Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-16 / 189. szám
Í9ft9. augusztus Ttf. KTTLFT MAeVAROR^ZAe 5 oldal A jő minőség érdekében közvetlenül szállítás előtt szedik a nyíregyházi Dózsa Tsz fiatal kertészei a paradicsomét. A tábla végére gyűjtött ládákat gondosan rakják a szállító kocsira. Hammel József felvétele Van elég vetőmag Előtérben a bőtermő fajták f A vetőmagtermelés és felvásárlás általában kielégítően alakul idén a megyében — tájékoztatták lapunk munkatársát a termeltető és ellátó vállalat nyírségi központjában. Minőségi kalászos vetőmagvakból már eddig is túlhaladta a felvásárlás az előirányzott eredeti keretet. Őszi árpából 40 vagonnal szemben 67, rozsból 89-cel szemben 105, búzából 231 vagon helyett 316 vagon átvétele történt meg. Némi felvásárlás még várható. Külön fi- : gyeimet érdemel a nemesített, intenzív búzafajták termelésének térhódítása. A termelési igény alapján történő felvásárlás is ezt igazolja: az eddig átvett 316 vagon vetőbúzából csupán 28 vagon a hagyományos magyar fajta, a többi bőtermő, nemes intenzív. Tekintve a nagyarányú megyei igényt, a vállalat más megyékből is hozat — szükség esetén — intenzív búzavetőmagot. Egyébként az őszi kalászos vetőmagvak kiszállítása már megkezdődött a termelő gazdaságok részére é- mind folyamatosabbá válik Sikeres borsószüret A szabolcsi tái két ismert Tiö’-ánye. a borsó és csillag für* idei magfogása ugyancsak kielégítően sikerült. Kivéve a korai borsófajtákat. Későbbiek közül például oly jó termést takarítottak be, hogy a takarmány-vetőborsóból mázsánként 100 forint kedvezménnyel vásárolhatnak a termelő gazdaságok. Ezekből még exportra is jut mintegy 160 vagonnyi, ami a megyéből az utóbbi évek legnagyobb exportja. Jók a kilátások olajos magvakból: napraforgóból, káposztarepcéből. olajlenből és kendermagból. Napraforgóból legalább 50 vagonnal sikerül többet felvásárolni az előirányzottnál. Káposztarepcéből idén takarítottak be több év átlagában 6—7 mázsa holdanként! termést. Az olajlen ezúttal sláger a megyében: ezer holdról mintegy 20 százalékkal sikerül többet felvásárolni a tervezettnél. Bu gonyarekord Kevesebb a vártnál a vörös- és fehérhere és a szar- vaskerep magtermése. Erősen gátló körülmény, hogy még mindig nincs megnyugtatóan megoldva a herefélék aranka elleni védelme. A magfogásra leszerződött 3500 holdról csupán 1500 adott idén here-vetőmago-t. A többit le kellett kaszálni. Ezzel szemben lucernamag a vártnál több lesz: 12 vagonnal szemben 18—20 vagon. Már biztosra vehető, hogy vetőburgonya lesz annyi, hogy a jövő évi megyei vetési igényeket ki lehessen elégíteni. Körülbelül 1100 vagon vetöminőségű (utántermesz- tett. A) burgonyát vásárolhat fel a termeltető és ellátó vállalat. Ez a mennyiség megegyezik az elmúlt évek átlagában a megyében igényelt mennyiséggel. De megvan a lehetőség arra, hogy import vetőburgonyát is adjon a vállalat. A burgonya betakarítása megkezdődött, igen biztató eredménnyel. Többek között a tiszamagyorósi Egy Akarat Tsz-nél 130 mázsa holdanként átlag mutatkozik, melyből 60 mázsa a méretes vető. A jövő növénye Lencsét második éve termelnek a megyében, mondhatni a legjobb eredménnyel az országban. Nem egy gazdaságban 6—7 mázsa, sőt ezen felüli holdankénti átlagot is elértek. (Bizonyíték arra, hogy jövője van a lencsének Szabolcs-Szatmárban.) Kilátás van arra, hogy a megye étkezési ige nyét lencséből rövid időn belül ki lehessen elégíteni. Konyhakerti növények ve tőmagjaiból a legjobb termés babfélékből ígérkezik. Ezek egyébként konzervbabok. s biztosított jövő évi termelésük. Sárgarépa-, konyhaköménymag ugyancsak „hozza” a várt mennyiséget. (ab.) 36 lenne közelebb Szabolcsiak között — Borsodban — Jaj, ilyenben nem szeretnék lakni, ilyen magosán nem volna jó — elmélkedik Svank Mihály. — A feleségem meghalna itten, az emeletes házak között. Nem volna nyugodalma. Meg van szokva a jószággal, itt meg nem tudna mit csinálni. Pgdig Kazincbarcikán éppen Svank Mihály az egyik, aki az emeletes házakat építi. Balkányból jár hetenként Kazincbarcikára. hogy az Eszak-magyarországi "Állami Építőipari Vállalat kubikosaként dolgozzon, építse a várost. — Mi csak vendégségbe megyünk haza — állapítja meg Séra István, aki Apa- gyon lakik. — Az embert hajtja a sors, olyan helyre megy dolgozni, ahol van valami pénz is. Hetente egyszer — Mindig csak gond, amikor eljövök hétfőn reggel — folytatja a beszélgetést Svank Mihály. — Nem tudom sohasem, hogy mire megyek haza. Az építőiparban dolgozók hetente egyszer jutnak haza, A legtöbb vállalatnál már minden héten van szabad szombat, de még így is pénteken estére kerül haza a családfő, hogy aztán hétfőn- liajnalban már újra útnak induljon. A rendelkezések értelmében különélési pótlékot kapnak a családjuktól távol dolgozók, ám ezzel a pénzzel sincs megfizetve az a megterhelés, ami a kettészakad! családra nehezedik. A heti két nap pedig, amikor együtt van a család, nem a pihenés napja. — Az embernek mindig van tennivalója a ház körül, pláne az idősebbnek, akinek nem kell a presszó — mondja Svank bácsi. A tervek, a gondok szintén arra kényszerítik Svank Mihályt, hogy otthon is „hajtsa” magát. Balkányban nem régóta lakik, korábban vejé- vel, Séra Istvánnal együtt Magy, Kosai tanya volt a lakcíme. A fia 22 éves, nősülni szeretne, meg kell teremteni neki a családi otthont. A nagyobb hely vonzása náluk is érvényesült. A fiú már nem akarja a tanyára vinni leendő feleségét. 4 tenyér megmutatja Beszélgetésünket Kazincbarcikán a városszéli bérházakból kiszűrődő tánczene festi alá. A szép nyári délután kikönyökölnek az emberek az ablakon, kiülnek az erkélyre. Figyelik az ütemesen hajladozó barna hátakat. Egy hajlás, egy mozdulat, s egy lapát földdel növekszik a kupac. Újabb hajlás, majd megint egy, s ez így megy reggel fél héttől, este hatig — Itt kétszer néznek le bennünket — szól Drimba György. — Egyrészt úgy. hogy az erkélyről, fentről, másrészt, mert a földmunkát sohasem becsülték. Mi ugyan nem tagadhatjuk le a munkánkat — néz nyitott tenyerére —, 'a kérges kéz megmutatja. — Pedig ezt is meg keli valakinek csinálni — vélekedik Svank Mihály. — Nem kel] ezt szégyellni. Nem szégyellik a munkájukat a Miskolctól 10 kilométerre lévő Sajóbábonyban sem a Balogh kubikosbrigád tagjai. Évek óta járják a borsodi iparvidéket, több gyárat felépítettek már. Most az Észak-magyarországi Vegyiművek félmilliárdos beruházásán, az épülő gyógyszer- és növényvédőszer alapanyagot gyártó csarnoknál dolgoznak. Építkezés, itt is, ott is A 12 brigádtag 15—20 éve dolgozik távol falujától. Közben nemcsak a gyárakat építik, hanem otthon is szeretnének szebb lakást, jobb körülményeket biztosítani a családnak. Gonda Sándor ükre való. 1949-ben nősült, mégis így beszél: — Mióla összekerültünk, mindig építkezem Elüsz-r a házat, aztán nyári konyhát, kerítést, mindig akaa varrni. — Én most szándeLszo'-n építkezni — kapcsolódik a beszélgetésbe Gyügyi János Nyírparasznvá' ól. — A házhelyet már \ .vettem, aztán aázszilikátot veszek Kazincbarcikáról. Az j jbb, mint a vályog, és ha jól megszámolom, nem is kerül többe. Majd a gyerekek is szóba kerülnek. Gonda Sándor a diVatra panaszkodik. Nem hiúba, hiszen két lánya van, azokra többet kell költeni, s jobban akarnak öltözni, mint az anyjuk. A másik, szintén Ilkre való ember, Balogh László a fiait emlegeti: — Két fiam van, és hál’ istennek mind a kettő olyan csintalan, huncut, mint az apjuk. A családra való emlékezés mindenkinek kedves. Bizony örömmel várják a hét végét, amikor hazakerülhetnek. S legtöbbjük arra gondol, hogy jó lenne, ha valahol közelebb, a falutól nem messze találhatnának munkát. Lányi Bolond INTÉ7I A CSÉB Segélyezés, üdültetés, társasutazás Valamivel több egy esztendőnél, hogy az Állami Biztosító helyett a Tisza menti Tsz Szövetség önálló intéző bizottsága irányítja taggazdaságai csoportos élet- és balesetbiztosítási tevékenységét. Az önsegélyező csoportoknak a szövetség területén hatezer tagja van. A tagdijfizétés vonatkozó részét folyamatosan átutalja a biztosító a szövetségi intéző bizottságnak, amely a szabályok és lehetőségek figyelembevételével gazdálkodik. Különböző segélyezésekre (szülés, házasság, hosszas betegség) 256 tagnak több, mint 58 ezer forintot fizetett idén a CSÉB intéző bizottság. Különösen a hosszasan betegeskedő termelőszövetkezeti tagoknak jön jól ez a „kiegészítés” az egyéb járandóságaik mellé. De nem járnak vele rosszul a szülőanyák és a házasságot kötő fiatal CSÉB-tagok sem. önsegélyezési üdültetésben 49-en vettek részt ebben az esztendőben. Egyenként tís napot töltöttek a szép debreceni tsz-üdülőben. S erre a célra 37 443 forintot fizetett a szövetségi intéző bizottság. A legtöbb üdülő először volt még ilyen nyugodt, gondtalan pihenésen. Társasutazáson húszán vettek részt. Négy-négy kellemes napot töltöttek Kárpát- ukrajnában. S a szervezés figyelme arra is kiterjedt, hogy a vendégeskedő termelőszövetkezeti tagok bizonyos tapasztalatokat szerezzenek, módszereket ismerjenek meg az ukrajnai baráti kolhozokban. Az intéző bizottság ez évi programjában még 34 személy üdültetése szerepel, ugyancsak Debrecenben. Szeptemberben és októberben öt-öt, majd novemberben huszonnégy CSÉB-tag pihenheti ki fáradalmait. Beutaló jegyeikről máris gondoskodott az intéző bizottság. (s. t.) Vigyázat! Életveszélyes! Tudományos világszenzáció Rejtély, amely hatmillió évet hidal ót Tudományos világszenzációt jelentő eredményt hozott az a feltárás, amelyet dr. Jánossy Dénes a Természet- tudományi Múzeum osztályvezető-helyettese, az ásvány- és földtani tudományok doktora vezetett Bódvaszilasi közelében, az Ostromos-hegy nagy kőfejtőjében. A lelőhely egy évmilliókkal ezelőtt keletkezett hasadék, amelyet később a vízmosások valóságos barlanggá tágítottak. Ebben a barlangban az idők folyamán körülbelül négy méter széles és tizenkét méter magas üledék halmozódott fel. benne az ősi állatvilág csontmaradványainak tömegével. A lelőhelyen az őslénytani és földtani kutatók, valamint az irányításuk alatt dolgozó egyetemi hallgatók és közép- iskolás diákok fáradozása nyomán 700—800 ezer éve élt szarvasok, medvék és más nagyemlősök töredékes csontjain kívül igen sok kisemlös — denevérek, cickányok, pockok, ürgék, mókusok, hörcsögök, erdei egerek, földi kutyák, pelék stb. — maradványai kerültek napvilágra. Ez először is azért jelentős, mert az a lemming, amelynek maradványai most előkerültek, körülbelül 700— 800 ezer évvel ezelőtt élhetett, és így az egész világon legalábbis „holtversenyben”, de valószínűleg abszolút értelemben is a legrégibb lem- minglelet. Másodszor — éa ez még ennél is nagyobb jelentőségű — a két leletanyag együtt olyan rejtélyt hozott felszínre, amely hatmillió évet hidalt át. Azok a miocén egerek ugyanis, amelyeknek csontjait most ezek között a nem egészen egymillió éves maradványok között találták meg, a tudomány mindeddig általánosan elfogadott álláspontja szerint körülbelül hétmillió éve éltek. A lelet szerint tehát ez a faj több mint hatmillió évvel élte túl saját feltételezett kipusztulását. a tudománynak így az ostromosi lelet miatt módosítania kell eddigi felfogását. Hogy mi ennek a rejtélynek a megoldása, azon uég sokat kell majd törniük a fejüket a tudósoknak, s ez a probléma előre láthatólag jó ideig hazánkra, pontosabban Ostromosra tereli majd a világ őslénytankutatóinak figyelmét Még emlékezünk rá, milyen toxikus szerencsétlenség történt Tihany egyik legforgalmasabb útkereszteződésénei. Egy autóbusz fordulás köz a i aknára futott és felrobbant. A robbanás emberéleteket is követelt. Az eset nem volt egyedi. Azóta is érkeznek jelentések, különösen vs lékről, hogy gyermekek robbanóanyagot találtak, s azzal játszadoztak, amely tragikus következményekkel járt. A második világháború idestova 25 esztendeje feje ződött be, de még ma is találnak elásott, eldugott, elhagyott gránátokat, aknákat, és egyéb robbanóanyagokat. Megtörténik lakott területeken. sőt a fővárosban is, hogy házak padlásain tatarozás közben bukkannak egy- egy fel nem robbant gránátra, bombára, ami 25 esztendeje veszélyezteti a lakokat és csak a véletlenen múlt, hogy eddig nem okozott súlyos szerencsétlenséget. A Balatonban, a Velenceitóban. és folyóinkban is találtak évtizedek óta rejtőzködő robbanóanyagokat. Minden ilyen véletlen robbanás sajnálatos, de a leg- szörnyübb, amikor gyermekbe1 eseteket is okoz. A gyerekek sok esetben találnak lövedékeket. legevakrabban puskagolyókat. Ezeket rendszerint szét akarják bontani ,s eközben történik a szerencsétlenség. A sebesülések általában súlyosak vagy hala losak. Néphadseregünk tűzszerészeit kérdeztük meg: — Hogyan lehet védekezni a minduntalan előforduló robbanóanyagok ellen? Dolánszky Ottó tűzszerész- százados igy válaszolt: — Az országot a második világháború befejezése után - érzetekre osztották és az elhagyott lőszereket hatástalanították. Sokszáz tűzszerész végzett hasznos munkát az elhagyott hadianyagok, a feltárt és bejelentett lőszerek semlegesítésénél. Mégis még mindig rejtőzködik egészen különböző helyeken olyan robbanóanyag, ami változatlanul veszélyt jelent az avatatlan számára. Budapesten az öreg házak bontásánál találnak még a padlásokon fel nem robbant bombákat. pincékben veszélyt jelentő aknákat és szerte az országban sokfelé a szántóföldekben rejtőzködő robbanóanyagokat. A veszély elsősorban abban van — folytatta a százados —, hogy a robbanóanyagoknak nem mindig ágyúgolyó a formája és ezért talált, vasdarabok- nak látszó anyagokat a laikusok (főleg a gyerekek) kézbe veszik, játszanak vele. Ilyenkor következnek be a szerencsétlenségek. A vidéki gyerekek sokszor talalnak meg kézifegyver-lövedeket. amelyeket gyakran a szülök szeme láttára kalapálnak szét, mondván, hogy ezeket már kilőtték. Aztán mégis megtörténik a baj. Gyakran első világháborús, sőt már 60—70 évvel ezelőtti ágyúgolyókat is találtunk — folytatta a tűzszerész-százados —, amelyek még mindig robbanásképesek voltak. Sokan nem hiszik el, hogy az ilyen elhagyott háborús lövedéknek nem árt a víz, a rozsda, évtizedekig megtartja robbanásfokát. Ezért azt ajánljuk a lakosságnak, hogy a föld mélyéből kiszántott, vagy máshol talált különös alakú vashasábokhoz, vagy lövedékformájú acéldarabokhoz ne nyúljanak. A feltárt gyanús anyagot kerítsék körül, táblával jelöljék meg, hogy robbanásveszélyes és azonnal jelentsék a tanácsnak, vagy a legközelebbi rendőrségi szervnek. Mi igyekszünk gyorsan a helyszínre menni, s ha valóban hadianyagnak minősül a talált gyanús tárgy, elszállítjuk és megsemmisítjük. Sajnos, a szülők és nevelők felelősségét nem lehet elégszer hangsúlyozni. A gyerekeket, a fiatalokat figyelmeztetni kell. hogy a különös alakú vasdarabhoz, amit nem ismernek, ne nyúljanak. Ne játszanak vele és ne próbálják feldarabolni, vagy szétszedni. A nevelők és tanárok sokat tehetnek ennek tudatosításában. Osztályfőnöki órákon szükséges ezzel is foglalkozni, mert főleg a kamasz- korban lévő fiatalokkal fordul elő, hogy talált régi hadianyagokkal játszanak, meggondolatlan virtuskodásból. — Különös a mi munkánk — fejezte be Dolánszky Ottó százados. — Noha különleges kiképzésben részesülünk, mégis előfordul, hogy bennünket is ér szerencsétlenség. Kevesen tudják, hogy a fel- szabadulás óta 400 tűzszerészünk vesztette életét a talált és feltárt hadianyagok semlegesítésénél. Tehát munkánk veszélves, mégis szívesen csináljuk. mert ezreket védünk meg vele. Zfc L.
