Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-31 / 201. szám

acxn évfolyam. 201. szám ÄRA: í FORINT ima. augusztus m. vasárnap LAPUNK TARTALMÁBÓL? ■■» ■■»■■■■■ 11—n ■■ II ■ '»w ..«r A becsületes nyereség . forrásai • (S oldali Megyénk felfedezése (7. oldal) Történet a pádon alvó emberről (5. oldal) Sportjelentéseink (11. oldal) Letartóztatták a nyíregyházi galerit (5. oldal) 36 tanulást! Szovjet békedelegáció érkezeit Szabolcs-Szatmár megyébe > Vége a vakációnak! Holnap az iskolákban ismét elkezdő­dik egy gondokban, örömök­ben bővelkedő tanév. Köny- nyű ezt leírni, mondani, — gondolják a gyerekek. Meny- nyivel nehezebb a kikapcso­lódás, a játék, a szünidő után beülni az iskolapadba, hozzá­látni a munkához. Mert mun­ka az a javából, amit a me- gyében is több mint százezer általános és középiskolás diák elkezd, illetve folytat. Munka, amely nem mindig végezhető el könnyűszerrel, sőt legtöbb­ször meg kell izzadni az ered­ményekért; A gyerekek, közül sokan saj­nálják az elröppent nyárt, a vakációt.' Sokan érzik az iz­galmat, amit az új élmények a közösségi élét megszokott légköre, biztonsága, derűje je­lent számukra És várják a találkozást á régi és új taná­rokkal, a tanulótarsakkal. La­pozgatják . a könyvekét, is­merkednek legfontosabb mun­kaeszközükkel. ma még a kí­vülálló, holnap a gazda sze­mével ÍJgy. tűnik, az idén ke­vesebb tanév eleji bosszúsá­got, idegeskedést váltott- ki a könyvek beszerzése, a több száz tonna könyv, amely megyénk iskoláinak padjaira kerül holnap, viszonylag „ola­jozottan” jutott el a diákok­hoz. Megszépültek az iskolák is, új köntösben várják a gyere­keket (kivéve azokat, amelyek az építőipariak jóvoltából még félig készen állnak). Ott­honosabb, derűsebb tanter­mekben kezdődik meg az 1969—70-es tanév. A pedagó­gusok szünideje is jó erőgyűj­tési, pihenési alkalom volt. Nem terhelték őket felesleges és szabad idejüket megcsonkí­tó munkákkal. Elfoglalták he­lyüket a több mint ötezres pedagógustáborban az új ne­velők, akik a tanító-, óvónő-, tanárképző főiskolai és egye­temi tanulmányok után vá­lasztott hivatásuk alapján a megye különböző, olykor tá­voli kis iskoláiban kezdik meg az oktató-nevelő munkát. Ke­mény munka vár rájuk, nem­csak gyakorlati ismereteket, életismeretet kell lépésről lé­pésre szerezniük, teljes érté­kű nevelőként, olykor más munkájának egy részét is el kell látniuk. Még az új tan­évben is mintegy 250—300 ne­velő fog hiányozni a szabolcsi iskolákból, s még mindig szükséges volt képesítés nél­külieket is alkalmazni, akik­ből gondos segítséggel lelkiis­meretes nevelők válhatnak. Hogy mindenütt így legyen, s egyetlen tehetséges, tanulási kedvvel megáldott fiatal se kallódjon el, az új tanévben is sokat kell tenni. Nem sza­vakban, megfelelő munkahe­lyi klíma teremtésével, szak­mai és emberi, szociális gon­doskodással. Űj tanév — új gondok és mellettük régiek is: Különö­sen az új első osztályosok, az alsóból a felsőbe lépők, s a középiskolák Kisdiákjai, a be­járók, s valamennyi fizikai dolgozó családban élő gyer­mek továbbtanulásáért már a tanév elején megkülönbözte­tett figyelemmel szükséges dolgozni, főként a tankönyv­vel való helyes bánásmódra, a tanulási módszerekre, a ren­geteg ismeretanyagban való eligazodásra kell megtanítani őket. „Nem az iskolának, az életnek tanulunk” — hangzik az ismert latin közmondás. Is­kolareformunk megvalósulá­sa az új tanévben ismét előbbre jut egy lépcsőfokkal. Bizonyára így lesz, hisz a kor­szerűsített tantervek, az új tantárgyak, módszerek elter­jesztése mind ezt szolgálják. Közelebb az élet által diktált követelményekhez. Ebből kö­vetkezik, hogy nem lehet meg­állni egyetlen iskolában sem. Nem lehet befejezni a refor­mot. mert az élet naponta újabb és újabb reformokra kényszeríti az oktató-nevelő­munkát végző pedagóguskö­zösségeket. Egy kicsit mindenki a saját sorsának kovácsa. Kívánjuk, hogy a sok kis egyéni cél, — amely sokszor a tanuláson ke­resztül valósul meg, — minél több alkotó energiában, közös és egyéni boldogságban gyü­mölcsözzék. A nemzetközi és a magyar békemozgalom az idén ün­nepli fennállásának 20. év­fordulóját, s közeleg a VII. magyar békekongresszus is. Az ünnepségsorozat és a ké- szülődés keretében szombaton szovjet békedelegáció érkezett Szabolcs-Szatmár megyébe Komiszárenko Vaszilij Pável- nek, az Ukrán Béketanács el- nőkének, a neves akadémikus­nak vezetésével. A huszonöt tagú küldöttséggel érkezett megyénkbe többek között Cse- pizsev 1 G., a Szovjet Béke- tanacs titkára, Bállá László, a Kárpatontúli terület Béke­tanácsának elnöke. A vendé­gek között több tudós, mű­vész', a szocialista munka’ hő­se, gyári munkások és kolhoz- parasztok látogattak el ha­zánkba. y A határon a szovjet delegá­ció köszöntésére megjelent Harmati Sándor, az Országos Béketanács alelnöke, Kerkai Andorné, az MSZBT elnöksé­gének képviselője, dr. P. Szz- bó Gyula, a megyei tanács vb elnökhelyettese, Horvath Gabriella, a megyei pártbi­zottság osztályvezető-helyette­se, Jakab Miklós, a kisvárdai járási pártbizottság első tit­kára, Kovács Károly, a HNF megyei elnökségének képvise­lője, Májer István, az MSZBT megyei titkára és Molnár La­jos, a HNF kisvárdai járási titkára. Hazánk és a Szovjetunió ha­tárán dr. P. Szabó Gyula kö­szöntötte a kedves vendége­ket, majd a baráti szavakra Komiszárenko akadémikus vá­laszolt. Ezt követően a dele­gáció Nyíregyházára utazott. Nyíregyházán, a Tanárkép­ző Főiskolán a délelőtti órák­ban a Hazafias Népfront me­gyei bizottsága fogadást adott a szovjet békeharcosok tisz­teletére, melyen megjelent dr. Gombás Sándor, a megyei pártbizottság titkára, Kovács József, az MSZBT megyei el­nöke, dr. Ördögh János, a vá­rosi tanács vb elnökhelyette­se, Czakó István, a városi Gombás Sándor elvtárs Sza­bolcs-Szatmár megye dolgo­zóinak nevében meleg, báráti szavakkal köszöntötte a szov­jet békeharcosok képviselőit. — A két nép békeharcosai­nak találkozója ma már ha­gyomány — mondta többek között. — örömünkre szol­gál, hogy a VII magyar be kekongresszusra és a hazánk felszabadulásának 25. évfor­dulójára készülődve szőkébb hazánk. Szabolcs-Szatmár me­gye. székhelyén, Nyíregyházán köszönthetjük most a testvéri szovjet nép küldötteit. Majd arról szólt: a mi me­gyénk békemozgalmi munkája kicsi a világméretű mozga­lomhoz képest, de mégis nagy felelősséggel végezzük, mert tudjuk, hogy sok ilyen kisebb helytállásból tevődik össze az a hatalmas erő, amely a világ­béke biztosítéka. Elmondta, hogy megyénk dolgozói érzé­kenyen reagálnak az imperia­lizmus minden akciójára, s felemelik szavukat a kizsák­mányolás, a pusztítás ellen. Miután megköszönte a szí­vélyes fogadtatást, elmondta: jó hagyomány a békeharcosok ilyen találkozója. Örömét fe­jezte ki a mostani alkalom miatt is, úgy mint közéleti és úgy, mint magánember is, hi­szen a béke fenntartása, meg­őrzése minden ember legsze­mélyesebb ügye. A világbéke megőrzésének rendkívül hasz­nos módja a személyes talál­kozás, ahol különböző körül­mények között élő, különbö­ző világnézetű emberek cse­rélhetik ki véleményüket, vi­pártbizottság osztályvezetője, dr. Pivarnyik Jánosné, a HNF városi titkára. A fogadáson Gombás Sán­dor és Komiszárenko V. P mondott pohárköszöntőt. Ezért is voltak olyan népesek a májusi békehonapban azok a találkozók, ahol a megye vezetői Szabolcs-Szatmár fel­nőtt lakosságának a felével találkoztak. De a politikai ál­lásfoglalás mellett anyagilag is segíti megyénk a haladás erőit: több százezer forint ér­tékű segítség gyűlt össze pél­dául a vietnami testvérek megsegitesere. Majd a „Szom­szédaink, barátaink” mozga­lomról beszélt: sok jó barátot szereztünk az elmúlt időszak­ban a mozgalom keretében. De a legigazibb és a legmé­lyebb kapcsolat a szovjet bé­kemozgalommal alakult ki. — Nekünk a szovjet—magyar barátság az életet, a holnapot, a jövőt jelenti — mondta, majd azzal folytatta, hogy minden személyes találkozás­kor erősödik ez a kapcsolat, miként ezúttal is. Beszéde vé­gén a magyar—szovjet barát­ságra, a haladás erőinek gya­rapodására ürítette poharát Gombás Sándor. Komiszárenko V. P emel­kedett ezután szólásra. tathatják meg az emberiséget érintő kérdéseket. A szovjet delegáció vezető­je, a neves orvoskutató ez­után személyes élményeiről szólt: most negyedszer érke­zett Magyarországra és — mint mondta — méltán neve­zik ezt az országot külföldön „Európa gyöngyszemének.'' Majd méltatta a magyar ipar, a mezőgazdaság egyre szebb eredményeit, nagy elismerés­sel szólt a magyar tudomány­ról, a magyar kutatókról, akiknek nagy szerepük van világviszonylatban is a tudo­mányos haladásban. Különö­sen meleg szavakkal beszélt a magyar orvostudomány ered­ményeiről, neves kiválóságai­ról. Majd pohárköszöntőjének további részében arról tájé­koztatta a jelenlévőket, hogy a szomszédos KárpátontúU terület székhelyén, Ungváron a békeerők nagy találkozójá­nak előkészítésén munkálkod­nak, öt szomszédos állam bé­kemozgalmának képviselői ta­nácskoznak itt majd az euró­pai béke és biztonság helyze­téről, azokról a tennivalókról, amelyek elősegítik a nyugal­mat Európában és a világon. Komiszárenko akadémikus beszéde végén éltette a szov­jet-magyar barátságot, s a nemzetközi békemozgalom erősödésére emelte poharát, majd a delegáció nevében ajándékokat nyújtott át Gom­bás Sándornak, a megyei pártbizottság titkárának. A Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán rendezett baráti fo­gadás után — a déli órákban — a szovjet békedelegáció tagjai és a vendéglátók a Fel- szabadulás téri szovjet hősi emlékművet keresték fel. ahol a magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után a meg­emlékezés és a hála koszorúit helyezték el az emlékmű ta­lapzatán, azoknak az emléké­re, akik hazánk felszabadítá­sa során vesztették életüket. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Szombaton délután a Nyír­egyházi Konzervgyárba láto­gattak el a moszkvai, a kijevi, az ungvári békeharcosok kép­viselői. Itt a gyár vezetői kö­szöntötték a vendégeket, s mutatták be az üzemet. Az esti órákban Nagykálló- ba utaztak a szovjet vendégek, ahol békenagygyűlésre került sor. Vasárnap, látogatásuk má­sodik napján először a nyír­egyházi Vörös Csillag Tsz-t keresik fel a szovjet vendé­gek, majd a nyírbátori mú­zeumba látogatnak el, s a ké­ső délutáni órákban vesznek búcsút hazánktól. Eredményes munkaverseny 308 milliós termelés hat hónán alatt Gombás Sándor köszöntője Komiszárenko V. P, beszéde megyénk szövetkezeti iparában Külföldre 43 milliós megbízás Ez év elején a Csenger és Vidéke Vegyes Ktsz szocia­lista munkaversenyt kezdemé­nyezett a Tanácsköztársaság 50. évfordulója tiszteletére, melynek célja a gazdaságos­ság további növelése, a minő­ség javítása, a szövetkezeti tulajdon fokozott védelme az üzemekben. A megyében rö­vid idő alatt 39 kisipari szö­vetkezet csatlakozott a kez­deményezéshez. Mint a megyei értékelésből kitűnik ezúttal is sokat len­dített a ktsz-ek munkáján a munkaverseny, több helyütt kimagasló, eredmények szület­tek az év eltelt időszakában Fél év alatt Szabolcs-Szatmái kisipari szövetkezeteiben 41 millióval nőtt a teljes terme­lés, amely a tavalyi első fél év 267 milliójával szemben 1969 első hat hónapjában 308 millióra alakult Általában növekedett a termelékenység s kedvezően alakult az export- termelés is megyénk ktsz-ei- ben. Az Idei első fél év során külföldi megrendelőknek több, mint 43 milliós megbízást, tel­jesítettek, amely majdcsak másfél millióval haladja meg a bázisidőszak teljesítését. Exportálásban a nagykállói és a vencsellői cipészek értékel a legnagyobb fejlődést: lakos­sági építésben a tarpai, a ti- szalöki és a vásárosnaményi vegyes ktsz-ek teljesítettek jó­val a tervezetten túl, míg a lakossági együttes. munka te­kintetében a Baktalórántházi Vegyes Ktsz teljesítmény emelkedik ki. A megyei vei senyértékelő bizottság szerim a Nyíregyházi Vas- és Fém­ipari, a nagykállói fémtömeg­cikk, a vencsellői és a nagy­kállói cipész-, a fehérgyarmati ruházati, a rakamazi, a tar­pai, a tiszalöki, a nagyhalászi, a vásárosnaményi, a baktaló- rántházi vegyes, a nyíregyházi fodrász és a Tempo ktsz-ek végezték a legértékesebb munkát az első félévi verseny során Megállapították, hogy a munkaversenyben a szocialis­ta címért dolgozó brigádok jártak az élen, s az elmúlt hónapokban tovább erősödött ez a mozgalom a szövetkeze­teknél. Növekedett a szocia­lista brigádmozgalomban rész­vevő szövetkezetek és dolgo­zók száma: jelenleg 28 ktsz- ben száz brigád több, mint nyolcszáz tagja akarja el­nyerni a megtisztelő címet. A munkaversenyben szép ered­ményt elért szövetkezetek er­kölcsi elismeréséről a KI- SZÖV vezetősége gondosko­dik. Fogadás a Tanárképző Főiskolán. Dr. Gombás Sándor pohárköszöntőjét mondja. Hatnmei József tem mié MouMjMtffruUjiTiKi

Next

/
Oldalképek
Tartalom