Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)
1969-09-13 / 212. szám
4, oldal ' iret,ST-MÁ(5YÁ»Ö5g'2AÖ Ü969 sÉepiembér IS. Becsüld meg magad, fiam ! Eljött a szeptember újból, s vele az az időszak is, amikor sok-sok falusi családnál elköszön hazulról a nagyfiú, vagy a nagylány. Egyik ipari tanulónak megy, a másik szakközépiskolába, vagy egyszerűen szülőfalujától messzire eső munkahelyet talál magának, ahol biztos megélhetés, ellátás, sőt talán kollégium vagy munkásszállás is várja. A távolság miatt azonban nem tud hazajárni naponta, lehetséges, hogy hetenként sem. Félig-meddigi a saját szárnyán „repül”, anyja ,apja szeme nincs rajta többé, kikerül az otthon vo- zásából, intéséből. Ilyenkor mondja, néha bizony sírással küszködve az édesanya: „Vigyázz magadra, igyekezz kisfiam. Nehogy valami baj érjen.” Ilyenkor hangzik el az apai intelem: „becsüld meg magad fiam”. Becsüld meg magad... A szülői féltésnek ezek a szavai figyelmeztetnek és egyben útmutatással is szolgálnak. Féltik gyereküket a kezdeti bizonytalanságtól, attól, hogy rossz társaságba keveredik, amelyben könnyen elfelejti a kicsi korától annyi szeretettel és türelemmel beleoltott tudnivalókat, a jónak tartott eszményeket, a viselkedés, az erkölcs normáit, amelyek mind-mind annak érdekében hangzottak el, hogy a gyerek „ne vesszen el” az életben, ne hozzon szégyent a családjára, apja nevére. Es hát figyelmeztet is ez az egyszerű mondat. Mert a figyelmeztetés nagyon helyénvaló, hiszen mindenki tudja, hogy a nagyvilágban nem könnyű egyedül megállni. Akinek a kezét szülei elengedik, annak az első időszakban különösen nehéz elkerülni olyan mellékutakat, amelyek gyakorta a- tisztesség határán túlvezetnek. Egy tájékozatlanságba eredő meggondolatlan lépés, és a nagyobb közösség elleni vétek hatásait hosszú ideig, néha egész életére megsínyli a vétkes. A mellékút könnyen lehet zsákutca, ahonnét aztán nincs tovább. Útmutatás is az. apai szó. Mert csak az várhat megbecsülést a társadalomtól, aki megbecsüli magát. Nálunk ez elsősorban szorgalmat és emberi tisztességet jelent. Azt jelenti, hogy senki ne akarjon mások rováséra boldogulni. Ne húzza ki magát a munkából. Ügyes legyen, de nem ügyeskedő, szókimondó, de nem szájaskodó, a körülményekhez alkalmazkodó, de nem szolgalelkű. Becsüld meg magad, hogy megbecsüljenek, légy tisztességes, különben nem várhatod, hogy veled is tisztességesen bánjanak — az apai intelemnek talán ez a legfontosabb része. A szülői háznak ezeket az igazságait társadalmunk emeli törvényerőre. Betartásuk ezért kétszeresen is fontos. Akadhatnak azonban helyzetek, mint ahogy akadnak Is minden iskolában, kollégiumban, üzemben, amikor egyes fiatalokat figyelmeztetni kell arra, hogy ne legyenek feledékenyek. Okos emberi szóval, a fiatalok iránti szeretet kifejezésre juttatásával, a vadhajtások gondos nyesege- tésével, a becsületes emberré neveles f oly art tában a felnőttek társadalma sokat tehet azért, hogy a gyerekekre égy kicsit szüleik helyett is Jól vigyázzon. Ezért hangsúlyozzuk mindig újból és újból minden felnőtt felelősségét, minden fiatal, az élettel most ismerkedő ember iránt Tanúi lehetünk számos esetben annak, hogy nem minden fiatal találja meg azonnal helyét a nagyobb közösségekben, s hogy tekintélyes azoknak a száma, akik nem tartoznak sehová. Magá- nyosságtudatuk elöbb-utóbb karakterüket, kezdi ki, s ha bátortalan közeledésük türelmetlen visszautasításra vagy ■ megszégyenítést előidéző reagálásra talál, sebzett lélekkel csalódottá, emberkerülővé válnak. Nem tudnak feloldódni, nem tudják önmagukat adni, ha a közösség nem karolja fel őket, ha csak tanítunk és oktatunk, de nem nevelünk, ha a sok bírálat, fejmosás mellett elfelejtkezünk a dicsérő elismerésről, ha csak szigorúak vagyunk hozzájuk, s nem megértőek. Akik tegnap még a szülői ház melegében éltek, s a szülői szeretet természetes közegében megszokták, hogy körülöttük forog a világ, — szüleik világa minden esetre — azok számára életszükséglet a megértés, a Szeretet. Szüleik helyett kritikus pillanataikban a társadalomnak kell őket kézen fogni és emberi szóval, emberi tisztességgel tovább erősíteni bennük az apai intelem igazságát, hitelét. K. I. GYEREKEKNEK FóW a fejed! VÍZSZINTES: 1, Megfejtendő. 6. Zamat. 7. Vissza: egymást követő betűk a magyar abc-ben. 8. Alá. 9. Kötünk alig gyógyítható betegsége. 11. Képes. 12. Rágós. 14. Folya- mi szállítóeszköz. 16. Megfejtendő. 18. Fordított kétjegyű mássalhangzó. 20. Erődítmény. 21. Keresztül. 22. Perzsa uralkodó. 24. Energia. 25. ENAH. 27. Visßza : község. 38. Mértani téridom. 20. Két személyes névmás. FÜGGŐLEGES: 1, Téli közlekedési eszköz. 2. Kiejtett mássalhangzó. 3. Sütöipa- ros. 4. Személyed. 5. Római 1050 és 009. 6. Gyarló emberi tulajdonság. 10. Vissza: világtalan. 11. Tartózásról adott nyugta. 13. Fordítva váj! 14. Óhajt. 15. Megfejtendő. 17. Magasított vízpart. 19. Bíróságra idézett személy. 21. Elektromosság. 23. Vízben él. 24. F.lemórke. 2s. Feltételező ezócska. 27. Közlekednek rajta. Megfejtendő: Neves magyar költő é-s világhírű költeményé (függ. 13. vízszintes 1. és 16). Múlt heti megfejtés:- AUSZTRÁLIA - AZSIA - AFRIKA — Könyvjutalmat nyertek: Sápi Ildikó Rohod, Turcsik László Nyíregyháza és Szénás! Katalin Szamosbeci. Gárdonyi Géza: |4 láthatatlan ember Képregényváltozat: Cs. Horváth Tibor, Koramáros Pál Három Napsugár kisasszony A mikor a Nagy Hegyek Országában éltem, sokat időztem a legzöldebb Tengerszem partján. A három Napsugár kisasszonyt is ott pillantottam meg. Éppen fésülködtek. A Tengerszem volt a tükrük, fésűjük színarany. Ö, be szépek voltak mind a hárman! Az egyik csupa csillogás, a másik csupa ragyogás, a harmadik csupa fény! Ha még sokáig néztem volna őket, megvakultam volna a. nagy fényességtől. Ezért inkább behunytam a szememet. De még igy, behunyt szemmel is láttam őket, sőt, csak most vettem észre igazán káprázatos szépségüket, és — varázslatos dolog! — a beszédüket is hallottam. Muzsikált a szavuk, halkan, akár a legfinomabb méhzüm- mügés. — Én bejárom a világot cs megénekelem a világ szépségeit — mondta Csillogáska, a legidősebb Napsugár kis- asszony. — Es is bejárom a világot cs megkeresem a Szerencsét — mondtr. Ragyogáska, a középső Napsugár kisasszony. — Én itt maradok és megvárlak benneteket — mondta Fényeske, a legkisebbik Nap- sugár kisasszonyka és lerúgta lábáról aranycipellőjét. — Jó — szólt a másik kettő —, alkonyattal itt talál- kozunk! Azzal az egyik ment erre, a másik arra. Fényeske leheveredett a zöld fűre. Föléje hajoltak a vadvirágok, kpréje szálltak a pillangók, hozzá röppentek a madárkák. Icipici bogárkák dünnyögtek a fülébe, az erdőből ellátogattak hozzá a vadak, s a fürge gyíkok, míg sütkérezni a napra feküdtek, elmondták neki életűk történetét. Fiatal lány ült a Tengerszem mellett merengő sziklára és a boldogságról énekelt. Fiatal favágók pihentek meg a réten és a boldogságról álmodtak. Öreg anyóka üldögélt. a farönkön, kendője alatt bóbiskolt az alkony. A Tengerszem _ tükre feke- tedett. A halak", s a szabad szemmel láthatatlan parányi élőlények nyüzsgése megszűnt, Fényeske megborzongott, haragos pillantást vetett az égen kódorgó felhöbárány- kára, s elhajított aranycipellőjének keresésére indult. Szerencséjére jött a Szerencse, tenyerében hozta neki. Fényeske megköszönte és táncra perdült benne. Az öreg anyóka kendi)» alatt felébredt az alkony. Fényeske aggódva pillogott az égre: fogyott ott a fény, hanyatlott a nap. Végre, pihegve, megérkezett Csillogáska, utána nemsokára Ragyogáska is alá- ereszkedett, nagy fáradtan a halványuló égből. — Nos — kérdezte Fényeske —, megénekelted-e a világ szépségeit, Csillogáska? — Hová gondolsz, Fényeske húgom! — felelte Csillogáska és elpirult az alkonypírban. — Belátom, tévedtem, amikor azt gondoltam, egyetlenegy nap elegendő ahhoz, hogy meglássam és megénekelhessem a világ szépségeit. Fényeske v H szólt erre semmit, de dalolni kezdett. Csillogáska felkapta a fejét, mert húga a világ szépségeiről dalolt: a fű s a vadvirág illatáról, a kecses pillangókról, a madárkák daláról, az icipici bogárkákról, a szorgalmas hangyákról, egy lebegő virágsziromról, az erdei vadakról, a szikla fenséges nyugalmáról, az égbolt derűjéről, a vidám favágókról, az öreg anyóka békéjéről, a Tengerszem szépségéről, a halak ezüst villódzásáról... — Ó, mondd, húgom, hogyan lehetséges, hogy ennyi mindent láttál meg a világ szépségeiből, holott nem mozdultál el erről a helyről? — kérdezte csodálkozással Csillogáska. — Ó, nővérem — felelt« Fényeske —, én nyitott szemmel hevertem itt a fűben, míg te bekötött szemmel jár- lad a világot1 S azzal a másik nővéré• hez fordult: — Találkoztál-e a Szeren* csévél? — Ó — biggyesztette a száját Ragyogáska balga voltam, amikor azt hittem, egyetlen nap elegendő ahhoz, hogy megtaláljam a Szerencsét, hiszen az emberek nagy része egy életen át hajszolja hiába! Ekkor felemelkedett a fa- rönkről az öreg anyóka ét hazahessentette a három Napsugár kisasszonyt. Szerencsére még naplemente előtt ház,tértek. En még ott maradtam a Tengerszem partján, s hallottam, amint az öreg anyóka, mintegy magának, ezt felelte Ragyogáska szavaira: — ...mert az emberek még nem tanulták meg, vagy már elfelejtették, hogy a Szerencse ott kopogtat, ahol nem keresik, nem hívják és nem is lesik. Tordon Ákos Krecsmáry László; Azf mondja a ... 'Azt mondja a kicsi kecske: — Mekk, mekk, mekk, megennék egy fej káposztát meg, meg, meg! Azt mondja a kicsi malac: — Röf, röf, röf, szaladjunk el, mert a kecske döf, döf, döf! Azt mondja a kutya: „Vau, hamm, hamm, hamm, befalnék egy csöbör csontot hamm, hamm, hámmr Azt mondja a cica: „Jobb a máj, máj, máj, - de ha lopok és kikapok fáj, fáj, fáj..,í" (A jövő szombati számun kban folytatjuk.) Kacsavacsora Mennyi kicsi kacsalab! Vacsorázik a család: esznek, isznak, csevegnek, — szürcsölni de szeretnek! — izegnek, mozognak, tipegnek, topognak. No, ha ilyen szaporán fogy a dara s a csalán, hamar megnő valahány kacsafiú s kacsalány,«.
