Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-13 / 160. szám
fma ítmus i*. RELET-MAGYAROB,SZA<3 S. oldat Szabolcs-Szatmár helyzete a Gazdasági Bizottság előtt A. Interjú dr. Fekszi István elvtárssal\ a megyei tanács végrehajtó bizottsága elnökével A közelmúltban a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága elnökének jelentése alapján — mint azt korábban közöltük — a kormány Gazdasági Bizottsága megtárgyalta megyénk gazdasági helyzetét, s ennek alapján határozatot hozott. Munkatársunk felkereste dr. Fekszi István elvtársat, s megkérte: tájékoztassa olvasóinkat ezzel kapcsolatban. KÉRDÉS: Az utóbbi években a központi és a hclvi szervek is több szőr foglalkoztak megyénk társadalmi gazdasági problémáival, s cüzek eredményei mindig pozitív hatással voltak fejlődésünkre. Most Fekszi elvtárs a Gazdasági Bizottság előtt adott jelentést. Milyen előzmények után került erre sor? VÁLASZ: Valóban sok történt, azért, hogy megyénk társadalmi-gazdasági elmaradottságának felszámolásában előbbre jussunk. Különösképpen említésre méltó a párt kilencedik kongresszusának a vidék iparosítására, a Politikai Bizottságnak megyénk fejlesztésére vonatkozó határozata, a Gazdasági Bizottság két évvel ezelőtti ülésén elfogadott irányvonal. Megyénk párt- és tanácsi szervei is tárgyalták ezeket a problémákat. E határozatok és az ezek nyomán született intézkedések nagyon sok segítséget jelentettek a megye fejlődéseben. Megélénkült az érdeklődés lehetőségeink jobb kihasználására. Több új üzem létesült és bővültek a meglévők is, a fejlődés elősegítésére különféle kedvezmények születtek. Az is ismeretes azonban, hogy a gazdasági mechanizmus reformja új körülményeket teremtett a beruházások területén. Szükségszerű volt tehát újból lemérni, hogy ezek a határozatok az új feltételek között hogyan érvényesülnek. Ezekről számoltam most be. Jelentésemben tájékoztatást adtam az elmúlt három év gazdasági fejlődéséről, a jövőre vonatkozó elképzelésekről. KÉRDÉS: Miben foglalhatnánk össze röviden megyénk harmadik ötéves tervben elért fejlődését? VÁLASZ: Helyi gazdaság- politikánk abból, az egyben legfontosabb társadalmi célkitűzésből indult ki, hogy a termelőágazatok gyors ütemű fejlesztésével elősegítsük foglalkoztatási gondjaink csökkentését, lakosságunk életszínvonalának , javítását, -az országos átlagokhoz való közelítését. Az utóbbi 3 évben a megye gazdaságának legígjlődőbb ágazata az ipar és építőipar volt. Iparunk 1968-ban 51,4 százalékkal termelt többet, mint 1965-ben, a termelés több mint 5,3 milliárd forintra emelkedett. Ebből a külkereskedelmi értékesítés meghaladja a 884 millió forintot. Szocialista iparunk 6900 fővel (35 százalékkal) foglalkoztat többet, mint 1965-ben. Ennek éUenére az ipari keresők aránya ma is igen alacsony. az 1000 lakosra jutó ipari foglalkoztatott messze a legalacsonyabb, mindössze 27 százaléka az országos átlagnak. Gazdaságunk fejlesztésében sokat segített az iparfejlesztést alap és a hitelkedvezmények, fcobül az alapból megyénk 1970-ig 135,2 millió forinttal részesedik és segítségével mintegy 761 milliós beruházást valósítunk meg 4500 új munkaerő bevonásával. Különös gonddal segítjük a beruházásokhoz nélkülözhetetlen építőipart. Itt három év alatt a termelés 50 százalékkal, a foglalkoztatottak száma kétezerrel emelkedett. A szocialista építőipar 1968- ban 1,2 milliárd forintot teljesített. Ez alatt az idő alatt létrehoztunk 65 millió forintos kapacitással egy önálló termelőszövetkezeti vállalatot, tovább fejlesztettük 6 tsz-közi vállalkozásunkat. 102 tsz-épí- tőbrigád működik, 7 községben tanácsi költségvetési üzemet szerveztünk. KÉRDÉS: Mi a hely zct a mezőgazdaságban? VÁLASZ: Mindinkább teljesül -ek agrárpolitikai céljaink. A teljes termelés meg- íialadta a korábbi évek átlagát és 28,3 százalékkal növekedett. A felvásárlás 26,7 százalékkal volt magasabb. Három év átlagában jelentősen növekedett a dohány, a zöldségfélék és a takarmány- növények vetésterülete. Bár csökkent a kenyérgabona és a burgonya vetésterülete, ennek ellenére emelkedett a termés mennyisége. Állattenyésztésünk az állat- sűrűséget tekintve az országos átlagnál valamivel kedvezőbb és a II. ötéves terv időszakához viszonyított fejlődés is nagyobb mértékű. TermelőSzöVéfkéz'etl gazdaságaink az utóbbi háiom év építési beruházásának 26,5 százalékát fordították a szarvasmarhatartás, 4,6 százalékát a sertéstartás épületeire. Ennek ellenére alacsony a közös állatállomány. Az állattenyésztésből és hizlalásból származó árbevétel mindössze 26,8 százalék. . Termelőszövetkezeteink fejlődése nagyobb mértékű volt, mint az egyéb szektoroké. Három év alatt az egy holdra jutó tiszta vagyon 4721 forintra (70.4 százalékkal), a halmozott termelési érték 3494 forintról 5763 forintra növekedett. Egy dolgozó tag részesedése 1965-ben 9372. míg 1968-ban 14102 forint volt. Javult a termelőszövetkezetek vezetése. Az egyetemet, főiskolát végzett szakemberek száma 43,8 százalékkal, a felsőfokú technikumot végzettek száma pedig több. ,mint duplájára növekedett. A termelőszövetkezeti tagság és vezetőség többsége jól tudta hasznosítani az önálló, vállalatszerű gazdálkodás adta lehetőségeket, a piaci elemek fokozottabb érvényesülését, a mezőgazdaság fejlesztésére hozott intézkedéseket. Biztató eredményről számolhattunk be a gyenge tsz-ek vonatkozásában is. Különösen az elmúlt évi gazdálkodásukban jelentkezett az új támogatási rendszer és a kedvező időjárás hatása. A gépesítés és beruházás tekintetében is nagy ütemű fejlődésről számolhatunk be. Problémát okoz azonban, hogy a korábbi évek nagyarányú dohánypajta-építési, gyümölcstelepílési feladatai eléggé igénybe vették beruházási lehetőségeinket. Emiatt az állattenyésztési, növény- termesztési] gépesítési üzemágak műszakilag is igényes épületeinek megvalósítása, a gyümölcstermeléshez kapcsolódó járulékos és kiegészítő beruházások, a mezőgazdasági munkák gépesítése a megkívánt ütemtől elmaradtak. Az utóbbi két évben különösen az üzemi hűtőtárolók építésében értünk el jelentős fejlődést. A jelenlegi összes hűtőkapacitás 1715 vagon, ami a folyamatban levő, illetve beinduló építkezésekkel együtt 19W-re eléri a 7500— 8000 vagont. Az optimális szükségletet azonban így is csak mintegy fele részben fedezzük. KÉRDÉS: A jelentés elsősorban a megye gaz dasági helyzetével to;? lalkozott, úgy gondolom azonban, említést kíván az egyéb területek helyzete is. Itt is van hala dás? VÁLASZ- A gazdasági életben elért növekedés, továbbá a szociális, kulturális és egészségügyi ellátásban eszközölt fejlesztések nyomán javult lakosságunk életkörülménye. Három év alatt többek között megépült 9306 lakás. A Nyíregyházán felépült egységes vízmű és a további 11 településen működő vízművek a lakosság vízellátásában jelentenek minőségi változást. A 'faluvillamosítás befejezése után nagyot léptünk előre a külterületi lakott helyek villamosításában, a hálózatok bővítésében is. 387-tel emelkedett a kórházi ágyak, 64-gyel az orvosok és 160-nal a bölcsődei helyek száma. Óvodai helyeink száma 997-tel emelkedett és 37-tel több az általános iskolai tanterem. Mindez, és még igen sok — számokban ki sem fejezhető — eredményünk fs bizonyítja, hogy megyénk ’:-lakossága egyre jobban, anyagiakban gyarapodva él. KÉRDÉS: Ezek Szerint tehát jó úton járunk? VÁLASZ: Elmúlt három évi eredményeink alapján mondhatom: igen. Céljaink teljesítése, több területen pedig túlteljesítése is várható. Most már több mint másfél évi tapasztalat alapján azt is elmondhatom, hogy gazdasági életünk az új mechanizmus körülményei között is kiegyensúlyozott. egészséges irányú. Irányító és gazdálkodó szerveink megfelelően, eredményesen alkalmazták az új lehetőségeket. Megállapíthatjuk azt is, hogy a gyorsabb ütemű ipari fejlődésre hozott intézkedések hatása kedvező. Ugyanakkor szólnunk kell kedvezőtlen tapasztalatokról is. Például a központi beruházók elhatározásában még igen sok a szubjektív tényező. Sok esetben más területek pillanatnyilag esetleg kedvezőbb műszaki és szakmunkáshelyzete, kedvezőbb közműellátásuk miatt háttérbe szorulnak megyénk hosszú távon hátó jobb feltételei Több már meglévő beruházásunkra végzett számítások igazolják: a befektetett eszközök megtérülése. gazdaságossága az országosnál kedvezőbb. Igazolt tehát, hogy a megye fejlesztése nemcsak az itt lévő társadalmi-gazdasági problémák miatt szükségszerű, hanem egybevág egész népgazdaságunk érdekével is. Ezt állapította meg a Gazdasági Bizottság is, amikor egyetértett a jövőre vonatkozó elképzeléseinkkel. Határozatában rámutatott arra. hogy a fejlődés ellenére megyénkben még jelentős gazdasági és társadalmi problémákat kell megoldani. Ez azonban csupán helyi erőfeszítéssel nem megy. Megkülönböztetett központi támogatásra van tehát szükség. KÉRDÉS: Milyen intézkedéseket helyezett kilátásba a határozat? VÁLASZ: Olyanokat, amelyeknek nagy hatása lesz egész további fejlődésünkre. Többek között felhívta az Országos Tervhivatal elnökét és az érintett minisztereket, hogy már most is, de a negyedik ötéves tervidőszakban fokozottan segítsék felszámolni gazdasági és társadalmi elmaradottságunkat. Felhívta a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert, hogy a tsz kiegészítő üzemágak fejlesztésében, élelmiszeripari üzemek telepítésében nyújtson nagyobb segítséget. Az iparosítással kapcsolatban úgy intézkedett, hogy a Tervhivatal elnöke adjon előzetes információt, az 1971—75 között számításba vehető fejlesztési összegekről. Ennek alapján a megye vezetői időben kidolgozhatják fejlesztési terveiket. Arra is felhívta az ÖT elnökét, segítse elő a kijelölt budapesti üzemek Sza- bolcs-Szatmárba telepítését. Szükségesnek tartotta továbbá. hogy az érintett miniszterek vizsgálják meg a szakmunkásképzés fokozásával, valamint az ipari szakközép iskolai hálózat fejlesztésével kapcsolatos kérdéseket. összességében: a határozat és az ezek nyomán születő intézkedések újabb jelentős lépéssel fogják elősegíteni to- vábbi fejlődésünket. KÉRDÉS: Fekszi elvtárs szerint mely területen jelentkeznek elsősorban feladataink? VÁLASZ: Egész társadalmunk alapvető érdeke, hogy a meglevő * különbségeket, megyénk hosszabb ideje fennálló és csaknem minden területre jellemző hátrányos helyzetét csökkentsük. Társadalompolitikai problémáink többségének oka gazdasági, életünk viszonylag alacsony színvonalában rejlik, ezért megoldását ennek gyors ütemű fejlődésében látunk. Tudatában vagyunk annak, hogy az egyes országrészek fejlettségbeli különbségei nem csupán az ipar növelésével számolhatók fel. Tapasztalatok mutatják, hogy az iparból, illetve a mezőgazdaságból származó jövedelmek köz ti különbség a gazdasági fejlődéssel csökken. A gazdasági növekedés magával hozza az ipari és mezőgazdasági területek foglalkoztatottsági, termelékenységi és jövedelmi viszonyainak kiegyenlítődését. Megyénkben — ahol a mezőgazdaság még ma is a kereső lakosság 56.9 százalékát, foglalkoztatja — ezért igen nagy jelentősége van ez ágazat fejlesztésének. Ez azonban csak az ott dolgozók élet- és munkakörülményeiben hozhat kedvező változást, de nem oldja és nem is oldhatja meg foglalkoztatási gondjainkat. Megyei vezetésünk ezért az ipartelepítést — saját anyagi eszközeinek felhasználása mellett — kedvezményekkel, a közműhálózat fejlesztésével is segíti. Különösen elő akarjuk segíteni az olyan vidéki ipari bázisok megteremtését, melyek a későbbiekben tovább fejleszthetők. KÉRDÉS: Milyen fel tételeink vannak a gyorsabb ütemű fejlődésre? VÁLASZ: Jelentős munkaerőforrással rendelkezünk: a szakmunkaerő megteremtésé érdekében fejlesztettük szakmunkásképzésünket. erre 50 új tanterem is épül. Nyersanyagbázisunk adott. Iparunk jelenleg is 85 százalékban helyi anyagon alapul. Megkezdődik a megye geológiai feltárása is. A Záhonyon keresztül érkező importnyersanyagok feldolgozása terén is még igen sok lehetőség kínálkozik. Rendelkezünk korszerű közlekedéssel és a szükséges energiával. Ügy véljük, kedvezőek a lehetőségeink az élelmiszeripari, a faipari a vas- és gép- ipari, a vegyipari, az alumíniumipari vállalatok telepítésére. Általában olyan üzemek létesítésére. melyek nagy létszámban foglalkoztatnak munkaerőt.. Iparfejlesztésünk egyik akadályát településeink alacsony közműellátásában és megfelelő ipari magok hiányában látjuk. Ezért a települések differenciált fejlesztési folyamatában eszközeink koncentrált felhasználásával is elő kell segíteni — elsősorban az urbanizálódó településeinken — a közmű-, energia- és úthálózat minél gyorsabb kiépítését. Szükségünk van az építőipari kapacitás fokozatos bővítésére is, hiszen évente mintegy 100—150 (1969-ben 193,5) millió forint a kielégítetlen igény. Különösen hiányzik a műszakilag is igényes munkák kivitelezéséhez szükséges kapacitás. Továbbra is nagy jelentőséget tulajdonítunk a mezőgazdaság fejlesztésének. Ebben az ágazatban az országos átlagot meghaladó növekedő- si ütem a jelenlegi termelési, jövedelmi szintkülönbségek megszüntetéséhez kívánatos. Termelési feladataink indokolttá teszik a termelőszövetkezetek gazdasági, szervezeti továbbfejlesztését. Növelni kívánjuk az önálló vállalati gazdálkodás elemeit, a tájjel- leggel összefüggő üzemi spe- cializációt, a munkaintenzív ágazatok és kultúrák növelését. A termelés továbbfejlesz- tése, a gazdaságosság növelése megköveteli az üzemi koncentráció fokozását. Egészségesnek tartjuk és támogatjuk a termelőszövetkezetek egyesülési törekvéseit, társulások és közös vállalkozások létrehozását. Szükségesnek tartjuk a mezőgazdaság tevékenységi körének kiterjesztését. Szövetkezeti gazdaságaink évről évre fokozzák kiegészítő és melléküzemági tevékenységüket. Három év alatt a foglalkoztatott létszám közel két és félszeresére (5100 főre), a halmozott termelési érték 2,7 — szeresére, az árbevétel több mint négyszeresére emelkedett. Ennek ellenére ez a mezőgazdasági termelésben még csak 5 százalékot jelent. Adottságaink és lehetőségeink különösen az élelmiszer- ipar vonatkozásában még megközelítően sincsenek kihasználva. KÉRDÉS: Milyen megyei elképzelések vannak a foglalkoztatottság növelésére? VÁLASZ: Három év alatt az ipari és egyéb ágazatokban közel tízezer ember jutott új munkalehetőséghez. A javuló jövedelmi viszonyok és egyéb intézkedések nyomán, a mezőgazdasági terme lőszövetkezetekbe is sokan — 1968-ban több mint tízezren — kérték felvételüket. Ennek ellenére sem csökkentek gondjaink. A megye munkaképes népességének ma is csak 67,8 százaléka dolgozik. A keresők jelentős hányadát csak időszakosan foglalkoztatják. Alacsonyak az átlagkeresetek. Közel 35 ezer ember ingázik. ami a távolságot és a hazatérési lehetőséget tekintve nagymértékű társadalmi ve* szélyességet rejt magában. Három év alatt 26 925 fő — a természetes szaporodásnál 10 666 fővel több — vándorolt, el a megyéből (1949—1965 között 146 ezer ember) zömében munkavállalás miatt. A megye népesedési helyzete alapján a munkaképes lakosság erőteljes növekedésével számolhatunk. Emellett a jelenlegi foglalkoztatási viszonyok is úi munkahelyek létesítését igénylik. 197,1-ig a munkaképes korba iépök számát és a nyugdíjazás folytán e’őálló pótlási igényeket figyelembe véve, mintegy 25 ezer nő és 17 ezer férfi szá- mára kell további munkalehetőséget biztosítani. Ezt célozzák a gazdasági élet fej-1 lesztésére irányuló törekvéseink. Tudatában vagyunk annak, hogy megyénk magas népszaporulata nem lehet önmagában meghatározó, a mezőgazdaságból szükségszerű as iparba való átcsoportosulás. Figyelembe kell azonban venni több lényeges dolgot. Az egyik, hogy főleg női munka- erőtarlalékaink vannak. A másik, hogy az elvándorlás ilyen tendenciája káros befolyással van a népesedési helyzetre. Ez a későbbiekben már a születések alakulása es a munkaerő-ellátás szempontjából is súlyos lehet. Továbbá a lakóhelyeknek és a munkahelyeknek olyan nagymértékű és nagy távolságú szétválása, mint az megyénkre jellemző, gazdaságilag sem racionális és egyéb társadalompolitikai problémákat is felvet. , Ezért is indokoltnak tartjuk. hogy az iparosodás folyamatában a bevonható és a felszabaduló munkaerő a megyében kerüljön felhasználásra. KÉRDÉS: Az eddigi- ek alapján milyen következtetéseket von le Fekszi elvtárs? VÁLASZ: Ügy gondolom, nyugodtan megállapíthatjuk: kedvező az a figyelem és törődés. melyet központi szerveink immár több éve tanúsítnak megyénk kérdései iiánt. Az a tény is, hogy a Gazdasági Bizottság most napirendre tűzte megyénk gazdasági helyzetét, ennek a megkülönböztetett figyelemnek, segítségadási szándéknak, egyben központi szerveink ez irányú felelősségérzetének kifejezése. Elmondhatom például, hogy már most biztosítékot kaptunk arra: a negyedik ötéves terv időszakában a jelenleginél jóval nagyobb iparfejlesztési alapot kapunk. Erre számolva megkezdhetjük tárgyalásainkat. Biztosítékot kaptunk arra is, hogy kiemelt és nagy beruházásokkal is fokozottabban segítenek bennünket. Az egyik ilyen jelentős beruházás, az 1975-ig létesülő gumiabroncsgyár is Nyíregyházán fog megépülni. Végül el szeretném mondani,hogy ha ma még sok területen problémáink is vannak, az a felelősségérzet, tennia- karás, ami megyénkben megvan, központi segítséggel párosulva biztos perspektívát nyújt. És Szabolcs-Szatmár megye e tekintetben nem kivételt, hanem megszolgált figyelmet kér. Kopka János
