Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-02 / 150. szám

fc#. 5. RELET-MA GVA RÖftSÉ Aö S *\éa1 halálának 20. évfordulójára Elkerülhetetlen „istencsapá- sa"-e a fasizmus? A kispol­gár lázadása? Hétköznapi kormány változás? Olyan hatalom, amely felette áll mind a burzsoáziának, mind a proletariátusnak? Ilyen kér­dések folalkoztatták Georgi Dimitrovot, a bolgár nép nagy fiát, amikor a német fa­siszták 1933-ban kirakatpert indítottak ellene is. <3 arra is felelt, mi a teendő a fasizmus ellen. A Reichstag-per idején Di­mitrov mögött már nagyszerű forradalmi múlt állott. Bla- goev oldalán, 1903-ban lépett a bolgár marxisták mozgal­mába, s mind magasabb szin­tű vezetőként szolgálta a for­radalmi fejlődés ügyét. Egyik irányítója volt az 1923-as szeptemberi bolgár felkelés­nek: in contumaciam halálra ítélték, ö akkor már a Komintern, a III. Internacio- nálé Végrehajtó Bizottságá­ban dolgozott, s mint e vi­lágszervezet főtitkára 1935 és 1943 között történelmileg bi­zonyított értékes munkát vég­zett, amit haláláig Bulgáriá­ban folytatott. Dimitrovot 1933-ban Göring vérbírósága a Reichstag épü­letének felgyújtásával vádol­ta. így akarták őt és min­den kommunistát befeketíte­ni a nép tömegek szemében. Dimitrov azonban fantaszti­kus lelkierővel és csodálatot keltő szellemi fölénnyel a per folyamán bebizonyította, hogy a fasizmus a munkásosztály és minden dolgozó leggono­szabb ellensége, a nemzetkö­zi ellenforradalom zászlóvivő­je. Dimitrov fellépése milliók szemét nyitotta ki, s világ­szerte heves mozgalmak kez­dődtek megmentésére. Végül a Szovjetunió fellépésére 1934-ben megszabadult Hitler börtönéből, hogy aztán a Komintern főtitkáraként ki­dolgozza híres antifasiszta té­ziseit és megszervezze a Komintern VII. kongresszu­sát, amely az egész haladó emberiséget mozgósította a fasizmus ellen. A VII. kong­resszus elemezte a német fa­sizmus uralomra jutásának tanulságait. Megállapította, hogy a hitleristák azért győz­tek, mert a német dolgozókat a munkásegység hiánya és a testvérharc dezorganizálta, s ebben a helyzetben a búr zsoáziának alkalma nyílott a parlamentarizmus, a polgári demokrácia, a szabadságjo gok fokozatos lebontására. Dimitrov és a Komintern VII. kongresszusa bebizonyí­totta, hogy a fasizmus, mint államforma, nem osztályok fe­letti és nem kispolgári láza­dás. Ellenben olyan népcsa­lás, amely gátlástalan szoci ális demagógiával, naciona lista jelszavakkal, a „plutok- rácia” szidalmazásával, ..szo­cialista” frazeológiával képes volt a maga oldalára állíta­ni az elégedetlen kispolgárt és a proletariátus elmaradt elemeit. A Komintern 1935-ös VII. kongresszusa — Dimitrov té­zisei nyomán — a fasizmus elleni harc sikere feltételé­nek jelölte meg a forradalmi párt létét, a proletariátus harci egységét, a megfelelő politikái a kispolgárság és a parasztság mfegnyerésére, s a cselekvést a megfelelő idő ben. Kimondotta, hogy a si­ker legfőbb tényezője a mun- kásegységfrontra épített nép­front. Dimitrov életműve nagy hozzájárulás volt az antifa­siszta küzdelmek végső sike­réhez. És bár dicsőséges élet­útja 1949 július 2-án, 76 éves korában véget ért, tettei alap­ján milliók szívében él to­vább. .. (f.) Mátészalka város lett Biztató jelek, megoldandó feladatok Szatmár központjában Tavaly már meghívták Má tészalka képviselőit a magyai urbanisztikai társulat ülései­re Akkor a fejlődő, városia­sodó települések között tar­tották számon. Július elsején hozták nyilvánosságra: az Elnöki Tanács elrendelte Má­tészalka várossá alakítását. Valóság lett a rég óhajtott vágy: Mátészalka város lesz, Szabolcs-Szatmár megye má­sodik városa. Uj távlatok nyílnak meg a fejlődésben, elősegítve azt, hogy az eddig csak a patrióták által hasz­nált név: Szatmár fővárosa betölthesse ipari, kereskedel­mi, kulturális és egyéb köz­pontjának szerepét. Gyorsított ipartelepítés Amikor örömmel adunk hírt az eseményről, két külö­nösen jelentős segítségről kell szólnunk. Az egyik a párt­határozat alapján megvalósu­ló iparfejlesztés, a másik a mátészalkaiak, Mátészalka környékiek patriotizmusa, amely a legkülönbözőbb te­rületeken nyilvánul meg Jelenleg Mátészalka az egyik leggyorsabban iparoso­dó helysége megyénknek. Két­ségtelen, hogy az ipartelepítés jelentős mértékben meggyor­sította Mátészalka városiaso­dását. Az ipartelepítés nem­csak a foglalkoztatottsági gondokon enyhít, hanem pezsdülést. jelent Mátészalka egész életében, a község fej­lesztésében is. Ezzel együtt jár: új utak, áruházak építé­r a szemébe. Kész a rendezési i, terv, és annak alapján máris hozzákezdtek a megvalósítás- c hoz. Az ipari üzemeknek csaknem százhektáros nyu­gati iparterületet alakítottak ki. De a község központjában is építkeznek: kialakulóban van a község újszerű centru­ma: iparcikk áruház, ABC- áruház, önkiszolgáló cseme- , geáruház. Reprezentatív lak- , berendezési áruházat építe­nek. A Hősök terén épül az új Szatmár Szálloda, amely nemsokára vendégeket fogad. Néhány irodaházzal is hoz­zájárulnak az épülő, emeletes városközpont kialakításához Uj MNB-fiók helyét jelölték ki. a központban épít iroda­házat a TITÁSZ is. Egészséges patriotizmus A lakásprogram ugyancsak hozzájárul a fejlődéshez. Évente 120—130 családi házat építnek. A tanács néhány he­lyen parcelláz: ebben az év­ben már mintegy 200 építési kérelemre számítanak a szak­emberek. A központ azonban az emeletes házaké. Már el­dőlt: építtet lakásokat az ÉRDÉRT, a TITÁSZ és a MOM. Ez utóbbi kettő már korszerű, 24 lakásos emeletes épületekben biztosít lakáso­kat dolgozóinak. De sorra je­lentkeznek a többi települő vállalatok képviselői. Szintén építkezni szeretnének. Mátészalka eddig is betöl­tötte egy bizonyos központ szerepét. Most, a városi rang ennek a körzetnek újabb bő­vülését is jelenti. Ez nyilván sok új feladatot állít a máté­szalkai és a járási vezetők elé is. A szatmári emberek pat­riotizmusára már utaltunk. ' Ennek egyik jele volt az is, amikor az elmúlt év októbe­rében társadalmi munkabi- 1 zottság alakult, amely a köz- 1 ség legkülönbözőbb szakma- i beli szakemberét csoportosít- 1 ja. Céljuk a község fejlesztő- e sének figyelemmel kísérése, i a társadalmi munkák össze- t fogása, szakvélemények adá- \ sa a fejlesztési, telepítési T! S Z TÁ Z N I: Ki a felelős a balesetekért Kerekasztal-beszélgelés a fegyelmezettebb munka v éde lernt öl, a megelőzésről A Nyírségi Állami Erdő- gazdaságnál megtartott szer­kesztőségi kerekaszlal-beszél- getés témája a munkavéde­lem. Egyik legnagyobb üze­münk, 17ÜU dolgozót foglal­koztat. Jellegét tekintve elég balesetveszélyes. És a beszél­getést most különösen indo­kolja, hogy baleseti helyzete kedvezőtlenül alakult. Az or­szág 32 erdőgazdasága között volt már első. harmadik. Ta­valy visszaestek a 23. helyre. Hatvankét üzemi balesetük volt, a kiesett munkanapok száma meghaladta az 1600-at. De az idei baleseti statiszti­ka sem megnyugtató, öt hó­nap alatt 19 baleset volt, emi­att 920 munkanap esett ki a termelésből. Százból csak kettő? Okait, a teendőket, a mun­kakörülmények javításával kapcsolatos feladatokat vitat­ja a kerekasztal. Résztvevői: Varga Endre, az SZMT mun­kavédelmi főfelügyelője, Pat­kós Antal, a vállalat fő­mérnöke, Barabás Attila párt­titkár, Mezei István szb-tit- kár és Zagyva Gyula, a vál­lalat biztonsági megbízottja. Patkós főmérnök elmondja, hogy a balesetek száma kü­lönösen a rakodásnál és a munkagépeknél emelkedett. Uj üzem kezdte meg termelé­sét Nyírbátorban, Baktaló- rántházán már 8 szalagfűrész dolgozik, sok az új és gyakor­latlan dolgozó. Ezt Mezei István azzal egészíti ki. hogy a 100-as létszámú bátori üzemben már háromszor cse­rélődött a munkáslétszám. Volt elméleti képzés, gya­korlati tanfolyam 98 órában. Ez neró bizo' yult elegendő­nek. A belesetek többsége gyakorlatlanság miatt követ­kezett be. Varga főfelügyelő figyelmeztetett az előírásra, mely szerint ezek az emberek még bizonyos ideig csak fel­ügyelet mellett dolgozhattak volna. Ezt elmulasztották. 12 baleset következett be a dolgozók hibájából, de több esetben nem tudták pontosan megállapítani ki a felelős. Azt azonban minden esetben rög­zítették: a vállalat egy eset­ben sem vétkes. Elmulasztott ellenőrzés E kérdésben alakult ki a vita. Általános megállapítás volt: ha másban nem is, de az ellenőrzés elmulasztásában hibás a vállalat is. Mezei Ist­ván szb-titkár elmondta, hogy megvizsgáltatták az szb tár­sadalmi munkavédelmi fel­ügyelőjével, de utólag már nem, vagy nehéz megállapíta­ni, kinek a hibájából is kö­vetkezett be a baleset. Egyet a dolgozók elismertek: ők nem tartották meg a szabá­lyokat Négy dolgozó kapott fegyelmit, mert áthágták a biztonsági előírásokat, nyolc figyelmeztetésben részesült, három műszaki beosztású ve­zetőtől 800—800 forint pré­miummegvonást alkalmaztak. Zagyva Gyula elmondla. hogy ez őt is érintette. Mezei Ist­ván ezután arról szólt, hogy négy baleseti ügyet társadal­mi bíróság is tárgyalt, mely különösen a ..vétkesre” volt nagy hatással. Ez hasznos, de mint elmondták. az esetek többségében a dolgozók a bal­esetet szenvedett mellé áll­nak. még akkor is. ha ő hibá­zott. Volt. aki emiatt kétség­be vonta a társadalmi bírósá­gok szerepét. Miben lehet a hiba? Abban, amire Varga Endre rámutatott: minden esetben tisztázni kell világo­san. miből, kinek a hibájából következett be a baleset. Je­lenleg a 62 baleset kétharma­dánál ez nincs világosan tisz­tázva. Ilyen mulasztást nem szabad elkövetni. És ebből egyenesen adódott a következő téma. A. Mü. M. 4 1967-es rendelkezése szerint a balesetet szenvedett dolgo­zók kárigényt nyújthatnak be a vállalatnak. Varga főfel­ügyelő megkérdezte: mi az oka, hogy az elmúlt évben a 62 balesetet szenvedett közül csak négyen éltek ezzel a jog­gal? „Kényesnek” tartották e témát s kényelmetlennek a választ. Pedig a kérdés jo­gossága vitathatatlan, hiszen a 62 balesetet szenvedettből 4 élt ezzel a joggal, holott a vállalat csak 12 esetben álla­pított meg dolgozói hanyag­ságot. Fejtegettük, mi lehet a dolgozók tartózkodásának az oka. Mezei István elmond­ta, hogy a dolgozók tudják, van ilyen lehetőségük, de so­kan attól tartanak, hogy a közvetlen vezetőjüket is fe­lelősségre vonják és nem akarnak még több bajt okoz­ni. Barabás Attila elmondta, hogy a munkások tudják, hogy ennek kihatása van a nyereségrészesedésre is. Csökkenteni a forrásokat Közös nevezőre jutottunk abban: helytelen, ha a bal­eset megtörténtekor jegyző­könyvbe foglalják: akar-e élni ezzel vagy sem, holott 8 nap áll rendelkezésére, hogy dönt­sön. Megvan hozzá a szüksé­ges formanyomtatvány is. Ezt jegyzőkönyvbe foglalni hely­telen. Pedig legtöbb esetben így csinálták. '' Legfontosabb azonban a balesetek megelőzése. E te kintetben több fonto» intéz­kedést tettek. Tökéletesítették a munkagépeknél a védőfel­szereléseket. Csökkentik a ké­zi rakodást. E célra 750 ezer forint értékű gépiét vásárol­tak. A sok balesetet okozott gépeket felülvizsgálták, : a SZOT Kutató Intézete al tál kikísérletezett védőíelsze reléssel látták el. Munkavé­delmi oktatófilmeket vetíte­nek az erdészeteknél. Rend­szeres továbbképzésben része­sítik a munkavédelmi őrö­ket. A balesetek elhárítása érdekében munkavédelmi ve­télkedőket rendeznek. Mezei István elmondta, hogy 120 munkavédelmi őr van a vál­lalatnál, akik társadalmi munkában végzik e köteles­ségüket. A jól dolgozók kö­zött tavaly is 3500 forintot osztottak ki, az idén ennek a dupláját adják. Patkós főmérnök elmondta, valójában a munkakörülmé­nyek javítására azóta nyílt nagyobb lehetőségük, amióta a vállalat önállósága növe­kedett. Tavaly már több pénzt tudtak áldozni e célra, így tudták pótolni sok év elmaradását. 1968-ban 2 mil­lió 200 ezer forintot fordítot­tak szociális beruházásokra. Munkáspihenők, lakások, öl­tözők épültek. Ez évben újabb 2 millió 800 ezerből javítják a szociális körülményeket. Baktalórántházi üzemükben másfél millióból öltözőt, mos­dót, zuhanyozót építenek, Nyíregyházán és Nyírbélte- ken öt lakást. Fehérgyarma­ton munkásmelegedőt. Ta- valy 2 millió 500 ezret, az idén újabb 2 millió 200 ezret fordítanak műszaki fejlesztés­re. Csaknem teljesen gépesí­tették a fakitermelést: dön­tést és darabolást. És még to­vábbi gépesítésre kerül sor. Baktalórántházán gazdasági kisvasútat építettek, a kézi fuvarozást megszüntették. Az egészségre ártalmas motorfű­részeket kicserélték. Remélhető, hogy a munka- körülmények javulása a bal­esetek csökkenését eredmé­nyezi és a baleseti forrásokat is csökkenti. Farkas Kálmán tervekhez. Ez a lelkes segítő- készség az utóbbi időben mind több támogatási adott a község vezetőinek. De hivatkozhatunk a ha* tddó hagyományok ápolására, Zalka Máténak és Mosolygó Antalnak szobrot emeltek, emléktáblát állítottak a máté­szalkai tanácsköztársasági di­rektóriumnak. Kevés község dicsekedhet azzal, hogy mo­nográfiáját könyvaíakban megjelentették. Mátészalka ta­valy óta ezek közé tartozott. A Tanácsköztársaság máté­szalkai eseményeit örökíti meg Földes Pál könyve.’ Ez a napokban jelent meg egyik központi könyvkiadónk gon­dozásában. Látszólag apróságok ezek. Mégis hozzájárulnak a fej­lődéshez, a továbblépéshez. Hivatkozhatunk további ne­vezetességekre is: országszer­te ismert a mátészalkai ci­gányegyüttes — talán a pezs- dülő városi kulturális élet újra talpraállítja a most gon­dokkal küzdő kollektívát. — Uj filmszínházában freskó díszíti majd a falakat: Hu­szár István helytörténeti ér­dekességet. Gacsaj Pesta bal­ladáját dolgozza fel. Máté­szalka patriótái lelkesen gyűj­tötték a helytörténeti, nép­rajzi érdekességeket. Ezek egy része — hely hiányában — a vajai múzeumban talált ideig­lenes otthonra. Milyen érté­kesek lesznek ezek egy léte­sülő városi múzeum részére! Élni az új lehetőségekkel Mint az első — korántsem teljes — felsorolás jelzi: a június utolsó napján kelt rendelet sok új lehetőséget adott. De velük együtt ren­geteg új feladatot is. A várossá alakítás jelentős, nagy dolog Mátészalka életé­ben. Ünnep is. A következő időszak azonban próbatétel is lesz. Hogyan, s miképpen tud élni az új lehetőségekkel, az önállósággal megyénk legíia- talabb városa, a mátészalkai városi tanács. Marik Sándor Kömöröi MOZ — Nincs a Túrnak a falu alatt annyi vize, amennyi könnyet, verejtéket hullatott a nép. A báró Kende família cseléde, szolgája szinte min­denki. Emberölő hajsza, re­ménytelen holnap, szegény­ség. Baku László szavai ezek — a múltról. — Tavaly megértük, hogy eltűnt az utolsó szalmatetős ház. Helyére tömblakás ke­rült, sátortetősnek is mond­ják. Ifjú Molnár Ferenc hányta le az utolsó szalmate­tőt. Végképp elhagyta silány öltözetét Kömörő. így mind a kétszázhatvan házunk vagy teljesen új, vagy újonnan át­alakított. — Szűcs Zsigmond amikor belépett hatvanban a közös gazdálkodásba, azt mondta: „Nem a tizennégy holdat saj­nálom. Azt szeretném látni minél tovább, hová jutha­tunk.” Persze nem puszta szemlélő maradt. Megmutat­ta továbbra is a szorgalmát. Nyolcvanegy esztendős korá­ban még kér munkát, amit elvégezhet. Nemrég is részt vett a takarmánybetakarítás­ban. A mi falunk szövetke­zete, az Üj Élet, hatvan óta nem látott mérleghiányt. — Sok mindent bizonyít a minden negyedik ház televí­ziója. Rádió nélküli... talán egy se. Szaporodik a motor- kerékpár. Sőt, bekerült már két magánszemélyautó. Egyik ifjú Farkas István tsz* tagé, másik Bogáti József mentőállomási dolgozóé. Bi­cikli, mosógép, villanyvasaló kávéfőző. .. ilyesmi már egy­szerűen nem újság. — Nyolc általános után — nem mondok nagy számot —, nyolcvan százalékuk tovább tanul a fiataloknak. Ott és olyan formában, ahogy a le­hetőségek adódnak. De to­vább képezik magukat. Sokan szakmát választanak. Csak, sajnos, nem tudnak mind visszajönni. A tsz nem adhat korlátlanul helyet építőknek, szerelőknek, hegesztőknek... így sem tagadják meg a fa­lut, gyakran hazajárnak. — Gondtalansággal egyál­talán nem áltathatjuk ma­gunkat. Nincs még minden utcánkban járda. Kellene. Vi­zes időben nagy itt a sár. Amikor hatvanban a falun átfutó makadámutat burkola- tosra cserélték, műszaki kivi­telezés miatt vagy tizenöt-húsz centi esést kapott. Ez elég ah­hoz, hogy gyakran megáll rajta a víz. Szinte nem is lát­szik az út. Rengeteget ír­tunk, kérvényeztünk. Végre nemrég csináltak valamit az úttal, de nem lett jobb. — A továbbiakban igazga­tásiig együtt leszünk a szom­szédos Mánddal, Penyigével. Utóbbi marad központnak. Gondoljuk, jobb lesz úgy, kö­zös erővel, céllal. AsztaMfc Báláit- se, kívánatos a vendéglátóipar r fejlesztése, sürgető a vízmű, a csatornahálózat építése. Korábban a tanács csak saját fejlesztési alapjára szá- 1 míthatott. Az elmúlt kél- : három évben az új vállalatok már befizették az első kom­munális adókat is, amelyek­ből a tanács újabb fejleszté­seket valósíthat meg. Jellem­ző az előrelépésre: 1967-ben kétmillióból gazdálkodott a tanács. Idén közel negyven- milliós lesz az az összeg, amelynek felhasználásáról döntenek a helyszínen. A község vezetői látják, milyen távlatokat jelent egy- egy letelepülő gyár. Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár mátészalkai gyáregysége har­madik éve dolgozik. Példája sokat segíthet a most letele­pülő gyáraknak, a járás. a község szakembereinek. A he­lyi vezetők saját erőből az alapot teremtik meg: a köz­müveket. A vízműtársulat ja­vában üzemel, munkájuk eredménye alapján 1972-uen a mátészalkai egységes vízmű megkezdi a próbaüzemben Már most látható, hogy az ipartelepítés nélkül a község aligha tudta volna vállalni a negyvenmilliós költséget. Ha­sonló társulati tervek van­nak a szennyvízhálózat meg­építésére. Kész a rendezési terv Ha az utas mostanában megérkezik Mátészalkára, leg­inkább a sok építkezés tűnik Ünnep és próbatétel Georgi Dimitrov

Next

/
Oldalképek
Tartalom