Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-10 / 184. szám
5Ä60. augusztus 10. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELT-EKLET 0 -iTdaí PATAKI SÉTÁK Retelpatak, örspatak néven ismert településen már a XT. században vár állott. Mai formájában e falakat és a bástyákat a Pálóczyak. Percnyiek. Luránlfívak cs Rákócziak építették. A várnak nagy szerepe volt a kuruc felkelések ts a náköczi-szabadságliare idején. A szabadságharc leverése után a vár erődítményeit lerombolták. A loggiás folyosó, s a lépcsőfeljáró, amely hozzátapad a lakótoronyhoz, úgy tündöfc» lile, mint egy ékszer. Úgy vélem, Szám tanár úr az egykori Német utcai polgári iskola tanára jó mun- hat végzett. Megszerettette ve- lem nemcsak a magyar történelmet. hanem az ország gyönyörű tájait is. Azóta ^ pennem a kíváncsiság, vajon milyen is lehet Sárospatak, a magyar szellemiség e patinas városa. Jó néhány évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy az egykori kisdiákba csepegteteU vágy beteljesedjek. Úgy adó dőlt, hogy teendőim Nyíregyházára es Miskolci a szó lítottak, s ekkor hataioztam cl, hogv valóra váltom a regi álmot, útba ejtem Patakot. Milyen furcsa is az élet. Az ember előbb látja az “"f í.1“! collegeket, mint a magyal lelvifagosődas e ^légvárát. IIvén és ehhez hasonló gon dulatok jártak a fejemben a Tokajtól Patak fele vezető utón. Az út sajnos olyan rossz, hogy hamar elterelod- trk gondolataim, mert minden Idegszálammal arra keb lett koncentrálnom, hogy kerüljem a godrokrt.lgyer köztem a Rákócziak ősi vaio sába. Az út a városban sem különb, s a nyilak vezette kacskaringók összevisszasága után jutni et nagy nehezen a Hotel Borostyánhoz. A kellemetlen út és a városbeli tekergés rossz érzete szinte egy másodperc alatt eltűnik a vár fenséges parkja és a stílusos hotel láttán. Estére jár. A várat már bezárnák. s nem marad jnas minthogy megismerkedjem éjszakai szállásommal, e nemrégiben átalakított és korsze rűsített barokk épülettel. Vakolatlan falai, egyszerű vonalai kívülről is rendkívül impozáns látványt keltenek, s ahogy belépek, ennek ellentéteként, a hipermodern recepció, a szállodaudvar ->.o zepén emelkedő modem majolika szökőkút már mai hangulatot áraszt. Földszinti szobám azonban bolthajtasos, az ágyhoz emelkedő négy lépcsővel megtartotta a kolostorkamra eredeti formáját. A Borostyán Hotel ugyanis a XVII. és XVIII. században trinitárius kolostor volt. Jólesik megszabadulni az úl porától. Azután egy P° hávka tokaji nedű az étteremben nemcsak fáradsag- űzönek jó, hanem aira 's' hogy eszembe jusson, már este van és még nem ebédeltem A fehér damaszttento. De büdös van. Milyen nehéz a levegő — tapasztalta keservesen. — De néhány perc múlva elöbújik majd a kész felvételekkel, és a közönség' hasra esik. Ki látott ilyet? Percek alatt fénykép a vásáron. Okos nő ez a Márta nagyasszony, nemcsak a pénzt szereti. A rögzítő még büdösebb. Érdekes, otthon, a nagy sö- tótiamrában nincs ilyen förtelmes szaga. A ládából kiszorult a levegő, csak ez a bűz tölti be, és telerakja a tüdőt. Sebaj, egy két perc. és vége a dolognak. Ha rögződött a kép, fel lehet rvomni ezt az átkozott tetőt, és szárítani az üveget benzinnel. Levegőt! Talán elég is lesz. A kisinas fulladozva nyomta meg a hátát. De a láda rém mozdult. Mi ez? Nyomta megint, próbálkozva. Semmi. Mi történt ezzel a ládával? Rémülten feszült neki a hátával de meg se moccant. — Mester!! Mester!! — kezdett ordítani kétségbeesve. — Nyissák ki! Kinyitni! R übóczki hallotta a tútvilági hangot, hát odapüffentett a ládára. — Mi van? Kész vagy?! Rübóczki Temászott a ládáról és ásított. Ki tudja, mire gondolt? Ezt az egyet sdhasem lehetett tudni. a csiszolt poharak kellemes érzést keltenek, s a választékos étlap böngészése után már jókedvvel nézek körül. Az étterem stílusa, s a hozzáillő berendezés tovább fokozzák jó érzéseimet. A terem alapzata, s a bolthajtások árulkodnak: ennek valaha kolostorhoz tartozó templomnak, vagy nagyobbacska kápolnának kellett lennie — morfondírozok. A néhány pohár bor és a környezet hatására megelevenedik a történelmi kép, ha nem tévedek, s a trinitárius kolostor templomában temétték el a Rákóczi által kivégeztetett áruló, Bezerédy Imre briga- dérost. Nem sokáig kísért a gyászos emlék. Nagyon éhes vagyok, s a jóízű falatok hamar elűzik fejemből a komor gondolatokat. A hotel-kolostor kis ablakán betűző napfény korán kiverte szememből az álmot. Mindenekelőtt a néhány lépésnyire lévő évszázadokon át épült, különböző korok építészeti stílusát magában hordozó épületcsoportot sétáltam körül. A középkori lakótornyot (Vöröstorony), a köréje épített erődítmény, a már csak maradványaiban látható ötszögű olaszbástyás védőfalat, valamint a toronyhoz csatlakozó, már a XVI. és XVII. században épített várudvart körülölelő szárnyépületeket. A vár már a XI. század közepén állott, és a Pálócziak, Perényiek, Lorántffyak és Rákócziak, akik a XVH. században voltak a vár tulajdonosai, folytattak itt nagyarányú építkezéseket. A boltíves kapun belépve lenyűgöző a látvány. A magasba emelkedő négy- szögű lakótoronyhoz csatlakozó reneszánsz stílusú szárnyrészlet, loggiás folyosójával, karcsú, boltíves oszlopsorával, csodálatos szépségű. kecses vonalú lépcsőfeljárójával. a magyar építőművészet büszkesége. Az irodában megtudom, hogy óránként csak vezetővel lehet bejutni a vár termeibe. Ha hív a csengő, akkor kezdődik a vezetés. Szerencsémre a csengő hamarosan megszólal. Először a Vöröstorony kerül sorra. Bolthajtásos emeletei hamisítatlan történelmi atmoszférát árasztanak, beépített faragott kandallóival, renaissance faragványai egész sorával, s a törésekkel Most jött a hosszabb dolog. Megszárítani a lemezeket, ez könnyen ment. De aztán vissza a sötétbe, bekapcsolni a villanyt, amelyet hosszú vezetékkel szedtek ki az egyik közeli ház konnektorából, és átmásolni a lemezről a képet, a fényérzékeny papírra. Egy az egyhez, nagyítás nélkül. 9xl2-esek lesznek így is a képek. Jóska villantotta a fényeket, egyiket a másik után és rakta az üres dobozfedélbe az exponált papírokat. Rohadt ez a levegő. A tüdő majd megpattan benne. Es még csak a fénynél tart! Hol van az előhívás, a rögzítés? Kapkodva kereste a konnektort, ahová be kellett dugni a banánt, majd kirántani, ha elégséges lett a megvilágítás. — Egy, kettő, három — számolta gyorsan és rántot. Aztán nem találta a helyet, ahová dugni kellett a vezetéket. Erőlködve, féloldala mellett nyúlt hátra, hogy a zseblámpát közelebb húzza. Majdnem leesett róla a piros papír. Ezzel is vacakolni kellett. Végre! Megvan a banán, lehet villantani. Egy, kettő, három... tűzdelt körfolyosóval. A kisebb termek hangulatos ablakmélyedéseiben valaha a várúrnők hímeztek, olvasgattak, vagy talán kancella- risták ellenőrizték uraik leveleit, az uradalmak elszámolásait. Mindezekre azonban a koronát két helyiség teszi fel. Az egyik a híres-nevezetes Sub Rosa terem, gyönyörű félkör alakú ablakaiból elém tárulkozó kilátással, színes mennyezet freskójával. eredeti bútoraival, mintha csak most keltek volna fel az asztaltól a Habsburg-elle- nes W esselény i-összeeskuves résztvevői. Szinte megilletőd- ve lépek a lovagterembe. Úgy vélem, ezzel az érzéssel nem állok egyedül. Látoga- tótársaim arcáról is hasonló gondolatok olvashatók le. Az ősi falakat az ablakokon beáramló szűrt fény világítja meg. Emiatt Lorántffy Zsuzsanna szobáiba vezet az ajtó, falaikat színes. török csempék borították egykoi. A lovagterem bútorozatlan, építészeti szépsége zavartala- nul élvezhető, csupán az ablak előtti térben elhelyezett pulpitoson áll a nagyságos fejedelem trónszéke. Nem másolat, eredeti. Ránehezedik az emberre a történelem szinte gyermekként csodálkozom erre az egyszerű fafara- gású bőrhuzatu trónszéki e. Egy óvatlan pillanatban, amikor a vezető már másról morzsolgatja szövegét, megsimogatom ezt a trónszéket, akárcsak Kossuth Lajos karosszékét a debreceni nagytemplomban. A szárnyépületek helyreállított termeiben a Rákóczi- múzeum bútor, fegyver, arc- kép, porcelán kerámia és szőttes gyűjteményében gyo- nyörködve rendkívül elfáradtam, s legszívesebben újra felmennék a Vöröstorony kilátó teraszára, hogy megpihenhessek, s újra megcsodáljam a Bodrogköz csodálatos panorámáját. Az idő ilyenkor gyorsan elszáll. Sietnem kell, hogy még láthassam a pataki diákok egykori hajlékát. A kollégium I. Rákóczi György és felesége Lorántffy Zsuzsanna életében élte fénykorát. Itt tanított Comenius, a kiváló pedagógus, a modern oktatás rendszerének megteremtője. Ez idő tájt alakult ki Patakon a kollégiumi életforma és a Még egy kép, aztán még egy. Kész. Be őket a hívóba. Márta most kiabál kint, hallani. Gyönyörű bőre van. És ezzel a ronda öregemberrel fekszik le este. Azért nincs gyerekük. Mikor jön már elő a kép? Egy perce van csak? Vagy kettő? Jöjjön már a kép, mert még hátra van a rögzítő is. Gyerünk már, szentisten, megfullad az ember. Kaparászott a torka. Csak ne köhögjön, mert akkor borul itt minden! Nem szabad köhögni Az isten verje meg, aki ezt kitalálta. De az Márta volt, öt azért ne verje, nagyon szép bőre van. Előjöttek a képek. Vízbe kellene rakni, de azzal is telik az idő, gyerünk a rögzítőbe. Csak éppen, hogy fogja meg a képet a só, és nyitni a láda tetejét. Egy. kettő... Rettentő köhögés kapta el. Erőlködve nyomta a láda tetejét, azonnal levegőt!! Levegőt!! Nem számit semmi, levegőt!!! De Rübóczki 80 kiló. És a lábát is felemelte. Hallotta a köhögést. — Mesterül — hörögte a kisinas. — Kész vagy?! — Kész!... Rübóczki, biztonság okáért még várt egy keveset, aztán lelökte a lábát. diákönkormányzat. Megdobban a szívem, amikor arra gondolok, hogy itt végezték tanulmányaikat nemzeti történelmünk és kultúránk olyan nagyjai, mint Bessenyei György, Kazinczy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Kossuth Lajos, Tompa Mihály, Gárdonyi Géza, Móricz ZsigA láda teteje robbanva pattant fel. Jóska, elálló füleivel, fehéren és fulladozva, sípolva kapkodott a levegőért. Állt és reszketett. Rübóczki megcsóválta a fejét. — No. de gyenge vagy. Jóska kiszállt, és leült a földre. Fejét leeresztette lába közé. Nem érdekelte, hogy Rübóczki nézi a képeket és legyezi a levegőbe, rázza róluk a vizet. Csak fújtatott, vörös karikákkal a szeme előtt. Egész szája, tüdeje tele volt valami iszonyú sóval. Márta libbent be. Kikapta a képeket, az öreg kezéből és azonnal el is tűnt. Később hallatszott, ahogy kiabál: — Művészi fotográfiák, a császári és udvari fényképész műterméből... Hol, vagy apjuk? Mire várjunk? ’ Rübóczki ásított és kisétált. Aznap olyan üzletet csináltak amilyenre még nem volt példa. Szürkületkor pakoltak ösz- sze. Márta izmosán dobálta fel a szekérre, amit Rübóczki kézbe adott. Jóska egy szalmaszálat nem tett, keresztbe, és nem szóltak érte A szekér billegett, -ázott, de ez nem zavarta Mártát. F.g-sz úton fecsegett. csak a hazai lámpák fénye nem sá-g'totta be a tirtnV-zk eget. Akkor az asszony, hátrahajolt az ülésről. A TrieT-ooct; Verestel mond és még sokan mások, hogy csak néhányat említsek. Az ókollégium sajnos elpusztult, csupán egy régi épület maradt meg. Ezt rendezték be múzeumnak, s itt gyűjtötték össze a pataki kollégisták és tudós tanáraik személyes relikviáit, s a reformáció emlékeit. A leghanJ óska az eget bámulta, a csillagokat és fájó tüdővel' kapkodva szedte a lélegzetet. Semmire se gondolt. Az gyötörte, hogy ha nem erőltetné a légzést, megállna a tüdeje. Nagyon rossz volt. — Lába zsibbadt, a keze erőtlen. Fejét ide-oda rázta a szekér, mert feküdt a kasban. Márta behajolt a szekérbe. Jóska arcát kereste. Megsimogatta. — Jó kisfiú vagy... — sut- tugta —. este ne aludj el. A keze lesiklott a fiú arcáról, ujjheggyel tapogatva, cirógatva elkalandozott az inge alá. — Hallod? Vagy alszol? Tovább matattak az ujjak, egyre keményebben borzolva a ruhát, fájdalmasan markolva a fiú testét — Mi van? Miért nem válaszolsz?! A kisinas lehunyta a szemét. A szeme sarkából könny pergett. Márta erőlködve bámulta, de nem látott semmit. Vadul belemarkolt az elkínzott testbe. — Ne aludj itt nekem! Te hálátlan! Te kölyök! Este bemegyek hozzád, megértetted?! Nem volt válasz. Csak a szekér nyikorgóit, ütemesen, ahogy a gebe vonszolta. gulatosabb számomra az egyszerű, kopottas lapátos osztályterem, a pulpituson álló katedrával, raj la pennával es kalamárissal, a tariar ur pápaszemével, s a fogason keménykalapjával. Szinte magam ele képzelem a kis Nyilas Misi íróját, a kopottas padban. A pataki kollégium jelenlegi épületcsoportja, a múlt században alakult ki, s a homlokzati szárny az 1800- as évek elején épült. A kollégium fő szárnyában találtam rá a Pollack Mihály tervezte híres könyvtárteremre, fehér dór stílusú oszlopsorával. védőrácsos karzatával, rozettás mennyezetével. Itt ápolják és őrzik a gondos könyvtárosok nagy szeretettel a pataki kollégium régi könyvtárának mintegy 30 ezer kötetét, ezeket a díszes, pergamen kötésű könyvremekeket. A figyelmes könyvtáros készségesen válaszolt kérdéseimre. ..A régi könyvtár nagy értékű könyveit már csak nagyon ritkán keresik — mondja —, azt is csak kutatók. A könyvtár új anyaga, a korszerű, modern tudományos könyvek és folyóiratok érdeklik mindenekelőtt a hallgatókat.” Nincs ezen csodálkozni való. így van ez rendjén. Az új generáció ebben a történelmi levegőjű városban. a nagy hírű kollégi-* um falai között is a legmodernebb tudományok magaslataira törekszik, akárcsak nagy hírű elődeik. Az eltöltött fél nap alatt — bocsássák meg nekem az illetékesek — teljesülhetett régi vágyam, s gazdagabb lettem egy űj élménnyel. Nyíregyháza és Miskolc között. (Kép és szöveg: Boros BéU)
