Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-13 / 160. szám
1 #4# T9S9. Wits f# A Mil M a postai címnyomozó? Akik önmagukkal leveleznek — A címzett az állomás mellett lakik — „Cseles4* liázszámok, utcanevek S ELIT • MSSYSKÖfígT A« j _________ ________ érdekeltek. Az úgynevezett szokvány és gyakori nevekkel van baj, akikből több száz van a városban, sőt több tucat egyetlen utcában is. Gyakori a város nevének elírása: Nyáregyháza, Nyíregyháza helyett. Különösen a külföldről ér- kező leveleket nehéz eljuttatni a címzetthez. Az egyik levelen a címzett neve és a városnév után ez állt: valahol a nagyállomás mellett. Amerikas magyarok. elhurcolt, a haláltáborokból megmenekült volt nvíregvháziak közül sokan emlékezetből ír- nak az itthon maradiaknak FVdeklődrek rokonok, ismerősök iránt. Sajnos sokszor kerül J-* bon'+QVrp ,.a címze+ + ismeretlen” felirat. — Nemcsak a levélírók, a hiányos címzés adnak nekünk felesleges munkát — folytatja a postai küldemények ellenőrzője. Volt és még van ma is néhány azonos nevű utca a városban, Sóstóhegyen és a városhoz tartozó Nyírjes-tanyán. Ilyenkor nagyobb utat tesz meg a levél. Néhány utcában a számozással van hiba, a Sóstói úton például két 8-as szám van, a Kólaji út vége felé ismét 1-től kezdődik a számozás. A Dimitrov utcát, régi nevén a Debreceni utcát gyakran keverik a folytatásaként következő Debreceni úttal. Az új utcák, bérházak is olykor cselesek” némelyikükön nincs házszám, a lakók nem ismerik egymást és a postás- nak kell kinyomozni, kit is illet a levélküldemény. A levélrazzia legtöbbször happ.yenddel végződik: a címzettet „tetten érik”. De a feladó homályban marad. A derék postások megérdemelnék, hogy gratuláljanak nekik. (PG) ték vagy gáz, csatorna megközelítése, áthelyezése, vagy megkerülése vált szükségessé, Legnehezebb feladat a város 300 milliméteres átmérőjű fő vízvezetékcsövének keresztezése volt, amelyhez a fő nyomócsövet is meg kellett bontani és átalakítani. Az új forgalmi rend még nem alakult ki teljesen. A sóstói híd után az átalakított vonalat csak újabb egy hó- nap múlva adják át. A sóstói állomásépület pedig csak év végére készül el az új helyen. A kisvasút legtöbb épületét is lebontják. Megjegyzés: „Megbukott“ Tavaly szeptemberben — még a tanév kezdete előtt — „megbukott” egy osztály. 98 jelentkező volt a dolgozók ruhaipari technikumának esti tagozatára. Kedvezőtlen feltételeik miatt azonban ez a szánt már a nyár végére lemorzsolódott. Huszonketten maradtak. Az osztály indításához szükséges három tanulót — hogy 25-en legyenek — a nyíregyházi ruhaipari üzemek együttesen sem tudták „produkálni”. Egy év múltán az eset is- métlődik, vagy talán még reménytelenebb. A tavaly felvett 22 dolgozót — ha idén is elengedik őket — előfelvé- telizettnek tekintik. Huszonkét új jelentkező van is, a megyei tanács művelődési szakemberei azonban a tavalyi kudarc után joggal tartanak attól, hogy a most meglévő létszám szeptemberig ismét a minimális alá fog csökkenni. A vidéki üzemekből iß vannak jelentkezők, azonban a létszámot főleg a nyíregyházi és a környéki üzemeknek kellene adni, hiszen a napi munka mellett a tanulás így is fárasztó, hát még ha utaz- ni is kell az esti iskolába. A továbbtanulási kedv, mint a jelentkezésekből is kitűnik, nem hiányzik. Akár szakmim... osztály kásról van szó, akár betanítottról, — mint elmondták — érdekük, hogy lépést tartsanak a követelményekkel, képezzék magukat. Jól tudják, hogy érdeke ez a ruházati iparnak, de a megyének is. Mindenkinek, csak éppen az üzemnek nem? A ruházati ktsz elengedné a dolgozókat, de a kiesett időre bért nem fizetnek. A Textilruházati Vállalat js engedné, de ők az „elveszett” idő és munka utólagos pótlását várják el. (Innen 15 jelentkező lenne.) A ruhagyár azonnal adna 30 továbbtanulót, ha a „váltott műszak — váltott oktatás” elve megvalósulna. Ez lehet, hogy jó egy vállalatnak, de sem a többiek, sem pedig az oktatók nem vállalhatják. Hiszen a szaktárgyakat nem pedagógusok, hanem mérnökök tanítják, s a termelésből nem tudnak kimaradni. A továbtanulás ügye már nem csak rájuk, a 25-ös létszámú osztályra tartozik. A ruhaiparin kívül a cipőipari tagozatot sem tudták tavaly létrehozni, idén pedig a faiparit is veszély fenyegeti. A tanulni vágyó fiatal szakmunkásokon segíteni kell, amihez még majdnem az egész nyár rendelkezésre áll. (baraksö) líg'y szélhámos „mester” RAK AMAZON Futnak a pénzük után a becsapott házépítők Naponta feladja a leckét a postásoknak az emberi fele- dékenység, szórakozottság. A kora reggeli járattal Nyíregyházára érkező 10—12 ezer levél között mindig akad nyolc- tíz, amelyik a postákat helyiismeretének, es „nyomozói” érzékének köszönheti eljutását a címzetthez. Az szinte fel sem iünik már a postai küldemények elosztóinak, ellenőreinek, hogy a feladó azonos a címzettel. Ök önmagukkal leveleznek. Többen vannak azonban, akik egyáltalán nem írnak feladót, s a hiányos címzés, az elhagyott utcanevek, az olvashatatlan betűk megindítják a kézbesítők önkéntes keresőszolgálatát. Sokszor az intimitás megőrzése miatt nem kerül helyére a feladó neve, címe. Máskor a felületesség a ludas. — Nálunk tulajdonképpen nincs címnyomozás — rfia- gyarázza Négyesi István az 1. sz. postahivatal kézbesítési ellenőre, aki 42 éve van a postánál, több száz hiányosan címzett levél írója köszönheti sorainak célba 'érését az idős postásnak. A teljesen reménytelen leveleket a fővárosi 70-es postahivatalnak küldik, ahol megindul a címzett felkutatása, esetleg bizottság' előtt sor kerül a le- vél felbontására, hogy támpontot találjanak a postai dolgozók. Amatőr, szorgalomból vég- zett címkutatás az, amelyet a nyíregyházi postások, és főként Négyesi István végez. Mégis olykor felér egy-egy bravúros nyomozással. Még kézbesítő korából több száz nyíregyházit ismer, s ha nekik érkezik cím nélküli levél, rendszerint meg is kapják az Nyíregyháza képe más egy kissé július elsejétől. Hatvannégy év után nem jár többé a Széchenyi utcán a kisvonat. Első szakaszát 57 kilométer hosszúságban 1905-ben adták át Dombrád és Nyíregyháza között a forgalomnak. Majd hat év múlva, 1911-re, megépült a Búj és Balsa közötti 15 kilométeres vonal is, melyet 1930-ban, a balsai híd megépítésekor összekapcsoltak a Bodrogközi Kisvasút sátoraljaújhelyi vonalával. Közben, ugyancsak 1911-ben megindult a nagyállomás és a Sóstó között a villamos is. A felszabadulás után, 1948- ban a MÁV átvette a kisvasutak egész 66 kilométeres szakaszát korszerűsítette. Jelenleg ez a magyarországi kisvonatok közül a legjelentő sebb. Forgalma igen nagy. Az elmúlt évben 157 000 tonna árut és 7,5 millió utast szállított. (A nyíregyházi villamos utolsó egész évi forgalma 4,3 millió utas volt.) Megszüntetését már többször elhatározták. Majd. éppen a nagy forgalom miatt megkegyelmeztek neki és az 1961-es felmérés megszüntető véghatározata után nem sokkal további korszerűsítése következett. A városból való kihelyezésére több változat ké szült, míg végre, az északi vasúti delta átalakítása után nyílt lehetőség rá, hogy a nagvállomástól a záhonyi va sútvonal mentén haladva tor dúljon rá a sóstói hídra. Az áthelyezés 23 millió forintjába került a MÁV-nak. A műszaki tervek a MÁV Tervező Intézetben, valamint az UVATEKV rajzasztalain készültek. A 7240 méternyi új vágány lefektetése mellett ötvenezer köbméter földet is megmozgattak. A város szélén végzett vasútépítés igen sok váratlan nehézség elé állította az építőket. Egyebek között több, Jfcint 300 műtárgy, vízveze Négy házat vizsgáltunk meg egy panasz nyomán. Valamennyit a tokaji Kapuvári Miklós kőműves kisiparos épi telte. Sajnos, az építtetőknek nem sok örömük lesz a házukban, bár egy éleire szánták, súlyos összegekbe került, s nagyon sok munka, lemondás van bennük. A rakamazi Stomp János 30 500 forintban egyezett meg a kisiparossal, de ebből ezrei visszatartott, mert nem fejeződött be a munka. Pedig máikét év.e eltelt a határidő. Kislányuk azóta is a nagyszülőknél van, a bútoruk a szomszédban, mert nem merik bevinni a lakásba. A munkán egyébként is számtalan a hiba. A falak ferdék, az áthidalók bizonytalanok és ingatagok, sok a repedés, és így tovább. Barucha József építész szerint a kisiparos eddigi munkája legfeljebb 19 ezret ér, tízzel kevesebbet, mint amennyit Stomp kifizetett neki. A rakamazi Bicskos Imre és a timári Nagy Géza háza sem sokkal különb a Stomp Jánosénál. Nagyoknál csaknem mindegyik fal ferde, s bár ez statikailag nem baj, de a 150 ezer forintos ház nem lesz szép soha. De talán még a pallér sem tekinti majd mestermunkának azt, ahogy itt az ajtókat meg a falakat beépítette. Laikus előtt is durva hibákat vétett, s nemcsak a szépség ellen. Ráadásul egy éve, hogy be kellett volna fejezni a munkát, de még most sincs kész. Bicskoséknál hullik a vált ólat,minden fal ferde (vajon nem tud egyenes falat húzni a mester?), hullámzik és repedezik a mennyezet, rossz a lépcső, s már az is jó lenne, ha az utcai ablakok egyformán lennének ferdék. De nem, pontosan az ellenkező irányba, mintha el akarnának ugrani egymásból. De e három ház kiváló munka ahhoz képest, amit a mester Kassai Antalnak épített. Kassai évtizedek óta becsületes kőbányai munkás, de analfabéta, így könnyen becsapható. Árvizes kölcsönt kapott, mert kimosta őket régi házukból a víz, s a 80 ezer forintból úgynevezett „C”, vagyis csökkentett területű házat építhetett. Szép ez a ház messziről. Szép a festése, ízléses és divatos. De ahogy közelebb ér az ember, már feltűnik a tetőn használt betoncserép. Ez vízáteresztő tulajdonságú, tehát lakóházakra nem, csupán disznóólakra, tyúkólakra és más gazdasági épületekre használható. (Zárójelben kérdezzük: nem tűnt ez föl a műszaki ellenőrnek?) Általában nagyon gyenge a kivitelezés. Nem is érdemes itt felsorolni, mennyi a hiba benne, az ablakoktól a padlóig’ a lépcsőtől a mozaikburkolatig. A legsúlyosabb hiba aföTiszta, virágos Nyíregyházáért! 50 ezer forint jutalom a legtisztább kerületnek Nyíregyházán megmozdult a nőtanácsi, népfront- és vöröskeresztes aktívák hada, hogy szép, tiszta, virágos város legyen Nyíregyházából. A Magyar Vöröskereszt ugyanis nemcsak a „Tiszta udvar — rendes ház” cím odaítélésére jogosult, hanem a tisztasági mozgalom magasabb fokozataként megtisztelhet egy várost is a „Tiszta, virágos város” címmel. Verseny a kerületek között Szabolcs székhelyének vöröskeresztes vezetősége úgy döntött; kerületek közötti verseny formájában kívánja elérni, hogy a város portáinak hatvan százaléka „Tiszta udvar — rendes ház” le- gyen. Ez az előfeltétele a „Tiszta, virágos város” cím elnyerésének. Mivel a versenyforma más „műfajokban” is bevált — Budapest kerületei például nagy lekesedés- sel versenyeznek a televízióban az óvodáért — itt is elérték, hogy a városi tanács ötvenezer forintot tűzött ki Nyíregyháza ama kerületének, amely ez év végéig a „legtisztább és legvirágosabb” lesz. A jutalmat a kerület lakossága által kért létesítményre használják fel. Utoljára öt éve volt ilyen verseny a megyeszékhely kerületei között. Akkor a harmadik kerület nyert. Utána következtek az első, a negyedik és a második. Az idei verseny sokkal nagyobb szabásúnak ígérkezik, amit nem kis részben befolyásol a kitűzött jutalom is. Az 1964-es versenyen az aktívahálózat a városban 1306, a tanyabokrokban 91 házat látogatott meg és minősített. Sajnos, azóta eléggé kapko- dóvá vált Nyíregyháza tisztasági mozgalma. Meg is látszik a város képén. Például 1966-ban, már összesen csak 1290 lakást látogattak meg a tisztasági felelősök. Ebből sem érte el a minimális 60 pontot 125 lakás. Hatvan és száz pont között értékeltek 727 lakást. Száz pontot ért el 389 lakás. Kevés. És jellemző, hogy két év múlva már csak 107 lakással kevesebbnek a megvizsgálásához volt ereje a mozgalomnak. A feltételek Pedig Nyíregyházán van létjogosultsága a várost szerető emberek társadalmi munkájának. Van törekvés, hogy egészséges és a szemnek is vonzó környezetet biztosítsunk magunk és vendégeink számára. Egy kiragadott példa: a Pacsirta utca démben van. Egy terhes fiatalasszony felment a padlásra és megroggyant alatta minden Kibontották: korhadt, régi, elfeketedett a faanyag. Nem fogja a szeget, hogy meddig tart, a véletlenen múlik. Kapuvári azonban a számlán úgy tüntette föl, hogy ez új anyag, az új árát számolta föl — az ócskáért. Pedig — Hell Sándor építész szerint — egy ilyen házat az adott összegből teljes egészében új anyagból is föl lehet építeni. Akkor azonban nincs jogtalan haszon, ami ebben az esetben 8392 forint. Három ügyben is polgári per indult, nagyon körülményes azonban megállapítani, mennyi a családok kára. Főként azért nem, mert pénzben nagyon nehéz kifejezni. Ök már levonták a tanulságot az egész ügyből, ami akkor lenne teljesen megnyug tató, ha Kapuvári Miklós tevékenységére más, az ügyben illetékes szervek is fölfigyelnének. Reméljük, ez nem késik sokáig. Kun István valamennyi lakója évek óta kis virágágyat ápol a ha«» előtti fűszegélyen. Esténkén* minden házból kimegy valaki locsolni azt a kis sze* gélyt, amitől szebb az utca. Magukat és városukat becsülik meg vele. De hetivásár napján az arra járó gépkocsik, szekerek ellepik az utcát, a vásározók lefeküsznek a gyepre, összetörik a falon a sörös üvegeiket, annyi szemetet hagynak ott, mint a hűvösvölgyi kirándulók, letapossák a virágágyakat. A Pacsirta utca lakóinak kezd elmenni a kedve utcájuk szépítésétől. Másutt mázsaszámra árulják a tökmagot, napraforgó- magot. Mit gondolunk, hová lesz annak a héja? A tennivalók Rengeteg tennivaló van, A bérházak folyosóját, lépcső- házát, udvarát, kapualját, szellőztető aknáit tisztán kell tartani. Ugyancsak tisztaság kívántatik a közösen használt helyiségekben. A pincét, padlást fél évenként lomtalanba- ni, takarítani kell. Rágcsálók, férgek irtásáról gondos- kodnak-e? — néznek majd utána a tisztasági felelősök. Minősítés tárgyát képezi, hogy a ház előtti gyalogjárdát rendszeresen seprik és locsolják-e. Gondozzák-e a ház körüli parkot, udvart, kertet. Az ablakokat, erkélyeket, folyosókat virágos! t- ják-e? Az egyedül élő, magatehetetlen öregeket segítik-e abban, hogy ők is vonzó környezetben éljenek? Látszólag magánügy ez. Mindenki úgy él, ahogyan tetszik neki. Mégis közügy, mert a mozgalom módot ad arra, hogy barátságosan figyelmeztessük egymást, szomszédainkat": ők is tegyenek valami városunkért. Az első nagy ellenőrzés jó» lius 15-én indul fenz) Nyomdában az új nyíregyházi távbeszélő-névsor * Elkészült az új nyíregyházi távbeszélő-névsor kézirata, s a Debreceni Postaigazgatóságtól visszaérkezve — ahol az utolsó ellenőrzéseket végzik — nyomdába is kerül. Kiadását korábbi időpontra, ez év áprilisára tervezték. Az azonban csak a számváltozásokat tartalmazta volna. Mivel az Északi Alközpont- ban lévő törpeközponttal mintegy 300 előfizetőt kap-* csoltak be a városi távbeszélő forgalomba, a számváltozásokat tartalmazó telefonkönyv áttekinthetetlen lett volna. Ezért az új távbeszélőnévsor ABC-sorrendben Nyíregyháza valamennyi régi és új előfizetőjének nevét és számát közli. Frissességére jellemző, hogy egészen az 1969 június végé» ig bekapcsolt készülékek adatait is tartalmazza, amelyekkel jelenleg 2100-on is felül van a nyíregyházi előfizetők száma. A további emelkedést szolgálja az új korszerű telefon- központ, melyet majd az új postaépületben helyeznek el. Addig azonban, míg az új posta felépül, a Déli Alközpontban terveznek az Északiban lévő tprpeközponthoz hasonlót üzemeltetni. Az új telefonkönyv formája és nagysága a jelenleg érvényben lévő 1968-as megyei távbeszélő-névsorhoz igazodik, annak mellékleteként kell majd használni. Meglepetésként helyet kap benne az új postai tarifa is; a távíró- és távbeszélődíjakat, de a levélpostai küldemények bérmentesítési díjait is tartalmazza. (bj Kikötött a komp a balsai Tisza-parton. Elek Emil felvétele Kívül a városon
