Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)

1969-09-25 / 222. szám

aCXVI ÉVFOLYAM. 222. SZÁM ÁRA 80 FILLER 1969. SZEPTEMBER 25, CSÜTÖRTÖK LAPUNK TARTALMÁBÓL! A nagyüzem helye és a kisüzem rangja (3. oldat A „minivállalat” milliói C5. oldal) Tanyasi fiatalok kulturális tervei (5. oldal) Sportjelentéseink (7. oldal) A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság barátsági, együttműködé és kölcsönös segítségnyújtási szerződése, a szakmunkásképzés és a gázenergiáról szóló törvényjavaslat az országgyűlés szerdai napirendjén Szerdán délelőtt 11 órakor megnyílt az országgyűlés őszi ülésszaka. Az ülésen részt vett Lo- sonczi Pál, a népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke, továbbá Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyu­la, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, vala­mint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizott­ság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páho­lyokban a budapesti diplo­Az elfogadott napirend sze­rint először a Magyar és a Bolgár Népköztársaság júli­usban aláirt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéséről szóló törvényjavaslatot tár­gyalta az országgyűlés, Péter János külügyminiszter expo­zéja alapján. A külügyminiszter gazdag, színes történelmi és irodalmi példákkal jellemezte a két nép hagyományos barátságát és egymásra utaltságát, nem­zeti és nemzetközi törekvé­seinek azonosságát. Egyben felhasználta az alkalmat, hogy vázolja a nemzetközi helyzetet. Napjaink változá­saira az a legjellemzőbb — mondotta —, hogy előtérbe kerül a tárgyalásos módszer és a legveszélyesebb kérdé­sekben is kezdenek kialakul­ni a békés megoldáshoz ve­zető utak. Mindazonáltal lát­nunk kell a nyílt és lappangó veszélyeket. A kedvező jelek és a ve­szélygócok elemzése után a külügyminiszter hangsú­A napirendhez hozzászólt Komócsin Zoltán, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára is. A Magyarország és a Bolgár Népköztársaság kö­zötti együttműködés tovább fejlődéséről szólva különöser a két ország politikájának esz­mei egységét hangsúlyozta Ilyen értelemben beszélt í moszkvai nagy nemzetközi tanácskozás jelentőségéről, a nemzetközi kommunista moz­galom egységének megerősö­déséről, amely szétrombolta az imperialisták reményeit. A nagy nemzetközi problé­mák sorába, a vietnami há­ború ügyében úgy véljük — mondotta a továbbiakban Ko­mócsin Zoltán, hogy a tár­gyalás látszata és a puszta propaganda nem viszi előbb re a béke ügyét. Mi azonban továbbra is valljuk, hogy van békés megoldás, aminek fel­tétele, hogy távozzanak az amerikaiak Vietnamból és kezdjenek igazi tárgyalásokat A közel-keleti helyzetből is van kibontakozás, ha az iz­máciai képviseletek számos vezetője foglalt helyet. Az ülésszakot Kállai Gyu­la, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Az országgyű­lés elnöke elöljáróban kegye­lettel emlékezett meg a vi­etnami nép nemrég elhunyt nagy fiáról, Ho Si Minh elv­társról. Ezután az elnöklő Kállai Gyula emlékeztette a képviselőket a hazánk felsza­badításáért vívott harcok megindulásának 25. évfordu­lójára, valamint a párt és a Hazafias Népfront ezzel kap­csolatos nagy jelentőségű fel­hívására. Kérte az ország- gyűlést, segítse a maga mód­ján is a jubileum méltó megünneplését. lyozta. hogy a javulás elle­nére sem mondhatjuk, hogy ténylegesen és teljesen meg­oldódott volna egyik vagy másik nagy nemzetközi prob­léma r s ami a leglényege­sebb, a termonukleáris há­ború veszélye sem szűnt meg. Szólt a Varsói Szerződés po­litikai tanácskozó testületé megbízása alapján az európai kormányokhoz eljuttatott fel­hívás jelentőségéről és ked­vező visszhangjáról, valamint a finn köztársasági elnök kü­szöbönálló budapesti látoga­tásáról, amely ugyancsak jó alkalom lesz a budapesti fel­hívás visszhangjának felmé­résére. A közeljövőt illetően úgy véli, kilátás van rá, hogy a genfi leszerelési értekezlet, amelyen Magyarország is kép­viselteti magát, már a jövő hónap folyamán jelentős ja­vaslatokat terjeszt az ENSZ közgyűlése elé. Kormányunk mindenesetre azon dolgozik, hogy sokasodjanak az enyhü­lés jelei. raeli kormány végrehajtja a Biztonsági Tanács határoza­tát. Az európai békéért és biz­tonságért folytatott küzde­lemben a szocialista országok egységének és harcának igen nagy a fontossága, hangsú­lyozta a továbbiakban. Eb­ből a szempontból kell meg­ítélni a csehszlovákiai szo­cialista konszolidációt az ott kibontakozó kétfrontos harc jegyében. Mi teljességgel bí­zunk a csehszlovák testvér­pártnak a dr. Gustáv Husák által vezetett harca igazában és sikerében. Beszélt Komó­csin Zoltán a nyugtalanító újfasiszta és revansista jelen­ségekről az NSZK-ban, ame­lyek arra vallanak, hogy egyes nyugatnémet vezető kö rök még mindig nem vettél tudomásul a második világ­háború után kialakult euró­pai határok történelmi reali­tását.. Ezért van oly nagy vi­lágpolitikai jelentősége, hogy a megalakulásának 20. év­fordulójára készülő Német Demokratikus Köztársaság szilárdan szemben áll minden revansista, újnáci törekvéssel. Befejezésül a Központi Bi­zottság titkára ismételten hangsúlyozta a szocialista egység megerősítésének szük­ségességét, a nézeteltérések háttérbe szorításának lehető­ségeit és ilyen értelemben tett említést az igen nagy je­A délutáni ülésen kerüli, sor második napirendként a szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslat tárgyalására. Veres József munkaügyi mi- niszter — hogy megfelelő­képpen méltányolható legyen az iparitanuló-képzésben vég­bement nagyarányú fejlődés — szólt a tőkés Magyaror­szág ipari tanulóinak, az egykori inasgyerekeknek em­lékezetesen nehéz életéről, amelyen első ízben a Tanács- köztársaság kívánt változtat­ni. Az igazi nagy változás azonban csak a felszabadulás utáni években következhetett be, s az folytatódik nap­jainkban. Végül is ez tette szükségessé, hogy a korábbi törvények és rendelkezések maradandó elemeit eggyé öt­vöző új, egységes jogszabály, törvény szülessen, amely a mai követelményeknek meg­felelően rendezi a jövő szak­munkásainak oktatását és ne­velését. Ezzel kapcsolatban igen fontos a népgazdaság szerke­zetében végbement sok jelen­tős változás, egyes ipari ága­zatok, s ezeken túlmenően a kereskedelmi és egyéb szol­gáltatások fontosságának meg­növekedése, s természetesen a termelés általános techniká­jában és technológiájában be­következett rendkívüli fejlő­dés. Mindezt követni kell az ipari tanulók képzésében is, akiknek a száma hazánkban két évtizede még alig halad­ta meg a 60 ezret, ma pedig 220—230 ezer körül mozog. Mégis, egyre nehezebb bizo­nyos szakmákban utánpótlást biztosítani. Itt-ott még a nép­szerű szakmákban is tanuló­hiány mutatkozik. Pedig je­lenleg különösen sok fiatal kerül ki az általános iskolák­ból, a következő években pe­dig apadni fog a számuk. Ezek a körülmények is fon­tossá teszik a szakmunkás- képzés korszerű szabályozá­sát, a pályaválasztási tevé­kenység megjavítását. Szóba került a vita során a vállalatok megnövekedett szerepe az ipari tanulók ok­tatásában. Ma már elsőren­dűen tőlük függ, megmarad­nak-e a fiatalok tanult szak­májuknál, s hűségesek ma- •adnak-e a vállalathoz, amely részt vett képzésükben. Az egyik hozzászóló, Kaszás Im­re szerint ez nem. is annyira az anyagiak, inkább az üzem­ben uralkodó légkör kérdése, magyarán azé: mennyi em­berséget tapasztalnak mun­kahelyükön a fiatalok. lentőségű Koszigin—Csou En- laj találkozóról, még ha nem is szabad ezt az eseményt túlzott reményekkel szemlél­ni. További hozzászólások és a külügyminiszter válasza után az országgyűlés egyhan­gúlag törvénybe iktatta ha­zánk és a Bolgár Népköztár­saság között létrejött új szer­ződést. A törvényjavaslat világos­sá teszi, hogy halaszthatat­lan a képzés tartalmi és szer­kezeti reformja, a technikai és tudományos forradalom konzekvencióinak érvényesí­tése. A hozzászólók ezzel kap­csolatban is elmondották ta­pasztalataikat, többek között az egyes tanműhelyekben még megtalálható özönvíz előtti gépekről, amelyeken — különösen a mai követelmé­nyeknek megfelelően — nem lehet megtanulni dolgozni. Úgynevezett lépcsőzetes ok­tatás bevezetéséről van szó, amely az általános alapozó képzésből kiindulva fokozato­san halad a specializáló fe­lé, amelyben már a mtinka­Tisztelt országgyűlés! A szakmunkástanuló tör­vény megalkotása egy reális társadalmi-ifjúsági igény fel­ismerését, az ifjúság érdek- védelmével kapcsolatos fon­tos probléma megoldását je­lenti. A törvényt nem csak egyszerűen a szakmunkás- képzés jogszabályaként fo­gom fel, hanem mint ifjúsági törvényt üdvözlöm, mert az általános iskolákból kike­rülő fiatalok jelentős tö­megeit érinti Minden fiatal vágya, hogy megtalálja he­lyét az életben, a társada­lomban és maximálisan ka­matoztathassa az iskolában tanultakat. A reform segíti kielégíteni ezt a vágyat. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a re­form csak feltételeket, lehe­tőségeket nyújt, ifjúságunk feladata, hogy helyesen éljen ezekkel a lehetőségekkel Becsületesen. szorgalmasan tanuljon, felkészüljön élethi­vatására. Végső soron min­den cél, a fiatalok érdekében történő valamennyi intézke­dés helyessége csak az ered­ményekben mérhető le. Ab­ban, hogy a fiatalok minden szempontból az életre felké­szülten hagyják-e el az inté­zetet. Az új jogszabályt azért is ifjúsági törvénynek tekintem, mert ez magában foglalja a tanulóifjúság véleményét, ál­lásfoglalását, nem egy kér­désben konkrét javaslatait. A képviselő ezután rámu­helyen szerzett tudásnak jut a fő szerep. A követelmények­nek megfelelően növekszik a természettudományi oktatás súlya és nagyobb fontosságot nyernek az elmélyült szak­munkában mind nélkülözhe­tetlenebb elméleti ismeretek. A törvényjavaslat változa­tos módon kívánja ösztönöz­ni, hogy a népgazdaság a jö­vőben megfelelő mértékű utánpótláshoz jusson. Az ipa- ritanuló-képzésnek utolsó fél­évében ösztöndíj helyett szak­munkásdíjazást és a munká­soknál szokásos jutalmakat is kaphat. A kevésbé népszerű szakmákban társadalmi ösz­töndíjat rendszeresítenek. Az eddigi 48 óra helyett egysé­gesen 42 órára csökkentik a heti foglalkoztatást, a szak­munkástanulók nyári »vakáció­ja pedig lényegében azonos lesz a többi iskolások pihenő­idejével. Megszervezik a rendszeres orvosi vizsgálatot és egészségügyi gondozást, a kedvezményes étkezést és utazást, a munkaruhaellátást és a szociális biztosítást. A törvényjavaslat bizottsági vi­táin és az országgyűlés tár­gyalásán is kitűnt azonban, hogy a képzés különösen kri­tikus pontjai a műszaki ta­tatott, hogy a fiatalok több­sége szorgalmasan tanul, be­csülettel készül élethivatásá­ra, ezt a szakmunkásvizsgák és a tanulmányi versenyek eredményei is bizonyítják. Ahhoz, — folytatta — hogy a tanulókat megfelelően fel­készítsük a munkáséletre, tovább kell javítani a nevelés feltételeit. Ehhez az iskolán belül és az azon kívüli ne­velés valamennyi rendelke­zésre álló eszközét az eddigi­nél hatékonyabban fel kell használni. A könyvtárak, szakkörök, klubok, sportkö­rök a nevelésnek kitűnő bá­zisai, s egyben módot adnak az egyre bővülő szabad idő kulturált eltöltésére. A ne­velésnek, a kulturálódásnak azonban nem csak a feltéte­leit kell megteremteni, ha­nem a fiatalok igényeit is fel kell irántuk kelteni. A kollégiumok építésének szükségességét is elsősorban a nevelés javítása érdekében sürgetem. Megyénkben is a tanműhelyek és kollégiumok építése a szakmunkásnevelés szempontjából a legfontosabb feladat. A megyében a tanu­lóknak jelenleg csupán 4,4 százalékát tudjuk elhelyezni otthonokban. Mint ifjúsági vezető, örülök annak, hogy olyan törvényt szavazhatok meg, amely kü­lön pontban kötelezi a kü­lönböző szerveket és iskolá­kat, hogy segítsék az Ifjúsági Szövetség munkáját. Az if­júság igazságérzetével talál­kozik a törvénynek az a ta­nárképzés megoldatlansága, valamint az iskolák, tanter­mek, tanulóotthonok szűkös volta. Többen rámutattak, így Kónyi Gyula, a törvény­javaslat előadója is, valamint Kaszás Imre képviselő, hogy az oktatás fejlesztésével vol­taképpen a nemzet szellemi vagyonát növeljük és az er­re fordított beruházások sok­szorosan visszatérülnek. A szakmunkásképzés re- formja sok segítséget adhat — ez is kiderült a tanácsko­zás eddigi menetéből — a szakmunkáshiány jelenlegi nehézségeinek leküzdéséhez, s ezen túlmenően a fizikai munka — tapasztalható — torz megítélésének legyőzésé­hez. Jellemző a rendkívüli érdeklődésre, amellyel az or­szággyűlésben is a törvényja­vaslatot fogadták, hogy mint­egy harmincán jelentkeztek hozzászólásra, ilyen sok kép. viselőnek volt személyes mon­danivalója a több mint 200 ezer szakmunkást. 390 szak- munkásképző-iskolát és sok száz ipari és más vállalatot érintő ügyhöz. Az ülés ennek folytán a késő esti órákban ért véget, s ma délelőtt foly­tatja munkáját. rekvése is, hogy egyértelmű­vé kell tenni a szakmunkás viszonyt, s amely felszámolja a jogokban, de a kötelessé­gekben is az indokolatlan különbségeket. Fel szeretném hívni a figyelmet a törvény végrehajtásának fokozott el­lenőrzésére. Sajnos a kisipa­rosoknál és a nagyüzemek­ben egyaránt elég gyakran találkoztunk a régi szakmun­kástörvény megszegésével, ügy vélem, a végrehajtást is elősegítené a szakmunkáskép­zés irányításának fokozottabb decentralizálása. Felhívom a végrehajtási rendelkezéseket készítő szer­vek figyelmét, hogy részlete­sen szabályozzák a tanulók morális jogait is. Félreérthe­tetlenül meg kell határozni, hogy milyen legyen az isko­lákban a tanulók önkor­mányzati rendszere, a tanuló milyen módon mondhat véle­ményt, tehát javaslatot az is­kolában, vagy az üzemben még a döntések meghozatala előtt az őt érintő kérdések­ben. A törvénytervezetet előzete­sen megtárgyalta a KISZ Központi Bizottságának inté­ző bizottsága is, s azzal egyetértett. Szeretném tolmá­csolni az intéző bizottság, a KISZ-szervek köszönetét, hogy a törvénytervezet elké­szítésekor javaslataikat figye­lembe vették. Az előterjesztett törvény­javaslatot elfogadom és a tisztelt országgyűlésnek is ei> fogadásra ajánlom. Péter János expozéja Komócsin Zoltán felszólalása Veres József előterjesztése Bánóczi Gyula Szabolcs-Szatmár megyei képviselő felszólalása VflXe MOlET/íJAI, ESfESiliJITIK I

Next

/
Oldalképek
Tartalom