baj történik. Va­lami nagyon nagy baj, tudja? Megragadtam a karját és ráordítottam: — De ha valami nagyon nagy baj éri, ki fog derülni, hogy nincs egy dollárja sem! — Ez igaz — felelte elgon­dolkozva —, de mit számít a pénz, ha az embert valami nagyon nagy baj éri?... t (Folytatjuk) kapuból alig látni el a szé- rüskert végéig. Nem út, ha­nem utak vezetnek az épüle­tek es kazlak között. Maga a szövetkezet a kisebbek közé tartozik, mindössze 1300 hold a közös szántó. A lelkes főállattenyésztó szeretne mindent megmutat­ni. A borjúvásárlás ügyéből egy tapasztalatcserének beil­lő látogatás lett. Innen nem lehet — és nem érdemes — anélkül elmenni, hogy a me­gye legjobb tejelő tehenét meg ne ismerné a látogató. A feitáblán 176-os szám és Napos név olvasható. Az ötéves csodate­hén a legutóbbi laktációban — két ellés között — 274 nap alatt 5986 liter tejet adott. A mostani laktációban 6500 literre számítanak. És ami szinte páratlan, ilyen hatalmas mennyiségi terme­lés mellett az első naptól az utolsóig 4,5 zsírszázalékos te­jet ad. Az idei teljesítmé­nyének a súlya 65 mázsa, ami kilencszeresé a testsúlyának. Zsírt, vagyis vajat egy fejért idényben 270 kilót termel a Napos. (A megyei átlag tej­ben 2000 liter körül van, zsírban pedig mintegy 70 ki­ló.) Anya a lányával A Naposnak külön erénye, hogy ötéves korára már há­rom nagy reményű utódot hozott a világra. Az egyik leánya mellette áll az istál­lóban és mint elsőborjas te­hén már napi 17 liter tejet ad. A fiát a mesterséges meg­termékenyítő állomás vette meg 35 ezer forintért. A har­madik ivadéka még növen­dék. Különben a Naposon kí­vül még 17 tehén van ebben a szövetkezetben bikanevelés­re kijelölve, A bikanevelö te­henészet a törzskönyvezett ál­lományon belül is az elitet jelenti. (Hiszen egy bikának — a mesterséges megtermé­kenyítés révén — sok ezer utóda van, ami döntően be­folyásolja az állomány ala kulását.) Hat bika vár most is eladásra, A szövetkezetnek 86 törzs­könyvezett tehene van. Az év végére százra növelik. A múlt évi fejési átlag 3900 li­ter volt. \ A szövetkezet vezetői szí- sen viszik az érdeklődőt azokba az istállókba is, aho­vá a hirdetett borjakat vAi sárolják. Egyik ilyen istálló a hagyományos hízlalási ké­pet mutatja. Évente (200 bika kerül ki innen. A másik is« tállóban különleges hizlalás — megyében még egy van ilyen — fogadja a látogatót. Napfény nélkül. félhomály­ban tartják a fiatal borjukat. Itatásos borjúnevelőből ke­rülnek ide 40—60 kilós súly- lyal az állatok Franciaor­szágból külön e célra vásárolt tejport kapnak vízben oldva. Kimondottan csak ez a táplá­lékuk. Sem szénafélét, sem abrakot nem kapnak. Almot is csak fűrészport szabad alá­juk rakni, nehogy a szalmát megegyék. így hizlalják a borjakat 200 kiló körük súly­ra, amikor eladják és nem is rossz áron, 30 forintért kiló­ját. Ez az úgynevezett fehér húsborjú, amit a franciák és az olaszok vesznek meg. Miből les* leggyorsabban forint ? A juhászatot és a sertéste­nyésztést kihagyva érdemes néhány mondatot leírni a legújabban nagyüzemi te­nyésztésbe fogott állatfajuk­ról, a házinyúlról. A barom­fitenyésztésre alkalmatlanná vált ólakat rendezték be há­zilag gyártott, ketrecekkel és nevelő rekeszekkel. 80 darab csincsillanyúllal kezdték, amit a Gödöllői Kisállatte­nyésztő Kutató Intézettől vá­sároltak. Később vettek — keresztezés céljából — né­hány angol kosorrut és új- zelandi vöröset. Az első hib­ridek kiváló eredményeket mutatnak. Az eddigi fialások nyolcas felnevelt átlagot hoz­tak, Jelenleg 750 darab a szö­vetkezet nyúlállománya. Há­romhónapos korig tartják a vágásra szánt süldő nyulakat. Ekkorra elérik a 3 kilót. A vállalat 25 forintot fizet ki­lónként a fiatal nyűiért. Sok érdekes és hasznos ta­pasztalatot lehetne még Ópá- lyiból írni. Summázva any- nyit: ebben a viszonylag ki­csinek számító szövetkezetben hatmilliós bevétellel szerepel az állattenyésztés (45 száza­léka az összbevételnek). Ered­ményeik azt bizonyítják, az állattenyésztésben óriási tartalékok vannak, érdemes tanulmányozni módszereiket. Csikós Balázs

Next

/
Oldalképek
Tartalom