Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)

1969-09-09 / 208. szám

S. »Ida! KELET-MAG Y ARORSZÁtí > f969 szeptember f. Külpolitikai összefoglalónk O Mégis tűzszünet ? 0 Pompidou Bonnban @ Ismét feszült a helyzet Észak-Irországban Üdvözlet a koreai vezetőknek a KNDK megalakulásának 21. évfordulóján KIM ÍR SZÉN elvtársnak, a Koreai Munkapárt Közpon­ti Bizottsága főtitkárának, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa elnökének; COJ JEN GÉN elvtársnak, a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság legfelsőbb népi gyűlés elnöksége elnö­kének P h e n j a n Kedves elv-társak! A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság megalakulá­sának 21. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa, a forradalmi munkás-paraszt kormány és az egész magyar nép nevében szeretettel köszöntjük a Koreai Munkapárt Központi Bizottságát, a legfelsőbb népi gyűlés elnökségét, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kor­mányát és a testvéri koreai népet. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság népe, a Ko reai Munkapárt vezetésével, önfeláldozó munkával felszá­molta a feudális-gyarmati múlt súlyos örökségét, virágzó szocialista ipari-agrár államot teremtett és hősi harcokban védelmezte meg szabadságát, és függetlenségét az amerikai agresszorok és zsoldosaik támadásai ellen. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság politikai, gazdasági és kulturális sikerei nem csak az amerikai megszállás alatt sínylődő dél­koreai népet lelkesítik, hanem méltó hozzájárulást jelente­nek a szocialista közösség erejének növeléséhez, a világ bé­keszerető népeinek közös an tiimperialista harcához is. Meggyőződésünk, hogy pártjaink, kormányaink és né­peink között kialakult testvéri barátság és sokoldalú együtt­működés a jövőben még tovább fejlődik és hozzájárul or­szágainkban a szocializmus építésének meggyorsításához, a szocialista közösség egységének és összefogásának erősítésé­hez. Népünk szolidaritásáról és tevékeny támogatásáról biz­tosítva a testvéri koreai népet, további sikereket és jó egész­séget kívánunk önöknek és az egész koreai népnek az ame­rikai megszállók Dél-Koreából történő kivonásáért, kettésza­kított hazájuk egyesítéséért, szocialista jövőjéért folytatott igazságos és nemes küzdelmükben. Elvtársi üdvözlettel: KADAR JÁNOS, az MSZMP KB első titkára, LOSONCZI PÁL, FOCK JENŐ, a Népköztársaság a magyar forradalmi munkás­Elnöki Tanácsának elnöke, paraszt kormány elnöke. A haladó emberiség ezen a napon barátsággal és szere­tettel köszönti a bolgár népet. 1944 szeptember 9-én, kere­ken negyedszázada szabadult fel Bulgária. Az eltelt hu­szonöt év alatt óriási ered­ményeket ért el a bolgár nép, kommunista pártja vezetésé­vel. a szocializmus építésének Útján, a béke védelmében. A szocialista országok nagy családjának, s a világ többi békeszerető erőinek képvise­lői egy másik eseményre is gyülekeztek ezekben a na­pokban. Ez szomorú ese­mény: Ho Si Minh ravatalá­nál mondanak utolsó búcsút a vietnami nép elhunyt hős vezérének, akinek temetésére ma kerül sor. Mint ismeretes, ebből az alkalomból a dél- vietnami szabadságharcosok háromnapos tűzszünetet aján­lottak fel, amelyet azonban a saigoni bábkormány és az Egyesült Államok parancs- noksága elutasított. Ez az elutasítás olyan mér­tékben felháborította a nem­zetközi közvéleményt, amire valószínűleg se Abrams tá­bornok, se Thieu elnök nem számított. Nyilván ennek tud­ható be, hogy hétfőn — a saigoni elnöki palotában foly­tatott hosszas tanácskozások után — az amerikai és a dél­vietnami főparancsnokság közleményben jelentette be: a DNFF által javasolt há­romnapos tűzszünet alatt „a szövetségesek katonai tevé­kenysége a kommunista ak­ciók mértékétől függ.” Vagyis, valószínűleg „te­kintélymentés” céljából, nyíltan nem merték ugyan megváltoztatni korábbi állás­pontjukat és elfogadni a tűz­szünetet, helyette ezt az óva­tosan felemás fogalmazást vá­lasztották. Amikor a tudósí­tók kereken megkérdezték: értelmezzék-e ezt a bejelen­tést úgy, hogy az amerikai fél mégis tiszteletben tartja a DNFF által meghirdetett tűzszünetet, arra megint csak nem kaptak egyenes választ. Ehelyett így szólt a felelet: „értelmezzék úgy, ahogy akarják.” A hétfői nap egyik jelen­tős európai eseménye: Pom­pidou francia elnök megér­kezése Bonnba. Hivatalos lá­togatása két napig tart. Va­lószínűtlen, hogy tanácskozá­sai ezúttal bármiben is döntést hozzanak, mert egyfelől Franciaországot most lefoglalják saját belső hely­zetének, a frank leértékelése nyomán előállott gazdasági problémái, másfelől a nyu­gatnémet belpolitikai helyzet, a közelgő választások miatt cseppfolyós állapotban van. Ezért annak van valószínűsé­ge, hogy a tárgyaló felek csupán egyfajta leltárt ké­szítenek a Párizs—Bonn kap­csolatok jelenlegi állásáról, s a különböző nemzetközi kér­désekben elfoglalt, sok tekin­tetben különböző álláspont­jaikról. A legutóbbi 24 óra esemé­nyei következtében az észak­írországi helyzet újabb robba nással fenyeget, s a válság visszazuhant az egy hónappal ezelőtti mélypontra, Máris vi­lágossá vált, hogy Callaghan brit belügyminiszter hatal­mas hírveréssel beharangozott látogatása semmit sem oldott meg. A hétfőn reggel az ut­cán agyonlőtt 23 éves protes táns férfi halála a legvadabb rémhírek áradatát indította el a tartományban, s megkezdő­dött a barikádépítési láz újabb rohama. Az, hogy a brit, csapatok vasárnap gázgránátokkal pró­bálták eloszlatni a tömeget, az angolellenes érzelmek lángját is magasra szította. Különösen az aggasztja a brit parancsnokságot hogy mivel a gáztámadás történetesen protestáns tüntetőket ért, sőt rendőrök is voltak a köhögő, könnyező „áldozatok” között, a protestáns többség ismét „a katolikusok védelmezőit” látja majd a brit csapatok­ban. A szélsőséges protestáns suhancokból alakult új pol­gárőrség már sok városban átkutatja a gépkocsikat, s helyszíni jelentések szerint egyre haragom: bban bánnak az angliai autók utasaival. Edward Heath brit ellenzé­ki vezér hétfőn Edinburgh­ban kijelentette, mélységesen sajnálatra méltó, hogy a brit csapatok könnygázt használ­tak az északír tüntetők ellen. Belfastban a protestáns szél­sőségesek egyik kalózrádiója, a „Radio Ulster” felszólította a protestánsokat, minden esz­közzel akadályozzák meg a torlaszok lebontását és kettőz­zék meg a barikádok őrzését A belfasti protestáns negye­dekben elszórtan még megma­radt katolikusok megkezdték vagyonkájuk elszállítását, mert újabb programtól fél­nek. Nyolc nappal a ghanai kép­viselőválasztások után, szom­baton bejelentették, hogy Kofi Busia, a választásokon túl­nyomó többséget szerzett ha­ladás párt vezetője megalakí­totta 18 tagú kormányát. Az új kormány külügyminisztere Victor Owus Busia közeli munkatársa lett, aki előzőleg az állami főügyész tisztségét töltötte be. A 46 éves külügy­miniszter brit egyetemeken folytatta tanulmányait. Nkrumah uralma idején ellen­zéki képviselő volt és rövid ideig bebörtönözték. Szovfet—VDK Hanoiban vasárnap meg­beszélésekre került sor a szovjet párt- és kormánykül­döttség, valamint a Viétnami Dolgozók Pártjának és a VDK kormányának vezetői között. Vietnami részről a megbe­széléseken 'részt vett Le Duan. a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságá­nak első titkára, Phara Van Dong miniszterelnök, Nguyen Giap nemzetvédelmi minisz­Hétfőn a külügyminisztéri­um Dísz téri vendégházában ünnepélyes keretek között cserélték ki a magyar—bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés ratifikációs okmá­tárgyalások tér, valamint több más párt és állami vezető. Az eszmecserén szó volt a vietnami népnek az amerikai agresszió elleni harcáról és megvitatták az SZKP és a VDP közötti testvéri barát­ság és szoros együttműködés, a Szovjetunió és a VDK kö­zötti kapcsolatok továbbfej lesztésének kérdéseit. A megbeszélés a barátság, a teljes és kölcsönös megér­tés légkörében folyt le. nyalt. A dokumentumot ma­gyar részről Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyette­se, bolgár részről Vaszil Bog­danov. a Bolgár Népköztársa­ság budapesti nagykövete ír­ta alá. Kicserélték a magvar— bolgár szerződés ratifikációs okmányait (Folytatás az 1. oldalról) lépésükkel az egész emberi­ség javára képesek megolda­ni a világban fennálló prob­lémákat. A Bolgár Népköztársaság a szocialista tábor szilárd tag ja, amely tetteivel jelentős mértékben járul hozzá a szo­cializmus pozícióinak védel­méhez. megerősítéséhez — mondotta Kállai Gyula, majd gratulált a bolgár nép eddigi győzelmeihez, s további sike» reket kívánt a baráti ország dolgozó népének. Beszédét a Bolgár Népköztársaság, a ma* gyár—bolgár barátság élteté­sével fejezte be. Ezután Vaszil Bogdanov bolgár nagykövet szólt a nagygyűlés részvevőihez. V. Bogdanov beszéde — Ezekben a napokban ün­nepli a Bolgár Népköztársa­ság — mondotta többi kö­zött — legnagyobb ünnepét, történelmének legfényesebb dátumát, a szocialista forra­dalom győzelmének 25. év­fordulóját. Majd a Bolgár Kommunista Párt több évti­zedes történetének nehéz, di csőséges útjáról emlékezett meg. Szólt az 1923-as szép- temberi antifasiszta felkelés­ről, vázolta a forradalmi fel­lendülés különböző szaka­szait, a békés eszközökkel és fegyveres küzdelemmel elért sikereket, szólt a Szovjetunió segítségéről, majd Bulgária felszabadulás utáni fejlődésé­ről számolt be. A nagykövet ezután a bol­gár nép és a többi szocialista ország érdekeinek azonossá­gát hangoztatta, majd megál­lapította: a dolgozók szoci­alista építőmunkáját, harcát vezetve a Bolgár Kommunis­ta Párt alkotó módon alkal­mazta a marxi—lenini tanítá- sokat, figyelembe vette az or­szág sajátos körülményeit és adottságait. Mindig határo­zottan szembeszállt a dogma- tizmussal, helytelenítette a szocialista országok tapaszta­latainak mechanikus alkal­mazását a sajátos nemzeti körülmények között, de soha­sem becsülte le' a szocialista forradalom általános törvény- szerűségeinek jelentőségét, s mindig nagyra értékelte a Szófia (MTI): Hétfőn délelőtt ünnepi gyű­lést tartott Szófiában a Bol­gár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága, a Földmű­ves Népi Szövetség vezetősé­ge, a nemzetgyűlés, a kor­mány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa. Ezzel kez­detét vette az az eseményso­rozat, amellyel Bulgáriában az ország szocialista forradal mának és felszabadulásának negyedszázados jubileumát ünnepük. Az Universiade épü­letében tartott ünnepi gyűlést Georgi Trajkov, a bolgár nemzetgyűlés elnökségének elnöke, a Földműves Népi Szövetség titkára nyitotta meg. A gyűlés elnökségében a bolgár párt- és állam vezetőin kívül részt vett 15 ország kül­döttségének vezetője, közöt­szovjet nép forradalmi har« cának, munkájának tapasztat latait. A két nép viszonyáról szól-" va a nagykövet rámutatott arra, hogy a bolgár—magyar barátság a szocialista rend­szer győzelme óta — a múlt forradalmi hagyományait megőrizve — új és szilárd alapon, a szocialista interna» cionalizmus bázisán indult széles körű fejlődésnek. A bolgár és a magyar nép. marxista-leninista pártjaik vezetésével, immár negyed­százada közös erővel építi a szocialista társadalmat, bőví» ti sokoldalú együttműködés sét, hozzájárul a szocialista tábor, a nemzetközi kommu­nista- és munkásmozgalom erősítéséhez. Mi nem csak hű barátok, hanem szilárd szó- vetségesek is vagyunk, a Varsói Szerződés tevékeny tagjai. Ez a szerződés orszá* gaink függetlenségének, a szocialista közösségnek, Euró« pa és a világ békéjének biz­tos védőpajzsa. Befejezésül a nagykövet el« ismeréssel szólt a magyar nép építőmunkájáról, a gyors ütemben fejlődő magyar népgazdaság eredményeiről, további sikereket kívánt a magyar dolgozóknak, s a két nép barátságának éltetésével fejezte be nagy tapssal foga­dott beszédét. A nagygyűlés az Interna« cionálé hangjaival ért véget tűk Nyikolaj Podgomij, » Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak elnöke, Oldrich Cemik. csehszlovák miniszterelnök. Apró Antal miniszterelnök-he- lyettes és mások. Kormány« küldöttséggel képviselteti ma» gát az ünnepségen számos arab ország is. Ünnepi beszé­det Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára, a bolgár miniszterta­nács elnöke tartott. A beszéd után a külföldi vendégek üdvözölték a nép­hatalom negyedszázados jubi» leumát ünneplő Bulgáriát Magyar részről Apró Antal, az MSZMP Politikai' Bizott­ságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt .kormány el­nökhelyettese. hazánk párt é* kormányküldöttségének veze­tője szólalt fel. Szamos Rudolfs A maffia szigete 2. 1282 március 30-án, húsvét vasárnapon a harangok bon- gása Palermo lakóit vecser- cséré hívta. A templomajtó­ban — az érkező hívők sze­me láttára —egyfrancia egv szicíliai lányt zaklatott. A lány segítségért kiáltott. A szicíliaiak a szemtelenkedőt megölték. Ez a botrány adta meg a jelet az idegen uralom elleni általános felkelésre. A francia bárókat ugyan elűzték de eben-gubát cserél­tek. mert a nyugat-földközi tengeri hatalom, Aragon, sze rezte meg a sziget uralmát. Az űj bitorlókat a szicíliai feudális urak elfogadták, fő­leg azért, mert a hódító feu­dális állam központja több mint ezer kilométerre volt a sziget fővárosától, Palermótól, A XV. század végén Aragon és Kasztilia egyesült a Spa­nyol Királysággal és a sziget a spanyolok kezére került Uralmuknak a „Napkirály” XIV. Lajos vetett véget. A Bourbonok kora kisebb-na- gyobb megszakítással 1800-tg tartott. Helytartóik szinte füg­getlen fejedelemként díktál- ák a sziget rendjét. 1848 és 49-ben a polgári forradalom lángjai a szigetországban is fellobogtak. A szicíliai parasz- ok felkeltek elnyomóik ellen. Forradalmukat azonban a frinciák vérbe fojtották. Elő­ször Garibaldi, 1860-ban a risorgimento során. Itália egységéért küzdve a szici- iaiak tevékeny részvételével örte össze az idegen igát. Azonban a szicíliaiaknak — akár csak Dél-Itália és Szardí­nia lakóinak — hamarosan rá kellett döbbeniök, hogy az olasz nemzeti egység nem hozta meg a szükséges társa­dalmi fejlődést. A sziget pa­rasztjai országszerte továbbra is éheztek. Az észak-olasz bur­zsoázia már nem gondolt ar­ra, hogy ígéreteit teljesítse. Az egykori viszonyokról idézhetnénk az Olasz Kom­munista Párt egyik alapítóié nak, Antonio Gramscinak megállapításait: „Az olasz egy­ség nem az egyenrangúság alapján jött létre, ellenkezőleg valamiféle territoriális vi­szony alakult ki város és falu között. Észak hegemóniára va­ló törekvése a délieket el nyomta és a fejlett Észak mint egy polip, nem egyszer a déliek rovására gazdagodott és kereskedelmi, ipari növekedé­se Dél mezőgazdaságát elsze- genyítette, ipari fejlődését megakadályozta, kereskedel­mét megfojtotta”. Gramsci, aki maga is a másik olasz sziget. Szardínia szülötte, jog­gal állapíthatta meg: az észak­olasz burzsoázia Szicíliát „bel- ső gyarmatnak” tekintette. Ez a társadalmi ellentmondás, amelyet még napjainkig sem sikerült feloldani az olasz ál­lamban, konzerválta a sziget középkori állapotát és elősegí­tette a maffiák kifejlődését. Omerta — a hallgatás parancsa A maffia kezdetben az ide­gen hódítók önkényuralma el­leni önvédő szervezet volt. A szicíliaiak nagy családi szö­vetségekben harcoltak az adó­szedők, a Bourbon poroszlók és az elnyomókkal együttmű­ködő árulók ellen. A sziget lakói nem ismerték el az ide gén hatóságokat és társadalmi életüket, ha titokban is, a maffiák keretén belül élték, a maffiák vezetői voltak po'gár mestereik, papjaik, hivatalno­kaik. Sajátos föld alatti állam jött ezzel létre és mint vala ha az őskeresztények a ka­takombákban, olyan titokban élték állami életüket a szicí­liaiak. A sziget XIII. század­tól választott vezetői döntöt­tek még házassági kérdések­ben is és tanácsaikat minden sziciliai kötelezőnek tartotta. A maffia szervezte az idegen hódítók elleni felkeléseket, a szabadságharcokat. A maffia vezetői, a „Tiszte­letreméltó Társaság”, olaszul Onarata Societa, ahogyan ön­magukat még ma is nevezik — létjogosultságukat tulaj­donképpen a Garibaldi moz­galma nyomán megszületett olasz egységgel, a sziget fel- szabadulásával, már egy év­századdal ezelőtt elvesztették. Minthogy nemzedékek éltek erőszak alatt nagyon sok szi­ciliai felszabadulásuk után is megmaradt maffia-tagnak. Többségük mindenekelőtt az úgynevezett gabelottikból ver­buválódott. A szó maga bérlőt jelent és ez egyúttal megha­tározza a maffia jellegét is. Ugyanis a gábelottik a szici­liai bárók szolgálatában ál­lottak; akik birtokaikon kor­látlanul uralkodtak és min­den ellenállást könyörtelenül eltapostak. A bárók eszköze a gabelotti volt, mint birtoká­nak tisztviselője, felvigyázó­ja vagy személyes testőre. Természetszerűleg az erőszak erőszakot szül és akik a sze­gényparasztok és a nép felke­léseit elfojtják, előbb-utóbb maguk is banditákká válnak. A gabelotti szolgálata után a feudális úrtól földbérletet ka­pott. Szicíliában így sajátos középosztály alakult ki bárók és a parasztok között. Ezek a középkori viszonyok szinte változatlanul élnek még a XX. század harmadik harma­dának Szicíliájában is. Tehát a maffia az úgynevezett Szi­ciliai középosztály illegális szervezete. Jelszava az Omer­ta, vagyis a hallgatás paran­csa. Ezért hihetetlenül nehéz a római kormány helyzete még olyan esetben is, amikor a maffia több száz ember sze­me láttára fényes nappal gyilkol, mert egyetlen szem­tanú sem akad, aki a bíróság előtt el merné mondani azt, amit látott. Jól tudják, Szicí­liában Íratlan törvény: aki nem hallgat, annak meg kell halnia. (Folytatjuk) • • Ünnepség Szófiában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom