Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-16 / 189. szám

i. oMal tJfÉT.ET-MAGVARÖRSZAŐ tW69. »üguszlus W. Szülők fóruma: Az ideges, nyugtalan gyermek Nagy gond a családban az ideges, nyug­talan gyermek nevelése. A későbbi munká­ban való helytállásuk is nagyrészt attól függ, hogy képesek lesznek-e érzelmi-indulati túl­fűtöttségüket önfegyelmező erővel egyen­súlyban tartani. Az ideges alkatú gyerekek külső meg­jelenésükben is könnyen felismerhetők. Sá­padtak, szemük karikás, gyakran elpirul­nak. Az iskolában sem képesek huzamosabb ideig figyelni, zavarják társaikat. Feltűnni vágyók, nem egyszer affektálnak, s az una­lomtól menekülve hajlamosak a nagyotmon- dásra is. Kitalált történeteik rendszerint bi- zarrok; minduntalan új benyomásokat, szóra­kozásokat keresnek, elcsavarognak. A fiúk könnyen válhatnak „müvészjelöltekké”, kik a serdülés idején már a meg nem értett „zsenik” szerepében tetszeleghetnek és szen­vednek. A lányok érdeklődése leginkább a szexualitás köré összpontosul, egyesek tánc- dalénekesnek „készülnek”. Arra kell törekednünk, hogy napirend- jük színes, változatos legyen. Az érzelmi­indulati telítettséget előnyös tulajdonság­ként kell fogadni, amit a munkatevékenység területén használhatunk fel. Kisebbeknél próbáljunk oda hatni, hogy például az ülő elfoglaltságot mozgásos tevékenységekkel, já­tékokkal változtassák — és viszont. Nagyob­baknál a színes napirend hatásos tényezője lehet bizonyos ének- és zenefoglalkozás is. Általában mindig bátorítsuk abban, amiben hajlama van (sport, barkácsolás, növénygyűj­tés), szeressük meg hobbyjait is; s szoktas­suk tevékenységei rendszeres művelésére. Ne zsugorítsuk a tévé mellé, vigyük színházba, moziba, bálba is, ha idősebb. Amikor az ol­vasás örömei iránt keltjük fel érdeklődését, gondoljunk arra, hogy a legizgalmasabb könyv is érdektelenné válhat számára, ha ráerőszakolják. Követeljük meg, hogy csak akkor hagyjon abba bizonyos dolgokat, ha már befejezte. Eleinte csak igen rövid ideig tartó feladatokat bízzunk rá, később próbálkozzunk hosszabb időtartamúakkal. És természetesen mi se halasszuk el soha az­napi teendőinket. A példa fontosságát so­sem elég a nevelésben hangsúlyozni. Az idegesebb gyermekek fokozottabban fogéko­nyak a lazaságok iránt. Különösen hangsú­lyozzuk ezt, ha a nevelésben már bizonyos eredményeket értünk el, (pl. kialakult napi­rend, kézmosás evés előtt, stb.). Visszaeshet a gyermek korábbi állapotába, ahonnan újra felemelni már nehezebb feladat. Hazugságait, kitalált történeteit illetően pedig, legyünk megértőek. Ne torkoljuk le azonnal; egyrészt belső konfliktusait is köl­tött meséiből ismerhetjük meg, másrészt ha rájön, hogy szülei nem hisznek neki, más­felé fordul problémáival. Hallgassuk türel­mes érdeklődéssel, s ha már sikerült bizal­mas légkört teremtenünk, tapintatosan szól­hatunk túlzásairól is. A pályaválasztásnál is vegyük figyelem­be nyugtalan természetét. Az Ilyen gyerme­kek változatos, sok mozgékonyságot kívánó feladatokat képesek szívvel és jól elvégezni. Az ideges gyermekek között gyakran ta­lálkozunk agresszívvel is. Fontos, hogy a szülő mindig megőrizze higgadtságát, akkor is, ha a gyermek esetleg épp jelenetet ren­dez. A fenyegetődzést, az erőszakkal való lecsillapítást semmiképp sem helyeselhetjük. Viszont jó hatású lehet más, őt érdeklő do­loggal elterelni a figyelmét a jelenetet ki­váltó okról úgy, mintha lényegében észre sem vennénk dühkitörését. Békésebb idő- szakaiban pedig megmagyarázhatjuk erő­szakoskodásainak értelmetlen voltát. Ideges tüneteket mutat az izgulós, fé­lénk, gátlásos gyermek is (például felelés közben). Rendszerint sokszor büntetett, há­nyatott életű, esetleg árva gyermekek ezek; gyakori náluk a lámpaláz, a vizsgadrukk, ami a kevésbé értelmeseknél oly hátrányos eredményeket is mutathat, hogy még az ér- telmi fogyatékosság gyanúját is kelthetik. A szülőnek (esetleg nevelőnek) mindenekelőtt a gyermek önbizalmát kell megteremtenie. Eleinte egyszerűbb, könnyebb feladatokat bízzunk rá, majd nehezebbeket. A hang­súly a jól elvégzett munkáért járó dicsére­ten legyen. Tudatosítsuk benne, hogy ő ügyes, okos, szeretik — de ezek a tudatosí­tások mindig legalább félig igazak is le­gyenek, különben csak ártanánk velük. Ak­kor dicsérjünk, ha valamivel rászolgált er­re; s hogy így legyen, ahhoz kell megterem­tenünk a megfelelő körülményeket. B. J. Gárdonyi Géza: (4 láthatatlan embep Képregénvváltozat: Cs. Horváth Tibor. Korcsmá-a* Pél IA jövő szombati számunkban folytatjuk.) t GYEREKEKNEK A vakmerő egérke Egérpapa és egérmama egy kis portyázásra indult a.z élés­kamrába. Mielőtt betették volna maguk mögött az ajtót, így szóltak, fiúkhoz, a kis Cincogihoz: — Aztán nehogy eszedbe jusson kimerészkedni az ud­varra, míg odavagyunk! Ott kószál a macska a tornácon, s ha az a körmei közé kapa­rint. búcsút mondhatsz az életednek! Cincogi megígérte, hogy még a rózsaszínű orra hegyét sem dugja ki az ajtó hasadé-t kán. Egy darabig el is szóra­kozott azzal a szalonnabőr­kével, amit uzsonnára készí­tettek oda neki gondos szülei, de amikor a bőrkéből nem maradt más, csak a szaga, unatkozni kezdett. Az una­lom pedig rosszra csábító ta­nácsadó, különösen akkor, ha olyan hatalmas szövetségese van, mint a furdaló kíváncsi­ság. Az unalom jobbról, a kí­váncsiság balról addig no­szogatta Cixicogit, míg elha­tározta: ő bizony mégis kilá- tógát az udvarra, s megta­pasztalja, miféle állat is az a macska? Macskát ugyanis még sohasem látott, csak heti- lóit róla. hogy ez a. félelmetes ragadozó esküdt ellensége az egérnemzedékvek. Ez elég lett volna ahhoz, hogy óvatosság- ra intse, hanem hát nem azért volt Cincogi meggondo­latlan egérkölyök. hogy hall­gasson az okos szóra. Odakint veröfénues őszi nart volt. Cincogi először is a Bodri kutva tanyája felé vette az út iát. Nagy merészen megállít, előtte, s kíváncsian kérdette: — Cin-cin, te vagy a macs­ka? Bodri sértődötten elvak- kantotta magái: — Vau-vau, hogy mered nekem azt mondani, hogy a macska vagyok? Én Bodri va­gyok, a házőrző, s rögvest eltaposlak, te kamratolvaj- ivadék, te! — Jó van, no, azért nem kell mindjárt gorombáskodni! — nyelvelt vissza Cincogi, ám jobbnak látta, ha tovább­áll, annál is inkább, mert megpillantotta a kétmázsás hízót, amint éppen nagy élve­zettel lefetyelte a moslékját. — No, ez akkora darab ál­lat, hogy nem lehet más mint a macska! — gondolta Cinco­gi, aztán egy ugrással a disz­nó hátán termett, hogy meg­kérdezze: — Cin-cin, te vagy a macs­ka, ugye? A hízó rettentően megijedt, hogy miféle csodabogár repüli a hátára, s alázatosan röfög­te: — Dehogy vagyok a macs ka, dehogy! Én csak egy ár­tatlan mangalica vagyok. ké- remszépen, ne tessék engem bántani! — A disznó félelme Cinco­git még bátrabbá tette. A kertben legelésző kecskétől már csak úgy félvállról tuda­kozódott a kiléte iránt. a konyhából kilépő gazdasz- szonyt meg egyszerűen kine­vette, mikor az sikoltva me­nekült előle. Már éppen dol- gavégezetlen akart hazafelé indulni, amikor a. kerítés mellett, egy bokor tövében felfedezett még eay érdekes élőlényt. Kerek volt a feje, ‘ hegyes a füle, tarka a szőre, s karikába gömbölyödve aludtd az igazak álmát. — No, ezt az egyet még megkérdezem — határozta el Cincogi. Aztán nagy peckesen odasétált, megsodorintotta a bajuszkáját — tudvalevő, hogy az egereknek már pen- delyes korukban kinő a baj­szuk — és jó hangosan bele- cincogott az alvó hegyes fü­lébe: — Cin-cin. netán te vagy a macska? Hej, talpon termett a ke­rek fejű, mintha kígyó csípte volna meg! — Nyerrvau... de én ám! Azzal villámló szemekkel már ki is meresztette a kar­imáit. Cincogi minden bátor­sága és kíváncsisága az inába szállt, s olyan veszekedett se­besen vitték a lábai hazafe­lé, hogy majd a lelkét fútta ki rohantában. De Muki kan­dúr sem volt ám rest: mint a villám suhant utána, s bi­zony el is érte volna, ha az utolsó pillanatban meg nem csúszik egy elhajított dinnye- héjon. így csak Cincogi far- kőhegye maradt a karmai kö­zött. Cincogi csak a sebesülésének köszönhette, hogy méltó bűn- tetés helyett csak ennyi fej­mosást. kapott hoMravált szü­leitől: — Most csak így fizetted meg, hogy szófogadatlan és kíváncsi voltál, de legköze­lebb már a fejeddel fizetsz! Cincoginak azonban ez a lecke is elég volt. Szentül \ megfogadta, meg is tartotta, hogy soha többé nem hebe- hurgyáskoáik. s mindig halT>~ gatni fog szüleinek az intel­meire. Gallay Sándor Tasnádi Varga Éva: Altató Százszorszép a réten, elalszik most szépen, aludj te is Zsuzsi lányom, csillag jár az égen. Kifli karikája most a hold világa, öreg apó jár az utcán, lámpását lóbálja. Aludj Zsuzsi lányom, elindult az álom arany hajú szép tündére, lépteit már várom. Százszorszép virága, szirmait bezárta, eloltjuk a fénylő lámpát, csend borul a házra. Rontóm­bontom.., Rontom-bontom cserebere csiribá! Folyton mondom: gyere, gyere Piri már! Főzzünk szaporán diri-dere- derelyét, — Piri-napi lakomán te kapod az elejét. Krecsmáry László VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő. 6. Feltételező szócska. 7. Fogoly. 8. Cipészszer­szám. 9. Férjem egyik szülője. 11. Becézett Anna. 12. Folyó jege te­szi 14. Pad. 16. Megfejtendő. 18. Ételízesítő. 20. Termésféleség. 21. E napon. 22. Ragadozó óriásma­dár. 24. Mocsár. 25. Jó kés ilyen. 27. Dorong. 28 Becézett férfinév. 29. . . .Károly (művészettörténész). FÜGGŐLEGES: 1. Huszonnégy órai. 2. Európai nép. 3. Üttörőegység. 4 Azonos mássalhangzók. 5. Ropják. 6. Ne­vezetesség. 10. Két határozott néveló. 11. Aöl. 13. Tagadószó. HL Felsőfok képzője. 15. Fundamen­tumot lerak. 17. Égitest. 19. ÖALA. 21. Folyadékba helyez szilárd testet. 23 Sérülés. 24. LAO. 26. Téli sport. 27. Némán kel!!! Megfejtendő: Holnap kezdődnek a ...vízszintes 1., 16. napok. Múlt heti megfejtés: — BEREKFÜRDŐ — HfTVIZ -• HARKÁNY — Könyvjutalmat nyertek: Halló Mária, Oros, Pethő tanya 2., Ar- mos Gyula Nyíregyháza, Mérleg u. 10/a., Tóth Ildikó Búj, Petőfi u. 43. Két könyv Pista két érdekes könyvel ;apott ajándékba. Tréfás ba­rátja mindkét könyv írójának :s címének betűit összekever­je. Rakjátok helyes sorrend­be az írók neveinek, vala­mint a könyvek címeinek bé­rűit és megkapjátok a két író nevét, illetve a két könyv ’ímét. * jn jyuex . ..ifluu^ z ‘uosuiqoy -soj-8Q T : so;[ajgam ssXiaq v JóW a fejed!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom