Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-02 / 177. szám

ÄW. apgoffitos 1 Kmn-'nAmKäSfBZKa Dönteni naponként Gomb van, kabát lesz Egy füstbe ment termelőszövetkezeti egyesülés története Miért nem sikerült? — Megépítik az almatárolót közösen háztáji gyümölcsöse is a ker< AMIT MA MEGTEHETSZ. Könnyű a közmondást idézni, nehezebb aszerint cselekedni. Főként ha súlyos, sok em­bert érintő ügyben kell ki­mondani az igent vagy a ne­met Mint amilyen például egy gyár távlati fejlesztési terve, a gyártásszervezés tö­kéletesítése, az óllóalapok bő- vitése, a termékösszetétel változtatása. A döntés: fe­lelősség. Megkönnyíti, ha alapos elemző munka előzte meg, s kidolgoztak néhány, előnyöket és hátrányokat egyaránt tartalmazó variánst. Nehezíti, hogy a jövőbe sen­ki nem pillanthat bele tö­kéletes tisztasággal. Homá­lyos folt, előre nem látható részlet, váratlan fordulat min­dig akad. Mégis, napról nap­ra dönteni kell. Vállalva a kockázatot, a felelősséget, a döntés következményeit. A termelés, az anyagi javak előállítása: folyamat. Lánc­szemek szoros kapcsa. Egyik sem választható el a másik­tól, következmények nélkül. A gazdaságirányítás mai rendje a korábbiaknál jóval élesebben húzza meg egy- egy tevékenységi kör suga­rát. A tervező keze alól ki­kerülő rossz konstrukció ne­héz summában mérhető kárt okoz az egész gyárnak, hi­szen a termék a nyakukon marad. A technológiai fegye­lem szigorú megtartása, a műveleti utasítások állandó tökéletesítése a fölosztható nyereséget is megnöveli a kiváló minőségért kapott ár­többlettel. A gyors termék- fejlesztés a kibocsátás nem­csak időelőny a partnerekkel szemben, de anyagi előny ÍE. NINCS OLYAN IPARÁG, ahol az un. időtényező fon­tossága ne növekednék. Nincs tehát olyan iparág sem, ahol közömbös lehetne: ma vagy holnap, esetleg csak holnapután hoznak meg egy már most aktuális döntést. Mégis, megtörténik, hogy késve döntenek. Holnapra ha­lasztják, amit ma megtehet­nének. Ami a fájdalmas ben­ne: egy közösség nyögi a ha­logatás következményeit, hogy a piacon megelőzték őket; külföldi partnereik máshová pártoltak; hitelle­hetőségeik megcsappantak: fejlesztési alapjuk összezsu­gorodott. A halogatott dön­tés negatív következményei az idő múlásával mértani ha­ladvány szerint sokasodnak. Sokféle ága-boga van an­nak. miért történik, történhet ez így, amikor másként, jobban is lehetne. A vállalati önállóság erőteljes növekedé­se korábban ismeretlen ter­heket rakott a vezetők vál­lára. A piaci ismeretek még hiányosak, lassú az informá­cióáramlás. Időnként ki­egyensúlyozatlanná válik a cég pénzügyi helyzete, mert megnőttek készletei, mert legfőbb vevői esetleg késle­kednek a szállított áruért fi­zetni. S tagadhatatlan: szub­jektív tényezők is szerepet játszanak a gyorsaságban, vagy a halogatásban. Nem­csak a rátermettségre, tu­dásra, tájékozottságra gon­dolunk. Arra is, hogy a ter­melés mai biztonsága, a ter­mékek könnyen értékesíthe­tősége elfedheti a holnapi teendőket. S arra is, hogy létezik megcsontosodás, a megszokotthoz való ragasz­kodás, s bizonyos egziszten­ciális aggodalom. „Nem koc­káztatni. nem belevágni sem­mi újba, egy-két év még a nyugdíjig, s majd átveszik akkor a fiatalok a marsall- botot. Addig meg fusson csak a járt úton a kocsi, abból nem lehet nagyobb baj!” Márpedig baj lesz belőle. A termelés, s a termelésfejlesz­tés folyamat: szünetet, kiha­gyásokat nem ismerő tevé­kenység. Ahol megszakítják ezt a folyamatosságot, s az egyéni érdek maga alá gyű­ri a közöst, fél vagy egy esztendő tétlensége pótolha­tatlannak bizonyulhat. Pótol­hatatlannak, vagy csak kín-ke­servvel csökkenthetőnek, mert a versenyben előnyre tettek szert a konkurrens cé­gek, mert a piacon nem szán­dékokat s indokokat, hanem termékeket mérlegelnek, s ítélnek meg. Napjainkban, amikor nemzetközi méretek­ben ötévenként teljesen ki­cserélődik a gépipari gyárt­mánystruktúra. amikor a vegyiparban évente 40—60 százalék között van az új termékek aránya, amikor a fogyasztási cikkek piacán hétről hétre új modellek tűn­nek fel, egyetlen gazdasági egység, s annak egyetlen ve­zetője sem bánhat bőkezűen az idővel. AZ IDŐ. MINT TERMELÉ­SI TÉNYEZŐ ma még nem élvezi azt a megkülönbözte­tett figyelmet és helyet, amit megérdemel. Másodrangu- ként való kezelésében része van a korábbi beidegződé­seknek. A kereskedés helyet­ti elosztásnak, a külföldi pia­cok alig érzékelt hatásának, mindannak, ami a múltban valóban háttérbe szorította az idő mérlegelését. Része van azonban annak is. hogy *z első reformesztendőben a vártnál s a tervezettnél könnyebben sikerült elérni a nagyobb nyereséget, azaz: az új gazdaságirányítási rend­szer alapjaiban már új útra terelte a vállalati gazdálko­dást, de részleteit tekintve még nem sarkallt erre. Ma még — ideig-óráig — futja a gyűjtött tartalékokból, a jelentős ráhaffvésokkal ké­szült tervekből. Kérdés: meddig? Felhasználni a tartaléko­kat, s újabbakat nem gyűjte­ni — rossz gazdára vall. Él­vezni a tegnapi munka gyü­mölcseit. a termékfejlesztés, a gyártástökéletesítés hasz­nát, s közben elfeledkezni arról, elodázni azt, hogy a holnapi eredményeket ma kell megalapozni, már több mint rossz gazda módjára sáfárkodni a lehetőségekkel. Ez már veszélyes út, anyagi­lag, erkölcsileg egyaránt ve­szélyes. s nemcsak egy-egy embernek, de egy egész kö­zösségnek árt. Ezért szüksé­ges, s elengedhetetlen, hogy maga a közösség őrködjön jövője felett. A kommunis­táknak. a szakszervezeti ta­nács tagjainak nemcsak joga. de kötelessége is újra meg újra megkérdezni a gazdasá­gi posztokon állóktól: mit tesznek ma a holnapért, ho­gyan gondolják, alapozzák, alakítják a jövőt? ©*.) Mondják, van úgy, hogy az ember haramább hozzájut a kabáthoz való gombhoz, mint magához a kabáthoz. Valami ilyesféle történt öt szatmári termelőszövetkezettel. Július tizennyolcadikén délelőtt egyidőben szavazott öt termelőszövetkezet tagsága az egyesülésről. Miután ez évben közös útra lépett a vá- mosoroszi, csahold és turri- csei tagság, s mivel július 11- én sikerrel végződött a tisza- kóródi Béke és a tiszacsécsei Haladás egyesülési szavazása, joggal remélhették, akik az egyesülésért szurkoltak, hogy a szamossályi Üj Élet, a her- mánszegi Béke, a szamosúj- laki Üj Élet, a gyügyei Üj Barázda és a cégénydányádi Dózsa Népe tagsága, az elő­zetes gyűlések hangulatában titkos szavazással az egyesü­lés mellett dönt. NAGYON HASZNOS VOLNA... Nem is kevés érv szólt mellette. Egy termelőszövet­kezetet, a cégénydányádit ki­véve valamennyiben munka­erő-fölösleg van. A dolgozó­kat foglalkoztató üzemágak megteremtéséhez viszont az öt kis termelőszövetkezetnek külön-kulön kevés a pénze. Így aztán van olyan falu, ahol az előírt 100—150 napot is nehezen tudják ledolgozni a férfiak. Mind az öt téeszben van gyümölcsös., Jövőre növény- védelmi szakember kell hoz­zá. öt helyen! Mennyivel egyszerűbb lenne egy jó mér­nököt szerződtetni mind a hatszáz holdhoz, aki jól meg­szervezné! Hűtőházat is építhetnének közösen, fejlesztési alapjuk­ból együttesen futná rá a pénzből. — érveltek az egye­sülés mellett kardoskodik. Jó állattenyésztő telepet is építhetnének, érveltek má­sok. Munka az idősebbeknek, jó trágya a földnek — amit most nem kap meg. Az ösz- szesen 4645 hold föld és 622 hold gyümölcsös egy tagban majdnem minden problémát gyorsan megoldana, míg így, külön-külön, elaprózott erő­vel, külön szakemberekkel, magukra utáltán nagyon küz­delmes dolog. Délfelé összeszámlálták a szavazatokat. Cégénydányád 87,9 szavazattöbbséggel az egyesülés mellett döntött. Nagy volt az egyesüléspár­tiak öröme, amikor híre jött, hogy a szamossályi szavazás eredménye is 89,4 százalék az igen javára. Sajnos, a továb­biakban Gyügyén már csak 43,3 százalékot kapott az egyesülés, Hermánszegen csak 27,3 százalékot és Sza- mosújlakon, az egyik kezde- ményező községben, az egye­süléspártiak fő fészkében mindössze 23 százalékot. ... DE NEM KELL EGYELŐRE... Végigjártuk az öt községet. Nem kívánunk beleszólni a tagság döntésébe, de érdekelt, hogy ha a brigádgyűléseken még az egyesülés mellett vol­tak, mik voltak az indokok a szavazás napján ellene. Furcsa dolgot tapasztal­tunk. Az öt község egyikében sem tértek napirendre az ügy fölött. „Nincs lezárva” — mondták. Üjra kezdjük — mondta Törő Sándor, a sza- mosújlaki főkönyvelő. „Az élet úgyis megköveteli ké­sőbb az egyesülést” — nyilat­kozott Nyíry Antal, a cé- génydányádiak hetven év fe­lé közeledő, örökfiatal elnö­ke. „Lehet, hogy már ősszel sikerül, a második menetben” — hallottuk Karácsony Ig- náctól, a gyügyeiek fiatal, agilis elnökétől. Beszélgettünk a tagokkal is a két legkisebb szavazatot hozó községben. Kiderült, hogy a Szamos mentieket megsértették. Közismert do­log, hogy a Szamos menti fal­vakban mindenkinek van tekben. Állítólag két her- mánszegi azt mondta a sza- mosújlakiaknak, hogy „majd le kell vágni a ti kertetek al­jából is a gyümölcsöst, akkor lesz egyformaság". Erre mindkét fél megbántódott. Mindez alighanem hiresa» telés. A szamosújlaki tagság elég idős. Inkább elhisszük, hogy itt az érvelés így szólt: „Minek változtatni Jó lesz az már igy arra a kis időre.” ...ÉS MÉGIS VAN „KÖZÖS” Az ellentmondásos közharw gulatra mindenesetre csatla- nós váiaszt adott az élet. Az egyesülés legnyomósabb in­doka egy közös almatároló megépítése volt. A július 18-i közgyűlés után az öt ter­melőszövetkezet vezetősége összeült és megegyezett egy 250 vagon befogadóképességű közös hűtótároló megépítésé­ben. Mivel nem mindegyik községnek egyforma nagy a gyümölcsöse, az igazságos osz­tozkodásban ilyen alapon jött létre ez a szocialista „rész­vénytársaság”: Szamossályi, — melynek a legnagyobb, 186 holdas gyümölcsöse van, — 75 vagon tárolótér költsé­geit fedezi. Szamosújlak, Her- mánszeg és Gyügye öíven-öt- ven vagonnyi részt vállal. A legkisebb, mindössze 62 hol­das gyümölcsös birtokosa, Cé­génydányád pedig 25 vagon­nyi térség költségeivel járul hozzá a közös vállalkozáshoz. A hiteltárgyalások már meg­indultak. Az almatároló épí­téséhez zöld az út, hiszen az öt termelőszövetkezet együt­tes fejlesztési alapja jóval felül van az évi öt millión, tehát a tároló 13—14 milliós költségeihez hitelképesek. így is lehet. Az egyesülés elmaradt. Ami miatt a leg­sürgősebb lett volna, az vi­szont a megvalósulás útjára lépett. Mondhatnánk úgy is, ahogyan az egyik szamossályi tag: ‘„A gomb már megvan, Majd megkerül hozzá a ka­bát is.” Geszteiyi Nagy Zoltaa „Ha mindenki olyan szilárd lett volna" 50 éve halt hősi halált Szcrm»ely Tibor Pillanatképek A Tanácsköztársaság leha­nyatlásának napjaiban, az utolsó pillanatig fegyverrel ellenállva, 1919. augusztus 2-án — fél évszázaddal ez­előtt — Sava nyák úton, az osztrák—magyar határ menti kis faluban, áruló módon ki­oltották a magyar munkás- mozgalom egyik kiemelkedő alakjának, Szamuely Tibor­nak életét. Meggyilkolták. A tobzódó európai reakció és a magyar ellenforradalom határokat nem ismerő dühe döntötte sírba, amivel bosszút akartak állni a magyar nép nemzet­mentő harcáért, a 133 dicső­séges napért, a világtörténe­lem második szocialista for­radalmáért. Halálának körülményeit részletesen nem ismeri az utókor, nem tudjuk, hol bo­rítja az elsimult hant porait, bizonyára már nem is derül fény ezekre sohasem. „Még nem volt 30 éves, amikor az egész európai munkásmozgalomba nagy te­kintélyű és gazdag tapaszta­laté vezetőként ismerten, Le­nin barátjaként mártíromsá- got szenvedett. Vele kemény és rendíthetetlen forradalmi vezér dőlt ki a forradalmi proletariátus éléről, amilyen kevés volt a munkásmozga­lom történetében, kevés volt azok között a nagyok között, akiknek emlékét a proletariá­tus mindörökre nagy szívébe zárta.” — méltatja a nagy harcostárs. Kun Béla. Politi­kai életműve, történeti érte­lemben is teíjes embert hor­dozó személyisége, legjobb ér­telmével felépített erkölcsi világképe, tulajdonságainak és készségeinek nagyszerűsé­ge a vállalt társadalmi cse­lekvés következetes végigvi- tele, a következményekkel va­ló szembenézés, nemesítette történeti személyiséggé és emelte népünk legnagyobbjai­nak Pantheonjába a nyíregy­házi kisdiákból férfivá érett újságírót, a Szabolcs Várme­gye című vidéki lap egykori munkatársát. Az első világháború lelket romboló, ugyanakkor igaz embert is szülő pokla, a munkásmozgalom gigászi küzdelme az emberiségért, a tudományos megismerés egyéni útjainak szorgalmas bejárása, az orosz forradalom világrengető élménye, Kun Béla és a bolsevikok barát­sága Szamuelyt a baloldali szociáldemokratát kommunis­tává, politikussá nevelik, aki felismeri a forradalom és az emberség, a cselekvés és ha- zafiság, a nemzetköziség és a nemzeti érdek összefüggé­sét, akiben ezek a fogalmak egyéni kötelességek alapjai­vá gyökeresednek és tartal­mukban elválaszthatatlanul azonosulnak is. Szamuely olyan emberré nőtte ki ma­gát, akit a megpróbáltatások, a politikai élet drasztikumai nem torzítanak el, csak pozi­tív irányban, a teljesebb em­beriesség felé taszítanak aki a nehézségektől tisztul, elvesztve a közönség sorsára hátrányos tulajdonságait, képességeket gyűjt, alakít ki magában a társadalomra gyakorlott ha­tásának fokozásához. Egyéni sorsa sokszor pokofí gyötrel­meiből egyre sokoldalúbb és alkotóbb készségekkel ren­delkező emberként kéről ki 1919 elején, hazatérve a ha­difogságból már tagja az el­ső Központi Bizottságnak, szerkesztője a párt központi orgánumának, a Vörös Újság; nak. A tanácskormányban miniszter, a honvédő hábo­rúban komisszár. A történeti nagyság és a kiemelkedő sze­mélyiség históriai értéke nem önkényes és pillanatnyi lel­kesedés diktálta kinyilatkozta­tásokon alapszik, a halhatat­lanságnak és a rangnak tudo­mányos érvényességű mérté­ke van, amit a felgyűlt tör­ténelmi események egésze, a haladás fő irányvonala, a té­nyek természete szabnak meg és deklarálnak. Szamuely nagyságát is a történelem ér­tékítélete a kor alapvető ten­denciáinak alakulása, az eu­rópai és magyar progresszió logikája döntötte el és tette időtállóvá. Szamuely érde­meit az a tény határozza meg, hogy kifejete cselekvé­seiben és tetteit irányító fel­ismeréseiben és emberi mi­voltában a kor akaratát, az ember és a társadalom iga­zán csak egyféleképpen fel­fogható viszonyát, az egyes ember tennivalóit a tudatos társadalomformálásban, en­nek a munkának a személyi­séggel szemben támasztott követelményeit, az egyéniség legmegfelelőbb képességek­ből kialakított tartalmát. Szamuely új típusú ember volt, akiben az átállt tapasz­talatok és a tudományos gon­dolkodás végkövetkeztetései erkölccsé, alkotókedvvé, koc­kázatvállaló bizakodássá, az emberbe vetett optimista hit­té álltak össze. A forradalom üstököse — mondta róla valaki — és va­lóban az életpályája tető­pontjának és élete delén ki­hunyt de történelmet jelentő élete villanásnyi rövid volt. Mégsem hullócsillag' ő, ami elégve a múlt homályába vész. A ránkhagyott eszmei öröksége, példája és a hazai társadalmi életre gyakorolt máig érő hatása, hatalmas. Neve a magyar történelem egyik darabja és büszkesége. Az általa képviselt igazság töretlen, egyre bizonyoso- dóbb, modern és korszerű. Mélységes történelem- és tár­sadalomismereten alapuló po­litikai törekvései nemzeti „sors”, széles élet és tudomá­nyos tapasztalatokon kivirág­zott embersége össztársadal­mi pedagógiai cél, hitét, ami­ért élt és halt, egy nép, sőt egy szélesedő világrendszer ápolja, realizálja, fejleszti tovább egyre értelmesebbé téve ezzel gyötrelmes halá­lát. Szamuely a magyar je­len alapvetője, a ma első katonája volt. Az igaz forra­dalmárhoz méltó emlékmű­ről az egyik hadparancsában a következőket mondta: „a forradalmi áldozatkészség igaz jutalma a világ proleta­riátusának felszabadítása lesz”. Jeltelen sírján valóban ez lesz a legkifejezőbb kegye­let állította obeliszk. Sntuivics Gyula Drukkolás Izzasztó a kánikula, s nem kevésbé a bő zsirú paprikás halászlé, amit a két férfi fo­gyaszt az étteremben. De mindez nem gátolja őket ab­ban, hogy hevesen ne druk­koljanak., — az időjárásnak. Hogy kell bizony a jó idő, van még lábon jócskán gabo­na. Ám az ellenvélemény „egy kis jól áztató eső" meL lett szól. „Csőben a tengeri, virágot bont a napraforgó meg... a cukorrépa is, nem bánná a csapadékot. Gabona már nem lesz több. de egyéb is kell...” Aki hallgatja őket, százast tenne tíz ellenében, hogy két gazdálkodó, szövetkezeti ve­zető, de mindenképpen a me­zőgazdasági termelésben köz­vetlen érdekelt ember ,.pró­bálja rendezni” az időjárást. Engedelmükkel megkér­dezem foglalkozásukat. Nem kis meglepetést okozva mond­ják: egyikük körzeti egész­ségügyi őr, másikuk falusi tanácstitkár. Fekete Falusi presszó. Délelőtt tie óra múlt pár perccel. — Gyakran iszik feketét a néni? — Naponta egyet, Kyenkor tájban. Óraőst rendelésre. kedves. Azelőtt nem ismertük. mi ezt. — Hány éves? — Hetvenöt. — Pénz jut-e rá? — Jó fiaim vannak nekem. Mondják: ne sajnáljam ma­gamtól, amit megkívánok. Husit is szoktam venni. Fi­nom a nyári melegben. A fe­ketekávé meg, mondom or­vosi rendelés. Es szépen kell inni. Lassan. Nem úgy. mint a vizet. Könyörület Apja mellett tizenhárom tizennégy éves fiú gyűjti « szénát a Szamos töltésen. Igyekszik a fiú, ne nagyon maradjon le az apjától/. A kánikulában vizes a marka a villanyélen. Egyik rend alól barna c*r­kás gyíkfej bukkan elő. Lát­ja azonnal a fiú. A villát lassan húzza vissza, s emeli, hogy üssön vele. Ekkor a nyelvét öltögetö állat telje­sen kisurran a rend alól. De nicsak. Milyen vastag a ha­sánál. Biztosan tojások van­nak benne. Kicsi utódokat hordoz magában. A féléméit vilia megáll. Nem sújt le. ügy dugja visz- sza a fiú a rend alá, hogy a gyik sértetlenül mehet to­vább — a maga terhével. r. nur

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom