Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-13 / 160. szám

Vasárnapi melléklet Emberi mechanizmus AZON MÉG SENKI NEM CSODÁLKOZOTT, amikor az igazgatóság elnöke megkapta a Kiváló dolgozó jelvényt. Rendben van, sokat és jól dolgozott. rengeteget futott míg „kihajtotta” a szép im­pozáns létesítményt — mon­dogatták az emberek. De köz- ben azt számolgatták, meny­nyi is a fizetése. Mert ha hat­ezer, akkor szép summát kap a kitüntetéshez. Ez igen, ezért érdemes. Igen ám, csakhogy valójában akkor lepődtek meg, amikor az igazgatóság elnökének a felesége is meg- kapta a kiválósággal .járó jel- vényt, hozzá a kis summát. Ez már mellbevágta a mun­katársakat. Hogyne, hiszen tudják róla. hogy nem az a kimondott jó munkaerő, mun­kaidő alatt jár bevásárolni, ha szükséges, kocsi megy ér­te és így tovább. Tehettek ellene valamit? Tehettek volna, ha ... De sok a ha. Mert ha szólnak, akkor esetleg baj lesz belőle. Hiszen ez hiába igazságtalanság, becstelenség, összeegyeztethe­tetlen a szocialista közszel- lemmel. ez csak azért történ­hetett, mert férje a főnök, a haver a párttitkár, s jóbarát az szb. titkár, s próbálták volna ne javasolni a kitünte­tését! Hiszen az ig. elnöktől függ a beosztásuk. Nem ez az egyetlen eset van. Tudok olyan vezetőről, akinek beosztottjai, nem ku­tattam: szeretetből, ragasz­kodásból, elismerésből, vagy csak a félsz miatt, hűtőszek- rényt vettek neki „ajándékba”. Egyetlen gondolat azonban felbukkant bennem. Éspedig ez: vajon milyen lehet e két említett munkahelyen a szel­lem, az a bizonyos, sokat em- legetett légkör, p levegő? __ ÜGY VÉLEM, LEHET bár­milyen jó a gazdasági me­chanizmusunk valójában csak akkor lesz eredményes, ha az emberi mechanizmusok, a sok-sok emberi viszony, kollektívák kapcsolatai is emberségesek, bensőségesek, őszinték, egyenesek, nyíltak lesznek, ha ilyenekké formá­lódnak, ha ilyenekké alakít­juk ezt közösen. Mert a me­chanizmusoknak a legforradal­mibb és ezeket mozgató ele­me maga az ember. A termé­keket — legyenek azok ipari­ak, mezőgazdaságiak, vagy eppen szellemiek — végső­soron az emberek, munkáson, mérnökök, technikusok állít­ják elő. Valaki azt mondta nekem: a munkahelyet nem a szerint osztályozzák, hogy van nyugodt, nyugodtabb. ide­gesítő, idegesítőbb, kényel­mes, kényelmesebb és így to­vább. Nem. És igaza van. Mert lehet a nyugalmasnak tűnő. nagyon idegfeszítő és fordítva. Ez elsősorban és kizárólag tőlünk emberektől, az ott dol­gozóktól. felfogásunktól, vi­selkedésünktől. egész maga­tartásunktól függ. Pillanatok alatt elromolhat egy kollektí­va alkotó-teremtő légköre, ha azt látják a munkások, tsz- tagok, szellemi munkások, hogy ez vagy az a vezető nemtörődöm módon foglal co- zik a problémákkal. Ha nem megértő, ha nem vigyáz maga is arra, hogy e légkör jó le­gyen, ha nem odatartozónak gondolja magát. Iratok között tallózva buk­kantam egy érdekes megjegy­zésre az SZMT-nél. Egyik igazgató kitüntetését kellett javasolni. Az illetékes szak- szervezet megyei bizottságá­nak a titkára ráírta a papírra: ..Aláírom, de változzon meg." Sokat sejtet ez a megjegyzés: változzon meg. Hogyan, mi­ért, kikkel szemben kell meg változnia? Ha az illető is tud­ta, hogy ennek a vezetőnek meg kell változnia, akkor miért javasolta kitüntetésre. Először arról . kellett volna vele beszélgetni, ho«"- változ­zon meg és majd aztán?! £z Is. emberi mechanizmus. Hogy milyen lehet abban a kollek­tívában a hatása, ahol ez az igazgató dolgozik? Ki tudja? Ki mérte? Ki ellenőrizte? Csak hangok vannak róla. De ez „tömeg­hang”. Üjat mondtam? Nem, hiszen ezt tudták azelőtt is. Mert nemcsak a gazdasási eredmények a fontosak, ha­nem az is, hogy a szocialista együttélés normáit, szabályait, az emberi mechanizmus írott és íratlan törvényeit megtart­ja-e az egész kollektíva érde­kében valaki. MERT OTT, AHOL KI TÜNTETIK A FÉRJET (igaz. gató) és a „keze” alatt dol­gozó feleséget is, ez a norma nem érvényesül. Ott sem le­het valami tiszta és bizalmat érlelő a légkör, ahol hűtő- szekrényt kap ajándékba az elnök. Hiszen ez a melegágya az elnézésnek, a kéz kezet mos elvnek, s később a bajnak, annak, hogy egyesek vásárra vihetik a becsületüket is. Ér­demes ilyen elvtelen mecha­nizmusokat kialakítani? Objektíve alakul és forrná lódik is az új gazdaságirányí­tási rendszer alapján az új, magasabb szintű emberi kap­csolat. Értékmérő: a becsüle­tesen végzett munka. Ám ezt a gazdasági mechanizmus’ nemcsak nyugaton értelmezik félre, rosszul, s hangoztatja-«.. hogy „visszakanyarodás a ka­pitalista viszonyokhoz”, ha­nem azok, akik a kiskapukor keresik, embertelen, becste­len viszonyokat próbálnak ki­alakítani: itthon is. Ha tény­legesen nem is tudnak lényeg­bevágó, a szocialista viszo­nyokat megváltoztató ered­ményeket elérni, de a légkört rontják, mérgezik. Ki durvábban, ki meg hal­ványabban sérti meg az em­beri mechanizmust, a köz­szellemet. a légkört, s ez egyik helyen a kisebb, másik helyen a nagyobb embercso­portok érdekelt sérti. De bántja emberi érzéseiket, em­beri mivoltukat is. Finomabb légkörrontás: egyik helyen az igazgató levelet írt az szb- nek, hogy módosítsa a kőitek tív szerződést. Mit tettek «er­re? Ezt válaszolták: „Még most az egyszer nem alkal­mazzuk a vétójogot, s hozzájá rulunk a kollektív szerződés módosításához.” De vajon jo­guk volt-e ehhez? Kiknek a ne­vében cselekedtek így? Az összdolgozó nevében, de nem az érdekében. Mi ez, ha nem a szocialista demokratiz­mus elvének, az emberi me­chanizmus viszonyainak a megsértése? EMLÍTSEK „FINOMABB" PÉLDÁT? Egyik megyei vál­lalat mérnöke rendszeresen vidékre jár ellenőrizni. Min­dig meglátogatja a hozzájuk tartozó egységet. De eddig még nem volt arra képes, hogy ke­zet fogjon beosztottjával. Es tessék meglepődni: még arra sem volt példa, hogy ugyan­ez a mérnök visszautasította volna beosztott munkásá­nak a meghívását a rántottás- szalonnára. Titok marad az ilyen? Nem is baj, ha elmond­ják az emberek. így tudják, mihez tartsák magukat, ki­hez van „szerencséjük”. Ide- ig-óráig tekintélyt lehet sze­rezni az elvtelen emberi kap­csolatok kialakításával is, de ez nem lesz hosszú életű és áruvá válik valakinek a be­csülete. Csak az elvileg és gyakorlatilag tiszta emberi légkör hat nyugtatólag, érlel­het bizalmat, ilyen emberi mechanizmusban születhetnek nagy dolgok, amelyek előre­viszik a fejlődést, csak ilyen kapcsolatok között válik iga­zán örömmé a munka, szaba­dul fel igazán az alkotni vá­gyó ember, s szolgálhatja tel­jes lényével a haladást. Ezen szükséges őrködni minden kisebb és nagyobb kollektívá­ban. Valamennyiünknek úgy alakítani azt a légkört amely­ben dolgozunk, hogy minden­ki tudása legjavát adja. s az ne érezze igazán ' „otthon” magát, aki ezt az emberi me­chanizmust sérti meg. Farkas Kálmán Búcsú a mándoki fatemplomtól Már a múlt évben megvet­ték, nemsokára, talán pár hónap múlva, pár hét múlva szétszedik, zsin­delyeit, deszkáit, gerendáit megszámozzák, teherautóra rakják, s elviszik, hogy azu­tán idegen égbe emelje tor­nyát. örüljünk-e, s legyünk-e büszkék, hogy a főváros fi­gyelme felénk fordult? Ve­gyük kitüntetésnek, mikor ezt a szerény épületecskét méltónak találja, hogy felvi­gye, hogy bemutassa az or­szág szívében az egész nem zetnek, s az arra járó külföl­dieknek, mint nemzeti kultú­ránk egyik reprezentánsát? Lehetséges, hogy erre gondol­va tudatunkban talán simo­gat valami jóleső érzés, akár most, akár majd ha később találkozunk vele a Szentend­rei Skanzenban De valahogy halk ez az öröm, s inkább kesernyés, mert fáj, hogy me­gint elvész a szabolcsi föld arcának egy szép ékessége, hogy megint szegényebbek lettünk. És talán még fájóbb, másképpen, hogy nálunk a ténynek alig van valaki tuda­tában. Mert ez az egyszerű kis fa­tákolmány egyedülálló érték, különleges és egyetlen a me­gyében is, az 'országban is. Nemcsak viszonylagos régi sége miatt — fiatalabb vala mivel a nyírbátori fatorony­nál, az ország legrégibb faé­pítményének- de idősebb a híres késmárki fatemplomnál —, hanem azért Is, mert a szakirodalom is alig ismeri, például Balogh Ilona alapve­tő munkája sem emlékezik meg róla. Beágyazva az ak­kori szabolcsi valóságba, je­lentősége csak növekszik. A templomka keletelt, te- hát ebben középkori, ekkor már abbahagyott tradíciót őriz. A gör. kát. parókia kert­jében egy dombtetőn áll. Fe­léje tartva a tornya alatt négyoszlopos tornác fogad. A torony anyaga és formája fél­köríves ablakával múlt szá­zadi átalakítást mutat. Az alaprajzában azonban az egyenes záródású szentélyével olyan hagyományt követ, mely nálunk a XIII. század­ban uralkodott. A szegénység nagyon rá­nyomta a bélyegét az épület­re. A szentély fala még em­ber magasságú sincs, ügy hogy hátul, szemünk egyene-­sen nézve a zsindelytetőre esik. A belső térben a magas­ságot úgy emelték, hogy a mennyezetet a padlástérbe emelték, ezért a falak törés után találkoznak a mennye­zettel. Felpadlózva sincs, be­lül csak döngölt agyagon já­runk. Mindezekből két dolog nyilvánvaló: egyik egy igen régi XIII. századi tradíció­hoz való visszanyúlás. Köz­vetlen minta talán a mint­egy 7 kilométerre lévő lónyai templom lehetett, de azt is meg kell jegyezni, hogy a fa- építészet adottságainak ez a típus jól megfelelt. Másik: az a közösség, mely ezt a kis pallótemplomot építette, cse­kély létszámú volt, igen sze­rény anyagi körülmények kö­zött élt, s ácsmunkában jára­tos volt. A kevés fennmaradt adat mindezekkel egybe is vág. Kisorosz telepesekről van szó, akiket Bodnár Péter — ki volt, nem tudjuk, de nyil­ván a Forgách (egykori Lo- sonczy) uradalom egyik veze­tő embere — telepített ide, s mint idegen kisebbség, elein­te különböző zaklatásoknak voltak kitéve. Első ismert adat róluk 1680-ból származik, mikor Gácsy tiszaszentmárto- ni kapitány a mándoki bírák­nak meghagyja, hogy „azokat igazságban tartsák, s az pap- jokat is senki ne háborgas­sa”. Továbbá „mivel ő neki- ek valamennyien vadnak sincs több 8 ökröknél, ezért eőket ezután marhával Tábora és Kállóba ne kergessék, ha­nem mint azelőtt, most is gyalogszerrel szolgáljanak”. Vagyis szegénységük miatt, összesen van nyolc ökrük, felmenti a szekerezés alól. Így érthető a templom kis mérete, s hogy az uraság er­dejéből kapott fából építet­ték. Papjuk volt, tehát temp­lomnak is kellett lennie a le­vél időpontjában. Egy ungvá­ri összeírás 1775-ben már ré­ginek mondja. A Ijarang 1709- es évszáma pedig egybevág a nincstelenségből való kínos kiemelkedés folyamatával. Az oltár barokkos, valószínű­leg még későbbi. Genthon nagy topográfiájának az ada­ta, mely 1780 körüli időpon­tot adja, a fentiek alapján helyesbítendő. Koroknay Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom