Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-17 / 190. szám

3. oldal KELET-MAGYÁRORSZÁÖ 1969. augusztus TT Egy hét a világpolitikában § Áremelkedések Franciaországban 01* Polgárháborús helyzet Eszak-Irországban © Szándékos kínai ha tár provokáció dl; Magyar—amerikai megállapodások A testvérországok életéből A közoktatás Romániában „KELLEMETLEN, de szük­séges intézkedésnek” nevezte Gischard D’Estaing francia gazdasági és pénzügyminisz­ter a frank leértékelését. Pompidou első nagyobb ak­ciója, amelyről bejelentése pillanatáig mindössze nyolc ember tudott, a hét elején Európa-szerte éreztette hatá­sát. Előbb a nemzetközi va­lutaalap foglalkozott a be­jelentéssel. s vette tudomá­sul a dollár—frank új pari­tását. lylajd a frank-övezet­hez tartozó 14 afrikai or­szág képviselői állapodtak meg nemzeti valutájuknak, a francia frankkal azonos le­értékelésében. Ezt követően került sor a Közös Piac brüsszeli értekezletére, ahol — mint a nyugatnémet kép­viselő megjegyezte — 18 órás keserves alku után csak átmenetileg ugyan, de lénye­gében eltemették az agrár Közös Piacot A pénzügyi kö­rök nagy figyelemmel kísér­ték a bonni állásfoglalást is. Egyes szakértők véleménye szerint a frank leértékelésé­vel párhuzamosan — a tőkés pénzügyi rendszer stabilizáló­dásához — szükség lenne a nyugatnémet márka felérté­kelésére. Bonn azonban, mint a hivatalos körök ezt kifejezésre juttatták, nem szándékozik megváltoztatni a márka jelenlegi árfolyamát. A frank devalválásának várható franciaországi követ­kezményei egyébként azonnal jelentkeztek. Először csak a frankért vásárolható nemzet­közi repülő- és hajójegyek árát emelték fel. Hamarosan a’f'iibao nyilvánosságra hoz­ták. hogy — az ígéretektől eltérően — körülbelül 4 szá­zalékkal nő —, s ez feltétle­nül a kisembereket sújtja — a marhahús, s megközelítően 2 százalékkal emelkedik a tej és a tejtermékek ára. Bár az augusztus a nyári vakációk időszaka a francia belpoliti­kában, a leértékelés ellenzői, mindenekelőtt De Gaulle hí­vei pártpolitikai fórumokon már felléptek a „nem túlsá­gosan dicső dolog” ellen. De az igazi konfrontáció, mint a párizsi lapok rámutattak, őszre várható. A szakszerve­zetek egyhangú tiltakozása ugyanis azt jelzi, hogy az ár­emelkedések miatt — viha­ros őszi idényre lehet számi- tan i. PÄRIZS MELLETT Lon­donderry vonta magára a közvélemény figyelmét, — a milt év őszén kezdődő, tavasszal ismét fellángoló, $ a brit katonaság bevetésével ezúttal harmadik felvonásá­hoz érkező észak írországi za­vargásokkal. Látszólag az ír katolikusok és protestánsok vallási ellentétei miatt emel­nek barikádokat, gyújtanak fel lakásokat és középülete­ket. Valójában az észak-íror­szági lakosság egyharmadát alkotó katolikus kisebbség követel polgári egyenjogúsá­got és sürgeti a brit kor­mányt, hogy vessen véget a protestáns többség diszkri­minációs uralmának. A pro­testánsok részéről pedig egy­re nagyobb súlyt kapnak azok az elképzelések, ame­lyek az angol tartomány, il­letőleg a független Írország újraegyesítését célozzák. Ami­kor tehát London hosszas ha­bozás után végül Is elszánta magát Eszak-Irországban a katonai beavatkozásra, már annak próbált gátat vetni, hogy Dublin kiterjessze el­lenőrzését a sziget északi ré­szére. De mivel az ír Köztár­saságból folyamatosan szi­várognak be Észak-Irország- ba az újraegyesítés hívei, s a közel 4000 brit katonát a brit egységek jelenléte az egyre inkább polgárháborúra emlékeztető események köze­pette nem csillapítóan hat, inkább a feszültség fokozá­sát szolgálja. Ezt látszik iga­zolni egyébként az is, hogy Londonderry mellett a kato­nai beavatkozást követően Belfastban is utcai harcokra került sor. A FESZÜLTSÉG NÖVE­KEDÉSE tapasztalható Közel- Kelet térségében is. A tizen­egy libanoni falu bombázá­sával, aminek következtében a Biztonsági Tanácsot is ösz- szehívták, igen veszélyes sza­kaszához érkezett az arab— izraeli ellentét. Délkelet- Ázsiából ugyancsak heves harcokat jelentenek a hírügynökségek. A sza­badságharcosok katonai te­vékenységének fokozódása, témája volt az Amerikai Nemzetbiztonsági Tanács csütörtöki ülésének is. Egyéb­ként ezt követően hivatalo­san közölték, hogy a Fehér Ház augusztus végén dönt az újabb csapatkivonások kérdé­sében. E bejelentésből nem derült ki, hogy e döntés po­zitív vagy negatív lesz. Vi­szont rendkívül jellemző, amit a Vietnammal foglalko­zó négyes értekezlet 30., csü­törtöki, teljes ülésén mondott Xuan Thuy miniszter. A Vi­etnami Demokratikus Köztár­saság küldöttségének vezetője kijelentette: Nixon elnök be­jelentése óta nem csökkent, hanem az utolsó két héten kétezerrel növekedett a Viet­namban lévő amerikai kato­nák létszáma. A hét eseményei sorában nagy figyelmet és felháboro­dást keltett az újabb kínai határprovokáció is. A szovjet határőrség Szeminpalatyinsz- kij térségében már augusztus 12-én gyanú« élénkséget ta­pasztalt. A további bonyodal­mak elkerülése érdekében ezért megbeszélésre hívták a kínai határvédelem képvise­lőjét. Ez azonban nem volt hajlandó részt venni a megbe­széléseken. Ehelyett augusz­tus 13-án több kínai fegyve­res csoport megsértette a szovjet határt, mintegy 700 méter mélységben behatolt a Szovjetunió területére. A szovjet határőrök a kínai egységeket visszavetették, sőt a harc során két határsértőt foglyul is ejtettek. A szovjet kormánynak a határincidens­sel foglalkozó jegyzéke rámu­tatott arra, hogy előre elter­vezett határprovokációról volt szó. Figyelmet érdemlő a Szovjetszkaja Rosszija ez­zel kapcsolatos cikke is. A szovjet lap az események in­dítékait . vádolja fel, s hang- súlyozza, hogy a kínai kato­nai bürokratikus rendszer az utóbbi idáben a kommunista pártokkal folytatott problé­máiról áttért a szakadár fel­forgató tevékenységre. SZOMBATON HOZTA nyilvánosságra a magyar kormány Tájékoztatási Hiva­taléi, hogy a Budapesten foly­tatott magyar—amerikai tár­gyalások eredményeként a két Ország közt néhány kér­désben alkirendeltséget léte­sítenek New Yorkban. Rögzí­tették a második világhábo­rút követően vásárolt ameri­kai cikkekért fennálló tarto­zás visszafizetésének módját, s a többi közt az Egyesült Államok megkezdi a nyug­díjak folyósítását a magyar igényjogosultak részére. A román iskolarendszer tö­kéletesítése és korszerűsítése — mint az új társadalom fel­építése érdekében kifejtett tevékenység elválaszthatat­lan alkotó része — a felsza­badulás első éveitől kezdve a román állam figyelmének központjában állt. A közokta­tás céljaira fordított költség- vetési előirányzatok évről évre emelkedtek és az idén csaknem elérték a 9 milliárd, lejt, — vagyis 17,2 százalék­kal növekedtek 1965-höz vi­szonyítva. Jelentősen emel­kedett az iskolai tantermek száma és emellett sokat ja­vult az oktatási intézmények felszereltsége. A középiskolai szertárak, laboratóriumok és a felsőoktatási intézmények minden szükséges korszerű szemléltető eszközt és felsze­relést megkaptak. Az elmúlt tíz év alatt csupán az általá­nos és középiskolákban, a szakiskolákban és techniku­mokban mintegy 35 000 tan­terem épült, ami a meglévő 82 000 tanteremnek csaknem a fele. Ugyanezen idő alatt az egyetemi és főiskolai hall­gatók számára 34 000 férő­hellyel épültek új kollégiu­mok és 36 000 férőhellyel ét­kezdék. 10 év a kötelező Rendszeresen fejlesztettük az általános és a kötelező ok­tatást, azért, hogy az ifjúság a társadalom fejlődésének megfelelően egyre tanultabb és felkészültebb legyen. Az általános és a kötelező okta­tás időtartama állandóan emelkedett, — az 1955. évi 7 évről 1961-ben 8 évre, ez év őszétől kezdve pedig az álta­lános kötelező oktatás már 10 esztendős lesz. A középfokú oktatás kiter­jedt a falusi vidékekre is, ahol az utóbbi években sok általános középiskola nyílt. Zenei, képzőművészeti, balett és sport szakközépiskolákat is nyitottunk. Az általános kötelező okta­tás területén elért fejlődést bizonyítják a tanulók számá­nak emelkedéséről szóló ada­tok is. Az általános iskolai tanulók száma 1938-hoz vi­szonyítva megkétszerező­dött. A középiskolai tanulók száma 14-szeresére emelke­dett 1938-hoz képest. A román állam különös fi­gyelmet fordít a szakoktatás­ra és a műszaki képzésre. Amíg az 1938/1939-es tanév­ben mindössze 54 000 diák tanult a szakiskolákban és a műszaki iskolákban, addig most 375 000 tanuló jár ipar­iskolába, szakközépiskolába, az általános középiskola be­fejezése után szakmát adó is­kolába és üzemi szakiskolá­Dtx. A felsőfokú oktatás Különösen sokat rejlődötta felsőfokú oktatás. A meglévő egyetemek és főiskolák kor­szerűsödtek és megerősödtek, s új felsőfokú tanintézetek nyíltak. Romániában jelen, leg 47 felsőfokú tanintézet működik 187 fakultással, — 1938-ban az egyetemi és a főiskolai hallgatók még csak 33 fakultáson tanulhattak Romániában. Az egyetemi és a főiskolai hallgatók száma 10 000 lakosra számítva az 1938 évi 15-ről, 1969-ben 75­re emelkedett. Az oktatás valamennyi fo­kozatában eredményesen mű­ködnek azok a tanintézetek, amelyekben a nemzetiségek anyanyelvén folyik a tanítás. Az oktatási intézményeknek ebbe a kategóriájába most körülbelül 2000 iskola és ta­gozat tartozik. Az oktatás széles körű ki- tejedése és az oktatási struk­túrában bekövetkezett válto­zások is szükségessé tették és teszik továbbra is a pedagó­gusok, az előadák számának emelését. A román oktatási rendszer most a pedagógiai középiskolákban, a három­éves pedagógiai főiskolákon, az egyetemeken és a tovább­képző szaktanfolyamokon ké­pez tanítókat, tanárokat. Az általános és középiskolákban jelenleg csaknem 200 000 ta­nító és tanár látja el az ok­tató és nevelő munkát. Az oktatógárda létszáma 1938- hoz viszonyítva csaknem négyszeresére emelkedett. Jelentős előrehaladás tör­tént a felsőfokú tanintézetek professzorai és tanárai által végzett tudományos kutatá­sok terén is. Az egyetemi és főiskolai professzorok, taná­rok kimagasló tudományos eredményeikkel jelentősen hozzájárultak a román gaz­daság és kultúra felvirágzá­sához, a nemzetközi tudo­mány és technika előrehala­dásához. Az oktatási rendszer, amely igen fontos társadalmi szere­pet tölt be, csupán az elmúlt tíz év alatt több, mint 700 000 középiskolai végzettségű szak­munkást és szakembert, csak­nem 160 000 felsőfokú kép­zettséggel rendelkező szak­embert adott az országnak. Romániában jelenleg 100 000 mérnök, 37 000 orvos, 31 000 közgazdász dolgozik (1944-ben 13 000 mérnök, 8000 orvos és 6000 közgazdász). Az elmúlt két évben kidol­gozptt közoktatási törvény és a tanárképzésről hozott ren­delet a társadalom jelenlegi és távlati igényeinek megfe­lelően kijelöli az oktatás fej­lesztésének és tökéletesítésé­nek legfontosabb útjait. 3000 új tanterem Az általános iskolai okta­tás területén az oktatási idő 8 évről 10 évre fog emelked­ni, s a tízosztályos oktatásra történő átállást 1973-ig fog­juk befejezni. Ez az oktatási rendszer lehetővé fogja ten­ni, hogy az ifjúság magas szintű képzettséget szerezzen, tökéletesíti a szakmunkás- képzést és megkönnyíti a munkásoknak a magasabb fokú szakmai ismeretek elsa- játítását. Az általános köte­lező tízosztályos oktatás szük­séges anyagi bázisának bizto­sítása érdekében 1969—1972 között sok új tantermet, la­boratóriumot, iskolai műhelyt és kollégiumot, diákszállót építünk. Csupán 1969-ben körülbelül 3000 új tantermet, az általános és középiskolai internátusokban pedig 3700 férőhelyet adunk át rendelte­tésének. Az új és átgondoltabb pro­filírozott tagozatok szervezé­se, az oktatott tárgyak éssze­rűbb elosztása, a szabadon választható tárgyak oktatásá­nak bevezetése, a matemati­kai, fizikai, kémiai és nyelvi tagozatos osztályok megszer­vezése, — mindez lehetővé fogja tenni a diákok szelle­mi képességeinek még telje­sebb kibontakozását, s nagy lehetőségeket nyit a fiatalok előtt, hogy érdeklődésüknek és hajlamaiknak megfelelő­en folytathassák tanulmá­nyaikat. Az oktatás tartama gyors ütemben korszerűsödik, ami lehetővé teszi, hogy az iskola döntő szerepet töltsön be .a tanuló fiatalok fejlődésében. Az oktatás korszerűsítésén azt értjük, hogy új tárgyak oktatását vezetjük be, kiala­kítjuk a helyes arányt a szak­tárgyak és az általános tár­gyak oktatása között, meg­vizsgáljuk, hogy milyen funkciókat kell betöltenie az oktatási rendszernek az új társadalom felépítésében. Az oktatás tartalmi tökéletesíté­sének emellett az a célja, hogy a közép- és főiskolai hallgatók megfelelő humán képzést kapjanak, elsajátít­sák a dialektikus materialis­ta világnézetet, s hogy az új nemzedékek a béke, a népek közötti barátság és kölcsönös tisztelet eszményeinek szel­lemében nevelődjenek. Erdős István: ZÖLD Két kajak volt a parton, az egyik kétszemélyes, a má­sik egyes. A Zöld Calival együtt a kettesbe szállt. Én akkor már nem is akartam kajakozni. A nagy kanyarig sem. Zöld ült előre; Cali így vélte taktikusnak. Bárgyú képpel állhattam a parton, Zöld visszanézett, kacagott Cali nem fordult vissza, csak kiáltott: — Mi van? „Az van, hogy annyira szé­les a hátad, hogy alig látok Zöldből valamit. Te vizíló’ü Zöld nyújtózkodott az evező után, hosszú kenderhaját meglobogtatta a szél, amely épp akkor támadt az erdő felől. Cali egyensúlyozza a ladi­kot; homokba szúrja az eve­zőjét, s másik kezével igazít valamit Zöld ülésén. Az én kajakomon elől, a kék vász­non óriási fehér ragasztott folt éktelenkedik. Valamelyik egyesülettől tarhálta ezeket a járgányokat az öreg; ott evezett valamikor. Vagy har­minc éve. Állítólag menő volt, most kövér és kopasz, de még mindig mutatósab- ban úszik akármelyikünknél. Cali előre adja a táskarádiót Zöld combjára. Indulnak. Két-három evezőcsapással egyenesbe hozzák a kajakot, középre haladnak, és megcé­lozzák a kiserdőt. Nem me­gyek. Lehasalok a homokba. Az öreg valamivel távolabb horkol, mellette liheg Cézár, a vadászkutyája Cali meste­rien evez. Az ég előírássze­rűén kék, a víz kékesszürke Éktelenül forró a homok Muszáj vizes helyre hempe- redni­Egyenletes tempóban húz­nak. Elhaladnak a vágóhíd mellett, két perc, és elnyeli őket a kanyar. Kezdődhet a játék... A nagy part alatt Cali mindenkivel kjkapcsol- tatja a rádiót. Legyen csend! Nagy sóhajjal maga elé ejti az evezőt. A vízre hajló vén fűzfák hűvöse simogató, fé­nyes hátú halak csapnak fel egymás után körben, távolról már odalátszik a kiserdő, meg a romos kápolna, Cali elkap egy gallyat, lehúzza, megáll­nak. Csend. Libeg a ladik és az következik, hogy Cali megérinti a lány haját. — ígérd meg, akármi lesz is, ezt a percet, soha nem felejted el. Amíg csak élsz! Nem néz a lányra, az hiába fordul vissza, hiába keresi tekintetét, babrál az evezővel. Zavartan köhög, s aztán nyúl csak a lány keze után. — Megcsókolhatom a keze­det? Ebbe Itt mindenkinek bele kell egyeznie. A hangulat miatt is, meg különben is; ártatlan dolog. — Bocsáss meg! A lány némán bólint., vagy tiltakozik: nincs mit megbo­csátani. Cali kezébe adja a lehúzott fűzfaágat. — Tudtad te, hogy a fűzfa így virágzik százéves szerel­mében?! Ezek a fűzfák száz­évesek. Ide egyperces szünet kell. Édes csendnek Majd lassan óvatosan tovább: — Az a kolostor meg ott az erdőszélen ezeréves, cso­dálatos fű nő a mohos kövek mellett. Ha te ott partra lépsz, meglátod, minden éled­ni, fényleni, sugárzani kezd. Hát nem bűvöletes messziről is? A lány válasza csak az lehet: bűvöletes. Mert való­ban nagyon szép minden. Ekkor meg lehet csókolni a lány vállát. Lágyan, lehelet- szerűen, majd újabb egy perc csend után a nyakát, szen­vedélyesen... Zöld görögös arcélét rajzol- gatom a homokba magam elé. Csak egy hajfürt a hom­lok fölött, ami felidézi. Két kis srác pecázik mellettem. Gilisztával etetik a kis hala­kat, könyökig maszatosak, ahogy trancsirozzák a szeren­csétlen sorsú csúszkálókat. Az öreg nyújtózkodik mellet­tem. Fadarabot dob a vízbe álmosan. Cézár utána ugrik nagy robajjal. — Jössz úszni? — Nem megyek. — Bünteted magad? — Aha! — Akkor szia, Dani. — Szia, öreg. Sírnék, ha nem szégyell­ném magam. Beleesek egy lányba, egyszer az életben, aztán defekt és egyebek. Ma­gamhoz ölelem a forró ho­mokot. Zöld, szeretlek, Zöld, imád­lak! — Két hete úgy van bennem ez a mondat, mint egy szálka. Szavalt szenvedélyesen, nagy láng lobogott, tábortűz, táncolt az arcán a pirosság. Rekedtes volt a hangja, majdnem misztikus. Csoda. Borzongató hallgatás. Zöld, szeretlek, Zöld, imád­lak... Ez a sor egyre vissza­tért, szél zúgott benne. Zöld, látod nem tudlak le­rajzolni magamnak! Cali soha nem téveszti el a szertartást. Együtt találtuk ki három é^e. Mikor megjöt­tek a kajakok, meg a ba­rackszedő lányok.' Azóta min­den nyáron sláger. Tavaly le is írtuk; Cali kollégiumi szek­rényében van a forgató- könyv. Cali ott tart már Zölddel valahol a kiserdő körül Annyira jó az a szöveg! És Call soha még nem tévesztet­te el a szertartást. Ebbe be­le lehet hülyülni. Mert nincs mese. Bele a fejet a vizes homok­ba, hadd hüljön! Fekete karikák táncolnak el előttem hosszú percekig, úgy összeszorítom a szemem, hogy szinte fáj. Jó volna el­aludni, aztán majd lesz vala­mi! Bogarak mászkálnak a nya­kamon. Csak legalább jönne néhány srác és össze lehetne hozni egy kis bulifocit itt a homokban. Igen. Másra kell gondolni. Mire. Az jeléntékte- len. — Zöld, szeretlek, — mo­tyogom. — Mit mondasz, Dani? Zöld ül mellettem a ho­mokban. Szárad a haja. Mo­solyog. Felugróm, a víz kö­zepén üresen himbálózik a kétszemélyes kajak, az egyik pecázó gyerek gebeszkedik utána. — A barátodnak felforrt a víz az agyában, meghülyült. — Zöld egészen komolyan néz rám, szemében aggoda­lom. De nagyon szép. Meg­hülyült, komolyan. — Cali? — ő Mint egy olcsó pojá­ca, úgy dumált nekem min­denféle ócska baromságot — Cali? Zöld szótlanul legyint, has­ra fordul mellettem. Letörlöm homlokomról a homokszemeket, meg a hirte­len kigyöngyöző izzadtság- cseppeket. Olcsó pojáca! Sze­gény Calikám! Az égre kell néznem. Csodálatosan kék az ég. Zöld előre nyújtja kezét a homokban, válla felragyog. Megmosom a szemem. Cali, szemben a magas parton, fejesugráshoz készü­lődik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom