Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-02 / 150. szám

• ofáa! KELET-MAGYARORSZAtS H(89. júHui S. Külpolitikai összefoglalónk ® Kormányválság fenyeget Itáliában ® A DMi-miniszterelnök magas k ti üti teteje — Beiktatták az új bonni államfőt ^ Összeült a Biztonsági Tanács Italiában a sajtó és a köz­vélemény már a szokásos nyári politikai uborkaszezon­ra készült, amikor kiderült, hogy ez a nyár belpolitikai értelemben rendkívül torró­nak ígérkezik. A keresztény­demokrata párt most iolyó kongresszusán már régebben gyülekeztek a sötét te'legek, de maga a vihar csak Aldo Moro volt miniszterelnök mi­napi beszédével tört ki. Moro az általa vezetett balszárny nevében azzal vádolta Ru­mor miniszterelnök kabinet­jét, hogy elmaradt a helyzet es az élet által felvetett kö­vetelményektől — mindenek­előtt olyan vonatkozásban, hogy nem hajlandó a kom­munista párttal folytatott párbeszédre. Ez eddig még csak párton btiüli ügy lett volna, Moro azonban tovább ment. Na­gyobb befolyást követelt a calszárny számára és ezt renyegetéssel támasztotta alá. Kijelentette: ha követeléseit nem valósítják meg, felkéri híveit, lépjenek ki Rumor kormányából. Ez viszont teljesen felbo­rítaná a jelenleg is rendkívül ingatag belpolitikai helyzetet és szinte megoldhatatlan di­lemma elé állítaná a jelen­legi kormányfőt. Nem csoda, hogy Rumor drámai hangú beszédben — szavait félre­érthetetlenül Aldo Moronak címezve — szinte könyörgölt kabinetje megmentéséért. Ha aí kereszténydemokrata parton belüli helyzethez hoz­závesszük azt a tényt, hogy Nenni pártjában is szakadás fenyeget, érthető az olasz politikai prognózisok rendkí­vül borús hangulata. Az igaz­ság az, hogy az örök város­ban — a szokásos nyári poli­tikai csend helyett — kör­mi, ny válság fenyeget. Egy másik kormány, a Dói \ ietnami Köztársaságé, viszont napról napra erősö­dik Ennek egyik jele elnö­kéi-ek magas kambodzsai ki- tün etése is. Huyn Tan Phat, a DVK ideiglenes forradalmi koimányának elnöke felke­reste Norodom Szihanuk ál­lamfőt, aki vendégét a Kam­bodzsai Királyság érdem­rendjének nagykeresztjével tüntette ki.. Ez a gesztus , lát- ■ ványos elismerése a vietna­mi nép hősies harcának — méghozzá olyan államfő ré­széről, aki maga is naponta kénytelen megismerkedni az amerikai imperializmus prak­tikáival. A nyugatnémet parlament két házának együttes ülésén ünnepélyesen beiktatták ma­gas tisztségébe a Német Szö­vetségi Köztársaság új elnö­két, Gustav Heinemannt. Az új államfő kijelentette, hogy fő feladatának a béke szol­gálatát tartja. Utalt a lesze­relés és a fegyverkezés csök­kentésének fontosságára — egy olyan ország protokollá­risán első embereként, amely nem hajlandó aláírni az atomsorompó-egyezményt. Az ENSZ Biztunsági Taná­csa Jordánia kérésére hétfőn este rendkívüli ülést tartott, hogy megvizsgálja az izraeli kormány Jeruzsálemmel kap­csolatos bekebelezési akciói­nak kérdését. A Biztonsági Tanács 1968. május 21-i ha­tározatában felszólította Iz­raelt, ne változtassa meg Je­ruzsálem státuszát Mohammed El Farra, Jor­dánia képviselője felszólalásá­ban hangsúlyozta: az izraeli kormány akcióival kinyilvá­nította, hogy semmibe veszi az ENSZ és a nemzetközi közvélemény követeléseit. Az izraeli parlament által 1968. augusztus 23-án elfogadott és ez év májusában életbe léptetett új törvény arra irá­nyul, hogy felszámolja Jeru­zsálem arab jellegét és kiirt­sa az arab gazdasági függet­lenség minden nyomát. Jordánia képviselője fel­szólította a tanácsot ítélje el Izraelt, amiért nem teljesiti a Biztonsági Tanács határoza­tait és erősítse meg azt az elvet, amely kimondja, hogy háborús hódításokkal nem le­het egyetlen ország területéi sem növelni. A delegátus kér­te, hogy a tanács nyilvánítsa érvénytelennek az új annexiós törvényt és ismét hívja fel Izraelt, tartózkodjék az olyan jellegű akcióktól, ame­lyek megváltoztatnák Jeru­zsálem státuszát. Izraelt ha­tározottan figyelmeztetni kell, hogy amennyiben nem hatálytalanítja az említett törvényt, a tanács ismét ösz- szeül, hogy megfelelő intéz­kedéseket hozzon, beleértve az ENSZ-alapokniány 41. cikkelyének alkalmazását, amely különböző szankcióka* helyez kilátásba. El Farra hangsúlyozta: a Biztonsági Tanácsnak fel kell szólítania az ENSZ vala­mennyi tafiVamát, hogy tar­tózkodjanak az Izraelbe tör­ténő fegyverszállításoktól. Ez­zel összefüggésben Jordánia képviselője elmarasztalóan szólott az izraeli agresszorok nyugati pártfogóiról. Josef Tekoah, Izrael képvi­selője terjedelmes beszédében a talmudból vett idézetekkel próbálta igazolni Izrael „jo­gát” Jeruzsálem „mindörök­re'’ szóló birtoklására. Az iz­raeli kormány intézkedéseit úgy jellemezte, mint az „iz­raeli város rég várt egyesíté­sének” megvalósítását. Az agressziós izraeli törek­véseket elítélő beszédet mon­dott Szaud-Arábia képviselője, aki szavazati jog nélkül vesz részt a tanács ülésén. Egy jordániai katonai szó­vivő kedden Aramanban be­jelentette, hogy a hajnali órákban öt izraeli repülőgép behatolt Jordánia területére és a Holt-tengertől tizenhét kilométerre északra, a tűz- szüneti vonalat képező Jot- dan folyótól mintegy 17 kilo­méterre keletre, rakéta- és géppuskatűzzel támadást in­téztek különböző települések ellen. A jordániai légelhárí­tás tüzet nyitott a támadó gépekre. Egy jordániai ka­tona meghalt, egy polgári személy pedig súlyosan meg­sebesült. Roscsin nyilatkozata Genf, (MTI): Alekszej Roscsin, a genfi leszerelési tárgyalásokon részt vevő szovjet küldöttség ve­zetője hétfőn este Genfbe ér­kezett. Hangoztatta, hogy a tengerfenék demilitarizálásá- ról szóló egyezmény esélyei ígéretesek és a probléma megoldása pozitív hatást gya­korolna más leszerelési kér­dések rendezésére is. A szovjet küldött ugyanak­kor rámutatott, hogy a lesze­relés más kérdéseinek megol­dása, így a föld alatti kísér­letek betiltása és az atom­fegyverek felhasználásának betiltása továbbra is akadá­lyokba ütközik. Roscsin bírálta azokat az országokat, amelyek, mint Nyugat-Németország, mind­eddig kitértek az atomfegyve­rek elterjedésének megaka­dályozására szolgáló atomso- rompó-egyezmény aláírásától. Ez komoly nehézségeket okoz más leszerelési kérdések meg­oldásában is. Roscsin kifejez­te reményét, hogy Japán ha­marosan csatlakozni fog a szerződéshez. A szovjet küldött azt mon­dotta, nincs tudomása arról, hogy megkezdődnek-e az amerikaiak által javasolt idő­pontban (augusztus elején) a szovjet—amerikai tárgyalások a rakétafegyver rendszerek korlátozásáról. Külpolitikai széljegyzet: A sziklatémaszpont blokádja Megszűnt az utolsó kapocs is Gibraltár és Spaaíjlor- szág között. A madriűi ha­tóságok megszüntették az Algeiras és Gibraltár között közlekedő kompjáratot. (Újsághír) Különös konfliktus parazsa izzik az Ibériai félsziget leg délibb csücskén: Franco blo­kádot hirdetett Gibraltár el­len, megtiltotta a támaszpont- városban dolgozó ötezer spa­nyol munkásnak a további munkavállalást az angolok­nál, sőt a turistákat sem en­gedi át a legendás szikla­erődhöz. Katonák sütnek ke­nyeret és Marokkóból pró­bálnak munkaerőt importálni Gibraltár dominium hatósá­gai. A spanyol—angol vita köz­vetlen előzményei: Franco néhány év óta „nemzeti fel­szabadítást” hirdetett meg a „Spanyolország területén lé­vő brit. gyarmat ellen.” Az angolok erre népszavazást rendeztek még 1967-ben. amely majdnem 100 százalé­kos győzelmet hozott a szá­mukra. Az ügy azonban ax F.NSZ elé került, amelv a felszabadult országok szava- ■73 f n í v a 1 „gvarma l os í t» « e Ho nes” határozatot hozott, ma­gyarán: az ENSZ távozásra szólította fel Angliát. London válasza: az idén máiusban a szikla dominiumi státust ka­pott. A kép — enyhén szólva — BEN HÉT OSTROMGYOrOBEN. Három amerikai katona egy vontatóautó kereke mögött kelts fedezéket a szabadságharcosok lövedékei elől a Ben Het-i támaszponton. (Telefoto - AP-yvm-KS) Hugi komikus. Mert meg csak vitatkozni sem érdemes azon, hogy a gyarmatosításnak a legutolsó maradványait is el keli tüntetni a világ térképé­ről. Az adott esetben viszont felettébb érthető, hogy a ko­rántsem gyarmati soroan élő, inkább a brit alattvalók hely­zetét élvező gibraltáriak nem óhajtanak a fasiszta Spanyol* ország állampolgáraivá vál­ni. Valóban furcsa „felszaba­dulás” volna, ez egy olyan kis közösség számára, amely gyerekeit évtizedek óta a pol­gári demokratikus tradíciók szellemében nevelteti, másfe­lől semmi köze sincs a spa­nyolokhoz, mert angolul be­szél, eredetét tekintve pedig portugál, génuai olasz és ki tudja még hány levantei szár­mazású család keveréke. A legérdekesebb a helyzet­ben az, hogy a sziklaerőd Anglia szempontjából elve­szítette értékének háromne­gyed részét. Néhány éve még valóban ellenőrizték innen a Földközi tengert, korábban — a második világháború ide- ■én pedig — sakkban tartót** ták Francot, Hitler potenciális szövetségesét. Azóta azonban Anglia tengeri szerepe erősen esőkként, ráadásul a Földkor zi-tenger térségét stratégiai- lag nem Gibraltár, hanem a középhatósugarú vagv ennél is nagyobb rakéták határoz­zák meg. s végül: ami impe­rialista „aprómunka" ebben a térségben akad —. azt úgyis ” amerikaiak latiak el a Gibrpltár közvetlen szom­szédságában. snanvol terüle­ten lévő rotai támaszpontjuk­ról Maradt tehát a konfliktus Francoval, illetve ezen felül még évi, mintegy 40 millió dollárnyi költség. Ennyit kell a brit adófizetőknek Gibral­tárra küldeniük, hogy fenn­tartsák ott is az angol élet­formát. (H.) NDK párt- és korojanyküMof^ég utazik a Szovjet­unióba Berlin, (MTI): Berlinben kedden hivata­losan bejelentették, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének és a Szovjetunió kormányának meghívására július 7-én NDK párt- és kormányküldöttség utazik hivatalos baráti láto­gatásra a Szovjetunióba. Arkagyij Veiner — Georg// Veiner: Nyomozás m Fordította: Kassai Ferenc 35. Tyihonov gyorsan megtalál­ta a járási tanács tagját, An­na Fjodorovna Hizsnyakot. — Két hete egy újságírónő járt nála Moszkvából — mond­ta Tyihonovnak a helybeli tanácstitkár. írni szeretett volna róla, de tragikusan el­pusztult. Az újságban olvas­tam. a gyárunkról szóló ri­portja niellett közölték a hirt. Mi történt vele? Baleset? — Nem ez az egyetlen mód­ja a tragikus halálnak — vá­laszolta Sztasz. — Hol talál hatom meg Anna Fjodorov- nát? — Ma kellett megérkeznie Kijevből. A fia egyetemista nála volt látogatóban. . . Hizsnyak a régi városrész­ben lakott egy kis faházban. Tyihonov dél körül szállt ki * taxiból. Bekopogtatott. — Nyitom már! — válaszolt egy kellemes, lágy hang. Az ajtó kinyílt, Sztasz or­rát friss kenyér és tejszag csiklandozta. Hófehér hajú és lányosán fiatal arcú asszony állt az ajtóban. — Anna Fjodorovna? — Igen. Hozzám? — Szeretnék beszélni ön­nel. Az asszony ragyogóan tisz­ta szobába vezette vendégét. Tyihonov szégyenkezve nézte sáros lábnyomát. Az asszony elmosolyodott: — Nem tesz semmit. Úgyis iakaritanom kell. Csak ma érkeztem meg, tíz napot töl­töttem a fiamnál. A falon kreol bőrű, jóképű fiú fényképe függött és Tyi­honovnak úgy tűnt, valahol már látta ezt az arcot. — Bocsásson meg, Anna Fjodorovna, mikor utazott el a fiához? ______ — Múlt kedden. Miért? — Az asszony hangja aggosal- massá vált. — Csak kérdezem. — Tyi­honov megértette, hogy Hizs­nyak nem tud Tanya halálá­ról, elkerülte a figyelmét az újságközlemény. Némi töp­rengés után kimondta: — Anna Fjodorovna, én a moszkvai bűnügyi rendőrség nyomozója vagyok. Szomorú esemény hozott önhöz. — Mi történt? — Hizsnyak elsápadt. — Emlékszik Tánya Aksz- jonovára? Hizsnyak mondani akart valamit, de nem jött ki hang a torkán. Bólintott. — Tizenegy nappal ezelőtt megölték — mondta Sztasz. — Megölték. .. Megölte. . . Megölte az átkozott!. . . Sztasz körülnézett. Az éj­szakai utca néptelen volt, csak a meztelen faágak haj­ladoztak a hideg szélben. Az utcai lámpák nemigen birkóz­tak meg a sötétséggel. Sztasz vacogott. A pályaudvarra, az első vonatra! Persze sehol egy taxi. Tyihonov egyre job­ban nyújtotta a lépést, a vé­gén már futott. A mellében tompa fájdalmat érzett, a la­pockájában szúrást. Két évvel ezelőtti pisztolygolyó okozott roncsolást a tüdejében. „Ki­bírod azt az ötszáz métert! — bíztatta magát Sztasz. — És aztán, fel az éjszakai ex- presszre!” A pályaudvari őrszobában szürke ruhás férfi üldögélt: — Segítséget? Moszkvából? Meglesz. Addig üljön le. Tyi­honov leült a keskeny, ször­nyen kényelmetlen lócára, be­hunyta a szemét. Nehezen lé­legzett. kezével törölgette a homlokát. A szürke ruhás fér­fi tárcsázott. — Zina? Itt Szudarjev őr­nagy. A T-es számú vonatra kérek egy kétszemélyes _ fül­két. Nincs? Hoay-hogy? És ha ellenőrzőm? Tessék? Mégis van? Nagyszerű. Tyihonov elvtárs fogia átvenni. Sztasxhoz fordult: — A hetes pénztárnál átve­heti a jepvét. Külön fülkében utazhat. Üpv látom, nem fog ártani »ff* kis p-bortés. —- Köszönöm. Kö„em. se­gítene nekem eljutni a pos­tára ? Azonnal telefonálnom kell. — Azonnal! — mondta Szuderjev és behívatta az ügyeletest. — Pahomov, gyújtsd be a motort, vidd el az elvtársat a Goncsar utcába. Tíz perc múlva már kap­csolták is a jarcevói munka­telep vezetőjét. — A feladatot teljesítettük — közölte a távoli hang — Plecsun határozottan felis­merte a 3. számú fényképen azt az embert, aki megvette tőle a puskát. Tyihonov letette a kagylót. Az asztalon ott feküdt előt­te Sarapov távirata: „Ray Bradbury Fantaszti­kus elbeszélések című köte­tét 1966. I. 26-án adták ki T. Sz. Akszjonovának”. SZOMBAT A vonat reggel 6-kor ért Brjanszkba. Még sötét volt. A peronon lárma, sürgés­forgás. Tyihonov az autó- buszmegálló felé indult. A pénztárosnő sajnálkozva kö­zölte: — Az ön autóbusza 12 perccel ezelőtt elment. A kö­vetkező tíz óra nulla ötkor indul. Tyihonov halkan átkozód- ni kezdett. — Es nem lehetne össze­egyeztetni a menetrendet a vonatok érkezésével? A nő széttárta a karját: — Ez nem tőlem függ. — Tudom. Amikor siet az ember, a pech-maximum el­ve uralkodik. — Minek az elve? — A pech-maximumé. A vajas kenyér mindig a vajas felével esik a földre. A nő elmosolyodott: — És ha nem? — Akkor valami hiba csú­szott a dologba... Tyihonov elindult a népte­len utcán és halkan károm­kodott. Mi a csudát csináljon négy óra hosszat? Boltozatos kapu mellett haladt el, a ka­pu felett tábla: „Fürdő”. Ka­póra jött neki az ötlet... A víz kihűlt a kádban, Sztasz felébredt a hidegtől. Megengedte a forró vizet, a vízsugár rugalmas volt és hajlékony, mint a gumi. Sztasz lepedőbe búrkoló- zott, leült a díványra, majd kényelmesen öltözni kezdett Az óramutató a 9-es felé kö­zeledett. Sztasz átdobta a vál­lán a pisztolytáska szíját, a fegyvert hóna alá erősítette— — Baglaja utca — mondta a buszkalauznő. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom