Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-16 / 189. szám

W6A. augusztus W. ÍCH^BT-KSOTASORSZJW A termelékenység emelésének útjai IV. Pénz, gép, szemlélet és ember Export — belföldre Is! Nyíregyháziak a VOR-védjegy becsületéért Legyünk őszinték: a vál­lalatok egyébként is szűkös beruházási, fejlesztési eszkö­zeiből vajmi kevés jut az anyagmozgatás korszerűsíté­sére. Pedig — kár volna ta­gadni — a szállítás, a rako­dás gépesítése igen eszköz- igényes feladat; toldozással, foldozással itt messzire nem jutunk. Éppen az okozza a legtöbb gondot, hogy a vál­lalatok számottevő részénél a gyártás bővítése is igen sok­sok kis lépcsőben történt, így ma nem ritkák a sok telephelyű gyárak, a szétfor­gácsolt műhelyek és raktá­rak. Ezáltal ésszerűtlen na­gyok a szállítási távolságok és hatványozódnak a rakodá­si tennivalók. De ha netán van is pénz 8 fejlesztésre, a korszerű szállító- és emelőgépek, esz­közök beszerzése úgysem könnyű. Az üzemek jelenleg jóformán csak bolgár gyárt­mányú elektromos és ma­gyar gyártmányú Diesel­üzemű targoncákat vásárol­hatnak korlátlanul, speciális rakodófeladatok elvégzésére azonban ezek többnyire nem alkalmasak. A különböző speciális eszközöket, például a szállítószalagokat, a füg- göpályákat, a mozgékony kis emelőtargoncákat eddig a vállalatok vagy maguk bar­kácsolták, vagy Nyugatról importálták. Most több kezdeményezés­sel találkozhatunk a szállító, anyagmozgató gépek gyártá­sában. így például a Hajtó­mű és Felvonógyár szervezi az univerzális függőpályák (konvejorok) elemeinek gyár­tását, angol licence alapján. (Ezekből az elemekből gyor­san és gazdaságosan külön- böző szállítórendszerek épít­hetők). Megkezdődött a transzkonténerek, s a hozzá­juk szükséges egyszerűbb markoló, emelő berendezések hazai gyártása is. A Salgó— Dexion elemekből — a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek új termékéből — elsősorban raktári polcok építhetők Märklin-rendszerben. Üze­meink ellátása korszerű szál­lító- és rakodógépekkel alig­ha oldható meg kizárólag ha­zai gyártással; szükség van a szocialista országok összefo­gására, határozottabb, konst­ruktívabb nemzetközi együtt­működésére is. Ezekután lehet, hogy fur­csán hangzik a megállapítás: nem a pénz és nem is a gép a szállítás, az anyagmozga­tás korszerűsítésének leg­szűkebb keresztmetszete. A szemlélettel van a fő baj. Mindenekelőtt a vállalatok- nál. Számtalan tény bizo­nyítja, hogy ha valamit na­gyon akartunk, ahhoz meg­teremtettük a szükséges fel­tételeket, elhárítva az útból minden objektív akadályt. Egyebek közt megemlíthetjük azoknak a fővárosi és vidéki üzemeinknek a példáját, amelyek szinte kizárólag sa­ját erejükből tervezték, szer­vezték mintaszerűen a belső szállítást és anyagmozgatást, előteremtve a szükséges pénzt és gyártó kapacitást is hozzá. A dinamógyárat (ma az Egyesült Villamos Gép­gyárhoz tartozik), az Ika­rust, az alumíniumgyárat, az Ikladi Ipari Műszer Gyá­rat, a Debreceni Dohánygyá­rat, a Hajdúsági Iparmüve­ket, a Győri Magyar Vagon- és Gépgyárat ajánlhatjuk ta­pasztalatcserére a szakembe­reknek. Érdemes lenne nem­csak a műszaki szervezési módszereket, hanem az önte­vékenységet, az eszközt, gé­pet, kapacitást és pénzt elő­teremtő célratörő elhivatott­ságot is a helyszínen, a leg­jobbak példáján tanulmá­nyozni. Témánkat mindvégig mű­szaki, gazdasági oldalról vizs­gáltuk, de nem szabad elfe­ledkezni társadalmi, szociá­lis, emberi vonatkozásairól sem, A legnehezebb fizikai munka gépesítéséről, a leg­nagyobb baleseti veszélyfor­rás felszámolásáról van szó. Az anyagmozgatás korszerű­sítésével lényegében felszá­moljuk azt az elmaradott és képzetlen munkásréteget, amelyet a cipekedés, a testi megerőltetés nem ritkán lel­kileg és szellemileg is meg- nyomorít. A technika, a rend, a szervezettség egyben új alapokat teremt; növeli a műszaki ismereteket, a fe­gyelmet, az igényeket, s fel- számolja a lumpenproletár életforma és gondolkodás­mód, a társadalmon kívüliség utolsó gyökereit is. K. J. VÉGE Nevezetes .megbeszélésre ültek össze minap a jánk- majtisi Dózsa- és a kisnamé­nyi Petőfi Termelőszövetke­zet képviselői. A több mint nyolcvan főnyi testületnek — a két szövetkezet vala­mennyi vezetője, párttagja, hangadó embere részt vett benne — arról kellett hatá­rozni, titkos szavazás elé bo- csássák-e a két termelőszövet- kezet egyesülésének kérdé­sét? Célszerűség és valóság Danka Ferenccel, a jánk- majtisi, darnói és kisnamé- nyi közös tanács vb-elnöké- vel kerestünk utat a kerék­párok erdejében a jánki kul- túrház bejáratához. Közben elmondta, hogy az egyesülés célszerű volna. Hiszen Darnó termelőszövetkezete már 1962-ben csatlakozott. Jánk- Majtison van a fogyasztási szövetkezet központja, az or­vos, a patika, a takarékszö­vetkezet. Éppen most készül­nek ide szakosítani a felső­osztályos iskolások oktatását — külön autóbusz hozza-vi- szi majd őket a háromkilo­méteres úton — itt létesül napközis csoport, öregek napközije. Kisnamény csak hasznát látná, ha a közös gazdálkodás ügyeit is innen intéznék. Más kérdés, hogyan látja ezt be a két termelőszövetke­zet tagsága. Idén ez már negyedik ter­melőszövetkezeti egyesülési kezdeményezés a fehérgyar­mati járásban. Az első kettő jól sikerült. A harmadik, mint beszámoltunk róla (Gomb van, kabát lesz, Ke- let-Magyarország, VIII. 2). füstbe ment. Méghozzá jó előkészítés és általános he­lyeslés után — három köz­ségben az öt közül — lesza­vazták. Érthető, ha érdeklő­déssel figyeltük az „előkészí­tést”, az egyesülni kívánó termelőszövetkezetek nagy­számú küldöttségének tárgya­lását. Hiszen nyilvánvaló, hogy ha itt a nyolcvan em­ber meggyőződik a cseleke­det igazáról, hazamenve leg­alább háromszor annyi rokon­nak, brigádtagnak, jóbarát­nak elmagyarázza és a szava­zásnál már biztosított a kí­vánt többség. Csak „felülről"? Természetesen vigyázni kell a kisebb szövetkezet ér­zékenységére. Mindig akad­hat valaki, aki azt mondja: „Ne adjuk fel a függetlensé­günket”. Még ha ez a függet­lenség hátrányokkal jár is. Első féléves munkájuk eredményeinek számbavéte­lénél biztató mutatószámokat nyertek a Vörös Október Féffiruhagyár nyíregyházi gyáregységében. Teljesítették a féléves termelési tervet, a munkások bére 1,5 százalék­kal növekedett. Ahogy szá­mították: minden vonatkozás­ban megteremtődtek a felté­telek, hogy az év végére túl­teljesítsék a terveket. Két év előkészítő munká­ja gyümölcsözik. 1967-ben kezdték el a műsza­ki, szervezési-intézkedé­si tervek kidolgozását a csökkentett munkahét beveze­téséhez. Erre építették 1968 éves munkájukat. A munka­idő rövidülésével sem a ter­melés, sem a bérek nem csökkenhetnek. A követelmé­nyek a mennyiségre és a mi­nőségre évről évre magasab­bak. A nyereséges munka pe­dig egyenesen létkérdés ma már egy termelőüzemnek. Több a bér 1968. július elseje után 46 órára csökkent a ruhagyári dolgozók munkaideje, és most január elsején 44 órára. Szatmárban úgy mondják: a vőlegény legyen udvarias .a menyasszonnyal. Ebben az esetben kétségte­lenül Kisnamény a „meny­asszony”. így aztán természe­tes, ha az első szó a jánkiak elnökéé. Kovács Pálé volt. A Dózsa elnöke részletesen beszámolt a „hozományról”. Jánk 2424 holdat és 491 ta­got ajánl a kisnaményiak 162 tagjához és I860 holdjához társnak. Ez az összesen 4283 hold és 653 tag már megkö­zelíti a gazdaságos termelő­szövetkezet jó mércéjét. Jánk termelési értéke 17 millió, Kisnaményé 7. És végül, de nem utolsósorban: épül Jánk almatárolója. Ha már követni akarjuk a népies hasonlatot, ezen a „háztűznézőn” bizony nagyon szemérmes volt a menyasz- szony. Az első felszólalók olyasmit hangoztattak, hogy a naményi nép is igen szor­galmas. Még aki pártolta is az egyesülést, az is úgy fo­galmazta meg, hogy ha „fe­lülről annyira akarják”, ak­kor hadd legyen. Bényei Sándor, a területi szövetség képviselője és a többi jelenlévő vezető szem­beszállt ezzel a nézettel. Va­lóban, helyes volna az egye­sülés, javasolják is. De dön­tenie a két termelőszövetke­zet tagságának kell, mégpe­dig titkos szavazással. Varga István, a naményi elnök he­lyeslő felszólalásában el­mondta, hogy egy 650 lelkes faluban kevés a 162 tag, an­nak is csak az év felében tudnak munkát adni. Rostás Sándor jánki főagronómus beszámolt róla, hogy tárgyal­tak már más Szamos menti termelőszövetkezetekkel is — és még sor kerülhet rá — de mindig úgy, hogy Kisnamény is velük lesz addig. Pető László főállattenyésztő arról beszélt, hogy — kellő anya­gi háttérrel — milyen nagy lehetőségek vannak a kisna- ményi állattenyésztés jövőjé­ben. A kétezer főnyi juhállo­mányt meg lehetne duplázni. Járinka József, a gépállomás szerelője tréfásan megemlí­tette, hogy még személyi vi­ta sem igen lehet, hiszen a jánki elnök kisnaményi szár­mazású. Halász István nép­front-elnök helyeselte általá­ban a nagyobb termelőszövet­kezetek létrehozásának poli­tikáját és felszólította a je­lenlevőket, álljanak ki mel­lette. Tizennégy hozzászóló fej­tette ki véleményét. Máskor örülnek ennyinek is. Itt ezt — Őszintén szólva szeren­csés helyzetben voltunk az indulásnál — mondja Sala­mon Mihály gyáregységveze­tő. Tavaly sok új gépet kap­tunk. amelyekkel fokozhat­tuk a munka termelékenysé­gét és korszerűsíthettük a technológiát. Ezzel éves vi­szonylatban 2,84 százalékkal emelkedett a termelékenység 1967-hez képest. Ezzel, vala­mint 2 százalékos bérszint- emeléssel 8,3 százalékkal nö­vekedett dolgozóink bére — mutatja a kimutatásokat. — Gyártmányfejlesztésre is sor kerülhetett. Tavaly foko­zatosan álltunk rá 6 szala­gon a Koratron hőkezelt nad­rágok gyártására. Csak az eredmények láttán hangzik optimistán ez a „sze- rencsés helyzet”. Az 50 új gyorsvarrógép, a 10 egyéb speciális gép, 10 vasalóprés, a hőkamra és az új kazánház üzembe állítása sok gondot okozott a gyakorlatban. Az új gépeket meg kellett szokniuk a dolgozóknak, s erre figye­lemmel kellett lenni a norma­idők és a darabbérek megsza­básánál. De hogy ez ne jelentsen kiesést a terme­kevésnek találtuk, Nem lehe­tett eldönteni: annyira helyes- lik-e a jelenlevők a szótlan 66 —, hogy kárnak tartják sok szót fecsérelni rá, vagy pedig ellene vannak, csak ezt itt most nem akarják megmondani valamiért. Hi­szen a titkos szavazás urná­ja rendelkezésükre áll. Salamoni döntés Éppen ezért salamoni dön­tés született. Az ilyenfajta gyűlések eddigi jegyzőköny­vétől teljesen eltérő, lényege­sen másfajta határozattal váltak szét a két termelőszö­vetkezet, képviselői. Egyhan­gúan úgy döntöttek, hogy ha­zamenve brigádgyűléseken kitapasztalják a tagság véle­ményét és amennyiben re­mény van a sikerre, akkor három héten belül, még augusztus hónapban megtart­ják egyidőben a titkos szava­zást az egyesülésről. Reméljük, helyesen fog dönteni mindkét termelőszö­vetkezet tagsága. (gnz) A Szatmárvidéki Faipari Vállalat Mátészalkán bútor­bemutató mintatermet nyi­tott. Ha a ténnyel nem is, jelentőségével annál inkább érdemes foglalkozni. Érdemes, mert ez a vállalat a bútorellátásért és a választé­kért akar tenni és tesz is va­lamit. Nemrégiben alakult meg hazánkban az első bútor­ipari egyesülés, melynek te­vékeny tagja a Szatmárvi­déki Faipari Vállalat is. Hogy ez milyen előnyt jelent a lakosságnak, az új város­nak? Csak egyetlen példát. Ennek az egyesülésnek a má­tészalkaiak mellett tagjai a Heves, Hajdú, Bács megyeiek, a székesfehérváriak, szek­szárdiak és a kisvárdaiak is. A megnyitott bútormintate­remmel mód nyílik arra. hogy a lakosság e vállalatok termékeit is megismerje, és megvásárolhassa. Olyan előnyt biztosítanak, hogy a bútoripari egyesülésbe tömö­rült vállalatok termékeit tet­szés szerinti kombinálásban is vásárolhatja a közönség. Mondhatják. nem nagy ügy. De jó példa arra, ho­gyan lehet élni az új gazda­sági mechanizmus adta le­hetőségekkel, Mert a gaz­daságirányítás megváltozott rendszere is éppen úgy mint a régi, csak kereteket biztosít lésben, úgy kellett szervezni a munkát, hogy minél rövi- debbek legyenek a veszteseg- idők. Reklamáció nélkül Plusz létszámmai vagy túl­órákkal sem lehet ügyesked­ni. A két műszakban a szala­gok és a gépek mellett pon­tosan váltják egymást az emberek. Persze a munkafe­gyelmet szorítani kellett. Kü­lönösen a műszakkezdésnél és befejezésnél volt mit javíta­ni. és a cigarettaszüneteket is ritkítani kellett. A termékeik minőségére kényesek. Évek óta nem volt reklamáció munkájukra. Per­sze, ha rossz alapanyagot kapnak — s erre a múlt év-, ben is volt példa — nem ad­hatnak ki kifogástalan mo­delleket. Ilyen esetben le kell osztályozni az egész szériát és ez több százezer forintos veszteséget okoz. Be kell hozni. Újra elkészíteni a jót. a megrendelő kívánsága sze­rint. Az új teméknek, a Korat­ron nadrágoknak nagy kelet­jük van a külföldi piacokon. Holland, angol, szovjet és líbiai vásárlók az egész évi termelés 60 százalékát vit­ték el 1968-ban, az idén már 70 százalék az export rész­arány. Uj megrendelők je­lentkeztek és a régi vásárlók is fenntartják a korábbi meg­rendelést. Éz azt jelzi, hogy elégedettek a nyíregyházi ru­hagyár munkájával, termé* keivel. Jövőre öltönyt is — Nem jelöljük, hogy ho­vá megy, külföldre, vagy bel­földre a termék — mondja a gyáregységvezető. Bárhol ke­rül az üzletekbe, a vásárló jár rosszul, ha gyenge mi­nőséget kap. S nekünk a ha- zai vásárlók jó véleménye is biztos üzlet. A jó minőségünk a garancia, hogy megélünk a munkánkból. Az 1968-as kísérleti év ág az idei első fél év bebizonyí­totta: sikerült az átállás, be­vált a 44 órás munkahét a nyíregyházi ruhagyárban.' Lehet előrelépni. Épül az új üzeműk isj 1970-ben már dolgoznak ben­ne. Az év második felétől fokozatosan háromszázzal nő a dolgozók száma. Visszaál­lítják a szabászatot és új termék kerül a gyártmánylis­tára: öltönyöket is készít majd a nyíregyházi gyáregy­ség. Korszerű, ruhaipart nagyüzem lesz. (ke) — persze új körülmények kő-: zöth De ezeket a kereteket ki kell tölteni, s nemcsak a fejekben kell meglenni vala­minek. hanem a valóságban is. Sokat beszélünk a kezde­ményezésről, arról, hogy a lehetőségekkel élni kelL Csak így valósulhat meg az új mechanizmus. íme itt egy példa arra, hogyan érdemes ésszerűen úgy kockáztatni, hogy az hasznára váljon a népgazdaságnak, a vállalatok­nak, s a lakosságnak. Alig nyílt meg az új váro­sunkat gazdagító színfolt, máris igényességre késztette a konkurrenciát, az iparcikk kisker bútorboltját íme Mátészalkán már megjelent a lakosság igényeit jobban fi­gyelemmel kísérő konkurren- cia. Ezzel serkentik a lakos­ság jobb ellátására a part­nert. És ez nem baj. A megyeszékhelyen is jó lenne egy hasonló bútorbe­mutató mintaterem, s más hasonló kezdeményezés. Egy csapásra megszűnne a privi­légium, s az „eszi nem eszi’’ — elv is. Nagyobb lenne a választék, jobban járna a lakosság. De gondolom a verseny is így lenne igazi, s aki többet, szebbet ad. az for­galmazna többet Tisztek a zászló alatt Aki ezt a kifejezést hallja: magyar államhatalom, az — ha ismeri valamennyire hazánkat, a szó hallatárakét képsort lát. Ezek a képsorok az asszociáció, a képzettársí­tás természetes következményei. Az ember maga előtt lát­ja a magyar zászlót, a haza felségjelvényét és — a Par­lament épületét, ezt a soktornyú gótikus palotát, az orosz­lánok őrzötte főkaput, a kupolán világító csillagot. Az idén augusztus 20-án ez a képsor megjelenik majd a televízió képernyőin és társul hozzá egy harmadik: a haza védelmét élethivatásnak választott fiatal férfiak hosszú sora, amint esküt tesznek a munkások és parasztok államának szolgálatára, a Magyar Népköztársaság védel­mére 1969-től az Állami Zászló alatt, az Országház terén avatjuk a tiszteket. Modern idők katonáit: akik értenek a víz alatti átkeléshez harckocsin és a hangsebesség sokszo­rosának eléréséhez a levegőben, akik bonyolult számítá­sokkal indítják útnak a földünk békéjét védelmező raké­tákat és értő szemmel figyelik a lokátorok képernyőjén fel­villanó, civilnek csak színes fénynek tűnő jeleket. Ezeknek a fiatal férfiaknak ugyanakkor természetesen érteniök kell a kemény és férfias élet más tennivalóihoz, és mindenek­előtt a katonáik formálásához, az emberek irányításához — egy szocialista ország védelmében és a szocialista társada­lom szellemében. Ott állnak a téren. Nem messze tőlünk Kossuth szob­ra, annak a Kossuthénak, aki arról beszélt, hogy megfelelő honvédsereget kér és akkor a szabad, független Magyaror­szágot a pokol kapuin sem fogják megdönteni. És rózsa­szín-vörös márványtalapzatán ott áll Rákóczi fejedelem, aki a történelemben először hívott táborába minden nyelvű és állapotú, nemes és nem nemes embert, „a hazáért és a sza­badságért”. A történelmi örökség tekint a két szoborról a fiatal tisztekre. Az Országház kupolájáról az ötágú vörös csillag. A munkás nemzetköziségé, amely ötven esztendeje a mi fia­ink mellett orosz hadifoglyokat és osztrák vasasokat vezé­nyelt az Alföldre, hogy együtt állják útját a nagyapák Ta- nács-Magyarországa életére törő antantcsapatoknak. A szo­cializmus csillaga, amelynek fényében ezek a fiatal tisztek felnőttek. Hiszen életkorúk szerint mindnek a mi rendsze­rünk anyakönyveiben szerepel először a neve. Itt írták be őket először állampolgárnak — és itt tesznek most fogadal­mat, a katonatiszt, a parancsnok, az elöljáró élethivatásá­nak küszöbén. Most kerülnek abba a nagy anyakönyvbe, amelybe ezen a földön a haza ügyéért tiszti rangban kiállni kész honvédet írják fel. Nagy elődök után, Vak Bottyánok, és Damjanich Jánosok, Kiss János és Tartsay Vilmos, Zalka Máté és Szalvay Mihály nyomába lépnek — hogy csak né­hányat említsünk a csillagként ragyogó elődök névsorából. Nagy pillanata az életnek? Kétségtelenül. Nem csak ez egyéneknek: a hazának is. Ismét véget ért egy esz­tendő, amely új tisztek csapatával erősíti a néphadsereget. Kiképzésükben, megszerzett ismereteikben ott az oktatógár­da szorgalma és tudása, a népgazdaság által rendelkezésre bocsátott korszerű technikai eszközök hatása. Tudatukban ezernyi új ismeret és szívükben a leglényegesebb érzés: a haza, a szocialista haza iránti hűség, áldozatkészség. Kürtök szólnak, a zászló selyme fénylik. Körös-körül bizonyosan sok-sok szülő az ezrek között. A szemük köny- nyes az öröm és a büszkeség könnyeitől. Védelmezőket neveltek a hazának, a békének. B. F. KISNAMÉNY a válaszúton Egy nyolcvanfős tanácskozás tanulságai A szótlan hatvanhat Aki többet ad F. SS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom