Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)
1969-09-09 / 208. szám
1989. szepíemfler 3. 9. Önállóság — csak fent? „Jobb itthon mindenképpen.. Pataiék, akik a munkájukhoz mérik magukat Valaki, akinek megemlítettem, amiről készülök írni, s aki maga is erősen érintett a témában, a fejéhez kapva azt mondta: „csak erről ne!” Miért?! „Ettől mindenki ideges lesz” — felelte. Ideges? Amikor azután jó néhány helyen és jó néhány emberrel beszélgettem a vállalati mechanizmusról, s főként a nagy- vállalatok és gyáregységek kapcsol-e tárói — magam is tapasztalhattam az idegekben vibráló feszültséget. Majd mindegyik beszélgető partnerem azzal kezdte: „kényes téma ez.. Miben foglalhatók össze a mai helyzet legfőbb jellemzői# A több gyáregységből álló vállalatok — nevezzük ezután nagyvállalatnak — egy részénél a reform bizonyos mértékig megrekedt a kapuk előtt, nem jutott túl a vállalat központi irányító szervezeténél, s a gyáregységekben többnyire kevés a változás s ezek sem mindig egyértelműek. A nagyvállalatok belső szervezeti reformja sok esetben formálisan zajlott le. a munka lényegi, tartalmi részét nem érintette, s miközben a nagyvállalatok központjában újabb főosztályok és osztályok jöttek létre, a gyáregységek munkaügyi tevékenységét egészségtelen mértékben megkötötték. (A túlzottan centraMEG/EGYZÉS: Még csak néhány hónapja, hogy megnyílt Nyíregyházán a szövetkezeti áruház, de ez az idő már alkalmas, hogy néhány következtetést levonjunk az áruház működéséről. Az első és legfontosabb az a tény, hogy a 3,2 milliós havi forgalomra tervezett áruház- ban már eddig átlagosan ötmilliós forgalmat bonyolítottak le. s tekintve, hogy a kereskedelemben is ősszel van az évi csúcsforgalom, elképzelhető, hogy átlaguk meghaladja majd a hatmilliót is. Ez a forgalom meghalad minden előzetes elképzelést, de — s ez nagyon fontos — még tovább fokozható. Nagyobb forgalom és nő a dolgozók keresete? Igen, feltehetően ez történik, és csupán az lenne baj, ha ebből valaki problémát csinálna. Mi ért ? lizált bér- és létszámgazdálkodás sok esetben lehetetlen helyzetet teremt a gyáregységekben, s gyakran egyik forrása a fluktuáció növekedésének.) A túlzott centralizmusra való törekvés amúgy is hódít. Mindennapos eset, hogy filléres vásárlásokat változatlanul a központban kell jóváhagyatni. a gyáregységeknek az információ „központosítá- saf’ miatt olykor minimális ismereteik sincsenek a piaci helyzetről, stb. Sok helyen hiányoznak a gyáregységek között differenciáló ösztönzők, alig találni nyomát az önálló elszámolásnak, a beruházási, fejlesztési lehetőségeket nem, vagy alig ismerik a gyáregységek, s így nem tudnak hozzájárulni a vállalati távlati elképzelések kimunkálásához, holott azok megvalósítása az ő feladatuk lesz. Okok és okozatok kuszált- sága közepette és viszonylag hamar kiszűrhető két, tipikusnak tekinthető vélekedés. Az egyik, amit a nagyvállalati központokban hangoztatnak: érettek ahhoz, hogy a tevékenységüket érintő fontosabb kérdésekben dönthessenek, különben is, a hatáskörök, feladatkörök centralizmusának föladása az anarchiával, a nagyvállalati szervezet fölbomlásával fenyegetne. A másik vélekedés, amit a gyárAz áruházi dolgozók keresete lényegében csupán a forgalom növelésétől függ, e két fontos körülmény állásától nem, bár van összefüggés: a vevők is szeretik, ha elégedetten távozhatnak valahon nan. Ha ezt is megoldják, nem lehet baj, hogy jól keresnek a dolgozók. Meg fogja érni a szövetkezetnek. Az áruház gyerekkorával kapcsolatos gondok — ez a fentiekből következik, — bizonyosan el fognak múlni, és az üzlet betölti majd azt a szerepét, amire eredetileg is szánták: versenytársa idősebb partnereinek. Versenytárs az áru beszerzésében, eladásában! K. L egységekben hallani: a nagy- vállalati szervezet merevségéért, túlzott centralizáltságáért elsősorban nem gazdasági tényezők, hanem szubjektív indítékok okolhatók. Magyarán: vannak, akik szeretnék megőrizni íróasztalukat, s ezért ragaszkodnak ahhoz a hatáskörhöz, amit sokkal jobban elláthatnak a vidéki gyáregységekben, mint ők — Budapesten... A vállalati mechanizmus tökéletesítése nem újabb átszervezéseket kíván — ezekből eddig sem volt hiány —, hanem azt, hogy végre megszervezzék, a szó mai értelmében a vállalati tevékenységet. Elsősorban az új gazdasági környezethez igazodó döntési szintek világos meghatározására van szükség, a nagyvállalati operatív irányítás mértékének erőteljes csökkentésére. a hatáskörök pontos meghatározására és bátor kiterjesztésére, a szükségtelen lépcsőfokok megszüntetésére. Jóval nagyobb jogkört kívánatos adni a gyáregységek vezetőinek bér- és létszámgazdálkodási kérdésekben, a fejlesztési koncepciók kidolgozásában, rugalmasabbá kellene tenni az anyagbeszerzést, a számviteli szervezetet. Intézményes megoldással lehet elérni azt. hogy a gyáregységek vezetői — a mai ún. igazgatótanácsi ülések nem alkalmasak erre — aktívan közreműködhessenek a távlati fejlesztési tervek kialakításában. megvitatásában. E tevékenységben ne csupán a gyáregységek igazgatói vegyenek reszt, hanem lehetőleg a teljes műszaki- gazdasági stáb. Ugyancsak szükséges kialakítani a beruházásra, fejlesztésre, de még a szinttartásra szolgáló eszközök felosztásánál is az ésszerű, a gyáregységek közötti differenciálás módszerét Érdemes figyelmet szentelni annak is, hogy vállalaton belül miként és milyen mér tékben helyettesíthetők az utasítások anyagi érdekeltseggel, testre szabott, azaz a gyáregység sajátosságait tükröző ösztönzőkkel. A vállalati mechanizmus tökéletesítésének, joggal mondhatni, reformjának végrehajtása vitathatatlanul cselekvésre érett. Ahol úgy gondolják, hogy ráérnek, ott máns — elkéstek. M. Az asszony, aki az országút menti árok partján egy akácfa árnyékában áll, azt mondja: — Fütyült a vonat, s én azt hittem, már dél van, pedig csak a 11 órási ment el. Fárasztó munka a cukorré- paásSs, megéheztem, hát ne- kiláttam ebédelni. Mint legtöbbször, ma is csak szárazát csomagoltak, ők ilyenkor, nyáridőben vacsorázó emberek, akkor főz otthon. Mert mind a ketten munkába járnak, a kisebbik fiú meg iskolában van, Anti iparos lesz Patainé kérdezés nélkül újságolja: Pesten volt a múlt héten és sírással szállt vonatra, hazafelé, — A nagyobbik fiú, az Anti kirepült. Mindenáron iparosember akar lenni, tanult is' szépen a lelkem, úgy hármas, négyes volt általában. Pesten vették fel épület- lakatos tanulónak, harmincadikén kellett ott lenni a gyönyörű kollégiumban, ö örült, csak én sírtam, alig tudtam elválni tőle. Tagbaszakadt férfi Patai Antal, keveset beszél, csendesen kapcsolódik a beszélgetésbe. — Ott jó a helye, embert faragnak belőle, fizetést is kap, pénzünkbe se kerül. Az asszony ebédel, a férfi még nem éhes, inkább csak pihen, s közben tovább szőjük a szót. Hogyan Is élnek Pataiék, egy család az ökö- ritófülpösi ..Szamos menti'' Tsz tagjai közül? A munkát megfizetik — Tud ja, az én uram most csak rendkívüli ok miatt ka pál, meg „gazdálkodik”. Lá tóm is. nincs túlságosan az ínyére, világéietében mindig a gép volt az istene. Hanem tavasszal lerobbant a lánctalpasa és hiába Iteres tek, nem találtak hozzá alkatrészt. — Tétlenkedni nagy pasz- szió, én is fogtam fel területet, abban dolgozunk mind a ketten. Munka ez is, megfizetik, s az aranygyűrű sem esik le az ember kezéről. Annyi azért bizonyos, géppel sokkal több munkaegységet tudott egymaga szerezni. Ott volt például a tavalyi esztendő: minden hónapban, kéthavonta előleg, természetbeni juttatás, s a végelszámolásnál még hétezren felül olvastak le neki. — Jó gazdaság a miénk, meg tudják fizetni, aki tisztességesen dolgozik — így az asszony. — Ez a cukorrépa nehéz is, szaporátlan is, de megcsináljuk, mert vállaltuk s majd jön az alma, ott aztán felszökik a napi keresel is. Mindennek eljön a maga ideje, mi ezt már megtanul tűk az évek során. Patai Antal tizenkilenc éve dolgozik a tsz-ben, nem mozdult nehezebb időkben sem, kiállt a közös mellett. Vagyishogy egyszer ő is felszállt a vonatra: — Az építőkhöz szegődtem el. Nyíregyházán. Ott lak tunk a munkásszállodában, a Széchenyi utcán. Kéthetenként kaptuk a pénzt, akkor jó volt, de én nem bírtam a távollétet, három hónap után Jobb itthon mindenképpen. A felesége hiába biztatta, Patai nem ment vissza a városba: felült újra a gépre, s úgy érezte, visszanyerte a szabadságát. Csillogó autók húznak el közben a mátészalka—csengeti országúton, ők ketten itt pihennek rövid ideig az árok partján, hogy erőt gyűjtsenek délutánra. Milyen vágyaik lehetnek Pataiéknak? — Most, hogy már a nagyfiú elment, azt szeretnénk, ha vinné valamire. Azután meg a kisebbik is, mert ugye az ember a gyermekeiért hajtja magát. Üj szakkal bővül a Nyíregyházi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum. A minisztérium engedélyezte, hogy október l-től felsőfokú végzettségű irányító növényvédő technikusokat képezzenek ki. Erre azért van szükség, mert 1970 március l-től a 32/1968. rendelet ázerint erős méreg jelzésű vegyszereket a termelőszövetkezetek, illetve mezőgazdasági üzemek csakis felsőfokú végzettségű szakemberek irányításával használhatnak fel. Október 1-gyel így a Felsőfokú Mezőgazda- sági Technikumban 40 fő oktatásával megkezdik a növényvédő technikusok képzését, A képzés öt hónapig tart, ebből három hónap bentlakásos, két hónap levelező, konzultációs oktatás lesz. — Mire költik a zárszámadást? Nevet Patainé, ennél köny- nyebbet meg nehezebbet nem is kérdezhetnének tőle. — Ezer helye van annak. Kell még a kis házunkra is. Igaz, csak szoba-konyhás, egyszerű, de nekünk elég, azért mindig csinosítjuk, gondoz- gatjuk. Lányunk nincs, ami bútor van, jó az egy fiús háznál. — Televízió? — Látja, az még nincs, pedig jó lenne. Tálán arra sem kell sokat várni. Mint a víz folyása... Amit a szervezetük megkíván ételben, italban, nem tagadják meg maguktól. Ruha is kell a gyerekekre, meg magukra, azt is frissítgetik. Nagy tervet sohasem szőnek, csak szépen, csendesen dolgoznak, s a munkájukhoz mérik magukat. — Az a legjobb, hogy a tsz-nél biztonságban érzi magát az ember, ha igyekszik, megvan a látszatja. Nézze, azért is lát itt a határban annyi embert, magunkfajtát. Amikor végül megtudják, hogy a kíváncsiskodó idegen újságíró volt, meglepődve sajnálkoznak: velük aztán hiába beszélgetett, az ő életük egyszerű, mint a víz folyása. szakmunkások, illetve betanított munkások képzésének lehetőségeit is. A megyében jövő év március 1-ig 753 növényvédő gépész szakmunkást, 856 növényvédő betanított munkást és 141 méreg- kamra-kezelőt kell képezni ahhoz, hogy a méregfel használás a rendeleteknek megfelelően történjék. Nyíregyházán és Tiszabercelen ezért október 1-gyel a szakmunkásképző-iskolákon megkezdik a növényvédő gépészek, illetve betanított munkások képzését. Tervezik, hogy Sóstón is indítanak növényvédő szakmunkásképző-iskolát, ezenkívül a járási székhelyekre is szerveznek növényvédő be- tanítottmunkás-képzést. ........................ .1 . ■ "T Angyal Sándor Növényvédőket képeznek megyénkben Felmérték a növényvédő Tabi László: Daliás idők (1945—1946) (Történelmi visszapillantás — karcolatokban) Az áruházban dolgozók átlagkeresete 138 forinttal több, mint a szövetkezet egyéb bolti dolgozóinak jövedelme. Gyakorlatilag bérfeszültséget okoz ez a helyzet az áruház és a többi üzlet dolgozói, továbbá a szövetkezet és a város többi kereskedelmi vállalata között. Jó ez, vagy nem? Nemcsak jó, hanem egyenesen kívánatos, mert ösztönözheti a fejlődést. Ráadásul épp ideje, hogy a kereskedelmi dolgozók jövedelme is igazodjék a szak máinkban bekövetkezett változásokhoz, mert e nélkül ez a hivatás nem lehet eléggé n- ■ 'becsült. Más kérdés, hogy a .bérrendszer valóban nem tökéletes: dehát melyik az? Nem érdekeltek például sem az áruházi dolgozók, sem a vezetők abban, hogy megfelelő készlet álljon a vásárlók rendelkezésére. Az elmúlt hónapok már megmutatták, hogy a forgalom ingadozása nemcsak a piacokkal, hanem a kínált áru mennyiségével és választékosságával is összefüggésben volt. Nem érdekeltek anyagilag az áruházi dolgozók a hiánycikkek számának csökkentésében sem. Mindez nemcsak a nyíregyházi szövetkezet gondja, akár típusproblémának is nevezhetnénk. 9. Ünnepélyes indulás Mielőtt távoznánk, még átadja fényképét lapunk számára s elmondja, hogy ünnepélyes külsőségek között holnap délután indul útnak. A házmegbízott kisebb beszédben fogja búcsúztatni, s egy gyerekkórus elénekli a „Fel-fel vitézek” című indulót. Elbúcsúzunk a lelkes sportembertől, hogy ne zavarjuk előkészületeiben. Még megmutatja prémmel bélelt alsónadrágját s aztán távozunk. A másik szobából áthallat- szik a sarki kutyák csaholá- sa. * A Magyar Távirati Iroda jelenti, hogy Nyuszek Emil tegnap délután 4 órakor elindult a Szilágyi térre. A Margit-hídnál még látták, azóta nincs hír róla. Pesti utca (Sorstragédia egy felvonásban.) Ez a dráma a Visegrádi utca és a Sziget utca sarkán játszódik, fényes nappal, 1945 májusában. Sem máskor, sem máshol nem történhet meg! Fekete kalapos: (a falhoz támaszkodva áll az utcán). A ruhás: (karján egy férfinadrággal el akar menni előtte). Fekete kalapos: (karon fogja, megállítja). Mit kér? A ruhás: Hagyjon jó ember, nem eladó. Fekete kalapos: (erélyesen) Nem azt kérdeztem, eladó-e vagy sem. Azt kérdeztem, mit kér érte? A ruhás: Ugyan kérem! Vasalni viszem ide a szabóhoz. (Tovább akar menni). Fekete kalapos: (még erélyesebben) Ne vitázzunk sokat! Négyszázhúsz és kész. A nadrág kopott. Azt hiszi, milliókat ér? A ruhás: (ordít) Nem eladó! Nem eladó! Viszem vasaltatni. Zöld kalapos: (jön, megái!) Mit kór érte az ipse? Fekete kalapos: Négyszázhúszért nem adja. Zöld kalapos: (felháborodva) Négyszázhúszért nem adja? Le kell bunkózni az ilyen gazembert! Ezek miatt van a nyomorúság! (A ruháshoz) Négyszázötven. Na? A ruhás: A ménkű csapjon magukba! Nem értik, hogy vasaltatni viszem? Zöld kalapos: Na és? Azért még nem kell sarokházat szereznie rajta! A ruhás: (toporzékol) Dg én nem adom el. (Sír). Értsék meg, hogy vasaltatni viszem! Barna kalapos: (jön, meg áll. Zöld kalaposhoz) Mit kér érte a hapsi? Zöld kalapos: Négyszázötvenért nem adja. Barna kalapos: Micsoda? És maguk nem hívnak rendőrt? Fel kell akasztani az ilyen csibészt! Az első lámpavasra! Ezek miatt van a nyomorúság! Ezek szipolyoz- zák a vérünket (A ruháshoz.) Maga piszok! Maga aljadék! (Kiabál). Rendőr! Rendőr! (Hirtelen nyugodtan.) Négyszáznyolcvan. Na? A ruhás: Értse meg,.. Vasaltatni viszem, nem eladó. (Menni akar). Fekete kalapos: (visszatartja). Hallja, maga piszok fráter. .. Másnak egy nadrágja sincs, maga meg a karján is visel egyet! Azt hiszi, lehet ezt egy demokráciában? Zöld kalapos: Biztos, hogy nyilas volt! Barna kalapos: Vagy zsidó! Fekete kalapos: Mételye a társadalomnak! Ki kell irtani az ilyet! Zöld kalapos: Fel ken kon- colni! (A ruháshoz). Azt hiszi, maga senkiházi, hogy szívhatja a dolgozók vérét? A ruhás: De én nem akarok szívni semmit. Viszem a szabóhoz... Barna kalapos: Az a világ elmúlt. Szürke kalapos: (jön, megáll). Mit kér érte a pasas? Barna kalaftos: Négyszáz nyolcvanért nem adja. A ruhás: Mert '-viszem a szabóhoz. Szürke kalapos: Hallja, maga szemét! Azért, mert a szabónak több pénze van? Mert a szabó valutázik? Magának köszönheti az ország, hogy itt tartunk! Zöld kalapos: Az emberiség salakja! Fekete kalapos: Sterilizálni kellene az ilyen hiénát! (Leköpi). Barna kalapos: Süljön ld a szeme! (Leköpi). Szürke kalapos: (gyomron vágja). Nesze, te piszok! Majd adok én neked feketézni! Te pióca! Pfuj! (Leköpi). A ruhás: (kitépi magát és elrohan). Fekete kalapos és zöld kalapos: (utánarohannak). Barna kalapos: (szürke kalaposhoz). Látja, Amerikában ez lehetetlen... Ott meglincselik az ilyet! A tulaj: (jön balról, alsónadrágban). Bocsánat, uraim... Rettenetes tragédia történt velem... A barna nadrágom ETnt lógott az előszobában... Valaki elvitte... Könyörgöm, nem láttak egy embert a nadrágommal? Az én drága szép nadrágommal? Barna kalapos: (mutatja). Ebben a percben ment el arra. A tulaf: (utánarohan). Jaj, Istenem! Barna kalapos: Na? Ehhez mit szól? Lopta és mégsem akarta eladni* (Wotytatjul) Verseny a vevőért
